Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2024. július 8.(*)
„Fellebbezés – A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke – Intézményi jog – EUMSZ 263. cikk – Megsemmisítés iránti kereset – A schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazása – A megtámadható aktus hiánya – A megkövetelt egyhangúság elérésének hiánya – Az első fokon előterjesztett kereset nyilvánvaló elfogadhatatlansága – Nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
A C‑732/23. P. sz. ügyben,
Răzvan‑Eugen Nicolescu (lakóhelye: Bukarest [Románia]),
az Exclusive Car Trading SRL (székhelye: Băicoi [Románia]),
az Asociația pentru Energie Curată și Combaterea Schimbărilor Climatice (székhelye: Bukarest)
(képviselik őket: Y. Beşleagă, M. Bodea, D. S. Bogdan, C. Pintilie és V. Stoica avocaţi)
fellebbezőknek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2023. november 30‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Tanácsa
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, P. G. Xuereb (előadó) és A. Kumin bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 181. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Fellebbezésével Răzvan‑Eugen Nicolescu, az Exclusive Car Trading SRL és az Asociația pentru Energie Curată și Combaterea Schimbărilor Climatice (Egyesület a tiszta energiáért és az éghajlatváltozás elleni küzdelemért) az Európai Unió Törvényszéke 2023. október 26‑i Nicolescu és társai kontra Tanács végzésének (T‑272/23, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2023:694) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzéssel a Törvényszék elutasította az EUMSZ 263. cikkre alapított és arra irányuló keresetüket, hogy a Törvényszék semmisítse meg az Európai Unió Tanácsának a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló 15218/22. sz. tanácsihatározat‑tervezet el nem fogadásáról szóló, 2022. december 8‑i „határozatát” (a továbbiakban: vitatott aktus).
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tagállamai, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia között, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződéshez (HL 2005. L 157., 11. o.) mellékelt, a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 4. cikke – a 2005. április 25‑én aláírt és 2007. január 1‑jén hatályba lépett e szerződés 2. cikkének (2) bekezdése alapján – a következőket írja elő:
„1. A schengeni vívmányok rendelkezései, amelyeket az Európai Unió keretébe […] [beillesztettek], és az azokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő, a II. mellékletben felsorolt jogi aktusok, valamint minden ilyen további jogi aktus, amelyet a csatlakozás időpontja előtt fogadnak el, Bulgáriára és Romániára nézve a csatlakozás időpontjától kezdődően kötelezőek, és azokat ezekben az államokban ettől az időponttól kezdődően alkalmazni kell.
2. A schengeni vívmányoknak az […] Unió keretébe beillesztett azon rendelkezései és az azokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő azon jogi aktusok, amelyeket az 1. bekezdés nem említ, a csatlakozás időpontjától kezdődően kötelezőek Bulgária és Románia számára; e rendelkezéseket és jogi aktusokat azonban csak akkor kell az előbb említett államokban alkalmazni, ha a Tanács így határoz azt követően, hogy az alkalmazandó schengeni értékelési eljárásokkal összhangban megvizsgálta, hogy az adott állam teljesíti‑e az érintett vívmányok valamennyi részének alkalmazásához szükséges feltételeket.
A Tanács határozatát az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, azon tagállamok kormányait képviselő tagjainak egyhangú szavazatával hozza meg, amelyekben az e bekezdésben említett rendelkezéseket már hatályba léptették, illetve amelyben ezeket a rendelkezéseket hatályba kívánják léptetni. […]”
A jogvita előzményei
3 A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott végzés 2–18. pontjában ismertette, és azok a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.
4 A felperesek a következő személyek: egy román állampolgár, aki az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tagja, egy Romániában letelepedett, a nemzetközi közlekedési ágazatban működő társaság, valamint egy, a környezet védelmét előmozdító román nem kormányzati szervezet.
5 Az Unióhoz való 2007. január 1‑jei csatlakozását követően Románia 2009 és 2011 között a schengeni értékelési eljárások keretében számos lépést tett annak érdekében, hogy teljesítse a schengeni vívmányok rendelkezéseinek teljes körű alkalmazásához szükséges kritériumokat.
6 A Tanács elnöksége a schengeni vívmányok Romániában történő teljes körű végrehajtására vonatkozóan két határozattervezetet készített.
