A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2015. július 8.(*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A REDROCK közösségi ábrás védjegy – A korábbi ROCK, KEPROCK, FLEXIROCK, FORMROCK, FLOOR‑ROCK, TERMAROCK, KLIMAROCK, SPEEDROCK, DUROCK, SPLITROCK, PLANAROCK, TOPROCK, KLEMMROCK, FIXROCK, SONOROCK PLUS, VARIROCK, SONOROCK és MASTERROCK nemzeti szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja”
A T‑548/12. sz. ügyben,
a Deutsche Rockwool Mineralwoll GmbH & Co. OHG (székhelye: Gladbeck [Németország], képviseli: J. Krenzel ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: V. Mahelka, P. Geroulakos és M. Rajh, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Redrock Construction s.r.o. (székhelye: Prága [Cseh Köztársaság], képviseli: D. Krofta ügyvéd),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Deutsche Rockwool Mineralwoll GmbH & Co. OHG és a Redrock Construction s.r.o. közötti törlési eljárással kapcsolatban 2012. október 16‑án hozott határozata (R 1596/2011‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök, Czúcz O. (előadó) és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: I. Drăgan tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. december 18‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2013. május 14‑én benyújtott ellenkérelmére,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2013. április 16‑án benyújtott ellenkérelmére,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 21‑én benyújtott válaszra,
tekintettel a 2014. november 12‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2004. május 20‑án a beavatkozó, a Redrock Construction s.r.o., a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 1., 2., 17., 19. és 37. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak megfelelően:
– 1. osztály: „Ipari vegyi termékek; ebbe az osztályba tartozó ragasztóanyagok; vegyi segédanyagok ipari használatra; szintetikus rezinek (gyanták); feldolgozatlan műgyanták; epoxy gyanta; kémiai vegyületek ipari használatra; ipari ragasztók; cementkonzerváló szerek, a festékek és olajok kivételével; vegyi telítőanyagok, telítést elősegítő anyagok”;
– 2. osztály: „Festőanyagok (festékek) és kiegészítő festőkészítmények; festékek; porfestékek és töltőanyagok; felületborítások, lakkok; feldolgozatlan természetes gyanták; ebbe az osztályba sorolt ragasztóanyagok; korróziógátló készítmények; hígítók festékekhez és lakkokhoz”;
– 17. osztály: „Tömítő és szigetelő anyagok; kitöltő ragasztóanyagok; szigetelőanyagok”
– 19. osztály: „Nem fém építőanyagok; beton; habarcs; cement; bevonatok (építőanyagok); gipsz/gipszvakolat; cementkeverékek; bevonatok (építőanyagok); nem fém útépítő anyagok; nem fém padlók; nem fém vízvezetékek szerkezetéhez használt anyagok; keverékek padlóburkolatok lerakásához; faanyag építéshez”;
– 37. osztály: „Építkezés; [épület]építés; építkezéssel kapcsolatos tájékoztatás; javítási és szerelési szolgáltatások; építkezési tanácsadás”.
4 2010. március 5‑én a szóban forgó megjelölést, 3866365. számon, többek között a fent említett áruk tekintetében, közösségi védjegyként (a továbbiakban: megtámadott védjegy) lajstromozták.
5 2010. április 6‑án a felperes Deutsche Rockwool Mineralwoll GmbH & Co. OHG törlési kérelmet nyújtott be a megtámadott védjeggyel szemben, a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének – a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett – a) pontja alapján.
6 A törlési kérelem az alábbi védjegyeken alapult:
– a Németországban 2003. március 24‑én 30229274. számon, az 1., 6–8., 17., 19., 37. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi ROCK szóvédjegy,
– a Németországban 2003. május 30‑án, 30312115. számon, az alábbi áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi KEPROCK szóvédjegy:
– 17. osztály: „Hő‑ és hangszigetelésre szolgáló kőzetgyapot termékek – lapok, fonatok, ásványi nemezek, lemezek, gyékényfonatok és öntött elemek formájában –, az említett termékek egyik vagy mindkét oldalukon műanyag‑diszperziós és/vagy folyékony üveg‑ és/vagy hidraulikus kötőanyag‑ és/vagy műgyantaalapú bevonattal, béleléssel vagy anélkül, festékpigmentekkel vagy azok nélkül, különösen lapostetők, félnyeregtetők és nyeregtetők szigetelésére szolgáló elemek; toronytetőkhöz szánt elemek, főként lapok formájában”;
– 19. osztály: „Tűzvédelmi termékek és/vagy építőanyagként történő használat céljára szolgáló kőzetgyapot termékek – gyékények, fonatok, nemezek, lemezek, gyékényfonatok, lamellák és öntött elemek formájában –, hangszigetelő lapok külső vakoláshoz és megfordított, üvegszálas tetőlapok, az említett termékek egyik vagy mindkét oldalukon műanyag‑diszperziós és/vagy folyékony üveg‑ és/vagy hidraulikus kötőanyag‑ és/vagy műgyantaalapú bevonattal, tömítőanyaggal vagy anélkül, festékpigmentekkel vagy azok nélkül, különösen lapostetők, félnyeregtetők és nyeregtetők szigetelésére szolgáló elemek; toronytetőkhöz szánt elemek, főként lapok formájában”;
– 37. osztály: „Építőipari és építési ágazat; szerelési munkák, különösen hő‑ és/vagy hangszigetelési munkák tetők vonatkozásában; tűzvédelmi elemek szerelése különösen tetőkre”.
