A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. július 11.(*)

„Állami támogatások – Közszolgálati műsorszolgáltatás – Spanyolország által az RTVE javára nyújtani tervezett támogatás – A finanszírozási rendszer módosítása – A reklámbevételeknek a televíziós és távközlési szolgáltatókra kivetett új adókkal való felváltása – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Eljárási jogok – Új támogatás – Létező támogatási program módosítása – A támogatás finanszírozási módjának minősülő adóintézkedés – Az adó és a támogatás közötti szükségszerű hozzárendeltségi viszony fennállása – Az adóbevételnek a támogatás nagyságára való közvetlen kihatása – Arányosság – Indokolási kötelezettség”

A T‑151/11. sz. ügyben,

a Telefónica de España, SA (székhelye: Madrid [Spanyolország]),

a Telefónica Móviles España, SA (székhelye: Madrid),

(képviselik őket: F. González Díaz és F. Salerno ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: G. Valero Jordana és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli kezdetben: M. Muñoz Pérez, később: S. Centeno Huerta és N. Díaz Abad, később: N. Díaz Abad és végül: M. Sampol Pucurull abogados del Estado)

és

a Corporación de Radio y Televisión Española, SA (RTVE) (székhelye: Madrid, képviselik: A. Martínez Sánchez, A. Vázquez‑Guillén Fernández de la Riva és J. Rodríguez Ordóñez ügyvédek)

beavatkozók,

a Spanyolország által a Corporación de Radio y Televisión Española (RTVE) számára nyújtandó C 38/09 (korábbi NN 58/09) támogatási rendszerről szóló, 2010. július 20‑i 2011/1/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 1., 9. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: Czúcz O. (előadó) elnök, I. Labucka és D. Gratsias bírák,

hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. október 15‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A jelen keresettel a felperesek, a Telefónica de España, SA és a Telefónica Móviles España, SA a Spanyolország által a Corporación de Radio y Televisión Española (RTVE) számára nyújtandó C 38/09 (korábbi NN 58/09) támogatási rendszerről szóló, 2010. július 20‑i 2011/1/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 1., 9. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik. E határozatban a Bizottság megállapította, hogy a Corporación de Radio y Televisión Española, SA (RTVE) finanszírozási rendszere, amelyet a Spanyol Királyság a Ley 17/2006, de 5 de junio, de la radio y la televisión de titularidad estatal (a közszolgálati rádiózásról és televíziózásról szóló, 2006. június 5‑i 17/2006. sz. törvény, BOE 134. szám, 2006. június 6., 21270. o., a továbbiakban: 17/2006. sz. törvény) törvényt módosító Ley 8/2009, de 28 de agosto, de financiación de la Corporación de Radio y Televisión Española (az RTVE finanszírozásáról szóló, 2009. augusztus 28‑i 8/2009. sz. törvény, BOE 210. szám, 2009. augusztus 31., 74003. o., a továbbiakban: 8/2009. sz. törvény) törvénnyel módosított, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerint összeegyeztethető a belső piaccal.

 A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

2        A Telefónica de España Spanyolország távközlési ágazatának történelmi szereplője, különösen a helyhez kötött telefonszolgáltatások tekintetében, amelyek magukban foglalhatják a kábelen keresztüli fizetős televíziószolgáltatást, az összeköttetést és a bérelt vonalakat. A Telefónica Móviles España Spanyolország egyik mobiltelefon‑szolgáltatója. E két társaság a Telefónica de España, SA 100%‑os tulajdonában van. A Telefónica de España az „Internet Protocol Televisionˮ hálózatán keresztül, az „Imagenioˮ nevű szolgáltatásának nyújtása révén az audiovizuális tartalmak kínálatának piacán tevékenykedik.

3        Az RTVE spanyol rádiós és televíziós műsorszolgáltató közintézmény, amelyet a 17/2006. sz. törvény e területeken közszolgáltatási feladattal bízott meg.

4        A 17/2006. sz. törvény az RTVE vegyes finanszírozási rendszerét írta elő. E törvény értelmében az RTVE egyrészről bevételekkel rendelkezett a kereskedelmi tevékenységeiből, különösen a reklámidők értékesítéséből adódóan. Másrészről ellentételezést kapott a spanyol államtól a közszolgáltatási feladat ellátásáért. Az Európai Közösségek Bizottsága e finanszírozási rendszert (a továbbiakban: az RTVE létező finanszírozási rendszere) az RTVE javára nyújtott állami támogatásról (E 8/05) szóló, 2005. április 20‑i C(2005) 1163 végleges határozatában (összefoglalója: HL 2006. C 239., 17. o.) és az RTVE állományának csökkentését célzó intézkedések finanszírozásáról (NN 8/07) szóló, 2007. március 7‑i C(2007) 641 végleges határozatában (összefoglalója: HL 2007. C 109., 2. o.) jóváhagyta.

5        2009. június 22‑én panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz a 8/2009. sz. törvény alapjául szolgáló törvénytervezetre vonatkozóan. 2009. augusztus 5‑én a Bizottság felkérte a Spanyol Királyságot, hogy szolgáltasson számára információkat e törvénytervezettel kapcsolatban.

6        A 8/2009. sz. törvény, amely 2009. szeptember 1‑jén lépett hatályba, módosította az RTVE létező finanszírozási rendszerét.

7        Először is a 8/2009. sz. törvény előírta, hogy 2009 végétől a reklámok, a televíziós vásárlás, a szponzorálás és a hozzáférési szolgáltatások már nem minősülnek az RTVE finanszírozási forrásainak. Az ezen időpontot követően is az RTVE rendelkezésére álló kereskedelmi bevételek kizárólag a harmadik személyeknek nyújtott szolgáltatásokból, valamint a saját produkcióinak értékesítéséből származó bevételek voltak (a 8/2009. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének e) pontja). E bevételek közel 25 millió euró összegre korlátozódtak (lásd a megtámadott határozat (9) preambulumbekezdését).

8        Ezt követően a többi kereskedelmi bevétel elvesztésének ellensúlyozása érdekében a 8/2009. sz. törvény a 2. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában és 4–6. cikkében bevezette, illetve módosította a következő három adóintézkedést:

–        a Spanyolországban letelepedett ingyenes televíziós szolgáltatók bevételeire kivetett 3%‑os, valamint a fizetős televíziós szolgáltatók bevételeire kivetett 1,5%‑os új adó; ezen adónak az RTVE költségvetéséhez való hozzájárulása nem haladhatja meg az RTVE számára évente megállapított teljes támogatás 15%‑át (az ingyenes televíziózás esetében), illetve 20%‑át (a fizetős televíziózás esetében), és az ezt meghaladó adóbevételeket a spanyol állam általános költségvetésébe kell befizetni (a 8/2009. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 6. cikke);

–        a Spanyolországban letelepedett, a Távközlési Piaci Bizottság szolgáltatói regiszterébe az alábbi szolgáltatási területeken bejegyzett, a spanyol állam területének megfelelő vagy egy autonóm közösségnél nagyobb földrajzi területen működő, audiovizuális vagy bármely más, reklámot is tartalmazó szolgáltatást nyújtó távközlési szolgáltatók bruttó működési bevételeire (a szóban forgó nagykereskedelmi piacon szerzett bevételek kivételével) kivetett 0,9%‑os új adó: helyhez kötött telefonszolgáltatás, mobiltelefon‑szolgáltatás és internetszolgáltatás; a hozzájárulás nem haladhatja meg az RTVE számára évente megállapított teljes támogatás 25%‑át, és az e százalékos arányt meghaladó adóbevételeket a spanyol állam általános költségvetésébe kell befizetni (a 8/2009. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 5. cikke);

–        a rádiófrekvenciák használatára kivetett, már létező adóból származó bevétel 80%‑a, legfeljebb 330 millió euró összegig; a fennmaradó összeget a spanyol állam általános költségvetésébe kell befizetni, és e százalékos arány a spanyol állam általános költségvetéséről szóló törvényekkel összhangban módosítható (a 8/2009. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 4. cikke).

9        Egyébiránt a közszolgáltatási kötelezettségek ellátásának a 17/2006. sz. törvényben előírt ellentételezését fenntartották (a 8/2009. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja). Így, amikor a fent említett finanszírozási források (és néhány más, a 8/2009. sz. törvény (2) cikke (1) bekezdésének f)–i) pontjában előírt csekély jelentőségű forrás) nem voltak elegendőek az RTVE közszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatos összes költség fedezéséhez, a spanyol állam a 8/2009. sz. törvény 2. cikkének (2) bekezdése és a 17/2006. sz. törvény 33. cikke értelmében köteles volt e különbséget kiegészíteni. Ennélfogva az RTVE vegyes finanszírozási rendszere szinte kizárólagos állami finanszírozási rendszerré alakult át (a továbbiakban: szinte kizárólagos állami finanszírozási rendszer).

10      Végül a 8/2009. sz. törvény 3. cikkének (2) bekezdése előírta az RTVE bevételeinek felső határát. A 2010‑es és 2011‑es két év során az említett bevételek összessége nem haladhatta meg az évi 1200 millió eurót, ami egyúttal megfelelt az egyes pénzügyi évekre vonatkozó kiadásai felső határának. A 2012–2014‑es években ezen összeg maximális emelését 1%‑ban állapították meg, a következő évek vonatkozásában pedig az emelést a fogyasztói árindex éves alakulása határozta meg.

11      A 8/2009. sz. törvény módosította az RTVE‑re bízott közszolgálati műsorszolgáltatási feladat meghatározását is. Így különösen a törvény további kötelezettségeket írt elő az RTVE számára a gyermekműsorok vonatkozásában. Egyébiránt korlátozásokat vezetett be a sportesemények továbbközvetítési jogának megszerzésével, valamint a nagy nemzetközi filmgyárak által készített filmek nézettségi csúcsidőben való sugárzásával kapcsolatban is.

12      2009. december 2‑án a Bizottság értesítette a Spanyol Királyságot azon határozatáról, hogy az RTVE finanszírozási rendszerének módosításával kapcsolatban megindítja az EUMSZ 108. cikke szerinti eljárást (a továbbiakban: hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat) (összefoglalója: HL 2010. C 8., 31. o.). A Bizottság felkérte az érintett harmadik feleket a szóban forgó intézkedésre vonatkozó észrevételeik megtételére.

13      2010. március 18‑án a Bizottság megindította az EUMSZ 258. cikk szerinti, tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást, mivel úgy vélte, hogy az elektronikus hírközlésre kivetett adó sérti az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7‑i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv) (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.) 12. cikkét. 2010. szeptember 30‑án a Bizottság indokolással ellátott véleményben arra kérte a Spanyol Királyságot, hogy ezen adót az említett irányelvvel való összeegyeztethetetlensége miatt törölje el.

14      2010. július 20‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben megállapította, hogy az RTVE finanszírozási rendszerének a 8/2009. sz. törvény szerinti módosítása az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság különösen arra a megállapításra támaszkodott, hogy a 8/2009. sz. törvénnyel bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés nem képezi az e törvényben előírt új támogatási elemek szerves részét, tehát ezen adóintézkedéseknek az engedélyezési irányelvvel való esetleges összeegyeztethetetlensége nem érinti a belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát. Egyébiránt megállapította, hogy az RTVE módosított pénzügyi rendszere megfelel az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének, mivel arányos.

 A Törvényszék előtti eljárás

15      A Törvényszék Hivatalához 2011. március 11‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

16      A Törvényszék Hivatalához 2011. május 25‑én benyújtott beadványában a Spanyol Királyság kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

17      A Törvényszék Hivatalához 2011. június 16‑án benyújtott beadványában az RTVE kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

18      A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2011. június 30‑i, illetve szeptember 22‑i végzésével engedélyezte e beavatkozásokat.

19      A Törvényszék Hivatalához 2011. július 20‑án érkezett levelükben a felperesek kérték bizonyos, a keresetlevél mellékleteiben foglalt adatok és információk RTVE‑vel szembeni bizalmas kezelését.

20      A Törvényszék Hivatalához 2011. október 10‑én érkezett levelében az RTVE a felperesek által megfogalmazott bizalmas kezelés iránti kérelem egészével szemben kifogással élt.

21      2011. december 7‑i végzésében a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke ezen bizalmas kezelés iránti kérelmet elutasította.

