T‑411/07. R. sz. ügy
Aer Lingus Group plc
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Összefonódások ellenőrzése – Összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – A 139/2004/EK rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdése – Végrehajtás felfüggesztése és ideiglenes intézkedések iránti kérelem – Az intézmények közötti hatáskörmegosztással ellentétes intézkedés – A Bizottság hatásköre – A beavatkozónak címzett ideiglenes intézkedések – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – Elfogadhatóság – A fumus boni iuris hiánya – A sürgősség hiánya – Súlyos és helyrehozhatatlan kár hiánya – Jövőbeli és bizonytalan eseményektől függő kár – Elégtelen indokok – Az érdekek összességének mérlegelése”
A végzés összefoglalása
1. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Az intézkedés ideiglenes jellege
(EK 242. és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)
2. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – A kérelmezőnek a kért felfüggesztés elrendeléséhez fűződő érdeke
(EK 242. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)
3. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Ideiglenes intézkedések – Az intézmények közötti hatáskörmegosztással összeegyeztethetetlen intézkedések
(EK 233. és EK 243. cikk; 139/2004 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) és (5) bekezdés)
4. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Elfogadhatósági feltételek – Keresetlevél – Alaki követelmények
(EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)
5. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró hatásköre – Harmadik feleknek címzett meghagyás kibocsátása – Korlátok
(EK 243. cikk)
6. Verseny – Összefonódások – A Bizottság hatásköre – Megtiltott összefonódás résztvevőivel szembeni intézkedések elfogadása – Feltételek – Az összefonódás létrejötte
(EK 81. és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 139/2004 tanácsi rendelet, 3. cikk, 7. cikk és 8. cikk, (4) és (5) bekezdés)
7. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár
(EK 242. és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)
1. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 107. cikkének 4. §‑a szerint az ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzés csupán ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre az Elsőfokú Bíróságnak az ügy érdemében hozandó határozata tartalmát. Ebből fakadóan, főszabály szerint, e végzések joghatásainak időtartama nem nyúlhat túl az alapeljárás időtartamán.
(vö. 45. pont)
2. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem nem irányulhat nemleges közigazgatási határozat ellen, mivel az a felperes helyzetére semmilyen hatást nem gyakorol. Az ilyen kérelmet, mivel nem áll a felperes érdekében, el kell tehát utasítani, kivéve amennyiben a felfüggesztés szükséges lehet a felperes által kért más ideiglenes intézkedések valamelyikének elfogadásához, feltéve hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró azokat elfogadhatónak és megalapozottnak találja.
(vö. 46–48. pont)
3. Főszabály szerint az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem fogadhat el olyan ideiglenes intézkedést, amely egy másik intézmény hatáskörébe avatkozna be, mert ez ellentétes lenne a különféle közösségi intézmények közötti, az EK‑Szerződés szerzőinek szándéka szerinti hatáskörmegosztással.
Ez a helyzet az olyan ideiglenes intézkedés iránti kérelem esetében, amely olyan végzés meghozatalát kéri, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdését meghatározott módon való alkalmazásával a megtiltott összefonódás másik résztvevőjével szemben bizonyos intézkedéseket hozzon, és következésképpen az ilyen kérelem elfogadhatatlanként elutasítandó. Amennyiben ugyanis a jelen ügyben az alapeljárásban hozott ítéletben úgy döntenének, hogy a Bizottság hatáskörébe tartozik a rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti intézkedések meghozatala, úgy a Bizottság feladata lenne, hogy – ha az összefonódásokkal kapcsolatos ellenőrzési jogköre keretében szükségesnek tartja – az EK 233. cikkel összhangban megtegye az ítéletében foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennek megfelelően, ha az ideiglenes intézkedésről határozó bíró helyt adna a kérelemnek, az olyan intézkedésnek minősülne, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy a megsemmisítést kimondó ítéletből adott következtetéseket vonjon le, és ennélfogva az ilyen végzés meghaladná az ügy érdemében határozó bíróság hatáskörét. Azonban a Szerződés és a rendelet által megállapított hatáskörmegosztás rendszere szerint a Bizottság feladata, hogy meghozza az általa megfelelőnek vélt helyreállító intézkedéseket, ha azt szükségesnek tartja az összefonódások ellenőrzése keretében, különösen a rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján hatáskörébe tartozó ellenőrzési jogok vonatkozásában.
(vö. 49–51. pont)
4. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem az EK 243. cikk szerint nem lehet homályos és pontatlan. Mindazonáltal, ha a felperes által kért intézkedések tartalma a kereset további részei alapján kellően világos, úgy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró arra a következtetésre juthat, hogy a kérelem természete nem homályos és pontatlan, és így azt elfogadhatónak tekintheti.
(vö. 52–53. pont)
5. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet illetően az EK 243. cikk egyértelműen kifejti, hogy „[a] Bíróság az elé terjesztett ügyekben bármilyen szükséges ideiglenes intézkedést elrendelhet”. E tág megfogalmazás célja nyilvánvalóan az, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró bármilyen intézkedést elrendelhessen, amit szükségesnek talál ahhoz, hogy biztosítsa a későbbi végleges határozat teljes érvényesülését, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a hézag a közösségi bíróságok által biztosított jogvédelemben.
Az EK 243. cikk teljes érvényesülésének biztosítása érdekében nem zárható tehát ki, hogy a kérelemről határozó bíró szükség esetén közvetlen kötelezettséget írjon elő harmadik felek számára, mivel az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles jogköre az érintett harmadik felek jogaira és érdekeire gyakorolt hatás vonatkozásában csak olyan esetekben korlátozott, amikor e jogok és érdekek súlyosan érintettek. Ez a széles mérlegelési jogkör e tekintetben az ideiglenes intézkedés címzettjeinek és az ideiglenes intézkedéssel közvetlenül érintett felek eljárási jogainak, különösen a meghallgatáshoz való joguknak a tiszteletben tartásával alkalmazható. Az ilyen ügyekben az ideiglenes intézkedés meghozatalára vonatkozó döntéskor az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tekintettel van továbbá a fumus boni iuris súlyára és a súlyos és helyrehozhatatlan kár közvetlenségére az adott ügyben. Különleges körülmények között, valamint az ideiglenes intézkedések átmeneti jellegére figyelemmel, nem zárható ki a harmadik féllel szemben ideiglenes intézkedés alkalmazása, még akkor sem, ha az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban nem nyílott lehetősége a meghallgatásra, feltéve hogy kitűnik, hogy ilyen intézkedések hiányában a felperes olyan helyzetbe kerülne, amely magát a létét veszélyezteti. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ezen értékeléseket a különböző érdekek mérlegelésekor végzi el.
(vö. 56., 59. pont)
6. A Bizottság nem alkalmazza tévesen a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet 8. cikke (4) és (5) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek valamely tiltott, már megvalósult összefonódás résztvevőivel szembeni intézkedések elfogadására jogosítják fel, amennyiben azután, hogy egy adott vállalkozás teljes tőkéjének megszerzésére irányuló tervezett összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, úgy találja, hogy nem rendelkezik hatáskörrel annak megakadályozását illetően, hogy a szerző fél gyakorolja a végül megszerzett kisebbségi részesedésből származó szavazati jogokat, amennyiben e vállalkozás nincs olyan helyzetben, hogy jogi vagy tényleges irányítást gyakoroljon az összefonódás tárgyát képező vállalkozás felett.
Ugyanis, jóllehet e rendelkezések pontos alkalmazási köre tekintetében az angol változatban szereplő „implemented” kifejezés elvben bizonytalanságra adhat alapot, mivel az „implementation” fogalmának meghatározása magában foglalhatja mind a „valamilyen cél elérésének tényét”, mind ennek „végrehajtását”, azonban a kifejezésnek a francia, német és olasz változatokban alkalmazott megfelelője, az egyéb közösségi jogszabályok francia változatával való összevetés, amelyekben az „implementation” kifejezés egyértelműen „végrehajtást” jelent, és nem „valamilyen cél elérését”, valamint azon tény, hogy a Bizottság a rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében kötelezheti az érintett vállalkozásokat az „összefonódás megszüntetésére”, arra utalnak, hogy az e rendelkezésekben említett „implementation” meghatározása első ránézésre magában foglalja a rendelet 3. cikke szerinti összefonódás teljes megvalósulását, azaz az irányítás megszerzését.
Ezt a következtetést nem vonhatja kétségbe a Bizottság azon állítólagos gyakorlata, amelynek értelmébe utóbbi a részleges megvalósulást még az irányításszerzéshez nem vezető lépések esetében is a rendelet 7. cikkének (1) bekezdése által tiltottnak tekinti, amely rendelkezés értelmében közösségi léptékű összefonódás nem valósulhat meg, amíg a közös piaccal összeegyeztethetőnek nem nyilvánították, és jelzi a feleknek, hogy tartózkodniuk kell az ilyen lépésektől. Ugyanis, először is a Bizottság gyakorlata, jóllehet általános befolyással bíró és fontos a jogos elvárások igazolásának tekintetében, nem meghatározó e tekintetben, mivel a közösségi jog értelmezése az Európai Bíróság és nem a Bizottság előjoga. Másodszor, még ha a rendelet 7. cikkének (1) bekezdését úgy is kellene értelmezni, mint amely csak a Bizottság vizsgálatától függő irányításbeli változást tiltja, és az ahhoz nem vezető lépéseket, mint például a kisebbségi részesedésből származó szavazati jogok gyakorlását nem, úgy tekintettel azon határidőre, amelyen belül a Bizottságnak a bejelentett összefonódást el kell bírálnia, illetőleg az egyes esetekben az irányítás megszerzéséhez vezető különféle körülményekre, a Bizottságnak akkor is jogában állna arra kérni a feleket, hogy ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek az irányításban való változáshoz vezethetnek.
Végezetül a 8. cikk (4) és (5) bekezdésének ezen értelmezése, a 21. cikk (3) bekezdésének arra irányuló tilalmával összefüggésben értelmezve, hogy a tagállamok a közösségi léptékű összefonódásokra a versenyre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat alkalmazzák, első látásra nem eredményezi a rendelet céljával összeegyeztethetetlen hézag kialakulását. Amennyiben ugyanis a fennmaradó kisebbségi részesedés már nem kapcsolódik valamilyen irányításszerzéshez, megszűnik valamely „összefonódás” része lenni, és a 139/2004 rendelet hatályán kívül esik, első ránézésre a rendelet 21. cikke főszabály szerint nem akadályozza meg a nemzeti versenyhatóságokat és nemzeti bíróságokat a versenyre vonatkozó nemzeti jogszabályaik alkalmazásában. Ráadásul, bár az ilyen típusú kisebbségi részesedés első ránézésre nem tűnik a rendelet által szabályozhatónak, elképzelhető, hogy a Bizottság alkalmazhatja az érintett vállalkozások magatartására a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseit, különösen az EK 81. cikket és az EK 82. cikket.
(vö. 89–92., 94., 98., 100–101., 103. pont)
7. Valamely ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgős jellegét annak szükségességéhez viszonyítva kell megítélni, hogy ideiglenesen döntést kell hozni annak elkerülése végett, hogy az ideiglenes intézkedést kérő fél súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedjen. Ez utóbbi felet terheli annak bizonyítása, hogy az alapügy befejezését nem tudná kivárni, anélkül hogy ilyen jellegű kár ne érné.
Ha a kár több tényező fennállásától függ, elegendő, ha kellő valószínűséggel előre látható. Az ideiglenes intézkedést kérő fél azonban köteles bizonyítani azokat a tényeket, amelyek megalapozzák a súlyos és helyrehozhatatlan kár előreláthatóságát. Ahhoz, hogy megállapíthassa, hogy a fenyegető kár súlyos és helyrehozhatatlan, és ezáltal alapot ad az ideiglenes intézkedés alkalmazására, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak tényleges bizonyítékokkal kell bírnia, amelyek lehetővé teszik számára a kért intézkedések elmaradása esetén az egyes érintett jogalanyok esetében nagy valószínűséggel jelentkező pontos következmények megállapítását.
Az ideiglenes intézkedést kérő fél azon állítása, amely szerint az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak az „elővigyázatosság elvét” kell alkalmaznia, és lehetősége van „védőintézkedések” alkalmazására, anélkül hogy az állítólagos kockázat valószerűségének bizonyítékait megvárná, így nem fogadható el.
(vö. 116–119. pont)