– a Németországban 1994. szeptember 21‑én, 2078534. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi FLEXIROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1994. szeptember 21‑én, 2078535. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi FORMROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1994. október 6‑án, 2079579. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi FLOOR‑ROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1995. szeptember 18‑án, 39502727. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi TERMAROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1996. május 7‑én, 39517348. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi KLIMAROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1996. május 21‑én, 39543868. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi SPEEDROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1996. június 11‑én, 39551027. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi DUROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1996. május 23‑án, 39605619. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi SPLITROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1996. december 17‑én, 39644214. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi PLANAROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1997. április 23‑án, 39707589. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi TOPROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1997. október 10‑én, 39737546. számon, a 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi KLEMMROCK szóvédjegy;
– a Németországban 1999. augusztus 23‑án, 39920622. számon, a 6., 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott korábbi FIXROCK szóvédjegy;
– a Németországban 2002. február 11‑én, 30166175. számon, a 17., 19. és 37. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi SONOROCK PLUS szóvédjegy;
– a Németországban 2002. február 11‑én, 30166176. számon, a 17., 19. és 37. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi VARIROCK szóvédjegy;
– a Németországban 2002. február 11‑én, 30166177. számon, a 17., 19. és 37. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi SONOROCK szóvédjegy;
– a Németországban 2002. július 9‑én, 30212141. számon, a 17., 19. és 37. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi MASTERROCK szóvédjegy.
7 A törlési kérelem a korábbi védjegyek árujegyzékeiben megjelölt valamennyi árun és szolgáltatáson alapult, és a megtámadott védjegy árujegyzékében megjelölt, a fenti 3. pontban említett valamennyi áru és szolgáltatás ellen irányult.
8 2011. július 12‑i határozatával a törlési osztály elutasította a felperes által előterjesztett törlési kérelmet. A törlési osztály szerint az ütköző megjelölések árujegyzékébe tartozó áruk és szolgáltatások azonosak, illetve hasonlók. A „rock” elemet illetően a törlési osztály úgy vélte, hogy az leíró jellegű a korábbi védjegyek árujegyzékében megjelölt árukat illetően, továbbá hogy az ütköző megjelölések bizonyos fokú hasonlóságot mutatnak. Ugyanakkor, tekintettel az érintett közönség magas figyelmi szintjére, arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn a korábbi védjegyekkel való összetévesztés veszélye. Végül, elutasította a felperesnek a védjegycsalád állítólagos meglétére alapított érvét.
9 2011. augusztus 3‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
10 2012. október 16‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a negyedik fellebbezési tanács helybenhagyta a törlési osztály határozatát. A korábbi ROCK védjegyre alapított törlési kérelmet illetően a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy a Törvényszék a 2009. október 13‑i Deutsche Rockwool Mineralwoll kontra OHIM – Redrock Construction (REDROCK) (T‑146/08, EU:T:2009:398) ítéletben már – jogerősen – kimondta az összetéveszthetőség hiányát. A korábbi KEPROCK védjegyre alapított törlési kérelmet illetően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az érintett közönség figyelmi szintje magas, a megtámadott védjegy árujegyzékében szereplő, 1. és 2. osztályba tartozó áruk és a 19. osztályba tartozó faanyagok egymástól eltérők, míg a többi vitatott áru és szolgáltatás a KEPROCK védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz és szolgáltatásokhoz viszonyítva részben azonos, részben pedig hasonló. Ezenfelül, az ütköző megjelölések szerinte az átlagosnál alacsonyabb fokú vizuális hasonlóságot, átlagos hangzásbeli hasonlóságot mutatnak, és nem áll fenn közöttük fogalmi hasonlóság. Végül, a fellebbezési tanács szerint a közös „rock” elem csupán enyhe megkülönböztető képességgel rendelkezik. Következésképpen nem áll fenn az összetévesztés veszélye. A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az összetéveszthetőség – lényegében azonos okok miatt – a többi korábbi védjegy tekintetében is kizárt. Végül, úgy ítélte meg, hogy a védjegycsaládok esetében biztosított szélesebb oltalom a jelen esetben nem volt alkalmazható.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
12 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
13 Keresetének alátámasztásaként a felperes a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára és 53. cikke (1) bekezdésének a) pontjára alapított egyetlen jogalapra hivatkozik.
14 E cikkek értelmében a korábbi védjegy jogosultjának kérelme alapján a közösségi védjegyet törölni kell, ha – a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a két védjeggyel jelölt áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt – a védjegyeket, azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyébként a 207/2009 rendelet 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében korábbi védjegy alatt minden olyan, valamely tagállamban lajstromozott védjegy értendő, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.
15 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőség áll fenn olyankor, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EBHT, EU:T:2003:199, 30–33. pont; 2013. november 7‑i Three‑N‑Products kontra OHIM – Munindra [AYUR] ítélet, T‑63/13, EU:T:2013:583, 14. pont).
16 A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a fenti 10. pontban említett REDROCK‑ítéletben (EU:T:2009:398) a Törvényszék kimondta, hogy nem áll fenn összetéveszthetőség a ROCK és a REDROCK megjelölés között. E következtetést a felperes nem vitatja, és az egyébként is jogerőre emelkedett. Ennélfogva, a REDROCK megjelölés és a többi korábbi védjegy közötti összetéveszthetőséget kell megvizsgálni.
17 E tekintetben megjegyzendő, hogy a felperes az érvelésében – mind az OHIM, mind a Törvényszék előtti eljárásban – a REDROCK megjelölés és a korábbi KEPROCK védjegy közötti összetéveszthetőségre fókuszált, és a korábbi védjegyek árujegyzékében szereplő, főként kőzetgyapotból előállított termékekre összpontosított, anélkül hogy külön érvelést terjesztett volna elő az e védjegyek árujegyzékeiben megjelölt szolgáltatásokat illetően.
Az érintett közönségről
18 Az ítélkezési gyakorlat szerint az érintett közönség figyelmi szintjét illetően az összetéveszthetőség átfogó értékelése során az érintett áruk és szolgáltatások átlagos fogyasztóiról általában feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztók. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelmi szintje változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EBHT, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 A jelen esetben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az érintett terület a korábbi védjegyek lajstromozásának és oltalmi területének országa, azaz Németország, továbbá hogy az érintett közönség az építési ágazat szakembereiből, illetve esetenként az építkezés területén jártas, jól tájékozott átlagos fogyasztókból áll, akik az érintett termékeket barkácsáruházban vásárolhatják meg. Úgy vélte, hogy a közönség figyelmi szintje a vásárláskor – a szóban forgó termékek ára és várható tartóssága miatt – magas.
