(T‑54/14. sz. ügy)
Goldfish BV és társai
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Az északi‑tengeri garnélarák belga, német, francia és holland piaca – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése és az értékesítési mennyiségek elosztása – A bizonyítékok elfogadhatósága – Telefonbeszélgetésekről titokban készített felvételek bizonyítékként való felhasználása – A fizetési képesség értékelése – Korlátlan felülvizsgálat”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2016. szeptember 8.
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Figyelembe vehető bizonyítékok – Korábban harmadik személy által jogellenesen megszerzett, a Bizottság által jogszerűen beszerzett bizonyítékok – Megengedhetőség – Feltételek – A tisztességes eljárás elvének és a védelemhez való jog elvének tiszteletben tartása
(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 263. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 47. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. és 20. cikk)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – A Bizottság által elfogadott bizonyítékok esetében megkövetelt pontosság mértéke – Valószínűsítő körülmények csoportja – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve – Korlátok – Az alapvető jogok és az általános jogelvek tiszteletben tartása – A nemzeti jog szabályaira és fogalmaira való korlátozott hivatkozás
(EUMSZ 101. cikk)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésben részt vett más vállalkozások nyilatkozatainak bizonyítékként való felhasználása – Megengedhetőség – Valamely kartell fő résztvevői által az engedékenységi közlemény alkalmazásából eredő előnyökben való részesülés érdekében önként szolgáltatott bizonyítékok bizonyító ereje
(EUMSZ 101. cikk; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az érintett vállalkozás veszteséges pénzügyi helyzetének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – Hiány – A vállalkozás valós fizetőképessége sajátos társadalmi és gazdasági környezetben – Figyelembevétel – Feltételek – A korlátlan felülvizsgálati jogkör részét képező bírósági felülvizsgálat
(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 261. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés, és 31. cikk; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 35. pont)
1. A bizonyíték fogalmára vonatkozó uniós szabályozás hiányában főszabály szerint minden olyan bizonyíték elfogadható, amelynek felhasználását a tagállamok eljárási joga hasonló eljárásokban megengedi.
Mindazonáltal egyes, az aktában foglalt bizonyítékok figyelmen kívül hagyhatók, különösen akkor, ha kétség áll fenn mind magának a vitatott dokumentumnak a jellegével, mind pedig azzal kapcsolatban, hogy a bizonyítékot az arra hivatkozó fél jogszerű eszközökkel szerezte‑e.
Egyébiránt a bizonyítékok jogszerűségének vizsgálata során nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az intézmények kötelesek tiszteletben tartani az érintettek alapvető jogait. Az uniós jog következésképpen nem fogadhat el a bizonyítékok beszerzésére előírt és az érintettek alapvető jogainak védelmére irányuló eljárás teljes megsértésével megszerzett bizonyítékokat. Ezen eljárás alkalmazását tehát az EUMSZ 263. cikk második bekezdése értelmében vett lényeges eljárási szabálynak kell tekinteni.
Ebben az összefüggésben a telefonbeszélgetésekről készített olyan felvételek, amelyeket egyrészt a Bizottság az uniós versenyszabályokba ütköző kartellben részt vevő egyik vállalkozás helyiségeiben lefolytatott helyszíni vizsgálat során szerzett meg, és amelyeket ennélfogva nem a Bizottság és nem is valamely más hatóság készítette, hanem egy magánfél, aki az említett beszélgetésekben részt vett, és amelyeket másrészt a Bizottság jogszerűen szerzett meg, a Bizottság által szabályszerűen szerzett bizonyítékoknak minősülnek, amelyek a versenyjog megsértése miatt indult vizsgálat keretében főszabály szerint elfogadhatók.
Azon kérdést illetően, hogy a Bizottság által szabályszerűen szerzett bizonyítékokat a Bizottság akkor is felhasználhatja‑e, ha azokat eredetileg egy harmadik személy adott esetben jogellenesen szerezte, például megsértve a vitatott felvételek tárgyát képező személynek a magánélet tiszteletben tartásához való jogát, valamely jogellenes felvétel bizonyítékként való felhasználása önmagában nem sérti a tisztességes eljárásnak az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének (1) bekezdésében biztosított elveit, és ennélfogva az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét, akkor sem, ha e bizonyítékot az ezen egyezmény 8. cikkében – amely cikknek az Alapjogi Charta 7. cikke felel meg – foglalt követelmények megsértésével szerezték, amennyiben egyrészt a felperest nem fosztották meg a tisztességes eljárástól, sem a védelemhez való jogától, másrészt pedig e bizonyíték nem minősül az elítélés indokolásaként figyelembe vett egyetlen bizonyítéknak.
(lásd 43–45., 47., 57–60., 62., 73. és 76. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 71., 91–95., 112–114. és 127. pont)
3. A versenyjogi eljárásokban a bizonyítékok Bizottság általi mérlegelését az uniós jog szabályozza. E tekintetben, még ha a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve is érvényesül, figyelembe kell venni az alapvető jogokat, valamint az uniós jog általános elveit.
Ennek keretében kétségtelenül igaz, hogy az uniós bíróság a tagállamok jogából is meríthet. Ez azonban nem foglalja magában azt, hogy azon tagállam jogát kell alkalmazni, amelynek a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályozása a legszigorúbb, mivel mind a nemzeti jogrendekbe, mind pedig az uniós jogba fel kellett venni az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított garanciákat.
Amikor ugyanis valamely jogi kérdést illetően nem ismerhető fel uralkodó tendencia az Unió tagállamainak jogrendjében, a bizonyítékok szabad mérlegelése elvének uniós szintű egységes értelmezése és alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a Bizottság a kartelleljárásokban a vizsgálatokat az érintett vállalkozásokkal szemben az egyenlő bánásmód feltételei között folytathassa le. Ha ez nem így lenne, akkor az uniós jog egységét veszélyeztetné a nemzeti jog szabályaira vagy jogi fogalmaira, illetve valamely tagállam jogszabályaira való hivatkozás.
(lásd 77–79. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 96–100., 123. és 125. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 134–148. pont)