22      A beavatkozók az előírt határidőn belül benyújtották beadványaikat, a felperesek pedig benyújtották az azokra tett észrevételeiket.

23      A Törvényszék Hivatalához 2012. március 8‑án érkezett levelükben a felperesek kérték bizonyos, az RTVE beavatkozási beadványára tett észrevételeikben foglalt információknak a Spanyol Királysággal és az RTVE‑vel szembeni bizalmas kezelését.

24      A Törvényszék Hivatalához 2012. április 10‑én, illetve 11‑én érkezett levelében a Spanyol Királyság és az RTVE vitatta a felperesek által előterjesztett bizalmas kezelés iránti kérelmet.

25      2013. július 4‑i végzésében a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke elutasította e bizalmas kezelés iránti kérelmet.

26      2013. július 9‑i levelében a Törvényszék az eljárási szabályzatának 64. cikke alapján pervezető intézkedés keretében felkérte a feleket bizonyos kérdések megválaszolására. A felek e kérésnek az előírt határidőn belül eleget tettek.

27      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott. A Törvényszék a 2013. október 15‑én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

28      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        mindenesetre kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére;

–        kötelezze a Spanyol Királyságot a beavatkozásával kapcsolatos összes költség viselésére, ideértve az felperesek részéről felmerült költségeket is;

–        kötelezze az RTVE‑t a beavatkozásával kapcsolatos összes költség viselésére, ideértve az felperesek részéről felmerült költségeket is.

29      A Bizottság, a Spanyol Királyság és az RTVE azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet nyilvánítsa részben elfogadhatatlannak;

–        mindenesetre a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

30      A kereset öt jogalapon, azaz először is az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében biztosított eljárási jogok megsértésén, másodszor az EUMSZ 108. cikknek, valamint az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikke c) pontjának a megsértésén, harmadszor az indokolási kötelezettség e tekintetben való megsértésén, negyedszer az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatás fogalmával kapcsolatban elkövetett hibán, ötödször pedig az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének és az indokolási kötelezettségnek a megsértésén alapul.

1.     A kereset és a jogalapok elfogadhatóságáról

31      A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság előadja, hogy a kereset részben elfogadhatatlan. A felperesek a megsemmisítés iránti kérelmük vonatkozásában eljáráshoz fűződő érdekkel kizárólag a megtámadott határozat azon elemeit illetően bírnak, amelyek az általuk fizetendő hozzájárulásokkal kapcsolatosak. A felpereseknek tehát nem fűződik érdekük az említett határozat megsemmisítését kérni annyiban, amennyiben az vagy olyan hozzájárulásokra vonatkozik, amelyeket mindenképpen meg kell fizetniük, függetlenül az összegek hozzárendeltségétől, vagy pedig olyan hozzájárulásokra, amelyeket nem kell fizetniük. A 8/2009. sz. törvény 4–6. cikkében előírt hozzájárulások mindegyike elválasztható a többitől. Valamelyik hozzájárulás eltörlése tehát nem hat ki a többire.

32      A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalap elfogadhatatlan, mivel a felpereseknek nincs eljáráshoz fűződő érdeke. E jogalapok a megtámadott határozat megalapozottságát érintik. Nem elegendő tehát, hogy a felpereseket az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett feleknek kell tekinteni, hanem az említett határozat által személyükben érintettnek kell lenniük. Márpedig az 8/2009. sz. törvény nem érinti lényegesen a felperesek piaci helyzetét.

33      A felperesek vitatják ezen érveket.

34      E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az európai uniós bíróság az egyes ügyek körülményei alapján jogosult mérlegelni, hogy a megfelelő igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset vagy valamely jogalap anélkül történő érdemi elutasítását, hogy a bíróság előzetesen határozna az elfogadhatóságáról (a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 51. és 52. pontja, valamint a Törvényszék T‑171/02. sz., Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2123. o.] 155. pontja).

35      A jelen ügy körülményei között a Törvényszék megállapítja, hogy az eljárásgazdaságosság érdekében már most meg kell vizsgálni a felperesek megsemmisítés iránti kérelmét és az annak alátámasztására általuk felhozott jogalapok megalapozottságát, anélkül hogy előzetesen határozni kellene a kereset egészének elfogadhatóságáról, vagy pedig a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalap elfogadhatóságáról, mivel a kereset az alább kifejtett okokból mindenképpen megalapozatlan.

2.     Az ügy érdeméről

 Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében biztosított eljárási jogok megsértésére alapított, első jogalapról

36      Első jogalapjukkal a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében biztosított eljárási jogaikat. A hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (29) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés elválasztható az RTVE létező finanszírozási rendszerétől, miközben e tekintetben kétségek álltak fenn. Így a Bizottság korlátozta a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát. E korlátozás következményeképpen korlátozódtak eljárási jogaik, mivel a Bizottság csak az érintett harmadik feleknek az eljárás tárgyával kapcsolatos észrevételeik figyelembevételére köteles. Ennélfogva azon kérdést illetően, hogy az adóintézkedések elválaszthatók‑e a támogatási elemektől, a felperesek úgy érvelnek, hogy nem részesültek olyan védelemben, mint amelyben akkor részesültek volna, ha e kérdés az eljárás tárgyát képezte volna. A helyzet tehát egyenértékű azzal a helyzettel, mint amikor a Bizottság valamely intézkedésről hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül hoz végleges határozatot, annak ellenére, hogy a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban komoly kétségek állnak fenn.

37      A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság vitatja ezen érveket.

38      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás célja többek között az esetlegesen érintett harmadik felek jogainak védelme, és ezen eljárás nélkülözhetetlen, ha a Bizottságnak komoly nehézséget okoz annak megállapítása, hogy valamely intézkedés a közös piaccal összeegyeztethető‑e (a Bíróság C‑47/10. P. sz., Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ügyben 2011. október 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑10707. o.] 70. pontja, valamint a Törvényszék T‑388/03. sz., Deutsche Post és DHL International kontra Bizottság ügyben 2009. február 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑199. o.] 87. pontja).

39      Ki kell emelni továbbá, hogy a jelen ügyben a felperesek nem azt kifogásolják, hogy a Bizottság a 8/2009. sz. törvény tekintetében nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást. A felperesek előadják, hogy noha a Bizottság úgy határozott, hogy e törvény tekintetében megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást, megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében biztosított eljárási jogaikat azzal, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban megállapította, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés elválasztható az RTVE létező finanszírozási rendszerétől.

40      Ezt az érvet el kell utasítani.

41      A Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (29) preambulumbekezdésében tett, a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedésre vonatkozó megállapítások ugyanis nem alkalmasak arra, hogy sértsék a felperesek EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében biztosított eljárási jogait.

42      A felperesek előadásával ellentétben a jelen ügyben fennálló helyzet nem hasonlítható ahhoz a helyzethez, ha a Bizottság úgy határozott volna, hogy a 8/2009. sz. törvénnyel kapcsolatban nem indít hivatalos vizsgálati eljárást.

43      Abban az esetben ugyanis, ha a Bizottság úgy határozott volna, hogy a 8/2009. sz. törvény tekintetében nem indít hivatalos vizsgálati eljárást, a felperesek nem élhettek volna az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében számukra mint érintett harmadik felek számára biztosított eljárási jogokkal.

44      Egyébiránt a jelen ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a 8/2009. sz. törvény tekintetében hivatalos vizsgálati eljárást indít. A felperesek tehát mint érintett harmadik felek észrevételeket tehettek volna, és a Bizottság ezen észrevételeket figyelembe tudta volna venni.

45      Először is a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (29) preambulumbekezdésében foglalt megállapításai nem zárták ki azt, hogy a felperesek a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított adóintézkedések elválasztható jellegét illetően kifejezhessék kétségeiket. Amikor ugyanis a Bizottság valamely intézkedés hivatalos vizsgálatáról határoz, felkéri az érintett harmadik feleket az ezen intézkedésre vonatkozó észrevételeik megtételére. Márpedig semmi nem zárja ki azt, hogy az érintett harmadik felek ne csupán a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban a Bizottság által említett kétségeket illetően, hanem a vizsgált intézkedés más elemeit illetően is észrevételeket tegyenek.

46      Ezt követően, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság az adóintézkedések elválaszthatóságát illetően nem hivatkozott kétségekre a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban, ez nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy hivatalos vizsgálati eljárás során figyelembe vegye a érintett harmadik felek által megfogalmazott kétségeket. Semmi nem zárja ki azt, hogy a valamely érintett harmadik fél észrevételeiben megfogalmazott kétségeket követően a Bizottság alaposabb vizsgálatot végezzen, további információkat szerezzen be, és adott esetben módosítsa álláspontját. A 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat olyan előzetes értékelést foglal magában, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy első véleményt alkosson azon kérdést illetően, hogy a vizsgált intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás jellegét öltik‑e, és összeegyeztethetők‑e a belső piaccal. Az ilyen határozat tehát csak előkészítő jelleget ölt (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑87/09. sz., Andersen kontra Bizottság ügyben 2009. november 25‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 53. pontját). A hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban foglalt értékelések szükségképpen ideiglenes jellegét megerősíti a 659/1999 rendelet 7. cikke, amely kimondja, hogy a Bizottság a végső határozatban úgy határozhat, hogy a vizsgált intézkedés nem minősül támogatásnak, hogy a bejelentett támogatás a közös piaccal összeegyeztethető, hogy a bejelentett támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, illetve hogy a bejelentett támogatás a közös piaccal összeegyeztethetetlen (a Törvényszék T‑190/00. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2003. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑5015. o.] 48. pontja).

47      Ennélfogva a felperesek nem hivatkozhatnak jogosan arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében biztosított eljárási jogaikat érintette a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (29) preambulumbekezdésében tett megállapítása.

48      A felperesek által előadott egyetlen érv sem alkalmas arra, hogy ezt a következtetést kétségbe vonja.

49      Egyrészről a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bíróság C‑290/07. P. sz., Bizottság kontra Scott ügyben 2010. szeptember 2‑án hozott ítéletének (EBHT 2010., I‑7763. o.) 90–99. pontjából arra lehet következtetni, hogy a Bizottság nem köteles figyelembe venni az érintett harmadik felek által a vizsgált intézkedés elemeivel kapcsolatban megfogalmazott kétségeket, amennyiben a Bizottság azoknak nem adott hangot a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban. Márpedig a fent hivatkozott ítélet ezen értelmezése téves. Az említett ítéletben ugyanis a Bíróság annak megállapítására szorítkozott, hogy a Bizottság nem köteles figyelembe venni azon dokumentumokat, amelyeket egyrészről nem a közigazgatási eljárásban, hanem később nyújtottak be hozzá, és amelyek másrészről csak homályos állításokat tartalmaztak.

50      Másrészről a Törvényszék T‑25/04. sz., González y Díez kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑3121. o.) 124–137. pontjára hivatkozva a felperesek előadják, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie azt a jogos bizalmat, amelyet a vizsgálati eljárást megindító határozatban található információk kelthettek.

51      Ezen érvet szintén el kell utasítani.

52      A fenti 50. pontban említett ítélet ugyanis azon esetre vonatkozik, amikor a Törvényszék azt vizsgálta meg, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban elegendő információt adott‑e ahhoz, hogy az intézkedés kedvezményezettje felismerhesse, hogy a Bizottságnak a vizsgált intézkedés valamely elemét illetően kétsége van, továbbá hogy az érveit előadhassa, és olyan információkkal szolgálhasson, amelyeket az ügy teljes ismeretében e kérdést illetően szükségesnek tarthat. Márpedig elegendő információ hiányában valamely intézkedés kedvezményezettje nem számolhat azzal, hogy el kellene oszlatnia a Bizottság ezen intézkedés tekintetében fennálló kétségeit. Ennélfogva hivatkozni lehet a bizalomvédelem elvére akkor, ha a Bizottság a végső határozatban e kétségre támaszkodik.

53      Ezen érvelés a jelen ügyben nem vehető át, mivel egyet nem értés esetén a felperesek előterjeszthették észrevételeiket a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (29) preambulumbekezdésében a Bizottság által tett megállapítással kapcsolatban, amely szerint a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés elválasztható az RTVE létező finanszírozási rendszerétől. Tekintettel arra, hogy a Bizottság ilyen határozatban végzett értékelései szükségképpen ideiglenes jellegűek, a felperesek nem bízhattak abban, hogy a Bizottság az eljárás során, különösen az észrevételeiket követően nem változtat az álláspontján.