20 A felperes nem vitatja ezen elemzést.
21 Hangsúlyozni kell, hogy az érintett termékeknek, amelyek nagyrészt építőanyagok, nem az a rendeltetése, hogy azokat az átlagos fogyasztók napi szinten használják. Speciális jellegük határozott és megfontolt döntést igényel, az eladásra kínált termékek árától és mennyiségétől függetlenül. Ezenkívül, önmagában az a tény, hogy egy bizonyos típusú terméket a fogyasztók nem vásárolnak rendszeres jelleggel, inkább azt igazolja, hogy annak tekintetében a figyelmi szint magasabb. Hozzá kell tenni, hogy még ha a szóban forgó termékek egy része a nagyközönség számára hozzáférhető is, kevéssé gyakori, hogy azt az átlagos fogyasztók maguk vásárolnák meg, ezt a feladatot inkább szakemberre bízzák, vagy azoktól a fogyasztóktól kérnek tanácsot, akik e téren az átlagosnál magasabb szintű ismeretekkel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 45. és 46. pont).
22 Hozzá kell tenni, hogy az építőanyagok jellemzőire, minőségére és kereskedelmi forrására vonatkozó ismeretek annál is inkább fontosak az érintett vásárlóközönség számára, mivel e termékeket – miután azokat beépítik az ingatlanba – nem lehet túl gyakran cserélgetni, legfeljebb magas költségek árán. Ráadásul, ha e termékek rossz minőségűek, az kárt okozhat az ingatlanban, ami költséges beavatkozásokat tehet szükségessé. Ezen okok miatt nagyon is elképzelhető, hogy még az az átlagos fogyasztó is, aki e termékek kiválasztását nem bízza szakemberre, rákeres az interneten az érintett termékekre, de legalábbis érdekli őt, hogy e termékek honnan származnak, és ki a gyártójuk.
23 Ugyanez elmondható a 37. osztályba tartozó szolgáltatásokra is, amelyeknél a döntés határozott és megfontolt kiválasztást, valamint nagyfokú körültekintést igényel az érintett közönség részéről.
24 Következésképpen azt kell megállapítani, hogy az érintett közönség figyelmi szintje különösen magas (lásd ebben az értelemben: REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 47. pont).
A REDROCK és a KEPROCK védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások összehasonlításáról
25 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy a megtámadott védjegy árujegyzékében szereplő, 1. és 2. osztályba tartozó áruk, illetve a 19. osztályba tartozó faanyagok egymástól eltérők, míg a többi vitatott áru és szolgáltatás a KEPROCK védjegy árujegyzékébe tartozó árukkal és szolgáltatásokkal részben azonos, illetve azokhoz részben hasonló.
26 A felperes vitatja ezt az értékelést. Arra hivatkozik, hogy a megtámadott védjegy árujegyzékében megjelölt, 1. és 2. osztályba tartozó áruk azonos célú használatra szolgálnak, mint a KEPROCK védjegy 17. és 19. osztályba tartozó árui, illetve ezen árukhoz viszonyítva kiegészítő jellegűek. Ezenkívül, az értékesítési csatornák ugyanazok. Ennélfogva az említett áruk szerinte hasonlók. Ráadásul, úgy véli, hogy a megtámadott védjegy árujegyzékében szereplő, 17. osztályba tartozó „tömítőanyagok” nem csupán hasonlók a KEPROCK védjeggyel jelölt, 17. és 19. osztályba tartozó szigetelőanyagokhoz, hanem azokhoz nagyon hasonlók.
27 Azt kell megállapítani, hogy a megtámadott határozat szerint, a megtámadott védjegy árujegyzékében megjelölt, 17. osztályba tartozó „szigetelő anyagok; kitöltő ragasztóanyagok; szigetelőanyagok” azonosak a KEPROCK védjegy árujegyzékében megjelölt, ugyanezen osztályba tartozó valamennyi „hő‑ és hangszigetelésre szolgáló termékkel”. Hasonlóképpen, a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a megtámadott védjegy árujegyzékében megjelölt, 19. osztályba tartozó „nem fém építőanyagok” azonosak voltak a KEPROCK védjegy árujegyzékében megjelölt, ugyanezen osztályba tartozó építőanyagokkal. Végezetül, a fellebbezési tanács szerint a szóban forgó megjelölések árujegyzékeiben megjelölt, 37. osztályba tartozó építési szolgáltatások szintén azonosak voltak.
28 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések árujegyzékeiben szereplő áruk és szolgáltatások azonossága ellenére nem áll fenn közöttük az összetévesztés veszélye.
29 Ennélfogva, először is azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács érvényesen juthatott‑e arra a következtetésre, hogy nem áll fenn összetévesztés veszélye az ütköző megjelölések árujegyzékeiben szereplő azon árukat és szolgáltatásokat illetően, amelyeket azonosaknak tekintett. Ugyanis a megtámadott határozatban szereplő ezen következtetés érvényessége esetén feleslegessé válna a többi áru és szolgáltatás hasonlósági szintjének vizsgálata.
30 Így a Törvényszék célszerűnek tartja elsőként a REDROCK és a KEPROCK megjelölések közötti hasonlóságot megvizsgálni.
A REDROCK és a KEPROCK megjelölések összehasonlításáról
31 A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az tévesen értékelte a REDROCK és a KEPROCK megjelölés közötti hasonlóságot, valamint a „rock” elem leíró jellegét az építési ágazat termékeinek kontextusában.
32 Emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. Ezen összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója hogyan érzékeli a védjegyet. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05. P, EBHT, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a kérdéses védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem zárja ki azt, hogy az összetett védjegy által az érintett közönségre tett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (OHIM kontra Shaker ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2007:333, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Csak abban az esetben értékelhető a hasonlóság egyedül a domináns elem alapján, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (OHIM kontra Shaker ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2007:333, 41. pont; 2007. szeptember 20‑i Nestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06. P, EU:C:2007:539, 42. pont). Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, amikor ez az alkotóelem önmagában képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett közönség emlékezetében őriz a védjegyről, és így a védjegy többi alkotóeleme elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából (a fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ítélet, EU:C:2007:539, 43. pont).
Előzetes észrevételek
34 Az ítélkezési gyakorlat szerint, valamely védjegy alkotóeleme leíró jellegének megállapításakor ezen elem arra vonatkozó, viszonylag jelentős képességét kell értékelni, hogy az mennyire képes hozzájárulni ahhoz, hogy azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták, mint valamely meghatározott vállalkozástól származókat azonosítsa, és így ezen árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól. Ezen értékelés során többek között a szóban forgó elem azzal kapcsolatos, önmagában rejlő képességeit kell figyelembe venni, hogy az esetleg nincs‑e híján bárminemű leíró jellegnek azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták (2006. június 13‑i Inex kontra OHIM – Wiseman [egy szarvasmarhabőr ábrázolása] ítélet, T‑153/03, EBHT, EU:T:2006:157, 35. pont, és 2008. február 27‑i Citigroup kontra OHIM – Link Interchange Network [WORLDLINK] ítélet, T‑325/04, EU:T:2008:51, 66. pont).
35 A jelen esetben, a vizuális összehasonlítással összefüggésben, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az érintett közönség a „rock” elemet egy szónak tekinti, mindazonáltal az ütköző megjelöléseket egészükben is megvizsgálta. A hangzásbeli hasonlóságot illetően a fellebbezési tanács megállapította, hogy a REDROCK megjelölést az érintett közönség úgy érzékeli, mint az alapszókincs részét képező szavakból álló, összetett angol szót, míg a KEPROCK védjegyet fantáziaszónak tekinti. Ezt követően a fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy fogalmi szempontból az érintett német fogyasztók a REDROCK védjegyet alkotó, angol alapszókincs részét képező két szó jelentését azonnal megértik. Ráadásul, figyelemmel az érintett árukra és szolgáltatásokra, a fogyasztók a „rock” elemet a „kő” szó német megfelelőjéhez („Fels”, illetve „Stein”) társítják gondolatban, és így az említett elem enyhén leíró jellegű. Végezetül, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a „kep” betűkombinációnak az angol és a német nyelvben nincs jelentése. Ennélfogva szerinte a közönségnek nincs oka kettébontani a KEPROCK védjegyet, és így azt fantáziaszó‑összetételként fogja fel.
36 Elsőként a felperes arra hivatkozik, hogy az érintett közönség a védjegyeket egységes egészeknek tekinti. Így szerinte a fellebbezési tanács tévesen járt el, amikor külön‑külön vizsgálta az ütköző megjelölések első és a második szótagját.
37 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy még ha az átlagos fogyasztó a védjegyet általában egészében is érzékeli, és nem is vizsgálja annak részleteit (1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EBHT, EU:C:1999:323, 25. pont), egy szómegjelölés észlelésekor akkor is felismeri azokat az alkotóelemeket, amelyek a számára valamely konkrét jelentést hordoznak, vagy amelyek az általa ismert szavakra emlékeztetik (2004. október 6‑i Vitakraft‑Werke Wührmann kontra OHIM – Krafft [VITAKRAFT] ítélet, T‑356/02, EBHT, EU:T:2004:292, 51. pont; RESPICUR, fenti 18. pont, EU:T:2007:46, 57. pont). A fogyasztó számára érthető szóelemek beazonosítása az ütköző megjelölések között fennálló hangzásbeli, vizuális és fogalmi hasonlóságok értékelése szempontjából releváns (lásd ebben az értelemben: 2010. június 25‑i MIP Metro kontra OHIM – CBT Comunicación Multimedia [Metromeet] ítélet, T‑407/08, EBHT, EU:T:2010:256, 37. és 38. pont).
38 Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy az érintett közönség a „rock” szóelemet egy szónak tekinti, még akkor is, ha ezt az elemet és az ütköző megjelölések többi elemét egyáltalán nem választja el vizuálisan egymástól. Ugyanis, még ha az átlagos német fogyasztó nem is rendelkezik az angol nyelv alaposabb ismeretével, a „rock” szó akkor is részét képezi az alapvető angol szavaknak, és azt mind a szakmabeliek, mind a fogyasztók a „kő” szóhoz társítják gondolatban (REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 53. pont).
39 Ugyanez elmondható a megtámadott védjegy „red” eleméről is, amely az angol nyelvben a piros színt jelöli, és mivel az az angol nyelvi alapszókincs részét képezi, azt az érintett közönség azonnal megérti (REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 78. pont).
40 Tehát a fellebbezési tanács nem vétett semmiféle hibát, amikor azt állapította meg, hogy az érintett közönség a REDROCK védjegyet szétbontja annak két – „red” és „rock” – elemére, a KEPROCK védjegy „rock” elemét pedig jelentéssel rendelkező szóként azonosítja.
41 Hozzá kell tenni, hogy a – „rock” szót mint közös elemet tartalmazó – védjegycsaláddal kapcsolatos érvelésében a felperes elismeri, hogy az említett elem bizonyos fokú önállósággal rendelkezik valamennyi korábbi védjegyen belül, ideértve a KEPROCK védjegyet is, és ennélfogva ezen elem olyan szériaelemet képez, amelynek alapján a közönség e védjegyek mindegyikét egyetlen (azonos) kereskedelmi származáshoz kötheti. Így a felperes más kontextusban nem tagadhatja hitelt érdemlően azt, hogy a „rock” elem az érintett közönség által is beazonosítható, külön elemet képez.
42 Végül, a megtámadott határozatból világosan kiderül, hogy a fellebbezési tanács, miután a „rock” szóelemet jelentéstartalommal rendelkező szónak minősítette, az összehasonlításnál az ütköző megjelölések egészét vette figyelembe, ráadásul megállapította azt is, hogy egészében véve a KEPROCK megjelölést a közönség – hangzásbeli és fogalmi szempontból – fantáziaszó‑összetételként fogja fel.
43 Márpedig semmi sem képezi akadályát annak, hogy a fellebbezési tanács először az ütköző megjelölések érthető elemeit azonosítsa be, majd a megkülönböztető képességüket értékelje, ezt követően pedig az említett megjelöléseket egészükben hasonlítsa össze egymással. Ez az eljárás tökéletesen összeegyeztethető a 32. és 37. pontban idézett ítélkezési gyakorlattal. Ezenfelül a „megkülönböztető” és „domináns” elemek beazonosításához szükség lehet a védjegyet alkotó valamennyi alkotórész megkülönböztető képességének értékelésére, és ennélfogva az enyhébb megkülönböztető képességgel rendelkező elemek beazonosítására is. Ez a gyakorlat nem prejudikálja a védjegyek által keltett összbenyomásnak a vizsgálat későbbi szakaszában történő figyelembevételét.
44 Ennélfogva, a felperesnek az ütköző megjelöléseket alkotó elemek külön‑külön történő vizsgálatára vonatkozó érvét el kell utasítani.
45 Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat több szakaszában is a „rock” elem leíró jellegére alapította érvelését.
46 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott védjegy árujegyzékébe tartozó építőanyagoknak legalább egy részét, a korábbi védjegyek árujegyzékeibe tartozó áruknak pedig szinte teljes egészét kőalapú nyersanyagokból állítják elő, amelyeket – főként természetes állapotukban – az érintett közönség gondolatban könnyen összekapcsolhat a „rock” szóval, akár annak „szikla” vagy „sziklafal” értelmében véve, és így az igencsak leíró jellegű (REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 54. pont).
47 E következtetést nem döntheti meg a felperes azon érve, miszerint a „rock” szó a német nyelvben más jelentésekkel is rendelkezik, nevezetesen egy zenei irányzat, illetve egy női ruhadarab megnevezése. Ugyanis, a megjelölés megkülönböztető képességének vagy leíró jellegének értékelésénél az említett megjelölés azon értelmét kell figyelembe venni, amely a jelölt árukra utal vagy azok jellemzőit jelöli (2003. október 23‑i OHIM kontra Wrigley ítélet, C‑191/01 P, EBHT, EU:C:2003:579, 32. pont; REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 55. pont).
48 Egyébként, jelen esetben a „rock” szó pozitív értékítéletet hordozó üzenetet is közvetít az érintett – főként az építőanyagok, illetve az építési tevékenység körébe tartozó – áruk és szolgáltatások jellemzőit illetően, hiszen az úgy is felfogható, mint amely a sziklák vagy más kőzetek szilárdságára és stabilitására utal. Márpedig, az érintett áruk és szolgáltatások jellemzőire utaló, pozitív értékítéletet hordozó kifejezés nem rendelkezik ezen áruk és szolgáltatások tekintetében önmagában rejlő megkülönböztető képességgel (lásd ebben az értelemben: 2008. január 16‑i Inter‑Ikea kontra OHIM – Waibel (idea) ítélet, T‑112/06, EU:T:2008:10, 51. pont; REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 56. pont).
49 Ebből következik, hogy a közös „rock” elem igencsak leíró jellegű, illetve pozitív értékítéletet hordoz az ütköző megjelölések árujegyzékeibe tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, és így csupán enyhe önmagában rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik, amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapította.
Az összehasonlítás vizuális aspektusáról
50 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács kiemelte, hogy a REDROCK és a KEPROCK megjelölések a második felüket és betűik számát tekintve megegyeznek. Ugyanakkor jelentős eltérések vannak közöttük a megjelölések első felét illetően, amelynek a közönség általában nagyobb figyelmet tulajdonít, és amelyek a jelen esetben egyúttal az ütköző védjegyeknek a megkülönböztetésre leginkább alkalmas részeit képezik. A közös „e” betű vizuális szempontból eltér egymástól a REDROCK és a KEPROCK védjegyben, hiszen mindkettőnek eredeti a stilizálása. Következésképpen a megjelölések vizuális téren az átlagosnál enyhébb hasonlóságot mutatnak.
51 A felperes úgy véli, hogy a védjegyek vizuális téren nagyon hasonlók. Arra hivatkozik, hogy a nagy „K” és „R”, valamint a nagy „P” és „D” betű hasonló szerkezetű.
52 Hangsúlyozni kell, hogy mindkét védjegy hét betűből áll, és a második – „rock” – szótagjukban megegyeznek.
53 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az említett szótagot az érintett közönség a „rock” szóval azonosítja, amely az érintett áruk és szolgáltatások jellemzőire utal, és csupán enyhe megkülönböztető képességgel rendelkezik.
54 Ezenkívül, az ítélkezési gyakorlat szerint a védjegyek szóelemeinek eleje jobban megragadja a fogyasztók figyelmét, mint az azt követő részeik (2004. március 17‑i El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] ítélet, T‑183/02 és T‑184/02, EBHT, EU:T:2004:79, 81. pont). Egyébként, még ha igaz is, hogy az érintett közönség a „red” szót érti, és azt kapcsolatba hozza a „rock” elemmel, az ábrás elem – a szürkével szedett, nagy „E” betű stilizált ábrázolása – akkor is a REDROCK védjegy első részében helyezkedik el.
55 Így tehát, vizuális szempontból az érintett közönség nyilvánvalóan több figyelmet tulajdonít az ütköző megjelölések elejének, mint a közös „rock” elemnek.
56 Márpedig a jelen esetben az ütköző megjelölések eleje háromból két betűben eltér, hiszen csak a nagy „E” betű a közös bennük. Ráadásul, az említett nagy E betű stilizálása és szürke színnel történő használata még inkább eltávolítja a megtámadott védjegy „red” elemének vizuális megjelenítését a korábbi védjegyben szereplő „kep” elemétől.
57 Ami a nagy „K” és „R”, illetve „P” és „D” betűk közötti hasonlóságokat illeti, meg kell állapítani, hogy tekintettel az érintett közönség figyelmének magas szintjére, az bizonyára észleli az e betűk közötti eltéréseket, még akkor is, ha a korábbi védjegyről csupán hiányos képet őriz az emlékezetében.
58 Ennélfogva, helyben kell hagyni a fellebbezési tanács azon elemzését, amely szerint a szóban forgó megjelölések vizuális szempontból az átlagosnál kisebb mértékben hasonlók, ezenkívül pedig pontosítani kell, hogy az említett hasonlóság enyhe.
Az összehasonlítás hangzásbeli aspektusáról
59 Ami a hangzásbeli összehasonlítást illeti, a megtámadott határozat szerint a két védjegyet az érintett német fogyasztók két szótagra tagolva ejtik ki. A magánhangzók sorrendje azonos. A REDROCK megjelölést a fogyasztók úgy fogják fel, mint két, az alapszókincs részét képező szóból álló angol szót, és így a védjegyet az angol kiejtés szabályainak megfelelően ejtik. A korábbi német KEPROCK védjegyet fantáziaszónak fogják fel, és így azt a német kiejtési szabályoknak megfelelően ejtik. Jóllehet a végződésüket hasonlóan ejtik, a megjelölések eltérő első része egyértelműen észlelhető. Így hangzásbeli téren a védjegyek átlagos mértékű hasonlóságot mutatnak.
60 A felperes szerint a gyakorlatban nincs semmiféle ok arra, hogy a német nyelvű fogyasztók a megtámadott védjegyet az angol kiejtés szabályai szerint, a KEPROCK védjegyet pedig a német kiejtési szabályok szerint ejtsék ki. Az átlagos fogyasztó szerinte nincs tisztában a „rock” elem német „Fels” vagy „Gestein” szavaknak megfelelő jelentésével. Épp ellenkezőleg, a német közönség a „rock” elemet a vele azonos német szóval hozza kapcsolatba, amely „szoknyát” jelent, vagy ha már az angol nyelvben gondolkodik, akkor a zenei irányzatot jelölő szóval. Lévén, hogy az ütköző megjelöléseket a német kiejtési szabályok szerint ejtik, és az „r” és a „k”, valamint a „d” és a „p” hangok szonoritása közel áll egymáshoz, az említett megjelölések hangzásbeli téren igen hasonlók.
61 Emlékeztetni kell arra, hogy az ütköző megjelöléseknek azonos a hosszuk, és a magánhangzók azonos sorrendben követik bennük egymást. A második szótag – a „rock” szó – szintén közös bennük.
62 Ezzel szemben az első részük eltérő mássalhangzókat tartalmaz.
63 Ezenkívül, kétségtelen, hogy az érintett közönség tisztában van az angol „red” és „rock” szavak jelentésével. Ugyanakkor ez a tény nem jelent akadályt arra vonatkozólag, hogy a fogyasztók egy része a megtámadott védjegyet a német kiejtés szabályai szerint ejtse ki.
64 Mindenesetre, még ha a szóban forgó megjelöléseket a német kiejtés szabályai szerint ejtik is ki, ettől még az „r” hang szonoritása, amely a németben nem pergetett hang, illetve a „k” hang szonoritása továbbra is igen hangsúlyos. Ezenkívül, bár a „d” és a „p” mássalhangzók szonoritása közötti eltérés ettől valamivel enyhébb, az érintett közönség azért észleli.
65 E megfontolásokra figyelemmel, még ha az értékelésnél a német kiejtést vesszük is alapul, a szóban forgó megjelölések közötti hangzásbeli hasonlóság akkor is átlagos, amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapította.
Az összehasonlítás fogalmi aspektusáról
66 A megtámadott határozat szerint fogalmi szempontból a REDROCK védjegyet alkotó, alapszókincs részét képező két szó jelentését az érintett német fogyasztók azonnal megértik. Így számukra a megtámadott védjegy gondolatban egy vörös színű kőzetet idéz fel. Ezzel szemben a KEPROCK védjegy első részét, amely nem rendelkezik jelentéstartalommal, a fogyasztók fantáziaszó‑összetételként fogják fel. Így tehát az ütköző megjelölések fogalmi téren eltérők.
67 Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a fogalmi téren történő összehasonlításra vonatkozóan nem terjesztett elő érvet.
68 A fenti 10. pontban hivatkozott REDROCK‑ítéletében (EU:T:2009:398) a Törvényszék már kimondta, hogy a megtámadott védjegy részét képező „rock” elemet az érintett közönség, amely az angol „red” melléknevet és a – „követ”, „sziklát” vagy „sziklafalat” jelentő – angol „rock” főnevet összekapcsolja egymással, megérti. Így az – egészében véve – az e szavak jelentése által alkotott képet ír le (REDROCK‑ítélet, fenti 10. pont, EU:T:2009:398, 80. pont).
69 Ezzel szemben a KEPROCK védjegy nem kelt semmilyen konkrét képet a fogyasztók képzetében, hiszen a „kep” elemnek nincs jelentéstartalma. Ily módon, még ha az érintett közönség a „rock” elemnek tulajdonít is jelentést, a KEPROCK megjelölést egészében fantáziaszó‑összetételnek fogja fel, amelynek nincs semmilyen konkrét jelentése.
70 Következésképpen azt kell megállapítani, hogy a REDROCK és a KEPROCK megjelölés összehasonlítása nem lehetséges, és így a fogalmi összehasonlítás a jelen ügyben semleges eredményre vezet.
71 Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy az ütköző megjelölések között vizuális téren enyhe hasonlóság, hangzásbeli téren átlagos hasonlóság áll fenn, míg fogalmi téren az összehasonlítás semleges eredményre vezet.
Az összetéveszthetőségről
72 A fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a megtámadott védjegy és a korábbi védjegyek között.
73 A felperes vitatja ezt az értékelést.
A REDROCK és a KEPROCK megjelölés összetéveszthetőségéről
74 Elsőként hangsúlyozni kell, hogy a korábbi KEPROCK védjegy megkülönböztető képessége átlagos, amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapította. Ugyanis a Törvényszék megállapítja, hogy a KEPROCK megjelölés nem különösebben találó vagy frappáns, és nem rendelkezik az átlagosnál erősebb, önmagában rejlő megkülönböztető képességgel sem. Hozzá kell tenni, hogy maga a felperes nem említett olyan tényezőket, amelyek azt bizonyítanák, hogy a KEPROCK védjegy erőteljesebb megkülönböztető képességgel rendelkezne egy semmilyen jelentéssel nem rendelkező, átlagos védjegynél. Végül, a felperes nem állítja, hogy a KEPROCK védjegy a használat révén erőteljesebb megkülönböztető képességre tett volna szert.
