T‑336/07. sz. ügy
Telefónica, SA
és
Telefónica de España, SA
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A széles sávú internet‑hozzáférés spanyol piacai – Az EK 82. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése – Árprés – A piacok meghatározása – Erőfölény – Visszaélés – Az árprés kiszámítása – A visszaélés hatásai – A Bizottság hatásköre – Védelemhez való jog – Szubszidiaritás – Arányosság – Jogbiztonság – Jóhiszemű együttműködés – A gondos ügyintézés elve – Bírságok”
Az ítélet összefoglalása
1. Eljárás – Keresetlevél – Válasz – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – A keresethez vagy válaszhoz csatolt iratok (A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Iratbetekintés megtagadása – Következmények – Az érintett vállalkozásra háruló bizonyítási teher keretében a terhelő és mentő dokumentumok közötti megkülönböztetés szükségessége
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (2) bekezdés)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)
4. Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Meghatározás – Szempontok – Nagy sebességű internet‑hozzáférési nagykereskedelmi szolgáltatások
(EK 82. cikk; 97/C 372/03 bizottsági közlemény)
5. Verseny – Erőfölény – Az erőfölénnyel uralt piacon tanúsított magatartás, amely hatásokat fejt ki a szomszédos piacon – Az EK 82. cikk alkalmazása
(EK 82. cikk)
6. Verseny – Erőfölény – Értékelési szempontok – Esetleges verseny fennállása a piacon – Hatás
(EK 82. cikk)
7. Verseny – Erőfölény – Fogalom – A rendszeres áremelések kikényszerítésére való képesség – Nem elengedhetetlen elem
(EK 82. cikk)
8. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Árpréshatás – Fogalom – Értékelési szempontok
(EK 82. cikk)
9. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Árpréshatás – Esélyegyenlőség – Hiány
(EK 82. cikk)
10. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Versenykorlátozó hatású magatartások – Lehetséges hatás
(EK 82. cikk)
11. Verseny – Közösségi szabályok – A Bizottság általi alkalmazás – A Bizottság hatáskörének a a távközlési piacokra vonatkozó keretszabályozás általi korlátozása – Hiány
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet; 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság nemzeti szabályozó hatóságokkal való jóhiszemű együttműködésének kötelezettsége – Terjedelem
(EK 10. cikk, EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 11–16. cikk)
13. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Szándékos vagy gondatlan elkövetés – Fogalom
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
14. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Az árképzési gyakorlat visszaélésszerű jellege – a Valamely vállalkozás önálló magatartása a piacon
(EK 82. cikk)
15. Verseny – Közösségi szabályok – Tárgyi hatály – Szabályozott távközlési ágazat – Bennfoglaltság
(EK 82. cikk)
16. Verseny – Bírságok – A Bizottság mérlegelési jogköre – A vállalkozás egyéni magatartásának figyelembevételével történő értékelés
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk)
17. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A piacra gyakorolt tényleges hatás figyelembevételének kötelezettsége – Terjedelem
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, első bekezdés)
18. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Értékelés – A bizottsági iránymutatásban kifejezetten említett három szempont egymástól való kölcsönös függése – A jogsértés különösen súlyosnak minősítése
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1A. pont)
19. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság elrettentő jellege – Általános elrettentő hatás – A büntetések egyéniesítése elvének megsértése – Hiány
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
20. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama – A bírság kiindulási összegének növelése – A jogsértés változó intenzitásának figyelembevétele – Kizártság
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés)
21. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A jogsértésnek a nemzeti jog keretében való vagy a nemzeti hatóságok általi jóváhagyása, illetve megtűrése
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)
1. A Bíróság alapokmányának 21. cikkéből és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjából következően minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. A mellékletek tisztán bizonyító és kisegítő szerepe azt jelenti – amennyiben ezek tartalmazzák azokat a jogi elemeket, amelyekre bizonyos, a keresetlevélben foglalt jogalapok támaszkodnak –, hogy az ilyen elemeket fel kell tüntetni magának a keresetlevélnek a szövegében, vagy ezeknek az elemeknek legalább kellően azonosíthatónak kell lenniük abban. A keresetlevélben ennélfogva egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá. A mellékletek tehát nem szolgálhatnak a keresetlevélben röviden ismertetett jogalap oly módon való részletezésére, hogy az abban fel nem tüntetett kifogásokat és érveket fejtik ki.