54      Ennélfogva az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az EUMSZ 108. cikk és a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében vett új támogatás fogalmával kapcsolatos hibára alapított, második jogalapról

55      A második jogalap a megtámadott határozat indokolásának azon részére irányul, amely „Az intézkedések létező támogatás jellegének elemzéseˮ címet viseli, és amely a (48)–(55) preambulumbekezdésben található. A Bizottság válaszolt a Spanyol Királyság által előadott azon érvre, miszerint a 8/2009. sz. törvény nem minősül az E 8/05 ügyben hozott bizottsági határozatnak megfelelően módosított létező támogatási program lényeges módosításának, tehát nem minősül olyan új támogatásnak, amely új bejelentést tenne szükségessé (lásd a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdését).

56      A felperesek előadják, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (48)–(55) preambulumbekezdésében megsértette az EUMSZ 108. cikk és a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében vett új támogatás fogalmát, amikor megállapította, hogy a RTVE finanszírozási rendszerének a 8/2009. sz. törvény általi módosítása elválasztható az RTVE létező finanszírozási rendszerétől. E törvény nem tekinthető a létező rendszer egyszerű kiegészítésének. Nem korlátozódik a RTVE finanszírozásának módosítására, hanem módosította ez e szervezetre bízott közszolgáltatási feladatot is. Márpedig kapcsolat áll fenn a közszolgáltatási feladat finanszírozása és alakulása között. Ennélfogva a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy a RTVE finanszírozásának az említett törvény által bevezetett módosítása elválasztható a létező rendszertől, és azt nem kellett önállóan megvizsgálni.

57      A felperesek előadják továbbá, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság elvét. Az, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban különbséget tett a finanszírozási rendszer elemzése és a közszolgáltatási feladat módosításának elemzése között, ellentétes a határozathozatali gyakorlatával.

58      A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság viszont úgy véli, hogy e jogalapot el kell utasítani. A 8/2009. sz. törvény általi módosítások elválaszthatók a létező rendszertől. Kizárólag a valamely létező rendszer lényegét, azaz valódi működését érintő módosítások választhatatlanok el a rendszertől. Márpedig a 8/2009. sz. törvény általi módosítások nem érintették a létező finanszírozási rendszer működését. Először is a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés nem érintette sem az RTVE‑nek nyújtott támogatás többi elemének alakulását, sem pedig azt a hatást, amelyet az állami támogatás a piacra kifejthetett. Ezt követően azon tény, hogy az adóintézkedések erősítették a közszolgáltatás függetlenségét, nem érintette a létező rendszer valódi működését, sem pedig azt a hatást, amelyet a támogatás a piacra kifejthetett. Végül a közszolgáltatási feladat kiigazításai e feladat megszorítóbb meghatározását vezették be, amely nem érintette az összeegyeztethetőségének vizsgálatát, és nem változtatott az RTVE létező finanszírozási rendszere létező támogatásnak való minősítésén.

59      A Bizottság hozzáteszi, hogy a határozathozatali gyakorlatára alapított érv hatástalan, mivel az ilyen gyakorlat fennállása nem érintheti a megtámadott határozat jogszerűségét. Mindenesetre a gyakorlata nem inkoherens.

60      Ezzel összefüggésben először is emlékeztetni kell a létező támogatási programok módosításaira vonatkozó szabályokra, majd azon kérdést kell megvizsgálni, hogy a megtámadott határozat (48)–(55) preambulumbekezdésében a Bizottság betartotta‑e ezeket a szabályokat.

 A létező támogatási programok módosításaira vonatkozó szabályokról

61      A létező támogatási programok módosításaira vonatkozó szabályokat illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében új támogatás minden olyan támogatási program vagy egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is.

62      A 659/1999 rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21‑i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.) 4. cikke értelmében azonban valamely létező támogatás módosítása nem szükségképpen minősül új támogatásnak. Amint ugyanis e rendelkezésből kitűnik, a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások, amelyek nem befolyásolhatják a támogatási intézkedés értékelését, nem tekintendők valamely létező támogatás módosításának. Ahhoz tehát, hogy új támogatásnak minősüljön, a létező támogatás módosításának lényegesnek kell lennie.

63      Abban az esetben, ha a létező támogatási program módosítása új támogatásnak minősül, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a módosítás milyen mértékben érinti a létező támogatási programot. Főszabály szerint csak a módosítás mint olyan az, amely új támogatásnak minősül. Az eredeti támogatási program csak abban az esetben válik új támogatási programmá, ha a módosítás magát az eredeti támogatási program lényegét érinti. Márpedig a módosítás nem érinti magát az eredeti program lényegét akkor, ha az új elem az eredeti programtól egyértelműen elválasztható (a Törvényszék T‑195/01. és T‑207/01. sz., Government of Gibraltar kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. április 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2309. o.] 109–111. pontja).

64      Így valamely támogatási program olyan módosítása, amely kiterjeszti a létező támogatási programot egy új kedvezményezetti kategóriára, az eredeti programtól egyértelműen elválasztható módosítást jelent, mivel a létező támogatási programnak a kedvezményezettek új kategóriájára való alkalmazása nem érinti az eredeti program közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését (a Törvényszék T‑189/03. sz., ASM Brescia kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1831. o.] 106. pontja).

65      Ezzel összefüggésben ki kell fejteni továbbá, hogy csak annyiban lehet a létező támogatási program módosítását a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében vett új támogatásnak tekinteni, amennyiben a módosítás annak lényegét érinti. Ennélfogva a Bizottság jogosult kizárólag a létező program azon elemeinek értékelésére szorítkozni, amelyeket a módosítás lényegükben érintett. Ezen elemeket illetően semmi nem zárja ki azt, hogy a Bizottság az eredeti értékelésének eredményére támaszkodjon, és annak vizsgálatára szorítkozzon, hogy a módosítás ezen eredeti értékelést megkérdőjelezi‑e. Ami a tagállam bejelentési kötelezettségét illeti, abból az következik, hogy még abban az esetben is, ha az új támogatási intézkedés a létező támogatási programot lényegében módosítja, a tagállam nem feltétlenül köteles teljes egészében újból bejelenteni a támogatási programot, hanem szorítkozhat a módosítás bejelentésére, feltéve hogy e bejelentés minden olyan szükséges információt tartalmaz, amely lehetővé teszi a Bizottság számára az új támogatási intézkedés értékelését.

 A Bizottság jelen ügyben követett megközelítéséről

66      A fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a megtámadott határozat (48)–(55) preambulumbekezdésében a Bizottság betartotta‑e a létező támogatási programok módosítására vonatkozó szabályokat.

67      A megtámadott határozat (49) és (50) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a 794/2004 rendelet 4. cikke értelmében először is meg kell vizsgálnia, hogy az RTVE finanszírozási rendszerének a 8/2009. sz. törvény által bevezetett módosítása lényeges‑e. Ezt követően megállapította, hogy az RTVE vegyes finanszírozási rendszeréről a szinte kizárólagos állami finanszírozási rendszerre való áttérés, amelyet a Spanyol Királyság az említett törvény elfogadásával bevezetett, lényeges módosításnak, tehát új támogatásnak minősül. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a támogatás összege erőteljesen növekedett, és a reklámmal összefüggő finanszírozást, amely nem minősült támogatásnak, a spanyol által által nyújtott finanszírozás váltotta fel.

68      A megtámadott határozat indokolásának e részében, amelyet egyébként a felek nem vitatnak, a Bizottság tehát kizárólag arról a kérdésről nyilatkozott, hogy az RTVE létező finanszírozási rendszerének a 8/2009. sz. törvény általi módosításai új támogatásnak minősülnek‑e (lásd a fenti 62. pontot). E megfontolások tehát nem érintik azon kérdést, hogy az RTVE létező finanszírozási rendszerének a 8/2009. sz. törvény általi módosításai elválaszthatók‑e.

69      A megtámadott határozat (51) és (52) preambulumbekezdésében a Bizottság bemutatta azon módszert, amelyet a létező támogatási program módosításának elbírálásakor követni szándékozott. A Bizottság, miután hivatkozott a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontjára és a fenti 63. pontban említett ítélkezési gyakorlatra, a megtámadott határozat (52) preambulumbekezdésének első mondatában megállapította, hogy azok a kiigazítások, amelyek nem érintik az intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését, nem érintik a támogatás lényegét sem, tehát nem változtatnak a létező támogatási intézkedés minősítésén. A Bizottság a megtámadott határozat (52) preambulumbekezdésének második és harmadik mondatában megállapította, hogy amikor valamely módosítás a program lényegét érinti, azonban olyan mértékben, hogy e program többi elemének újbóli értékelése nem szükséges, a módosítás független értékelés tárgyát képezheti a program többi elemére történő hivatkozás nélkül, és ilyen esetben a tagállam részéről a bejelentési kötelezettség, a Bizottság részéről pedig a vizsgálati kötelezettség kizárólag a módosításra vonatkozik.

70      E megállapítások nem hibásak. Amint ugyanis a fenti 63. és 64. pontban kifejtésre került, az olyan módosítást, amely nem lehet hatással valamely létező támogatási program értékelésére, mivel nem érinti annak lényegét, e programtól elválaszthatónak kell tekinteni. Egyébiránt, amint a fenti 65. pontban kifejtésre került, abban az esetben, ha valamely, új támogatásnak tekintendő intézkedés hatással lehet az eredeti támogatási program értékelésére, kizárólag e program azon elemei válnak új támogatássá, amelyek lényegükben érintettek.

71      A Bizottság a megtámadott határozat (53)–(55) preambulumbekezdésében a fenti 69. pontban említett módszert alkalmazta.

72      Így a Bizottság a megtámadott határozat (54) és (55) preambulumbekezdésében arról a kérdésről nyilatkozott, hogy az RTVE létező finanszírozási rendszerének a 8/2009. sz. törvény általi módosításai elválaszthatók‑e a létező támogatási programtól.

73      A Bizottság a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdésében megvizsgálta az RTVE számára előirányzott új források és a létező finanszírozási rendszerében szereplő támogatási elemek közötti viszonyt. A Bizottság, miután megerősítette, hogy ezen új források lényegesek, tehát új támogatásnak minősülnek, megállapította, hogy hatással lehetnek „a támogatás egészének a közös piaccal való összeegyeztethetőségéreˮ, tehát a támogatás azon elemeire is, amelyek az RTVE javára bevezetett létező támogatási programban már szerepeltek.

74      A Bizottság a megtámadott határozat (55) preambulumbekezdésében megállapította, hogy e módosításokat hivatalosan be kellett volna hozzá jelenteni az RTVE finanszírozási rendszere egészének a közös piaccal való összeegyeztethetőségére gyakorolt hatásuk miatt. Kifejtette, hogy az új támogatásnak való minősítés kizárólag a módosításra mint olyanra vonatkozik, így kizárólag a változtatások minőségét és a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos következményeiket kell értékelnie.

75      A Bizottság a megtámadott határozat (54)–(55) preambulumbekezdésében tehát nem állapította meg, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett új támogatási elemek a létező támogatási programtól elválaszthatók. Ellenkezőleg, az említett preambulumbekezdésekből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy az említett törvény a létező támogatási program egyes elemeit lényegükben módosította.

76      Ezen értelmezést a megtámadott határozat rendszere is megerősíti. A támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata keretében ugyanis a Bizottság megvizsgálta az RTVE‑nek a 8/2009. sz. törvény által módosított finanszírozási rendszerét, tehát az RTVE számára bevezetett támogatási programot, amely nem csupán az említett törvény által bevezetett új támogatási elemekből áll, hanem a létező programnak az e törvény által lényegesen módosított elemeiből is. Így egyrészről a megtámadott határozat (56)–(60) preambulumbekezdésében a Bizottság elemezte az RTVE közszolgáltatási feladatának módosított meghatározását. Másrészről a megtámadott határozat (67)–(76) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta, hogy e feladatra és az RTVE számára nyújtott támogatási elemek összességére, azaz az e törvény által bevezetett állami forrásokra és az RTVE létező finanszírozási rendszerében már szereplő forrásokra tekintettel fennáll‑e a túlkompenzáció veszélye.

