Ideiglenes változat
JEAN RICHARD DE LA TOUR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. március 7.(1)
C‑63/23. sz. ügy
Sagrario,
Joaquín,
Prudencio
kontra
Subdelegación del Gobierno en Barcelona
(a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n° 5 de Barcelona [barcelonai 5. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Bevándorlási politika – Családegyesítési jog – 2003/86/EK irányelv – A 15. cikk (3) bekezdése – Önálló tartózkodási engedély »különösen nehéz körülmények« esetére történő megadása – Feltételek – 17. cikk – Egyedi vizsgálat – A családegyesítő családtagjait a tartózkodási engedélyük megújítását elutasító határozat elfogadását megelőzően megillető meghallgatáshoz való jog – Kiskorúak meghallgatása”
I. Bevezetés
1. A jelen ügyben a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n° 5 de Barcelona (barcelonai 5. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) több kérdést terjeszt előzetes döntéshozatalra a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv(2) 15. cikke (3) bekezdése második mondatának értelmezésére vonatkozóan.
2. E rendelkezés értelmében a tagállam köteles önálló tartózkodási engedélyt adni a családegyesítő(3) „különösen nehéz körülmények” között lévő harmadik országbeli állampolgár családtagjainak. A kérdést előterjesztő bíróság az ilyen helyzet jellemző körülményeinek meghatározására kéri a Bíróságot, továbbá azon eljárási szabályok pontosítását, amelyek alapján bizonyítani tudják ezen állampolgárok azt, hogy ilyen helyzetben vannak.
3. E kérelmet az eredetileg családegyesítési célú tartózkodási engedéllyel rendelkező családanya és két kiskorú gyermeke, valamint a Subdelegación del Gobierno en Barcelona (a kormányhivatal barcelonai kirendeltsége, Spanyolország) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő. Ez utóbbi hivatal megtagadta tőlük a „családegyesítési célú huzamos tartózkodási engedélyt”, azaz a tartózkodási engedélyük megújítását, azt követően, hogy a családegyesítő apától megtagadta a huzamos tartózkodási engedélyt.(4) Az e határozattal szemben indított bírósági jogorvoslat keretében nyújtották be az alapeljárás felperesei a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata alapján az önálló tartózkodási engedély iránti kérelmüket.
4. Az előterjesztő bíróság először is azt a kérdést intézi a Bírósághoz, hogy az alapügy felpereseinek körülményei e cikk értelmében „különösen nehéznek” minősíthetők‑e azon az alapon, hogy kiskorú gyermekekről van szó, illetve amiatt, hogy a családtagok rajtuk kívül álló okokból veszítik el tartózkodási engedélyüket.
5. A jelen indítványban kifejtem azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy e tényezők egyike sem elegendő önmagában a „különösen nehéz körülmények” fennállásának bizonyításához. Úgy vélem ugyanis, hogy az ilyen feltétel teljesüléséhez bizonyítani kell, hogy az érintett harmadik állampolgárnak családi tényezők következtében fokozottan súlyos vagy megterhelő körülményekkel kell szembenéznie, illetve olyanokkal, amelyek révén helyzete nagymértékben bizonytalanná, illetve kiszolgáltatottá válik, ami valóban szükségessé teszi azt, hogy önálló tartózkodási engedély megadásával biztosítsák a védelmüket. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által említett körülmények véleményem szerint nem ilyen jellegűek.
6. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa a családtagok, különösen a kiskorú gyermekek számára a tartózkodási engedélyük megújítását elutasító határozat elfogadását megelőzően rendelkezésre álló eljárási garanciákat, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel az önálló tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges „különösen nehéz körülmények” fennállását bizonyíthatják.
7. E tekintetben kifejtem azokat az okokat, amelyek miatt az illetékes nemzeti hatóságnak az ilyen határozat elfogadását megelőzően el kell végeznie a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem 2003/86 irányelv 17. cikke szerinti egyedi vizsgálatát, amelynek során biztosítani kell a lehetőséget az érintett családtagok helyzetére vonatkozó valamennyi, általuk relevánsnak tartott információ hasznos és hatékony ismertetésére. Hozzáfűzöm azt is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, amennyiben a kérelmet kiskorú gyermek nyújtja be, a tagállamok feladata, hogy valamennyi megfelelő intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy az érintett gyermek számára – életkorának, illetve érettségi szintjének megfelelő – valódi és hatékony lehetőséget biztosítsanak a meghallgatásra.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A 2003/86 irányelv
8. A 2003/86 irányelv határozza meg a családegyesítési jognak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok által történő gyakorlásának feltételeit.
9. Az irányelv (2), (4), (6), (11) és (15) preambulumbekezdése kimondja:
„(2) A családegyesítéssel kapcsolatos intézkedéseket a több nemzetközi jogi okmányban megállapított, a család védelmére és a családi élet tiszteletben tartására irányuló kötelezettségnek megfelelően kell elfogadni. Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény[(5)] 8. cikkében és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket.[(6)]
[…]
(4) A családegyesítés a családi élet lehetővé tételének szükséges eszköze. Segít kialakítani a harmadik országok állampolgárainak a tagállamba való beilleszkedését megkönnyítő társadalmi‑kulturális stabilitást, és ez egyúttal a gazdasági és társadalmi kohéziónak, mint a Szerződésben megállapított alapvető [európai uniós] célkitűzésnek az elősegítését is szolgálja.
[…]
(6) A család védelme és a családi élet kialakítása vagy megőrzése érdekében, a családegyesítési jog gyakorlásának lényeges feltételeit közös ismérvek alapján kell meghatározni.
[…]
(11) A családegyesítési jogot a tagállamok által elismert értékek és elvek megfelelő betartásával kell gyakorolni, különösen a nők és a gyermekek jogaira tekintettel; […]
[…]
(15) Elő kell segíteni a családtagok beilleszkedését. E célból számukra biztosítani kell – különösen a házasságok és az élettársi kapcsolatok felbomlása esetében – a családegyesítő jogállásától független jogállást, továbbá az oktatás, foglalkoztatás és szakképzés lehetőségét, ugyanolyan feltételek mellett, mint azon személy esetében, akivel – a megfelelő feltételek alapján – családegyesítésük történt.”
10. Az említett irányelvnek „A családtagok beutazása és tartózkodása” című VI. fejezetében található 13. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A családtag/családtagok számára megadott tartózkodási engedély időtartama elvben nem lépheti túl a családegyesítő tartózkodási engedélyének lejárati időpontját.”
11. A 2003/86 irányelvnek ugyanebben a fejezetében található 15. cikke a következőképpen szól:
„(1) Legkésőbb ötéves tartózkodás után, továbbá feltéve, hogy a családtag számára családegyesítésen kívüli ok alapján nem adták meg a tartózkodási engedélyt, a házastárs vagy az élettárs, továbbá a nagykorúságát elért gyermek – szükség esetén – kérelemre önálló, a családegyesítő tartózkodási engedélyétől független tartózkodási engedélyre jogosult.
A tagállamok korlátozhatják a házastárs vagy az élettárs számára az első albekezdésben említett tartózkodási engedély megadását a családi kapcsolat felbomlása esetén.
(2) A tagállamok önálló tartózkodási engedélyt adhatnak meg a 4. cikk (2) bekezdésében említett első fokú, egyenes ági felmenő rokonok vagy a felnőtt, nem házas gyermekek számára.
(3) Megözvegyülés, válás, különélés vagy az egyenes ági felmenő vagy lemenő első fokú rokonok halála esetében – szükség esetén – kérelemre önálló tartózkodási engedély adható meg a családegyesítés jogcímén beutazott személyek számára. A tagállamok különösen nehéz körülmények esetére az önálló tartózkodási engedély megadását biztosító rendelkezéseket állapítanak meg.