A Bíróság alapokmánya 21. cikkének és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑a c) pontjának ezen értelmezése vonatkozik azon válasz elfogadhatóságának feltételeire is, amelynek az eljárási szabályzat 47. cikkének 1. §‑a alapján az a rendeltetése, hogy kiegészítse a keresetlevelet.
Következésképpen a keresetlevél és a válasz mellékletei csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben azok a felperesek beadványainak érdemi részében kifejezetten megjelenő jogalapokat vagy érveket támasztanak alá vagy egészítenek ki, és amennyiben pontosan meghatározható, hogy melyek azok az elemek, amelyek e jogalapokat vagy érveket alátámasztják vagy kiegészítik.
(vö. 58–61., 63. pont)
2. Az uniós versenyjogi szabályok megsértése miatt indított eljárás keretében egy dokumentum valamely vállalkozással való közlésének elmulasztása csak abban az esetben sérti e vállalkozás védelemhez való jogát, ha az utóbbi bizonyítja egyrészről, hogy a Bizottság e dokumentummal támasztotta alá a jogsértéssel kapcsolatos kifogását, másrészről pedig azt, hogy e kifogás csak az említett dokumentumra történő hivatkozással bizonyítható. Amennyiben léteznek olyan egyéb okirati bizonyítékok, amelyekről a felek a közigazgatási eljárás során tudomást szereztek, és amelyek kifejezetten alátámasztják a Bizottság következtetéseit, a nem közölt okirati bizonyíték bizonyítási eszközként való kizárása nem gyengíti a vitatott határozatban szereplő kifogások megalapozottságát. Az érintett vállalkozás kötelezettsége tehát annak bizonyítása, hogy azon következtetés, amelyre a Bizottság a határozatában jutott, eltérő lett volna, ha terhelő bizonyítékként nem kellett volna figyelembe venni azt a nem közölt dokumentumot, amelyre a Bizottság az érintett vállalkozással szemben támaszkodott.
(vö. 78. pont)
3. A védelemhez való jog tisztetleben tartásának elve megköveteli többek között, hogy a Bizottság azon kifogásközlése, amelyet olyan vállalkozáshoz intézett, amellyel szemben a Bizottság a versenyjogi szabályok megsértése miatt szankciót kíván kiszabni, tartalmazza az e vállalkozás ellen felhozott lényeges tényezőket, mint például a vele szemben kifogásolt tényeket, minősítésüket, és azon bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság támaszkodik, annak érdekében, hogy a vállalkozás az ellene indult közigazgatási eljárás során érveit megfelelően kifejthesse. Ez a követelmény akkor teljesül, ha a Bizottság határozata nem állapítja meg az érintettek felelősségét a kifogásközlésben ismertetettektől eltérő jogsértésekért, és csak olyan tényeket vesz figyelembe, amelyekről az érdekeltek kifejthették álláspontjukat.
A Bizottság végleges határozatának azonban nem kell feltétlenül megegyeznie a kifogásközléssel. Így elfogadhatók a kifogásközlés azon kiegészítései is, amelyeket a Bizottság a felek válaszainak tükrében tett, és amelyek érvelése bizonyítja, hogy a felek ténylegesen gyakorolni tudták védelemhez való jogukat. A közigazgatási eljárásra figyelemmel a Bizottság a megfogalmazott kifogások alátámasztása céljából felülvizsgálhatja és ki is egészítheti ténybeli vagy jogi érveit.
Ezért a védelemhez való jog csak akkor sérül a kifogásközlés és a végleges határozat közötti ellentmondás esetén, ha a végleges határozat olyan kifogást tartalmaz, amely a kifogásközlésben nem került megfelelően kifejtésre ahhoz, hogy az alapján a határozat címzettjei meg tudják magukat védeni. Nem ez a helyzet áll fenn, ha a kifogásközlés és a végleges határozat közötti állítólagos eltérések nem vonatkoznak más magatartásokra, mint amelyekkel kapcsolatban az érintett vállalkozás már kifejtette álláspontját, ezért azok nem minősülnek teljesen új kifogásnak.
