T‑466/12. sz. ügy

RFA International, LP

kontra

Európai Bizottság

„Dömping – Oroszországból származó ferroszilícium importja – A megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmek elutasítása – Az exportár meghatározása – Egyetlen gazdasági egység – A dömpingkülönbözet meghatározása – Az eredeti vizsgálat során használttól eltérő módszer alkalmazása – A körülmények megváltozása – Az 1225/2009/EK rendelet 2. cikkének (9) bekezdése és 11. cikkének (9) bekezdése”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2015. március 17.

1.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározásának módszere – Számtanilag képzett exportár alkalmazása – Feltételek – Az exportőr és az importőr közötti társulás

(1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (9) bekezdés)

3.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározásának módszere – Számtanilag képzett exportár alkalmazása – Kiigazítások – Hivatalból történő alkalmazás – Az ésszerű haszonkulcs, valamint az importálás és a viszonteladás között felmerülő költségeken alapuló ésszerű árrés figyelembevétele – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (9) bekezdés)

4.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározásának módszere – Számtanilag képzett exportár alkalmazása – Kiigazítások – Ésszerű jelleg – Bizonyítási teher

(1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (9) bekezdés)

5.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározásának módszere – Számtanilag képzett exportár alkalmazása – Kiigazítások – Ésszerű haszonkulcs figyelembevétele – A független importőrtől származó adatokon alapuló számítás

(1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (9) bekezdés)

6.      Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Terjedelem – A kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma

(EUMSZ 263. cikk)

7.      Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Első alkalommal a tárgyaláson felhozott jogalap – Már előterjesztett jogalap kiterjesztésének nem minősíthető jogalap – Elfogadhatatlanság

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §)

8.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Különböző számítási módszerek közötti választás – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (11) bekezdés)

9.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésére alapított, a dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelem – A Bizottság általi értékelés – Az eredeti vizsgálat során használttól eltérő módszer alkalmazása – Feltételek – A körülmények megváltozása – Szigorú értelmezés – Bizonyítási teher – Az 1225/2009 rendelet 2. cikkével összhangban álló módszer alkalmazására vonatkozó kötelezettség

(1225/2009 tanácsi rendelet, 11. cikk, (8) és (9) bekezdés)

10.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésére alapított, a dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelem – A Bizottság általi értékelés – Az eredeti vizsgálat során használttól eltérő módszer alkalmazása – Feltételek – A körülmények olyan változása, amely igazolja a számítási módszer megváltoztatását – A gyártó‑exportőr csoport szerkezetének megváltozása és exportértékesítési láncainak módosulása – Értékelés

(1225/2009 tanácsi rendelet, 11. cikk, (8) és (9) bekezdés)

11.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Az exportár meghatározásának módszere – Figyelembe veendő elem – A rendes kereskedelmi forgalomban alkalmazott ár – Az első független vevő által a gyártó‑exportőr gazdasági egység részére fizetett ár – Az egyetlen gazdasági egység fogalma – Az egyetlen gazdasági egységez tartozó társaságok gyártó‑exportőrnek minősítésére gyakorolt hatás – Hiány

(1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) bekezdés, és (10) bekezdés, i) pont)

12.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésére alapított, a dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelem – A Bizottság általi értékelés – A számítási módszer 1225/2009 rendelet 11. cikkének (9) bekezdésén alapuló meghatározása – A GATT 1994. évi dömpingellenes megállapodással összhangban álló értelmezés szükségessége – Hiány

(Az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, „1994. évi dömpingellenes megállapodás”, 18.3. cikk; 1225/2009 tanácsi rendelet, 11. cikk, (9) bekezdés)

13.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A dömpingellenes vámok visszatérítése – A Bizottság mérlegelési jogköre – A Bizottság által elfogadott iránymutatások hatása

(1225/2009 tanácsi rendelet, 11. cikk, (8) bekezdés; 2002/C 127/06 bizottsági közlemény)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 37. pont)

2.      Az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján a dömpingkülönbözet kiszámítása során az exportőr és az importőr közötti társulás esetén az intézmények jogosultak az exportár képzésére. Ilyen társulás áll fenn különösen, ha az exportőr és az importőr ugyanahhoz a csoporthoz tartozik.

(vö. 39. pont)

3.      Az exportárnak az első független vevővel szemben alkalmazott ár alapján vagy bármilyen más ésszerű alapon történő képzése során az intézményeknek hivatalból kell elvégezniük az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdésében előírt kiigazításokat az uniós határparitáson számított megbízható exportár megállapítása érdekében. E tekintetben az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második és harmadik albekezdése nem zárja ki, hogy kiigazításokat végezzenek az import előtt felmerült költségekre tekintettel, amennyiben e költségeket rendszerint az importőr viseli.

