AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2008. szeptember 11.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyílt versenyvizsga – A tartaléklistára való felvétel megtagadása – Az írásbeli és szóbeli vizsgák értékelése”
Az F‑127/07. sz. ügyben,
az EK 236. és az EA 152. cikk alapján
Juana Maria Coto Moreno az Európai Közösségek Bizottsága tisztviselője (lakóhelye: Gaborone (Botswana), képviselik: K. Lemmens és C. Doutrelepont ügyvédek,
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli B. Eggers és M. Velardo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: P. Mahoney elnök, H. Kanninen és S. Gervasoni (előadó) bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. június 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2007. október 30‑án telefaxon érkezett keresetlevelében (amelynek eredeti példányát november 6‑án nyújtották be) J. M. Coto Moreno lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az EPSO AD/28/05 versenyvizsga vizsgabizottságának 2007. február 12‑i, a felperes nevének az említett versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét megtagadó határozatát, mondja ki, hogy a kinevezésre jogosult hatóság köteles őt felvenni az említett tartaléklistára, és kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát az állítólag neki okozott szakmai, pénzügyi és nem vagyoni károk megtérítésére.
A jogvita alapját képező tényállás
2 A felperest 2004. szeptember 6‑án nevezték ki B*3 besorolási fokozatú tisztviselőnek, és a Bizottság botswanai képviseletére osztották be.
3 Ezt követően a felperes elindult az EPSO/AD/28/05 versenyvizsgán, amely a „Pénzügyi eszközök kezelése” területen AD 5 besorolási fokozatú tisztviselők felvétele céljából a sikeres pályázók 100 főből álló tartaléklistájának létrehozására irányult.
4 Ahogyan az az EPSO/AD/28/05 versenyvizsgának az Európai Unió Hivatalos Lapja 2005. július 20‑i számában (HL C 178 A, 3. o., a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás) szereplő vizsgakiírásából kiderül, e versenyvizsga három szakaszból állt.
5 Elsőször a versenyvizsga a pályázó által választott második nyelven teljesítendő három, feleletválasztós előválogató teszttel indult. A minimumpontszámot mindhárom tesztben elérő pályázók közül a 300 legjobb vehetett részt az írásbeli fordulón.
6 Másodszor a pályázó fő nyelvén írandó írásbeli vizsga a versenyvizsga szakterületével összefüggő, a pályázó választása szerinti területre vonatkozott, és a pályázó ismereteinek, megértési képességeinek, elemző és összegző készségének, valamint fogalmazási képességének a felmérésére irányult. Az írásbeli vizsgát 0 és 50 pont között értékelték, az elérendő minimumpontszám 25 volt. Az írásbeli vizsgán a szükséges minimumpontszámot elért pályázók közül a 150 legjobbat bocsátották szóbeli vizsgára.
7 Harmadszor a minden esetben a pályázó fő nyelvén zajló szóbeli vizsga alapján kellett a vizsgabizottságnak értékelnie, hogy a pályázó alkalmas‑e a vizsga eredménye alapján betöltendő álláshelynek megfelelő feladatok ellátására. A szóbeli vizsga tárgyát a versenyvizsga területére jellemző ismeretek és az Európai Unióra, annak intézményeire és politikáira vonatkozó ismeretek alkották. A második nyelv ismeretét ugyancsak vizsgálták, akárcsak az Európai Unió közszolgálatában, multikulturális környezetben végzendő munkához való alkalmazkodás képességét. A szóbeli vizsgát 0 és 50 pont között értékelték, amelyből legalább 25 pontot el kellett érni.
8 Az előválogató teszt és az írásbeli vizsga megírására 2006. március 31‑én került sor. A felperes sikeresen teljesítette azt, így behívták a szóbeli vizsgára, amelyet 2007. január 10‑én tartottak Brüsszelben.