(vö. 80–82., 84., 85. pont)
4. Valamely vállalkozásnak egy meghatározott ágazati piacon elfoglalt – esetlegesen erőfölényes – helyzetének vizsgálata céljából a versenyhelyzetet azon termékek összességét magában foglaló piac keretében kell értékelni, amelyek jellegzetességeikre tekintettel különösen alkalmasak az állandó szükségletek kielégítésére, és más termékekkel kevéssé felcserélhetők. Ezenfelül, mivel az érintett piac meghatározása annak értékelésére szolgál, hogy az érintett vállalkozás megakadályozhatja‑e a hatékony versenyt, valamint a versenytársaitól és az ügyfeleitől és fogyasztóitól jelentős mértékben független magatartást tanúsíthat‑e, e célból nem lehet az érintett termékek objektív jellegzetességeinek vizsgálatára szorítkozni, hanem figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezetét is.
Az érintett piac fogalma ugyanis azt jelenti, hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek között, ami feltételezi, hogy az ugyanazon piacon lévő valamennyi termék között megfelelő mértékű felcserélhetőség áll fenn az azonos felhasználás tekintetében.
A közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményből is kitűnik, hogy az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart. Közgazdasági nézőpontból az érintett piac meghatározásához a keresleti helyettesíthetőség jelenti a legközvetlenebb és leghatékonyabb fegyelmező erőt egy adott termék szállítóira, különösen ármeghatározó döntéseik vonatkozásában. Továbbá a kínálati oldali helyettesíthetőséget is meg lehet vizsgálni a piacok olyan helyzetekben történő meghatározásakor, amelyekben e helyettesíthetőség hatásai ugyanolyan hatékonyak és közvetlenek, mint a keresleti helyettesíthetőség hatásai. Ehhez az szükséges, hogy a szállítók a relatív árak kismértékű, de tartós változásaira adott válaszként át tudják állítani a termelést az érintett termékekre, és rövid távon forgalomba tudják hozni azokat jelentős pótlólagos költségek vagy kockázatok nélkül.
A széles sávú internet‑hozzáférés nagykereskedelmi piacaival kapcsolatosan a Bizottság jogszerűen megalapozottan állapíthatja meg, hogy – tekintettel az országos szintű nagykereskedelmi kínálatról a regionális szintű nagykereskedelmi kínálatra, illetve a regionális szintű nagykereskedelmi kínálatról a helyi hurok átengedésére való átállással járó jelentős beruházások szükségességére, valamint arra, hogy ez az átállás sok időt vesz igénybe, ezért az nem életképes választás az adott ország teljes területét nézve, és egy minimális kritikus háltózatméret elérését igényeli, továbbá mivel funkcionális különbségek állnak fenn az országos szintű nagykereskedelmi kínálat, a regionális szintű nagykereskedelmi kínálat és a helyi hurok átengedése között – a helyi hurok átengedése nem ugyanazon piac részét képezi, mint az országos szintű nagykereskedelmi kínálat és a regionális szintű nagykereskedelmi kínálat. A Bizottság azt is megalapozottan állapíthatja meg, hogy az országos szintű nagykereskedelmi termék és a regionális szintű nagykereskedelmi termék sem képezi ugyanazon piac részét, ugyanis tekintettel az országos szintű nagykereskedelmi termékről a regionális szintű nagykereskedelmi termékre való átállással járó költségekre, valószínűtlen és gazdasági szempontból illogikus az, hogy azok a piaci szereplők, amelyek már megvalósították hálózattelepítési beruházásaikat, viseljék e hálózat használaton kívül maradásának költségeit, és úgy döntsenek, hogy azt az országos szintű nagykereskedelmi terméket használják, amely nem nyújtana nekik ugyanolyan lehetőségeket a kiskereskedelmi termékkel kapcsolatos szolgáltatás minőségének ellenőrzése tekintetében, mint a regionális szintű nagykereskedelmi termék.
(vö. 111–113., 116., 127., 134., 139., 143. pont)
5. Az érintett nagykereskedelmi piacon erőfölénnyel rendelkező, vertikálisan integrált vállalkozás által a kiskereskedelmi piacon működő versenytársai számára árprést eredményező árképzési gyakorlat visszaélésszerű jellege nem függ az említett vállalkozásnak az utóbbi piacon fennálló erőfölényétől. Ennélfogva valamely vállalkozás árprés formájában kifejtett erőfölényes visszaélésének megállapításához a Bizottságnak nem kell bizonyítania, hogy e vállalkozás mind a nagykereskedelmi, mind a kiskereskedelmi piacon erőfölényes helyzetben van.
(vö. 146. pont)
6. A verseny esetleges fennállása a piacon releváns körülmény az erőfölény meglétének értékelése szempontjából. Mindazonáltal még az adott piacon fennálló, akár élénk verseny sem zárja ki, hogy e piacon erőfölény álljon fenn, amely elsősorban azzal jellemezhető, hogy lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy magatartását úgy határozza meg, hogy piaci stratégiájában nincs tekintettel e versenyre, anélkül azonban, hogy e magatartás miatt káros hatások érnék.
(vö. 162. pont)
7. Még ha a rendszeres áremelések kikényszerítésére való képesség vitathatatlanul az erőfölényes helyzet fennállására utaló jelnek is minősül, az egyáltalán nem elengedhetetlen elem, mivel az erőfölényben lévő vállalkozás ármeghatározással kapcsolatos függetlensége inkább abban áll, hogy e vállalkozás anélkül határozhatja meg az árakat, hogy figyelembe kéne vennie a versenytársak, az ügyfelek és a szállítók reakcióját, mint abban, hogy emelni tudja az árakat.
(vö. 166. pont)
8. Az árprés alkalmazásának megállapításához nem szükséges, hogy az upstream termék miatt a versenytársaknak kiszámlázott nagykereskedelmi ár túlzott mértékű, vagy hogy a származékos termék kiskereskedelmi ára felfaló jellegű legyen. Objektív igazolás hiányában az árprés önmagában is minősülhet az EK 82. cikk szerinti visszaélésnek. Az árprést a szolgáltatások nagykereskedelmi árai és kiskereskedelmi árai közötti eltérés, nem pedig ezen árak önmagában vett szintje eredményezi. Közelebbről, ezen árprés nem csupán a rendkívül alacsony kiskereskedelmi ár, hanem a rendkívül magas nagykereskedelmi ár eredménye is lehet.
Egyébiránt a Bizottság helyesen ítélheti úgy, hogy az árprés megfelelő vizsgálata annak megállapításából áll, hogy valamely, a vertikálisan integrált vállalkozás downstream tevékenységével azonos költségszerkezetű versenytárs képes lenne‑e veszteség nélkül downstream szolgáltatásokat nyújtani, amennyiben a szóban forgó vertikálisan integrált vállalkozásnak a versenytársaknak kiszámlázott upstream hozzáférési árat kellene megfizetnie, utalva a szóban forgó vállalkozás által viselt költségekre, anélkül hogy a fő alternatív piaci szereplők érintett piacon alkalmazott árréseire vonatkozó tanulmányt készítene.
Ugyanis a valamely, erőfölényben lévő vállalkozás által folytatott árpolitika megengedhetőségének értékelése végett főszabály szerint az erőfölényben lévő vállalkozás részéről felmerült költségeken és e vállalkozás stratégiáján alapuló árfeltételekre kell támaszkodni. Így különösen árprést eredményező árképzési gyakorlat esetén az ilyen elemzési kritériumok használata lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az említett vállalkozás kellően hatékony lett volna‑e ahhoz, hogy képes legyen kiskereskedelmi szolgáltatásait veszteség nélkül kínálni a végfelhasználók részére, amennyiben ezt megelőzően az általa alkalmazott nagykereskedelmi árat kellett volna fizetnie az igénybe vett közbenső szolgáltatásokért.
Annál is inkább indokolt e megközelítés, mivel egyrészt megfelel a jogbiztonság általános elvének, hiszen az erőfölényben lévő vállalkozás árainak és költségeinek figyelembevétele lehetővé teszi az utóbbi számára, hogy az EK 82. cikk értelmében rá háruló különleges felelősségre tekintettel értékelje saját magatartásának jogszerűségét. Míg ugyanis az erőfölényben lévő vállalkozás ismeri saját költségeit és díjait, főszabály szerint nem ismeri a versenytársakéit. Másrészt pedig a kizáró jellegű visszaélésszerű magatartás az erőfölényben lévő vállalkozás potenciális versenytársaira is hatással van, amelyeket a jövedelmezőséggel kapcsolatos perspektíva hiánya elrettenthet a piacra való belépéstől.
Valóban nem zárható ki, hogy a versenytársak árai és költségei relevánsak legyenek a szóban forgó árképzési gyakorlat vizsgálata során. Mindazonáltal csak abban az esetben kell megvizsgálni az ugyanazon a piacon jelen lévő két versenytárs árait és költségeit, ha az erőfölényes vállalkozás áraira és költségeire nem lehet hivatkozni.
