AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE

(negyedik tanács)

2007. április 26.

T‑415/04. sz. ügy

Tebaldi és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2003. évi előléptetési időszak – Az előléptetés megtagadása – Előmeneteli pontok odaítélése – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Tárgy: Elsődlegesen a 2003. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listájának megsemmisítése annyiban, amennyiben az nem tartalmazza a felperesek nevét, valamint az e határozatot előkészítő jogi aktusok megsemmisítése, másodlagosan a 2003. évi előléptetési időszakban adott előmeneteli pontok odaítéléséről szóló határozat megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

Nyilvánvalóan elfogadhatatlan a tisztviselő által előterjesztett azon kereset, amely az előléptetési időszak során magasabb besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listájának megsemmisítésére irányul annyiban, amennyiben ez a lista nem tartalmazza a felperes nevét, valamint másodlagosan az előléptetési pontok odaítélése őt érintő részének megsemmisítésére irányul, ha a felperes a beadványaiban semmilyen konkrét tényt nem terjesztett elő a személyes helyzetéről a kérdéses előléptetési időszakra tekintettel – mint különösen a besorolási fokozata, a besorolási fokozatban eltöltött szolgálati ideje, az összesen és a különböző besorolási osztályokban kapott előléptetési pontok száma és az érintett besorolási fokozatra vonatkozó előléptetéshez szükséges pontszám –, tehát nem ismerhető fel, hogy miben áll a kereset előterjesztéséhez fűződő személyes érdeke.

Egyébiránt, amikor a felperes a beadványaiban általános és absztrakt kifejezésekkel fejezi ki magát, és többek között vitatja az előléptetési pontok bizonyos kategóriáinak odaítélését anélkül, hogy megjelölné, hogy ez az odaítélés milyen mértékben érinti a saját érdekeit, beszámolna a saját konkrét helyzetéről, és összefüggésbe hozná az általa hivatkozott kifogásokat az egyéni helyzetével, akkor ezek a kifogások nem a felperes személyes jogi helyzetére, hanem az intézménye személyi állományának helyzetére vonatkoznak, és nem alapozhatják meg a kereset elfogadhatóságát, mivel a tisztviselő nem jogosult arra, hogy a törvény vagy az intézmények érdekében lépjen fel, és megsemmisítés iránti keresete alátámasztására kizárólag olyan kifogásokra hivatkozhat, melyek őt személyében érintik.

(lásd a 28–32. és 36. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 85/82. sz., Schloh kontra Tanács ügyben 1983. június 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1983., 2105. o.) 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑163/89. sz., Sebastiani kontra Parlament ügyben 1991. szeptember 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑715. o.) 25. pontja.