Ideiglenes változat
MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. január 25.(1)
C‑27/23. sz. [Hocinx](i) ügy
FV
kontra
Caisse pour l’avenir des enfants
(a Cour de cassation [semmítőszék, Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 45. cikk – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – 883/2004/EK rendelet – Az 1. cikk i) pontja – Személyek szabad mozgása – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – 492/2011/EU rendelet – A 7. cikk (2) bekezdése – Családi támogatás – 2004/38/EK irányelv – A 2. cikk 2. pontja – A »családtag« fogalma – Bírósági elhelyezési határozat hatálya alá tartozó gyermek kizárása – Az ilyen határozat hatálya alá tartozó, a lakóhely szerinti tagállam területén elhelyezett gyermek és a külföldi illetőségű gyermek közötti eltérő bánásmód – Igazolás hiánya”
I. Bevezetés
1. Kizárhatja‑e egy tagállam a határ menti ingázó munkavállalót az otthonában bírósági határozattal elhelyezett, vele egyenes ági rokoni kapcsolatban nem álló, a felügyelete alá tartozó gyermek után járó, az e tagállamban végzett munkavállalói tevékenységéhez kapcsolódó családi támogatásból, miközben az említett tagállamban a bírósági határozattal elhelyezett gyermekek felügyeletét ellátó természetes vagy jogi személyek jogosultak erre a támogatásra?
2. Lényegében ezt a kérdést teszi fel a Cour de cassation (semmítőszék, Luxemburg) a Belgiumban lakóhellyel rendelkező határ menti ingázó munkavállaló, FV és a Caisse pour l’avenir des enfants (a továbbiakban: CAE) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében, hogy ez utóbbi intézmény megtagadta a családi támogatás folyósítását egy FV otthonában bírósági határozattal elhelyezett, vele egyenes ági rokoni kapcsolatban nem álló gyermek után.
3. Ebben az összefüggésben a Bíróságnak az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011/EU rendelet(2) 7. cikkének (2) bekezdését kell ismételten, a 883/2004/EK rendelet(3) 67. cikkével és a 987/2009/EK rendelet(4) 60. cikkével együttesen értelmeznie, és azt kell eldöntenie, hogy fennáll‑e a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód elve értelmében tiltott közvetett hátrányos megkülönböztetés.
4. A jelen ügy a Caisse pour l’avenir des enfants (A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke) ítélet(5) alapjául szolgáló – a CAE ugyanezen családi támogatására vonatkozó – ügy folytatásának tekinthető, és lehetőséget kínál a Bíróság számára annak pontosítására, hogy az ezen ítéletben kialakított megoldás mennyiben alkalmazható a jelen ügyre, különösen azon kérdés vizsgálata alapján, hogy e családi támogatás nyújtása szempontjából a „családtag” fogalmába bele kell‑e érteni a határ menti ingázó munkavállaló otthonában elhelyezett gyermeket is.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A 492/2011 rendelet
5. A 492/2011 rendelet 7. cikke a következőket írja elő:
„(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól [helyesen: munkavállalóktól] eltérő módon, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.
(2) Az említett munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.
[…]”
2. A 883/2004 rendelet
6. A 883/2004 rendelet 1. cikke értelmében:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
i) »családtag«:
1. i. családtagként meghatározott vagy elismert személy, illetve olyan személy, akit a háztartás tagjának tekintenek azok a jogszabályok, amelyek szerint ellátást nyújtanak;
ii. a betegségi, anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátásokról szóló III. cím 1. fejezete szerinti természetbeni ellátások tekintetében, családtagként meghatározott vagy elismert személy, illetve a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai által a háztartás tagjának tekintett személy;
2. ha egy tagállamnak az 1. pont értelmében alkalmazandó jogszabályai nem különböztetik meg a családtagokat és a hatályuk alá tartozó egyéb személyeket, a házastársat, a kiskorú gyermekeket és a nagykorú eltartott gyermekeket családtagoknak kell tekinteni;
3. ha az 1. és 2. pont értelmében alkalmazandó jogszabályok szerint egy személy csak akkor tekinthető családtagnak vagy a háztartás tagjának, ha a biztosított személlyel vagy a nyugdíjassal közös háztartásban él, e feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha a szóban forgó személyt nagyrészt a biztosított személy vagy a nyugdíjas tartja el;
[…]”
7. E rendelet „Egyenlő bánásmód” című 4. cikke kimondja:
„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait.”
8. Az 883/2004 rendelet 67. cikke értelmében:
„Egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. A nyugdíjas azonban a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra.”
3. A 987/2009 rendelet
9. A 987/2009 rendelet „Az alaprendelet 67. és 68. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás” című 60. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A családi ellátások iránti kérelmet az illetékes intézményhez kell címezni. Az alaprendelet 67. és a 68. cikke alkalmazásának céljából az egész család helyzetét úgy kell figyelembe venni, mintha valamennyi érintett személy az érintett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozna és ott tartózkodna, különösen az ilyen ellátások igénylésére való jogosultság szempontjából. Amikor az ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a másik szülő vagy szülőnek tekintett személy, vagy a gyermek, illetőleg gyermekek gyámjaként eljáró személy vagy intézmény által benyújtott, családi ellátásokra vonatkozó kérelmet figyelembe kell vennie azon tagállam illetékes intézményének, amelynek a joga alkalmazandó.”