9 Az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatala (a továbbiakban: EPSO) 2007. február 12‑i levelében tájékoztatta a felperest, hogy a vizsgabizottság nem vette fel a tartaléklistára (a továbbiakban: vitatott határozat), mivel a felperes eredményei alapján nem került a 100 legjobb pályázó közé. Ugyanis míg a legutolsó, tartaléklistára vett pályázó 56,1 pontot szerzett, addig a felperesnek csupán 54 pontja volt, mivel az írásbeli fordulón a maximális 50 pontból 25‑öt, a szóbeli vizsgán pedig 50 pontból 29‑et szerzett.
10 Az EPSO‑nak címzett 2007. március 22‑i levelében a felperes, akit meglepett a szóbeli vizsgán elért pontszáma, észrevételeket fogalmazott meg e vizsgával kapcsolatban, és arra kérte a vizsgabizottságot, hogy vizsgálják felül az írásbeli és szóbeli vizsgákat.
11 A vizsgabizottság elnöke 2007. március 22‑i levelében azt a választ adta a felperesnek, hogy a vizsgabizottság az írásbeli és szóbeli vizsgák felülvizsgálatát követően megerősítette a felperes eredményét, és elküldték neki az írásbeli dolgozatát, valamint a vizsgabizottság e vizsgára vonatkozó értékelőlapját.
12 A felperes dolgozatának értékelőlapjából kiderül, hogy a vizsgabizottság a következőképpen értékelte a felperes első kérdésre adott válaszát: az ismereteket tekintve „kielégítő, de nem eléggé részletes”; elemzés, összegzés és fogalmazás szempontjából „jó”. A 2., 3. és 4. számú kérdések közül a felperes által a vizsga témájául választott 3. kérdésre adott válaszra vonatkozóan a vizsgabizottság megállapította, hogy abból „hiányoznak bizonyos fogalmak”, mindazonáltal az ismeretek szempontjából a választ „kielégítőnek”, elemzés, összegzés és fogalmazás szempontjából pedig „jónak” minősítette.
13 2007. március 29‑én a felperes újabb levelet küldött az EPSO‑nak, amelyben kifejtette, hogy nem kapott kielégítő választ a szóbeli vizsgára vonatkozó észrevételeire, és a vizsgabizottság megjegyzéseit túlságosan rövidnek találta. A felperes továbbá kérte a „kielégítő” és „jó” értékelő megjegyzések pontszámban kifejezett értékének közlését. Végezetül a felperes vitatta a 3. írásbeli kérdésre adott válaszának értékelését.
14 2007. május 2‑i levelében a vizsgabizottság elnöke újabb választ küldött a felperesnek. Ebben különösen a vizsgabizottságnak a felperes írásbeli vizsgájára vonatkozó értékelését igazolta. Jelezte, hogy a vizsga értékelésének négy szempontja nem azonos értékű, a szakmai rész ismerete nagyobb hangsúlyt kapott, mint a megértésre, elemzésre és összegzésre vonatkozó képesség. A vizsgabizottság elnöke kifejtette, hogy ami az első kérdést illeti, a tartalmi hiányosságokat az elemzés, összegzés és fogalmazás minősége ellensúlyozta, így kaphatott a felperes 50 pontból 25‑öt.
15 Ami a 3. kérdésre adott válasz értékelését illeti, a vizsgabizottság elnöke a 2007. május 2‑i levélben a következő magyarázatot adta:
„Mivel Ön ismét különösen a 3. kérdésre adott válaszával kapcsolatos részletek iránt érdeklődik, a vizsgabizottság véleménye az, hogy az Ön válasza számos gyengeséget mutat. Először is a kiválasztás szempontjai sem kifejtve, sem alátámasztva nincsenek. Milyen célokat szolgál a javasolt felső határ? Miért kellene, hogy az üzleti forgalom a szerződés értékének tízszerese legyen? Miért fontos, hogy az üzleti forgalom 50%‑a a közbeszerzések területén valósuljon meg? Miért kellene a személyi állomány 50%‑ának a közbeszerzések területén dolgoznia? Stb.
Ami az odaítélés szempontjait illeti, a teljesítmény és a felszerelés minősége nem került megemlítésre. Az olyan szempontokat, mint például az amortizáció mértéke, valamint a beszerzési költség és a fenntartási költség viszonya, Ön szintén nem említette. A személyi állomány és a vállalkozás tapasztalatainak szempontja egyértelműen kiválasztási, és nem odaítélési szempontok; az egyszerű, de döntő fontosságú szállítási időpont szinten nem került említésre.