77      Ennélfogva az (54) és (55) preambulumbekezdésből, valamint a megtámadott határozat rendszeréből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság nem állapította meg, hogy a 8/2009. sz. törvényben foglalt támogatási elemek az RTVE létező támogatási programjától elválasztható új támogatásnak minősülnek.

78      E következtetést nem kérdőjelezik meg a Bizottságnak a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében foglalt megfontolásai. Kétségtelen, hogy a Bizottság megállapította, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított adóintézkedések elválaszthatók az RTVE jelenlegi finanszírozási rendszerétől. Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy az új finanszírozási források érinthetik a rendszer mint olyan jogszerűségét, azonban nem érintik az RTVE‑nek nyújtott támogatás többi elemének értékelését, sem pedig azt a hatást, amelyet a támogatás a piacra kifejthet.

79      A felperesek állításával ellentétben azonban a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdéséből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a 8/2009. sz. törvényben foglalt támogatási elemek az RTVE javára bevezetett létező támogatási programtól elválaszthatók.

80      Először is az ilyen értelmezés nem követendő. Elképzelhetőnek tűnik ugyanis az is, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások csak a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított adóintézkedésekre, tehát az említett törvény adózási vetületére vonatkoznak. Ebben az esetben a Bizottság által az említett preambulumbekezdésben kifejtett megfontolások kizárólag e törvény azon elemeire vonatkoznának, amelyek a Bizottság szerint nem képezték a támogatás szerves részét, tehát nem lehettek hatással a közös piaccal való összeegyeztethetőségére (lásd a megtámadott határozat (61)–(66) preambulumbekezdését, amelynek a megalapozottságát a negyedik jogalap vizsgálata keretében vizsgáljuk meg). Hasonlóan elképzelhetőnek tűnik, hogy a Bizottság e preambulumbekezdésben csupán azt kívánta megállapítani, hogy a Spanyol Királyság köteles volt bejelenteni neki a szóban forgó törvényt, azonban nem volt köteles ex novo bejelenteni neki az RTVE létező finanszírozási rendszerének valamennyi elemét (lásd e tekintetben a fenti 65. pontot).

81      Másodszor, noha el kell ismerni, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében foglalt észrevételeinek pontos terjedelme nem teljesen világos, e preambulumbekezdés felperesek általi értelmezését mindenképpen el kell utasítani, mivel szöges ellentétben áll e határozat indokolásának többi részével és a határozat rendszerével (lásd a fenti 72–77. pontot).

82      Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében nem állapította meg, hogy az RTVE létező finanszírozási rendszerének módosításai e rendszertől teljesen elválasztható új támogatásnak minősülnek, amely önálló vizsgálat tárgyát képezheti. Ennélfogva a felperesek állításával ellentétben a Bizottság nem sértette meg az EUMSZ 108. cikket és a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontját.

83      Ennélfogva a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A létező rendszer módosításának elválaszthatóságát illetően az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, harmadik jogalapról

84      A harmadik jogalap keretében a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettséget. A Bizottság nem indokolta meg, hogy hogyan jutott arra a megállapításra, miszerint a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés elválasztható az RTVE jelenlegi finanszírozási rendszerétől.

85      A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság viszont úgy véli, hogy a megtámadott határozat indokolása elégséges.

86      Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolási kötelezettséget az eset körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére, valamint a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is (lásd a Törvényszék T‑81/07–T‑83/07. sz., KG Holding és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑2411. o.] 61. és 62. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

87      Először is a jelen jogalapot el kell utasítani annyiban, amennyiben az a Bizottság azon megállapítására vonatkozik, miszerint a 8/2009. sz. törvény által bevezetett új állami források és a közszolgáltatási feladat meghatározásának módosítása elválasztható a létező támogatási programtól. Amint a fenti 71–83. pontban kifejtésre került, a megtámadott határozat nem tartalmaz a Bizottság által tett ilyen megállapításokat.

88      Másodszor a Bizottság által a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében tett megfontolások pontos terjedelmével kapcsolatos kétséget illetően (lásd a fenti 80. és 81. pontot) emlékeztetni kell arra, hogy valamely határozat indokolásában foglalt esetleges ellentmondás csak akkor jelenti az indokolási kötelezettség megsértését, ha bizonyítást nyer, hogy ezen ellentmondás miatt a jogi aktus címzettje részben vagy egészben nem tudja megismerni a határozat valódi indokait, és e ténynél fogva a jogi aktus rendelkező része részben vagy egészben nélkülözi a jogi alátámasztást (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑347/09. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2013. szeptember 12‑én hozott ítéletének 101. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

89      Márpedig a jelen ügyben ez a feltétel nem teljesül. Amint ugyanis a fenti 72–76. pontban kifejtésre került, először is a megtámadott határozat (54) és (55) preambulumbekezdéséből, valamint az említett határozat rendszeréből világosan kitűnik, hogy a Bizottság nem tekintette úgy, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett módosítások elválaszthatók a létező támogatási programtól. Ezzel összefüggésben meg kell állapítani azt is, hogy azon okok, amelyek miatt a Bizottság úgy tekintette, hogy az RTVE‑nek a 8/2009. sz. törvény által módosított finanszírozási rendszere összeegyeztethető a közös piaccal, kitűnnek a megtámadott határozat (56)–(76) preambulumbekezdéséből, ahol a Bizottság nem csupán a 8/2009. sz. törvény által bevezetett új támogatási elemek közös piaccal való összeegyeztethetőségét, hanem a 17/2006. sz. törvény által módosított támogatási elemeket is megvizsgálta.

90      Harmadszor, még ha feltételezzük is, hogy a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében a Bizottság ellentmondásba került a megtámadott határozatban foglalt többi megfontolással, ami nem nyert bizonyítást, az ilyen ellentmondás nem érintheti a megtámadott határozat jogszerűségét. A Bizottság megközelítése és valódi indokai ugyanis kitűnnek az említett határozat (54) és (55) preambulumbekezdéséből, valamint a határozat rendszeréből (lásd ebben az értelemben a fenti 88. pontban hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 101. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

91      Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

 A Bizottság azon megállapítására alapított negyedik jogalapról, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés nem képezi a támogatás szerves részét

92      A negyedik jogalap a megtámadott határozat (61)–(66) preambulumbekezdésében foglalt indokokra vonatkozik, amely preambulumbekezdésekben a Bizottság megállapította, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés nem képezi nem képezi az e törvény által bevezetett támogatási intézkedés szerves részét.

93      A felperesek előadják, hogy a Bizottság megállapításával ellentétben a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három új adóintézkedés az e törvény által bevezetett új támogatási elemek szerves részét képezi. Ennélfogva a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata keretében a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a három új adóintézkedésnek az uniós joggal és különösen az engedélyezési irányelvvel való összeegyeztethetőségét is.

94      E jogalap két részből áll. Egyrészről a felperesek előadják, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a támogatási intézkedés és annak finanszírozása közötti viszonyt szabályozó kritériumokat. Másrészről arra hivatkoznak, hogy a megfelelő kritériumokat alkalmazva a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés az e törvény által bevezetett támogatási elemek szervez részét képezi.

 Az azon feltételekre vonatkozó első részről, amelyek mellett úgy tekintendő, hogy a támogatás finanszírozási módja a támogatás szervez részét képezi

95      Az első rész a megtámadott határozat (61)–(63) preambulumbekezdésére vonatkozik. A Bizottság a (61) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a 8/2009. sz. törvény szerint az RTVE vegyes finanszírozási rendszeréről a szinte kizárólagos állami finanszírozási rendszerre való áttérést három adóintézkedés bevezetése, illetve módosítása kíséri, amely intézkedések célja a szükséges bevételek beszedése. A Bizottság a (62) preambulumbekezdésben emlékeztetett arra, hogy abban az esetben, ha valamely adó a támogatás szervez részét képezi, a Bizottságnak figyelembe kell vennie a támogatás finanszírozási módját, és csak akkor nyilváníthatja a támogatási programot a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha a támogatási program megfelel az uniós jognak. A Bizottság a (63) preambulumbekezdésben megállapította, hogy ahhoz, hogy valamely adót a támogatási intézkedés szerves részének lehessen tekinteni, az érintett adó és a támogatás között kötelező hozzárendeltségi viszonynak kell fennállnia abban az értelemben, hogy az adóbevételt szükségképpen a támogatás finanszírozására fordítják, és az közvetlenül befolyásolja a támogatás nagyságát.

96      A felperesek előadják, hogy – a Bizottság által a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében megállapítottakkal ellentétben – ahhoz, hogy a valamely támogatási intézkedés finanszírozását célzó adóintézkedések a támogatási intézkedés szervez részét képezzék, elegendő az, hogy az adóintézkedéseket a támogatás kedvezményezettjéhez rendeljék. Nem szükséges viszont az, hogy az adóintézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a támogatás összegének nagyságára. Ez csak egy valószínűsítő körülmény a sok közül.

97      A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság viszont úgy véli, hogy a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében említett kritériumok nem tévesek. Nem tekinthető úgy, hogy valamely adó a támogatási intézkedés szerves részét képezi akkor, ha két feltétel teljesül, azaz először is az adóbevételt szükségképpen a támogatás finanszírozására kell fordítani, másodszor pedig az adóbevételnek közvetlenül befolyásolnia kell a támogatás nagyságát.

98      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUM‑Szerződés pontosan elhatárolja egyrészről az EUMSZ 107–EUMSZ 109. cikkben foglalt, állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, másrészről pedig az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben foglalt, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, és különösen az adórendelkezéseik közötti különbségekből eredő torzításokra vonatkozó szabályokat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑174/02. sz. Streekgewest‑ügyben 2005. január 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑85. o.] 24. pontját).

99      Ebből következik, hogy főszabály szerint a valamely támogatási intézkedés finanszírozását célzó adóintézkedések nem tartoznak az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑175/02. sz. Pape‑ügyben 2005. január 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑127. o.] 14. pontját és a fenti 98. pontban hivatkozott Streekgewest‑ügyben hozott ítélet 25. pontját).

100    Amikor azonban az adóintézkedések a támogatási intézkedés finanszírozásának módját jelentik oly módon, hogy ezen intézkedés szerves részét képezik, a Bizottság nem választhatja el a támogatás vizsgálatát a finanszírozási módjának hatásaitól, mivel ebben a helyzetben a finanszírozási mód uniós joggal való összeegyeztethetetlensége érintheti a támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségét (a fenti 99. pontban hivatkozott Pape‑ügyben hozott ítélet 14. pontja és a fenti 98. pontban hivatkozott Streekgewest‑ügyben hozott ítélet 25. pontja).

101    Az azon kérdést szabályozó kritériumokat illetően, hogy a támogatás finanszírozási módja a támogatás szerves részét képezi‑e, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a vonatkozó nemzeti szabályozás alapján kötelező hozzárendeltségi viszonynak kell fennállnia az érintett adó és a támogatás között abban az értelemben, hogy az adóbevételt szükségképpen a támogatás finanszírozására fordítják, és az közvetlenül befolyásolja a támogatás nagyságát, következésképpen e támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének megítélését (a Bíróság C‑393/04. és C‑41/05. sz. Air Liquide Industries Belgium ügyben 2006. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5293. o.] 46. pontja, valamint C‑333/07. sz. Regie Networks ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑10807. o.] 99. pontja).

102    Ezen ítélkezési gyakorlatból tehát egyrészről kitűnik, hogy ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy valamely adó a támogatási intézkedés szerves részét képezi, szükségképpen léteznie kell egy kötelező nemzeti jogi rendelkezésnek, amely előírja, hogy az adót a támogatás finanszírozására kell fordítani. Ebből következik, hogy ilyen rendelkezés hiányában nem tekinthető úgy, hogy az adót a támogatási intézkedéshez rendelték, tehát az nem minősül a támogatási intézkedés egyik elemének. Másrészről kizárólag azon körülmény, hogy ilyen rendelkezés fennáll, önmagában nem lehet elegendő feltétel annak bizonyításához, hogy az adó a támogatási intézkedés szerves részét képezi. Amikor létezik ilyen nemzeti jogi rendelkezés, meg kell vizsgálni egyébiránt, hogy az adóbevétel közvetlenül befolyásolja‑e a támogatás nagyságát.