7 A Tanács schengeni kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának schengeni értékelési formációja – a Romániának a schengeni vívmányok valamennyi rendelkezésének végrehajtására való felkészültségét értékelő folyamat lezárásáról szóló 2011. június 9‑i következtetéseiben (9166/3/11 REV 3) – megállapította, hogy a Romániára vonatkozó schengeni értékelési eljárások lezárultak. Megállapítva, hogy Romániában a schengeni vívmányok valamennyi területén teljesültek a feltételek, arra a következtetésre jutott, hogy a Tanács meghozhatja a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében említett határozatot.
8 A Tanács elnöksége a schengeni vívmányok Romániában történő teljes körű végrehajtására vonatkozóan két határozattervezetet készített, amelyeket követően a Parlament különböző állásfoglalásokat fogadott el, amelyekben támogatta Románia schengeni térséghez való csatlakozását, és felkérte a Tanácsot, hogy tegye meg az ehhez szükséges intézkedéseket. E két tervezet alapján azonban nem került sor szavazásra a Tanácsban.
9 2022. november 29‑én a Tanács elnöksége a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése alapján elkészítette a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló 15218/22. sz. tanácsihatározat‑tervezetet.
10 A Tanács bel‑ és igazságügyi (IB) formációja 2022. december 8‑án ülésezett, hogy határozatot hozzon az ülés napirendjének 3. a) pontjában szereplő 15218/22. sz. tervezetről, amely szerint szavazást lehet kérni a tagállamok kormányai képviselői általi esetleges elfogadás céljából. Egyhangú szavazat hiányában ezt a tervezetet nem fogadták el.
11 2023. március 22‑én a felperesek megkapták az említett ülés jegyzőkönyvét, és így tudomást szereztek a 15218/22. sz. tervezet elfogadásának hiányáról.
A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott végzés
12 A Törvényszék Hivatalához 2023. május 19‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek az EUMSZ 263. cikk alapján a vitatott aktus megsemmisítése iránti keresetet indítottak.
13 2023. október 26‑án a Törvényszék az eljárási szabályzatának 126. cikke alapján e keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, az eljárás folytatása nélkül elutasította.
14 A Törvényszék a megtámadott végzés 28. pontjában mindenekelőtt megállapította, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében említett tanácsi határozat a schengeni értékelési eljárások lezárása ellenére csak akkor létezhetne és válthatna ki kötelező joghatásokat a felperesekre nézve, ha azt az e bekezdés második albekezdésében előírt feltételek mellett egyhangúlag fogadták volna el.
15 A Törvényszék egyrészt a megtámadott végzés 29. pontjában megállapította, hogy a schengeni értékelési eljárások befejezése, valamint a Parlament több állásfoglalásának elfogadása ellenére a Tanácsban nem sikerült elérni az érintett tagállamok kormányai képviselőinek a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében megkövetelt egyhangúságát a 15218/22. sz. tervezetről szóló szavazás során, másrészt e végzés 30. pontjában azt állapította meg, hogy a csatlakozási okmány 4. cikke nem állapít meg olyan határidőt, amelynek lejárta után a Tanácsnak a határozatot meg kell hoznia, vagy úgy kell tekinteni, mintha azt meghozta volna.
16 A Törvényszék az említett végzés 31. pontjában úgy ítélte meg, hogy ellentétes lenne e cikk szövegével – amely kifejezetten több szakaszból álló eljárást ír elő, anélkül hogy erre vonatkozóan határidőt állapítana meg –, ha a korábbi szakaszok befejezésével megszűnne a Tanács azon hatásköre, hogy az érintett tagállamok kormányai képviselőinek egyhangú szavazatával az említett cikk értelmében vett határozatot hozzon, és hogy következésképpen az ugyanezen cikkben előírt tanácsi határozat nem tekinthető a schengeni értékelési eljárások keretében előzetesen megállapított „technikai kritériumok” teljesítését pusztán megerősítő jellegűnek.
17 A Törvényszék ezenkívül a megtámadott végzés 32. pontjában pontosította, hogy továbbra is fennáll a lehetőség arra, hogy a Tanács a 15218/22. sz. tervezetet egy új ülésen ismét napirendre tűzze, vagy hogy a Tanács elnöksége új tanácsihatározat‑tervezetet dolgozzon ki a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásáról.