75 Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy az érintett közönség figyelmi szintje az érintett áruk megvásárlásakor, illetve az érintett szolgáltatások igénybevételekor különösen magas, és e közönség általában szeretné tudni, hogy ezen áruk és szolgáltatások milyen kereskedelmi forrásból származnak.
76 Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy az ütköző megjelölések között vizuális téren enyhe hasonlóság, hangzásbeli téren átlagos hasonlóság áll fenn, míg fogalmi téren az összehasonlítás semleges eredményre vezet.
77 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi aspektusainak nem mindig azonos a súlya, és az összetévesztés veszélyének átfogó értékelése során figyelembe kell venni a szóban forgó áruk jellegét, valamint meg kell vizsgálni azokat az objektív körülményeket, amelyek között a védjegyek megjelenhetnek a piacon (2004. október 6‑i New Look kontra OHIM – Naulover [NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection] ítélet, T‑117/03–T‑119/03 és T‑171/03, EBHT, EU:T:2004:293, 49. pont).
78 A két védjegy közötti hangzásbeli hasonlóság fokának kisebb a jelentősége olyan áruk esetében, amelyeket úgy értékesítenek, hogy az azokat jelölő védjegyeket az érintett közönség a vásárláskor vizuálisan is észleli (2003. október 14‑i Phillips‑Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel [BASS] ítélet, T‑292/01, EBHT, EU:T:2003:264, 55. pont, és uo., fenti 48. pont, EU:T:2008:10, 78. és 79. pont).
79 Márpedig ez az eset az ütköző megjelölésekkel jelölt építőanyagok esetében is, amelyeket úgy értékesítenek, hogy azokon az átlagos fogyasztó vizuálisan észlelheti a csomagoláson elhelyezett védjegyeket. Hasonlóképpen hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó áruk érintett közönség általi kiválasztását szükségképpen megelőzi ezen áruk jellemzőinek a boltokban vagy az interneten történő megvizsgálása, hiszen az említett közönség szeretne megbizonyosodni arról, hogy a felhasznált anyagok hosszú távon is betöltik majd funkciójukat abban az építményben, amelybe beépítésre kerülnek. E körülmények egyben azzal is együtt járnak, hogy az érintett közönség vizuálisan még azt megelőzően szembesül a védjegy képével, hogy meghozná döntését annak kiválasztását illetően.
80 E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy – azokat elkülönítve vizsgálva – a REDROCK és a KEPROCK védjegy között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, még az e két védjeggyel jelölt azon árukat illetően sem, amelyek azonosak. Ugyanis az átlagos fogyasztó, akinek a vásárláskor különösen magas a figyelmi szintje, észlelni fogja a védjegyeket egymástól megkülönböztető eltéréseket, és nem fogja azt gondolni, hogy az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk ugyanabból a kereskedelmi forrásból származnak.
81 Ugyanez érvényes a REDROCK és a KEPROCK védjeggyel jelölt szolgáltatásokra is, amelyek tekintetében a felperes egyébként sem terjesztett elő külön érveket. Az ütköző megjelöléseket az érintett közönség – a fenti 74–76. pontban kifejtett okok miatt– nem fogja összetéveszteni.
82 Ennélfogva felesleges vizsgálni a felperes annak bizonyítására irányuló érveit, hogy egyes áruk tekintetében a hasonlóság nagyobb mértékű, mint a megtámadott határozatban megállapított hasonlóság, hiszen még az azonos áruk és szolgáltatások tekintetében sem áll fenn az összetévesztés veszélye. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „rock” szó a korábbi védjegyekkel jelölt áruk egésze tekintetében igencsak leíró jellegű, illetve pozitív értékítéletet hordoz, a korábbi védjegyekkel jelölt szolgáltatások tekintetében pedig pozitív értékítéletet hordoz.
A REDROCK védjegy és a többi korábbi védjegy közötti összetéveszthetőségről
83 Ami a korábbi védjegyeket illeti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az említett védjegyek és a REDROCK megjelölés közötti eltérés elegendő az érintett áruk és szolgáltatások azonosságának vagy hasonlóságának kiegyenlítéséhez.
84 A felperes, aki a REDROCK és a KEPROCK védjegy összehasonlítására, valamint a védjegycsaláddal kapcsolatos érvelésre összpontosított, nem terjesztett elő külön érveket a többi korábbi (FLEXIROCK, FORMROCK, FLOOR‑ROCK, TERMAROCK, KLIMAROCK, SPEEDROCK, DUROCK, SPLITROCK, PLANAROCK, TOPROCK, KLEMMROCK, FIXROCK, SONOROCK PLUS, VARIROCK, SONOROCK és MASTERROCK) védjeggyel kapcsolatban.
85 E tekintetben a vizuális összehasonlítást illetően pontosítani kell, hogy a többi korábbi védjegy közül csak a TOPROCK és a FIXROCK védjegy áll ugyanannyi betűből, mint a REDROCK. Ugyanakkor e védjegyek első részei, amelyeknek az érintett közönség az ítélkezési gyakorlat szerint (lásd a fenti 54. pontot) rendszerint nagyobb figyelmet tulajdonít, teljesen eltérők, hiszen a „top” és a „fix” elemek egyetlen betűje sem egyezik a „red” elem betűivel. Végezetül, még ha a korábbi KLEMMROCK és SPEEDROCK védjegyek tartalmazzák is az „e” betűt, emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó megjelölések első felének többi része teljesen eltér a REDROCK védjegy első felétől, ráadásul az említett korábbi védjegyek kilenc betűből, míg a REDROCK csupán hét betűből áll. Ennélfogva, továbbá figyelemmel a REDROCK védjegy ábrás elemének meglétére, egyrészről a TOPROCK, a FIXROCK, a SPEEDROCK és a KLEMMROCK védjegy, másrészről a REDROCK védjegy – a közös „rock” elem ellenére – vizuális téren legfeljebb enyhén hasonlók. Ez a fortiori érvényes a többi korábbi védjegyre.