103    A felperesek által előadottakkal ellentétben ahhoz, hogy valamely adó a támogatási intézkedés szerves részét képezze, nem elegendő tehát az, hogy az abból származó bevételt szükségképpen a támogatási intézkedés finanszírozására fordítják.

104    A felperesek által az érveik alátámasztására hivatkozott ítélkezési gyakorlatot illetően meg kell állapítani, hogy az általuk említett ítéletek egyike sem támaszthatja alá azon elméletüket, miszerint annak bizonyításához, hogy a finanszírozási mód a támogatási intézkedés szerves részét képezi, elegendő azt bizonyítani, hogy az adóintézkedés alapján beszedett adót a támogatás kedvezményezettjéhez rendelték.

105    Ezzel összefüggésben a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bíróság néhány ítéletében megállapította, hogy az adóintézkedés és a támogatási intézkedés között kötelező hozzárendeltségi viszonynak kell fennállnia, és ha ilyen viszony fennáll, az adóintézkedésből származó bevétel közvetlenül befolyásolja a támogatás nagyságát.

106    Márpedig a felperesek állításával ellentétben az általuk hivatkozott ítéletekből (a Bíróság fenti 98. pontban hivatkozott Streekgewest‑ügyben hozott ítéletének 26. pontja; a fenti 99. pontban hivatkozott Pape‑ügyben hozott ítéletének 15. pontja; C‑128/03. és C‑129/03. sz., AEM és AEM Torino egyesített ügyekben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑2861. o.] 46. és 47. pontja, valamint C‑266/04–C‑270/04., C‑276/04. és C‑321/04–C‑325/04. sz., Distribution Casino France és társai egyesített ügyekben 2005. október 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑9481. o.] 40. pontja) nem lehet arra következtetni, hogy az adóintézkedésnek a támogatás nagyságára gyakorolt közvetlen hatása nem szükséges feltétel, hanem kizárólag egy valószínűsítő körülmény a sok közül. Ellenkezőleg, a fenti 98. pontban hivatkozott Streekgewest‑ügyben hozott ítélet 28. pontjában a Bíróság nem szorítkozott annak vizsgálatára, hogy az adóintézkedés és a támogatási intézkedés között fennáll‑e kötelező hozzárendeltségi viszony, hanem azt is megvizsgálta, hogy az említett adóintézkedésből származó bevétel közvetlenül befolyásolja‑e az említett támogatási intézkedés összegét.

107    Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy azon ítéletekben, amelyekben a Bíróság anélkül állapította meg a támogatási intézkedés és annak finanszírozása közötti elválaszthatatlan viszonyt, hogy kifejezetten hivatkozott volna azon követelményre, miszerint az adóintézkedésnek közvetlenül befolyásolnia kell a támogatás összegét (a Bíróság C‑261/01. és C‑262/01. sz., van Calster és társai egyesített ügyekben 2003. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑12249. o.] 55. pontja, valamint C‑34/01–C‑38/01. sz. Enirisorse‑ügyben 2003. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑14243. o.] 47. pontja), olyan esetekről volt szó, amelyekben e feltétel teljesült.

108    Ennélfogva a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy ahhoz, hogy a finanszírozási mód a támogatási intézkedés szerves részét képezze, az érintett adó és a támogatás között kötelező hozzárendeltségi viszonynak kell fennállnia abban az értelemben, hogy az adóbevételt szükségképpen a támogatás finanszírozására fordítják, és az közvetlenül befolyásolja a támogatás nagyságát.

109    Ennélfogva az első részt el kell utasítani.

 Az e feltételek alkalmazására vonatkozó második részről

110    A második rész a megtámadott határozat (64)–(66) preambulumbekezdésére vonatkozik, amelyben a Bizottság megállapította, hogy az annak megállapításához megkövetelt feltételek, hogy a finanszírozási mód a támogatási intézkedés szerves részét képezi, a jelen ügyben nem teljesülnek.

111    A megtámadott határozat (64) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az RTVE‑nek szánt támogatás összegét kizárólag az RTVE finanszírozási szükségleteinek és a közszolgálati műsorszolgáltatás becsült nettó költségeinek figyelembevételével állapítják meg. A gyakorlatban és a törvény szerint az RTVE által kapott finanszírozás független az adókból származó bevételektől, mivel kizárólag a közszolgáltatási kötelezettség nettó költségeitől függ. Az RTVE közszolgáltatási feladatának tervezett teljes finanszírozása nem függ a konkrét adóbevételek összegétől, hanem minden esetben a spanyol állam általános költségvetéséből származik. E tekintetben a Bizottság egyrészről megállapította, hogy az RTVE finanszírozására szánt adóbevétel nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettség nettó költségeit, mivel az ezt meghaladó bevételeket vissza kell fizetni az említett általános költségvetésbe. Másrészről megállapította, hogy ha a közszolgáltatási kötelezettség nettó költségei meghaladják az adókból származó bevételeket, a különbséget ezen általános költségvetés hozzájárulásaiból egészítik ki. E bevételek nagyobb vagy kisebb összege nem változtat az előirányzott összegeken. Ha az új adóalapokból származó bevételek elégtelennek bizonyulnának a reklámok eltörlése miatti finanszírozási deficit fedezésére, a 17/2006. sz. törvény 33. cikke szerint a szükséges forrásokat ugyanezen általános költségvetésből biztosítják.

112    Egyébiránt a megtámadott határozat (65) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy azon tény, hogy az adók és bevezetésük célja közötti kapcsolat említésre kerül az indokolásban és magában a 8/2009. sz. törvényben is, nem változtat ezen a következtetésen. Az említett törvény szövege nem határozza meg az adók és a támogatás közötti kapcsolat minőségét.

113    Végül a megtámadott határozat (66) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés nem képezi a támogatás szerves részét, tehát az engedélyezési irányelvnek való meg nem felelésük nem érinti a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozatát.

114    A felperesek úgy vélik, hogy e megállapítások téves jogalkalmazásból erednek. Szerintük a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a 8/2009. sz. törvény 5. cikkében kivetett adó az említett törvény által bevezetett támogatási elemek szerves részét képezi.

115    Először is a 8/2009. sz. törvény 5. cikkének (1) és (7) bekezdéséből kitűnik, hogy ez e befizetésből származó bevételek az RTVE finanszírozásához járulnak hozzá, tehát lényegében nem szánják azokat más célokra. A említett törvény által bevezetett, illetve módosított három új adóintézkedés hatálya alá tartozó adóalanyokra alkalmazandó százalékokat egyébiránt úgy határozták meg, hogy a spanyol állam beszedhet olyan összeget, amely lehetővé teszi számára a reklámok eltörlése miatti deficit fedezését.

116    Továbbá a Bizottság érvelésével ellentétben az új adóintézkedések és az RTVE‑nek szánt támogatási intézkedés közötti kapcsolat nem tört meg. Először is a 17/2006. sz. törvény 33. cikkéből nem lehet arra következtetni, hogy a spanyol állam köteles az RTVE számára a szükséges forrásokat biztosítani. Másodszor a spanyol állam garanciája csak kiegészítő és hipotetikus, amit egyrészről megerősítenek az RTVE panaszai, amelyek szerint a magánszereplők fizetési elmaradásai, illetve hozzájárulásaik téves kiszámítása pénzgazdálkodási problémát jelent az RTVE számára, másrészről pedig azon tény, hogy a spanyol állam a gyakorlatban nem kész ilyen garanciát nyújtani. Harmadszor a Bizottság nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a többletet vissza kell fizetni a spanyol állam költségvetésébe. Egyrészről a teljes adóbevételt az előirányzott felső határig kötelezően az RTVE finanszírozására fordítják. Másrészről a spanyol állam költségvetésébe való befizetés inkább csak elméleti, és mindenképpen másodlagos lehetőség, mivel a 8/2009. sz. törvény előírja egy, a közszolgáltatási kötelezettség tényleges nettó költségeit meghaladó bevételekből képzett tartalékalap létrehozását.

117    Mindenesetre annak bizonyítása végett, hogy a 8/2009. sz. törvény 5. cikkében előírt adóintézkedés nem képezte a támogatás szerves részét, a Bizottságnak bizonyítania kellett volna azt, hogy még abban az esetben is, ha az adó jogellenes, fennállt a spanyol államnak az RTVE teljes költségvetésének finanszírozására vonatkozó kötelezettségvállalása. Márpedig az említett törvényből kitűnik, hogy a magánszereplőknek kellett az RTVE finanszírozásával járó gazdasági terhet viselniük.

118    A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság vitatja ezen érveket.

119    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy annak bizonyításához, hogy a 8/2009. sz. törvény 5. cikkében kivetett adó az említett törvény által bevezetett támogatási elemek szerves részét képezi, a felperesek először is annak bizonyítására irányuló érveket adnak elő, hogy ezen adóintézkedés és az RTVE finanszírozása között szükségszerű hozzárendeltségi viszony áll fenn.

120    Márpedig, amint a fenti 101–108. pontban kifejtésre került, ahhoz, hogy valamely adóintézkedés a támogatás szerves részét képezze, nem elegendő az, hogy az adóintézkedés és a támogatási intézkedés között szükségszerű hozzárendeltségi viszony álljon fenn. Az is szükséges, hogy az adóintézkedésnek a támogatás nagyságára gyakorolt közvetlen hatása bizonyított legyen.

121    A Törvényszék azonban úgy ítéli meg, hogy a felperesek által előadott érvek közül néhány úgy értelmezhető, hogy nem csupán az adóintézkedés és az RTVE finanszírozása közötti kötelező hozzárendeltségi viszony fennállásával kapcsolatos feltételre, hanem az adóintézkedésnek a támogatás nagyságára gyakorolt közvetlen hatásának bizonyításával kapcsolatos feltételre is vonatkoznak.

122    Ennélfogva először is meg kell vizsgálni, hogy a felperesek által előadott érvek megkérdőjelezhetik‑e a Bizottság azon megállapítását, miszerint a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedésből származó bevétel nem befolyásolja közvetlenül az RTVE‑nek szánt támogatás nagyságát.

123    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 8/2009. sz. törvény szerint az RTVE‑nek szánt támogatás összegét a rábízott közszolgálati műsorszolgáltatási feladat ellátásával járó nettó költségek figyelembevételével állapítják meg. Az RTVE által kapott támogatás összege tehát nem függ az említett törvény által bevezetett, illetve módosított adóintézkedések alapján beszedett adó összegétől.

124    Egyrészről ugyanis a 17/2006. sz. törvénynek a 8/2009. sz. törvény által módosított 33. cikke szerint abban az esetben, ha az RTVE rendelkezésére álló bevételek meghaladják a közszolgálati műsorszolgáltatási feladat ellátásával járó költségeket, a többletet visszautalják. Amennyiben e többlet nem haladja meg az RTVE éves költségvetési kiadásainak 10%‑át, azt egy tartalékalapba fizetik, amennyiben pedig meghaladja e felső határt, az államkincstárba utalják.

125    A tartalékalapba fizetett tőkét illetően a 8/2009. sz. törvény 8. cikkéből kitűnik, hogy az alap csak a spanyol Gazdasági és Pénzügyminisztérium kifejezett engedélyével használható fel, és ha azt nem használják fel négy évig, a spanyol állam általános költségvetését terhelő ellentételezések csökkentésére kell fordítani. Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy a tartalékalapba befizetett tőke közvetlenül befolyásolja az RTVE‑nek szánt támogatás nagyságát.

126    Egyébiránt a 8/2009. sz. törvény 3. cikkének (2) bekezdése előírja az RTVE bevételeinek abszolút felső határát, amelyet a 2010‑es és 2011‑es évre 1200 millió euróban állapítottak meg. Az e felső határt meghaladó többletet közvetlenül a spanyol állam általános költségvetésébe utalják vissza.

127    Másrészről a 8/2009. sz. törvény 2. cikkének (2) bekezdése szerint abban az esetben, ha az RTVE rendelkezésére álló bevételek nem elegendők a közszolgálati műsorszolgáltatási feladat ellátásával járó költségek fedezésére, a különbséget a spanyol állam általános költségvetésének hozzájárulásaiból egészítik ki.