Emellett a hivatkozott szerződési kikötések szintén nem minden esetben voltak helytállók az ilyen szerződés tekintetében (például az előfinanszírozás biztosítéka), viszont más lehetséges és fontosabb pontok hiányoztak, mint a késedelmes teljesítés vagy működésképtelenség esetén alkalmazható szankciókra, a hibákból eredő károk megtérítésére vonatkozó szerződéses felelősségre, a szakmai biztosítás megkötésének kötelezettségére vonatkozó kikötés. Nem szerepelt a szakmai hiba miatt a szerződés megszüntetésére vonatkozó kikötés sem.” (szabad fordítás)
(«As you specifically requested more detail as regards your answer to question 3, the opinion of the Board is that your answer contained many weaknesses. First, the selection criteria were not explained or justified. What were the purposes of the proposed ceilings? Why would the turnover have to be 10 times the value of the market? Why did 50 % of the turnover have to come from the tender domain? Why would 50 % of the personnel have to be dedicated to the tender domain? etc.
As regards the award criteria there was no mention of performance and quality of the equipment. Criteria such as the rate of becoming obsolete and the purchase cost versus maintenance, for example, were not mentioned. The criteria on the experience of the personnel and the company are clearly selection criteria and not award criteria; the simple but crucial date of delivery was also not mentioned.
Further the contractual clauses given were not always pertinent (e.g. Pre-financing guarantee) for such a market, but other more important possible clauses were missing such as a clause for the sanctions in case of delay or non-function, the contractual responsibility for damages resulting from faults, the obligation to subscribe a professional insurance. Clauses for cancelling the contract in case of professional misconduct were also not mentioned.»)
16 A felperes 2007. május 3‑án panaszt nyújtott be a vitatott határozattal szemben. 2007. július 31‑én a kinevezésre jogosult hatóság elutasította e panaszt.
A felek kérelmei
17 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a vitatott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot nem vagyoni kártérítés címén a felperes részére 25 000 euró megfizetésére;
– kötelezze a Bizottságot az ügyvédi díjak fedezése céljából a felperes számára 8000 euró megfizetésére;
– elsődlegesen állapítsa meg, hogy az illetékes hatóságok kötelesek a felperest a tartaléklistára felvenni, vagy másodlagosan ítéljen meg a felperesnek 384 000 euró kártérítést az állítólag őt ért vagyoni kár megtérítése címén;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
18 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A megsemmisítésre vonatkozó kérelemről
19 Megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik:
– a felperes első jogalapja a vizsgabizottság által a felperes írásbeli és szóbeli vizsgájának értékelése során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik;
– a második jogalap a versenyvizsga‑kiírásnak, az egyenlőség elvének és az ésszerűség elvének megsértésére vonatkozik;
– a harmadik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik;
– a negyedik jogalap a vizsgabizottság szöveges értékelése és az általa adott pontszám közötti összhang hiányához kapcsolódó nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik.
A vizsgabizottság nyilvánvaló értékelési hibájára vonatkozó első és negyedik jogalapról
A felek érvei
– A vizsgabizottság által az írásbeli és szóbeli vizsgán adott válaszok értékelése során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozó első jogalapról
20 A felperes elsősorban azt állítja, hogy a vizsgabizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor azt állapította meg, hogy a felperes által az írásbeli vizsga 3. kérdésére adott válasz „számos gyengeséget mutat”. Egyrészt nem róható fel a felperesnek, hogy nem fejtette ki, illetve nem támasztotta alá az ajánlattevő vállalkozások gazdasági és technikai kapacitására vonatkozó kiválasztási szempontokat, mivel a pályázók feladata az volt, hogy határozzák meg e szempontokat, nem pedig az, hogy e döntésüket indokolják. Ráadásul a felperes által megjelölt kiválasztási szempontok annyira egyértelműek, hogy azok bármiféle magyarázata felesleges lett volna. Másrészt a megadott kiválasztási szempontok relevánsak, azokat a gyakorlatban is sokszor alkalmazzák, mivel szerepelnek a Bizottság által készített „A külső fellépések keretébe tartozó szerződéskötések gyakorlati útmutatója” című kiadványban. Mivel a felperes a Bizottság ezen útmutatójában szereplő szempontokat említette meg, a vizsgabizottság nem tekintheti úgy, hogy a felperes válasza „számos gyengeséget mutat”.