Egyébként az említett rendelkezés nem szabályozza az említett költségeket és a nyereséget fedező ésszerű árrés számításának vagy meghatározásának módszerét. E rendelkezés arra szorítkozik, hogy a kiigazítás tárgyát képező árrés ésszerű jellegére utal.

Végül az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az e költségeket és a nyereséget fedező ésszerű árrés meghatározása tekintetében, következésképpen az uniós bíróság csak korlátozott bírósági felülvizsgálatot gyakorolhat. Ennek meghatározása ugyanis szükségszerűen összetett gazdasági értékeléseket tartalmaz.

(vö. 40–43. pont)

4.      A számtanilag képzett exportáron alapuló dömpingkülönbözet számításával kapcsolatban annak az érdekelt félnek a feladata, hogy előterjessze az állításait igazoló bizonyítékokat és konkrét számításokat, és különösen az általa adott esetben javasolt mértéket, aki vitatni kívánja az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján végzett kiigazítások terjedelmét, amennyiben szerinte az e címen meghatározott árrés túl magas. Az érdekelt félre hárul többek között, hogy olyan számadatokat nyújtson be ellenvéleménye alátámasztására, mint például az állításait igazoló konkrét számítások. E tekintetben különösen az az állítás, hogy import‑ és exportfeladatokat egyesítő gazdasági egység áll fenn, nem fordíthatja meg ezt a bizonyítási terhet, az intézményekre róva azt, hogy hivatalból tegyenek különbséget a kétféle import‑ és exportfeladat, valamint az e feladatokhoz kapcsolódó költségek és nyereség között.

(vö. 44., 61–63. pont)

5.      Amennyiben társulás áll fenn a gyártó és az uniós behozatalt végző importőr között, az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt ésszerű haszonkulcsot nem a társult gyártótól származó, e társulás által esetleg befolyásolt adatok alapján kell számítani, hanem a független importőrtől származó adatok alapján.

(vö. 68. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 77., 78. pont)

7.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 80–82. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 86. pont)

9.      Az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (8) bekezdése értelmében vett valamennyi visszatérítési eljárásban a Bizottság ugyanezen rendelet 11. cikkének (9) bekezdése alapján, változatlan körülmények esetén ugyanazt a módszert alkalmazza, mint amelyet a szóban forgó dömpingellenes vám megállapítását eredményező eredeti vizsgálat alkalmával használt, figyelembe véve különösen ugyanezen rendelet 2. cikkének rendelkezéseit.

E tekintetben azt a kivételt, amely lehetővé teszi a Bizottság számára az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszertől eltérő módszer alkalmazását, amennyiben a körülmények megváltoztak, szükségképpen szigorúan kell értelmezni, mivel valamely általános szabálytól való eltérést vagy az alóli kivételt megszorítóan kell értelmezni. Ezért a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy a körülmények megváltoztak, amennyiben az eredeti vizsgálat során alkalmazottól eltérő módszert kíván alkalmazni.

Továbbá ahhoz, hogy a módszer megváltoztatása az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének fényében igazolható legyen, annak összefüggésben kell lennie a körülmények megállapítást nyert megváltozásával.

E tekintetben a körülmények ilyen megváltozása kivételes jellegét illetően a szigorú értelmezés követelménye nem teheti lehetővé a Bizottság számára, hogy e rendelkezést a szövegével és céljával összeegyeztethetetlen módon értelmezze és alkalmazza. E tekintetben az említett rendelkezés különösen akként rendelkezik, hogy az alkalmazott módszernek összhangban kell lennie az alaprendelet 2. cikkének rendelkezéseivel. Ebből következik, hogy amennyiben a visszatérítési eljárás szakaszában az nyer megállapítást, hogy az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszer nem volt összhangban az alaprendelet 2. cikkével, a Bizottság nem alkalmazhatja többet a szóban forgó módszert, tekintve, hogy a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszer nem volt összhangban az alaprendelet 2. cikkével. Ezzel szemben a módszer megváltoztatásának igazolásához nem elégséges, hogy az új módszer megfelelőbb legyen a réginél olyan esetben, amikor a régi módszer mindazonáltal összhangban van az alaprendelet 2. cikkével.

(vö. 87–91. pont)

10.    A megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelem elbírálása során a Bizottság csak abban az esetben alkalmazhat az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszertől eltérő új módszert a dömpingkülönbözet kiszámítására, ha bizonyítani tudja, hogy a körülmények megváltozása igazolja az új módszer használatát.

