A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2019. október 24.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2014/41/EU irányelv – Büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozat – Az 5. cikk (1) bekezdése – Az A. mellékletben szereplő formanyomtatvány – J. szakasz – A jogorvoslati lehetőségek hiánya a kibocsátó tagállamban”
A C‑324/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2017. május 31‑én érkezett, 2017. május 23‑i határozatával terjesztett elő az
Ivan Gavanozov
ellen folytatott büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, M. Safjan és L. Bay Larsen (előadó) bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és A. Brabcová, meghatalmazotti minőségben,
– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Koós G. és Kissné Berta R., meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2019. április 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3‑i 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 130., 1. o.) 1. cikke (4) bekezdésének, 6. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 14. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az Ivan Gavanozov ellen bűnszervezet irányításának és adóbűncselekmények elkövetésének vádjával indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
3 A 2014/41 irányelv (21), (22) és (38) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(21) A tagállamok között büntetőügyekben folytatott gyors, hatékony és következetes együttműködés biztosításához határidőkre van szükség. Az elismeréssel vagy végrehajtással kapcsolatos határozatot ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell meghozni, valamint a nyomozási cselekményt ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell ténylegesen megtenni, mint egy hasonló belföldi ügyben. Határidőket kell előírni annak érdekében, hogy észszerű időn belül szülessen határozat, vagy kerüljön sor a végrehajtásra, illetve hogy tiszteletben tartsák a kibocsátó állam eljárási követelményeit.
(22) Az ENYH [európai nyomozási határozat] ellen rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeknek legalább egyenértékűeknek kell lenniük az adott nyomozási cselekmény ellen belföldi esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekkel. A tagállamoknak nemzeti jogukkal összhangban biztosítaniuk kell e jogorvoslati lehetőségek alkalmazhatóságát többek között azáltal, hogy az érintett feleket kellő időben értesítik a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekről és a vonatkozó szabályokról. […]
[…]
(38) Mivel ezen irányelv célját, azaz a bizonyításfelvétel céljából hozott határozatok kölcsönös elismerését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani […]”
4 Ezen irányelv 1. cikkének (4) bekezdése a következőképpen szól:
„Ez az irányelv nem módosítja az EUSZ 6. cikkében foglalt alapvető jogok és jogelvek – köztük a büntetőeljárás alá vont személyek védekezéshez való joga – tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, és nem változtat az igazságügyi hatóságok e tekintetben fennálló kötelezettségein.”
5 Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja:
„Az A. mellékletben meghatározott formanyomtatványban foglalt ENYH‑t a kibocsátó hatóságnak kell kitöltenie. A kibocsátó hatóságnak kell igazolnia az ENYH tartalmi pontosságát és helytállóságát, és alá kell írnia.”
6 Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezik:
„Az ENYH‑t a kibocsátó hatóság kizárólag az alábbi feltételek teljesülése esetén bocsáthatja ki:
a) az ENYH kibocsátása az adott eljárás 4. cikkben említett céljából szükséges és arányos, figyelembe véve a büntetőeljárás alá vont személy jogait [helyesen a gyanúsított vagy a vádlott jogait]; valamint
[…]”
7 A 2014/41 irányelv 14. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hasonló belföldi esetekben igénybe vehetőekkel egyenértékű jogorvoslatok álljanak rendelkezésre az ENYH‑ban megjelölt nyomozási cselekmény esetében is.
(2) Az ENYH kibocsátásának érdemi indokait csak a kibocsátó államban benyújtott kereset útján lehet vitatni, a végrehajtó államban az alapjogok garanciáinak sérelme nélkül.
(3) Ha az a nyomozásnak a 19. cikk (1) bekezdésében előírt titkosságát nem veszélyezteti, a kibocsátó hatóságnak és a végrehajtó hatóságnak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy tájékoztatásra kerüljön sor a nemzeti jog szerint rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, amikor a jogok igénybe vehetővé válnak, és kellő időben ahhoz, hogy ténylegesen gyakorolni lehessen őket.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a jogorvoslat igénybevételére vonatkozó határidők azonosak legyenek a hasonló belföldi esetekben meghatározott határidőkkel, és azokat oly módon alkalmazzák, amely garantálja ezen jogorvoslati lehetőségek tényleges igénybevételét az érintett felek számára.