21 Másodsorban a vizsgabizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el akkor is, amikor megállapította, hogy a személyi állomány és a vállalkozás tapasztalatát a felperes tévesen az odaítélési szempontok közé sorolta, noha kiválasztási szempontokról van szó. Ugyanis a Bizottságnak „A külső fellépések keretébe tartozó szerződéskötések gyakorlati útmutatója” az odaítélési szempontok között említi a javasolt szakértők önéletrajzát. Így a vizsgabizottság olyan szabályokat hagyott figyelmen kívül, amelyeket maga a Bizottság rögzített, ezáltal megsértette patere legem quam ipse fecisti elvét.
22 Harmadsorban a vizsgabizottság tévesen állította, hogy a felperes által a termékek és szolgáltatások minőségének biztosítására és a pénzügyi kockázat csökkentésére vonatkozóan javasolt szerződési kikötések nem mindig voltak helytállók. A vizsgabizottság 2007. május 2‑i levelében példaként említett előfinanszírozás biztosítéka nem csupán helytálló, hanem az Európai Fejlesztési Alap (EFA) szerződéseiben éppenhogy kötelező elem.
23 Végezetül a szóbeli vizsga során feltett kérdésre, amely arra vonatkozott, hogy miként lehet csökkenteni a pénzügyi veszteségek kockázatát az árfolyam‑ingadozással szemben a különböző pénznemet használó államok között kötött szerződések keretében, a felperes az EFA gyakorlatával összhangban álló választ adott: mindkét fizetőeszközt használva fizessék ki a vételárat, és írják elő az ár felülvizsgálatának lehetőségét. A vizsgabizottság tehát tévesen minősítette e választ elégtelennek.
24 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Közszolgálati Törvényszék korlátozott felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik a vizsgabizottság által végzett értékelések vonatkozásában.
25 Az írásbeli vizsgát illetően a Bizottság úgy véli, hogy a felperes által válaszai megalapozottságának bizonyítása céljából a keresetlevélben az „EuropeAID Együttműködési Hivatal útmutatójára” tett utalások nyilvánvalóvá teszik a szemléletbeli tévedést. Ezen útmutató az EFA által kötött szolgáltatási szerződésekre vonatkozik, míg az írásbeli vizsgakérdés nem említette az EFA‑t és a szállítási szerződésekre vonatkozott.
– A vizsgabizottság szöveges értékelése és az általa adott pontszám közötti összhang nyilvánvaló hiányára vonatkozó negyedik jogalapról
26 A felperes azt állítja, hogy a vizsgabizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a felperes írásbeli vizsgájára adott szöveges értékelés pontszámra való átváltása során. Mivel a felperes válaszait a vizsgabizottság ismeretek szempontjából „kielégítőnek”, szövegértés, elemzés, összegzés és fogalmazás szempontjából pedig „jónak” találta, a vizsgabizottság nyilvánvalóan tévedett, amikor a felperesnek 50 pontból 25‑öt, vagyis a szóbeli vizsgára bocsátáshoz szükséges minimumot adta.
27 Emellett a felperesnek 50 pontból 25‑öt adva a vizsgabizottság megsértette az egyenlőség elvét. A vizsgabizottság ugyanis ugyanúgy kezelte a felperest, mint az olyan jelöltet, akinek ismereteit mindkétszer „kielégítőnek” értékelték, valamint aki szövegértés, elemzés, összegzés és fogalmazás szempontjából is mindkétszer „kielégítő” értékelést kapott. A felperes szerint a pontszámának tükröznie kellene, hogy az ismeretekre vonatkozó szempontot leszámítva minden tekintetben „jó” minősítést kapott.
