T‑266/02. sz. ügy

Deutsche Post AG

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások – A német hatóságok által a Deutsche Post AG javára hozott intézkedések – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszatéríttetését elrendelő határozat – Általános gazdasági érdekű szolgáltatás – A háztól házig való csomagszállítási ágazatban folytatott veszteséges értékesítés politikájából eredő többletköltségek ellentételezése – Előny hiánya”

Az ítélet összefoglalása

1.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Kizártság – Feltételek

(EK 86. cikk, (2) bekezdés és EK 87. cikk, (1) bekezdés)

2.      Verseny – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – A közszolgáltatási feladat miatt felmerült költségek ellentételezése – Állami támogatásnak való minősítés – Kizártság

(EK 86. cikk, (2) bekezdés és EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3.      Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A Bizottság azon lehetősége, hogy határozatát a rendelkezésre álló információkra alapozza – Feltétel – Az érintett tagállammal szembeni meghagyás kibocsátására vonatkozó hatáskör előzetes alkalmazása

(EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 5. cikk, (2) bekezdés, 10. cikk, (3) bekezdés és 13. cikk, (1) bekezdés)

4.      Államok által nyújtott támogatások – A panaszok vizsgálata – A Bizottság kötelezettségei

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

1.      Amennyiben az állami beavatkozást a kedvezményezett vállalkozások által a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása érdekében nyújtott szolgáltatások ellenértékét képviselő ellentételezésnek kell tekinteni, olyan módon, hogy e vállalkozások gyakorlatilag pénzügyi előnyhöz nem jutnak, és az említett beavatkozásnak így nincs olyan hatása, amely őket a velük versenyben álló vállalkozásokkal szemben előnyösebb versenyhelyzetbe juttatná, az ilyen beavatkozás nem tartozik az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá.

Ahhoz, hogy az adott esetben az ilyen ellentételezés ne minősüljön állami támogatásnak, több feltételnek kell teljesülnie. Először is a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtásával kell megbízni, és ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni. Másodszor az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani annak elkerülése érdekében, hogy az ellentételezés olyan gazdasági előnyt tartalmazzon, amely alkalmas a kedvezményezett vállalkozás előnyben részesítésére a versenytárs vállalkozásokkal szemben. Harmadszor az ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek végrehajtásából folyó méltányos nyereségre. Negyedszer, amikor a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása az adott esetben nem közbeszerzési eljárás keretében történik, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyek az átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek végrehajtásából folyó méltányos nyereségre.

(vö. 72., 73. pont)

2.      Amikor valamely vállalkozásnak a C‑280/00. sz. Altmark‑ügyben 2003. július 24‑én hozott ítéletben megfogalmazott feltételek betartásával nyújtottak állami forrásokat az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásából eredő többletköltségek ellentételezésére, a Bizottság – anélkül, hogy teljesen megfosztaná hatékony érvényesülésétől az EK 86. cikk (2) bekezdését – nem minősítheti a nyújtott állami források egészét vagy egy részét állami támogatásnak, ha az említett források teljes összege nem éri el az említett szolgáltatás nyújtásából eredő többletköltségeket.

(vö. 74. pont)

3.      Az állami támogatásokra vonatkozó közigazgatási eljárás keretében a Bizottság jogosult a rendelkezésére álló információk alapján határozatot hozni abban az esetben, ha olyan tagállammal áll szemben, amely nem tesz eleget együttműködési kötelezettségének, és nem bocsátja rendelkezésére azon információkat, amelyeket valamely támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége megvizsgálásának érdekében kért. Ugyanakkor az ilyen határozat meghozatalát megelőzően a Bizottságnak be kell tartania bizonyos eljárási követelményeket. Különösen fel kell szólítania a tagállamot, hogy az általa meghatározott határidőn belül bocsásson a rendelkezésére minden olyan dokumentumot, információt és adatot, amely a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatához szükséges. A Bizottság csak akkor jogosult az eljárás lezárására és a rendelkezésére álló adatok alapján a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét vagy összeegyeztethetetlenségét megállapító határozat meghozatalára, ha a tagállam a Bizottság által kibocsátott meghagyás ellenére elmulasztja a kért információk szolgáltatását. E követelményeket rögzíti és pontosítja az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése, 10. cikkének (3) bekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése.

(vö. 75. pont)

4.      A Szerződés támogatásokra vonatkozó alapvető szabályainak gondos alkalmazása érdekében a Bizottságnak kötelessége gondos és elfogulatlan módon megvizsgálnia a panaszt, amihez szükséges lehet, hogy olyan tényezőket is megvizsgáljon, amelyeket a panaszos kifejezetten nem vetett fel. Sőt, a Bizottság azt is köteles megvizsgálni, hogy a kedvezményezettnek a támogatásból tényleges előnye származott‑e. Így állami forrásoknak általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladattal megbízott vállalkozás számára történő nyújtása esetén a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül az állami forrásokból származó előny hiányának bizonyítása érdekében a támogatást nyújtó tagállam által rendelkezésére bocsátott információkat, és nem következtethet támogatás fennállására anélkül, hogy előzetesen megvizsgálta volna, hogy a kedvezményezettnek az állami forrásokból előnye származott‑e.

(vö. 92. pont)