A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2016. november 30. (*)

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Ukrajnát veszélyeztető vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – A tagállamok területére való belépésre vonatkozó korlátozások – Az Ukrajnát veszélyeztető vagy fenyegető intézkedéseket aktívan támogató vagy végrehajtó természetes személy – A Krím annektálásáért felelős orosz döntéshozók által előnyhöz jutó természetes személy – A védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség – Nyilvánvaló értékelési hibák – A tulajdonhoz való jog – A vállalkozás szabadsága – A magánélet tiszteletben tartásához való jog – Arányosság”

A T‑720/14. sz. ügyben,

Arkady Romanovich Rotenberg (lakóhelye: Szentpétervár [Oroszország], képviselik kezdetben: D. Pannick QC, M. Lester barrister és M. O’Kane solicitor, később: D. Pannick, M. Lester, S. Hey, H. Brunskill solicitors és Z. Al‑Rikabi barrister, végül: D. Pannick, M. Lester és Z. Al‑Rikabi)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J.‑P. Hix és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az EUMSZ 263. cikken alapuló, és egyrészt az először a 2014. július 30‑i 2014/508/KKBP tanácsi határozattal (HL 2014. L 226., 23. o.), másodszor a 2015. március 13‑i (KKBP) 2015/432 tanácsi határozattal (HL 2015. L 70., 47. o.), harmadszor a 2015. szeptember 14‑i (KKBP) 2015/1524 tanácsi határozattal (HL 2015. L 239., 157. o.; helyesbítés: HL 2015. L 280., 39. o.), negyedszer pedig a 2016. március 10‑i (KKBP) 2016/359 tanácsi határozattal (HL 2016. L 67., 37. o.) módosított, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2014. március 17‑i 2014/145/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.), másrészt pedig az először a 2014. július 30‑i 826/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2014. L 226., 16. o.), másodszor a 2015. március 13‑i (EU) 2015/427 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2015. L 70., 1. o.), harmadszor a 2015. szeptember 14‑i (EU) 2015/1514 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2015. L 239., 30. o.; helyesbítés: HL 2015. L 280., 38. o.), negyedszer pedig a 2016. március 10‑i (EU) 2016/353 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2016. L 67., 1. o.) végrehajtott, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 269/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.) felperest érintő részükben történő részleges megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: G. Berardis elnök (előadó), V. Tomljenović és D. Spielmann bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. június 29‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita alapját képező tényállás

1        2014. március 17‑én az Európai Unió Tanácsa az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 2014/145/KKBP határozatot (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.).

2        A Tanács ugyanebben az időpontban az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.).

3        Ezt követően a Tanács 2014. július 25‑én elfogadta a 2014/145 határozat módosításáról szóló 2014/499/KKBP határozatot (HL 2014. L 221., 15. o.; helyesbítés: HL 2015. L 66., 22. o.), valamint a 269/2014 rendelet módosításáról szóló 811/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 221., 11. o.) többek között azon kritériumok módosítása érdekében, amelyek alapján természetes vagy jogi személyeket, szervezeteket vagy szerveket a szóban forgó korlátozó intézkedések érinthetnek.

4        A 2014/145 határozatnak a 2014/499 határozattal módosított szövegében (a továbbiakban: módosított 2014/145 határozat) a 2. cikk (1) és (2) bekezdése a következőképpen került megfogalmazásra:

„(1)      Be kell fagyasztani az alábbiakhoz tartozó vagy a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást:

a)      az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét vagy Ukrajna stabilitását vagy biztonságát aláásó vagy fenyegető, vagy a nemzetközi szervezetek Ukrajnában végzett munkáját akadályozó intézkedésekért vagy politikákért felelős, azokat aktívan támogató vagy végrehajtó természetes személyek és a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek;

b)      azon jogi személyek, szervezetek vagy szervek, amelyek anyagi vagy pénzügyi eszközökkel támogatják az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedéseket;

c)      a Krímben vagy Szevasztopolban található olyan jogi személyek, szervezetek vagy szervek, amelyek tulajdonjoga az ukrán joggal ellentétesen került átruházásra, vagy olyan jogi személyek, szervezetek vagy szervek, amelyek az ilyen átruházások haszonélvezői voltak; vagy

d)      a Krím annektálásáért vagy Kelet‑Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozók részére aktív anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtó, illetve általuk előnyökhöz jutó természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek,

a mellékletben felsoroltak szerint.

(2)      A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára – sem közvetlenül, sem közvetve – nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás”.

5        A pénzeszközök ezen befagyasztásának részletes szabályait ugyanezen cikk következő bekezdései határozzák meg.

6        A módosított 2014/145 határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja tiltja az olyan természetes személyek tagállamok területére történő beutazását vagy azon való átutazását, akik teljesítik azokat a kritériumokat, amelyek az ugyanezen határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjában kifejtettekkel lényegében azonosak.

7        A 269/2014 rendeletnek a 811/2014 rendelettel módosított szövege (a továbbiakban: módosított 269/2014 rendelet) előírja a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések elfogadását, és e befagyasztás részletes szabályait a módosított 2014/145 határozatban szereplővel lényegében azonos szöveggel határozza meg. E rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontja ugyanis lényegében átveszi az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontját.

8        2014. július 30‑án az ukrajnai helyzet súlyosságára tekintettel a Tanács elfogadta egyrészt a 2014/145 határozat módosításáról szóló 2014/508/KKBP határozatot (HL 2014. L 226., 23. o.), másrészt pedig a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló 826/2014/EU végrehajtási rendeletet (HL 2014. L 226., 16. o.) (a továbbiakban együttesen: 2014. júliusi jogi aktusok).

9        E két jogi aktussal a felperes Arkady Romanovich nevét felvették a módosított 2014/145 határozathoz mellékelt jegyzékbe, illetve a módosított 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe (a továbbiakban: vitatott jegyzékek) a következő indokok alapján (a továbbiakban: első indokolás):

„Arkady Rotenberg régóta kapcsolatban áll Putyin elnökkel, akinek dzsúdó‑edzőpartnere volt.

Vagyonára Putyin hivatali ideje alatt tett szert. Jelentős szerződéseknek az orosz állam vagy állami tulajdonban lévő vállalatok részéről történő odaítélésekor az orosz döntéshozók kivételezettként bántak vele. Például a tulajdonában lévő vállalkozásoknak több igen jövedelmező szerződést ítéltek oda a Szocsi Téli Olimpia előkészületeivel kapcsolatban.

A Giprotransmost egyik fő részvényese. Ez a vállalat az egyik orosz állami tulajdonban álló vállalattól közbeszerzési szerződéshez jutott, melynek tárgya megvalósíthatósági tanulmány elkészítése egy híd megépítésére vonatkozóan, mely Oroszországot a jogtalanul annektált Krími Autonóm Köztársasággal kötné össze, ezzel konszolidálva a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba, ami pedig fokozottan aláássa Ukrajna területi integritását.”

10      A Tanács az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2014. július 31‑i számában közzétette a 2014. júliusi jogi aktusok hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést.

11      Ez az értesítés jelezte többek között, hogy az érintett személyek és szervezetek igazoló dokumentumok csatolásával a Tanácsnál kérvényezhetik annak a határozatnak a felülvizsgálatát, amellyel a nevüket felvették a 2014. júliusi jogi aktusokhoz mellékelt jegyzékekbe.

12      2014. szeptember 4‑i, 17‑i és október 2‑i levelében a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét igazoló információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet, valamint e jegyzékbe vétel felülvizsgálata iránti kérelmet (a továbbiakban: felülvizsgálat iránti kérelem) terjesztett elő a Tanácshoz.

13      2014. október 16‑i levelében a Tanács válaszolt a felperesnek a fenti 12. pontban említett kérelmeire. A Tanács többek között jelezte, hogy a felülvizsgálat iránti kérelem elbírálása folyamatban van, és hogy a felperes hozzáférhet bizonyos dokumentumokhoz, amelyek az említett levél mellékletében találhatók.

14      2014. december 19‑i levelében a Tanács elutasította a felülvizsgálat iránti kérelmet, lehetővé tette a felperes számára az egyéb dokumentumokhoz való hozzáférést, közölte vele az új indokolástervezetet, amelyet szándékában állt elfogadni a felperessel szembeni korlátozó intézkedések fenntartása érdekében, és a felperes észrevételeinek előterjesztésére határidőt szabott meg. Ezen indokolástervezet szövege a következő:

„Arkady Rotenberg régóta kapcsolatban áll Putyin elnökkel, akinek dzsúdó‑edzőpartnere volt.

Vagyonára Putyin hivatali ideje alatt tett szert. Nagy fokú gazdasági sikere az őt – különösen a közbeszerzési szerződések odaítélése terén – támogató legfontosabb döntéshozók befolyásának tudható be.

Az orosz döntéshozókkal fennálló szoros kapcsolatát kihasználva jutott az orosz állam vagy állami tulajdonban lévő vállalkozások által odaítélt fontos szerződésekhez. Például a tulajdonában lévő vállalkozásoknak több igen jövedelmező szerződést ítéltek oda a Szocsi Téli Olimpia előkészületeivel kapcsolatban.

A Volgomost társaság tényleges tulajdonosa, amely az »MIK« társaságon keresztül ellenőrzi a Giprotransmost társaságot. A Giprotransmost az egyik orosz állami tulajdonban álló vállalattól közbeszerzési szerződéshez jutott, melynek tárgya megvalósíthatósági tanulmány elkészítése egy híd megépítésére vonatkozóan, mely Oroszországot a jogtalanul annektált Krími Autonóm Köztársasággal kötné össze, ezzel konszolidálva a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba, ami pedig fokozottan aláássa Ukrajna területi integritását.

Azon Proszvescsenyije kiadó igazgatótanácsának elnöke, amely elsődleges végrehajtója volt az »Oroszország gyermekeihez: Lakcímed – Krím« elnevezésű projektnek, amely egy annak érdekében indított PR‑kampány, hogy a krími gyermekeket meggyőzzék, hogy immár Oroszországban élő orosz állampolgárrá lettek, és amely így támogatta a Krím integrálására irányuló orosz kormánypolitikát.”