18 A Törvényszék e végzés 33. pontjában azt állapította meg, hogy a 15218/22. sz. tervezetre vonatkozó szavazás során a szükséges egyhangúság hiányában a Tanács nem hozott határozatot a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése értelmében, és hogy az e tervezet el nem fogadását eredményező szavazás önmagában nem jelenti azt, hogy a Tanács megtagadná az ilyen határozat későbbi meghozatalát.
19 A Törvényszék ezért az említett végzés 34. pontjában úgy határozott, hogy a vitatott aktus nem tekinthető az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak.
A fellebbezők kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
20 2023. november 30‑án benyújtott fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést.
A fellebbezésről
21 A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke értelmében, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben az eljárás során bármikor elutasíthatja.
22 A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.
23 Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők három jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első jogalap abban álló téves jogalkalmazáson alapul, hogy annak meghatározása során, hogy a vitatott aktus vált‑e ki joghatásokat, a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát, valamint mind az Uniót, mind a tagállamokat terhelő azon kötelezettséget, hogy elfogadják a schengeni vívmányok rendelkezéseinek teljes körű alkalmazását, amint a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében előírt technikai feltételek teljesülnek, a második jogalap abban álló téves jogalkalmazáson alapul, hogy a vitatott aktus megtámadható aktusnak minősül, amely az EUMSZ 263. cikk értelmében megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, és a másodlagosan felhozott harmadik jogalap pedig abban álló téves jogalkalmazáson alapul, hogy valamely aktus elfogadásának hiánya kivételes körülmények között az e cikk értelmében vett megtámadható aktusnak minősülhet.
Az első és a második jogalapról
24 Az együttesen vizsgálandó első és második jogalap keretében a fellebbezők lényegében arra hivatkoznak, hogy a megtámadott végzés 28. pontja hibás, mivel a Törvényszéknek a vitatott aktust az EUMSZ 263. cikk értelmében vett „megtámadható aktusnak” kellett volna minősítenie.
25 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy állandó ítélkezési gyakorlat, hogy az EUMSZ 263. cikk első bekezdésével összefüggésben értelmezett negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti kereset nyújtható be az Unió intézményei, szervei vagy szervezetei által elfogadott bármely olyan rendelkezés vagy intézkedés ellen, függetlenül azok formájától, amelyek célja olyan kötelező joghatások kiváltása, amelyek valamely természetes vagy jogi személy érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. Annak megállapításához, hogy a jogi aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, és ezáltal ilyen kereset tárgyát képezheti‑e, a jogi aktus lényegét kell figyelembe venni, és e hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett jogi aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt elfogadó intézmény, szerv vagy szervezet hatáskörét (2024. június 18‑i Bizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A vitatott aktus elfogadásának körülményeit és az azt elfogadó uniós intézmény hatásköreit illetően meg kell állapítani, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése több eljárási szakaszt ír elő, és kizárólag mindezen szakaszok elvégzése vezethet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásához. Az említett szakaszok magukban foglalják – az alkalmazandó schengeni értékelési eljárásoknak megfelelően – annak ellenőrzését, hogy a szóban forgó államban teljesülnek‑e az e vívmányok valamennyi érintett részének alkalmazásához szükséges feltételek, a Parlamenttel folytatott konzultációt (a továbbiakban együttesen: technikai feltételek), valamint az egyhangúlag döntő Tanácsnak az említett vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló határozata elfogadását.
27 Ezenkívül a vitatott aktus tartalmát illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a Törvényszék a megtámadott végzés 17. pontjában rámutatott – az annak megállapításából áll, hogy a Tanács bel‑ és igazságügyi formációjának 2022. december 8‑i ülésén nem fogadták el a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló 15218/22. sz. tanácsihatározat‑tervezetet, mivel a tagállamok kormányai képviselőinek az e tervezetről való szavazás során nem sikerült elérni az egyhangúságot.
28 A vitatott aktus lényegére tekintettel, amelyet a Törvényszék megfelelően figyelembe vett, el kell utasítani a fellebbezők azon érvelését, amely szerint ez a szavazás a Tanács azzal kapcsolatos állásfoglalásának minősül, hogy a schengeni vívmányokat nem alkalmazzák teljes mértékben, mivel megállapodás született arról, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében említett határozatot legkésőbb 2011 szeptemberében el kell fogadni, és hogy ez utóbbi időpontban a Tanács elhalasztotta e szavazást.