4. A 2004/38/EK irányelv
10. A 2004/38/EK irányelv(6) 2. cikkének 2. pontja értelmében:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]2. »családtag«:
[…]
c) az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa egyenes ági leszármazottai, akik 21. életévüket nem töltötték be vagy eltartottak;
d) az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa eltartott egyenes ági felmenői”.
5. A 2014/54/EU irányelv
11. A 2014/54/EU irányelv(7) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ez az irányelv rendelkezéseket állapít meg az [EUMSZ 45. cikk] és a [492/2011] rendelet 1–10. cikke által biztosított jogok egységes alkalmazásának és gyakorlati érvényesítésének az elősegítése érdekében. Ezen irányelv az említett jogokat gyakorló uniós polgárokra és családtagjaikra […] alkalmazandó.”
12. Ezen irányelv 2. cikke értelmében:
„(1) Az irányelv a munkavállalók szabad mozgásának a következő, a [492/2011] rendelet 1–10. cikkében említett szempontjaira alkalmazandó:
[…]
c) a szociális és az adókedvezményekhez való hozzáférés;
[…]
(2) Ennek az irányelvnek a hatálya megegyezik a [492/2011] rendelet hatályával.”
B. A luxemburgi jog
13. A jelen ügy szempontjából a code de la sécurité sociale (társadalombiztosítási törvénykönyv)(8) 269. és 270. cikke minősülnek releváns rendelkezésnek.
14. A törvénykönyv 269. cikkének „A jogosultság feltételei” című (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:
„Ez a rendelkezés bevezeti a gyermekek jövőjét szolgáló támogatást (a továbbiakban: családi támogatás).
Családi támogatásra jogosult:
a) a ténylegesen és folyamatosan Luxemburgban tartózkodó és ott bejelentett lakóhellyel rendelkező gyermek;
b) a luxemburgi jogszabályok és az uniós rendeletek hatálya alá tartozó, vagy a Luxemburg által a szociális biztonság tárgyában aláírt és a családi támogatásoknak a foglalkoztatás helye szerinti ország jogszabályainak megfelelő folyósítását előíró két‑ vagy többoldalú aktus hatálya alá tartozó bármely személynek a 270. cikkben meghatározott családtagja. A családtagoknak a szóban forgó rendeletekben vagy aktusokban említett országok egyikében kell lakóhellyel rendelkezniük.”
15. E törvénykönyv 270. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A 269. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában valamely személy házasságon belül és házasságon kívül született, valamint örökbe fogadott gyermekei e személy családtagjának minősülnek, és családi támogatásra jogosultak.”
16. Az említett törvénykönyv 273. cikkének (4) bekezdése a belföldi illetőségű gyermekek tekintetében pontosítja:
„A gyermek bírósági határozat alapján történő elhelyezése esetén a családi támogatást annak a természetes vagy jogi személynek kell folyósítani, aki a gyermek felügyeletével rendelkezik, és akinél a gyermek törvényes lakóhelye, tényleges és folyamatos tartózkodási helye van.”
III. Az alapeljárás tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
17. FV Luxemburgban dolgozik, és Belgiumban rendelkezik lakóhellyel, így határ menti ingázó munkavállalói jogállással rendelkezik, és ily módon a családi támogatások tekintetében a luxemburgi rendszer hatálya alá tartozik. 2005. december 26. óta a gyermek FW‑t egy belga bírósági határozat alapján FV otthonában helyezték el. FV határ menti ingázó munkavállalóként több éve részesült luxemburgi családi támogatásban a gyermek FW után.
18. A törvénykönyvet módosító 2016. július 23‑i törvény hatálybalépésének napjától kezdődően FV a nála elhelyezett gyermek után nem kapott családi támogatást. A CAE irányítóbizottsága 2017. február 7‑i határozatával 2016. augusztus 1‑jére visszamenő hatállyal megvonta FV‑től a gyermek FW után kapott családi támogatást, azzal az indokkal, hogy mivel a gyermek nem áll vele egyenes ági rokoni kapcsolatban, nem az e törvénykönyv 270. cikke értelmében vett „családtagnak”.
19. 2022. január 27‑én a Conseil supérieur de la sécurité sociale (legfelsőbb társadalombiztosítási tanács) – megváltoztatás útján –hatályában fenntartotta a CAE 2017. február 7‑i határozatát. FV felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Cour de cassation (semmítőszék, Luxemburg) előtt.
20. E körülmények között határozott úgy a Cour de cassation (semmítőszék) 2023. január 19‑én kelt, a Bírósághoz 2023. január 23‑án érkezett határozatában, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Az EUMSZ 45. cikk és a [492/2011] rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, valamint a [883/2004] rendelet 67. cikke és a [987/2009] rendelet 60. cikke által biztosított egyenlő bánásmód elvével ellentétesek‑e valamely tagállam azon rendelkezései, amelyek alapján a határ menti ingázók nem részesülhetnek az e tagállamban munkavállalóként végzett tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk bírósági határozattal elhelyezett gyermekek után, holott minden olyan gyermek, akit bírósági határozattal helyeztek el, és aki az említett tagállamban lakóhellyel rendelkezik, jogosult e támogatásra, amelyet a gyermek felügyeletét ellátó azon természetes vagy jogi személynek folyósítanak, akinél a gyermek törvényes lakóhelye van, és akinél tényleges és folyamatos tartózkodási hellyel rendelkezik? A feltett kérdésre adandó választ befolyásolja‑e az a tény, hogy a határ menti ingázó gondoskodik e gyermek eltartásáról?”
