AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2007. május 16.
T‑324/04. sz. ügy
F
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Külföldi munkavégzési támogatás – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A nemzetközi szervezet fogalma – Szokásos lakóhely és fő szakmai tevékenység – A külföldi munkavégzési támogatás visszamenőleges hatályú megtagadása – A jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelése”
Tárgy: Egyrészt a külföldi munkavégzési támogatást a felperestől visszamenőleges hatállyal megtagadó, és az e címen jogalap nélkül kifizetett összeg visszatéríttetésének módszerét megállapító bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset, másrészt a felperes illetményéből 2004 februárja óta visszatartott és a jövőben visszatartandó összegek kamattal növelten történő megtérítése iránti, valamint a felperest állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránti kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei
(ESZAK 46. cikk és ESZAK 48. cikk; személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
3. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Gondos ügyintézés – Gondoskodási kötelezettség
(Személyzeti szabályzat, 85. cikk; VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés)
1. Ahhoz, hogy a tisztviselő ne részesülhessen a külföldi munkavégzési támogatásban, elegendő, ha a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkében meghatározott egyik kritérium – azaz a szokásos tartózkodási hely vagy a fő szakmai tevékenység – a tisztviselő alkalmazási helyén legyen.
A fő szakmai tevékenység meghatározását illetően az a tény, hogy a referencia-időszak során a tisztviselő ügyvédi címmel rendelkezett, és a származási országában be volt jegyezve az ügyvédi kamarába, önmagában – e tevékenység időtartamának és tartalmának külön említése nélkül – nem elegendő annak bizonyítására, hogy a tisztviselő ezt a szakmát ténylegesen fő és elsődleges tevékenységként gyakorolta.
A szokásos tartózkodási hely meghatározását illetően önmagában az a tény, hogy a tisztviselő a származási országában meghosszabbította hivatalos személyazonossági iratait, fenntartotta az egészségbiztosítási jogosultságát, és ott fizet adót, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az érdekeinek állandó központja még mindig ebben az országban van. Jóllehet bizonyos tényezők arra utalhatnak, hogy a tisztviselő a származási országával tartós kapcsolatban van, azonban pusztán formális tényezőkről van szó, amelyek alapján a tisztviselő tényleges lakóhelye nem állapítható meg. Közelebbről, az ezen ország és a tisztviselő alkalmazási helye szerinti ország közötti kettős adóztatásra vonatkozó egyezmény alapján az adóknak a származási országban történő megfizetését illetően a származási országban az adóbevallások benyújtása – ha még nem dőlt el, hogy a két ország hatóságai az említett tisztviselő vonatkozásában milyen határozatot hoznak – önmagában nem elegendő a származási országbeli állandó lakóhely fennállásának bizonyítására, mivel az ilyen adóbevallások a tisztviselő arra vonatkozó egyoldalú döntésén alapulhatnak, hogy ebben az országban fizessen adót.
(lásd az 54., 65., 76. és 77. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑18/98. sz., Reichert kontra Parlament ügyben 2000. április 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑73. o. és II‑309. o.) 30. pontja; T‑60/00. sz., Liaskou kontra Tanács ügyben 2001. május 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑107. o. és II‑489. o.) 63. pontja.
2. Ahhoz, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontja második francia bekezdésének második mondata alkalmazásakor valamely szervezetet „nemzetközi szervezetnek” lehessen tekinteni, az szükséges, hogy azt államok vagy államok által létrehozott nemzetközi szervezetek azonosítsák, és hivatalosan elismerjék. Ilyen elismerés történhet alakszerű nyilatkozat, tételes jogi aktus, valamint olyan megállapodás vagy egyezmény útján, amelyből kifejezetten kitűnik, hogy az államok vagy az államok által létrehozott nemzetközi szervezetek ténylegesen elismerik e szervezetet.
Ebben a vonatkozásban az ESZAK‑Szerződés 46. és 48. cikke, amely előírja, hogy a Bizottság feladatai végrehajtásának megkönnyítése érdekében a vállalkozások és társulások kötelesek együttműködni ezzel az intézménnyel, nem ezen vállalkozások és társulások formális elismerésének minősülnek, hanem inkább e szerződésnek alávetett jogalanyoknak az e szerződés szerint alkalmazandó jogait és kötelezettségeit alapozza meg.
Másrészt nem minősíthető a Közösségek által a kérdéses szervezetekre bízott közérdekű feladatnak az a tény, hogy a Bizottság ezektől a vállalkozásoktól és társulásoktól felvilágosítást kérhetett, és azok a konzultációs és előkészítő üléseken vettek részt.
Végül valamely szervezet nemzetközi jellegének értékelése során kizárólag annak saját összetételét kell figyelembe venni, és nem annak más, nemzetközi összetételű szervezetekhez való tartozását.
(lásd a 113., 115., 117., 121. és 122. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑4/92. sz., Vardakas kontra Bizottság ügyben 1993. március 30‑án hozott ítélete (EBHT 1993., II‑357. o.); T‑99/03. sz., Atienza Morales kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑225. o. és II‑1029. o.) 35. pontja.
3. Az a tény, hogy az adminisztráció a tisztviselő személyi aktájának teljes ellenőrzése során a külföldi munkavégzési támogatás tisztviselő számára való kifizetésében nem tárt fel szabálytalanságot, nem tekinthető az adminisztráció olyan határozott magatartásának, amely a jogalap nélkül kifizetett összeg későbbi visszakövetelésének lehetetlensége vonatkozásában jogos bizalmat kelthet a tisztviselőben, mivel ez a körülmény csak az adminisztráció tévedésének fennmaradását tanúsítja, ami a személyzeti szabályzat 85. cikke alkalmazásának előfeltétele.
Ha azonban e támogatás kifizetésének szabálytalansága annyira nyilvánvaló, hogy a szokásos gondossággal eljáró, valamint a felperes tapasztalatával és besorolási fokozatával rendelkező tisztviselőnek arról tudnia kellett volna, a tisztviselő a saját magatartása miatt kerül jogellenes helyzetbe, ha elmulasztja az adminisztráció számára jelezni a pénzügyi igényének esetleges jogalap nélküli jellegét, ezért a tisztviselő a jogalap nélkül kifizetett összeg visszatérítésének kötelezettsége alól nem mentesülhet a jóhiszeműségére való hivatkozással. Ebben az esetben az adminisztráció számára nem lehet felróni a gondoskodási kötelezettségnek vagy a gondos ügyintézés elvének megsértését, mivel helyesen alkalmazta a személyzeti szabályzat 85. cikkét.
(lásd a 159., 164–166. és 170. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑312/02. sz., Gussetti kontra Bizottság ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑125. o. és II‑547. o.) 106. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.