128    A Bizottság tehát helyesen állapította meg, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés alapján beszedett adó összege nem befolyásolhatja közvetlenül az RTVE által kapott támogatás összegét, amelyet a közszolgálati műsorszolgáltatás nyújtásának nettó költségei alapján határoznak meg.

129    A felperesek által előadott érvek egyike sem alkalmas arra, hogy e megállapítást kétségbe vonja.

130    Először is a felperesek állításával ellentétben kizárólag azon körülmény, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedést úgy alakították ki, hogy azok kompenzálják az RTVE kereskedelmi bevételeinek elvesztését (lásd a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdését), nem elegendő annak bizonyításához, hogy a finanszírozási mód a támogatási intézkedés szerves részét képezi. A Bíróság ugyanis már megállapította, hogy e körülmény önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy az adó és az adókedvezmény között kötelező viszony áll fenn (a fenti 98. pontban hivatkozott Streekgewest‑ügyben hozott ítélet 26. és 27. pontja).

131    Másodszor el kell utasítani a felperesek azon érvét, miszerint a Bizottság hibát követett el akkor, amikor a megtámadott határozat (64) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a 17/2006. sz. törvény 33. cikke alapján megállapítható a spanyol állam azon kötelezettsége, hogy az egyrészről a közszolgáltatási feladat ellátása során felmerülő költségek, másrészről pedig az RTVE rendelkezésére álló pénzügyi eszközök közötti különbséget kiegészítse. E tekintetben elegendő kiemelni, hogy a 8/2009. sz. törvény 2. cikkének (2) bekezdése kifejezetten előírja e kötelezettséget, és e rendelkezés a 17/2006. sz. törvény 33. cikkének (1) bekezdésére utal, amely szintén előír ilyen kötelezettséget.

132    Harmadszor a felperesek előadják, hogy még ha elméletben létezik is ilyen kötelezettség, a gyakorlatban a spanyol állam nem kész kiegészíteni az RTVE költségvetését az általános költségvetéséből származó forrásokból.

133    Ezen érvet is el kell utasítani.

134    Ezzel összefüggésben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk alapján előterjesztett megsemmisítés iránti kereset esetében valamely uniós aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell mérlegelni. Ennélfogva a Bizottság általi értékeléseket kizárólag azon információk fényében kell vizsgálni, amelyekkel a Bizottság az értékelések elvégzésekor rendelkezett (a Bíróság 15/76. és 16/76. sz., Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1979. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1979., 321. o.] 7. pontja).

135    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperesek semmilyen információt nem terjesztettek elő, amely bizonyítaná, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Bizottság információkkal rendelkezett arra vonatkozóan, hogy a spanyol állam nem kész arra, hogy az RTVE költségvetését a 8/2009. sz. törvény 2. cikkének (2) bekezdése értelmében kiegészítse. Ugyanis a felperesek által e tekintetben benyújtott összes dokumentum a megtámadott határozat elfogadásának napját, vagyis 2010. július 20‑át követően keletkezett.

136    Negyedszer a felperesek előadják, hogy csak abban az esetben tekinthető úgy, hogy a támogatási intézkedés finanszírozására szolgáló adóintézkedés nem képezi az előbbi szerves részét, ha a Bizottság bizonyítja, hogy – abban az esetben, ha az adóintézkedés az uniós joggal összeegyeztethetetlen – az érintett tagállam a támogatási intézkedés egészének finanszírozására kötelezettséget vállalt.

137    Ezen érvet is el kell utasítani.

138    Nem vitatott, hogy abban az esetben, ha a fent említett két kritérium, azaz az adóintézkedés és az RTVE finanszírozása közötti kötelező hozzárendeltségi viszony fennállásával kapcsolatos feltétel és az adóintézkedésnek a támogatás nagyságára gyakorolt közvetlen hatásának bizonyításával kapcsolatos feltétel alkalmazása során azt kell megállapítani, hogy az adóintézkedés a támogatási intézkedés szerves részét képezi – úgymint valamely adójellegű intézkedés esetén, amikor a beszedett adó egészét vagy meghatározott részét közvetlenül és feltétel nélkül a támogatás kedvezményezettjéhez rendelik –, az adózási vetület közös piaccal való összeegyeztethetetlensége közvetlen hatással van a támogatási intézkedésre. Ilyen esetben ugyanis az adójellegű intézkedés adózási vetületének közös piaccal való egészben vagy részbeni összeegyeztethetetlensége a támogatási intézkedés megszüntetését vagy összegének csökkentését eredményezi.

139    Márpedig a jelen ügyben a 8/2009. sz. törvény 2. cikkének (2) bekezdése és a 17/2006. sz. törvény 33. cikke előírta, hogy amennyiben a pénzügyi források nem elegendők az RTVE közszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatos összes költség fedezésére, a spanyol állam köteles e különbséget kiegészíteni. A jelen ügyben a támogatás összege tehát nem függött közvetlenül az adóintézkedéstől.

140    Ennélfogva a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az RTVE‑nek szánt támogatás összege nem függ közvetlenül a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított adóintézkedések alapján beszedett adó összegétől.

141    Amint a fenti 120. pontban kifejtésre került, ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés az említett törvény által bevezetett támogatási elem szerves részét képezi, az adóintézkedés és a támogatási intézkedés közötti szükségszerű hozzárendeltségi viszony fennállásával kapcsolatos feltételnek, valamint az említett adóintézkedésnek az említett támogatási intézkedés nagyságára gyakorolt közvetlen hatásának bizonyításával kapcsolatos feltételnek együttesen kell teljesülnie.

142    Mivel a második feltétel nem teljesül, nem szükséges megvizsgálni a felperesek által annak bizonyítása érdekében előadott érveket, hogy a 8/2009. sz. törvény 5. cikkében foglalt adóintézkedés és az RTVE finanszírozása között szükségszerű hozzárendeltségi viszony áll fenn, mivel ezen érvek hatástalanok.

143    Ennélfogva a negyedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértésére és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, ötödik jogalapról

144    Az ötödik jogalap a megtámadott határozat (67)–(73) preambulumbekezdésében foglalt indokokra vonatkozik, amely preambulumbekezdésekben a Bizottság megvizsgálta, hogy fennáll‑e a túlkompenzáció veszélye, és megállapította, hogy semmi nem utal arra, hogy az RTVE közszolgáltatási kötelezettségének becsült éves ellentételezése meghaladná e szolgáltatás ésszerűen előre látható költségeit, vagy végeredményben meghaladná a közszolgáltatás nettó költségeit. A Bizottság a (71) preambulumbekezdésben többek között a következőket jegyezte meg:

„Spanyolország […] bizonyította, hogy a tervezett költségvetés továbbra is összhangban áll a korábbi évek tervezett éves költségeivel, és hogy nincs semmi ok annak feltételezésére, hogy most vagy a közeljövőben a reklámok egyszerű eltörlése jelentősebb költségcsökkenéssel járna. Az RTVE‑nek továbbra is nagy nézőszámot kell megnyernie, és a reklámok megszüntetése további műsorok finanszírozását és sugárzását teszi szükségessé. Az előző évek számadataival összevetve (1177 millió EUR 2007‑ben, 1222 millió EUR 2008‑ban és 1146 millió EUR 2009‑ben) és figyelembe véve mind a korábban a reklámoknak fenntartott adásidő kitöltéséhez szükséges műsorok járulékos költségeit (104 millió EUR), mind a megmaradó kereskedelmi bevételeket (a számítások szerint alig 25 millió EUR), a költségvetésben tervezett költségek 1200 millió EUR összegben megállapított plafonja, amely a tervezett éves költségek azon összege, amely a közszolgálat kompenzációjára ésszerűen tervezhető, prudensnek tűnik. Továbbá egy műsorszolgáltató közintézmény tényleges nettó költségei kompenzációjának elve szükségszerűen tartalmazza annak a reklámpiacon mutatkozó bevételi ingadozások elleni védelmét.ˮ

145    Az ötödik jogalap két, egyrészről az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértésére, másrészről pedig az indokolási kötelezettség megsértésére alapított részből áll.

 Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított, első részről

146    A felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdését, mivel az RTVE pénzügyi rendszerét anélkül engedélyezte, hogy garantálta volna, hogy az nem jár a túlkompenzáció veszélyével.

147    Először is a felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében a Bizottság nem végzett elég részletes ex ante vizsgálatot, hanem egyszerű valószínűsítő körülményekre támaszkodott. Másodszor előadják, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azon tényt, hogy a gazdasági válság 2010‑ben a kereskedelmi bevételek csökkenésével, tehát az RTVE teljes bevételeinek csökkenésével járt.

–       Az elég részletes vizsgálat hiányára vonatkozó kifogásról

148    A felperesek előadják, hogy a túlkompenzáció veszélye hiányának garantálása érdekében a Bizottságnak részletes információkat kell beszereznie, és világosan elő kell adnia a túlkompenzáció hiányára vonatkozó érvelését. Ezzel összefüggésben nem támaszkodhat egyszerű valószínűsítő körülményekre. Márpedig a jelen ügyben a Bizottság csupán összehasonlította azt, hogy az RTVE milyen költségvetéssel rendelkezett a vegyes finanszírozási rendszer keretében, és milyennel rendelkezik a 8/2009. sz. törvény által bevezetett szinte kizárólagos állami finanszírozási rendszer keretében. E megközelítés téves, mivel csökkentek az RTVE‑nek a 8/2009. sz. törvény értelmében vett közszolgáltatás nyújtásával kapcsolatban felmerülő tényleges költségei. Mivel az RTVE olyan gazdasági szereplővé vált, amely nincs többé alávetve a reklámpiacon való részvétel által jelentett kereskedelmi nyomásnak, más műsorokat kínálhat, és nem kell annyi forrást fordítania jogok megszerzésére. Ennélfogva a Bizottság a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében nem szorítkozhatott volna annak megállapítására, hogy az RTVE‑nek továbbra is nagy nézőszámot kell megnyernie, és a reklámok megszüntetése miatt felszabaduló adásidő kitöltéséhez szükséges műsorokkal kapcsolatban 104 millió eurót kitevő járulékos költségei merülnek fel. Egyébiránt kizárólag az ex post ellenőrzési mechanizmus fennállása nem elegendő a túlkompenzáció veszélyének kizárásához.

149    A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság vitatja ezen érveket.

150    E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének tartalmára, valamint arra a jogi háttérre, amelybe illeszkedik.

151    Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. Egyébiránt e rendelkezés előírja, hogy a kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.

152    Ahhoz, hogy valamely, az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatást az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen nyilvánítani, a következő feltételeknek kell teljesülniük: egyrészről az érintett gazdasági szereplőt olyan hatósági jogi aktus útján kell megbízni általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával, amely egyértelműen meghatározza a szóban forgó általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettségeket; másrészről az említett gazdasági szereplő nem kaphat túlzott ellentételezést, és az állami finanszírozás nem érintheti aránytalanul a külső piacon fennálló versenyt (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑81. o.] 181. és 222. pontját).

153    A jelen ügyben a felperesek nem kérdőjelezik meg a Bizottság azon megállapításait, amelyek szerint az RTVE‑t olyan hatósági jogi aktus útján bízták meg általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával, amely egyértelműen meghatározza az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettségeket.

154    A felperesek viszont úgy vélik, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapítása, miszerint semmi nem utal arra, hogy az RTVE közszolgáltatási kötelezettségének becsült éves ellentételezése meghaladná e szolgáltatás ésszerűen előre látható költségeit, vagy végeredményben meghaladná a közszolgáltatás nettó költségeit, hibás, mivel a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a túlkompenzáció veszélyét.

155    E kifogás vizsgálata előtt emlékeztetni kell azon elvekre, amelyek a Törvényszék által a Bizottságnak a közszolgáltatások területén és konkrétabban a műsorszolgáltatás területén hozott határozatai felett gyakorolt felülvizsgálatot szabályozzák.

156    Az EUMSZ 14. cikk értelmében az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és a Szerződések alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások olyan – így különösen gazdasági és pénzügyi – elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését. E cikk előírja továbbá, hogy ezeket az elveket és feltételeket a tagállamok arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül állapítják meg, hogy a Szerződésekkel összhangban gondoskodjanak e szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve finanszírozásáról.

157    Az EU‑Szerződést és az EUM‑Szerződést kiegészítő, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó közös uniós értékek egyikét jelenti a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepe és széles mérlegelési jogköre a tekintetben, hogy hogyan gondoskodjanak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve megszervezéséről.