29 Ugyanis, bár igaz, hogy 2011. június 24‑én megállapodtak abban, hogy e határozatot legkésőbb 2011 szeptemberében meg kell hozni, ez nem egyenértékű a Tanács e rendelkezés értelmében vett határozatának elfogadásával, amelyre a jelen végzés 26. pontjában felsorolt feltételek vonatkoznak, és különösen egy eljárási feltétel, nevezetesen az ezen intézményen belüli egyhangú szavazás.
30 Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott végzés 28. pontjában azt állapította meg, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése szerinti tanácsi határozat a schengeni értékelési eljárások befejezése ellenére csak akkor létezhetne és válthatna ki kötelező joghatásokat a felperesekre nézve, ha azt az e rendelkezésben előírt feltételek mellett egyhangúlag fogadták volna el.
31 E következtetést nem kérdőjelezheti meg a fellebbezőknek az 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács ítéletre (22/70, EU:C:1971:32) alapított érvelése. Kétségtelen, hogy a Bíróság ebben az ítéletben kimondta, hogy a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló európai megállapodásról folytatott tárgyalásokról és annak az Európai Gazdasági Közösség tagállamai általi megkötéséről szóló, 1970. március 20‑i tanácsi döntés az EK 173. cikk első bekezdésének első mondata (jelenleg az EUMSZ 263. cikk első bekezdése) értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül.
32 Mindazonáltal az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben a Tanács ezen ülésen „következtetés”‑együttest fogadott el arra nézve, hogy milyen magatartást kell a tagállamok kormányainak tanúsítaniuk az e megállapodásról történő, meghatározó jelentőségű tárgyalások folyamán. Márpedig a Bíróság megállapította, hogy a Tanács e határozatának célja az volt, hogy mind az uniós intézmények, mind a tagállamok számára kötelező irányvonalat állapítson meg, és hogy a Tanács olyan rendelkezéseket hozott, amelyek a harmadik országokkal folytatott tárgyalások vonatkozásában a Szerződésben meghatározott eljárásoktól eltérhetnek, és ezért az említett döntés kötelező joghatásokat váltott ki, függetlenül annak jellegétől vagy formájától (lásd ebben az értelemben: 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, 22/70, EU:C:1971:32, 44. és 53–55. pont). Márpedig a vitatott aktus nem váltott ki ilyen hatásokat.
33 Hasonlóképpen, a fellebbezők állításával ellentétben nem róható fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott végzés 28. és 34. pontjában analógia útján alkalmazta a 2004. július 13‑i Bizottság kontra Tanács ítéletet (C‑27/04, EU:C:2004:436), amelyben a Bíróság kimondta, hogy amennyiben a Tanácson belüli szavazás során az előírt többség nincs meg, akkor semmiféle, az EK 104. cikk (8) és (9) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 126. cikk (8) és (9) bekezdése) értelmében vett határozat elfogadására nem kerül sor, hogy nincs olyan közösségi jogi rendelkezés, amely olyan határidőt tűzne ki, amelynek lejárta esetén egy az e rendelkezés szerinti, hallgatólagosan hozott határozat meghozottnak tekintendő, illetve amely meghatározná az e határozatban foglaltakat, és hogy az e rendelkezésben előírt jogi aktusok elfogadásának hiánya nem jelenti azt, hogy az EK 230. cikk (jelenleg EUMSZ 263. cikk) szerinti megtámadható aktusok keletkeztek (2004. július 13‑i Bizottság kontra Tanács ítélet , C‑27/04, EU:C:2004:436, 31., 32. és 34. pont).
34 Ugyanis, noha – amint azt a fellebbezők hangsúlyozzák – az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróság pontosította, hogy ebben az esetben az Európai Bizottság élhet intézményi mulasztás megállapítása iránti keresettel, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós intézményeken kívül, amelyek az EUMSZ 265. cikk első bekezdése alapján nyújthatnak be intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet, valamely természetes vagy jogi személy is benyújthat ilyen keresetet az EUMSZ 265. cikk harmadik bekezdésében előírt feltételek mellett. Mindazonáltal egyrészt a Bíróság elé terjesztett iratokból nem tűnik ki, hogy a Tanácsot felkérték volna arra, hogy a jelen ügyben járjon el, másrészt pedig a Tanács feladata lenne, hogy a jelen végzés 26. pontjában felidézett egyhangúsági feltételt tiszteletben tartva járjon el.