(4) A nemzeti jog állapítja meg az önálló tartózkodási engedély megadására és időtartamára vonatkozó feltételeket.”
12. Ezen irányelv „Szankciók és jogorvoslat” című VII. fejezetében a 16. cikk (3) bekezdése kimondja:
„A tagállamok visszavonhatják a családtag tartózkodási engedélyét vagy elutasíthatják annak megújítását, ha a családegyesítő tartózkodási engedélye lejár, és a családtagot még nem illeti meg tartózkodásnak a 15. cikk szerinti önálló joga.”
13. Az említett irányelv ugyanezen fejezetében a 17. cikk a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok megfelelően figyelembe veszik az érintett személy családi kapcsolatainak jellegét és szilárdságát, a tagállamban való tartózkodásának időtartamát és a származási országával való családi, kulturális és társadalmi kapcsolatai fennállását, amennyiben egy kérelmet elutasítanak, tartózkodási engedélyt visszavonnak, vagy annak megújítását megtagadják, vagy amennyiben úgy határoznak, hogy a családegyesítő vagy családtagjai kiutasítását rendelik el.”
2. Az iránymutatás
14. A családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, 2014. április 3‑i bizottsági közlemény(7) tartalmazza az „Önálló tartózkodási engedély megszerzése” című 5.3. pontot, amelynek harmadik bekezdése a következőképpen szól:
„A 15. cikk (3) bekezdése (második mondat) értelmében a tagállamok különösen nehéz körülmények esetén a családegyesítés jogcímén beutazott bármely családtag számára önálló tartózkodási engedélyt adnak. A tagállamok kötelesek e célból nemzeti jogukban rendelkezéseket megállapítani. A különösen nehéz körülményeknek családi helyzet vagy a család felbomlása miatt kell előállniuk, nem egyéb okokból. A különösen nehéz körülményeknek családi helyzet vagy a család felbomlása miatt kell előállniuk, nem egyéb okokból. A különösen nehéz körülményekre példa lehet a nők és a gyermekek elleni, családon belüli erőszak, a kényszerházasság bizonyos esetei, a női nemi szervek megcsonkításának veszélye, vagy az olyan esetek, amikor a személy különösen nehéz családi helyzetbe kerülne, amennyiben kénytelen lenne visszatérni a származási országába.”
B. A spanyol jog
15. A 2000. január 11‑i Ley Orgánica 4/2000 sobre derechos y libertades de los extranjeros en España y su integración social (a Spanyolországban tartózkodó külföldiek jogairól és szabadságjogairól, valamint társadalmi integrációjuk elősegítéséről szóló 4/2000. sz. alkotmányos törvény)(8) az alapügyben alkalmazandó változatának 19. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A családegyesítés hatálya alá tartozó házastársnak és gyermekeknek kiadott családegyesítési célú tartózkodási engedély a munkavállaláshoz szükséges életkor elérésekor további közigazgatási eljárás nélkül biztosítja számukra a munkavállaláshoz való jogot.
(2) A családegyesítés hatálya alá tartozó házastárs önálló tartózkodási engedélyt kaphat, amennyiben saját maga eltartásához elegendő anyagi fedezettel rendelkezik.
Abban az esetben, ha a családegyesítés hatálya alatt álló házastárs nemi alapú erőszak áldozata, önálló tartózkodási és munkavállalási engedélyt kaphat anélkül, hogy az előbbi feltétel teljesülne, amennyiben védelmében távoltartási határozatot hoztak, vagy ennek hiányában a Ministerio Fiscal [(ügyészség, Spanyolország)] a nemi alapú erőszakra utaló jelek fennállását igazoló jelentést bocsátott ki.
(3) A családegyesítés hatálya alatt álló gyermekek önálló tartózkodási engedélyt kaphatnak, ha nagykorúvá válnak, és saját maguk eltartásához elegendő anyagi fedezettel rendelkeznek.
(4) Az egyesített család tagjai számára az önálló tartózkodási engedély megszerzéséhez szükségesnek ítélt anyagi fedezet formáját és összegét rendeletben kell meghatározni.
(5) A családegyesítő halála esetén az egyesített családtagok – később meghatározandó feltételek mellett – önálló tartózkodási engedélyt kaphatnak.”
16. A 2011. április 20‑i Real Decreto 557/2011 por el que se aprueba el Reglamento de la Ley Orgánica 4/2000, sobre derechos y libertades de los extranjeros en España y su integración social, tras su reforma por Ley Orgánica 2/2009 (a 2/2009. sz. alkotmányos törvénnyel módosított, a Spanyolországban tartózkodó külföldiek jogairól és szabadságjogairól, valamint társadalmi integrációjuk elősegítéséről szóló 4/2000. sz. alkotmányos törvény végrehajtásáról szóló 557/2011. sz. királyi rendelet)(9) „Az egyesített család tagjainak a családegyesítőtől független tartózkodási joga” című 59. cikke szerint:
„(1) A családegyesítés hatálya alatt álló házastárs vagy élettárs akkor kaphat önálló tartózkodási és munkavállalási engedélyt, ha megfelel az alábbi feltételek valamelyikének, és nem áll fenn tartozása az adóhatósággal vagy a társadalombiztosítási szervekkel szemben:
a) elegendő anyagi fedezettel rendelkezik ahhoz, hogy ideiglenes tartózkodási engedélyt kapjon anélkül, hogy gazdasági tevékenységet folytatna.
b) a kérelem benyújtásának időpontjától kezdődően egy vagy több olyan munkaszerződéssel rendelkezik, amely(ek) számára a törvényes napi munkaidőre vonatkozó havi szakmaközi minimálbérnél vagy az alkalmazandó kollektív szerződésből eredő minimálbérnél nem alacsonyabb díjazást biztosít(anak).
c) teljesíti az ideiglenes tartózkodási engedély és az önálló vállalkozói jogállás feltételeit.
[…]
(2) Ezenkívül a házastárs vagy élettárs a következő esetekben kaphat önálló tartózkodási és munkavállalási engedélyt:
a) amennyiben a tartózkodás alapjául szolgáló házastársi kapcsolat különválás, a házasság felbontása vagy a regisztrált élettársi kapcsolat törlése, illetve az együttélés megszűnése következtében megszakadt, feltéve, hogy bizonyítható, hogy a családegyesítő házastárssal vagy élettárssal legalább két éve együtt éltek Spanyolországban.
b) ha a nő nemi alapú erőszak áldozata, attól az időponttól kezdve, amikor a védelmében bírósági távoltartási határozatot hoztak, vagy ennek hiányában akkor, ha az ügyészség nemi alapú erőszakra utaló jelek fennállását igazoló jelentést adott ki. Ez az eset arra a helyzetre is vonatkozik, ha a házastárs vagy élettárs a családon belüli erőszakos magatartásból fakadó bűncselekmény áldozata, feltéve, hogy a sértett védelmében bíróság távoltartási határozatot hozott, vagy ennek hiányában az ügyészség a családon belüli erőszakos magatartás fennállására utaló jelentést adott ki.
A jelen bekezdés alapján benyújtott kérelmek elbírálása elsőbbséget élvez, és az önálló tartózkodási és munkavállalási engedély öt éves időtartamra szól.
c) a családegyesítő halála esetén.
(3) Az előző bekezdésben említett esetekben, ha a házastárson vagy élettárson kívül más családtagok is családegyesítés hatálya alatt állnak, ez utóbbiak megtartják a megadott tartózkodási engedélyt, és a családegyesítési célú tartózkodási engedély megújítása tekintetében attól a családtagtól függnek, akivel együtt élnek.