21. Írásbeli észrevételeket FV, a CAE, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. A Bíróság úgy döntött, hogy a jelen ügyben nem tart tárgyalást.
IV. Elemzés
22. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését a 883/2004 rendelet 67. cikkével és a 987/2009 rendelet 60. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a határ menti ingázó munkavállalók nem részesülhetnek az e tagállamban végzett munkavállalói tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk elhelyezett és a felügyeletük alatt álló gyermekek után, miközben az említett tagállamban bírósági határozattal elhelyezett gyermekek után a gyermek felügyeletét ellátó természetes vagy jogi személyek jogosultak erre a támogatásra; valamint arra, hogy az e kérdésre adandó válaszra befolyással van‑e az a tény, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gondoskodik a gyermek eltartásáról.
23. Ami az alapügyben szereplő helyzetet illeti, emlékeztetek arra, hogy 2017. február 7‑i határozatával a CAE a törvénykönyv 269. és 270. cikke alapján megállapította, hogy FV 2016. augusztus 1‑jére visszamenő hatállyal már nem részesül családi támogatásban a gyermek FW után, mivel e gyermek semmilyen rokoni kapcsolatban nem áll vele, következésképpen – e 270. cikke értelmében – nem tekinthető családtagnak.(9) Ugyanis, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, a bírósági határozattal a határ menti ingázó munkavállalónál elhelyezett gyermek helyzetéről az említett törvénykönyv nem rendelkezik, így jogosultságot sem biztosít e családi ellátásra.(10)
24. A szóban forgó szabályozással kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a belföldi illetőségű gyermek minden esetben közvetlenül jogosult a családi támogatásra.(11) Ezzel szemben a külföldi illetőségű gyermekeket másodlagos jogszabályok alapján, a határ menti ingázó munkavállalók „családtagjaként” illeti meg ez a jogosultság, amely körbe az ilyen munkavállaló otthonában bírósági határozattal elhelyezett gyermek nem tartozik bele.(12) A kérdést előterjesztő bíróság, különösen a Caisse pour l’avenir des enfants ítéletre hivatkozva, arra keresi tehát a választ, hogy ez az eltérő bánásmód összhangban áll‑e az uniós joggal. Ezen ítéletből ugyanis az következik, hogy a „határ menti ingázó munkavállaló gyermeke” kifejezés alatt – amely gyermek közvetve szociális kedvezményekre jogosult – az érintett munkavállaló házastársával vagy bejegyzett élettársával rokoni kapcsolatban álló gyermeket is érteni kell.
25. FV és a Bizottság úgy véli, hogy az alapügy tárgyát képező rendelkezések állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg. Ezzel szemben a CAE arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben a gyermek FW semmilyen rokonsági kapcsolatban nem áll a határ menti ingázó munkavállalóval vagy annak házastársával. Ennélfogva az az álláspontja, hogy FV sem közvetlenül és személyében, sem pedig családtagként nem hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvére.
26. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolása érdekében először röviden megvizsgálom, hogy a 883/2004 és a 492/2011 rendelet alkalmazható‑e az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló tényállásra (A. szakasz); másodszor bemutatom a Bíróságnak a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben az egyenlő bánásmód elvére vonatkozó releváns ítélkezési gyakorlatát – különösen a Caisse pour l’avenir des enfants ítéletre hivatkozva – (B. szakasz); harmadszor, a családi támogatás szempontjából vizsgálom meg a „családtag” fogalmát (C. szakasz); negyedszer, az ítélkezési gyakorlat fényében az EUMSZ 45. cikk – különösen a 883/2004 rendelettel és a 492/2011 rendelettel összefüggésben történő – értelmezésére összpontosítok annak meghatározása érdekében, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás az EUMSZ 45. cikk és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít‑e meg, különös tekintettel a CAE által előadott érvekre (D. szakasz); ötödször, egyben végezetül tisztázom, hogy az a körülmény, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gondoskodik a gyermek eltartásáról, milyen befolyással van a javasolt válaszra (E. szakasz).