(5) A kibocsátó hatóságnak és a végrehajtó hatóságnak tájékoztatnia kell egymást a valamely ENYH kiadása, elismerése vagy végrehajtása ellen benyújtott jogorvoslati kérelmekről.
(6) A jogorvoslati kérelem nem függeszti fel a nyomozási cselekmény végrehajtását, kivéve, ha az a hasonló belföldi esetekben ilyen hatást vált ki.
(7) Az ENYH elismerésének vagy végrehajtásának sikeres megtámadását a kibocsátó állam a nemzeti jogának megfelelően figyelembe veszi. A tagállamok – a nemzeti eljárási szabályok sérelme nélkül – biztosítják, hogy a kibocsátó államban zajló büntetőeljárások során, az ENYH révén szerzett bizonyítékok értékelésekor a védelem jogait, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot tiszteletben tartsák.”
8 Ezen irányelv 36. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek 2017. május 22‑ig megfeleljenek.”
9 Az említett irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatványnak a „Jogorvoslat” című J. szakasza a következőképpen szól:
„1. Kérem, jelezze, ha az ENYH kibocsátásával szemben már jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, és amennyiben igen, kérem, részletezze (a jogorvoslati lehetőség leírása, beleértve a szükséges intézkedéseket és a határidőket is):
[…]
2. A kibocsátó állam azon hatósága, amely további felvilágosítást tud adni a kibocsátó államban az igénybe vehető jogorvoslatokkal kapcsolatos eljárásokról, valamint arról, hogy rendelkezésre áll‑e jogi segítségnyújtás, tolmácsolás és fordítás:
Megnevezés: […]
Kapcsolattartó (ha van ilyen): […]
Cím: […]
Tel.: (országkód) (körzetszám) […]
Fax: (országkód) (körzetszám) […]
E‑mail […]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10 I. D. Gavanozov ellen Bulgáriában adóbűncselekmények elkövetése céljából létrehozott bűnszervezetben való részvétel miatt indult eljárás.
11 Különösen azzal gyanúsítják I. D. Gavanozovot, hogy fedőcégek felhasználásával cukrot importált más tagállamokból, különösen egy Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező, és Y által képviselt társaság útján, majd e cukrot a bolgár piacon értékesítette anélkül, hogy bevallotta vagy megfizette volna a hozzáadottérték‑adót (héa), olyan valótlan tartalmú iratok bemutatásával, amelyek szerint az említett cukrot Romániába exportálták.
12 Ebben az összefüggésben a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) 2017. május 11‑én úgy határozott, hogy európai nyomozási határozatot bocsát ki, amely arra irányult, hogy a cseh hatóságok mind az említett, a Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező társaság helyiségeiben, mind pedig Y lakásán házkutatást és lefoglalást hajtsanak végre, és Y‑t videokonferencia keretében meghallgassák.
13 E határozat elfogadását követően, e bíróság megjegyzi, hogy nehézségei támadtak a 2014/41 irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány jogorvoslatokra vonatkozó J. szakaszának kitöltése tekintetében.
14 Az említett bíróság e tekintetben rámutat, hogy a bolgár jog nem biztosít semmilyen jogorvoslati eljárást a házkutatást, lefoglalást vagy tanúmeghallgatást elrendelő határozatokkal szemben. Mindazonáltal ugyanezen bíróság úgy véli, hogy ezen irányelv 14. cikke ilyen jogorvoslati lehetőségek előírására kötelezi a tagállamokat.
15 A kérdést előterjesztő bíróság azt is kifejti, hogy a bolgár jogban az ilyen intézkedéseket elrendelő bírósági határozatok nem szerepelnek azon esetek között, amelyekben az állam felelőssége megállapítható lenne a kár esetén, amennyiben azok nem közvetlenül a vádlottra irányulnak.