35 Egyébiránt, a megtámadott végzés 30. pontjának téves értelmezésén alapul a fellebbezők azon állítása, amely szerint azon határidő állítólagos hiánya, amelynek lejártakor a Tanácsnak a határozatot meg kell hoznia vagy úgy kell tekinteni, mintha azt meghozta volna, nem helyes, és nem is releváns.
36 Amint ugyanis a jelen végzés 29. pontjából kitűnik, a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése szerinti tanácsi határozat elfogadása a technikai feltételeken kívül egy eljárási feltételtől is függ, nevezetesen az ezen intézményen belüli egyhangú szavazástól.
37 E tekintetben a fellebbezők által hivatkozott 2013. november 19‑i Bizottság kontra Tanács ítéletből (C‑63/12, EU:C:2013:752) eredő ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem releváns. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a megtámadott határozat egy tanácsi határozat volt, amellyel ezen intézmény elutasította a Bizottság által az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata XI. mellékletének 3. cikke alapján benyújtott rendeletjavaslatot.
38 A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy a Tanács nem halasztotta el a határozathozatalt, hanem elutasította ezt a javaslatot, amint az e határozat preambulumbekezdéseiből kitűnik, véget vetve ezáltal a díjazás és a nyugdíjak éves kiigazítására irányuló, az e személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikkének (1) bekezdésében előírt és e 3. cikk alapján megindított „rendes” eljárásnak, majd megállapította, hogy a megtámadott határozat kötelező joghatások kiváltására irányult (2013. november 19‑i Bizottság kontra Tanács ítélet , C‑63/12, EU:C:2013:752, 32. és 33. pont).
39 Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a vitatott aktus nem zárja le a Romániára vonatkozó schengeni értékelési eljárást, és így nem végleges jellegű.
40 A Törvényszék ezért téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a megtámadott végzés 32. pontjában, hogy továbbra is fennáll a lehetőség arra, hogy a Tanács a 15218/22. sz. tervezetet egy új ülésen ismét napirendre tűzze, vagy hogy a Tanács elnöksége új tanácsihatározat‑tervezetet dolgozzon ki a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásáról.
41 Másodszor a fellebbezők azzal érvelnek, hogy annak meghatározása során, hogy a vitatott aktus joghatásokat vált‑e ki, a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie mind az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát, mind pedig az Uniót és a tagállamokat terhelő, a lojális együttműködés és a kölcsönös bizalom elvéből eredő azon kötelezettséget, hogy el kell fogadniuk a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazását, amint a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében előírt technikai feltételek teljesülnek, ami a jelen ügyben a helyzet.
42 Márpedig egyrészt, amint az a jelen végzés 26. és 29. pontjából kitűnik, semmi nem enged arra következtetni, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében említett határozat elfogadása csak az e rendelkezésben előírt technikai feltételek teljesítésétől függne, nem pedig az említett rendelkezésben szereplő valamennyi eljárási szakasz teljesítésétől, ideértve a tanácsi határozat egyhangú elfogadását is. Éppen ellenkezőleg, ezen intézménynek tiszteletben kell tartania ezt az egyhangúsági feltételt.
43 Másrészt, ami a román állampolgárok Unión belüli szabad mozgásának állítólagos megsértését illeti, a fellebbezés nem tartalmaz egyetlen olyan konkrét elemet sem, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a felhozott kifogások olyan uniós jogi szabályra vonatkoznak, amely a csatlakozási okmány II. mellékletével összefüggésben értelmezett 4. cikkének 1. és 2. bekezdése értelmében Romániára alkalmazható lenne.
44 Egyébiránt a Romániával szembeni, a Horvát Köztársasághoz képest állítólagosan hátrányosan megkülönböztető bánásmódot illetően meg kell állapítani, hogy a fellebbezők nem fejtik ki, hogy az ilyen eltérő bánásmód – feltételezve, hogy bizonyítást nyer – mennyiben befolyásolta a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése értelmében vett tanácsi határozat meghozatalát.
45 Következésképpen a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a megtámadott végzés 31. pontjában, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkében előírt tanácsi határozat nem tekinthető az előzetesen megállapított és e cikk 2. bekezdésében előírt „technikai kritériumok” teljesítését pusztán megerősítő jellegű aktusnak.
46 Harmadszor, a fellebbezők azon érvelését illetően, amely szerint, még ha feltételezzük is, hogy a vitatott aktus közbenső jogi aktus, és az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak minősül, a Bíróság kimondta, hogy az olyan közbenső jogi aktus, amely önálló joghatásokat vált ki, megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, mivel az e jogi aktushoz kapcsolódó jogellenesség nem orvosolható az azon végleges határozattal szemben indított keresettel, amelynek az az előkészítő szakaszát képezi (2022. december 15‑i Picard kontra Bizottság ítélet , C‑366/21 P, EU:C:2022:984, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Így tehát amennyiben a közbenső jogi aktus jogszerűségének egy ilyen kereset keretében történő vitatása nem biztosíthat hatékony bírói jogvédelmet a fellebbező számára e jogi aktus hatásaival szemben, annak megsemmisítés iránti keresettel megtámadhatónak kell lennie (2022. december 15‑i Picard kontra Bizottság ítélet , C‑366/21 P, EU:C:2022:984, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a fellebbezőknek nem sikerül bizonyítaniuk, hogy a vitatott aktus önmagában önálló joghatásokat váltott ki a helyzetükre nézve.
49 Ennélfogva az első és a második fellebbezési jogalapot el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
50 Végül a másodlagosan felhozott harmadik fellebbezési jogalapot illetően, amely szerint valamely intézmény hallgatása kivételes körülmények között megtámadható, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy valamely intézmény hallgatása főszabály szerint nem tekinthető hallgatólagos megtagadásnak, kivéve ha e következményt az uniós jog valamely rendelkezése kifejezetten előírja, és nem zárható ki, hogy bizonyos sajátos körülmények között ez az elv nem alkalmazható, oly módon, hogy valamely intézmény hallgatását vagy tétlenségét kivételesen hallgatólagos elutasító határozatnak lehessen tekinteni (2004. december 9‑i Bizottság kontra Greencore ítélet , C‑123/03 P, EU:C:2004:783, 45. pont).
51 Márpedig e tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a fellebbezők által hivatkozott 2004. december 9‑i Bizottság kontra Greencore ítélet (C‑123/03 P, EU:C:2004:783) nem a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásának kérdését érinti. Másrészt, ellentétben azzal, amit a fellebbezők állítanak, a vitatott aktus nem minősül a Tanács olyan hallgatásának vagy tétlenségének, amely a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazását elutasító hallgatólagos határozatnak minősülne. Bár ugyanis a szavazatok egyhangúságának hiányában ez az aktus nem tekinthető a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése értelmében vett határozatnak, nincs szó puszta hallgatásról vagy tétlenségről sem, hanem egy olyan aktusról, amely – amint az a jelen végzés 27. pontjából kitűnik – abban áll, hogy nem fogadják el az e teljes körű alkalmazásról szóló 15218/22. sz. tanácsihatározat‑tervezetet, annak sérelme nélkül, hogy ez az intézmény e rendelkezés alapján egy későbbi szakaszban ilyen határozatot elfogadhat. Mindenesetre a fellebbezők nem hivatkoztak ilyen, a jelen végzés előző pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett sajátos körülményekre.
52 Ennélfogva a harmadik fellebbezési jogalapot el kell utasítani.
53 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy a fellebbezést teljes egészében mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.
A költségekről
54 Az eljárási szabályzat 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.
55 Mivel a jelen ügyben ezt a végzést a Bíróság azelőtt hozta meg, hogy az eljárásban részt vevő másik félnek a fellebbezést kézbesítették volna, és következésképpen azelőtt, hogy e félnek költségei merültek volna fel, a fellebbezők maguk viseli saját költségeiket.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja.
2) Răzvan‑Eugen Nicolescu, az Exclusive Car Trading SRL és az Asociația pentru Energie Curată și Combaterea Schimbărilor Climatice maga viseli saját költségeit.
Aláírások