T‑401/08. sz. ügy
Säveltäjäin Tekijänoikeustoimisto Teosto ry
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Zeneművek interneten, műholdon keresztül történő nyilvános előadásával, illetve kábelen történő továbbközvetítésével kapcsolatos szerzői jogok – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A földrajzi piac felosztása – A nemzeti közös jogkezelő társaságok közötti kétoldalú megállapodások – Több országra érvényes multirepertoár‑engedélyek kiadásának lehetőségét kizáró összehangolt magatartás – Bizonyítás – Az ártatlanság vélelme”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2013. április 12.
1. Kartellek – Versenytorzítás – Nemzeti szerzői jogkezelő társaságok közötti kölcsönös képviseleti szerződések – A szerzők állampolgársága szerinti közös szerzői jogkezelő társaságokban való kizárólagos tagságra vonatkozó záradék – Versenyellenes cél – A piac felosztása – A piac részekre töredezése – Különösen súlyos jogsértések – Tilalom
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
2. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenyellenes cél – Megfelelő megállapítás – A cél és a hatás általi jogsértések megkülönböztetése
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
3. Kartellek – Versenytorzítás – Nemzeti szerzői jogkezelő társaságok közötti kölcsönös képviseleti szerződések – Szerzői jogok meghatározott területen való felhasználására vonatkozó engedélyek kiadásának kizárólagosságára vonatkozó záradék – Versenyellenes cél – A piac felosztása – A piac részekre töredezése – Tilalom
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértés tekintetében a Bizottságra háruló bizonyítási teher – A bizonyítási teher terjedelme
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
5. Uniós jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Jogsértést megállapító, de bírságot ki nem szabó határozat – Alkalmazhatóság
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EU 6. cikk, (2) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (1) bekezdés)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Valószínűsítő körülmények csoportjának igénybevétele – Az egyenként vizsgált valószínűsítő körülmények bizonyító erejének megkövetelt szintje – Kizárólag a vállalkozások magatartásán alapuló bizonyítékok – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége – A vállalkozások által adott magyarázatok hihetőségét vitató Bizottság kötelezettségei
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
7. Kartellek – Tilalom – A formális megszüntetésüket követően is hatást kifejtő kartellek – Az EK 81. cikk alkalmazása
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
8. Kartellek – Összehangolt magatartás – Párhuzamos magatartás – Az összehangolt magatartás fennállásának vélelme – Korlátok – Annak a nemzeti szerzői jogkezelő társaságok általi megtagadása, hogy valamely más tagállamban letelepedett felhasználó közvetlenül hozzáférjen a repertoárjukhoz – Versenytorzítás
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
9. Megsemmisítés iránti kereset – Bírósági felülvizsgálat – A keresetindítás korlátai
(EK 230. cikk)
1. A közös szerzői jogkezelő társaságok közötti kölcsönös képviseleti megállapodásra vonatkozó mintaszerződésben foglalt olyan tagsági záradéknak, amely arra irányul, hogy lehetővé tegye a közös jogkezelő társaságok számára, hogy a szerzőket állampolgárságuk alapján osszák fel, vagy legalábbis nehezebbé tegyék valamely szerző számára annak lehetőségét, hogy az állampolgársága szerinti országban székhellyel rendelkező közös jogkezelő társaságtól eltérő társaság tagjává váljon, versenyellenes célja van.
E záradék révén ugyanis a közös jogkezelő társaságok felosztják maguk között és részekre töredezik a belső piacot. Márpedig az ilyen típusú kartellek szerepelnek a példálózóan felsorolt azon kartellek között, amelyeket az EK 81. cikk (1) bekezdésének c) pontja a belső piaccal kifejezetten összeegyezhetetlennek nyilvánított, és amelyek a verseny nyilvánvaló korlátozásának minősülnek. Az ilyen típusú jogsértések a piacok elszigetelését okozzák azzal, hogy a feleket elkülönülő, gyakran államhatárok által lehatárolt piacok tiszteletben tartására kötelezik, és így ellentétesek a Szerződések fő céljával, vagyis a belső piac egységesítésével.
(vö. 61. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 62–65. pont)
3. Az EK 81. cikk (1) bekezdésével általában nem ellentétes olyan szerződés kötése, amely egyfajta kizárólagosságot előíró záradékot tartalmaz.
A közös szerzői jogkezelő társaságok közötti kölcsönös képviseleti megállapodásra vonatkozó mintaszerződésben foglalt olyan kizárólagossági záradéknak azonban, amelynek célja az, hogy egy meghatározott területre nézve egyetlen közös jogkezelő társaságnak kizárólagos jogot biztosítson egy adott repertoárra vonatkozó engedélyek kiadására nézve, ezzel monopolt hozva létre minden egyes közös jogkezelő társaság számára a zeneműveknek a saját területükön történő felhasználására vonatkozó engedélyek kiadására, versenyellenes célja van.
Egyébiránt e záradék a közvetlen engedélyek kiadását is kizárja, azaz azt, hogy valamely közös jogkezelő társaság olyan, kizárólag a saját repertoárjára vonatkozó előadásokra adjon engedélyt, amelyek egy másik közös jogkezelő társaság területén valósulnak meg. Az ilyen kizárást versenyellenesnek kell tekinteni.
(vö. 72., 73. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 87., 137. pont)
5. Versenyügyekben, ha az uniós bíróságnak kétségei vannak, azt a jogsértést megállapító határozat címzettjének minősülő vállalkozás javára kell értelmezni. A bíróság így nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a Bizottság a kérdéses jogsértés fennállását jogilag megkövetelt módon bizonyította, ha ezzel kapcsolatban még kétsége van, különösen bírságot kiszabó határozat megsemmisítése iránti kereset esetén.
Tekintettel kell lenni ugyanis az ártatlanság vélelmére, amely különösen az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdésén alapul, és amely azon alapvető jogok részét képezi, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az uniós jog általános elveinek minősülnek. Tekintettel a kérdéses jogsértések jellegére, és a hozzájuk kapcsolódó szankciók súlyosságára és jellegére, az ártatlanság vélelme többek között irányadó a vállalkozásokra alkalmazandó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos eljárásokra, amelyek pénzbüntetés vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek.
Ezen, az olyan ügyek keretében kialakított ítélkezési gyakorlat, amelyekben a Bizottság bírságot szabott ki, olyan esetben is alkalmazandó, amikor a jogsértést megállapító határozathoz végül nem kapcsolódik bírságkiszabás. Ezen túlmenően figyelembe kell venni, hogy valamely természetes vagy jogi személy hírnevét jelentősen rombolhatja annak megállapítása, hogy e személy versenyjogi jogsértésben vett részt. Egyébiránt az összehangolt magatartás létezésének megállapítása és az e magatartás megszüntetésére való kötelezés jelentős következményekkel jár a szóban forgó vállalkozásra nézve, így például azzal, hogy az 1/2003 rendelet 24. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében kényszerítő bírságot szabhatnak ki vele szemben.
(vö. 88–92. pont)
6. Versenyügyekben a Bizottságnak pontos és egybevágó bizonyítékokat kell nyújtania annak bizonyítására, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértés megtörtént. Mindazonáltal nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak eleget tennie e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által felhozott valószínűsítő körülmények csoportja a maga teljességében értékelve megfelel e követelménynek.
Mivel ugyanis a versenyellenes magatartásokban és megállapodásokban való részvétel tilalma, valamint a jogsértőkre kiszabható szankciók közismertek, e magatartások és megállapodások keretében a tevékenységek általában rejtve folynak le, a találkozókat titkosan tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a minimálisra szorítkozik. Még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat – mint például egyes találkozókról készített beszámolókat –, amelyek kifejezetten tanúsítják a gazdasági szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában csak töredékesek és szórványosak, és ezért bizonyos részleteket gyakran következtetésekkel kell rekonstruálni. Amennyiben azonban a versenyjog megsértésével vádolt vállalkozások között tartott találkozók háttere azt mutatja, hogy e találkozók szükségesek voltak annak érdekében, hogy együttesen vitassanak meg versenyjogba nem ütköző kérdéseket, a Bizottság nem vélelmezheti, hogy e találkozók célja versenyellenes magatartásokra vonatkozó összehangolás volt. Az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos számú egybeesésből és valószínűsítő körülményből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak.
Amikor a vállalkozások közötti összehangolás bizonyítása nem a piaci magatartások párhuzamosságának puszta megállapításából ered, hanem olyan bizonyítékokból, amelyekből kitűnik, hogy a magatartásokat összehangolás eredményezte, az érintett vállalkozásoknak nem csupán az a feladata, hogy egy állítólagos alternatív magyarázatot nyújtsanak a Bizottság által megállapított tényállásra, hanem az is, hogy ezen, a Bizottság által előterjesztett bizonyítékokra figyelemmel megállapított tényállás fennállását vitassák.
Amennyiben viszont a Bizottság érvelése azon a feltételezésen alapul, hogy a határozatában megállapított tényállás másképp nem magyarázható, csak a vállalkozások közötti összehangolással, az érintett vállalkozásoknak elegendő csupán olyan körülmények fennállását bizonyítaniuk, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által megállapított tényállást, és így a bizottsági érvelést helyettesítő más magyarázatot adnak e tényállásra.
E tekintetben, amikor a Bizottság példákat hoz fel az érintett vállalkozás elmélete hihetőségének megkérdőjelezésére, az ő feladata bizonyítani, hogy e példák mennyiben relevánsak. Ezenkívül a Bizottság nem kifogásolhatja, hogy az érintett vállalkozás nem szolgált további pontosításokkal, mivel a Bizottság az, akinek a jogsértést bizonyítania kell. Ennélfogva, amennyiben a Bizottság a közigazgatási szakaszban úgy véli, hogy az érintett vállalkozás nem támasztotta alá megfelelően a magyarázatát, tovább kell folytatnia az ügy iratainak vizsgálatát, vagy meg kell állapítania, hogy az érdekelt nem tudott annak vizsgálatához szükséges adatokat szolgáltatni, hogy léteznek‑e az érintett vállalkozások párhuzamos magatartására vonatkozóan hihető magyarázatok.
A párhuzamos magatartásra vonatkozó, az összehangolástól eltérő magyarázatok fennállásának értékelése előtt meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a jogsértés fennállását a párhuzamos magatartás puszta megállapításán túlmenő bizonyítékokkal bizonyította‑e. E kérdés vizsgálata ugyanis megelőzi az összehangolástól eltérő magyarázatok megalapozottságának vizsgálatát, ugyanis amennyiben a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy benyújtottak ilyen bizonyítékokat, az említett magyarázatok – még ha hihetők is – nem cáfolhatják e jogsértés megállapítását.
(vö. 93–97., 106., 160. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 122. pont)
8. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 136. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 183. pont)