A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2010. december 14.

F‑80/09. sz. ügy

Erika Lenz

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – A »Heilpraktiker« által nyújtott kezelés költségeinek átvállalása – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben E. Lenz azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg azt a határozatot, amelyben az Európai Unió intézményeinek közös egészségbiztosítási rendszere megtagadta a Németországban letelepedett, orvosi diplomával nem rendelkező „Heilpraktiker” (orvosi képesítés nélküli gyógyítással foglalkozó személy) által nyújtott kezelés költségeinek megtérítését.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A gyógykezelés költségei – Megtérítés

(Személyzeti szabályzat, 72. cikk, (1) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Korlátok – Jogellenesen juttatott előny

1.      Az adminisztráció a panaszt elutasító határozat indoklásával is eleget tehet a gyógykezelés költségeinek megtérítését elutasító határozat indokolására vonatkozó kötelezettségének, mivel a panaszt elutasító határozat indokolását azon határozat indokolásával megegyezőnek kell tekinteni, amely ellen a panasz irányul.

(lásd a 29. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑133. o. és II‑B‑1‑807. o.) 55. és 56. pontja.

2.      Kizárólag az uniós jogalkotó rendelkezik hatáskörrel arra, hogy meghatározza az Európai Unió intézményei közös betegségbiztosítási rendszerének hatályát. Az a körülmény, hogy valamely tagállam tisztviselői és volt tisztviselői számára a társadalombiztosítási rendszerük és a magán egészségbiztosítási pénztárak biztosítják a „Heilpraktiker” (orvosi diplomával nem rendelkező, gyógyítással foglalkozó személy) által nyújtott kezelés költségei megtérítésének lehetőségét, önmagában egyáltalán nem eredményezheti azt, hogy ugyanezt a lehetőséget az Európai Unió tisztviselőinek és volt tisztviselőknek is biztosítani kellene; már csak azért sem, mivel a személyzeti szabályzat 72. cikk (1) bekezdése első albekezdésének alapját képező társadalombiztosítási elvre tekintettel sem elvileg, sem gyakorlatilag nem tűnik nyilvánvalóan helytelennek az orvosi diplomával nem rendelkező „Heilpraktiker” által nyújtott kezelés költségei megtérítésének kizárása.

Az Európai Unió e tagállamban letelepedett tisztviselői és volt tisztviselői, valamint az érintett tagállam tisztviselői és volt tisztviselői különböző társadalombiztosítási rendszerekhez tartoznak, ennélfogva nincsenek összehasonlítható helyzetben.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑66/95. sz., Kuchlenz‑Winter kontra Bizottság ügyben 1997. április 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1997., II‑637. o.) 64. pontja.

3.      Az egyenlő bánásmód elvét a jogszerűség elvével összhangban kell alkalmazni, amely szerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett, mivel az ilyen megközelítés a „jogellenességben való egyenlő bánásmód” elvének elismerését jelentené. Az Európai Unió intézményeinek közös egészségbiztosítási rendszerében biztosított személy javára esetleg elkövetett jogellenesség miatt ugyanis az uniós bíróság nem állapíthatja, hogy a tisztviselő vonatkozásában hátrányos megkülönböztetés, és ebből következően jogellenesség történt. E körülmények között önmagában azon körülmény, hogy a Bizottság által a személyzeti szabályzat 72. cikkére vonatkozóan elfogadott általános végrehajtási rendelkezésekben foglalt szabályok ellenére az említett egészségbiztosítási rendszer valamely személy számára megtérítette a „Heilpraktiker” (orvosi diplomával nem rendelkező, gyógyítással foglalkozó személy) által nyújtott kezelés költségeit, nem teremthet jogot az érintett számára az ugyanilyen megtérítésre.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑4/07. sz., Skoulidi kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑47. o. és II‑A‑1‑229. o.) 81. pontja.