16 E körülmények között a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Összeegyeztethető‑e a [2014/41] irányelv 14. cikkével az a nemzeti jog és nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint sem közvetlenül a bírósági határozattal szemben előterjesztett jogorvoslat iránti kérelemmel, sem kártérítés iránti különös keresettel nem támadhatók meg a lakás és üzlethelyiségek átkutatását és meghatározott tárgyak lefoglalását, illetve tanú meghallgatásának engedélyezését elrendelő európai nyomozási határozatról rendelkező bírósági határozat érdemi indokai?
2) A 2014/41 irányelv 14. cikkének (2) bekezdése közvetlenül biztosít‑e jogot az érintett fél számára arra, hogy megtámadja az európai nyomozási határozatról rendelkező bírósági határozatot, ha a nemzeti jog nem biztosít ilyen eljárási lehetőséget?
3) A 2014/41 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és 1. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 14. cikke (2) bekezdésének figyelembevételével a vádlott tekinthető‑e az irányelv 14. cikkének (4) bekezdése szerinti érintett félnek, ha a bizonyítékgyűjtési intézkedés címzettje harmadik személy?
4) A 2014/41 irányelv 14. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (4) bekezdése szerinti érintett fél‑e az a személy, aki a házkutatással és lefoglalással érintett helyiségekben lakik vagy azokat használja, illetve az a személy, akit tanúként kívánnak meghallgatni?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
17 A cseh kormány mindenekelőtt azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel az alapügy tárgyát képező európai nyomozási határozatot a 2014/41 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt állították ki, amikor ezt az irányelvet a kibocsátó tagállam nem ültette még át.
18 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a 2014/41 irányelv átültetésének az irányelv 36. cikkében meghatározott határideje már lejárt, amikor a kérdést előterjesztő bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé terjesztette.
19 Továbbá, amint arra a főtanácsnok az indítványának 46. pontjában rámutatott, ezt az irányelvet Bulgáriában és a Cseh Köztársaságban a Bíróság előtti eljárás idején ültették át.
20 Végül a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az alapügyben szóban forgó nyomozási cselekmények Cseh Köztársaságban történő végrehajtása érdekében európai nyomozási határozatot bocsát ki, e bíróság még nem bocsátotta ki e határozatot, a 2014/41 irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszának kitöltése során felmerült nehézségek miatt.
21 Az alapügyben tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak egy, az ezen irányelv által szabályozott európai nyomozási határozatot kell adott esetben kibocsátania.
22 Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
Az ügy érdeméről
23 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket (2019. szeptember 12‑i A és társai ítélet, C‑347/17, EU:C:2019:720, 32. pont).
24 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság egy európai nyomozási határozat kibocsátásával összefüggésben arra keresi a választ, hogy milyen módon kell kitöltenie a 2014/41 irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszát.
25 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy kérdéseivel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2014/41 irányelv 5. cikkének – az irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdését úgy kell–e értelmezni, hogy az adott tagállam igazságügyi hatóságának az európai nyomozási határozat kibocsátásakor e szakaszban fel kell tüntetnie azon jogorvoslati lehetőségek leírását, amelyeket adott esetben e tagállam az ilyen határozat kibocsátásával szemben előír.
26 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a 2014/41 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az európai vizsgálati határozat kibocsátása az ezen irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány kitöltését és aláírását, valamint tartalmi pontosságának és helytállóságának igazolását feltételezi.
27 E formanyomtatvány J. szakaszának 1. pontja előírja, hogy a kibocsátó hatóságnak jeleznie kell, ha „az európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben már jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, és amennyiben igen, [azt részleteznie] (a jogorvoslati lehetőség leírása, beleértve a szükséges intézkedéseket és a határidőket is)”.
28 Magából az említett formanyomtatvány J. szakasza 1. pontjának a szövegéből, és különösen az „amennyiben igen” kifejezés használatából az következik, hogy a jogorvoslati lehetőségeket e pontban csak abban az esetben kell leírni, ha az adott európai nyomozási határozattal szemben keresetet nyújtottak be.
29 Ezenkívül a „kérem, részletezze” kifejezésnek az említett pontban ilyen esetben kifejtendő jogorvoslati lehetőségek leírásával összefüggésben való használata nyilvánvalóvá teszi, hogy az uniós jogalkotó azt kívánta elérni, hogy a végrehajtó hatóság a részére továbbított európai nyomozási határozattal szemben benyújtott keresetekről kapjon tájékoztatást, nem pedig általánosabban az európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben a kibocsátó tagállamban adott esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről.
30 Hasonlóképpen, a 2014/41 irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakasza 2. pontjának célja annak biztosítása, hogy a végrehajtó hatóság tájékoztatást kapjon az európai nyomozási határozatok ellen benyújtott keresetekről, nem pedig az európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben a kibocsátó tagállamban adott esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó tájékoztatás biztosítása.
31 E rendelkezés szövegéből ugyanis az következik, hogy a kibocsátó hatóságnak az általa kibocsátott európai nyomozási határozat J. szakaszának e pontjában csak a kibocsátó tagállam azon illetékes hatóságának nevét és címét kell megjelölnie, amely az e tagállamban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, jogi tanácsadásról, tolmácsolásról és fordításról kiegészítő információkat tud nyújtani.
32 Egyébiránt az ilyen információk nem lennének relevánsak, ha az európai nyomozási határozat már magában foglalná a kibocsátó tagállamban az európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben adott esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek elvont leírását.
33 E megfontolásokból következik, hogy az európai nyomozási határozat kibocsátásakor a kibocsátó hatóságnak a 2014/41 irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszában nem kell a tagállamában e határozat kibocsátásával szemben adott esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek leírását szerepeltetnie.
34 Ezt az értelmezést támasztja alá a 2014/41 irányelv 14. cikkének (5) bekezdése, amely előírja, hogy a kibocsátó hatóságnak és a végrehajtó hatóságnak tájékoztatnia kell egymást a valamely európai nyomozási határozat kiadása, elismerése vagy végrehajtása ellen benyújtott jogorvoslati kérelmekről.
35 Az ilyen értelmezés ezenkívül biztosítja az ezen irányelv által elérni kívánt, az irányelv (21) és (38) preambulumbekezdéséből kitűnő, a kölcsönös bizalom és elismerés elve alapján a tagállamok között folytatott igazságügyi együttműködés megkönnyítésére és meggyorsítására irányuló célkitűzés maradéktalan megvalósítását.
36 A 2014/41 irányelv A. mellékletében előírt formanyomtatványhoz hasonló nyomtatvány célja, amelyet az európai nyomozási határozatot kibocsátani szándékozó igazságügyi hatóságnak ki kell töltenie, megadva a kifejezetten kért információkat, hogy tájékoztassa a végrehajtó igazságügyi hatóságot az ahhoz szükséges minimális alaki információkról, hogy e hatóság az adott európai nyomozási határozat elismeréséről vagy végrehajtásáról határozhasson, és adott esetben a kért nyomozási cselekményt az ezen irányelv 12. cikkében előírt határidőn belül elvégezhesse (lásd analógia útján: 2018. december 6‑i IK (Mellékbüntetés végrehajtása), C‑551/18 PPU, EU:C:2018:991, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Mivel a kibocsátó tagállamban az európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben adott esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek leírásának nem kell szerepelnie a 2014/41 irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszában, a jelen ügyben nem szükséges ezen irányelv 14. cikkét értelmezni, különösen nem annak megállapítása érdekében, hogy e rendelkezéssel ellentétes–e az olyan nemzeti szabályozás, amely egyáltalán nem biztosít jogorvoslati lehetőséget egy házkutatást, meghatározott tárgyak lefoglalását, illetve tanú meghallgatásának engedélyezését elrendelő európai nyomozási határozat kibocsátásának érdemi indokaival szemben.
38 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2014/41 irányelv 5. cikkének – az irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az adott tagállam igazságügyi hatóságának az európai nyomozási határozat kibocsátásakor e szakaszban nem kell feltüntetnie azon jogorvoslati lehetőségek leírását, amelyeket adott esetben e tagállam az ilyen határozat kibocsátásával szemben előír.
A költségekről
39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3‑i 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének – az irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az adott tagállam igazságügyi hatóságának az európai nyomozási határozat kibocsátásakor e szakaszban nem kell feltüntetnie azon jogorvoslati lehetőségek leírását, amelyeket adott esetben e tagállam az ilyen határozat kibocsátásával szemben előír.
Aláírások