(4) Azok a gyermekek és kiskorúak, akiknek a családegyesítő a törvényes képviselője, nagykorúságuk elérésekor önálló tartózkodási engedélyt kapnak, ha bizonyítani tudják, hogy az e cikk (1) bekezdésében leírt helyzet valamelyike vonatkozik rájuk, vagy öt éve Spanyolországban tartózkodnak.
[…]”
17. Az 557/2011. sz. királyi rendelet 61. cikkének „A családegyesítés céljából kiadott tartózkodási engedélyek megújítása” című (3) bekezdése kimondja:
„A családegyesítés céljából kiadott tartózkodási engedély megújításához a következő feltételeknek kell teljesülniük:
a) A családegyesítés hatálya alatt álló személy vonatkozásában:
1) az adott személy családegyesítési célú érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, de mindenesetre ezen engedély lejártától számítva nem telt el kilencven naptári nap.
2) az engedély megadásának alapjául szolgáló családi vagy rokoni kapcsolat, illetve tényleges életközösség továbbra is fennáll.
[…]
b) A családegyesítő vonatkozásában:
1) az adott személy családegyesítési célú érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, de mindenesetre ezen engedély lejártától számítva nem telt el kilencven naptári nap.
[…]”
18. Az 557/2011. sz. királyi rendelet első kiegészítő rendelkezésének (4) bekezdése értelmében:
„A Secretaría de Estado de Inmigración y Emigración (bevándorlási és kivándorlási államtitkárság, Spanyolország) vezetőjének a Secretaría de Estado de Seguridad (biztonsági államtitkárság, Spanyolország) vezetőjének, valamint adott esetben, a Subsecretarías de Asuntos Exteriores y de Cooperación y de Política Territorial y Administración Pública (külügyi, együttműködési, területpolitikai és közigazgatási altitkárságok, Spanyolország) vezetőinek jelentése alapján adott javaslatára a Consejo de Ministros (minisztertanács, Spanyolország) – amennyiben azt gazdasági, társadalmi vagy szakmai körülmények indokolják, valamint különleges érdeklődésre számot tartó, nem szabályozott esetekben – a Comisión Laboral Tripartita de Inmigración‑nal (háromoldalú bevándorlásügyi munkabizottság, Spanyolország) folytatott konzultációt követően utasításokat adhat ki – az ezen utasításban foglaltak szerint – meghatározott időszakhoz, munkakörhöz vagy helyhez köthető ideiglenes tartózkodási és/vagy munkavállalási engedélyek, továbbá tartózkodási engedélyek kiadására vonatkozóan […]. Hasonlóképpen, a biztonsági államtitkárság vezetőjének jelentése alapján a bevándorlási és kivándorlási államtitkárság vezetője az e rendeletben nem szabályozott kivételes körülmények fennállása esetén ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki.”
III. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19. Az alapeljárás három felperese, egy családanya és annak két kiskorú gyermeke családegyesítési célú tartózkodási engedéllyel rendelkezett, a családegyesítő pedig az anya férje, egyben a két gyermek apja volt.
20. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2021. április 22‑én a négy családtag „családegyesítési célú huzamos tartózkodási engedély” iránti kérelmet nyújtott be.
21. A családegyesítő kérelmét – büntetett előéletre való hivatkozással – 2021. május 27‑i határozatával elutasította az illetékes nemzeti hatóság.
22. Ezt követően 2021. június 22‑i határozatával e hatóság elutasította az alapeljárás felperesei által az 557/2011. sz. királyi rendelet 61. cikke alapján benyújtott kérelmeket. Amint azt e cikk címe is jelzi, e rendelkezés a családegyesítési célú tartózkodási engedélyek megújítására vonatkozó követelményeket határozza meg. Mivel a családegyesítő ebben az időpontban már nem rendelkezett munkavállalási és/vagy tartózkodási engedéllyel, kérelmük nem felelt meg az e királyi rendelet 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának 1. alpontjában foglalt követelménynek.
23. A kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez az alapeljárás felperesei keresetet nyújtottak be e határozat megsemmisítése iránt, megjegyzi, hogy az említett határozatot anélkül fogadták el, hogy az illetékes nemzeti hatóság a 2003/86 irányelv 17. cikkének megfelelően értékelte volna az érintett személyek családi kapcsolatainak jellegét és szilárdságát, a tartózkodásuk időtartamát, valamint a lakóhelyük szerinti országgal és a származási országukkal fennálló családi, kulturális és társadalmi kapcsolataik fennállását.
24. Márpedig e bíróság szerint, mivel a 2003/86 irányelv 15. cikkének (3) bekezdése nem határozza meg pontosan az önálló tartózkodási engedélynek a családegyesítő családtagjai számára történő megadását igazoló „különösen nehéz körülmények” fennállásának eseteit, nem zárható ki, hogy az ilyen fogalom magában foglalja az egyesített család tagjai tartózkodási engedélyének rajtuk kívül álló okokból történő elvesztéséből eredő helyzetet, különösen a kiskorú gyermekek és olyan személyek esetében, akiket a származási országukban strukturális megkülönböztetés ér, mint az olyan országokból származó nők esetében, ahol nem részesülnek semmilyen védelemben.
25. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy egyrészről az 557/2011. sz. királyi rendelet 59. cikke a 2003/86 irányelv 15. cikkének (3) bekezdése szövegének imperatív jellege ellenére nem tesz említést az e rendelkezésben hivatkozott „különösen nehéz körülményekről”. Egyébiránt, bár ezen királyi rendelet első kiegészítő rendelkezésének (4) bekezdése e szabályozás által nem említett kivételes esetekben előírja a tartózkodási engedély megadását, azonban úgy tűnik, hogy e rendelkezés nem áll összhangban a 2003/86 irányelvvel. Az ilyen tartózkodási engedély megadása ugyanis az említett rendelkezés tág értelmezése szerinti mérlegelési jogkör keretében lehetséges, ami nem akadályozza a tartózkodási engedélyekről való automatikus döntéshozatalt, és amely nem a helyi közigazgatási szerv, hanem a központi kormányzat hatáskörébe tartozik.
26. Másrészről a spanyol szabályozás nem ír elő olyan eljárást, amelynek keretében az érintett személyek a személyes körülményekre hivatkozhatnának, és a kiskorúak előzetes meghallgatásáról sem rendelkezik, így az illetékes nemzeti hatóságok a családegyesítést kérő családtagok személyes helyzetének figyelembevétele nélkül hozzák meg határozatukat. Ezáltal utóbbiak ezért azonnal jogellenes helyzetbe kerülnek. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy e hatóságoknak a családegyesítéssel kapcsolatos határozat meghozatala előtt értékelniük kell az adott ügy valamennyi sajátos körülményét, és nem hozhatnak automatikus döntést.
27. E körülmények között a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n° 5 de Barcelona (barcelonai 5. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [2003/86] irányelv 15. cikke (3) bekezdésének vége és 17. cikke – amikor »különösen nehéz körülményeket« említ – automatikusan magában foglal‑e minden, kiskorú gyermeket érintő és/vagy az ugyanezen 15. cikkben foglaltakhoz hasonló körülményt?
2) Összeegyeztethető‑e a [2003/86] irányelv 15. cikke (3) bekezdésének végével és 17. cikkével az olyan állami szabályozás, amely nem írja elő olyan önálló tartózkodási engedély megadását, amely biztosítja, hogy a családegyesítést kérő családtagok ne kerüljenek közigazgatási szempontból jogellenes helyzetbe, amennyiben ilyen különösen nehéz körülmények merülnek fel?
3) Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86] irányelv 15. cikke (3) bekezdésének végét és 17. cikkét, hogy az önálló tartózkodási engedélyhez való jog akkor is fennáll, ha az egyesített család rajta kívül álló okok miatt nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel?
4) Összeegyeztethető‑e a [2003/86] irányelv 15. cikkének (3) bekezdésével és 17. cikkével az olyan állami szabályozás, amely – az egyesített család tagjainak tartózkodási engedélye megújításának elutasítása előtt – nem írja elő [az ezen] irányelv 17. cikkében foglalt körülmények szükséges és kötelező értékelését?
5) Összeegyeztethető‑e a [2003/86] irányelv 15. cikkének (3) bekezdésével és 17. cikkével, valamint az [EJEE] 6. cikkének (1) bekezdésével, 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével, továbbá a [Charta] 7., 24., 47. cikkével és 33. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely – a tartózkodási engedély családegyesítés keretében történő kiadásának vagy megújításának megtagadását megelőző eljárási szakaszként – nem írja elő a kiskorú gyermek külön meghallgatását, ha a családegyesítőtől megtagadták a tartózkodási engedély kiadását vagy megújítását?
6) Összeegyeztethető‑e a [2003/86] irányelv 15. cikkének (3) bekezdésével és 17. cikkével, valamint az [EJEE] 6. cikkének (1) bekezdésével, 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével, továbbá a [Charta] 7., 24., 47. cikkével és 33. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely a tartózkodási engedély családegyesítés keretében kérelmet előterjesztő házastárs részére történő kiadásának vagy megújításának megtagadását megelőző eljárási szakaszként nem írja elő, hogy e szakasz keretében e személy az irányelv 17. cikkében foglalt körülményekre hivatkozva kérhesse, hogy a korábbi tartózkodási helyzetére tekintettel megszakítás nélküli tartózkodási lehetőséget biztosítsanak számára, ha a családegyesítőtől megtagadták a tartózkodási engedély kiadását vagy megújítását?”
28. Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felperesei, a spanyol kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtottak be. E felek vettek részt a 2024. január 17–én tartott tárgyaláson, amelynek során a Bíróság által feltett, szóban megválaszolandó kérdéseket is megválaszolták.
IV. Elemzés
29. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdés a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének alkalmazási feltételeire vonatkozik, amely rendelkezés értelmében a tagállamok kötelesek önálló tartózkodási engedélyt kiadni a valamely tagállamba családegyesítés jogcímén beutazó harmadik országbeli állampolgárok számára „különösen nehéz körülmények” fennállása esetén, és különösen arra, hogy mi tartozik ez utóbbi fogalom jelentésébe.
30. Ezzel szemben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik, ötödik és hatodik kérdés a családegyesítő családtagjai tartózkodási engedélyének megújítását elutasító határozat meghozatala során alkalmazandó eljárási biztosítékokra vonatkozik. Bár a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben a 2003/86 irányelv 15. cikkének (3) bekezdésére hivatkozik, e rendelkezés nem érinti azokat a feltételeket, amelyek alapján a tagállam elutasíthatja az ilyen személyek tartózkodási engedélyének megújítását, ezeket ugyanis az említett irányelv 16. cikkének (3) bekezdése szabályozza. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság e kérdéseket ez utóbbi cikk alapján vizsgálja meg.
A. Az önálló tartózkodási engedély 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata alapján történő megadásának feltételei (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdés)
31. Az előterjesztő bíróság első és harmadik kérdésével lényegében annak tisztázását kéri a Bíróságtól, hogy a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy a „különösen nehéz körülmények” fennállása automatikusan megállapítható, ha a helyzet kiskorú gyermeket érint, vagy ha a családtag rajta kívül álló okból elveszíti tartózkodási engedélyét.
32. Második kérdésével az előterjesztő bíróság ezenkívül arra keresi a választ, hogy e rendelkezéssel ellentétes‑e az olyan tagállami szabályozás, amely nem írja elő az önálló tartózkodási engedélynek a családegyesítő családtagjai számára történő megadását, ha ez utóbbiak helyzete a kiskorú gyermekek érintettségére tekintettel nemcsak, hogy különösen nehéz, hanem egyben jogellenessé is válik amiatt, hogy a tartózkodási engedélyük megújítását elutasítják.
33. Mivel az alapeljárás felperesei által a tárgyaláson előadott érvek bizonyították, hogy e tekintetben pontosításra van szükség, a 2003/86 irányelv alapján a valamely tagállamba családegyesítés jogcímén beutazó harmadik országbeli állampolgárok számára biztosított tartózkodási jog jellegére vonatkozóan előzetes észrevételt teszek, mielőtt az irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata szövegének értelmezésére térnék át.
1. Előzetes észrevétel
34. A 2003/86 irányelv (4) és (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv általános célja a harmadik országok állampolgárainak a tagállamokba való beilleszkedésének többek között oly módon történő megkönnyítése, hogy a családegyesítés révén lehetővé teszi a családi életet.(10) A Bíróság kimondta, hogy e cél és ezen irányelv, különösen annak 13. cikke (3) bekezdésének és 16. cikke (3) bekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy amennyiben az érintett családtagok nem szereztek önálló tartózkodási jogot az említett irányelv 15. cikke alapján, tartózkodási joguk az családegyesítő jogából levezethető származékos jog, amely az utóbbi személy integrációját kívánja elősegíteni.(11)
35. Márpedig a szóban forgóhoz hasonló helyzet, amelyben a valamely tagállamba családegyesítés címén érkezett családanya és gyermekei nem újíthatják meg tartózkodási engedélyüket a családapa tartózkodási engedélyének lejárta miatt, a családegyesítéssel összefüggésben felmerülő szokásos helyzet, ellentétben azzal, amelyet az uniós jogalkotó a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában „különösen nehéz körülményekként” jellemez.
36. Amint arra a spanyol kormány a tárgyaláson helyesen rámutatott, a kiskorú gyermekek jelenléte szokásos és normális körülmény a harmadik országok állampolgárainak családegyesítésével összefüggésben. Ha elfogadnánk, hogy a helyzetük önmagában igazolja az említett cikk értelmében, vett „különösen nehéz körülmények” fennállását, azzal figyelmen kívül hagynánk az irányelv kifejezett céljait, mivel így a kiskorú gyermekek önálló tartózkodási jogot élveznének, és a fogadó tagállam területén maradhatnának, miközben a szüleiket annak elhagyására kötelezhetnék.
37. Ezenkívül az, hogy a családegyesítő családtagjai rajtuk kívül álló okból elveszíthetik a tartózkodási engedélyüket, a tartózkodási joguk származékos jellegéből következik Ily módon az Y. Z. és társai (Családegyesítés során elkövetett csalás) ítélet alapjául szolgáló üggyel összefüggésben, amelyben a családegyesítő családtagjai a családegyesítő által elkövetett olyan csalás miatt veszítették el tartózkodási engedélyüket, amelyről nem volt tudomásuk, a Bíróság kimondta, hogy „a családegyesítőnek a 2003/86 irányelv által bevezetett rendszeren belüli központi jelentőségére” figyelemmel az megfelel az ezen irányelv által kitűzött céloknak és az annak alapját képező logikának, hogy e csalásnak kihatással kell lennie a családegyesítési eljárásra, különösen a családegyesítő családtagjai részére kiadott tartózkodási engedélyekre, még akkor is, ha ez utóbbiaknak nem volt tudomásuk az elkövetett csalásról.(12) Ezen elvek analógia útján alkalmazhatók a szóban forgó helyzetre, amikor a családegyesítés címén valamely tagállamba érkezett családtagok nem tudják megújítani tartózkodási engedélyüket azon okból, hogy a családegyesítő bűncselekmény elkövetése miatt elveszítette tartózkodási jogát.