(vö. 186., 187., 190–194. pont)
9. Nem kifogásolható, hogy a Bizottság az árprés vizsgálatának keretében annak fennállását az érintett vállalkozás minden egyes termékére nézve elkülönítve vizsgálja meg, miközben az alternatív piaci szereplők a nagykereskedelmi termékek optimális kombinációját használják, amely költséggazdaságosságot tesz lehetővé, amennyiben e termékek nem képezik ugyanazon érintett kpiac részét. Ugyanis az EK 82. cikk többek között tiltja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás olyan árképzési gyakorlatot folytasson, amely kiszorító hatást gyakorol a hasonló hatékonyságú, tényleges vagy lehetséges versenytársakra. Az erőfölényes helyzet vizsgálata az azon termékek összességét magában foglaló piacon fennálló versenylehetőségek értékelését követeli meg, amelyek jellegzetességeikre tekintettel különösen alkalmasak az állandó szükségletek kielégítésére, és más termékekkel kevéssé felcserélhetők, mivel az érintett piac meghatározása annak értékelésére szolgál, hogy az érintett vállalkozás megakadályozhatja‑e a hatékony verseny fenntartását.
Egyébiránt nem elfogadható azon érv, miszerint valamely alternatív piaci szereplő az országos szintű termékkel kapcsolatosan gyakorolt árprés miatt elszenvedett veszteségeit az érintett vállalkozás olyan más – bizonyos földrajzi területeken kifizetődőbb – termékeinek alkalmazásából származó bevételekkel kompenzálhatja, amelyek tekintetében az érintett vállalkozás nem alkalmazott árprést, és amelyek egy másik piac részét képezik. A torzulásmentes versenyre épülő rendszer csak akkor garantálható, ha biztosított a különböző gazdasági szereplők közötti esélyegyenlőség. Márpedig az esélyegyenlőség azt feltételezi, hogy a távközlési piacon erőfölényben lévő vállalkozásnak és a vele legalább azonos hatékonyságú versenytársainak azonos esélyei legyenek a kiskereskedelmi piacon. Nem ez a helyzet, ha az alternatív piaci szereplők által a nagykereskedelmi termékekért e vállalkozásnak fizetett árak csak oly módon tükröződhetnek a kiskereskedelmi termékek árában, ha azokat veszteséggel kínálják.
(vö. 200–204. pont)
10. Az EK 82. cikk megsértésének megállapításához elegendő annak bizonyítása, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű magatartása a verseny korlátozására irányul, vagyis másként fogalmazva a magatartás alkalmas ilyen hatás kiváltására. Vagyis az árképzési gyakorlat piacon kifejtett versenyellenes hatásának fenn kell állnia, de nem kell szükségszerűen konkrétnak lennie, mivel elegendő, ha olyan lehetséges versenyellenes hatás nyer bizonyítást, amely alkalmas az erőfölényben lévő vállalkozáshoz képest hasonlóan hatékony versenytársak kiszorítására. E tekintetben nem elfogadható az az érvelés, miszerint a kifogásolt magatartás megkezdése és a határozat Bizottság általi meghozatala között eltelt időre tekintettel nem helyénvaló a valószínű hatások vizsgálatát elvégezni, mivel a Bizottság rendelkezésére állt az ahhoz szükséges idő, hogy bizonyítsa a szóban forgó magatartással összefüggő állítólagos versenyellenes hatások tényleges fennállását.
(vö. 268., 272. pont)
11. Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv létezése egyáltalán nem érinti a Bizottságnak az EK 81. cikk és EK 82. cikk megsértésének megállapítására vonatkozó hatáskörét, amely közvetlenül a 17. rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséből, illetve 2004. május 1‑je óta az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből ered. A Szerződés versennyel kapcsolatos szabályai – utólagos ellenőrzés gyakorlása révén – kiegészítik az uniós jogalkotó által a távközlési piacok előzetes szabályozása céljából elfogadott jogszabályi keretet.
(vö. 293. pont)
12. Az EK 81. cikk és EK 82. cikk alkalmazásával folytatott eljárások keretében létrejövő jogviszonyok tekintetében a jóhiszemű együttműködésnek az EK 10. cikkből következő kötelezettsége – amely a Bizottságot a tagállamokkal fennálló jogviszonyai keretében terheli – teljesítésének részletszabályait pontosabban az 1/2003 rendelet „Együttműködés” című IV. fejezetének 11–16. cikke határozza meg. Ezek a rendelkezések nem írják elő, hogy a Bizottság köteles lenne a nemzeti szabályozó hatóságokkal konzultálni.