15      2015. január 14‑i levelében a felperes többek között az említett indokolástervezettel kapcsolatos észrevételeket terjesztett elő a Tanácshoz.

16      2015. február 13‑i levelében a Tanács arról a szándékáról tájékoztatta a felperest, hogy meghosszabbítja a módosított 2014/145 határozat és a módosított 269/2014 rendelet alkalmazását, és továbbra is szerepelteti a nevét a szóban forgó jegyzékekben a felperes által a Tanácsnak benyújtott észrevételeket követően megfogalmazott új, módosított indokolás alapján. A Tanács nyilvános igazoló iratokat is csatolt leveléhez, és felhívta a felperest arra, hogy legkésőbb 2015. február 26‑ig nyilatkozzon erről az új indokolásról.

17      2015. március 13‑án a Tanács a 2014/145 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/432 határozat (HL 2015. L 70., 47. o.), valamint a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/427 végrehajtási rendelet (HL 2015. L 70., 1. o.) elfogadásával (a továbbiakban: 2015. márciusi jogi aktusok) 2015. szeptember 15‑ig meghosszabbította a 2014. júliusi jogi aktusokkal előírt korlátozó intézkedések alkalmazását, és módosította a szóban forgó jegyzékeket.

18      E módosításokat követően a felperes neve továbbra is szerepelt a szóban forgó jegyzékekben a következő indokolással (a továbbiakban: második indokolás):

„Arkady Rotenberg régóta kapcsolatban áll Putyin elnökkel, akinek dzsúdó‑edzőpartnere volt.

Vagyonára Putyin hivatali ideje alatt tett szert. Nagy fokú gazdasági sikere az őt – különösen a közbeszerzési szerződések odaítélése terén – támogató legfontosabb döntéshozók befolyásának tudható be.

Az orosz döntéshozókkal fennálló szoros kapcsolatát kihasználva jutott az orosz állam vagy állami tulajdonban lévő vállalkozások által odaítélt fontos szerződésekhez. Például a tulajdonában lévő vállalkozásoknak több igen jövedelmező szerződést ítéltek oda a Szocsi Téli Olimpia előkészületeivel kapcsolatban.

Emellett a Sztrojgazmontazs vállalat tulajdonosa. Ez a vállalat egy olyan híd megépítésére vonatkozó állami [helyesen: közbeszerzési] szerződéshez jutott, mely Oroszországot a jogtalanul annektált Krími Autonóm Köztársasággal kötné össze, ezzel konszolidálva a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba, ami pedig fokozottan aláássa Ukrajna területi integritását.

Azon Proszvescsenyije kiadó igazgatótanácsának elnöke, amely elsődleges végrehajtója volt az »Oroszország gyermekeihez: Lakcímed – Krím« elnevezésű projektnek, amely egy annak érdekében indított PR‑kampány, hogy a krími gyermekeket meggyőzzék, hogy immár Oroszországban élő orosz állampolgárrá lettek, és amely így támogatta a Krím integrálására irányuló orosz kormánypolitikát.”

19      A Tanács 2015. március 14‑én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette a 2015/432 határozattal módosított 2014/145 határozatban és a 2015/427 végrehajtási rendelettel végrehajtott 269/2014 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL 2015. C 88., 3. o.). Ezen értesítés tartalma lényegében megegyezett a fenti 10. és 11. pontban említett értesítés tartalmával.

20      Ugyanebben az időpontban a Tanács közzétette a 2015/427 végrehajtási rendelettel végrehajtott 269/2014 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó érintettek részére szóló második értesítést (HL 2015. C 88., 4. o.), amelyben tájékoztatta az említett személyeket az őket érintő személyes adatok kezelésének módjairól és céljairól, valamint annak a lehetőségéről, hogy a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18‑i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) megfelelően az Európai adatvédelmi biztoshoz (EAB) fordulhatnak.

21      A 2015. márciusi jogi aktusokat a felperest a jelen ügyben képviselő ügyvédekkel a Tanács 2015. március 16‑i levelében közölték.

22      2015. szeptember 14‑én a Tanács a 2014/145 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1524 határozattal (HL 2015. L 239., 157. o.), valamint a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/1514 végrehajtási rendelettel (HL 2015. L 239., 30. o.) (a továbbiakban: 2015. szeptemberi jogi aktusok) 2016. március 15‑ig meghosszabbította a szóban forgó korlátozó intézkedések alkalmazását, anélkül hogy a felperest érintő indokolást módosította volna.

23      A 2015. szeptemberi jogi aktusokat a felperest a jelen ügyben képviselő ügyvédekkel a Tanács 2015. szeptember 15‑i levelében közölték.

24      Ugyanezen a napon a Tanács az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett két értesítést, amelyek a fenti 19. és 20. pontban érintettekkel lényegében azonosak.

25      2016. március 10‑én a Tanács a 2014/145 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/359 határozattal (HL 2016. L 67., 37. o.), valamint a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/353 végrehajtási rendelettel (HL 2016. L 67., 1. o.) (a továbbiakban: 2016. márciusi jogi aktusok) 2016. szeptember 15‑ig meghosszabbította a szóban forgó korlátozó intézkedések alkalmazását, anélkül hogy a felperest érintő indokolást módosította volna.

26      A 2016. márciusi jogi aktusokat a felperest a jelen ügyben képviselő ügyvédekkel a Tanács 2016. március 14‑i levelében közölték.

27      2016. március 12‑én a Tanács az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett két értesítést, amelyek a fenti 19. és 20. pontban érintettekkel lényegében azonosak.

 Az eljárás és a felek kérelmei

28      A Törvényszék Hivatalához 2014. október 10‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes előterjesztette a 2014. júliusi jogi aktusok őt érintő részében történő megsemmisítése iránti keresetet. Ezt a keresetet T‑720/14. számon vették nyilvántartásba.

29      A Törvényszék Hivatalához 2014. december 19‑én benyújtott ellenkérelmében a Tanács többek között a jelen kereset perfüggőség miatti elfogadhatatlanságára hivatkozott, amennyiben az minden tekintetben azonos a T‑717/14. számon nyilvántartásba vett azon másik keresettel, amelyet a felperes a jelen kereset előterjesztésének napjával megegyező napon indított.

30      Az eljárás írásbeli szakaszának lezárására 2015. április 14‑én került sor.

31      A Törvényszék Hivatalához 2015. május 26‑án benyújtott beadványában a felperes a keresetlevél kiigazítását kérte annak érdekében, hogy az a 2015. márciusi jogi aktusok őt érintő részében történő megsemmisítését is érintse.

32      A Tanács az e kérelemmel kapcsolatos észrevételeit a Törvényszék Hivatalához 2015. július 2‑án benyújtott iratban ismertette. Ez alkalommal arra hivatkozott, hogy az említett beadvány részben elfogadhatatlan, mivel a keresetlevélben a 2014. júliusi jogi aktusokkal szemben felhozott egyes jogalapok és érvek nem ültethetők át a 2015. márciusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemre.

33      A Törvényszék Hivatalához 2015. november 2‑án benyújtott beadványában a felperes a keresetlevél kiigazítását kérte annak érdekében, hogy az a 2015. szeptemberi jogi aktusok őt érintő részében történő megsemmisítését is érintse.

34      A Tanács az e kérelemmel kapcsolatos észrevételeit a Törvényszék Hivatalához 2015. december 11‑én benyújtott iratban ismertette. Ez alkalommal lényegében a fenti 32. pontban kifejtettel azonos elfogadhatatlansági kifogást emelt.

35      A Törvényszék Hivatalához 2016. március 24‑én benyújtott beadványában a felperes a keresetlevél kiigazítását kérte annak érdekében, hogy az a 2016. márciusi jogi aktusok őt érintő részében történő megsemmisítését is érintse.

36      A Tanács az e kérelemmel kapcsolatos észrevételeit a Törvényszék Hivatalához 2016. május 11‑én benyújtott iratban ismertette.

37      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (kilencedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzata 89. cikkének (3) bekezdésében előírt pervezető intézkedések keretében írásban megválaszolandó kérdést tett fel a Tanácsnak, valamint egy dokumentum benyújtására kérte.

38      A Tanács ezen intézkedéseknek az előírt határidőn belül eleget tett.

39      A Törvényszék a 2016. június 29‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

40      Ez alkalommal a Tanács a Törvényszék kérdésére adott válaszában visszavonta a perfüggőség helyzetének fennállására alapított elfogadhatatlansági kifogását, tekintettel többek között arra a tényre, hogy a Törvényszék kilencedik tanácsa elnökének 2014. november 14‑i végzése törölte a T‑717/14. sz. ügyet a felperes elállása és az általa hivatkozott ítélkezési gyakorlat következtében (lásd: 2011. június 9‑i Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EU:C:2011:368, 31. és 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2014. júliusi jogi aktusokat a felperesre vonatkozó részükben;

–        semmisítse a 2015. márciusi, 2015. szeptemberi és 2016. márciusi jogi aktusokat (a továbbiakban: a többi megtámadott jogi aktus) a felperesre vonatkozó részükben;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

42      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el keresetet;

–        utasítsa el a keresetlevél kiigazítása iránti kérelmeket;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

–        másodlagosan, amennyiben megsemmisítésre kerül sor, rendelje el az EUMSZ 264. cikk alapján a 2016/359 határozat joghatásainak fenntartását, amíg a 2016/353 végrehajtási rendelet megsemmisítése ténylegessé válik.

 A jogkérdésről

43      Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik, amely közül az első az indokolási kötelezettség megsértésén, a második nyilvánvaló értékelési hibákon, a harmadik a személyes adatok védelme elvének megsértésén, a negyedik a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, az ötödik pedig alapvető jogainak – beleértve a tulajdonhoz való jogot, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és a vállalkozás szabadságát – indokolatlan vagy aránytalan megsértésén alapul.

44      Először a 2014. júliusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemről, másodszor pedig a felperes többi kérelméről kell dönteni.

 A 2014. júliusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemről

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalapról

45      A felperes azt állítja, hogy nevének a 2014. júliusi jogi aktusokhoz mellékelt jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokolás homályos és nem részletes. Ezért lehetetlen számára annak a megértése, hogy melyik az a kritérium, amelynek alapján erről a jegyzékbe vételről határoztak. A Tanács különösen azt nem pontosította, hogy a felperest úgy tekintették‑e, mint aki az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedésekért vagy politikákért felelős, mint aki az e kategóriába tartozó személyekkel kapcsolatban áll, vagy mint aki a Krím annektálásáért vagy Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozók részére aktív anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújt vagy mint aki e döntéshozók által előnyökhöz jut. A Tanács azt sem jelezte, hogy melyik döntéshozókról volt szó, és hogy ők hogyan részesítették előnyben a felperest.