A. A 883/2004 és a 492/2011 rendeletnek az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállásra való alkalmazhatóságáról
27. Figyelembe véve a Bíróságnak a migráns és határ menti ingázó munkavállalókat a gyermekeik után megillető szociális biztonsági ellátásokra és szociális kedvezményekre vonatkozó kiterjedt ítélkezési gyakorlatát,(13) és különösen azt, hogy a Bíróság a Caisse pour l’avenir des enfants ítéletben már határozott a 883/2004 és a 492/2011 rendeletnek az alapügyben szereplőhöz hasonló családi támogatásra való alkalmazhatóságáról, e kérdésre csak röviden térek ki.(14)
28. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az FV‑hez hasonló munkavállaló, aki Luxemburgban dolgozik, és ennélfogva a luxemburgi szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartozik, viszont Belgiumban lakik,(15) a 883/2004 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően e rendelet személyi hatálya alá tartozik.(16)
29. Továbbá, ami a 883/2004 rendelet személyi hatályát illeti, a Bíróság már a Caisse pour l’avenir des enfants ítéletben kimondta, hogy a törvénykönyv 269. cikke (1) bekezdésének a) pontjában rögzítetthez hasonló családi támogatás ezen rendelet 1. cikkének z) pontja értelmében a családi ellátások körébe tartozó szociális biztonsági ellátásnak minősül.(17) Egyrészt a Bíróság pontosította, hogy az ilyen családi támogatást a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermek, valamint a külföldi illetőségű munkavállalók valamennyi, velük egyenes ági rokoni kapcsolatban álló gyermeke után folyósítják. Ezt az ellátást következésképpen a személyes szükségletek bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzetben nyújtják.(18) Másrészről a Bíróság rámutatott, hogy az említett ellátás a családi költségekhez való, a gyermekek eltartásából eredő kiadásokat mérséklő állami hozzájárulást képez.(19)
30. Végezetül pedig ami a 492/2011 rendeletet(20) illeti, a Bíróság ismételten emlékeztetett arra, hogy az egyenlő bánásmódnak az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése által követett célkitűzéséből következik, hogy a „szociális kedvezmény” fogalma, amelyet e rendelkezés kiterjesztett a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókra, minden olyan kedvezményt magában foglal – függetlenül attól, hogy az a munkaszerződéshez kapcsolódik‑e, vagy sem –, amelyet általában a hazai munkavállalók esetében, objektív munkavállalói minőségük folytán vagy az állam területén való lakóhellyel rendelkezés egyszerű ténye alapján elismernek, és e fogalomnak a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókra való kiterjesztése következésképpen alkalmasnak tűnik az Unión belüli mobilitásuk megkönnyítésére, ennélfogva pedig a fogadó tagállamba való integrációjukra.(21)
31. A Bíróság e fogalomra figyelemmel állapította meg azt is, hogy a jelen ügyben az FV‑hez hasonló határ menti ingázó munkavállaló által végzett munkavállalói tevékenységhez kapcsolódó családi támogatás a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális kedvezménynek minősül.(22)
32. Következésképpen aligha kétséges, hogy a törvénykönyv 269. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti családi támogatáshoz hasonló támogatás a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében vett családi ellátásként és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális kedvezményként az uniós jog tárgyi hatálya alá tartozik.(23)
B. A Bíróság ítélkezési gyakorlata
1. A munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben az egyenlő bánásmód elvével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat rövid áttekintése
33. Mint ismeretes, az EUMSZ 45. cikk biztosítja a munkavállalók Unión belüli szabad mozgását. E szabadság az Unió egyik alappillére. Közelebbről, e cikk cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében.
34. A Kempf ítéletben(24) hivatkozott először a Bíróság arra az elvre, amely szerint a munkavállalók szabad mozgását biztosító rendelkezéseket tágan kell értelmezni.(25) E tág értelmezés abból ered, hogy a „munkavállaló” – valamint a „munkavállalói tevékenység” – fogalma a Szerződés által biztosított egyik alapvető szabadság határait szabja meg.(26)
35. Ebben az összefüggésben a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – az egyenlő bánásmód EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályának különös kifejeződése a szociális kedvezmények nyújtásának sajátos területén, és azt ugyanúgy kell értelmezni, mint ez utóbbi rendelkezést.(27) Ily módon azok a munkavállalók, akik már bejutottak a munkaerőpiacra – ahogyan FV is –, az előbbi rendelkezés alapján ugyanolyan szociális kedvezményekre jogosultak, mint a hazai munkavállalók.(28) A Bíróság ugyanis több ízben is megállapította, hogy erre a rendelkezésre éppúgy hivatkozhatnak a migráns munkavállalók, mint a határ menti ingázó munkavállalók.(29)
36. Ezenkívül, amint arra a Bíróság több ízben is emlékeztetett, az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében és az 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő egyenlő bánásmód elve nem csupán a nyíltan az állampolgárságon alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem a hátrányos megkülönböztetés valamennyi leplezett formáját is, amelyek más megkülönböztető ismérvek alkalmazásával valójában ugyanahhoz az eredményhez vezetnek.(30)
37. Közelebbről, a Bíróság – a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések szempontjából központi jelentőségű – Caisse pour l’avenir des enfants ítéletében kimondta, hogy az uniós joggal ellentétesek azok a tagállami rendelkezések, amelyek értelmében a határ menti ingázó munkavállalókat csak a saját gyermekeik után illeti meg az általuk e tagállamban foglalkoztatottként folytatott tevékenységtől függő családi támogatás, házastársuknak a velük leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermekei után azonban nem – akiknek a tartásához viszont hozzájárulnak –, holott az e támogatáshoz való jog az említett tagállamban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermeket megilleti.(31)
38. Amint azt a bevezetésben jeleztem, felmerül a kérdés, hogy a Bíróság ezen válasza átültethető‑e az alapügyben FV esetére, azaz egy olyan gyermek helyzetére, akit bírósági határozat alapján egy határ menti ingázó munkavállaló otthonában helyeztek el. Meg kell tehát vizsgálnom, hogy a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatából eredő alapvető elvekre tekintettel a szóban forgó szabályozás alkalmas‑e arra, hogy a határ menti ingázó munkavállalókkal szemben olyan eltérő bánásmódot valósítson meg, amely állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet.
39. Mindazonáltal, tekintettel a bírósági határozat alapján elhelyezett gyermek és az egyik vagy mindkét szülővel egyenes ági rokoni – ideértve az örökbefogadás révén létrejött – kapcsolatban álló és velük együtt élő gyermek jogi helyzete közötti különbségekre, legelőször is azt a kérdést kell megválaszolni, hogy a szóban forgó családi támogatás szempontjából a „családtag” fogalmába tartozónak kell‑e tekinteni a határ menti ingázó munkavállalónál elhelyezett gyermeket.
40. Az alábbiakban kifejtésre kerülő okokból meggyőződésem, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni.
2. A Caisse pour l'avenir des enfants ítélet: a „családtag” fogalma a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében
41. Az a kérdés, hogy a családi támogatás szempontjából a „családtag” fogalmába tartozónak kell‑e tekinteni a határ menti ingázó munkavállalónál elhelyezett gyermeket is, már csak amiatt is fontos, mert a Caisse pour l’avenir des enfants ítéletben a Bíróság a „családtag” 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett fogalmára támaszkodott.(32)
42. A Caisse pour l’avenir des enfants ítélet alapjául szolgáló ügyben a jelen üggyel ellentétben(33) a kérdést előterjesztő bíróság – második kérdésével – azt kívánta megtudni, hogy a „családtag” fogalmának a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontjában szereplő meghatározása alkalmazható‑e a törvénykönyv 269. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti családi támogatásra, és az erre adott igenlő válasz esetén pedig a harmadik kérdésével azt, hogy a házastárs gyermekének a „családtag” fogalmának a törvénykönyv 270. cikkében rögzített meghatározásából való kizárása tekinthető‑e közvetett hátrányos megkülönböztetésnek.
43. E két kérdés megválaszolása során a Bíróság különösen a Depesme és társai ítélet 40. és 64. pontjára támaszkodott, emlékeztetve egyrészt arra, hogy a migráns munkavállaló családtagjai az e munkavállalót a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megillető egyenlő bánásmód közvetett kedvezményezettjei, másrészt pedig, hogy az EUMSZ 45. cikket és e rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gyermeke, aki közvetve részesülhet az ez utóbbi rendelkezésben szereplő szociális kedvezményekben, nem kizárólag azt a gyermeket jelenti, aki leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban áll e munkavállalóval, hanem az említett munkavállaló házastársának, illetve regisztrált élettársának gyermekét is, ha e munkavállaló hozzájárul e gyermek eltartásához.(34) A Bíróság így tehát megállapította, hogy a határ menti ingázó munkavállaló azon „családtagjának” fogalma, akit a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében közvetve megillethet az egyenlő bánásmód, megfelel a „családtag” 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett fogalmának, amely többek között magában foglalja a házastársat, illetve az uniós polgár azon élettársát, akivel regisztrált élettársi kapcsolatban él.(35)
44. Egyetértek ezzel a következtetéssel. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság közelebbről a következőket vette figyelembe e tekintetben: egyrészt az uniós jogi szabályozás fejlődését,(36) valamint azt a tényt, hogy a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése változtatás nélkül átvette az 1612/68 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének szövegét, másrészt pedig a 2014/54 irányelv (1) preambulumbekezdését, 1. cikkét és 2. cikkének 2. pontját. Ez utóbbi rendelkezések alátámasztják az uniós jogalkotó azon szándékát, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikkében a „családtag” fogalmát a 492/2011 rendelettel hatályon kívül helyezett és felváltott 1612/68 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlatban meghatározott tartalommal vegye át.(37)
45. Kétségtelen, az, hogy a Bíróság ebben az ítéletben a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett „családtag” fogalmára támaszkodott, arra engedne következtetni, hogy e körülmény megakadályozza annak megállapítását, hogy a „családtag” fogalmába – a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben nyújtandó családi támogatás szempontjából – a határ menti ingázó munkavállalónál bírósági végzéssel elhelyezett gyermek konkrétan beletartozhat.
46. Meggyőződésem azonban, hogy ez nem így van, mégpedig az alább kifejtendő okok miatt.
C. A „családtag” fogalmáról a határ menti munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód sajátos összefüggésében
47. Először is, amint arra már rámutattam,(38) ellentétben a Caisse pour l’avenir des enfants ítélet alapjául szolgáló üggyel, a kérdést előterjesztő bíróság nem arra vár választ a Bíróságtól, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának megfelelően ki kell‑e terjeszteni a törvénykönyv 270. cikkének hatályát a bírósági határozattal elhelyezett gyermekekre. A bíróság arra a kérdésre szorítkozik, hogy a szóban forgó családi támogatásra való jogosultság tekintetében a határ menti ingázó munkavállalónál bírósági határozattal elhelyezett külföldi illetőségű gyermek és a bírósági határozattal elhelyezett belföldi illetőségű gyermek közötti eltérő bánásmód összhangban áll‑e az uniós joggal.
48. Az alapjogvita középpontjában tehát nem az a jogi probléma áll, hogy a bírósági határozattal elhelyezett gyermekeket a tagállamok jogrendszereiben „családtagnak” lehet‑e tekinteni vagy sem, hanem a szabad mozgáshoz való jog és a határ menti munkavállaló egyenlő bánásmódhoz való joga. Márpedig, bár a családi ellátásokra jogosult személyek körét a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni,(39) ez nem változtat azon – amint arra a Bíróság több alkalommal emlékeztetett –, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot, a jelen esetben a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseket.(40)
49. Ebben az összefüggésben, a munkavállaló „családtagjainak” meghatározásával kapcsolatban érdemes emlékeztetni arra – amint már korábban megjegyeztem –,(41) hogy a munkavállalók Unión belüli szabad mozgása számos elven, többek között az egyenlő bánásmód elvén alapul. Ezen elvnek a szociális biztonság területén történő végrehajtását egyébiránt olyan uniós szabályozás biztosítja, amely többek között azon az elven alapul, hogy e területen egyetlen tagállam jogszabályai alkalmazandók.(42) Ezért a valamely tagállam területén foglalkoztatott valamennyi személlyel szembeni egyenlő bánásmód lehető leghatékonyabb biztosítása érdekében – a 883/2004 rendelet (8) preambulumbekezdésére figyelemmel értelmezett 4. cikke értelmében –(43) a valamely tagállamban munkavállalóként tevékenységet folytató személy főszabály szerint e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, és e rendelkezésnek megfelelően ott ugyanazon ellátásokban kell részesülnie, mint ugyanezen állam állampolgárainak. A Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a munkavállalók hozzájárulnak a fogadó tagállam szociálpolitikájának finanszírozásához, az ebben az államban általuk munkavállalóként végzett tevékenység után fizetett pénzügyi és szociális hozzájárulás révén. Ennélfogva annak előnyeit ugyanolyan feltételek mellett kell élvezniük, mint a belföldi munkavállalóknak.(44)
50. Hasonlóképpen, a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a más tagállamból származó munkavállaló ugyanolyan szociális ellátásokban részesül, mint a belföldi munkavállalók. Amint arra már emlékeztettem, e két rendelkezés a saját területén érvényesíti az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében előírt egyenlő bánásmód elvét, amely védi az érintett munkavállalókat minden, a tagállamok nemzeti jogszabályaiból eredő, állampolgárságon alapuló közvetlen vagy közvetett megkülönböztetéssel szemben, és azokat ugyanúgy kell értelmezni, mint ez utóbbi rendelkezést.(45)
51. Másodszor azt az elvet kell figyelembe venni, amely szerint az Unió egyik alapját képező, a munkavállalók szabad mozgását biztosító rendelkezéseket tágan kell értelmezni.(46) Ez véleményem szerint azt jelenti, hogy a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmóddal összefüggésben a „családtag” fogalmát tágan kell értelmezni, oly módon, hogy az adott esetben a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontjában felsoroltaktól eltérő személyeket is magában foglaljon, így többek között a bírósági határozattal tartósan törvényes gyámság alá helyezett gyermeket, amennyiben e személyek az említett rendelkezés hatálya alá tartozó gyermekekéhez hasonló helyzetben vannak.(47)
52. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a 2004/38 irányelv (31) preambulumbekezdése kimondja, hogy az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) által elismert elveket.
53. A gyermek mindenek felett álló – a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében elismert – érdekének elsőbbsége egyike az uniós jogrendszert átható elveknek.(48) A Bíróság kimondta, hogy ez az elv az a prizma, amelyen keresztül kell az uniós jog rendelkezéseit értelmezni.(49) A Bíróság ítélkezési gyakorlatában a gyermekeknek a családi életük folytatásához fűződő érdekére is figyelemmel van, amelynek védelmét Chartának az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény(50) 8. cikkével összhangban álló 7. cikke(51) biztosítja. Márpedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nevelőszülők és az otthonukban elhelyezett gyermek közötti tényleges családi élet fennállásának megállapításához számos tényezőt figyelembe kell venni, így például az együtt töltött időt, a kapcsolatuk minőségét és a felnőtt által a gyermek felé vállalt szerepet is.(52)
54. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a Bíróság rendelkezésére álló iratokból a következők tűnnek ki. Először is, a gyermek FW‑t egy tagállami – nevezetesen belgiumi – bírósági határozattal helyezték el FV és felesége otthonában, a párnak két közös, vér szerinti gyermeke van; másodszor, ezen bírósági elhelyezés tartós, mivel a gyermek FW 2005 óta, vagyis egészen kicsi kora óta(53) FV otthonában él; harmadszor FV rendelkezik a gyermek FW feletti felügyeleti joggal, és közvetlenül gondoskodik az eltartásáról, végül, negyedszer pedig a gyermek FW törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye FV‑nél van.
55. Az illetékes hatóságoknak e tényezőket kell figyelembe venniük annak – az érintett munkavállaló tényleges családi helyzetének vizsgálatát követően történő – meghatározása érdekében, hogy a határ menti ingázó munkavállaló otthonában elhelyezett gyermek a családi támogatás nyújtása szempontjából ténylegesen e munkavállaló „családtagjának” minősül‑e.
56. Végezetül, harmadszor, emlékeztetek arra, hogy az (EU) 2019/1111 rendelet(54) 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjából kitűnik, hogy a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése e rendelet hatálya alá tartozik, és e rendelet 30. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás előírása nélkül el kell ismerni. Ennélfogva a jelen ügyben az illetékes luxemburgi hatóságok kötelesek elismerni az elhelyezést elrendelő bírósági határozatot a szóban forgó családi támogatás nyújtása céljából.
57. E megfontolásokra figyelemmel úgy vélem, hogy az a gyermek, akit bírósági határozattal egy határ menti ingázó munkavállaló otthonában helyeztek el, a családi támogatás nyújtása szempontjából a „családtag” fogalmába tartozik, amely fogalom a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontjában felsoroltakon kívüli személyekre is kiterjed.
58. A továbbiakban azt kell megvizsgálni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított, általam fentebb felidézett(55) alapvető elvekre tekintettel, a szóban forgó szabályozás alkalmas‑e arra, hogy a határ menti ingázó munkavállalókkal szemben olyan eltérő bánásmódot valósítson meg, amely állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet.
D. Az EUMSZ 45. cikk és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e a szóban forgó szabályozás?
1. A lakóhelyen alapuló hátrányos megkülönböztetésről
59. A CAE a Caisse pour l’avenir des enfants ítélet 51. pontja alapján azt állítja, hogy amennyiben a bírósági végzés alapján határ menti ingázó munkavállaló otthonában elhelyezett gyermek nem áll leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban ezzel a munkavállalóval, sem annak házastársával, e munkavállaló nem hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvére e gyermek tekintetében. A CAE szerint a jelen ügyet ezért meg kell különböztetni az említett ítélet alapjául szolgáló ügytől.
60. Nem osztom ezt az álláspontot. Bár a két ügy bizonyos mértékben megkülönböztethető, úgy vélem, hogy ez a különbségtétel ugyanakkor az érintett gyermekek helyzetének a szóban forgó családi támogatás nyújtása szempontjából való összehasonlíthatóságát nem érinti.
61. Mindenekelőtt az kétségtelen, hogy a határ menti ingázó munkavállalónál bírósági határozattal elhelyezett gyermekek helyzete jogilag különbözik azon gyermekek helyzetétől, akik egyenes ági rokoni kapcsolatban állnak – ideértve az örökbefogadást is – a velük együtt élő egyik vagy mindkét szülővel. Ugyanakkor összhangban az ítélkezési gyakorlattal, hátrányos megkülönböztetés a különböző szabályoknak hasonló helyzetekre való alkalmazásából, vagy pedig ugyanazon szabálynak különböző helyzetekre történő alkalmazásából következhet.(56) Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ennek során a helyzetek objektív összehasonlíthatóságát a mindenkori szabályozás céljára tekintettel kell megvizsgálni.(57) Amint arra már rámutattam, a szóban forgó családi támogatás a 492/2011 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó szociális kedvezménynek minősül,(58) amely bekezdés tiltja a közvetett hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját.
62. A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a lakóhely alapján való megkülönböztetés, amely inkább más tagállamok állampolgárainak okozhat hátrányt, mivel a belföldi lakóhellyel nem rendelkező személyek a legtöbb esetben külföldi állampolgárok, állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely csupán abban az esetben megengedett, ha objektív módon igazolt.(59)
63. A jelen ügyet illetően emlékeztetek arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a törvénykönyv 269. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint minden olyan gyermek, aki ténylegesen és folyamatosan Luxemburgban tartózkodik, és ott rendelkezik lakóhellyel, családi támogatásra jogosult. A belföldi illetőségű gyermekek e kategóriája tekintetében a törvénykönyv 273. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy bírósági határozat alapján történő elhelyezés esetén a családi támogatást annak a természetes vagy jogi személynek kell folyósítani, aki a gyermek felügyeletével rendelkezik, és akinél a gyermek törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye van. Ezzel szemben a bírósági határozattal a határ menti ingázó – következésképpen külföldi illetőségű – munkavállalónál elhelyezett, és annak felügyelete alatt álló gyermek nem keletkeztet jogot az említett támogatásra. A törvénykönyv 269. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 270. cikke értelmében ugyanis a határ menti ingázó munkavállaló kizárólag a házasságban és a házasságon kívül született, valamint az örökbefogadott gyermekek után jogosult családi támogatásra.
64. Az alapügy tárgyát képező nemzeti jogszabályból az következik, hogy valamennyi Luxemburgban lakóhellyel rendelkező gyermek jogosult a szóban forgó családi támogatásra, ami azt jelenti, hogy a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező munkavállaló otthonában élő valamennyi gyermek jogosult e támogatásra, ideértve az e munkavállaló otthonában bírósági határozattal elhelyezett gyermekeket is. Ezzel szemben a külföldi illetőségű munkavállalók nem jogosultak erre a támogatásra azon gyermekek után, akiket bírósági végzéssel helyeztek el az otthonukban, és akikkel nem állnak egyenes ági rokoni kapcsolatban.
65. Úgy vélem tehát, hogy e jogszabály a családi támogatáshoz való jogot illetően két különböző rendszert vezet be aszerint, hogy a gyermekek Luxemburgban rendelkeznek‑e lakóhellyel, vagy sem, ezáltal a lakóhelyre vonatkozó kritériumon alapuló, és ennélfogva az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdése és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése által tiltott eltérő bánásmódot vezet be. A szociális kedvezmény nyújtása tekintetében a lakóhelyen alapuló ilyen megkülönböztetés véleményem szerint hátrányt okozhat a határ menti ingázó munkavállalónak, és ennélfogva állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely csupán abban az esetben megengedett, ha objektív módon igazolt.(60)
66. Végezetül, a Bíróság rámutatott arra, hogy e tekintetben irreleváns az, hogy az alapeljárásban szereplő családi támogatásra való jogosultságot az alapeljárás tárgyát képező nemzeti jogszabály közvetlenül a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező gyermek – ideértve a bírósági határozattal elhelyezett gyermekeket is – számára biztosítja, míg a külföldi illetőségű munkavállalók esetében ezt a jogot – az e jogszabályban meghatározott családtagokat illetően – a határ menti ingázó munkavállaló számára biztosítja. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy a családi ellátásokat már jellegük miatt sem lehet olyan jogosultságoknak tekinteni, amelyek az egyént a családi helyzetétől függetlenül megilletik.(61)
2. A határ menti ingázó munkavállalókkal szembeni közvetett megkülönböztetés igazolásáról
67. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy a közvetett megkülönböztetés igazolt legyen, alkalmasnak kell lennie valamely jogszerű cél elérésének biztosítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.(62)
68. Márpedig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozik semmilyen igazolásra, és az általa elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel nem látok egyetlen olyan jogszerű célt sem, amely igazolhatná a Luxemburg területén bírósági határozattal elhelyezett gyermek és a határ menti ingázó munkavállaló otthonában bírósági határozattal elhelyezett gyermek közötti hátrányos megkülönböztetést.
69. Ennélfogva úgy vélem, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését a 883/2004 rendelet 67. cikkével és a 987/2009 rendelet 60. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a határ menti ingázó munkavállalók nem részesülhetnek az e tagállamban munkavállalóként végzett tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk bírósági határozattal elhelyezett és a felügyeletük alatt álló gyermekek után, miközben az említett tagállamban bírósági határozattal elhelyezett gyermekek után a gyermek felügyeletét ellátó természetes vagy jogi személyek jogosultak erre a támogatásra.
E. Arról a körülményről, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gondoskodik a gyermek eltartásáról
70. A kérdést előterjesztő bíróság azt is meg kívánja tudni, hogy az a tény, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gondoskodik a gyermek eltartásáról, befolyásolja‑e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott választ.
71. Meg kell jegyeznem, hogy a Caisse pour l’avenir des enfants ítélet 50. pontjából kitűnik, hogy azon követelményt illetően, hogy a határ menti ingázó munkavállalónak kell gondoskodnia a gyermek eltartásáról, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez az utóbbi követelmény olyan ténybeli helyzetből ered, amelyet a hatóságoknak és adott esetben a nemzeti bíróságoknak az érintett által benyújtott bizonyítékok alapján és anélkül kell értékelniük, hogy meg kellene határozniuk e hozzájárulás okait, vagy számszerűsíteniük kellene annak pontos mértékét.
72. E tekintetben lényegesnek tartom annak pontosítását, hogy – amint arra a Bizottság helyesen rámutatott –, e feltétel a külföldi illetőségű munkavállaló részére nyújtott családi támogatás tekintetében kizárólag akkor alkalmazandó, ha a nemzeti szabályozás ezen támogatás nyújtásához ilyen feltételt ír elő azon belföldi illetőségű személy számára is, aki a nála elhelyezett gyermek felügyeletével rendelkezik, és akinél e gyermek törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye van. Egy ettől eltérő következtetés ellentétes lenne a külföldi és a belföldi illetőségű munkavállalók közötti egyenlő bánásmód elvével. E gondolatmenetet követve úgy vélem, hogy a családi támogatás nyújtására vonatkozó azon esetleges követelmény, amely szerint a határ menti ingázó munkavállalónak kellene teljes mértékben biztosítania a nála elhelyezett gyermek szükségleteit, nem lenne elfogadható, ha ez a követelmény az ilyen gyermek felügyeletét ellátó belföldi illetőségű személyre nem vonatkozna, mivel a vér szerinti szülőket – amennyiben ismertek – terhelő tartási kötelezettség vagy a gyermek eltartásában való esetleges részvételük a gyakorlatban nem jelenti azt, hogy az a határ menti ingázó munkavállaló, akinél a gyermeket elhelyezték, ne venne részt a gyermek tartásában. Mindenesetre előfordulhat, hogy a vér szerinti szülők a gyermek tartásához egyáltalán nem, vagy csak igen csekély mértékben járulnak hozzá, mivel helyzetük sok esetben rendkívül bizonytalan.(63)
V. Végkövetkeztetés
73. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Cour de cassation (semmítőszék, Luxemburg) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
Az EUMSZ 45. cikket és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdését a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 67. cikkével és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. cikkével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a határ menti ingázó munkavállalók nem részesülhetnek az e tagállamban munkavállalóként végzett tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk bírósági határozattal elhelyezett és a felügyeletük alatt álló gyermekek után, holott az említett tagállamban bírósági határozattal elhelyezett gyermekek után a gyermek felügyeletét ellátó természetes vagy jogi személynek jogosultak erre a támogatásra. A családi támogatás külföldi illetőségű munkavállaló részére történő nyújtására vonatkozó olyan feltétel alkalmazása, amely szerint e munkavállalónak kell gondoskodnia a gyermek eltartásáról, kizárólag akkor alkalmazandó, ha a nemzeti szabályozás ezen támogatás nyújtásához ilyen feltételt ír elő azon belföldi illetőségű személy számára is, aki a gyermek felügyeletével rendelkezik, és akinél e gyermek törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye van.