38. A következőkben azt kell megvizsgálni, hogy az említett irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában foglalt, a „különösen nehéz körülmények” fennállására vonatkozó feltétel milyen mértékben teljesül.
2. A 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti „különösen nehéz körülmények” fogalmának jelentése
39. A 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát az uniós jogalkotó kötelező rendelkezésnek szánta. E rendelkezés értelmében az önálló tartózkodási engedély megadásának egyetlen anyagi jogi feltétele, hogy a családegyesítés címén valamely tagállamba belépő személyek „különösen nehéz körülmények” között legyenek. Sem e cikk, sem az irányelv más rendelkezése nem tartalmazza azonban a „különösen nehéz körülmények” fogalmának meghatározását, vagy mutat be ilyen helyzetet, ellentétben a 2004/38/EK irányelv(13) 13. cikke (2) bekezdésének c) pontjával, amely kifejezetten említi az uniós polgár családon belüli erőszak áldozatává vált családtagjait. A Bíróság az ítélkezési gyakorlatában így a Bizottság által iránymutatásának 5.3. pontjában elfogadott értelmezésre hivatkozott, amely a „különösen nehéz körülményekre” példaként a családon belüli erőszak eseteit hozza fel.(14)
40. A tárgyaláson a spanyol kormány azzal érvelt, hogy a „különösen nehéz körülmények” fogalmát a tagállamok egyoldalúan határozhatják meg. Nem osztom ezt az álláspontot. Úgy vélem ugyanis, hogy a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában használt fogalmat önálló uniós jogi fogalomnak kell tekinteni. Ellenkező esetben, ha a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznének az ilyen helyzetre vonatkozó körülmények meghatározását illetően, a nemzeti szabályozások közötti eltérések veszélyeztethetnék a tagállamokat ily módon terhelő kötelezettség terjedelmét és hatékony érvényesülését. Meg kell továbbá jegyezni, hogy az említett irányelv 15. cikkének (3) bekezdése e fogalom meghatározását illetően nem utal vissza a tagállami jogra, ellentétben az irányelv 15. cikkének (4) bekezdésével. Nagyon fontos, hogy e két rendelkezés között különbséget tegyünk. A 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata elismeri az érintett családtagot megillető jogot, megkövetelve a tagállamoktól, hogy olyan rendelkezéseket fogadjanak el, amelyek „különösen nehéz körülmények” fennállása esetén biztosítják az önálló tartózkodási engedély megadását. Az uniós jogalkotó tehát az ilyen tartózkodási engedély megadásának lényeges anyagi jogi feltételét határozza meg. Ezzel szemben ezen irányelv 15. cikke (4) bekezdésének más a célja: a tagállamokra ruházza annak felelősségét, hogy nemzeti jogukban meghatározzák e jog érvényesíthetőségének feltételeit, valamint pontosítsák e jog gyakorlásának részletes szabályait, tiszteletben tartva az arányosság elvét, valamint az említett irányelv célját és hatékony érvényesülését.(15)
41. E körülményekre tekintettel úgy vélem, hogy emlékeztetni kell a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban általában önállóan és egységesen kell értelmezni.(16) Ezt szem előtt tartva, és mivel a 2003/86 irányelv nem határozza meg a „különösen nehéz körülmények” fogalmát, azt az állandó bírósági ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, a köznyelvben elfogadott szokásos jelentését alapul véve kell értelmezni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés a részét képezi.(17)
42. Elemzésemben elsőként a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdése második mondatának célját vizsgálom. A „különösen nehéz körülmények” fennállására vonatkozó feltételt ugyanis mindenekelőtt az e rendelkezés által követett cél, nevezetesen a családegyesítő családtagjainak védelmére tekintettel kell értelmezni.
43. Emlékeztetek arra, hogy ezen irányelv (4) és (6) preambulumbekezdésével összhangban a családegyesítéshez való jog célja különösen – a családi életnek a fogadó tagállamban való kialakítása vagy megőrzése által – a család védelmének biztosítása.(18) Ez a jog tehát mindenkinek biztosítja azt a jogot, hogy a családjával együtt élhessen az adott államban.
44. Mindazonáltal ez a jog nem abszolút, és az uniós jogalkotó e jog gyakorlására vonatkozó jogszerű korlátozásokat ír elő. Így a 2003/86 irányelv (2) preambulumbekezdésében a jogalkotó hangsúlyozza, hogy a családegyesítésre vonatkozó intézkedéseket a különösen a Chartában foglalt alapvető jogokkal összhangban kell gyakorolni. Ezen intézkedéseket tehát a Charta 1. cikke által rögzített, az emberi méltósághoz való jog, a Charta 2. cikkében szereplő személyi sérthetetlenséghez való jog, a Charta 4. cikkében foglalt kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések tilalma, valamint a gyermekeknek a Charta 24. cikkében biztosított jogai tiszteletben tartásával kell alkalmazni. Ezenfelül az említett irányelv (11) preambulumbekezdésében az uniós jogalkotó kifejezetten elismeri a tagállamok azon jogát, hogy „korlátozó intézkedéseket” fogadjanak el a családegyesítéshez való joggal kapcsolatban, amennyiben ezt az utóbbi által elismert értékek és elvek tiszteletben tartása indokolja, különösen a nők és a gyermekek jogai tekintetében. Így az illetékes nemzeti hatóság az említett irányelv 4. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján elutasíthatja a házastárs családegyesítés iránti kérelmét, ha ez utóbbi a családegyesítő többi házastársával él együtt (poligám háztartás), vagy nem éri el a tagállam által e tekintetben előírt minimális életkort, mégpedig a kényszerházasságok megelőzése érdekében.
45. Úgy vélem, hogy az uniós jogalkotó által a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában bevezetett intézkedés ugyanezt a célt követi, nevezetesen a családtagok védelmét, de az eljárás későbbi szakaszára vonatkozik, amikor e családtagok családegyesítés jogcímén már beléptek a fogadó tagállam területére. Az önálló tartózkodási engedély megadása tehát olyan védelmi intézkedésnek minősül, amelyet a családi tényezőkből fakadóan „különösen nehéz körülményekkel” szembesülő családtag érdekében hoznak.(19)
46. Ebből az következik, hogy az önálló tartózkodási engedélynek a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata alapján történő megadásához bizonyítani kell azt, hogy a családtagok valóban rászorulnak a védelemre.
47. Maguknak a fogalmaknak és annak a szövegkörnyezetnek a vizsgálata, amelyet az uniós jogalkotó használ, lehetővé teszi a „különösen nehéz körülmények” fennállására vonatkozó feltétel hatályának pontosabb meghatározását.
48. Először is, a szokásos értelemben a „körülmények” kifejezés mindazon konkrét események, tényezők és viszonyok összességére utal, amelyek középpontjában az érintett személy vagy e személyek csoportja áll.(20) A tárgyalás során egyértelművé vált, hogy – a 2003/86 irányelv tárgyára és céljára figyelemmel – a „körülmények” kifejezés mindenekelőtt a „családi körülményekre” utal. Osztom ezt az álláspontot, mivel úgy vélem, hogy alapvető fontosságú különválasztani az ezen irányelv hatálya alá tartozó körülményeket azon helyzetektől, amelyekben harmadik országok állampolgárai egyéb nehézségekkel néznek szembe, például a származási országukba való visszatérés esetén üldöztetés vagy súlyos sérelem – amely a 2011/95/EU irányelv(21) hatálya alá tartozik – vagy emberkereskedelem áldozatává válás veszélyének vannak kitéve, amely utóbbi esetet a 2004/81/EK irányelv(22) szabályozza. A Bizottság az iránymutatásában hangsúlyozza, hogy e „különösen nehéz körülményeknek” a „családi helyzet vagy a család felbomlása miatt kell előállniuk, nem egyéb okokból”.(23) Mindazonáltal úgy vélem, hogy pontosabb lenne a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában szereplő „körülmények” kifejezést úgy tekinteni, mint amely „családi helyzetet” jelöl. Úgy vélem ugyanis, hogy számos nemzeti jogszabályban – különösen adó‑ és szociális vonatkozásban –, de az általános nyelvhasználatban is a „családi körülmények” fogalma a háztartás összetételére és szerkezetére utal. A „családi tényezők” fogalma viszont más tényezők, így például a családi tapasztalat, a családon belüli konfliktusok vagy az egyes családtagok által követett magatartásformák figyelembevételét teszi lehetővé.
49. Másodszor, az uniós jogalkotó az általa „különösen nehéznek” minősített körülményekre utal, míg a Bizottság az előkészítő munkálataiban a „különösen megterhelő” illetve „válságos helyzeteket”(24) említette.(25) Ennélfogva úgy tűnik számomra, hogy a „különösen nehéz körülmények” az érintett családtag számára fokozottan súlyos vagy megterhelő helyzetet jelentenek, illetve olyan körülményeket, amelyek folytán helyzete nagymértékben bizonytalanná vagy kiszolgáltatottá válik, ezért e körülmények kivételes jellegűnek minősülnek.
50. A 2003/86 irányelv 15. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben ilyen helyzet akkor állapítható meg, ha a családtagot de facto vagy de jure megfosztják a családi védelemtől.
51. Az első eset az, amikor a „különösen nehéz körülmények” a családegyesítővel fennálló családi kapcsolat megszakadása és a családtag tartózkodási jogának ebből eredő elvesztése nyomán állnak elő. Az ilyen helyzet bekövetkezése tehát súlyosító körülménynek minősül, amelynek alapján a tagállamoknak az ezen irányelv 15. cikke (3) bekezdésének első mondatában elismert azon lehetősége, hogy megözvegyülés, válás, különélés, illetve a családegyesítő halála esetén önálló tartózkodási engedélyt adjanak, a hivatkozott rendelkezés második mondatában foglalt kötelezettséggé válik.(26)
52. Ez az eset állhat fenn akkor, ha a válás vagy különválás az érintett személyt a származási országába való visszatérés esetében azon kockázatnak teszi ki, hogy – társadalmi helyzete vagy az országban uralkodó helyzet miatt – nem képes gondoskodni saját maga vagy a gyermekei ellátásáról, vagy annak, hogy nem láthatja többé a gyermekeit. Ugyanez az eset állhat fenn akkor is – amint arra a Bizottság az előkészítő munkálataiban(27) rámutat –, ha egy megözvegyült, elvált vagy kitagadott nő „különösen súlyos helyzetbe” vagy „válságos helyzetbe” kerülne, ha a származási országába kellene visszatérnie.
53. A második eset az, amikor az érintett családtag – éppen ellenkezőleg – a családegyesítővel (tovább)folytatott családi viszonyának következtében találja magát „különösen nehéz körülmények” között, ami elfogadhatatlanná teszi, hogy tartózkodási joga a családegyesítő tartózkodási jogától függjön. Ilyen helyzetben a fogadó tagállamnak a családegyesítés címén a területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár számára a családegyesítő nélkül kell biztosítania – a nemzeti jogában meghatározott időtartamra és feltételek mellett – a tartózkodási jogot.
54. Ily módon, a 2003/86 irányelv előkészítő munkálataira és a Bíróság ítélkezési gyakorlatára(28) is figyelemmel, nem vitatott, hogy a kapcsolati erőszak áldozatául esett nők az irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében vett „különösen nehéz körülmények” között vannak.(29) Az általuk elszenvedett erőszakos cselekményeken túl, helyzetük amiatt is különösen súlyos, mivel a fogadó tagállambeli tartózkodási joguk ezen cselekmények elkövetőjétől függ. Az önálló tartózkodási engedély megadása tehát egy olyan védelmi intézkedés, amely arra szolgál, hogy a családtagot(30) a jogállásának elvesztésétől való félelme(31) ne tántorítsa el a házastársi közös otthon elhagyásától és az elkövető feljelentésétől. Megjegyzem, hogy a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezmény 59. cikkének (1) bekezdése is ezt az értelmezést támasztja alá.(32)
55. A kapcsolati erőszak egyéb formái valószínűleg ugyanilyen nehéz helyzetbe hozzák azt a családtagot, akinek tartózkodási jogállása a családegyesítő tartózkodási jogállásától függ. A kapcsolati erőszak lehet fizikai, szexuális vagy pszichológiai erőszak, és pénzügyi kizsákmányolás formájában is megnyilvánulhat. Egyben olyan helyzetre is kiterjedhet, amelyben a családtag rossz bánásmód vagy elhanyagolás, becsületalapú erőszak és kényszerházasság áldozata, gyermekétől erőszakkal elválasztják, a női nemi szervek megcsonkításának(33) vagy kényszerabortusz veszélyének van kitéve, vagy elüldözték, megfosztva attól a lehetőségtől, hogy harmadik személy segítsége nélkül el tudja tartani magát és a származási országában élhessen. Az ilyen helyzetek elfogadhatatlanná teszik a származékos tartózkodási jogot biztosító függőségi viszony fenntartását, és indokolttá teszik az önálló tartózkodási engedély megadását.
56. Képtelenség kimerítő felsorolást felállítani azon „különösen nehéz körülmények[ről]”, amelyeknek a családegyesítő családtagja ki lehet téve. Amint arra Wathelet főtanácsnok az NA ügyre vonatkozó indítványában(34) rámutatott, „védelmet igénylő különleges körülmények”(35) fennállásáról van szó. E körülmények tagállamonként, időszakonként és esetenként eltérőek lehetnek, ezentúl pedig az illetékes nemzeti hatóságnak kellő mértékű mérlegelési mozgásteret kell biztosítani ahhoz, hogy minden egyes esetben felmérhesse, hogy az érintett személynek mennyire súlyos vagy megterhelő körülményekkel kell szembenéznie, illetve a bizonytalanság vagy kiszolgáltatottság szintjét, amelynek az érintett személy ki van téve.
57. E megfontolások összességére tekintettel úgy vélem, hogy a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy a „különösen nehéz körülmények” fennállására vonatkozó feltétel annak bizonyítását követeli meg, hogy a fogadó tagállam területén családegyesítés jogcímén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárnak családi tényezőkből fakadóan fokozottan súlyos vagy megterhelő körülményekkel kell szembenéznie, illetve olyanokkal, amelyek révén helyzete nagymértékben bizonytalanná, illetve kiszolgáltatottá válik, ami valóban szükségessé teszi azt, hogy önálló tartózkodási engedély megadásával biztosítsák számukra a védelmet.
58. A helyzet egyedi vizsgálatától is függően ugyanis az említett cikk értelmében vett „különösen nehéz körülmények” fennállásának megállapításához nem elegendő pusztán az a tény, hogy kiskorú gyermekekről van szó, vagy hogy a családegyesítő családtagjai rajtuk kívül álló okokból vesztették el a tartózkodási engedélyüket.
59. Ez az értelmezés tárgytalanná teszi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés vizsgálatát.
60. Emlékeztetek arra, hogy e kérdéssel az előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a 2003/86 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely nem írja elő az önálló tartózkodási engedély megadását a családegyesítő azon családtagjai számára, akiknek körülményei különösen nehéznek minősülnek a kiskorú gyermekeikre tekintettel, egyben helyzetük jogellenessé is válik a tartózkodási engedélyük megújításának elutasítása miatt.
61. E kérdés azon az előfeltevésen alapul, amely szerint az alapeljárás felpereseinek körülményei amiatt minősülnek az ezen irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében „különösen nehéz[nek]”, mivel két kiskorú gyermekük is érintett. Márpedig az imént kifejtett okok miatt ez a körülmény önmagában nem elegendő az irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata által biztosított önálló tartózkodási engedélyhez való jog megalapozásához. Ilyen helyzetben a családegyesítő családtagjai a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(36) rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak, és az azokban foglalt jogok és biztosítékok illetik meg őket.
B. A családegyesítő családtagjai tartózkodási engedélyének megújítását elutasító határozat elfogadásához kapcsolódó eljárási garanciák
62. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik, ötödik és hatodik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy a 2003/86 irányelv 17. cikkét a Charta 7., 24., 33. és 47. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az illetékes nemzeti hatóság számára, hogy a családegyesítő családtagjai által benyújtott, tartózkodási engedély megújítása iránti kérelmet anélkül utasítsa el, hogy annak egyedi vizsgálatát előzetesen elvégezné, és annak során meghallgatná a családtagokat, és különösen a kiskorú gyermekeket.
63. A 2003/86 irányelv 16. cikkének (3) bekezdése értelmében „[a] tagállamok […] elutasíthatják [a családtag tartózkodási engedélyének] megújítását, ha a családegyesítő tartózkodása lejár, és a családtagot még nem illeti meg a 15. cikk szerinti önálló tartózkodási engedélyhez való jog”.
64. A családtagok tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelem tekintetében az illetékes nemzeti hatóságok által elvégzendő vizsgálatot illetően ezen irányelv 16. cikkének (3) bekezdéséből és különösen az e rendelkezésben szereplő „elutasíthatják [a] [megújítást]” kifejezés használatából az következik, hogy a tagállamok e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.(37) Emlékeztetek ugyanakkor arra, hogy ez utóbbiak e mozgásterüket csak az arányosság elvének, valamint az említett irányelv céljának és hatékony érvényesülésének tiszteletben tartása mellett gyakorolhatják.(38)
65. Ezenkívül nem vitatott, hogy a 2003/86 irányelvet, mint bármely uniós jogi aktust, az alapvető jogokkal összhangban kell végrehajtani. Ily módon ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből is kitűnik, hogy a családegyesítéssel kapcsolatos intézkedéseket a Charta által elismert alapvető jogoknak és elveknek megfelelően kell elfogadni,(39) és különös figyelmet kell fordítani a Charta 7. cikkében elismert, a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jog biztosítására. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ezt a cikket a gyermeknek a Charta 24. cikkében foglalt alapvető jogaival összefüggésben is kell értelmezni.(40)
66. Ebből következik, hogy a családegyesítő családtagjai tartózkodási engedélyének megújítása iránti kérelem vizsgálatát az alapvető jogoknak, különösen a Charta 7. és 24. cikkének tiszteletben tartása mellett kell elvégezni.(41)
1. A kérelem egyedi vizsgálatáról
67. A fenti követelményekre tekintettel a Bíróság kimondta, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak az adott ügy valamennyi fennálló és releváns körülményét kiegyensúlyozott és észszerű módon kell értékelniük.(42)
68. A 2003/86 irányelv 17. cikke ebben az összefüggésben írja elő egyértelműen az illetékes nemzeti hatóság számára a családegyesítő családtagja által benyújtott tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem egyedi vizsgálatát.(43) E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy fennállnak‑e olyan okok, amelyek kizárják, hogy e hatóság elutasítsa a családtag tartózkodási engedélyének megújítását Az ezen irányelv 17. cikkében kifejezetten említett elemeken túl a Bíróság – csakúgy, mint a Bizottság az iránymutatásában – azt követeli meg az említett hatóságtól, hogy az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét vegye tekintetbe, és különös figyelmet fordítson az érintett gyermekek érdekeire és a családi élet elősegítésére.(44)
69. A Bíróság szerint ezen értékelés során lehetőséget kell adni „az egyes kérelmezők helyzetének konkrét vizsgálatára”.(45) Ha a családtag tartózkodási engedélyének megújítására irányuló kérelmet a családegyesítő tartózkodási engedélyének elvesztése miatt utasítják el, úgy vélem, hogy ezen vizsgálatnak ki kell terjednie annak értékelésére, hogy állnak‑e fenn olyan indokok, amelyek alapján az illetékes nemzeti hatóságnak a 2003/86 irányelv 15. cikkének (3) bekezdése alapján önálló tartózkodási engedélyt kell kiadnia. Ugyanis, noha a tagállamok a tartózkodási engedély megújításának elutasításával, illetve az önálló tartózkodási engedély megadására vonatkozó feltételek meghatározásával kapcsolatban mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, e szabadságukat korlátozza az arra vonatkozó kötelezettség, hogy figyelembe kell venniük az irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében vett „különösen nehéz körülményeknek” vagy ezek kockázatának kitett családtagok sajátos helyzetét, és részükre meg kell adniuk a tartózkodási engedélyt, ha azt a helyzet megköveteli.
70. A jelen ügyben fennálló helyzet egy családanyát és két kiskorú gyermekét érinti, akiknek nem adták meg a „családegyesítési célú huzamos tartózkodási engedélyt”, és akiknek a tartózkodási engedélyét így nem újították meg annak következtében, hogy a családegyesítő apától megtagadták a huzamos tartózkodási engedély megadását. E körülmények között az illetékes nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie a családi körülményeiket és különösen a családi kötelékek szilárdságát. Figyelembe kell vennie továbbá a tartózkodásuk időtartamát, valamint a családi, gazdasági, kulturális és társadalmi kapcsolatoknak mind a fogadó tagállamban, mind a származási országban való fennállását,(46) a gyermekek születési helyét,(47) és adott esetben azt, hogy a gyermekek hány éves korukban érkeztek a fogadó tagállamba, valamint azt a körülményt, hogy ott nőttek‑e fel, illetve ott tanultak‑e. Figyelembe kell venni továbbá a származási országukban fennálló helyzetre vonatkozó releváns általános és különös információkat, mint például az életkörülményeiket, a társadalmi helyzetüket, illetve ezen ország sajátos kulturális vonatkozásait,(48) mivel a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az említett országban a családanyával szemben felmerülhet a rendszerszintű hátrányos megkülönböztetés veszélye. Végezetül figyelembe kell venni azokat az okokat, amelyek miatt nem újítják meg a tartózkodási engedélyüket, és amelyek a családapa büntetett előéletéhez kapcsolódnak. (49)
71. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó határozat, amellyel az illetékes nemzeti hatóság az apa tartózkodási engedélyének elvesztése következtében elutasította a családanya és két gyermeke tartózkodási engedélyének családegyesítés címén történő megújítását, e megfontolásokra figyelemmel megalapozott‑e, vagy ezek alapján önálló tartózkodási engedélyt kell‑e kiállítani számukra.
2. A meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása
72. A 2003/86 irányelv nem pontosítja, hogy a tartózkodási engedély megújítását elutasító határozat meghozatala előtt a családegyesítő családtagjai meghallgathatók‑e, és ha igen, milyen feltételek mellett, és különösen nem tisztázza, hogy mely feltételek fennállása esetén hivatkozhatnak e családtagok az irányelv 17. cikkében említett körülményekre.
73. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása akkor is kötelező, ha az alkalmazandó szabályozás nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget, feltéve, hogy e szabályozás az uniós jog hatálya alá tartozik.(50)
74. E tekintetben a Bíróság több alkalommal is kimondta, hogy a meghallgatáshoz való jog a szerves részét képezi a védelemhez való jog tiszteletben tartásának, amely az uniós jog alapelve, és amelyet a Charta 47. cikke rögzít.(51) Ez a jog mindenki számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy hasznos és hatékony módon ismertethesse az álláspontját minden közigazgatási eljárásban és minden olyan határozat elfogadása előtt, amely az érdekeit hátrányosan érintheti.(52) Márpedig a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelmet elutasító határozat esetében olyan határozatról van szó, amely hátrányosan érintheti a családegyesítő családtagjainak érdekeit.
75. Ebből következik, hogy a tagállamok kötelesek meghallgatni a családegyesítő családtagjait, mielőtt határozatot hoznának a tartózkodási engedélyük megújításának elutasításáról.(53)
76. Bár az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a meghallgatáshoz való jog nem feltétlenül jár annak kötelezettségével, hogy az érdekelt félnek lehetőséget adjanak arra, hogy álláspontját szóban fejtse ki,(54) ugyanakkor lehetőséget kell adni számára, hogy álláspontját a közigazgatási eljárás során hasznos és hatékony módon előadhassa. Ily módon, a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelemmel összefüggésben e személynek először is alkalmat kell adni minden olyan információ bemutatására, amelyet a személyes és családi helyzetére vonatkozóan relevánsnak ítél. A 2003/86 irányelv 17. cikkében előírt egyedi vizsgálat bizonyos elemei, mint például a gyermekek életkora vagy a családtagok fogadó tagállamban eltöltött ideje, okirati bizonyítékokkal igazolhatóak. Ezzel szemben más tényezők – mint például a családi kapcsolatok szilárdsága, a fogadó tagállambeli kötődés jellege vagy jelentősége, illetve a származási országban fennálló életkörülmények – az említett személy írásbeli vagy szóbeli vallomását igénylik. További tényezők, amelyek az irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében vett „különösen nehéz körülmények” fennállására utalhatnak, ezenfelül különleges eljárás bevezetését tehetik szükségessé.
77. A meghallgatáshoz való jog azt a követelményt is magában foglalja, hogy az illetékes nemzeti hatóság a megkövetelt figyelemmel hallgassa meg az érintett személy által ily módon kifejtett észrevételeket, gondosan és pártatlan módon megvizsgálva az adott ügy valamennyi releváns elemét, és részletesen indokolva határozatát; az a kötelezettség tehát, hogy a határozatot kellően egyedi és konkrét módon kell megindokolni annak lehetővé tétele érdekében, hogy az érintett megérthesse azokat az elutasítási okokat, amelyek a kérelme ellen szólnak, a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének szerves részét képezi.(55)
78. Végezetül, a kiskorú bevonásának szabályaival kapcsolatban, a Charta 24. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy a gyermekek véleményüket szabadon kifejezhessék, és hogy az őket érintő ügyekben véleményüket – az „életkoruknak és érettségüknek megfelelően” – figyelembe vegyék.(56) A Bíróság pontosította, hogy e rendelkezés nem magára a gyermek meghallgatására vonatkozik, hanem a gyermek meghallgatásának a lehetőségére.(57) A gyermek meghallgatáshoz való joga tehát nem feltétlenül kötelez meghallgatás tartására, de azt megköveteli, hogy olyan eljárások és jogi feltételek álljanak a gyermek rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik számára, hogy szabadon kifejthesse véleményét, és azt meghallgassák.
79. A Charta 24. cikkének (2) bekezdése ezenkívül előírja, hogy az illetékes nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie a gyermek mindenek felett álló érdekét. A Bíróság szerint e rendelkezés azt vonja maga után, hogy a gyermekekre vonatkozó, különösen a tagállamok által a 2003/86 irányelv alkalmazása során hozott valamennyi aktus esetében a gyermek mindenek felett álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie.(58) A 2010. december 22‑i Aguirre Zarraga ítéletben,(59) egy gyermekfelügyeleti joggal kapcsolatos eljárás tárgyában a Bíróság kimondta, hogy ez az érdek a gyermek meghallgatásának mellőzését is igazolhatja.(60) A meghallgatás tehát – bár arra a gyermeknek továbbra is joga van – nem jelenthet abszolút kötelezettséget, hanem azt minden egyes esetben a gyermek mindenek felett álló érdekéhez kapcsolódó követelmények alapján kell mérlegelni, a Charta 24. cikkének (2) bekezdésével összhangban.(61)
80. Másként fogalmazva, ha a kérelmet kiskorú gyermek nyújtja be, a tagállamok feladata, hogy valamennyi megfelelő intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy az érintett gyermek számára – életkorának, illetve érettségi szintjének megfelelő – valódi és hatékony lehetőséget biztosítsanak a meghallgatásra.(62)
81. E körülményekre tekintettel a 2003/86 irányelv 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi az illetékes nemzeti hatóság számára a családegyesítő családtagjai által benyújtott, tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem elutasítását anélkül, hogy előzetesen elvégezte volna a kérelmük egyedi vizsgálatát, amelynek során lehetőségük nyílt volna arra, hogy hasznos és hatékony módon ismertessék a helyzetükre vonatkozó, általuk relevánsnak ítélt valamennyi információt.
82. Amennyiben a kérelmet kiskorú gyermek nyújtja be, a tagállamok feladata, hogy valamennyi megfelelő intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy az érintett gyermek számára – életkorának, illetve érettségi szintjének megfelelő – valódi és hatékony lehetőséget biztosítsanak a meghallgatásra.
V. Végkövetkeztetés
83. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n° 5 de Barcelona (barcelonai 5. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát
a következőképpen kell értelmezni:
– a „különösen nehéz körülmények” fennállására vonatkozó feltétel annak bizonyítását követeli meg, hogy a fogadó tagállam területén családegyesítés jogcímén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárnak családi tényezőkből fakadóan fokozottan súlyos vagy megterhelő körülményekkel kell szembenéznie, illetve olyanokkal, amelyek révén helyzete nagymértékben bizonytalanná, illetve kiszolgáltatottá válik, ami valóban szükségessé teszi azt, hogy önálló tartózkodási engedély megadásával biztosítsák számukra a védelmet;
– a helyzet egyedi vizsgálatától is függően, önmagában az a körülmény, hogy a helyzet kiskorú gyermekeket érint, vagy hogy a családegyesítő családtagjai rajtuk kívül álló okokból veszítették el tartózkodási engedélyüket, nem elegendő az e cikk értelmében vett „különösen nehéz körülmények” fennállásának megállapításához.
2) A 2003/86 irányelv 17. cikkét a következőképpen kell értelmezni:
– azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi az illetékes nemzeti hatóság számára a családegyesítő családtagjai által benyújtott, tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem elutasítását anélkül, hogy előzetesen elvégezte volna a kérelmük egyedi vizsgálatát, amelynek során lehetőségük nyílt volna arra, hogy hasznos és hatékony módon ismertessék a helyzetükre vonatkozó, általuk relevánsnak ítélt valamennyi információt;
– amennyiben a kérelmet kiskorú gyermek nyújtja be, a tagállamok feladata, hogy valamennyi megfelelő intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy az érintett gyermek számára – életkorának, illetve érettségi szintjének megfelelő – valódi és hatékony lehetőséget biztosítsanak a meghallgatásra.