A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)

2007. február 1.

F‑125/05. sz. ügy

Vassilios Tsarnavas

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Előléptetés – Különböző szervezeti egységek tisztviselői érdemeinek összehasonlító vizsgálata – Kártérítés iránti kérelem – Elfogadhatóság – Ésszerű határidő – Ügyvédi munkadíj – Pert megelőző eljárás – Nem vagyoni kár”

Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V. Tsarnavas többek között a Bizottság 2005. április 1‑jei azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasították az ezen intézmény által az 1998. és 1999. évi előléptetési időszakban elkövetett szabálytalanságok és közszolgálati kötelességszegések miatt a felperest ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése címén 72 000 euró megfizetése iránti kérelmét, valamint a Bizottság kötelezését az említett kártérítés megfizetésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen V. Tsarnavas részére 3000 euró nem vagyoni kártérítést. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Közösségek Bizottsága viseli a saját költségeit és V. Tsarnavas költségeinek egyharmadát. V. Tsarnavas viseli saját költségeinek kétharmadát.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)

2.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Közszolgálati kötelességszegés

1.      A tisztviselők vagy alkalmazottak feladata, hogy minden olyan kérelemmel, amely a Közösségnek betudható kár ez utóbbi általi megtérítésére irányul, a kifogásolt helyzetről való tudomásszerzéstől számítva ésszerű határidőn belül az intézményhez forduljanak. A határidő ésszerűségét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell értékelni, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és a felek magatartására. E tekintetben az összehasonlításhoz kiindulópontként figyelembe kell venni a Bíróság alapokmányának 46. cikkében szereplő, a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti igény érvényesítésének ötéves elévülési határidejét is.

Olyan esetben, amikor a tisztviselő az intézménye által a különböző előléptetési időszakokban elkövetett, ismétlődő szabálytalanságokat vagy kötelességszegéseket kifogásol, azon határidő ésszerűségét, amelyet az érdekelt eltelni hagyott, mielőtt az ügyvédje által a különböző megindított pert megelőző eljárások címén követelt költségekből és tiszteletdíjból eredő károk megtérítése iránti kérelmét benyújtotta, az egyes eljárásokra tekintettel kell értékelni.

Az ésszerűséget azonban eltérően kell értékelni, amikor olyan nem vagyoni kár megtérítéséről van szó, amely egyrészről azon bizonytalansággal és aggodalommal teli állapotból eredt, melyben a tisztviselő a szóban forgó előléptetési időszakokban való esetleges előléptetését illetően találta magát hosszabb ideig, másrészt az intézményébe vetett bizalom elvesztéséből, amelyet állítólag az intézmény aktusainak és magatartásának összessége okozott. Ezeket ugyanis együttesen kell értékelni, jogszerűségük és hatásuk csak összességükben értelmezhető.

(lásd a 69–73. és 81. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑161/00. sz., Tsarnavas kontra Bizottság ügyben 2001. július 6‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑155. o. és II‑721. o.) 37. pontja; T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o.) 65. és 66. pontja.

2.      A tisztviselővel szembeni gondos ügyintézés hiánya a különböző előléptetési időszakokban, amelynek következtében a tisztviselő többféle panaszt nyújt be, melyek legalábbis részben megalapozottnak bizonyulnak, mivel azok a felek közötti megállapodáshoz, a megtámadott aktus visszavonásához vagy az aktus közösségi bíróság általi megsemmisítéséhez vezettek, olyan közszolgálati kötelességszegésnek minősül, amely az érintett számára késlelteti az előléptetési időszakok lefolyását, valamint bizonytalanságot és aggodalmat kelt az érdekeltben a szakmai előmenetelét illetően, így nem vagyoni kártérítés megítélését indokolja.

Az a körülmény, hogy a felperest később rokkantsága miatt nyugdíjazták, nem szünteti meg e kárt, amelyet az adminisztráció a korábbi előléptetési időszakokban az érdekelt esetleges előmenetelével összefüggésben tanúsított magatartásával okozott.

(lásd a 99. és 100. pontot)