46      A Tanács vitatja a felperes érveit.

47      Emlékeztetni kell arra, hogy a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó – az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt – kötelezettségnek a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, mivel az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Ebből következően, hacsak bizonyos körülmények közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságával vagy a nemzetközi kapcsolataik irányításával összefüggő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács köteles a korlátozó intézkedések által érintett személy vagy szervezet tudomására hozni azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a korlátozó intézkedéseket el kell fogadni. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi tényezőket, amelyektől az érintett intézkedések jogi igazolhatósága függ, valamint azon megfontolásokat, amelyek azok meghozatalára indították (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      Másfelől az indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell értékelni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is kell értékelni. Különösen, valamely sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      A jelen esetben a 2014. júliusi jogi aktusokban a felperes tekintetében figyelembe vett indokolás a fenti 9. pontban került kifejtésre.

51      Meg kell jegyezni, hogy jóllehet az első indokolás nem pontosítja kifejezetten, hogy az alkalmazandó kritériumok közül melyek azok, amelyekre a Tanács a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele érdekében támaszkodott, ezen indokolás értelmezéséből kellően egyértelműen következik, hogy a Tanács a következőkre vonatkozó kritériumokat használta fel:

–        „az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét vagy Ukrajna stabilitását vagy biztonságát aláásó vagy fenyegető, vagy a nemzetközi szervezetek Ukrajnában végzett munkáját akadályozó intézkedésekért vagy politikákért felelős, azokat aktívan támogató vagy végrehajtó természetes személyek és a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek” [a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, a módosított 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint lényegében a módosított 2014/145 határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kritérium, a továbbiakban: első releváns kritérium];

–        „a Krím annektálásáért vagy Kelet‑Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozók részére aktív anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtó, illetve általuk előnyökhöz jutó természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek” [a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének d) pontjában, a módosított 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontjában, valamint lényegében a módosított 2014/145 határozat 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kritérium, a továbbiakban: második releváns kritérium].

52      Az első releváns kritériumot illetően ugyanis – amint arra a Tanács jogosan hivatkozik – az első indokolás harmadik albekezdése e kritérium alkalmazásának minősül, mivel az a felperes által a Giprotransmost társaságban állítólagosan játszott szerepre hivatkozik, amely társaságot úgy tekintenek mint amely olyan közbeszerzési szerződéshez jutott, melynek tárgya megvalósíthatósági tanulmány elkészítése egy híd megépítésére vonatkozóan, amely Oroszországot a Krímmel köti össze, valamint mivel pontosítja, hogy e híd megépítése konszolidálja a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba.

53      Az első indokolás ezen része lehetővé teszi tehát annak a megértését, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételével kapcsolatos indokok egyike az, hogy a Tanács úgy vélte, hogy a felperes a Giprotransmost társaságban betöltött állítólagos fő részvényesi szerepe miatt az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedéseket vagy politikákat aktívan támogató vagy végrehajtó személyek közé tartozott.

54      Meg kell jegyezni – a Tanácshoz hasonlóan –, hogy az első indokolás harmadik albekezdése pontos és konkrét indokokat szolgáltat a felperes nevének jegyzékbe vételével kapcsolatban, mivel egy konkrét vállalkozást említ, és olyan projektre vonatkozó konkrét közbeszerzési szerződésre hivatkozik, amely feltehetőleg hozzájárul ahhoz, hogy konszolidálják a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba, ami ily módon aláássa Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét.

55      A második releváns kritériumot illetően az első indokolás első két albekezdéséből következik, hogy a Tanács úgy vélte, hogy a felperes a Putyin elnökkel való személyes kapcsolatai miatt előnyökhöz jutott, mivel Putyin elnöksége alatt az orosz állam vagy állami tulajdonban lévő vállalatok által fontos szerződésekhez juthatott, különösen a Szocsi (Oroszország) Téli Olimpia előkészületeivel kapcsolatban.

56      Igaz ugyan, hogy az első indokolás ezen része nem jelöli meg, hogy kik az érintett döntéshozók, és csak az olimpiai játékokkal kapcsolatos szerződések példáját idézi, a Putyin elnökre való kifejezett hivatkozás és a fent említett példa lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a Tanács kellő pontosításokkal szolgált.

57      Mivel az első indokolás értelmezése lehetővé tette a felperes számára azon indokok megértését, amelyek miatt a nevét felvették a szóban forgó jegyzékekbe, és mivel a Törvényszéknek lehetősége van az ezen indokolás megalapozottságával kapcsolatos felülvizsgálat gyakorlására, a Tanács teljesítette az EUMSZ 296. cikkben előírt kötelezettséget.

58      Az a kérdés, hogy az említett indokolás megalapozott‑e, nem a jelen jogalap, hanem a második jogalap értékelési körébe tartozik. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges formai követelménynek minősül, amelyet külön kell választani az indokok megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely jogi aktus indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e jogi aktus alapszik. Ha ezen indokok hibákat tartalmaznak, az az említett jogi aktus érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, amely megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59      Következésképpen el kell utasítani az első jogalapot a 2014. júliusi jogi aktusokat illetően.

 A nyilvánvaló értékelési hibákra alapított második jogalapról

60      A felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat vétett annak megállapításával, hogy kellő ténybeli alap állt rendelkezésre nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételének igazolására az első és a második releváns kritérium alapján. Ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a bizonyítási teher a Tanácsra hárul, és utóbbi nem támaszkodhat feltételezésekre.

61      Az első releváns kritériumot illetően a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem bizonyította a 2014. júliusi jogi aktusok elfogadása előtt azt, hogy a Giprotransmost részvényese, sőt többségi részvényese volt. Következésképpen ez a kritérium nem alkalmazandó vele szemben.

62      A második releváns kritérium esetében a felperes előadja, hogy egyáltalán nem került bizonyításra, hogy kapcsolatban áll az ukrajnai helyzetért és a Krím, valamint Szevasztopol annektálásáért felelős orosz döntéshozókkal, akiket ráadásul nem érintenek a szóban forgó korlátozó intézkedések. A Tanács által a Putyin elnökkel fennálló kapcsolataira, vagyonára és a neki odaítélt közbeszerzési szerződésekre tett hivatkozások nem relevánsak, mivel nem került bizonyításra, hogy ezek a körülmények kapcsolatot mutatnak az említett korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló eseményekkel.

63      A felperes különösen azt hangsúlyozza, hogy azokat a szerződéseket, amelyekre a 2014. júliusi jogi aktusok hivatkoznak – többek között amelyek a Szocsi Téli Olimpia előkészületeivel kapcsolatosak – több évvel az ezen események bekövetkezése előtt kötötték, ezért lehetetlen volt a vállalkozások – amelyeknek e szerződéseket odaítélték – és részvényeseik számára előre látni azt, hogy e szerződések megkötésével fennáll annak a kockázata, hogy korlátozó intézkedéseket írnak elő velük szemben az említett szerződésekkel semmilyen kapcsolatban nem álló helyzetre válaszul. Az ilyen eredmény összeegyeztethetetlen lenne többek között a jogbiztonság elvével.

64      A Tanács úgy válaszol, hogy az első indokolás nyilvános forrásból származó információkon alapul, amelyekkel már a 2014. júliusi aktusok elfogadásakor rendelkezett.

65      Ami az első releváns kritériumot illeti, a Tanács megjegyzi, hogy a nyilvános források lehetővé teszik annak megállapítását, hogy jóllehet a felperes nem közvetlenül részvényese a Giprotransmostnak, az OAO Volgomost társaságon keresztül ellenőrzi azt, amely utóbbinak a tényleges tulajdonosa. Az ezen nyilvános forrásokból származó információkra tekintettel a felperes nem szorítkozhat arra, hogy tagadja tényleges tulajdonosi minőségét a Volgomostban.

66      A második releváns kritériumot illetően a Tanács arra hivatkozik, hogy ez a kritérium nem követeli meg, hogy a jegyzékbe vett személyek személyesen előnyökhöz jussanak az ukrajnai helyzet és a Krím vagy Szevasztopol annektálása által. Elegendő ugyanis, hogy az ezen eseményekért felelős döntéshozók által előnyökhöz jutnak. A Tanács szerint ha ez másképp lenne, e második kritérium összetéveszthető lenne az elsővel.

67      Egyébiránt az Oroszországban uralkodó politikai és gazdasági helyzet lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a felperes gazdasági sikere – amely többek között számos közbeszerzési szerződés odaítélésének köszönhető, amelyek tekintetében nem tagadja, hogy részesült azokban – bizonyítja, hogy előnyökhöz jut a rezsim, valamint az ukrajnai helyzet és a Krím, valamint Szevasztopol annektálásáért felelős orosz döntéshozók által. Ezek a döntéshozók magukban foglalják nyilvánvalóan Putyin elnököt – akivel kapcsolatban a felperes nem tagadja, hogy hosszú ideje ismeri –, valamint más magas rangú orosz tisztviselőket. E tekintetben az a tény, hogy Putyin elnököt és ezeket a magas rangú tisztviselőket nem érintik a korlátozó intézkedések, nincs hatással az ilyen intézkedések elfogadásának felperest illető megalapozottságára.

68      A felperesnek a jogbiztonság hiányával kapcsolatos érvét illetően a Tanács azt állítja, hogy irreleváns kérdésről van szó. A Tanács szerint a döntő tényező az, hogy a 2014. júliusi jogi aktusokban említett szerződések odaítélésére – amelyek a felperes számára igen jövedelmezők voltak – az orosz kormány magas rangú tisztviselőinek beleegyezése nélkül nem kerülhetett volna sor. Márpedig ezek a tisztviselők felelősek az ukrajnai helyzetért és a Krím, valamint Szevasztopol annektálásáért vagy általános felelősségük, vagy pedig az általuk ebben az összefüggésben hozott sajátos határozatok miatt. Semmilyen időbeli kapcsolat nem szükséges a felperes által megszerzett előnyök és ezen események között.

69      Egyébiránt a Giprotransmostnak odaítélt közbeszerzési szerződés azon szerződések másik példáját is képviseli, amelyekre a Tanács támaszkodott, amikor a felperesre a második releváns kritériumot alkalmazta.

70      Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint ami a korlátozó intézkedések formáit meghatározó általános szabályokat illeti, a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon körülményeket tekintve, amelyeket az EUMSZ 215. cikk alapján a gazdasági és pénzügyi szankciós intézkedések elfogadása érdekében szükséges figyelembe venni az EU‑Szerződés V. címe 2. fejezetének, különösen pedig az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozatnak megfelelően. Mivel az uniós bíróság nem helyettesítheti az ilyen intézkedések elfogadását igazoló bizonyítékok, tények és körülmények megítélését a Tanács értékelésével, az említett bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tényleges hitelességének, valamint a tények értékelésében rejlő nyilvánvaló hiba és hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia. E korlátozott felülvizsgálat alkalmazandó különösen azon célszerűségi megfontolások mérlegelésére, amelyeken az ilyen intézkedések alapulnak (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      Ugyanakkor, jóllehet a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések elfogadása érdekében figyelembe veendő általános kritériumokat illetően, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok – kellően pontosan és konkrétan megalapozottak‑e (2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet; C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 41. és 45. pont; 2015. október 26‑i Portnov kontra Tanács ítélet, T‑290/14, EU:T:2015:806, 38. pont).

72      Vitatás esetén az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2014:518, 121. pont; 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 128. pont).

73      A jelen esetben a felperes nevét az első és a második releváns kritérium alapján vették fel a szóban forgó jegyzékekbe.

–       Az első releváns kritérium felperesre való alkalmazásáról

74      Ami az első releváns kritériumot illeti, meg kell jegyezni, hogy annak alapján bizonyítani kell az érintett személy vagy szervezet tevékenységei vagy intézkedései, valamint a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló ukrajnai helyzet közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat fennállását. Másképpen fogalmazva, ezeknek a személyeknek vagy szervezeteknek magatartásuknál fogva felelőseknek kell lenniük azon intézkedésekért vagy politikákért, amelyek Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláássák vagy fenyegetik.

75      A felperes tekintetében figyelembe vett indok, amely az első releváns kritériumhoz kapcsolódik, ahhoz a tényhez kötődik, hogy a felperest a Giprotransmost fő részvényesének, sőt többségi részvényesének tekintették, amely vállalkozást egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítésével bízták meg egy híd megépítésére vonatkozóan, amely Oroszországot a Krímmel köti össze. A Tanács szerint e szerződésnek maga az odaítélése lehetővé teszi az arra való következtetést, hogy a felperes támogatja vagy végrehajtja az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét vagy Ukrajna stabilitását vagy biztonságát aláásó vagy fenyegető intézkedéseket vagy politikákat.

76      Maga a felperes vitatja, hogy a Giprotransmost részvényese, különösen pedig hogy annak többségi részvényese, amely vállalkozással semmilyen kapcsolatban nem áll.

77      Meg kell jegyezni, hogy a Tanács meg sem próbálja bizonyítani, hogy annak a megállapítását lehetővé tevő bizonyítékokkal rendelkezett, hogy maga a felperes a Giprotransmost részvényese, sőt többségi részvényese, amint az az első indokolásban megjelölésre került.

78      Egyébiránt a felperesnek a fenti 12. pontban említett leveleiben szereplő, a Giprotransmostban fennálló részvényesi minőségére vonatkozó vitatásait követően a Tanács eltérő magyarázatot hozott fel, amely szerint a felperes az említett társaságot anyavállalatán, a Volgomoston keresztül ellenőrizte, amely utóbbi tekintetében a felperest annak „tényleges tulajdonosaként” tekintették, amint az a Tanács által hivatkozott következő újságcikkből derül ki:

„Az Interfax jelentése szerint az OAO Giprotransmost többségi részvényese az OOO MIK, amely teljes mértékben az OAO Volgomost tulajdonában áll. Maga az OAO Volgomost a következő öt ciprusi társaság többségi tulajdonában áll: Tevaryso Trading Limited (19,91%), Eltores Investments Ltd (19,91%), Chrysanthemum Services Limited (19,69%), Sormenia Investments Ltd (19,63%) és E. C. C. P. Investments Limited (14,57%). Arkady Rotenberg vállalkozóra a sajtóban a Volgomost tényleges tulajdonosaként hivatkoztak. A Kommersant newspaper információi szerint a Volgomost tényleges tulajdonosa.”

79      Először is meg kell jegyezni, hogy ez a cikk más cikkekre való hivatkozásra szorítkozik, amelyekkel kapcsolatban semmilyen olyan pontosításra nem került sor, amelyből az következne, hogy a felperes a Volgomost tényleges tulajdonosa.

80      Márpedig az ilyen közvetett bizonyíték nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy a Tanács teljesítette az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően (fenti 72. pont) rá háruló bizonyítási terhet.

81      Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács a fenti 14. pontban említett, 2014. december 19‑i levelében megállapította, hogy módosítani kívánja az első indokolásnak a Giprotransmostra vonatkozó részét a következő szöveggel:

„A [felperes a] Volgomost társaság tényleges tulajdonosa, amely társaság a »MIK« társaságon keresztül ellenőrzi a Giprotransmost társaságot. A Giprotransmost az egyik orosz állami tulajdonban álló vállalattól közbeszerzési szerződéshez jutott, melynek tárgya megvalósíthatósági tanulmány elkészítése egy híd megépítésére vonatkozóan, mely Oroszországot a jogtalanul annektált Krími Autonóm Köztársasággal kötné össze, ezzel konszolidálva a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba, ami pedig fokozottan aláássa Ukrajna szuverenitását és területi integritását.”

82      A felperes a fenti 15. pontban említett, 2015. január 14‑i levelében vitatta, hogy ez a módosítás helyes és hogy azt elegendő bizonyítékokkal támasztották alá. Arra hivatkozott, hogy nem állt kapcsolatban a Volgomosttal, és hogy azok az újságcikkek, amelyekre a Tanács támaszkodott, csak ezzel kapcsolatos híreszteléseknek tekintendők.

83      A Tanács e kifogásokkal szemben a fenti 16. pontban említett, 2015. február 13‑i levelében új indokolást hozott fel, amely a felperesnek nem a Volgomostban vagy a Giprotransmostban, hanem egy másik társaságban, a Stroygazmontazhban betöltött szerepére hivatkozik. Végül ezt az indokolást vették figyelembe a 2015. márciusi jogi aktusoktól kezdve (lásd a fenti 18. pontot).

84      Ilyen körülmények között a Tanácsnak még a magatartása is megerősíti, hogy nem rendelkezett elegendő bizonyítékokkal azzal kapcsolatban, hogy a felperes a 2014. júliusi jogi aktusok elfogadásakor ellenőrizte a Giprotransmostot. E tekintetben kétségkívül meg kell jegyezni, hogy – amint azt a Tanács a tárgyaláson megjegyezte – az első és a második indokolás nem áll egymással ellentmondásban, jóllehet azok két különböző társaságra hivatkoznak. A Giprotransmostot ugyanis a szóban forgó híd megépítésével kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmánnyal, míg a Stroygazmontazht e híd megépítésével bízták meg. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a Tanács ezen megjegyzése egyáltalán nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a felperes ellenőrizte a Giprotransmostot.

85      E következtetést nem kérdőjelezheti meg a Tanács által arra alapított érv, hogy a felperes a T‑717/14. sz. ügy keresetlevelében (lásd a fenti 29. pontot) nem vitatta a Giprotransmostban betöltött, a 2014. júliusi jogi aktusokban megjelölt szerepének helytállóságát, hanem e szerep relevanciájának hiányára való hivatkozásra szorítkozott. Anélkül ugyanis, hogy határozni kellene a felperes említett keresetlevélben szereplő állításainak pontos tartalmáról – amely keresetlevél nem szerepel a jelen ügy ügyiratai között –, nyilvánvaló, hogy a Tanács a 2014. júliusi jogi aktusok elfogadásakor nem rendelkezett ezzel a dokumentummal.

86      Következésképpen helyt kell adni a felperes érveinek, amelyek az első releváns kritériumot illetően a 2014. júliusi jogi aktusokban szereplő, vele szemben felhozott indokolás megalapozottságának vitatására irányulnak.

–       A második releváns kritérium felperesre való alkalmazásáról

87      Ami a második releváns kritériumot illeti, meg kell jegyezni, hogy az nem követeli meg, hogy az érintett személyek vagy szervezetek a Krím annektálása vagy Kelet‑Ukrajna destabilizálása révén személyesen előnyhöz jussanak. Elegendő – amint azt a Tanács kiemeli –, ha ezek a személyek vagy szervezetek az ezen eseményekért felelős „orosz döntéshozók” egyike által előnyhöz jutnak, és nem szükséges bizonyítani, hogy kapcsolat áll fenn azon előnyök, amelyekben a jegyzékbe vett személyek részesülnek, és a Krím annektálása vagy Kelet‑Ukrajna destabilizálása között.

88      Amennyiben ugyanis ezen kritérium alkalmazásához bizonyítani kellene az ilyen kapcsolat fennállását, ez a kritérium elveszítené minden értelmét az első releváns kritériumhoz képest, amely utóbbi kapcsolatot követel meg a jegyzékbe vett személyek által elkövetett cselekmények és az Ukrajnában bekövetkezett helyzet között.

89      Mindazonáltal a Tanács a jelen esetben tévesen vélte úgy, hogy alkalmazhatta a felperesre a második releváns kritériumot.

90      E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az első indokolás értelmezése orosz döntéshozóként kizárólag Putyin elnök azonosítását teszi lehetővé, aki által a felperes feltehetőleg előnyhöz jutott. Az „orosz döntéshozókra” való hivatkozás egyéb pontosítás hiányában túlságosan homályos állítás, ami nem elegendő a felperes szóban forgó jegyzékekbe való felvételének igazolásához (lásd analógia útján: 2014. március 12‑i Al Assad kontra Tanács ítélet, T‑202/12, EU:T:2014:113, 95. pont).

91      Másodszor, a Tanács állításával ellentétben ahhoz, hogy a második releváns kritérium alkalmazható legyen, az szükséges, hogy az orosz döntéshozók, akiktől azok az előnyök származnak, amelyekben az érintett személyek részesülnek, már legalábbis elkezdjék a Krím annektálásának vagy Kelet‑Ukrajna destabilizálásának előkészítését. Csak e feltétel teljesülése esetén állapítható meg, hogy az említett előnyök kedvezményezettjei nem hagyhatják figyelmen kívül az érintett döntéshozóknak az ezen előkészítésben való részvételét, és számíthatnak arra, hogy a legalábbis részben az említett előnyöknek köszönhetően megszerzett erőforrásaikat a korlátozó intézkedések annak megakadályozása érdekében érintik, hogy a kérdéses döntéshozóknak támogatást nyújthassanak.

92      Ellenben, ha a második releváns kritériumot akkor is alkalmazni lehetne, amikor az említett feltétel nem teljesül, az sértené a jogbiztonság elvét, amint arra a felperes hivatkozik. E tekintetben ki kell emelni, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések az orosz hatóságoknak konkrétan az Ukrajnára vonatkozó politikáira és tevékenységeire, nem pedig általánosan ezen hatóságok magatartására való válasznak minősülnek. Márpedig az említett politikákat és tevékenységeket 2014. február végétől kezdődően hajtották végre.

93      A jelen esetben a Tanács elfogadja, hogy az orosz állammal vagy az orosz állami tulajdonban álló vállalatokkal fennálló szerződések – amelyekben a felperes részesült – a Tanács által hivatkozott újságcikkek szerint olyan időszakot érintenek, amely korábbi annál az időszaknál, amely alatt az orosz döntéshozók, különösen pedig Putyin elnök elkezdték Ukrajnát fenyegetni. Ezek a szerződések többek között a Szocsi Téli Olimpia előkészületeivel kapcsolatosak, amelyre 2014 telén került sor.

94      Azt feltételezve, hogy megállapításra kerülhet, hogy az oroszországi helyzet olyan, hogy a felperes által teljesítetthez hasonló jelentőségű gazdasági tevékenységek nem lehetségesek az említett ország elnökének jóváhagyása nélkül – mint amelynek esete az ítélkezési gyakorlat szerint Fehéroroszországban áll fenn (2015. május 12‑i Ternavsky kontra Tanács ítélet, T‑163/12, nem tették közzé, EU:T:2015:271, 121. pont) –, a jelen esetben a Tanács nem bizonyította, hogy a felperest Putyin elnök előnyben részesítette abban az időpontban, amikor utóbbi megkezdte az Ukrajnával kapcsolatos cselekményeket, amelyekre a szóban forgó intézkedések szándékoznak válaszolni. E tekintetben pontosítani kell, hogy – amint az az első releváns kritériumot illetően a fenti 74–85. pontból következik – a Tanács nem bizonyította a felperes és a Giprotransmost közötti kapcsolat fennállását, így állításával ellentétben nem hivatkozhat az ezen társaságnak odaítélt szerződésre mint a felperes által szerzett előnyök példájára.

95      Ilyen körülmények között helyt kell adni a jelen jogalapnak a 2014. júliusi jogi aktusokat illetően, és meg kell semmisíteni ez utóbbiakat, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a felperes által ebben az összefüggésben hivatkozott többi érvet és egyéb jogalapjait.

 A többi megtámadott jogi aktus megsemmisítése iránti kérelmekről

96      A Törvényszék Hivatalához 2015. május 26‑án és november 2‑án, valamint 2016. március 24‑én benyújtott beadványaiban a felperes a keresetlevél kiigazításának lehetőségét kérte annak érdekében, hogy az a többi megtámadott jogi aktus őt érintő részében történő megsemmisítését is érintse.

97      Amikor a felperes kiigazította a keresetlevelet annak érdekében, hogy az a 2015. márciusi jogi aktusokat is érintse, fenntartotta az általa a 2014. júliusi jogi aktusokkal szemben felhozott öt jogalapot, és ezzel egyidejűleg kiegészítő érveket adott elő, amelyek többek között arra a tényre vonatkoznak, hogy a Tanács időközben vele szemben részlegesen eltérő indokokat vett figyelembe.

98      Mivel a 2015. szeptemberi és a 2016. márciusi jogi aktusok csak meghosszabbították a szóban forgó korlátozó intézkedések alkalmazását, anélkül hogy módosították volna a felperest érintő második indokolást, utóbbi a keresetlevél kiigazítása iránti második és a harmadik kérelme során nem hozott fel új érveket, hanem a korábban hivatkozottak fenntartására szorítkozott.

99      A Tanács nem kifogásolja e kérelmek ilyenkénti elfogadhatóságát, hanem azt állítja, hogy a keresetlevélben a 2014. júliusi jogi aktusokkal szemben felhozott egyes jogalapok vagy érvek nem ültethetők át a többi megtámadott jogi aktusra.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalapról

100    A felperes arra hivatkozik, hogy a többi megtámadott jogi aktus a 2014. júliusi jogi aktusokhoz hasonlóan sérti az őt érintő indokolási kötelezettséget. Különösen lehetetlen számára annak megértése, hogy melyek azok a kritériumok, amelyeket a Tanács a szóban forgó jegyzékekben való további szerepeltetésének igazolása érdekében alkalmazott, és azt sem, hogy milyen tekintetben és ki részesítette őt előnyben.

101    A Tanács vitatja a felperes érveit.

102    A Tanács által a felperes tekintetében felhozott második indokolás a fenti 18. pontban került átvételre.

103    Meg kell jegyezni, hogy a második indokolás első három albekezdése lényegében az első indokolás első két albekezdésének felel meg, így a fenti 55–57. pontban kifejtett megfontolások analógia útján alkalmazandók a felperes ezen albekezdésekre vonatkozó érveinek elutasítása érdekében.

104    A második indokolás negyedik és ötödik albekezdése egyedibb és konkrétabb információkat azonosít, amelyek a felperes által a Stroygazmontazh társaságban és a Prosvescheniye kiadóban ellátott feladatokhoz kapcsolódnak.

105    Az e két utolsó albekezdés megalapozottságának értékelése nélkül ki kell emelni, hogy azok pontosan meghatározzák a felperesnek a Stroygazmontazh tulajdonosaként és a Prosvescheniye igazgatótanácsának elnökeként betöltött szerepét. Továbbá ezen társaságok mindegyike tekintetében megjelölésre került, hogy olyan tevékenységeket látnak el, amelyek könnyen társíthatók az első releváns kritériumhoz.

106    Ami a Stroygazmontazhot illeti, arról a tényről van szó, hogy utóbbi közbeszerzési szerződést nyert azon híd megépítésére vonatkozóan, amely Oroszországot a Krím Autonóm Köztársasággal köti össze, ezzel konszolidálva a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba.

107    A Prosvescheniye tekintetében az „Oroszország gyermekeihez: Lakcímed – Krím” elnevezésű projekt végrehajtásáról van szó, amely egy annak érdekében indított PR‑kampány, hogy a krími gyermekeket meggyőzzék, hogy immár Oroszországban élő orosz állampolgárrá lettek, és amely így támogatta a Krím integrálására irányuló orosz kormánypolitikát.

108    Az ilyen indokolás lehetővé teszi annak megértését, hogy a felperes az összes ilyen társaságban betöltött szerepére tekintettel felelősséget visel e társaságok cselekményeiért, amelyeket a Tanács az első releváns kritériummal érintett cselekmények hatálya alá tartozónak tekint, nevezetesen amelyek Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét vagy Ukrajna stabilitását vagy biztonságát aláássák vagy fenyegetik.

109    Ilyen körülmények között a többi megtámadott jogi aktus indokolásának értelmezése lehetővé tette a felperes számára annak megértését, hogy nevét az említett társaságokban ellátott feladatai és e társaságok tevékenységei miatt szerepeltették továbbra is a szóban forgó jegyzékekben, amit megerősít az a tény, hogy a második jogalap keretében pontosan a Tanács által e tekintetben követett érvelés megalapozottságát vitatja. Egyébiránt, mivel a Tanács választásának okai e jogi aktusokban egyértelműen megjelölésre kerültek, a Törvényszék értékelheti azok megalapozottságát.

110    A fenti 58. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében azt a következtést kell levonni, hogy a többi megtámadott jogi aktus indokolása megfelelő, valamint hogy az indokolás megalapozottságát a második jogalap vizsgálata keretében kell értékelni.

 A nyilvánvaló értékelési hibákra alapított második jogalapról

111    Ami a második indokolás azon részét illeti, amely lényegében már az első indokolásban szerepelt, a felperes a 2014. júliusi jogi aktusok tekintetében a keresetlevélben és a válaszban hivatkozottaknak (lásd a fenti 63. pontot) megfelelő érveket hoz fel, és egyúttal pontosítja, hogy a társaságai semmilyen kedvező elbánásban nem részesültek, és vitatja, hogy a Tanács olyan vélelemhez fordulhat, amely szerint az Oroszországban sikeres üzletember pusztán emiatt úgy tekinthető mint aki a Krím annektálásáért vagy Kelet‑Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozók által előnyhöz jut.

112    A második indokolás negyedik albekezdését illetően a felperes arra hivatkozik, hogy a Stroygazmontazh tulajdonlásának ténye nem vonja maga után azt, hogy felelős az Ukrajna területi integritását veszélyeztető intézkedésekért vagy támogatja az ilyen intézkedéseket, amennyiben az e társaságra bízott, az Oroszországot a Krímmel összekötő híd megépítésére vonatkozó projektet jóval a Krím annektálása előtt eltervezték, és arról nem ugyanazon személyek határoztak, mint akik az ezen annektálásért felelősek.

113    A második indokolás ötödik albekezdésében érintett, a Prosvescheniye kiadóban betöltött szerepére tekintettel a felperes vitatja, hogy e kiadó tevékenységei a Krím Oroszországhoz való integrálásához kapcsolódnak, valamint kijelenti, hogy nem tehető felelőssé a Tanács által említett kiadvány tartalmáért, tekintettel különösen az említett kiadó által biztosított több ezer kiadványra.

114    A Tanács vitatja a felperes érveit.

115    Elöljáróban ki kell emelni, hogy ami a második indokolás első három albekezdését illeti, a fenti 87–94. pontban kifejtett megfontolások alkalmazandók, így arra kell következtetni, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát vétett, amikor úgy határozott, hogy a felperes neve az említett albekezdésekben kifejtett indokok alapján a második releváns kritérium alkalmazásával továbbra is szerepeltethető a szóban forgó jegyzékekben.

116    Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint tekintettel a szóban forgó korlátozó intézkedések megelőző jellegére, amennyiben az uniós bíróság a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálata keretében azt állapítja meg, hogy a Tanács által az ezen intézkedésekkel érintett személy tekintetében figyelembe vett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alá van támasztva, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez ezen intézkedések elfogadásának vagy fenntartásának igazolásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az ezen intézkedéseket tartalmazó jogi aktusok megsemmisítését (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2015. május 12‑i Ternavsky kontra Tanács ítélet, T‑163/12, nem tették közzé, EU:T:2015:271, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117    Következésképpen ellenőrizni kell, hogy a második indokolás negyedik vagy ötödik albekezdése elegendő bizonyítékokon alapul‑e, és azok tehát lehetővé teszik‑e annak igazolását, hogy az első vagy a második releváns kritérium alapján a felperes nevét továbbra is szerepeltették a szóban forgó jegyzékekben.

118    Emlékeztetőül, a második indokolás negyedik albekezdésének a szövege a következő:

„[A felperes] [e]mellett a Sztrojgazmontazs vállalat tulajdonosa. Ez a vállalat egy olyan híd megépítésére vonatkozó közbeszerzési szerződéshez jutott, mely Oroszországot a jogellenesen annektált Krími Autonóm Köztársasággal kötné össze, megszilárdítva ezzel a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba, ami pedig fokozottan aláássa Ukrajna területi integritását”.

119    Amint arra Tanács hivatkozik, a felperes nem vitatja az ezen albekezdésben említett ténybeli körülmények pontosságát. A felperes azt sem tagadja, hogy a Stroygazmontazh tulajdonosa, valamint hogy ez a társaság az Oroszországot a Krímmel összekötő híd megépítésére vonatkozó közbeszerzési szerződéshez jutott. A Tanács által szolgáltatott bizonyítékok, amelyek a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadásánál korábbiak, mindenképpen alátámasztják ezeket a megállapításokat.

120    Ellenben a felperes vitatja a második indokolás negyedik albekezdésében szereplő következtetést, amely szerint a szóban forgó híd megépítése megszilárdítja a Krím integrálását az Oroszországi Föderációba, ami pedig fokozottan aláássa Ukrajna területi integritását.

121    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – amint azt a Tanács megemlíti – jelenleg lehetetlen Oroszországból szárazföldi úton közvetlenül eljutni a Krímhez, míg a híd lehetővé teszi ezt a közvetlen elérést, és ezért megkönnyíti az Oroszország és a Krím közötti kapcsolatokat nemcsak a termékek és szolgáltatások terén, hanem katonai szempontból is. Ebből következik, hogy a Tanács jogosan vélhette úgy, hogy tekintettel a térségben zajló politikai és gazdasági változásra, amelyeket Oroszország azon cselekményei befolyásoltak, amelyek a Krím jogállásával kapcsolatos állítólagos népszavazás megtartásához, majd ezen népszavazás eredményeinek Oroszország általi elismeréséhez, és a Krím jogellenes annektálásához vezettek, a szóban forgó híd megépítése megszilárdítja a Krím Oroszországba való integrálását, ami pedig fokozottan aláássa Ukrajna területi integritását.

122    Az Oroszország által végrehajtott ezen cselekményekből eredő háttér jelentős változásnak minősül, amely a szóban forgó híd megépítéséhez teljesen új következményeket társít. Ezért irreleváns a felperes azon érve, amely szerint az Oroszországot a Krímmel összekötő híd megépítését már korábban eltervezték.

123    Ebből következik, hogy a második indokolás negyedik albekezdése a releváns első kritérium felperes tekintetében való helyes alkalmazásának minősül.

124    Jóllehet a fenti 116. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján a Tanács által felhozott indokok egyikének megalapozottsága elegendő a felperes szóban forgó jegyzékekben való további szerepeltetésének igazolásához, a teljesség kedvéért meg kell vizsgálni a felperesnek a második indokolás ötödik albekezdésében kifejtett indokkal kapcsolatos érveit is.

125    Ezen albekezdés szövege a következő:

„[A felperes] [a]zon Proszvescsenyije kiadó igazgatótanácsának elnöke, amely elsődleges végrehajtója volt az »Oroszország gyermekeihez: Lakcímed – Krím« elnevezésű projektnek, amely egy annak érdekében indított PR‑kampány, hogy a krími gyermekeket meggyőzzék, hogy immár Oroszországban élő orosz állampolgárrá lettek, és amely így támogatta a Krím integrálására irányuló orosz kormánypolitikát”.

126    A felperes nem vitatja, hogy ezen kiadó elnöke, azonban arra hivatkozik egyrészt, hogy e kiadó tevékenységei nem jelentik azt, hogy támogatja a Krím Oroszországba való integrálását, másrészt pedig, hogy e tekintetben semmilyen szerepet nem játszott.

127    Márpedig először is figyelembe kell venni azt, hogy – amint azt a Tanács joggal megjegyzi – e projekt létezését, valamint annak nagy jelentőségét, amellyel kapcsolatban több mint 2,5 millió könyvet adtak ki, nyilvános forrásból származó számos dokumentum – amelyek többek között a Krím állítólagos kormányának oktatási és tudományos ügyekért felelős minisztériuma állami tanácsának internetes oldaláról, valamint magának a Prosvescheniyének a saját internetes oldaláról származnak –, valamint a szóban forgó kampányban részt vevő AGT Communications PR társaság nyilatkozatai bizonyítják. E tekintetben ki kell emelni, hogy a Tanács ezekkel a dokumentumokkal a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadása előtt rendelkezett, amint az a 2014. december 19‑i levélből következik (lásd a fenti 14. pontot).

128    A szóban forgó projekt, amint arról maga a címe is tanúskodik (Oroszország gyermekeihez: Lakcímed – Krím), olyan PR kampányból áll, amelynek célja a krími gyerekeket meggyőzni arról, hogy Oroszországban élő orosz állampolgárok. Ez a kampány tehát támogatja az orosz kormány azzal kapcsolatos politikáját, amelynek célja a Krím Oroszországba való integrálása.

129    Különösen a Tanács által szolgáltatott dokumentumokból következik, hogy az oktatási és tudományos ügyekért felelős említett minisztérium szerint a szóban forgó projektet az „Oroszország elnökétől származó utasításokat követően”, valamint a „Krímnek és Szevasztopolnak az orosz oktatási normákhoz való igazodása keretében” hajtották végre. Hasonlóképpen, a Tanács a szóban forgó kampányban részt vevő AGT Communications PR társaság dokumentumára támaszkodott, amelyből kiderül, hogy a Prosvescheniye által készített kézikönyveket a „Krím oktatási rendszerének az orosz normákhoz való igazodása keretében” nyújtották, és hogy a kampány magában foglalta „gyermekek azon rajzversenyét, amelynek témája az »Oroszországban élünk« volt.”

130    Következésképpen a felperes első érvét el kell utasítani.

131    Másodszor meg kell jegyezni, hogy a felperes a Proszvescsenyije igazgatótanácsának elnökeként nem hagyhatta észszerűen figyelmen kívül az általa irányított kiadó kiadványait érintő szerkesztői irányvonalat. E tekintetben ki kell emelni, hogy a befolyás és a felelősség, amely az ilyen beosztásból feltételezhetően következik, szükségszerűen a felperesnek az e társaság által folytatott kampányban való részvételét vonja maga után (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 58. és 59. pont). Ezért a Tanács jogosan vélhette úgy, hogy a felperes teljesítette az e tekintetben releváns első kritériumot.

132    Következésképpen a felperes második érvét is el kell utasítani.

133    Ebből következik, hogy a második indokolás ötödik albekezdése is a releváns első kritérium felperes helyzetére való helyes alkalmazásának minősül.

134    Az előző megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a második jogalap a második indokolás negyedik és ötödik albekezdését illetően nem megalapozott, miközben az első három albekezdés tekintetében megalapozott. Ilyen körülmények között a fenti 116. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jelen jogalap nem teszi lehetővé a felperes számára a többi megtámadott jogi aktus megsemmisítését.

 Az adatvédelem elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról

135    A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a nem részletezett, megalapozatlan, pontatlan és a jóhírnevére súlyosan káros olyan állítások Tanács általi közlése, amelyek a korrupciós ügyekben, valamint a bűncselekményekben való részvételére vonatkoznak, sértik a többek között a 45/2001 rendeletben kifejtett, a személyes adatok védelmével kapcsolatos elveket. Kifejti, hogy a vele szemben felhozott új indokok részéről megmutatkozó bűnöző magatartást feltételeznek, jóllehet a Tanács nem használta a „korrupció” vagy „bűntett” kifejezéseket.

136    A Tanács a felperes érdemi érveinek vitatásán kívül hozzáteszi, hogy a felperesnek a Giprotransmostban való részvételére vonatkozó, állítólagosan pontatlan adatokat a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadásával törölték. Mivel a felperes nem magyarázta el, hogy az e társaságra vonatkozó érve hogyan ültethető át az új indokokra, ez a jogalap elfogadhatatlan.

137    Először is helyt kell adni a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogásnak.

138    A felperes ugyanis nem magyarázza el, hogy a Giprotransmostra vonatkozó érve milyen tekintetben alkalmazandó a többi megtámadott jogi aktusra, amelyek nem említik ezt a társaságot. Következésképpen az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában előírt feltételek, amelyek lényegében egybeesnek a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjából következő feltételekkel, nem teljesülnek.

139    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen rendelkezések alapján – az elfogadhatatlanság terhe mellett – a keresetlevél kiigazítása iránti kérelem alátámasztására felhozott jogalapokat és érveket a kérelemben kellően egyértelműen és pontosan kell kifejteni annak lehetővé tétele érdekében, hogy az alperes előkészítse védelmét, a Törvényszék pedig e kérelemről határozzon (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. június 13‑i Versalis kontra Bizottság ítélet, C‑511/11 P, EU:C:2013:386, 115. pont; 2013. szeptember 13‑i Anbouba kontra Tanács ítélet, T‑592/11, nem tették közzé, EU:T:2013:427, 72. pont).

140    Másodszor, ez a jogalap mindenesetre hatástalan. Még azt is feltételezve ugyanis, hogy a Tanács a felperesnek a Giprotransmostban való részvételére vonatkozó személyes adatokat a 45/2001 rendeletnek nem megfelelő módon kezelte, ez a körülmény nem vezethet a többi megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ellenben, amennyiben a felperesnek sikerülne bizonyítania az ilyen bánásmód fennállását, az említett rendelet megsértésére kártérítési kereset keretében hivatkozhatna.

 A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított negyedik jogalapról

141    A felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy utóbbi nem biztosított számára hozzáférést azokhoz a bizonyítékokhoz, amelyekre nevének a szóban forgó jegyzékekben való további szerepeltetése érdekében támaszkodni szándékozott, valamint azt, hogy a Tanács e tekintetben előzetesen nem hallgatta meg. Hozzáteszi, hogy a Tanács arra a tényre vonatkozó állításai, amelyek szerint a felperes társaságait előnyben részesítették, és azoknak ajánlati felhívás nélkül jövedelmező szerződéseket ítéltek oda, csak az eljárás során merültek fel.

142    A Tanács vitatja a felperes érveit.

143    Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jognak a korlátozó intézkedések elfogadását megelőző eljárás során történő tiszteletben tartásához való alapvető jogot kifejezetten rögzíti az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amely Chartának az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

144    Azt is ki kell emelni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános uniós jogi elv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amely elvet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt egyezmény 6. és 13. cikke rögzített, és amely elv egyébként újra megerősítést nyert az Alapjogi Charta 47. cikkében (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

145    Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírósági felülvizsgálat hatékonysága – amelynek vonatkoznia kell többek között azon indokok jogszerűségére, amelyekre valamely uniós hatóság a döntését alapítja valamely személy vagy szervezet nevének az említett hatóság által elfogadott korlátozó intézkedések címzettjeinek a jegyzékeibe történő felvétele tekintetében – azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni ezen indokokat az érintett személlyel vagy szervezettel, amennyiben lehetséges, vagy a felvételéről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, hogy lehetővé tegye e címzetteknek a jogorvoslathoz való joguk határidőn belül történő gyakorlását (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

146    Az említett indokok közlésére vonatkozó ezen kötelezettség tiszteletben tartása ugyanis egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó uniós jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, a Szerződés alapján őt megillető felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

147    Márpedig az ezen ítélkezési gyakorlat által támasztott követelményeknek megfelelően a 2014/145 határozat 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint a 269/2014 rendelet 14. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács közölje a határozatát – beleértve a jegyzékbe vétel okait – az érintett természetes vagy jogi személlyel, szervezettel vagy szervvel – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben pedig értesítés közzététele útján –, lehetővé téve, hogy az érintett észrevételeket nyújtson be. Amennyiben észrevételt tesznek vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanács felülvizsgálja a határozatát, és erről értesíti az érintett természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet.

148    Továbbá meg kell jegyezni egyrészt, hogy a 2014/145 határozat 6. cikkének harmadik albekezdéséből kitűnik, hogy e határozat folyamatos felülvizsgálat tárgyát képezi, másrészt pedig azt, hogy a 269/2014 rendelet 14. cikkének (4) bekezdése szerint a rendelethez mellékelt jegyzéket rendszeresen és legalább tizenkét havonta felülvizsgálják.

149    A jelen esetben meg kell jegyezni, hogy a felperes nevét a többi megtámadott jogi aktussal a 2014. júliusi jogi aktusokban szereplőktől részlegesen eltérő indokolással szerepeltették továbbra is a szóban forgó jegyzékekben.

150    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanács nem köteles a felperest az első jegyzékbe vételét megelőzően meghallgatni azért, hogy az őt érintő korlátozó intézkedések meglepetésszerűek legyenek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 110–113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), főszabály szerint azonban köteles meghallgatni a szóban forgó jegyzékekben való további szerepeltetéséről való döntés előtt. Mindazonáltal az ezen intézkedésekkel már érintett személyek tekintetében a korlátozó intézkedéseket fenntartó jogi aktusok elfogadását megelőző meghallgatáshoz való jog akkor kötelező, amikor a Tanács új bizonyítékokat vett figyelembe e személyekkel szemben, nem pedig akkor, amikor az ilyen további szerepeltetés ugyanazon indokokon alapul mint amelyek igazolták a kérdéses korlátozó intézkedéseket előíró eredeti jogi aktus elfogadását (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. április 7‑i Central Bank of Iran kontra Tanács ítélet, C‑266/15 P, EU:C:2016:208, 33. pont).

151    Mivel a felperest érintő indokolást a többi megtámadott jogi aktusban részlegesen módosították, a Tanács köteles volt őt meghallgatni a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadása előtt.

152    E tekintetben – amint az a fenti 14–16. pontban már megjegyzésre került – a Tanács 2014. december 19‑i levelében továbbította a felperest a jelen ügyben képviselő ügyvédi irodának az új indokolástervezetet, amelyet a felperessel szembeni korlátozó intézkedések fenntartása érdekében szándékozott elfogadni, és részére az észrevételek előterjesztésére határidőt tűzött ki.

153    Ez az indokolástervezet (lásd a fenti 14. pontot) a negyedik albekezdést leszámítva lényegében egybeesett a második indokolással, amelyet a 2015. márciusi jogi aktusokban vettek figyelembe. Az említett albekezdés ellenben azt a tényt említette, hogy a felperes a Volgomost tényleges tulajdonosa, amely a Giprotransmostot ellenőrzi. Ez utóbbi társaságot illetően a 2014. júliusi jogi aktusokban szereplő megfontolások átvételre kerültek.

154    2015. január 14‑én a felperes többek között az említett indokolástervezettel kapcsolatos észrevételeket terjesztett elő a Tanácsnak. Ez alkalommal a felperes arra hivatkozott, hogy az indokok homályosak és irrelevánsak az annak érdekében előírt kritériumokra tekintettel, hogy valamely személyt érinthessenek a korlátozó intézkedések. Különösen, egyrészt tagadta, hogy a Volgomost tényleges tulajdonosa azon bizonyítékok vitatásával, amelyekre a Tanács e tekintetben hivatkozott, másrészt pedig vitatta, hogy a Prosvescheniyében betöltött szerepe igazolhatja a vitatott jegyzékekben való további szerepeltetését.

155    2015. február 13‑i levelében a Tanács arról a szándékáról tájékoztatta a felperest, hogy továbbra is szerepelteti a nevét a szóban forgó jegyzékekben a felperes által részére előterjesztett észrevételeket követő második indokolás alapján. A Tanács nyilvános igazoló iratokat is csatolt leveléhez, és felhívta a felperest, hogy legkésőbb 2015. február 26‑ig nyilatkozzon erről az új indokolásról.

156    A felperes nem válaszolt erre a felhívásra.

157    A tényállás előző felidézése arra enged következtetni, hogy a Tanács teljesítette a felperes védelemhez való jogának a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadásához vezető eljárás során történő tiszteletben tartására vonatkozó ítélkezési gyakorlat által előírt kötelezettségeket.

158    Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy igaz ugyan, hogy a Tanács immár rendelkezett a felperes címével, amely abban a keresetlevélben szerepelt, amellyel a jelen keresetet előterjesztették, az a körülmény, hogy a Tanács a felperes képviselőihez fordult, nem járt a védelemhez való jog megsértésével.

159    A felperes ugyanis még azt sem állítja, hogy a Tanács azzal kapcsolatos választása, hogy a vele szemben elfogadandó új indokolástervezeteket az ügyvédeivel közli, jogai megsértésének következményével járt, ami indokolja a 2015. márciusi jogi aktusok őt érintő részében való megsemmisítését (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

160    A felperes arra vonatkozó érvét illetően, hogy a Tanács kizárólag a bírósági eljárás során említette a kedvező elbánást, amelyben a felperes társaságai részesültek, valamint a társaságainak odaítélt közbeszerzési szerződések tekintetében az ajánlati felhívás hiányát, meg kell jegyezni, hogy a felperes által kapott indokolástervezetek arra a körülményre hivatkoznak, hogy a felperest előnyben részesítették e szerződések odaítélése során az orosz döntéshozókkal fennálló kapcsolatai miatt. A felperes egyébként 2015. január 14‑i levelében vitatta, hogy előnyben részesítették. Következésképpen nem lehet hivatkozni e tekintetben a védelemhez való jogának megsértésére.

161    Ami a 2015. szeptemberi és 2016. márciusi jogi aktusokat illeti, eltekintve attól, hogy a felperes nem hivatkozik sajátos érvekre, elegendő megjegyezni, hogy a Tanács által felhozott indokolást nem módosították, így utóbbi a fenti 150. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében nem volt köteles a felperest előzetesen meghallgatni.

162    Végül azt a tényt illetően – amelyre a felperes egyaránt hivatkozott –, hogy a Tanács nem biztosította részére a meghallgatást, meg kell állapítani, hogy sem az alkalmazandó szabályozás, sem pedig a védelemhez való jog tiszteletben tartásának általános elve nem biztosítja az érintetteknek az ilyen meghallgatáshoz való jogot (lásd: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

163    Következésképpen el kell utasítani a negyedik jogalapot, amennyiben az a többi megtámadott jogi aktus megsemmisítésére irányuló kérelmeket támasztja alá.

 Az alapvető jogok – beleértve a tulajdonhoz való jogot, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és a vállalkozás szabadságát – indokolatlan vagy aránytalan megsértésére alapított ötödik jogalapról

164    A felperes arra hivatkozik, hogy nevének a vitatott jegyzékekbe való felvétele és az azokban való további szerepeltetése alapvető jogai igazolatlan és aránytalan korlátozásának minősül, amely jogok között szerepel többek között a tulajdonhoz való jog, a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a vállalkozás szabadsága. Hozzáteszi, hogy a Tanács nem magyarázta el, hogy a felperest érintő korlátozó intézkedések fenntartása milyen tekintetben gyakorolhatott nyomást a Krím annektálásáért felelős orosz döntéshozókra.

165    A Tanács vitatja a felperes érveit.

166    Emlékeztetni kell arra, hogy a tulajdonhoz való jog az uniós jog általános elvei közé tartozik és az Alapjogi Charta 17. cikkében került rögzítésre. Ami a magánélet tiszteletben tartásához való jogot illeti, azt az Alapjogi Charta 7. cikke ismeri el. Hasonlóképpen, a vállalkozás szabadsága e Charta 16. cikkében került kifejtésre.

167    A jelen esetben a többek között a felperest sújtó korlátozó intézkedések biztosítási intézkedéseknek minősülnek, amelyek nem irányulnak arra, hogy megfosszák az érintett személyeket a tulajdonuktól, a magánéletük tiszteletben tartásához való jogtól, valamint a vállalkozás szabadságától. Mindazonáltal a szóban forgó intézkedések vitathatatlanul a tulajdonhoz való jog gyakorlásának korlátozásával járnak, és kihatással vannak a felperes magánéletére és a vállalkozás szabadságára (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. március 12‑i Al Assad kontra Tanács ítélet, T‑202/12, EU:T:2014:113, 115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

168    Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen alapvető jogok az uniós jogban nem részesülnek korlátlan védelemben, hanem a társadalomban betöltött szerepük függvényében kell értékelni őket (lásd: 2014. március 12‑i Al Assad kontra Tanács ítélet, T‑202/12, EU:T:2014:113, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

169    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Alapjogi Charta 52. cikkének (1) bekezdése előírja egyrészt, hogy „[az Alapjogi Chartában] elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”, másrészt pedig azt, hogy „[a]z arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja”.

170    Így ahhoz, hogy az uniós jognak megfeleljen a szóban forgó alapvető jogok gyakorlásának korlátozása, három együttes feltételnek kell teljesülnie (2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, T‑256/11, EU:T:2014:93, 197. pont).

171    Először is, a korlátozásnak törvény által előírtnak kell lennie. Más szavakkal a szóban forgó intézkedésnek jogalappal kell rendelkeznie (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, T‑256/11, EU:T:2014:93, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

172    Másodszor, a korlátozásnak az Unió által ilyenként elismert általános érdekű célkitűzést kell szolgálnia (2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, T‑256/11, EU:T:2014:93, 199. pont).

173    Harmadszor a korlátozás nem lehet túlzott. Egyrészt az elérni kívánt célhoz szükségesnek és azzal arányosnak kell lennie. Másrészt a kérdéses jog vagy szabadság „lényeges tartalma”, azaz az érdemi rész nem sérülhet (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, T‑256/11, EU:T:2014:93, 200. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

174    Ezek a feltételek a jelen esetben teljesülnek.

175    Először is ugyanis a szóban forgó korlátozó intézkedések, amelyeket a többi megtámadott jogi aktus a felperes tekintetében tartalmaz, „törvény által” előírtak, ugyanis olyan jogi aktusokban kerültek kifejtésre, amelyek többek között általános hatályúak, az uniós jogban egyértelmű jogalappal, valamint mind hatályukat, mind pedig a felperesre való alkalmazásukat igazoló indokokat illetően kellő indokolással rendelkeznek (lásd a fenti 103–110. pontot) (lásd analógia útján: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 176. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Továbbá a második jogalap vizsgálata keretében megállapításra került, hogy ez az indokolás bizonyos hibák ellenére lehetővé tette az arra való következtetést, hogy a Tanács jogszerűen szerepeltethette továbbra is a felperes nevét a szóban forgó jegyzékekben (lásd a 115–134. pontot).

176    Másodszor, a szóban forgó korlátozó intézkedések célja az orosz hatóságokra való nyomásgyakorlás azért, hogy utóbbiak befejezzék az Ukrajnát destabilizáló cselekményeiket és politikáikat. Márpedig ebben az esetben olyan célkitűzésről van szó, amely a közös kül‑ és biztonságpolitika (KKBP) keretében követett és az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett olyan célkitűzések hatálya alá tartozik, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi jog elveinek megszilárdítása és erősítése, valamint a béke megőrzése, a konfliktusok kialakulásának megelőzése, a nemzetközi biztonság megerősítése, valamint a polgári lakosság védelme.

177    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy 2014. március 27‑én az Egyesült Nemzetek Közgyűlése elfogadta az „Ukrajna területi integritása” című 68/262. sz. határozatot, amelyben emlékeztetett az összes állam arra vonatkozó kötelezettségére, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmányának 2. cikke értelmében nemzetközi érintkezéseik során más állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell, és nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel kell rendezni. A Közgyűlés üdvözölte a többek között a nemzetközi és regionális szervezetek által az ukrajnai helyzet helyreállítása érdekében tett szüntelen erőfeszítéseket. E határozat rendelkező részében a Közgyűlés többek között megerősítette a szuverenitás, a politikai függetlenség, Ukrajna nemzetközileg elismert határain belül Ukrajna egysége és területi integritása fontosságát, valamint valamennyi felet arra buzdította, hogy haladéktalanul törekedjen az ukrajnai helyzet békés eszközökkel való rendezésére, tanúsítson mérsékletet, tartózkodjon a feszültségek növelésére alkalmas minden egyoldalú aktustól és minden lázító beszédtől, valamint teljes mértékben vegyenek részt a nemzetközi párbeszédre irányuló erőfeszítésekben.

178    Harmadszor, az arányosság elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az mint az uniós jog alapelve, megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne lépjék túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt célok megvalósításához. Így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, az okozott hátrányok pedig a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd: 2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, T‑256/11, EU:T:2014:93, 205. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

179    E tekintetben az ítélkezési gyakorlat pontosítja, hogy az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illetően széles körű mérlegelési jogkört kell elismerni az uniós jogalkotó részére olyan területeken, amelyek a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett mérlegelést igényelnek. Következésképpen, az e területeken elfogadott valamely intézkedés jogszerűségét csak annak a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan volta érintheti (lásd: 2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 120.pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

180    A jelen esetben a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel követett célkitűzések jelentőségére tekintettel a felperesre való alkalmazásukból eredő negatív következmények nem nyilvánvalóan aránytalanul nagyok (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2009. október 14‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑390/08, EU:T:2009:401, 71. pont; 2014. március 12‑i Al Assad kontra Tanács ítélet, T‑202/12, EU:T:2014:113, 116. pont).

181    Annál is inkább ez a helyzet, mivel a második jogalap vizsgálata keretében megállapításra került, hogy a korlátozó intézkedéseket a felperes tekintetében a többi megtámadott jogi aktus azzal az indokkal tartotta fenn, hogy helyzete lehetővé tette annak megállapítását, hogy teljesíti az első releváns kritérium alkalmazásához szükséges feltételeket, mivel azon személyek közé tartozott, akik az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét vagy Ukrajna stabilitását vagy biztonságát aláásó vagy fenyegető politikákért és intézkedésekért felelősek.

182    Ami a szóban forgó korlátozó intézkedések szükséges jellegét illeti, meg kell állapítani, hogy az alternatív és kevésbé korlátozó intézkedések, mint az előzetes engedélyezési rendszer vagy a folyósított pénzeszközök felhasználásának utólagos igazolására vonatkozó kötelezettség nem teszi lehetővé a kitűzött célok ugyanolyan hatékony elérését, vagyis az ukrajnai helyzetért felelős orosz döntéshozókra történő nyomásgyakorlást, tekintettel különösen az előírt korlátozások megkerülésének lehetőségére (lásd analógia útján: 2014. március 12‑i Al Assad kontra Tanács ítélet, T‑202/12, EU:T:2014:113, 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

183    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/145 határozat 2. cikkének (3) és (4) bekezdése, valamint a 269/2014 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, 5. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése rendelkezik arról a lehetőségről egyrészt, hogy engedélyezzék a befagyasztott pénzeszközök felhasználását alapvető szükségletek fedezésére vagy bizonyos kötelezettségvállalások teljesítésére, másrészt pedig hogy különleges jogosítványokat biztosítsanak pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek vagy egyéb gazdasági erőforrások befagyasztásának feloldására.

184    Hasonlóképpen, a 2014/145 határozat 1. cikke (6) bekezdésének megfelelően a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóság különösen sürgős humanitárius okokból engedélyezheti az érintett személyeknek a területére történő beutazását.

185    Végül a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekben való jelenléte nem minősíthető aránytalannak az állítólagos potenciálisan korlátlan jellegük miatt. Ezek a jegyzékek ugyanis időszakos felülvizsgálat tárgyát képezik azért, hogy azokat a személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek már nem felelnek meg a jegyzékekben való szereplés feltételeinek, töröljék azokból (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. március 12‑i Al Assad kontra Tanács ítélet, T‑202/12, EU:T:2014:113, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186    Ebből következik, hogy a felperes alapvető jogainak a szóban forgó intézkedésekből eredő korlátozásai nem aránytalanok, és nem járhatnak a többi megtámadott jogi aktus megsemmisítésével.

187    A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

188    Az előző megfontolások összességére tekintettel meg kell semmisíteni a 2014. júliusi jogi aktusokat a felperesre vonatkozó részükben, és a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani. Ilyen körülmények között nem szükséges a Tanács által másodlagosan előterjesztett kérelmekről dönteni (lásd a fenti 42. pont utolsó francia bekezdését), ugyanis nem kell megsemmisíteni a 2016/353 végrehajtási rendeletet a felperesre vonatkozó részében.

 A költségekről

189    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. A jelen esetben helyt kell adni a felperes kérelmeinek a 2014. júliusi jogi aktusok megsemmisítését illetően, míg e kérelmeket el kell utasítani a többi megtámadott jogi aktus tekintetében, ezért úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti a 2014. július 30‑i 2014/508/KKBP tanácsi határozattal módosított, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2014. március 17‑i 2014/145/KKBP tanácsi határozatot, valamint a 2014. július 30‑i 826/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelettel végrehajtott, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 269/2014/EU tanácsi rendeletet, amennyiben e jogi aktusok Arkady Romanovich Rotenbergre vonatkoznak.

2)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

Berardis Tomljenović Spielmann

Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. november 30‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol