T‑126/03. sz. ügy

Reckitt Benckiser (España) SL

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Összetéveszthetőség – A korábbi védjegy használatának igazolása – ALADIN szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelem – A korábbi ALADDIN nemzeti szóvédjegy – A 40/94/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 43. cikkének (2) és (3) bekezdése”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának bizonyítéka – A követelmény célja

(40/94 tanácsi rendelet, 43. cikk, (2) és (3) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának bizonyítéka – Részleges használat – Hatás – A lajstromozással érintett „áruk és szolgáltatások egy része” fogalma

(40/94 tanácsi rendelet, 43. cikk, (2) és (3) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Az ALADIN és az ALADDIN szóvédjegyek

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      A korábbi védjegy tényleges használata követelményének az a célja, hogy korlátozza két védjegy között az ütközés veszélyét azáltal, hogy csak azokat a védjegyeket részesíti oltalomban, amelyek tényleges használat tárgyát képezik, amennyiben azok használata elmaradásának nincs gazdaságilag indokolt oka. A 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének azonban nem célja sem az, hogy értékelje a kereskedelmi sikert, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy valamely védjegy védelmét annak jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza.

Ennélfogva, az említett követelmény által elérni kívánt cél nem annyira a korábbi védjegy oltalma kiterjedésének pontos meghatározása azon konkrét áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek tekintetében a védjegyet egy adott pillanatban használták, mint inkább annak általánosabb jelleggel történő biztosítása, hogy a korábbi védjegyet ténylegesen használták azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek tekintetében azt lajstromozták.

(vö. 42‑43. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, ha valamely védjegyet az áruk vagy szolgáltatások olyan kategóriája tekintetében lajstromoztak, amely eléggé széles ahhoz, hogy azon belül több, önállónak tekinthető alkategória is elkülöníthető, akkor a védjegy tényleges használatának igazolása ezen „áruk vagy szolgáltatások egy része” tekintetében a felszólalási eljárásban csak arra az alkategóriára vagy alkategóriákra jelent oltalmat, amelybe vagy amelyekbe azok az áruk és szolgáltatások tartoznak, amelyek tekintetében a védjegyet ténylegesen használták. Ezzel szemben viszont, ha valamely védjegyet olyan pontos és körülírt módon meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromoztak, hogy az érintett kategórián belül nem lehet jelentős felosztást végezni, akkor a védjegy tényleges használatának igazolása az említett áruk és szolgáltatások tekintetében szükségképpen e kategória egészére kiterjed a felszólalás szempontjából.

Ugyanis ha a részleges használat fogalmának az a szerepe, hogy azok a védjegyek, amelyeket valamely adott árukategória tekintetében nem használnak, ne legyenek foglaltak, akkor az nem járhat azzal a következménnyel sem, hogy megfossza a korábbi védjegy jogosultját az oltalom egészétől azon áruk tekintetében, amelyek – anélkül, hogy szorosan véve azonosak lennének azokkal, amelyek tekintetében a tényleges használatot igazolni tudta – alapvetően nem térnek el azoktól, és ugyanabba a csoportba tartoznak, amely csak önkényes módon osztható fel. E tekintetben megjegyzendő, hogy a gyakorlatban nem lehetséges, hogy a védjegyjogosult a lajstromozás tárgyát képező áruk minden egyes elképzelhető változata tekintetében bizonyítékot szolgáltasson a védjegy használatának igazolására. Következésképpen „az áruk vagy szolgáltatások egy részének” fogalma nem terjedhet ki a hasonló áruk vagy szolgáltatások minden egyes kereskedelmi változatára, csak azon árukéra vagy szolgáltatásokéra, amelyek kellően elkülöníthetők ahhoz, hogy egységes kategóriákat vagy alkategóriákat képezzenek.

(vö. 44‑46. pont)

3.      Fennáll a spanyolországi fémfeldolgozó-ipari szakemberek részéről az összetévesztés veszélye a közösségi védjegyként a Nizzai Megállapodás szerinti 3. osztályba tartozó „szennyvízelvezető csövek tisztítására szolgáló készítmények a fémfeldolgozó-iparban való használatra, a textilekhez való segédanyagok és a segédanyagok kivételével” tekintetében lajstromozni kívánt ALADIN szómegjelölés és a korábban Spanyolországban ugyanezen osztály tekintetében „fémpolírozó készítmények” tekintetében lajstromozott ALADDIN szóvédjegy között, amennyiben a szóban forgó áruk részben hasonlóak, az ütköző megjelölések nagyfokú hasonlóságot mutatnak, és a korábbi védjegy erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik, oly módon, hogy az említett termékek még a fémfeldolgozó-ipar szakembereiből álló vásárlóközönség szemében is rokon jellegűnek tűnhetnek, mivel ugyanahhoz a termékcsaládhoz tartoznak, és ezért úgy is felfoghatók, mint vélhetően azonos kereskedelmi eredetű termékek általános termékskálájának különböző tagjai.

(vö. 81., 86‑87., 92., 99‑101. pont)