28 Mindenesetre az írásbeli vizsgán kapott pontszám nem áll arányban az értékelőlapon szereplő értékeléssel.
29 A Bizottság válasza az, hogy az értékelő megjegyzések és a kapott pontszám összhangban vannak. Ugyanis ahogyan azt a vizsgabizottság elnöke 2007. május 2‑i levelében kifejtette, a versenyvizsga területére tartozó ismeretek meghatározó jelentőséggel bírtak a pályázók értékelésekor. Még ha feltételezzük is, hogy az értékelő megjegyzések és a kapott pontszám között nincs teljes összhang, ez akkor is elhanyagolható, és semmi esetre sem nyilvánvaló.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
30 A felperes két nyilvánvaló értékelési hibára hivatkozik, az egyik a pályázó teljesítményére vonatkozó vizsgabizottsági értékelést érinti, a másik pedig az írásbeli vizsga vizsgabizottság általi szöveges értékelése és az arra adott pontszám egyezését.
31 Mindenekelőtt emlékeztetni kell a Közszolgálati Törvényszék a versenyvizsga‑bizottság tartaléklistára való felvételt megtagadó határozatára vonatkozóan végzett felülvizsgálatának terjedelmére.
32 Amikor a Közszolgálati Törvényszékhez ilyen határozat jogellenességére hivatkozva fordulnak, a Törvényszék az alkalmazandó jogszabályok tiszteletben tartását ellenőrzi, vagyis többek között a személyzeti szabályzatban előírt eljárási szabályok és a versenyvizsga‑kiírás, valamint a vizsgabizottság munkájára vonatkozó szabályok betartását, különösen a vizsgabizottság pártatlanságának követelményét és a pályázókkal való egyenlő bánásmód tiszteletben tartását (az Elsőfokú Bíróság T‑24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑79. o. és II‑423. o.] 47–52. pontja, T‑72/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑169. o. és II‑861. o.] 32–42. pontja, és a T‑165/03. sz., Vonier kontra Bizottság ügyben 2004. november 10‑én hozott ítélet [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑343. o. és II‑1575. o.] 39. pontja), valamint a hatáskörrel való visszaélés hiányát (a Bíróság 112/73., 144/73. és 145/73. sz., Campogrande és társai kontra Bizottság ügyben 1974. október 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1974., 957. o.] 34–53. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑200/97. sz., Jiménez kontra OHIM ügyben 1999. február 11‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑19. o. és II‑73. o.] 43–57. pontja). Bizonyos esetekben, amikor a vizsgabizottságnak nincs mérlegelési mozgástere, e vizsgálat kiterjedhet azon tényekre is, amelyekre a vizsgabizottság döntését alapozta (az Elsőfokú Bíróság T‑100/04. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 277. és 278. pontja).
33 Ezzel szemben a versenyvizsga‑bizottságnak a pályázók ismereteire és képességeire vonatkozó értékelése nem tartozik az Elsőfokú Bíróság vizsgálatának körébe (a fent hivatkozott Campogrande kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ., I‑A‑1. o. és II‑1. o.] 42. pontja).
34 Nem ez a helyzet az adott pontszám és a vizsgabizottság szöveges értékelése közötti egyezés esetében. Ezen egyezés, amely a pályázókkal való egyenlő bánásmód biztosítéka, a vizsgabizottság munkáját vezérlő egyik szabály, amelynek tiszteletben tartását a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a bíróságnak vizsgálnia kell. Ráadásul az adott pontszám és a szöveges értékelés közötti egyezés a Közszolgálati Törvényszék önálló vizsgálatának tárgyát képezheti – a vizsgabizottság a pályázók teljesítményére vonatkozó értékelésének vizsgálatától függetlenül, amely vizsgálat elvégzését a Közszolgálati Törvényszék megtagadja – feltéve, hogy az egyezés vizsgálata az összhang nyilvánvaló hiányának ellenőrzésére korlátozódik. Ezért az F‑73/06. sz., Van Neyghem kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 87. pontjában a Közszolgálati Törvényszék azt vizsgálta, hogy a vizsgalap értékelőlapján szereplő szöveges értékelésre tekintettel a vizsgabizottság nem követett‑e el nyilvánvaló értékelési hibát a dolgozat osztályozásakor.