158    Az EU‑Szerződést és az EUM‑Szerződést kiegészítő, a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyv értelmében a tagállamokban a közcélú műsorszolgáltatás közvetlenül kapcsolódik az egyes társadalmak demokratikus, társadalmi és kulturális igényeihez és a médiapluralizmus megőrzésének követelményéhez. E jegyzőkönyvből kitűnik továbbá, hogy az EUM‑Szerződés rendelkezései nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzanak, amennyiben az ilyen finanszírozást a műsorszolgáltató szervezeteknek az egyes tagállamok által rájuk ruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják, és amennyiben az ilyen finanszírozás az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venni.

159    Ebből következik, hogy a tagállamok a közszolgálati műsorszolgáltatás végrehajtása ellentételezésének meghatározását illetően széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek (lásd analógia útján a fenti 152. pontban hivatkozott BUPA és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 220. pontját).

160    Ennélfogva az ellentételezés arányos jellegének a Bizottság általi vizsgálata korlátozott (lásd analógia útján a fenti 152. pontban hivatkozott BUPA és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 220. pontját).

161    A Bizottság e területen hozott határozatának Törvényszék általi felülvizsgálatát illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság értékelése összetett gazdasági tényekre vonatkozik. Ennélfogva a Bizottság határozatának Törvényszék általi felülvizsgálata még korlátozottabb, mint az érintett tagállam intézkedésének Bizottság általi vizsgálata. A Törvényszék általi felülvizsgálat annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy az előírt ellentételezés szükséges‑e a szóban forgó általános érdekű szolgáltatás nyújtására vonatkozó feladat gazdaságilag elfogadható feltételek közötti teljesíthetőségéhez, illetve fordítva, hogy a szóban forgó intézkedés nyilvánvalóan nem megfelelő‑e a követett célhoz viszonyítva (lásd analógia útján a fenti 152. pontban hivatkozott BUPA és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 221. és 222. pontját).

162    Ami a felperesek által előadott kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy a felperesek csak arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a túlkompenzáció veszélyét, mivel nem vizsgálta meg elég részletesen, hogy a 8/2009. sz. törvény 3. cikkének (2) bekezdésében előirányzott 1200 millió euró összeg megfelel‑e az RTVE részéről a közszolgáltatási kötelezettségei teljesítése során felmerülő költségeknek.

163    E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a felperesek csak az RTVE finanszírozási rendszere által előírt ellenőrzési mechanizmusok egyikének megkérdőjelezésére szorítkoznak, miközben e rendszer egy sor ellenőrzési mechanizmusról rendelkezik, amelyek azt kívánják biztosítani, hogy az RTVE csak a feladatának ellátásához szükséges eszközöket kapja meg.

164    Ezzel összefüggésben először is ki kell emelni, hogy az RTVE tevékenységének gazdasági dimenzióját a ráruházott közszolgáltatási kötelezettségekre tekintettel határozták meg. Így a 8/2009. sz. törvény 3. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az RTVE tevékenységét egy, a jogalkotó által jóváhagyott, kilencéves időtartamra szóló keretfeladatban (lásd a 17/2006. sz. törvény 4. cikkének (1) bekezdését), valamint a keretfeladatot pontosan meghatározó, a kormány által jóváhagyott és hároméves időtartamra szóló programszerződésekben határozták meg (lásd a 17/2006. sz. törvény 4. cikkének (2) bekezdését). Ezen aktusoknak tartalmazniuk kell az RTVE tevékenységének gazdasági dimenziójára, valamint az éves növekedésének korlátaira vonatkozó információkat, mivel az említett gazdasági dimenziót a ráruházott közszolgáltatási kötelezettségek figyelembevételével kell meghatározni.

165    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az RTVE finanszírozási forrásait úgy alakították ki, hogy kizárják a túlkompenzációt. Amint a fenti 6–9. pontban kifejtésre került, az RTVE‑t különböző, a 8/2009. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdésében felsorolt forrásokból finanszírozzák. A fő forrásokat egyrészről az említett törvény 4–6. cikkében bevezetett, illetve módosított három adóintézkedésből származó bevételek, másrészről pedig a törvény 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, a spanyol állam általános költségvetéséből származó éves ellentételezés teszi ki. Az éves ellentételezés összegének meghatározása tehát lehetővé teszi azon bevételek tervezett összegének kiigazítását, amelyek az adott évben az RTVE rendelkezésére állnak. Márpedig az éves ellentételezés összegét illetően a 17/2006. sz. törvény 33. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy azt úgy kell meghatározni, hogy ezen ellentételezés és az RTVE rendelkezésére álló egyéb bevételek együttes összege ne haladja meg az RTVE által a szóban forgó költségvetési évben ellátandó közszolgáltatási kötelezettségek költségeit.

166    Egyébiránt a 8/2009. sz. törvény által módosított 17/2006. sz. törvény 33. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az év végén megállapítják, hogy az RTVE által kapott ellentételezés meghaladja a szóban forgó év során a közszolgálati műsorszolgáltatási kötelezettség teljesítése során felmerült nettó költségeket, azt a többletet, amely nem kerül a tartalékalapba, levonják a spanyol állam általános költségvetésében a következő évre előirányzott összegekből.

167    Végül az RTVE pénzügyi rendszere ex post ellenőrzési elemekről is rendelkezik. Amint a Bizottság a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdésében megjegyezte, az RTVE finanszírozási rendszere először is előír egy belső ellenőrzésből, a spanyol állami közigazgatás általános intervenciós hatósága által elvégzett vizsgálatból és egy erre szakosodott magánvállalkozás által lefolytatott külső ellenőrzésből álló költségvetési ellenőrzési mechanizmusokat, másodszor előírja a közszolgáltatási feladat ellátásának és az RTVE éves beszámolójának a spanyol Parlament és a spanyol audiovizuális hatóság általi ellenőrzését, harmadszor pedig a spanyol Számvevőszék általi ellenőrzést.

168    Kétségtelen, hogy a fenti 164–167. pontban említett ellenőrzési mechanizmusok elvont jellegűek. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megvizsgálta a támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségét. Ennélfogva jogosult volt annak vizsgálatára szorítkozni, hogy létezik‑e elegendő ellenőrzési mechanizmus annak biztosításához, hogy az RTVE által e program alapján adott évre kapott támogatás teljes összege ne haladja meg a rábízott műsorszolgáltatási feladat ellátásának nettó költségeit.

169    Meg kell állapítani, hogy a felperesek nem adnak elő olyan érvet, amely konkrétan megkérdőjelezné a fenti 164–167. pontban említett ellenőrzési mechanizmusok hatékonyságát. Annyiban, amennyiben a felperesek előadják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem hivatkozhatott volna az RTVE finanszírozására vonatkozó korábbi határozataira, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság csak annyiban volt köteles megvizsgálni az RTVE létező finanszírozási rendszere elemeinek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét, amennyiben azokat a 8/2009. sz. törvény érintette (lásd a fenti 65. pontot). Ennélfogva, mivel az RTVE korábbi finanszírozási rendszerében előírt ellenőrzési mechanizmusok hatékonyságát nem kérdőjelezték meg a 8/2009. sz. törvény általi módosítások, semmi nem akadályozta azt, hogy a Bizottság az e mechanizmusokra vonatkozó korábbi elemzésére utaljon.

170    Másodszor konkrétabban a felperesek azon kifogásait illetően, amelyek a Bizottságnak a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében foglalt értékeléseire vonatkoznak, először is meg kell vizsgálni a 8/2009. sz. törvény 3. cikkének (2) bekezdésében előírt 1200 millió eurós összeg funkcióját, majd pedig azt, hogy a Bizottság által elvégzett vizsgálat elégtelen volt‑e.

171    Az 1200 millió eurós összeg funkcióját illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem hagyott jóvá olyan finanszírozási rendszert, amely szerint az RTVE adott évre vonatkozóan ilyen nagyságú költségvetéssel rendelkezik. Amint ugyanis a fenti 164–167. pontban kifejtésre került, a 8/2009. sz. törvény mechanizmusokról rendelkezik annak biztosítása érdekében, hogy az RTVE‑nek nyújtott támogatás megfeleljen a közszolgáltatási kötelezettségei teljesítésével járó nettó költségeknek. A 8/2009. sz. törvény 3. cikkének (2) bekezdése tehát az RTVE költségvetését illetően 1200 millió eurós abszolút felső határt ír elő, tehát egy olyan felső határt, amelyet nem lehet túllépni, noha az RTVE költségvetése magasabb is lehetne, ha az egyetlen releváns kritériumot a közszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésével járó költségek jelentenék. E felső határt alkalmazva az RTVE költségvetése nem haladhatja meg az 1200 millió eurót kitevő maximális összeget, alacsonyabb azonban lehet, ha a közszolgáltatási feladat ellátásával járó költségek az adott évben alacsonyabbak.

172    Ebből először is az következik, hogy el kell utasítani a felperesek arra alapított kifogását, hogy az RTVE közszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésével járó költségek adott esetben az 1200 millió eurós összeg alatt maradhatnak. A fenti 164–167. pontban említett ellenőrzési mechanizmusok ugyanis biztosítják, hogy ilyen esetben az adott évre nyújtott támogatás összege a közszolgálati műsorszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban felmerült nettó költségekre korlátozódjon.

173    Ezt követően a felperesek azon kifogásait illetően, hogy a Bizottság által az 1200 millió eurós maximális felső határral kapcsolatban végzett vizsgálat nem volt elég alapos, emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok a közszolgálati műsorszolgáltatás végrehajtása ellentételezésének meghatározását illetően széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, és a közszolgálati műsorszolgáltatási kötelezettség ellentételezése arányos jellegének vizsgálatát illetően a Bizottság által végzett vizsgálat korlátozott, a Bizottság határozatának Törvényszék általi felülvizsgálata pedig még korlátozottabb (lásd a fenti 159–161. pontot). A Törvényszék felülvizsgálata tehát annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a Bizottság nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát.

174    Márpedig a jelen ügyben a felperesek által előadott egyetlen érv sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolásokat, amely preambulumbekezdés szerint az 1200 millió eurós felső határ prudensnek tűnik, nyilvánvaló mérlegelési hiba jellemzi.

175    Először is, amint a Bizottság a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében megjegyezte, az 1200 millió eurós összeg megfelel azon átlagos költségvetésnek, amellyel az RTVE a vegyes finanszírozási rendszerben rendelkezett.

176    Másodszor a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság egyrészről figyelembe vette a korábban a reklámoknak fenntartott adásidő kitöltéséhez szükséges 104 millió eurót kitevő járulékos költségeknek, valamint a 8/2009. sz. törvény által a műsorok tekintetében az RTVE‑vel szemben megállapított további közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerülő költségeknek a fennállását, másrészről pedig megállapította, hogy nincs semmi ok annak feltételezésére, hogy a reklámok eltörlése az RTVE tényleges költségeinek jelentős csökkenésével járhat.

177    A felperesek állításával ellentétben e megfontolások nem voltak nyilvánvalóan tévesek. Nem bizonyított ugyanis, hogy a közszolgáltatási feladat ellátása során az RTVE részéről felmerülő költségek lényegesen alatta maradnának azon költségeknek, amelyek a 17/2006. sz. törvény rendszere keretében merültek fel nála. Kétségtelen, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (59) preambulumbekezdésében megállapította, hogy azon tény, hogy az RTVE reklámpiacról való kivonása hozzájárulhat a közszolgáltatási feladat megerősödéséhez, mivel a műsorok kevésbé függnek kereskedelmi megfontolásoktól és a kereskedelmi bevételek ingadozásaitól. A felperesek érvelésével ellentétben azonban kizárólag azon tény alapján, hogy az RTVE olyan gazdasági szereplővé vált, amely nincs többé alávetve a reklámpiacon való részvétellel járó kereskedelmi nyomásnak, nem lehet arra következtetni, hogy az RTVE ezentúl olyan más műsorokat kínálhat, amelyek lehetővé teszik számára azt, hogy lényegesen alacsonyabb költségek mellett működjék. Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése ugyanis nem zárja ki azt, hogy valamely állam a közszolgálati műsorszolgáltatási feladatot olyan tágan határozza meg, amely lehetővé teszi a műsorszolgáltató közintézmény számára, hogy bizonyos nézettségi arányt fenntartva kiegyensúlyozott és változatos műsorokat kínáljon (a Törvényszék T‑442/03. sz., SIC kontra Bizottság ügyben 2008. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1161. o.] 201. pontja).

178    Harmadszor a felperesek állításával ellentétben a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor nem vizsgálta meg jobban, hogy a szinte kizárólagos állami finanszírozási rendszerre való áttérés és a közszolgáltatási kötelezettségek módosítása hatással lehet‑e az RTVE részéről felmerülő költségekre. Arra tekintettel ugyanis, hogy a 8/2009. sz. törvény 3. cikkének (2) bekezdésében előírt 1200 millió eurós összeg kizárólag az RTVE költségvetésének maximális felső határát jelenti, és arra, hogy a fenti 164–167. pontban kifejtett mechanizmusok biztosítják azt, hogy az RTVE‑nek nyújtott támogatás összege ne haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésével járó nettó költségeket, a Bizottság nem volt köteles részletesebb vizsgálatot végezni.

179    Negyedszer, amennyiben a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottságnak reagálnia kellett volna egyes nemzeti hatóságok észrevételeire, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (69) preambulumbekezdésében maga a Bizottság kétségeit fejezte ki az intézkedés arányosságát illetően, vizsgálatát követően azonban megállapította, hogy nem áll fenn a túlkompenzáció veszélye. Mindenesetre azon tény, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg részletesen a nemzeti közigazgatási hatóságoknak a törvénytervezetre vonatkozó valamennyi kritikus észrevételét, önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, különösen akkor, ha olyan területről van szó, ahol a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, a Bizottság általi vizsgálat pedig korlátozott.

180    Ennélfogva a felperesek nem bizonyították, hogy a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében foglalt megállapítást, miszerint az 1200 millió eurós felső határ prudensnek tűnik, nyilvánvaló mérlegelési hiba jellemzi.

181    A fenti megfontolásokra figyelemmel az elég részletes ex ante vizsgálat hiányára alapított kifogást el kell utasítani.

–       A kereskedelmi bevételek csökkenésének figyelmen kívül hagyására alapított kifogásról

182    A felperesek előadják, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azon tényt, hogy a gazdasági válság 2010‑ben a kereskedelmi bevételek csökkenésével, tehát az RTVE teljes bevételeinek csökkenésével járt.

183    A Spanyol Királyság és az RTVE által támogatott Bizottság vitatja ezen érvet.

184    E tekintetben ki kell emelni, hogy az RTVE költségvetésének meghatározására vonatkozó kritériumot már a 17/2006. sz. törvény által bevezetett vegyes finanszírozási rendszerben sem a kereskedelmi bevételek összege, hanem a közszolgáltatási kötelezettség költségei jelentették. Amint ugyanis a megtámadott határozat (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, a vegyes finanszírozási rendszerben már megemelték a spanyol állam 2009‑es évre vonatkozó költségvetési ellentételezését azon oknál fogva, hogy az RTVE reklámbevételeinek csökkenése éreztette hatását ebben az évben.

185    Ennélfogva kizárólag azon tény, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt, hogy a vegyes finanszírozási rendszerben az RTVE‑nek a reklámidők értékesítéséből származó kereskedelmi bevételei csökkentek, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

186    Ennélfogva e kifogást és így az ötödik jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, második részről

187    A felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettséget. Egyrészről nem indokolta meg megfelelően azon megállapítást, miszerint nem áll fenn a túlkompenzáció veszélye. Másrészről nem vizsgálta meg megfelelően a 8/2009. sz. törvény által bevezetett hozzájárulásfizetési kötelezettségek által előidézett versenytorzításokat.

–       A túlkompenzáció veszélyének hiányára vonatkozó elégtelen indokolásra alapított, első kifogásról

188    A felperesek előadják, hogy a Bizottság a túlkompenzáció veszélyének hiányára vonatkozó okokat illetően nem indokolta meg megfelelően a megtámadott határozatot. Először is jobban reagálnia kellett volna egyes nemzeti hatóságoknak a túlkompenzációt illető kétségekkel kapcsolatos észrevételeire. Továbbá semmilyen konkrét információt nem szolgáltatott az RTVE‑nek a következő évekre vonatkozó vállalkozási tervéről, sem pedig a közszolgáltatás nyújtásának nettó költségeiről. A Bizottságnak a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében foglalt rövid érvelésén kívül semmilyen más magyarázat nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy a Bizottság érvelése milyen elemeken alapul. Ennélfogva a határozat alapján lehetetlen a felperesek számára az, hogy egyéb, a keresetlevélben általuk megfogalmazottakon kívüli észrevételeket tegyenek. Ezenkívül a Bizottság nem hivatkozhat a RTVE‑re vonatkozó valamely korábbi határozatban adott indokolásra.

189    Az RTVE által támogatott Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott határozat (67)–(69) és (71)–(73) preambulumbekezdésében megfelelően megindokolta azon megállapítását, miszerint nem állnak fenn túlkompenzációra utaló valószínűsítő körülmények.

190    Az indokolási kötelezettségből eredő, a fenti 86. pontban említett követelményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása megfelelő volt.

191    Először is a felperesek állításával ellentétben ugyanis a megtámadott határozat azon indokolása, amelyre a Bizottság azon megállapítását alapozta, miszerint nem áll fenn a túlkompenzáció veszélye, nem korlátozódott a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésére. A Bizottság ugyanis az említett határozat (67)–(73) preambulumbekezdésében is hivatkozott a fenti 164–167. pontban említett ellenőrzési mechanizmusokra. Ezzel összefüggésben meg kell állapítani azt is, hogy a Bizottság e határozat (14), (16) és (17) preambulumbekezdésében is hivatkozott e mechanizmusokra.

192    Ezt követően a felperesek arra alapított kifogását illetően, hogy e megfontolások közül néhány elvont jellegű, elegendő emlékeztetni arra, hogy a megtámadott határozatból egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság olyan támogatási program jóváhagyására szorítkozott, amely lehetővé teszi azt, hogy az RTVE a közszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésével járó nettó költségeknek megfelelő támogatást kapjon, és nem határozott egy 1200 millió euró összegű támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről.

193    Ezenkívül, amennyiben a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottságnak reagálnia kellett volna egyes nemzeti hatóságok észrevételeire, meg kell állapítani, hogy a Bizottság megfelelően megindokolta határozatát akkor, ha abból világosan és egyértelműen kitűnik az érvelése oly módon, hogy az érdekeltek megismerhetik a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhatja felülvizsgálati jogkörét, nem szükséges azonban, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen. A Bizottság, miután a megtámadott határozat (67)–(76) preambulumbekezdésében megemlítette, hogy az intézkedés mely okokból arányos, nem volt tehát köteles külön megválaszolni a nemzeti közigazgatási hatóságoknak a törvénytervezetre vonatkozó valamennyi kritikus észrevételét. Ez még inkább érvényes, ha olyan területről van szó, ahol a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, a Bizottság általi vizsgálat pedig ennélfogva korlátozott.

194    Ráadásul a felperesek állításával ellentétben semmi nem zárja ki azt, hogy a Bizottság olyan korábbi határozataira hivatkozzon, amelyek az RTVE finanszírozására vonatkoztak, tehát a fenti 86. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a megtámadott határozat hátterének részét képezték. A jelen ügyben a Bizottság annál is inkább megalapozottan hivatkozott korábbi határozataira, mivel az ellenőrzési mechanizmusok nagy részét már a 17/2006. sz. törvény bevezette, tehát jogosan szorítkozott annak vizsgálatára, hogy e mechanizmusok általa elvégzett eredeti értékelését megkérdőjelezik‑e a 8/2009. sz. törvény általi módosítások (lásd a fenti 65. pontot).

195    Végül a felperesek azon érvét illetően, miszerint a megtámadott határozat alapján nem tudtak egyéb, a keresetlevélben általuk megfogalmazottakon kívüli észrevételeket tenni, a Törvényszék megállapítja, hogy semmi nem zárta ki azt, hogy a felperesek olyan érveket adjanak elő, amelyek megkérdőjelezik az RTVE finanszírozási rendszere ellenőrzési mechanizmusainak hatékonyságát. A felperesek e tekintetben azonban semmilyen érvet nem terjesztettek elő.

196    Ennélfogva az ötödik jogalap második részének első kifogását el kell utasítani.

–       A hozzájárulásfizetési kötelezettségek által előidézett torzításokra vonatkozó, második kifogásról

197    A felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel nem vizsgálta meg megfelelően a hozzájárulásfizetési kötelezettségek által előidézett versenytorzításokat, különösen azt, hogy versenyképességük az RTVE‑hez képest csökkent. A megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében foglalt megállapítás, miszerint a 8/2009. sz. törvény 4–6. cikke által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés elválasztható az RTVE jelenlegi finanszírozási rendszerétől, nem elegendő. Válaszukban a felperesek úgy érvelnek továbbá, hogy a 8/2009. sz. törvény hátrányosan megkülönböztető elemet tartalmaz, mivel kizárólag azon gazdasági szereplők kötelesek az adó megfizetésére, akik a spanyol állam területének megfelelő vagy egy autonóm közösségnél nagyobb földrajzi területen működnek, míg a többi gazdasági szereplő mentesül az RTVE finanszírozásának költsége alól.

198    A Bizottság és az RTVE vitatja ezen érveket, és az RTVE megkérdőjelezi a felperesek által a válasz szakaszában előadott érv elfogadhatóságát.

199    Az ötödik jogalap második részének második kifogását is el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperesek által a válasz szakaszában előadott érv elfogadhatóságát. Elegendő ugyanis arra emlékeztetni, hogy a megtámadott határozat (61)–(66) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette azon okokat, amelyek miatt a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés nem képezi az e törvény által bevezetett támogatási elemek szerves részét, tehát a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás keretében nem kellett megvizsgálni a közös piaccal való összeegyeztethetőségüket.

200    Ennélfogva a második részt teljes egészében és így az ötödik jogalapot is teljes egészében el kell utasítani.

201    A fenti megfontolások összességére figyelemmel a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

202    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek valamennyi kérelmüket illetően pervesztesek lettek, a Bizottság és az RTVE kérelmének megfelelően kötelezni kell őket saját költségeik viselésére, valamint a Bizottság és az RTVE költségeinek egyetemleges viselésére.

203    Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Telefónica de España, SA és a Telefónica Móviles España, SA maga viseli saját költségeit, és egyetemlegesen viselik az Európai Bizottság és a Corporación de Radio y Televisión Española, SA (RTVE) költségeit.

3)      A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

Czúcz Labucka Gratsias

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. július 11‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

A Törvényszék előtti eljárás

A jogkérdésről

1.  A kereset és a jogalapok elfogadhatóságáról

2.  Az ügy érdeméről

Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében biztosított eljárási jogok megsértésére alapított, első jogalapról

Az EUMSZ 108. cikk és a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében vett új támogatás fogalmával kapcsolatos hibára alapított, második jogalapról

A létező támogatási programok módosításaira vonatkozó szabályokról

A Bizottság jelen ügyben követett megközelítéséről

A létező rendszer módosításának elválaszthatóságát illetően az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, harmadik jogalapról

A Bizottság azon megállapítására alapított negyedik jogalapról, hogy a 8/2009. sz. törvény által bevezetett, illetve módosított három adóintézkedés nem képezi a támogatás szerves részét

Az azon feltételekre vonatkozó első részről, amelyek mellett úgy tekintendő, hogy a támogatás finanszírozási módja a támogatás szervez részét képezi

Az e feltételek alkalmazására vonatkozó második részről

Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértésére és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, ötödik jogalapról

Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított, első részről

–  Az elég részletes vizsgálat hiányára vonatkozó kifogásról

–  A kereskedelmi bevételek csökkenésének figyelmen kívül hagyására alapított kifogásról

Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, második részről

–  A túlkompenzáció veszélyének hiányára vonatkozó elégtelen indokolásra alapított, első kifogásról

–  A hozzájárulásfizetési kötelezettségek által előidézett torzításokra vonatkozó, második kifogásról

A költségekről

* Az eljárás nyelve: spanyol.