(vö. 312. pont)
13. Azon kérdést illetően, hogy a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték‑e el, és ezért kiszabható‑e bírság a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, illetve 2004. május 1‑je óta az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése alapján, e feltétel akkor teljesül, ha a szóban forgó vállalkozásnak – akár tisztában van azzal, akár nem, hogy megsérti a Szerződés versenyjogi szabályait – tudatában kell lennie magatartása versenyellenes jellegének. Valamely vállalkozás akkor van tudatában viselkedése versenyellenes jellegének, ha ismeri azon ténybeli elemeket, amelyek igazolják mind a piacon való erőfölény fennállására vonatkozó megállapítást, mind az ilyen helyzettel való visszaélés Bizottság által megállapított megítélését.
E tekintetben az erőfölényben lévő vállalkozásnak – mint gondos piaci szereplőnek – tisztában kell lennie a piacoknak a versenyügyekben való meghatározására irányadó elvekkel, és adott esetben világos jogi tanácsokért kell folyamodnia ahhoz, hogy ésszerű szinten felmérhesse, hogy bizonyos cselekménynek az adott ügy körülményei között milyen következményei lehetnek. Ez különösen igaz a szakmai tevékenységet ellátó személyek esetében, akik megszokták, hogy foglalkozásuk gyakorlásakor nagy gondossággal kell eljárniuk. Tehát elvárható tőlük, hogy különös gondossággal értékeljék a foglalkozásukkal járó veszélyeket. Továbbá egy körültekintő piaci szereplő nem kételkedhet abban, hogy az a tény, hogy jelentős piaci részesedéssel rendelkezik, még ha nem is szükségszerűen és minden esetben ez az egyetlen, az erőfölény létezését meghatározó jelzés, mégis olyan nagyon jelentős tényező, amelyet a piacon tanúsított esetleges magatartása tekintetében figyelembe kell vennie. E tekintetben a távközlési ágazatban az egyetlen jelentős, nagykereskedelmi termékek nyújtására alkalmas infrastruktúrával rendelkező, továbbá történelmi piaci szereplő nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy erőfölényben van az érintett piacokon. Következésképpen az ilyen piaci szereplő érintett piacokon fennálló piaci részesedésének nagysága azt jelenti, hogy az a meggyőződése, hogy nincs erőfölényben ezeken a piacokon, vagy azon piacok szerkezetének nem megfelelő vizsgálatából eredhet, amelyeken tevékenységét végzi, vagy abból, hogy nem hajlandó e piacok szerkezetét figyelembe venni.
(vö. 319., 320., 323–325. pont)
14. Az EK 82. cikket csak azon versenyellenes magatartásokra kell alkalmazni, amelyeket a vállalkozások saját kezdeményezésükre valósítanak meg. Ha a vállalkozások versenyellenes magatartását nemzeti szabályozás írja elő, vagy ha e nemzeti szabályozás olyan jogi keretet biztosít, amely maga zárja ki a vállalkozás részéről a versenyző magatartás bármilyen lehetőségét, akkor az EK 82. cikk nem alkalmazandó. Ilyen esetben a versenykorlátozás nem a vállalkozás önálló magatartásából származik, ahogy e rendelkezés azt előírja.
Ezzel szemben az EK 82. cikk akkor alkalmazható, ha kiderül, hogy a nemzeti szabályozás nyitva hagyja a lehetőséget, hogy a vállalkozások önálló magatartása a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzításához vezethessen. Ezért az ilyen jogszabálytól függetlenül, amennyiben a vertikálisan integrált, erőfölényben lévő vállalkozás mozgástérrel rendelkezik akár kizárólag a kiskereskedelmi árak módosítását illetően is, az árprés – egyedül ezen indok alapján – e vállalkozásnak tudható be.
E tekintetben még ha feltételezzük is, hogy valamely erőfölényben lévő távközlési vállalkozás árképzési gyakorlata keretében az árak csökkentéséhez a nemzeti távközlési szabályozó hatóság beavatkozására van szükség, és hogy arról e vállalkozás nem dönthet szabadon, az érintett piacon erőfölényben lévő vállalkozást terhelő különös felelősség keretében e vállalkozásnak kell e hatóság elé a díjaira vonatkozóan módosítási kérelmeket előterjesztenie, amennyiben díjai veszélyeztethetik a hatékony és torzításmentes versenyt a közös piacon.