35 Elsősorban a jelen ítélet 33. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a felperes a Közszolgálati Törvényszék előtt nem hivatkozhat eredményesen nyilvánvaló értékelési hibára, amelyet véleménye szerint a vizsgabizottság a pályázók teljesítményének értékelésekor követett el, így az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
36 Másodsorban a jelen ítélet 34. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Közszolgálati Törvényszék feladata ellenőrizni, hogy a vizsgabizottság a felperesnek nem adott‑e a dolgozatának értékelőlapján szereplő szöveges értékeléssel nyilvánvalóan összhangban nem álló pontszámot.
37 A felperes lényegében azzal érvel, hogy a vizsgabizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor az írásbeli vizsgára 50 pontból 25‑öt adott neki, vagyis a szóbeli vizsgára bocsátást lehetővé tevő legalacsonyabb osztályzatot, annak ellenére, hogy a felperes írásbeli vizsgán adott két válaszát ismeretek szempontjából „kielégítőnek”, elemzés, összegzés és fogalmazás szempontjából pedig „jónak” találta.
38 Emlékeztetni kell arra, hogy a versenyvizsgán a pályázók teljesítményét egymáshoz viszonyítva értékelik, és semmi sem íra elő, hogy kizárólag a jó teljesítményt nyújtó pályázókat bocsássák szóbeli vizsgára. Így a pályázó a neki az írásbeli vizsgára adott, a szóbeli vizsgára bocsátást éppen lehetővé tevő 25 pont alapján nem következtethet alappal arra, hogy a vizsgabizottság nem találta a dolgozatát „kielégítőnek”. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a felperes a szóbeli vizsgára bocsátáshoz szükséges minimális pontszámot kapta, miközben írásbeli dolgozatát összességében több mint kielégítőnek találták, nem utal a pontszám és a szöveges értékelés összhangjának nyilvánvaló hiányára. Következésképpen a jelen esetben nem állapítható meg nyilvánvaló értékelési hiba az érdekelt dolgozatára adott pontszám és a vizsgabizottság e dolgozatra vonatkozó szöveges értékelése összehasonlításakor.
39 Ennélfogva a felperes által felhozott negyedik jogalapot el kell utasítani.
A versenyvizsga‑kiírásnak, az egyenlőség elvének és az „ésszerűség elvének” megsértésére vonatkozó negyedik jogalapról
A felek érvei
40 A felperes szerint annak ellenére, hogy a versenyvizsga‑kiírásban az szerepelt, hogy az írásbeli vizsga célja „a pályázó ismereteinek, szövegértési képességeinek, elemző és összegző készségének, valamint fogalmazási képességének” felmérése volt, a vizsgabizottság csupán a felperes ismereteit értékelte. Az ismeretek értékelésének szempontja legalábbis elsőbbséget élvezett a többi szempont rovására.
41 Mivel a versenyvizsga‑kiírás célja a pályázók közötti egyenlő bánásmód biztosítása, ha a versenyvizsga‑kiírást nem tartják tiszteletben, az egyenlő bánásmód sem garantált.
42 A felperes írásbeli vizsgára kapott pontszáma, amely éppen elég volt a felperes szóbeli vizsgára bocsátásához, kizárólag a vizsgabizottságnak a felperes ismereteire vonatkozó „kielégítő” minősítést tükrözi, nem pedig azt a kedvező értékelést, amelyet a felperes az elemző, összegző és fogalmazásra vonatkozó képességeivel érdemelt ki. A kapott pontszám és a szöveges értékelés közötti összhang hiánya így nyilvánvalóvá teszi, hogy az ismeretekre vonatkozó szempontot túlértékelték, vagy kizárólag azt vették figyelembe. A vizsgabizottság ezáltal megsértette az „ésszerűség elvét”.
43 A Bizottság rámutat, hogy az írásbeli vizsgát az előre közölt szempontok összessége alapján értékelték, és úgy véli, hogy mivel a pénzügyi eszközök kezelésének területén különleges ismeretekkel rendelkező tisztviselők felvétele céljából szervezett versenyvizsgáról van szó, ésszerű a pályázók e területre vonatkozó ismereteit meghatározó súllyal figyelembe venni.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
44 A felperes két érvet hoz fel a versenyvizsga‑kiírásnak, az egyenlőség elvének és az „ésszerűség elvének” megsértésére vonatkozó negyedik jogalapja alátámasztására.
45 Elsősorban azt állítja, hogy a vizsgabizottság kizárólag a pályázók a versenyvizsga területére, vagyis a pénzügyi eszközök kezelésére vonatkozó képességeit vette figyelembe, a versenyvizsga‑kiírásban az írásbeli vizsga értékelésére vonatkozóan említett többi szempontot azonban nem. Ennek az állításnak egyértelműen ellentmond a vizsgabizottságnak a dolgozat értékelőlapján szereplő szöveges értékelése. Ezen értékelés ugyanis a felperes „kielégítőnek” ítélt ismereteire és „jónak” talált elemző, összegző, szerkesztési képességeire vonatkozik.
46 Másodsorban a felperes – ellentmondva előző érvének – azt állítja, hogy a versenyvizsga‑kiírásban felsorolt szempontok közül a vizsgabizottság jogellenesen döntő súlyt tulajdonított a versenyvizsga területére vonatkozó ismeretekhez kapcsolódó szempontnak. Nem vitás, hogy a vizsgabizottság ténylegesen ezt a szempontot tekintette a legfontosabbnak.
47 Mindazonáltal a szempontok vizsgabizottság általi rangsorolása nem ellentétes a versenyvizsga‑kiírással, mivel ez utóbbiban nem szerepelt, hogy a felsorolt szempontokat azonos súllyal fogják figyelembe venni a pályázók értékelése során.
48 Ráadásul a szempontok rangsorolása önmagában nem ellentétes a pályázókkal való egyenlő bánásmód elvével. A felperes nem is állította, hogy a vizsgabizottság más pályázókra nézve e szempontokat eltérő módon alkalmazta volna.
49 Végezetül a felperes kizárólag az írásbeli vizsgára kapott pontszáma és a vizsgabizottság szöveges értékelése közötti összhang – szerinte nyilvánvaló – hiányára hivatkozik annak alátámasztására, hogy a vizsgabizottság nyilvánvalóan aránytalan jelentőséget tulajdonított az ismeretekre vonatkozó szempontnak. Márpedig amint az a jelen ítélet 38. pontjából kiderül, – a felperes állításával ellentétben – semmiféle nyilvánvaló aránytalanság nem fedezhető fel a felperes írásbeli vizsgájára kapott pontszáma és a vizsgabizottság szöveges értékelése között.
50 A fentekből következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.
Az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó harmadik jogalapról
A felek érvei
51 A felperes szerint a vizsgabizottság elnöke 2007. május 2‑i levelében megerősítette, hogy az írásbeli vizsga 3. kérdésére adott válasz „számos gyengeséget” mutat, noha az értékelőlapon a vizsgabizottság jelezte, hogy az említett válaszból hiányoztak bizonyos fogalmak, de az kielégítő volt. Az említett ellentmondásokra tekintettel a vizsgabizottság értékelése nem tekinthető indokoltnak.
52 A vizsgabizottság a felperes által neki címzett levelekre adott egyik válaszában sem indokolta, hogy miért nem kielégítő a felperesnek az árfolyam‑ingadozásból származó pénzügyi kockázatokra vonatkozó kérdésre adott szóbeli válasza. A vizsgabizottság így megsértette az indokolási kötelezettséget.
53 A Bizottság érvelése szerint, ahogyan azt a Bíróság a C‑254/95. P. sz., Parlament kontra Innamorati ügyben 1996. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3423. o.] 31. pontjában kimondta, a vizsgabizottság döntését kellőképpen indokolja a különböző vizsgákon szerzett jegyek közlése. Az intézmény ebből arra következtet, hogy az indokolás elégtelensége nem alapulhat az osztályozást követően készített két irat közötti összhang állítólagos hiányán. Ezenkívül a felperes minden szükséges tájékoztatást megkapott a felülvizsgálati eljárás és a pert megelőző eljárás során. A Bizottság rámutat, hogy a felperes nem csupán a dolgozatát kapta meg, hanem az arra vonatkozó értékelőlapot is.
54 Ami az árfolyam‑ingadozáshoz kapcsolódó pénzügyi kockázatokkal szembeni védekezés mikéntjére vonatkozóan a szóbeli vizsgán a felperesnek feltett kérdést illeti, a vizsgabizottság már elmagyarázta a felperesnek, hogy válasza nem volt teljesen hibás, azonban léteztek az övénél helytállóbb és jobban megindokolt válaszok is.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
55 A vizsgabizottság határozatait illetően az indokolási kötelezettségnek összeegyeztethetőnek kell lennie a vizsgabizottság eljárására vonatkozó titkossággal. E titkosság betartásával ellentétes mind a vizsgabizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedése, mind a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos bármely adat hozzáférhetővé tétele (a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ügyben hozott ítélet 24. pontja).
56 Másrészt fontos, hogy az indokolási kötelezettség ne nehezítse meg elfogadhatatlan módon a vizsgabizottság és a személyzeti igazgatás munkáját (a Bíróság 87/79. sz., Bonu kontra Tanács ügyben 1980. február 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1980., 553. o.] 6. pontja és a contrario a C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑36. o.] 58. pontja). Ezért a nagyszámú résztvevővel folyó versenyvizsga esetén a különböző vizsgákra kapott osztályzatok közlése a vizsgabizottság határozatai elégséges indokolásának minősül (a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ügyben hozott ítélet 31. pontja).
57 A jelen esetben az előválogató tesztek végeztével 300 pályázót bocsátottak írásbeli vizsgára, és végül 100 pályázó nevét tartalmazó tartaléklista létrehozására került sor. Így az a versenyvizsga, amelyen a felperes is részt vett, nagyszámú résztvevővel folyó versenyvizsga volt. Ilyen körülmények között, ahogyan az az előző pontban szerepel, a különböző vizsgákra kapott osztályzatok közlése a vizsgabizottság határozatai elégséges indokolásának minősül minden pályázóra nézve. Márpedig tény, hogy a felperest tájékoztatták az osztályzatairól. Ráadásul további adatokat is a felperes rendelkezésére bocsátottak, amelyek tehetővé tették számára, hogy megértse a versenyvizsgán való sikertelen szereplésének okát; megkapta írásbeli dolgozatát, annak értékelőlapját, valamint 2007. május 2‑án egy magyarázó levelet a vizsgabizottság elnökétől. Ezek alapján a vitatott határozat indokolásának hiányára vonatkozó harmadik jogalapot el kell utasítani.
58 Következésképpen a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmet el kell utasítani.
A kártérítési kérelemről
59 A felperes a vitatott határozat által okozott vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését kéri. Az e határozat ellen irányuló kérelmek elutasítása magában foglalja, hogy a kereset kártérítésre vonatkozó részét is el kell utasítani.
60 A fentiekből következik, hogy a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
61 Az eljárási szabályzat 122. cikke értelmében az e szabályzat II. címének a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az e szabályzat hatálybalépését, vagyis 2007. november 1‑jét követően a Törvényszékhez benyújtott ügyekre irányadók. Ezen időpontig a Közszolgálati Törvényszék előtt mutatis mutandis továbbra is az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó részeit kell alkalmazni.
62 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen eljárási szabályzat 88. cikke értelmében azonban a Közösségek és azok alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket. Mivel a felperes pervesztes lett, úgy kell határozni, hogy a felek maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék Juana Coto Moreno keresetét elutasítja.
2) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Mahoney | Kanninen | Gervasoni |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. szeptember 11‑i nyilvános ülésen.
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT-ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu