T‑410/07. sz. ügy

Jurado Hermanos, SL

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – JURADO közösségi szóvédjegy – A védjegyjogosult megújítási kérelmének hiánya – A védjegy törlése az oltalom lejártának napján – A kizárólagos engedélyes által benyújtott in integrum restitutio iránti kérelem”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – In integrum restitutio

(40/94 tanácsi rendelet, 47. cikk, (1) és (2) cikk, valamint 78. cikk, (1) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Az OHIM határozatai – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(40/94 tanácsi rendelet, 73. cikk)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 78. cikkének (1) bekezdése értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) előtti igazolás feltétele először is az, hogy a kérelmező az érintett eljárásban részt vevő egyik fél legyen, másodszor pedig, hogy annak ellenére mulasztott határidőt az OHIM‑mal szemben, hogy az adott körülmények között kellő gondossággal járt el, és harmadszor, hogy ezen mulasztás a 40/94 rendelet rendelkezéseinek értelmében közvetlenül jogvesztéssel járjon.

Ami az első feltételt illeti, a 40/94 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi védjegyoltalom megújítását a jogosult vagy az általa erre kifejezetten felhatalmazott személy kérelmezheti. Következésképpen kizárólag a jogosultat vagy az általa erre kifejezetten felhatalmazott személyeket lehet a megújítási eljárásban részt vevő feleknek tekinteni.

Különösen, az OHIM 40/94 rendelet 47. cikke (2) bekezdésének első mondata címén fennálló azon kötelezettségéből, hogy a közösségi védjegyoltalom jogosultjait értesítse az oltalom lejártáról, nem következik, hogy az említett jogosultak a megújítási eljárásban részt vevő feleknek tekintendőek. Ugyanis az említett cikk kizárólag olyan tájékoztatási kötelezettséget ír elő az OHIM részére, amely tisztán másodlagos jellegű az eljárásban, ugyanakkor nem célja, hogy jogokkal ruházza fel akár a védjegyjogosultat, akár más személyeket.

(vö. 15–17. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 73. cikkének második mondata szerint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatai csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni. Ez a rendelkezés fejezi ki a közösségi védjegyjogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét. A közösségi jog ezen általános elvénél fogva az olyan hatósági határozatok címzettjeinek, amelyek érzékelhetően érintik érdekeiket, lehetőséget kell adni arra, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat. A meghallgatáshoz való jog valamennyi olyan ténybeli vagy jogi elemre kiterjed, amelyek a határozat alapját képezik, de nem terjed ki a hatóság által elfogadni szándékozott végső állásfoglalásra.

Ezen túlmenően a védelemhez való jog valamely eljárási szabálytalanság révén csak akkor sérthető meg, ha a szabálytalanságnak konkrét hatása van a vállalkozás védekezési képességére. Következésképpen a védelemhez való jog biztosítására irányuló hatályos szabályok figyelmen kívül hagyása csak akkor teszi jogellenessé a közigazgatási eljárást, ha bizonyításra kerül, hogy az különben más kimenetelhez vezethetett volna.

(vö. 31–32. pont)