A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2015. június 25.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Mérlegelési hiba – Indokolási kötelezettség – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Hatáskörrel való visszaélés – A tulajdonhoz való jog – Egyenlő bánásmód”
A T‑95/14. sz. ügyben,
az Iranian Offshore Engineering & Construction Co. (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: J. Viñals Camallonga, L. Barriola Urruticoechea és J. Iriarte Ángel ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: Á. de Elera‑San Miguel Hurtado és V. Piessevaux, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2013. november 15‑i 2013/661/KKBP tanácsi határozat (HL L 306., 18. o.), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. november 15‑i 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 306., 3. o.) felperest érintő részükben történő megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: M. van der Woude elnök (előadó), I. Wiszniewska‑Białecka és I. Ulloa Rubio bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. január 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
1 A felperes, az Iranian Offshore Engineering & Construction Company, amelynek a székhelye Teheránban (Irán) található, kőolaj‑ vagy földgázprojektekkel összefüggésben a tervezés és az építés, valamint tengeri és szárazföldi infrastruktúrák építése és szerelése területén végzi tevékenységeit.
2 Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2010. június 9‑én elfogadta az 1929 (2010). sz. határozatot (a továbbiakban: 1929. sz. határozat), amelynek célja az volt, hogy kiterjessze a Biztonsági Tanács 1737 (2006). sz., 1747 (2007). sz. és 1803 (2008). sz. határozatában előírt korlátozó intézkedések hatályát, valamint további korlátozó intézkedéseket vezetett be az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben.
3 2010. június 17‑én az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy egyre aggasztóbbnak tartja Irán nukleáris programját, és üdvözölte az 1929. sz. határozat elfogadását. Emlékeztetve 2009. december 11‑i nyilatkozatára, az Európai Tanács felkérte az Európai Unió Tanácsát, hogy fogadjon el az 1929. sz. határozatban foglalt intézkedéseket végrehajtó, illetve azokat kísérő intézkedéseket, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a nukleáris programot és rakétaprogramot támogató érzékeny technológiák Iráni Iszlám Köztársaság általi fejlesztésével kapcsolatban továbbra is élő aggályokra tárgyalásos úton adandó válaszhoz. Ezen intézkedéseknek a kereskedelem területeire, a pénzügyi szektorra, az iráni közlekedési ágazatra, a földgáz‑ és kőolajipar kulcsfontosságú ágazataira, valamint további – különösen az Iszlám Forradalmi Gárdához kapcsolódó – meghatározott célokra kellett irányulniuk.
4 2010. július 26‑án a Tanács elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP határozatot (HL L 195., 39. o.), amelynek II. melléklete felsorolja azon – az I. mellékletben említett, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa vagy az 1737 (2006). sz. határozattal létrehozott szankcióbizottság által meghatározottaktól eltérő – személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek vagyonát befagyasztották. A 2010/413/KKBP határozat (22) preambulumbekezdése utal az 1929. sz. határozatra, és megemlíti, hogy e határozat megállapítja, hogy potenciális kapcsolat áll fenn Irán energiaágazatból származó bevételei és az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységei finanszírozása között.
5 Az Európai Unió által Iránnal szemben néhány éve hozott szankciók keretében a 2011. december 1‑jei 2011/783/KKBP tanácsi határozat (HL L 319., 71. o.) úgy módosította a 2010/413/KKBP határozatot, hogy új személyek és szervezetek nevét vette fel a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő, korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe.
6 Ezért a 2011/783 határozat első alkalommal vette fel a felperes nevét a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékbe a következő indokokkal:
„Energiaágazati vállalat, amely szerepet játszott a qomi/fordowi urándúsító üzem megépítésében. Egyesült királysági, olasz és spanyol exporttilalom alatt áll.”
7 Hasonlóképpen a Tanács 2011. december 1‑jén elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló 1245/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 319., 11. o.), amely a 2011/783 határozatnak megfelelően módosította az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.) VIII. mellékletét azzal, hogy felvette oda többek között a felperes nevét a 2011/783 határozatban szereplőkkel megegyező indokok miatt.
8 A felperes 2012. február 27‑én vitatta nevének a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételét, és a 2011/783 határozat, valamint az 1245/2011 végrehajtási rendelet őt érintő részükben történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő. Ezt a keresetet a T‑110/12. szám alatt vették nyilvántartásba.
9 2012. január 23‑án a Tanács elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2012/35/KKBP határozatot (HL L 19., 22. o.). E határozat (8) preambulumbekezdése lényegében átveszi a 2010/413 határozat (22) preambulumbekezdésének a tartalmát (fenti 4. pont). Továbbá a 2012/35 határozat (13) preambulumbekezdése szerint a belépési korlátozásokat, valamint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell további olyan személyekre és szervezetekre, akik, illetve amelyek az iráni kormány támogatása révén lehetővé teszik az iráni kormánynak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységek végzését, valamint az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését, különösen az iráni kormánynak pénzügyi, logisztikai vagy anyagi támogatást nyújtó személyekre és szervezetekre.
10 A 2012/35 határozat 1. cikke (7) bekezdése a) pontjának ii. alpontja az alábbi pontot illesztette be a 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdésébe, amely a következő személyekhez és szervezetekhez tartozó pénzeszközök befagyasztását írja elő:
„c) az I. mellékletben nem szereplő egyéb személyek és szervezetek, akik támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, és az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek, akik felsorolását a II. melléklet tartalmazza.”
11 Következésképpen a Tanács 2012. március 23‑án elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 267/2012/EU rendeletet (HL L 88., 1. o.). A 2012/35 határozat 1. cikke (7) bekezdése a) pontja ii. alpontjának végrehajtása céljából a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése előírja a IX. mellékletében felsorolt azon személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztását, akik, illetve amelyek úgy minősülnek, mint:
„d) azok az egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek.”
12 2012. október 15‑én a Tanács elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2012/635/KKBP határozatot (HL L 282., 58. o.). E határozat (16) preambulumbekezdése szerint további személyek és szervezetek nevét kell felvenni a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő, korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe, különös tekintettel az iráni állam tulajdonában álló, a kőolaj és földgáz ágazatban tevékenykedő szervezetekre, mivel Irán kormányának jelentős bevételi forrását képezik.
13 A 2012/635 határozat 1. cikke (8) bekezdésének a) pontja módosította a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amely azóta előírja, hogy korlátozó intézkedések hatálya alá tartoznak:
„c) az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya, illetve a tulajdonában álló, vagy általa ellenőrzött szervezetek részére, vagy velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek részére támogatást nyújtanak; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza [helyesen: az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya részére támogatást nyújtanak, és a tulajdonokban álló, vagy általuk ellenőrzött szervezetek, vagy a velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza].”
14 2012. december 21‑én a Tanács elfogadta a 267/2012 rendelet módosításáról szóló 1263/2012/EU rendeletet (HL L 356., 34. o.). Az 1263/2012 rendelet 1. cikkének (11) bekezdése módosította a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontját, amely azóta előírja a IX. mellékletében felsorolt azon személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztását, akik, illetve amelyek úgy minősülnek, mint:
„azok az egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik [helyesen: akik, illetve amelyek] támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak és az annak tulajdonában lévő vagy ellenőrzése alatt álló szervezeteknek, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek [helyesen: az iráni kormánynak és az azok tulajdonában lévő vagy ellenőrzése alatt álló szervezetek, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek]”.
15 A Törvényszék a 2013. szeptember 6‑i Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ítéletében (T‑110/12, EBHT, a továbbiakban: 2013. szeptember 6‑i ítélet, EU:T:2013:411) megsemmisítette a 2011/783 határozatot és az 1245/11 rendeletet a felperesre vonatkozó részükben.
16 2013. október 10‑én a Tanács levelet küldött a felperesnek, és arról tájékoztatta, hogy tudomásul vette a 2013. szeptember 6‑i ítéletet (fenti 15. pont, EU:2013:411), valamint úgy vélte, hogy az energiaágazatban gyakorolt tevékenységei, különösen pedig a Dél‑Pars gázmező fejlesztésében játszott jelentős szerepe miatt a felperes teljesíti az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá kerüljön a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdése c) pontjának és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdése d) pontjának megfelelően, amelyek azon személyekre és szervezetekre vonatkoznak, akik, illetve amelyek támogatást – különösen pénzügyi és logisztikai támogatást – nyújtanak az iráni kormánynak.
17 2013. október 14‑én a felperes azt kérte a Tanácstól, hogy biztosítson számára hozzáférést az azon bizonyítékokat tartalmazó ügyiratokhoz, amelyek alapján úgy határozott, hogy újból felveszi a nevét a szankcionált személyek és szervezetek jegyzékeibe (a továbbiakban: vitatott jegyzékek).
18 2013. október 31‑én a felperes előterjesztette észrevételeit, valamint megállapította, hogy nincsenek olyan jogi vagy ténybeli indokok, amelyek igazolják nevének a vitatott jegyzékekbe történő felvételét a Tanács által hivatkozott okok miatt.
19 2013. november 15‑én a Tanács elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2013/661/KKBP határozatot (HL L 306., 18. o.). E határozat felvette a felperes nevét a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékbe.
20 A Tanács ugyanezen a napon elfogadta a 267/2012 rendelet végrehajtásáról szóló 1154/2013/EU végrehajtási rendeletet (HL L 306., 3. o.), amely felvette a felperes nevét a 267/2012 rendelet II. mellékletébe.
21 A 2013/661 határozatban és az 1154/2013 rendeletben (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok) a felperes nevének a vitatott jegyzékekbe történő felvételét a következőképpen indokolták:
„Az energiaágazatban működő fontos vállalat, amely jelentős pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak. Ebbéli minőségében pénzügyileg és logisztikailag is támogatja az iráni kormányt.”
22 2013. november 18‑án a Tanács levelet küldött a felperesnek, amelyben kijelentette, hogy indokoltnak tartja nevének a vitatott jegyzékekbe történő újbóli felvételét.
Az eljárás és a felek kérelmei
23 A Törvényszék Hivatalához 2014. február 7‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
24 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat az őt érintő részükben;
– törölje a nevét az említett jogi aktusok mellékleteiből;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
25 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
26 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében a következő három jogalapra hivatkozik. Először is, a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktusokat nem indokolták, ezért az EUMSZ 296. cikknek, valamint a hatékony bírói jogvédelem elvének a megsértését rója fel. Másodszor a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy mérlegelési hibát követett el, és visszaélt hatáskörével, valamint megsértette az alkalmazandó jogszabályokat és az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy ténybeli alap és bizonyítékok bemutatása nélkül vette fel a nevét a vitatott jegyzékekbe. Harmadszor a felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács e másodszori jegyzékbe vétellel megsértette a tulajdonhoz való jogát és az arányosság elvét.
27 E különböző jogalapok vizsgálatát megelőzően meg kell jegyezni, hogy a felperes második kereseti kérelmével azt kéri a Törvényszéktől, hogy törölje a nevét a megtámadott jogi aktusok mellékleteiből. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk szerint a Törvényszék hatáskörei az intézmények által hozott jogi aktusok jogszerűségének a felülvizsgálatára korlátozódnak, és az EUMSZ 266. cikk szerint a megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézmény feladata megtenni a Törvényszék ítéleteiben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. E rendelkezésekre tekintettel – amelyek nem teszik lehetővé a Törvényszék számára azt, hogy valamely jogi aktust visszavonjon – a második kereseti kérelmet úgy kell értelmezni, hogy az az első kereseti kérelemhez csak egy egyszerű pontosítást fűz.
A megtámadott jogi aktusok indokolására alapított első jogalapról
[omissis]
A megtámadott jogi aktusok indokainak a megalapozottságára alapított második jogalapról
40 A felperes három érvre hivatkozva vitatja a megtámadott jogi aktusok indokainak a megalapozottságát. Először is arra hivatkozik, hogy nem az energiaágazatban működő vállalkozás, hanem fix és mobil tengeri létesítmények építésére és karbantartására szakosodott, tervezéssel és szereléssel foglalkozó vállalkozás. Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy 2010 óta teljes mértékben privatizált vállalkozás. Az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatása – ahogy minden más vállalkozás esetében – adóinak, valamint a társadalombiztosítási járulékok őt terhelő részének a megfizetésére korlátozódik. A felperes e tekintetben pontosítja, hogy az uniós szabályozás nem teszi lehetővé valamely vállalkozás azon egyszerű tény miatti szankcionálását, hogy teljesíti törvényes kötelezettségeit. Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem mutatott be semmilyen olyan bizonyítékot, amely lehetővé teszi annak a megállapítását, hogy logisztikai támogatást nyújt az iráni kormánynak.
41 Az első érvet illetően a felperes valóban nem értékesít és nem forgalmaz olyan energiatermékeket, mint a kőolaj vagy a földgáz. Ugyanakkor a tervezéssel, építéssel és karbantartással kapcsolatos tevékenységei nélkülözhetetlenek e források kitermeléséhez. A felperes honlapjából – amelynek a kivonatait a keresetlevél mellékletében mutatták be –, valamint az alapszabályából – különösen ezen alapszabály második cikkéből – ugyanis kitűnik, hogy ez utóbbi szakterülete a kőolaj és a földgáz kitermelését és – különösen tengeren platformok, valamint földgáz‑ és kőolajvezetékek építése útján történő – továbbítását érinti. E kivonatok nemcsak azt említik, hogy a felperes az első iráni fővállalkozó az iráni földgáz‑ és kőolajipar számára tengeri infrastruktúrák megteremtése és létesítése tekintetében, valamint hogy e tengeri és szárazföldi szolgáltatásokat nemzetközi szinten is nyújtja, hanem projektek számos olyan példáját is bemutatják mint a Dél‑Pars gázmező fejlesztése.
42 El kell tehát utasítani az első érvet, amely szerint a felperes nem „[a]z energiaágazatban működő fontos vállalat”, ahogy azt a Tanács a megtámadott jogi aktusok indokolásában állítja.
43 Az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozó második érvet illetően mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy e kritérium nem az iráni kormány támogatásának valamennyi formájára, hanem a támogatás kizárólag azon formáira vonatkozik, amelyek mennyiségi vagy minőségi jelentőségüknél fogva hozzájárulnak Iránban az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatásához.
44 Az ilyen támogatás eredhet többek között a vállalkozást az iráni állammal összekötő tőkekapcsolatokból, amely folytán az iráni állam végül részesül az e vállalkozás által végzett tevékenységből eredő osztalékokból és tőkejövedelmekből.
45 Továbbá az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy vitatás esetén az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EBHT, EU:C:2013:518, 121. pont).
46 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott jogi aktusok jogszerűsége csak azon ténybeli és jogi elemek alapján vizsgálható, amelyek alapján azokat elfogadták, nem pedig olyan bizonyítékok alapján, amelyeket e jogi aktusok elfogadását követően hoztak a Tanács tudomására, még akkor is, ha utóbbi szerint az említett bizonyítékok érvényesen szolgálhattak az említett jogi aktusok elfogadásának alapjául. A Törvényszék ugyanis nem tehet eleget a Tanács által arra történő felhívásnak, hogy véglegesen megváltoztassa az e jogi aktusok alapjául szolgáló indokolást (lásd ebben az értelemben: 2012. október 26‑i Oil Turbo Compressor kontra Tanács ítélet, T‑63/12, EBHT, EU:T:2012:579, 29. pont).
47 A jelen ügyben a Tanács elismeri, hogy az iráni állam már nem volt a felperes egyetlen részvényese, amikor felvette a nevét a vitatott jegyzékekbe. Ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a felperes csak a válasz szakaszában mutatta be a részvényesi szerkezetének pontos összetételére vonatkozó bizonyítékokat. Márpedig ezen elkésett információkból következik, hogy a felperes részvényeinek az 51%‑a az Oil Pension Fund Investment Company tulajdonában áll, amely szintén olyan szervezet, amelynek a nevét az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatás miatt vették fel a vitatott jegyzékekbe. A Tanács tehát úgy véli, hogy a felperes olyan, részben állami szervezet ellenőrzése alatt áll, amelyet végső fokon az iráni kormány ellenőriz, amit a felperes vitat.
48 A fenti 46. pontban említett ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Tanács érvelése nem fogadható el.
49 A Tanács ingadozó érveléséből ugyanis az következik, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor nem volt pontos elképzelése a felperes részvényesi szerkezetének összetételéről, valamint lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék helyettesítse a megtámadott jogi aktusok eredeti indokolását a válaszában kifejtett indokolással.
50 Ebből az következik, hogy a Tanács nem támasztotta alá jogilag megkövetelt módon azt az indokot, amely szerint a felperes jelentős pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak.
51 Mindazonáltal, mivel a megtámadott jogi aktusok indokolása nemcsak az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatásra alapított indokon, hanem a logisztikai támogatásra alapított indokon is alapul, meg kell még vizsgálni ez utóbbi indokot. A korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló határozatok jogszerűségének a felülvizsgálatát illetően ugyanis a Bíróság megállapította, hogy – tekintettel azok megelőző jellegére – amennyiben az uniós bíróság úgy véli, hogy az említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alá van támasztva, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését (2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EBHT, EU:C:2013:776, 72. pont).
52 A harmadik érvet illetően a felperes arra hivatkozik, hogy nem logisztikával foglalkozó vállalkozás, ezért nem vádolható azzal, hogy logisztikai támogatást nyújt az iráni kormánynak.
53 E tekintetben a felperes állításával ellentétben meg kell állapítani, hogy a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett „logisztikai” kifejezés fogalommeghatározása nem korlátozódik az áruk vagy személyek szállításával kapcsolatos tevékenységekre. E kifejezés alatt ugyanis rendszerint azt értik, hogy az minden olyan tevékenységet magában foglal, amely valamely összetett művelet vagy folyamat szervezéséhez és végrehajtásához kapcsolódik. A logisztika ezért átfogó fogalom, amely olyan különböző típusú műveleteket foglalhat magában, mint a nyersanyagszállítás, az anyagok kezelése, a termékek szállítása vagy az anyagmozgatás. Következésképpen a fent említett rendelkezések értelmében vett logisztikai támogatásnak kell tekinteni minden olyan tevékenységet, amely – noha mint ilyen semmilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolatban nem áll az atomfegyverek elterjedésével – mennyiségi és minőségi jelentőségénél fogva elősegítheti azt azzal, hogy lehetővé teszi az iráni kormány számára meghatározott logisztikai szükségletek kielégítését, mint a jelen esetben a kőolaj‑ és földgázipari ágazatban, amely jelentős bevételeket keletkeztet az említett kormány számára.
54 Márpedig, ahogy az fentebb már megjegyzésre került, a felperesnek – amely az első iráni fővállalkozónak minősül a tengeri infrastruktúrák építése és létesítése területén – a tervezéssel, építéssel és karbantartással kapcsolatos tevékenységei nélkülözhetetlenek az iráni földgáz‑ és kőolajipar megfelelő működéséhez. A fúró‑, kitermelő‑ és továbbító létesítmények – különösen a földgáz‑ és kőolajvezetékek – nélkül ezen ipar nem működhetne. A felperes létesítményei és elért eredményei mennyiségi és minőségi jelentőségüknél fogva szükségesek tehát ahhoz, hogy kielégítsék az iráni kőolaj‑ és földgázipari ágazat szükségleteit, amely ágazatot különböző állami vállalatok útján az iráni kormány ellenőriz. A felperes által az említett kormánynak nyújtott ilyen logisztikai támogatás teljesíti tehát a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában előírt kritériumot, mivel a 2010/413 határozat (22) preambulumbekezdése, valamint a 2012/35 határozat (8) preambulumbekezdése szerint Iránnak az energiaágazatból jelentős bevételei származnak, amelyek lehetővé teszik számára az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységei finanszírozását.
55 A Tanács tehát nem követett el mérlegelési hibát azzal, hogy felvette a felperes nevét a vitatott jegyzékekbe azzal az indokkal, hogy logisztikai támogatást nyújt az iráni kormánynak.
56 Következésképpen a felperes azon állításait is el kell utasítani, amelyek szerint a Tanács visszaélt hatáskörével, és megsértette az egyenlő bánásmód elvét. Ezen állítások ugyanis lényegében azon alapulnak, hogy egyetlen indok sem igazolja a felperes pénzeszközeinek a befagyasztását. Márpedig, ahogy az a fenti 55. pontban megállapításra került, a Tanács azzal, hogy a felperes által az iráni kormánynak nyújtott logisztikai támogatás indokával felvette a nevét a vitatott jegyzékekbe, helyesen alkalmazta a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában (lásd a fenti 13. pontot), valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában (lásd a fenti 14. pontot) előírt jegyzékbe vételi kritériumot.
57 Ebből az következik, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A tulajdonhoz való jognak és az arányosság elvének a megsértésére alapított harmadik jogalapról
[omissis]
67 Ezért a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
68 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a úgy rendelkezik, hogy a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes valamennyi kereseti kérelme tekintetében pervesztes lett, a Tanács kérelmeinek megfelelően kötelezni kell őt a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Az Iranian Offshore Engineering & Construction Co. a saját költségein kívül viseli az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. június 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások