2021. július 9-én benyújtott kereset – Németország kontra Bizottság
(T-409/21. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller és R. Kanitz)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg az SA.56826 (2020/N) – Germany – 2020 reform of support for cogeneration és az SA.53308 (2019/N) – Germany – Change of support to existing CHP plants (KWKG 13. §) állami támogatásról szóló, 2021. június 3-i európai bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy
a kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-termelés támogatása új, korszerűsített és utólag átalakított, nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelő létesítményekben,
az energiahatékony fűtő- és hűtőhálózatok támogatása,
a fűtési- és hűtésienergia-tárolók támogatása,
a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia nagy hatékonyságú, gáztüzelésű, meglévő kapcsolt energiatermelő létesítményekben történő termelésének támogatása a távfűtési ágazatban, és
a hidrogéngyártókra vonatkozó csökkentett KWKG-pótdíj
a KWKG 2020 alapján nyújtott állami támogatásnak minősül, és
kötelezze az alperest a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik. Az Európai Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezése és alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a bejelentett intézkedéssel érintett vállalkozások állami támogatásban vagy állami forrásból nyújtott támogatásban részesülnek. E tekintetben először is az Európai Bizottság tévesen indul ki abból, hogy valamely pótdíjnak kizárólag a díjjellegéből az következik, hogy a beszedett források az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami jellegűek. Másodszor az Európai Bizottság tévesen indul ki abból, hogy a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés megőrzéséről, korszerűsítéséről és kiépítéséről szóló, 2020. évi törvény (Kräfte-Wärme-Kopplungsgesetz, KWKG) szerinti pótdíj (KWKG-pótdíj) voltaképpen az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében vett díjnak minősül. Harmadszor az Európai Bizottság tévesen véli úgy, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők által beszedett források állami ellenőrzés alatt vannak, és így az állam rendelkezésére állnak.
____________