E tekintetben, amennyiben a vállalatcsoport szerkezetében, valamint e csoport exportértékesítéseinek szervezésében változás történt, amelynek révén egy új értékesítési csatorna alakult ki, és amely alapján így először vált lehetővé egyéni exportárak megállapítása a csoporthoz tartozó különböző gyártó‑exportőrök tekintetében, e változás igazolja az új módszert alkalmazását, amely szerint egyéni dömpingkülönbözeteket számítanak az érintett gyártó‑exportőrök tekintetében, majd, tekintettel arra, hogy egy vállalatcsoporthoz tartoznak, kiszámítják a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát.

E körülmények között, még ha a Bizottság az eredeti vizsgálat során el is mulasztja bekérni az egyéni adatokat, egy ilyen mulasztás nem teheti jogellenessé a megtámadott határozatokban foglalt, a körülmények megváltozására vonatkozó megállapítást.

(vö. 98–102., 117. pont)

11.    A dömpingmagatartások elemzését illetően, az egyetlen gazdasági egység fogalmát a rendes értéknek az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett meghatározása céljából dolgozták ki. Ha ugyanis valamely gyártó az általában a belső értékesítési részlegre tartozó feladatokkal bízza meg a termékeit forgalmazó azon társaságot, amelyet gazdaságilag ellenőriz, indokolt, hogy a rendes érték meghatározása során azt az árat vegyék alapul, amelyet az első független vásárló fizet a forgalmazó vállalatnak, mivel ezek az árak tekinthetők az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a szokásos kereskedelmi forgalom keretében az első értékesítés során fizetett árnak. Ez a megfontolás analógia útján alkalmazható az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében az exportáron végzett kiigazításokra is. Ebben az összefüggésben, ha egy gyártó a termékeit jogilag önálló, azonban a gazdasági ellenőrzése alatt álló társaság közvetítésével forgalmazza az Unióban, az e gyártó és az értékesítő társaság közötti valós gazdasági helyzetet tükröző megállapítás követelménye sokkal inkább amellett szól, hogy a „gazdasági egység” fogalmát alkalmazzák az exportár számítása érdekében.

Ebből következik, hogy az egyetlen gazdasági egység fogalma különösen annak szükségességén alapul, hogy figyelembe vegyék a gyártó és a forgalmazó társaság közötti kapcsolatok által jellemzett gazdasági helyzetet, amennyiben ez utóbbi társaság az említett gyártó szervezetén belüli értékesítési részleg feladatait látja el.

Ezzel szemben azon tényből, hogy két gyártó ugyanazon csoporthoz tartozik és egyetlen gazdasági egységet alkot egy szintén az említett csoporthoz tartozó, a szervezeten belüli értékesítési részleg feladatait ellátó, jogilag önálló társasággal, az intézményeknek nem kell feltétlenül arra következtetniük, hogy csak az említett egység minősíthető gyártó‑exportőrnek. Ugyanis az ilyen előfeltevés elvonatkoztatna a valós gazdasági helyzettől, amelyet az jellemez, hogy a szóban forgó gyártók, annak ellenére, hogy ugyanazon részvényesek tulajdonában álló testvérvállalatokként ugyanahhoz a csoporthoz tartoznak, sőt, amennyiben megállapítást nyer, egyetlen gazdasági egységet alkotnak, jogilag önálló egységnek minősülnek, amelyek a visszatérítési vizsgálat idején egyénileg gyártották és forgalmazták termékeiket.

(vö. 108–112. pont)

12.    Az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet tárgya az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodásban (dömpingellenes megállapodás) foglalt szabályoknak az uniós jogba való lehető legteljesebb mértékű beépítése. Ezért az alaprendelet rendelkezéseit, amennyire csak lehetséges, a dömpingellenes megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek fényében kell értelmezni. Azonban a megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelem elbírálása során alkalmazandó számítási módszert illetően a dömpingellenes megállapodás nem tartalmaz az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével egyenértékű rendelkezéseket, így az alaprendeletben szereplő szabály nem tekinthető az említett megállapodás valamelyik részletes szabálya olyan beépítésének, amelyet ezért azzal összhangban kellene értelmezni. Továbbá a dömpingellenes megállapodás 18.3. és 18.3.1. cikkének szövegéből és rendszertani összefüggéséből az következik, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésétől eltérően, amely az összes visszatérítési vizsgálat során alkalmazandó módszert határozza meg, a dömpingellenes megállapodás 18.3.1. cikke az említett megállapodás zárórendelkezéseinek, pontosabban azon, 18.3. cikkében foglalt rendelkezéseknek a körébe tartozik, amelyek ugyanezen megállapodás időbeli alkalmazhatóságát határozzák meg.

(vö. 135–137., 139. pont)

13.    Lásd a határozat szövegét.

(vö. 142–144. pont)