T‑189/03. sz. ügy

ASM Brescia SpA

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások – Az olasz hatóságok által bizonyos, közszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára adómentességek és kedvezményes kölcsönök formájában nyújtott támogatási program – A támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Személyében való érintettség – Elfogadhatóság – Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja – Az EK 86. cikk (2) bekezdése”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Ágazati támogatási programot megtiltó bizottsági határozat

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás – Értékelési szempontok

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3.      Államok által nyújtott támogatások – Támogatási programnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat – Az említett program kedvezményezettjei által kapott teljes összeg visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség – Hiány

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

4.      Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Új támogatásnak való minősítés

(EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) pont, i. és v. alpont)

5.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Kizártság

(EK 86. cikk, (2) bekezdés és 87. cikk, (1) bekezdés)

1.      Azon természetes vagy jogi személy, aki nem címzettje egy határozatnak, csak akkor állíthatja, hogy személyében érintett, ha a határozat bizonyos sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt.

Valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot megtiltó határozata ellen főszabály szerint nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha e határozat őt csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett program potenciális kedvezményezettjeként érinti. Az ilyen határozat ugyanis e vállalkozás vonatkozásában olyan általános hatályú intézkedésként jelenik meg, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek kategóriája vonatkozásában fejt ki joghatásokat.

Azon vállalkozás azonban, amelyet a kérdéses határozat nem csupán a szóban forgó ágazatban működő vállalkozásként, vagyis az érintett támogatási program potenciális kedvezményezettjeként, hanem az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettje minőségében is érint, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte, az említett határozat által személyében érintett, és a határozat ellen benyújtott keresete elfogadható.

(vö. 40–42. pont)

2.      A Bizottságnak, amikor azt vizsgálja, hogy a támogatások érintik‑e a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítják‑e a versenyt, vagy azzal fenyegetnek‑e, nem kell bizonyítania, hogy e támogatásoknak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és hogy a versenyt ténylegesen torzítják, hanem csak azt kell megvizsgálnia, hogy e támogatások képesek‑e érinteni e kereskedelmet és torzítani a versenyt.

Támogatási program esetében a Bizottság a kérdéses program jellemzőinek vizsgálatára szorítkozhat, amikor a határozatának indokolásában azt értékeli, hogy e program az általa előírt jellemzők folytán lényegében azokat a vállalkozásokat részesíti‑e előnyben, amelyek részt vesznek a tagállamok közötti kereskedelemben.

Továbbá a tevékenységeit a közösségi piacon folytató vállalkozásnak nyújtott minden támogatás alkalmas versenytorzítások okozására és a tagállamok közötti kereskedelem érintésére. Nincs olyan küszöb vagy százalék, amely alatt a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét ki lehet zárni. Ugyanis a támogatás viszonylag csekély jelentősége vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kis mérete eleve nem zárja ki a tagállamok közötti kereskedelem esetleges érintettségét.

Az államok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó feltételt illetően azon tény, hogy az állami intézkedés által kedvezményezett vállalkozás kizárólag nemzeti piacán vagy származási területén tevékenykedik, nem meghatározó. Az államok közötti kereskedelmet ugyanis érinti a kérdéses intézkedés, amikor a más tagállamban letelepedett vállalkozásoknak kevesebb esélyük van arra, hogy az érintett tagállam piacán szolgáltatásokat nyújtsanak.

(vö. 66–69., 80. pont)

3.      A jogellenes támogatás visszatéríttetés útján történő megszüntetése, valamint kamatainak megfizetése a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlensége megállapításának logikus következménye. Ez vonatkozik mind az egyedi támogatásokra, mind pedig a támogatási program keretében kifizetett támogatásokra.

Valamely támogatási program általános és elvont elemzése azonban nem zárja ki, hogy valamely egyedi esetben az e program alapján nyújtott összeg kikerüljön az EK 87. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alól például azért, mert az egyedi támogatásnyújtás a de minimis szabályok hatálya alá tartozik.

Noha a nemzeti hatóságok szerepe – amikor a Bizottság valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatot hoz – e határozat végrehajtására korlátozódik, és noha e tekintetben semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkeznek, a nemzeti hatóságok az említett határozat végrehajtása során e fenntartásokat figyelembe vehetik. Következésképpen a Bizottság csupán az EK 87. cikk értelmében vett támogatások, nem pedig azon összegek visszatéríttetését rendeli el, amelyek – noha a kérdéses program címén fizették ki azokat – nem képeznek támogatást, vagy pedig létező vagy a közös piaccal összeegyeztethető támogatást képeznek valamely csoportmentességi rendelet, a de minimis szabályok vagy a Bizottság egyéb határozata értelmében.

A nemzeti bíróság hatáskörrel rendelkezik a támogatás és a létező támogatás fogalmainak értelmezésére, és nyilatkozhat az adott esetek esetleges sajátosságairól, szükség esetén előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel fordulva a Bírósághoz.

(vö. 85–88. pont)

4.      Mind az EK 88. cikk rendelkezéseinek tartalmából, mind pedig célkitűzéseiből kitűnik, hogy az e cikk (1) bekezdése értelmében vett létező támogatásoknak kell tekinteni azon támogatásokat, amelyek az EK‑Szerződés hatálybalépésének időpontja előtt léteztek, és azokat, amelyeket az EK 88. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételekkel szabályszerűen végre lehetett hajtani, míg az ez utóbbi rendelkezésben előírt bejelentési kötelezettség alá tartozó új támogatásoknak kell tekinteni a támogatások nyújtására vagy módosítására irányuló intézkedéseket, miközben a módosítások vagy létező támogatásokra, vagy a Bizottságnak bejelentett eredeti tervekre vonatkozhatnak. Amikor a módosítás magának az eredeti programnak a lényegét érinti, e program új támogatási programmá alakul. Nem lehet azonban kérdéses az ilyen lényegi módosítás, amikor az új elem az eredeti programtól egyértelműen elválasztható.

(vö. 97., 101. pont)

5.      Az olyan állami beavatkozás, amely a kedvezményezett vállalkozások által a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése során nyújtott szolgáltatások ellenértékét képviselő ellentételezést jelent olyan módon, hogy ezek a vállalkozások ebből gyakorlatilag nem jutnak pénzügyi előnyhöz, és az említett beavatkozásnak így nincs olyan hatása, amely őket versenyelőnyhöz juttatná a versenytársakkal szemben, főszabály szerint nem képez az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást. Ahhoz azonban, hogy az ilyen ellentételezés elkerülhesse az állami támogatásnak való minősítést, bizonyos, az Altmark‑ügyben hozott ítéletben kifejtett feltételeknek együttesen teljesülniük kell. Ezek között szerepel azon feltétel, miszerint a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával kell megbízni, amely kötelezettségeket világosan meg kell határozni, valamint azon feltétel, hogy az ellentételezés nem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásából eredő költségek egészben vagy részbeni fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettség végrehajtásából folyó méltányos nyereségre.

Azon feltétel, miszerint a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával kell megbízni, az EK 86. cikk (2) bekezdésében foglalt, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vagy jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozásokra vonatkozó eltérés keretében is alkalmazandó. Az intézkedésnek mindenesetre mindkét esetben meg kell felelnie egyrészről a közszolgáltatás meghatározása és odaítélése elvének, másrészről pedig az arányosság elvének.

(vö. 123–127. pont)