2013. július 3-án benyújtott kereset – Kadhaf Al Dam kontra Tanács és Bizottság

(T-348/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Ahmed Mohammed Kadhaf Al Dam (Kairó, Egyiptom) (képviselő: H. de Charette ügyvéd)

Alperesek: Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

nyilvánítsa rá nézve alkalmazhatatlannak:

a korlátozó intézkedések fenntartására vonatkozó, a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP határozat módosításáról szóló, 2013. április 22-i 2013/182/KKBP tanácsi határozatot, amennyiben az nem törölte a felperes nevét a 2011/137/KKBP határozat II. és IV. mellékletéből;

a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. február 28-i 2011/137/KKBP tanácsi határozatot, amennyiben annak II. és a IV. melléklete tartalmazza a felperes nevét;

az Európai Unió Tanácsának a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. március 2-i 204/2011/EU rendeletét, amennyiben annak III. melléklete tartalmazza a felperes nevét;

az okozott kár megtérítése címén kötelezze a Tanácsot és a Bizottságot szimbolikus egy euró megfizetésére;

a Tanácsot és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

Az első, az alapjogok megsértésére alapított jogalap, amelynek négy része az alábbiakon alapul:

a felperes védelemhez való jogának megsértése, mivel nem hallgatták meg a vele szembeni korlátozó intézkedések meghozatala előtt;

a megtámadott aktusoknak a felperessel annak ellenére való közlésének a hiánya, hogy a címe ismert volt a hatóságok előtt;

az indokolás hiánya, mivel a felperessel szemben hozott korlátozó intézkedések alátámasztása érdekében a megtámadott aktusokban szereplő indokolás nem áll kapcsolatban sem a jelenlegi líbiai helyzettel, sem pedig a kitűzött célokkal;

a meghallgatás hiánya.

A második, a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított jogalap, amelynek két része az alábbiakon alapul:

a felperessel szemben hozott korlátozó intézkedések közhasznúságának vagy közérdekének hiánya, mivel a felperes hivatalosan szakított a líbiai kormánnyal;

a jogbiztonság hiánya.