C‑377/16. sz. ügy
Spanyol Királyság
kontra
Európai Parlament
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 26.
„Megsemmisítés iránti kereset – Nyelvhasználati szabályok – Szerződéses alkalmazottakkal kapcsolatos kiválasztási eljárás – Pályázati felhívás – Gépjárművezetők – I. besorolási csoport – Nyelvismeret – A kiválasztási eljárás második nyelve kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozása – A kommunikáció nyelve – 1. rendelet – A tisztviselők személyzeti szabályzata – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés – Igazolás – Szolgálati érdek”
1. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Szerződéses alkalmazottként felvehető pályázók adatbázisának létrehozására irányuló pályázati felhívás – Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) és a pályázók közötti kommunikációban használatos nyelvek – Korlátozás – Megengedhetőség – Indokolás – A szolgálati érdekre tekintettel való igazolás – Az arányosság elvének tiszteletben tartása
(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 1d. cikk, (1) és (6) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 80. cikk, (4) bekezdés; 1. tanácsi rendelet, 2. és 5. cikk)
(lásd: 38–40., 44., 47., 51. pont)
2. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Szerződéses alkalmazottként felvehető pályázók adatbázisának létrehozására irányuló pályázati felhívás – A második nyelv kiválasztásának korlátozása – Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés – A szolgálati érdekre tekintettel való igazolás – Hiány
(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 1d. cikk, (6) bekezdés)
(lásd: 63., 67., 70., 72–74., 78. pont)
3. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Szerződéses alkalmazottként felvehető pályázók adatbázisának létrehozására irányuló pályázati felhívás – A második nyelv kiválasztásának korlátozása – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 1d. cikk, (6) bekezdés)
(lásd: 68., 69. pont)
4. Tisztviselői kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Szerződéses alkalmazottként felvehető pályázók adatbázisának létrehozására irányuló pályázati felhívás megsemmisítése – A kiválasztott pályázók jogos bizalma – Az időbeli hatály korlátozása – Kizártság
(EUMSZ 266. cikk; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 91. cikk)
(lásd: 83–88. pont)
Összefoglalás
Az uniós intézmények személyi állományának kiválasztására irányuló eljárásokban a nyelven alapuló eltérő bánásmód főszabály szerint nem megengedett
A Bíróság 2019. március 26‑án hozott Spanyolország kontra Parlament ítéletével (C‑377/16) az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset alapján megsemmisítette az Európai Parlament által szerződéses alkalmazottak gépjárművezetői feladatok ellátására történő felvételére irányuló pályázati felhívást, amely a kiválasztási eljárás második nyelveként választható és az eljárás során használatos nyelveket az angol, a francia és a német nyelvre korlátozta.
Az Európai Parlament 2016. április 14‑én pályázati felhívást tett közzé gépjárművezetői feladatok ellátására szerződéses alkalmazottként felvehető pályázók adatbázisának összeállítása céljából. E felhívás IV. címe akként rendelkezett, hogy a felvétel feltétele a kiválasztási eljárás „2. nyelv[e]ként” „[a]z angol, francia vagy német nyelv kielégítő […] ismerete”. A Parlament álláspontja szerint e korlátozás megfelelt azon szolgálati érdeknek, amely szükségessé teszi, hogy „az újonnan felvett alkalmazottak haladéktalanul el tudják látni feladataikat, és képesek legyenek hatékonyan kommunikálni mindennapi munkavégzésük során”, mivel e három nyelv alkotja az ezen intézmény által legszélesebb körben használt nyelveket. A pályázóknak az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) honlapján kizárólag e három nyelven megtalálható elektronikus jelentkezési formanyomtatvány alkalmazásával kell benyújtaniuk pályázatukat.
Az érintett kiválasztási eljárásban a pályázók és az EPSO közötti kommunikációban használatos nyelvek kiválasztásának esetleges korlátozásáról szólva a Bíróság megállapította: nem zárható ki, hogy a pályázókat ekként megfosztották attól a lehetőségtől, hogy pályázatuk benyújtására az Unió – választásuk szerinti – hivatalos nyelvét alkalmazzák, és ezért nyelven alapuló eltérő bánásmódot alkalmaztak velük szemben. Ebben az összefüggésben a bíróság emlékeztetett többek között arra, hogy az 1/58 rendelet 2. cikkének megfelelően azok az okmányok, amelyeket a tagállamok valamelyikének joghatósága alá tartozó személy az uniós intézményeknek küld, a feladó választása szerint az e rendelet 1. cikkében említett hivatalos nyelvek bármelyikén készülhetnek.(1) Az Unió nyelvi sokfélesége – amelynek fontosságára az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikke emlékeztet – tiszteletben tartásának elengedhetetlen alkotóelemeként alapvető jelleggel bír azon jog, hogy az Unió hivatalos nyelvei közül kiválasszák az intézményekkel – például az Európai Parlamenttel – folytatott levélváltásaikban használandó nyelvet. Azonban az Unió személyi állományának kiválasztására irányuló eljárásokban az intézmények korlátozásokat írhatnak elő a hivatalos nyelvek használata tekintetében, amennyiben ezeket a korlátozásokat – a személyzeti szabályzat 1d. cikke (6) bekezdésének megfelelően, amelyet a szerződéses alkalmazottakra az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek (EAAF) 80. cikkének (4) bekezdése rendel alkalmazni – valamely jogszerű és közérdekű személyzeti politikai cél objektív és észszerű okokkal igazolja, továbbá amennyiben azok arányosak az elérni kívánt céllal.(2) Márpedig a jelen ügyben az Európai Parlament nem terjesztett elő olyan indokot, amely alkalmas olyan jogszerű és közérdekű cél létezésének bizonyítására, amely a kommunikációban használatos nyelv kiválasztásának kizárólag az angol, a francia és a német nyelvre való korlátozását igazolja.
A második nyelv kiválasztásának a kiválasztási eljárás céljából e három nyelvre történő korlátozásáról szólva a Bíróság megállapította: azokat a pályázókat, akiknek a nyelvismerete nem tette lehetővé e követelmény teljesítését, még akkor is megfosztották attól a lehetőségtől, hogy részt vegyenek ebben a kiválasztási eljárásban, ha – az EAAF 82. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt feltételekre tekintettel – rendelkeztek az Unió legalább két hivatalos nyelvének kielégítő szintű ismeretével. E korlátozás a nyelven alapuló eltérő bánásmódot képezhet. Noha a szolgálati érdek jogszerű és közérdekű célként szükségessé teheti, hogy a felvett személyek konkrét nyelvismerettel rendelkezzenek, a kiválasztási eljárás nyelvhasználati szabályait az Unió korlátozott számú hivatalos nyelvére korlátozó – és a kiválasztási eljárással összefüggésben széles mérlegelési jogkörrel rendelkező – intézmény feladata azonban annak bizonyítása, hogy ez a korlátozás valóban megfelel a felvett személyek által majdan ellátandó feladatokkal kapcsolatos valós igényeknek; e korlátozásnak arányosnak kell lennie ezzel az érdekkel, és annak olyan egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik a pályázók számára, hogy megértsék e feltétel indokait, az uniós bíróságok számára pedig, hogy vizsgálják annak jogszerűségét. A jelen ügyben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a pályázati felhívás IV. címe mellett felhozott indokok önmagukban nem elégségesek annak megállapításához, hogy az Európai Parlamentnél betöltendő gépjárművezetői munkakör konkréten az adott három nyelv egyikének, és nem az Unió valamely másik hivatalos nyelvének az ismeretét teszi szükségessé. Minthogy az Európai Parlament nem fogadott el az 1/58 rendelet 6. cikke alapján a nyelvhasználattal kapcsolatos belső szabályokat, nem lehet a felvett alkalmazottak által majdan konkrétan ellátandó munkakörre való tekintet nélkül állítani, hogy ez a három nyelv szükségszerűen a leghasznosabb az ezen intézményben meglévő valamennyi munkakör esetén. Azon körülményről szólva, hogy a felvett gépjárművezetők által ellátandó feladatok leírása szerint a gépjárművezetőknek elsősorban Brüsszelben, Luxembourgban és Strasbourgban, azaz olyan tagállamokban található három városban kell a feladataikat ellátniuk, amelyek hivatalos nyelvei között a francia és a német nyelv is szerepel, a Bíróság kimondta: ez nem elegendő a vitatott korlátozás igazolására. A Parlament ugyanis nem bizonyította, hogy a kiválasztási eljárás második nyelveként megjelölt egyes nyelvekre való korlátozást a betöltendő álláshelyek munkaköri sajátosságaira tekintettel objektív és észszerű okok igazolják, sem azt, hogy a nyelvek kiválasztása ezzel szemben miért ne vonatkozhatna más olyan hivatalos nyelvekre, amelyek esetlegesen relevánsak lehetnek ezekhez az álláshelyekhez.
Végül a pályázati felhívás megsemmisítésének következményeiről szólva a Bíróság megsemmisítette az e célra létrehozott adatbázist. A Bíróság álláspontja szerint a szóban forgó adatbázisba bekerülő pályázók semmiféle garanciát nem kaptak a felvételre, és így a szóban forgó adatbázisba való puszta bekerülés nem keletkeztethet a megsemmisített pályázati felhívás hatásainak hatályukban való fenntartását megkövetelő jogos bizalmat. Az adatbázis megsemmisítése ugyanakkor semmiféle következménnyel nem járhat a már lezajlott esetleges felvételekre.