(vö. 328–330., 335. pont)
15. A nemzeti távközlési szabályozásnak a távközlési piacon erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás általi betartása nem védi e vállalkozást a Bizottságnak az EK 82. cikk alapján történő fellépésétől.
Kifejezett eltérés hiányában ugyanis a versenyjog a szabályozott ágazatokra is alkalmazandó. Így a versenyjogi szabályok alkalmazhatósága nem kizárt, amennyiben az érintett ágazati rendelkezések nyitva hagyják a lehetőséget, hogy a vállalkozások önálló magatartása a verseny megakadályozásához, korlátozásához vagy torzításához vezethessen.
(vö. 339., 340. pont)
16. A Bizottság azon döntése, hogy valamely korábbi határozatában nem szab ki bírságot a megállapított jogsértések viszonylagos újszerűsége miatt, nem biztosít mentességet az ugyanolyan jellegű jogsértéseket később elkövető vállalkozásoknak. A Bizottság ugyanis az egyes ügyek konkrét körülményei alapján dönt arról, hogy a megállapított jogsértés szankcionálása és a versenyjog hatékonyságának megőrzése végett helyénvaló‑e bírságot kiszabni.
(vö. 357. pont)
17. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdése értelmében a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során csak akkor kell vizsgálnia annak piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető.
(vö. 389. pont)
18. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás szerint a földrajzi piac kiterjedése csupán az egyike a jogsértés súlyának átfogó értékelése szempontjából releváns három kritériumnak. Ezen egymástól függő kritériumok között a jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik. A földrajzi piac kiterjedése ellenben nem önálló kritérium abban az értelemben, hogy csak a tagállamok többségét érintő jogsértések minősülhetnének „különösen súlyosnak”. Sem az EK‑Szerződés, sem a 17. rendelet, sem az 1/2003 rendelet, sem a hivatkozott iránymutatás, sem az ítélkezési gyakorlat nem enged arra következtetni, hogy csak a nagy földrajzi kiterjedésű korlátozások minősülhetnek ekképpen. Ennélfogva a Bizottság a jelen ügyben jogosult a jogsértést „különösen súlyosnak” minősíteni még akkor is, ha az érintett földrajzi piac egyetlen tagállam területére korlátozódik.
(vö. 413. pont)
19. A Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása – különösen azon jogsértéstípusok vonatkozásában, amelyek az Unió céljainak megvalósítását jelentős mértékben hátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon. Az elrettentésnek egyszerre kell egyedinek és általánosnak lennie. Míg a bírság egyéni jogsértést szankcionál, emellett a versenyszabályok vállalkozások általi tiszteletben tartásának általános politikájába is illeszkedik. Ennélfogva nem lehet arra hivatkozni, a Bizottság megsértette a büntetések egyéniesítésének elvét pusztán azért, mert a Bizottság által valamely vállalkozással szemben kiszabott bírság – amelynek összegét e vállalkozás saját helyzetének figyelembevételével számította ki – olyan más vállalkozásokra nézve is általános elrettentő erővel bírhat , amelyek hajlamosak arra, hogy megsértsék a versenyszabályokat.
(vö. 433. pont)
20. Mivel a versenyjog terén a bírság összegének a jogsértés időtartamára figyelemmel történő növelését ezen, a jogsértés egészének súlya alapján megállapított – és így a jogsértés különböző szakaszainak intenzitását már tükröző – bírság kiindulási összege bizonyos százaárlékának alkalmazásával hajtják végre, ezért ezen összeg emelésekor a jogsértés időtartamának címén nem kell figyelembe vennie a jogsértés intenzitásának az érintett időszak alatti váltakozását.
(vö. 450. pont)
21. Bár bizonyos esetekben nem kizárt, hogy a nemzeti jogi háttér vagy a nemzeti hatóságok magatartása enyhítő körülménynek minősülhessen, a jogsértés nemzeti hatóságok általi jóváhagyása, illetve megtűrése nem vehető e címen figyelembe abban az esetben, ha az érintett vállalkozások rendelkeznek a szükséges eszközökkel arra, hogy pontos és megfelelő jogi tájékoztatást szerezzenek.
(vö. 458. pont)