86 Ezt követően, a hangzásbeli összehasonlítást illetően hozzá kell tenni, hogy csak a korábbi KLEMMROCK védjegy szonoritása mutat némi hasonlóságot a REDROCK védjegyével, a magánhangzók azonos sorrendje és az azonos szótagszám miatt. Ugyanakkor, a megjelölés elején a „k” és az „l” mássalhangzók kombinációja enyhén megakasztja a kiejtést, amihez még hozzáadódik a dupla „m” betű megléte, ami tovább erősíti az eltéréseket e védjegy kiejtésében a REDROCK kiejtéséhez viszonyítva. Ennélfogva a KLEMMROCK és a REDROCK közötti hangzásbeli hasonlóság legfeljebb enyhének mondható. Ez a fortiori érvényes a többi korábbi védjegyre.
87 Végül, ami a fogalmi összehasonlítást illeti, pontosítani kell, hogy a korábbi védjegyek többségének esetében a „rock” szó ugyanazzal a jelentéssel bír, mint a REDROCK védjegy esetében. Ugyanakkor a „flexi”, a „form”, a „floor”, a „terma”, a „klima”, a „speed”, a „split”, a „plana”, a „top”, a „klemm”, a „fix”, a „sono”, a „vari” és a „master” szóeleji elemek teljesen eltérő jelentésűek a „red” elemétől, és így egészében véve a szóban forgó megjelölések közötti fogalmi hasonlóság legfeljebb enyhe mértékűnek mondható. Ami a DUROCK védjegyet illeti, ugyanez a következtetés vonható le, amennyiben vélelmezzük, hogy az átlagos német fogyasztó a „dur” elemet a tartósság vagy szilárdság fogalmára utalóként fogja fel. Ellenkező esetben, amennyiben azt vélelmezzük, hogy az érintett közönség nem tulajdonít semmiféle jelentést a „du” elemnek, a fogalmi összehasonlítás semleges eredményre vezet.
88 Így tehát azt kell megállapítani, hogy figyelemmel az érintett közönség különösen magas figyelmi szintjére, a megtámadott védjegy és a korábbi FLEXIROCK, FORMROCK, FLOOR‑ROCK, TERMAROCK, KLIMAROCK, SPEEDROCK, DUROCK, SPLITROCK, PLANAROCK, TOPROCK, KLEMMROCK, FIXROCK, SONOROCK PLUS, VARIROCK, SONOROCK és MASTERROCK védjegyek közötti eltérések elegendők az összetéveszthetőség kizárásához.
A közös „rock” elemet tartalmazó védjegyekből álló védjegycsalád állítólagos meglétéből eredő összetéveszthetőségről
89 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a felperes nem támaszkodhat a védjegycsaládok esetében biztosított szélesebb oltalomra.
90 A felperes arra hivatkozik, hogy a korábbi KEPROCK, FLEXIROCK, FORMROCK, FLOOR‑ROCK, TERMAROCK, KLIMAROCK, SPEEDROCK, DUROCK, SPLITROCK, PLANAROCK, TOPROCK, KLEMMROCK, FIXROCK, SONOROCK PLUS, VARIROCK, SONOROCK és MASTERROCK védjegyek védjegycsaládot alkotnak. Szerinte az átlagos fogyasztó azt fogja gondolni, hogy a megtámadott védjegy szintén ebbe a sorozatba tartozik, és így a megtámadott védjeggyel jelölt áruk kereskedelmi származása is azonos, ami a gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyét idézi elő.
91 Emlékeztetni kell arra, hogy a gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélye az összetéveszthetőség egy speciális esete, amelyet az jellemez, hogy miközben a szóban forgó védjegyeket a célközönség közvetlenül nem tévesztheti össze, mégis úgy fogja fel őket, mint ugyanazon védjegyjogosult két különböző védjegyét (lásd: 2003. április 9‑i Durferrit kontra OHIM – Kolene [NU‑TRIDE] ítélet, T‑224/01, EBHT, EU:T:2003:107, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E kritérium figyelembevételéhez az szükséges, hogy a törlési kérelem több olyan védjegyen alapuljon, amely olyan közös jellegzetességeket mutat, amelyek alapján azokat ugyanazon sorozat vagy család részét képezőknek lehet tekinteni (2008. december 18‑i Les Éditions Albert René kontra OHIM ítélet, C‑16/06 P, EBHT, EU:C:2008:739, 101. pont). Ugyanakkor, a védjegysorozat vagy védjegycsalád megléte, mint tényező, csak akkor releváns, ha a közös elem alkalmas a megkülönböztetésre. Ugyanis, amennyiben ez az elem leíró jellegű, nem okozhat összetéveszthetőséget (lásd ebben az értelemben: 2004. július 6‑i Grupo El Prado Cervera kontra OHIM – Héritiers Debuschewitz (CHUFAFIT) ítélet, T‑117/02, EBHT, EU:T:2004:208, 59. pont).
92 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék korábban már kimondta, hogy a védjegycsaládok esetében biztosított szélesebb oltalomra nem lehet sikerrel hivatkozni olyan esetben, amikor a korábbi védjegyek közös eleme leíró jellegű az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében. Ugyanis, az olyan szó, amely az említett áruk vagy szolgáltatások jellegére utal, nem alkalmas arra, hogy valamely védjegycsalád megkülönböztetésre alkalmas, közös törzselemét képezze (lásd ebben az értelemben: 2012. július 13‑i Caixa Geral de Depósitos kontra OHIM – Caixa d’Estalvis i Pensions de Barcelona [la Caixa] ítélet, T‑255/09, EU:T:2012:383, 82. pont).
93 Emlékeztetni kell arra, hogy a „rock” elem igencsak leíró jellegű, illetve pozitív értékítéletet hordoz a korábbi védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások tekintetében. Ennélfogva, a fenti 91. és 92. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján nem alkalmas arra, hogy valamely védjegycsalád közös eleme legyen.
94 Másodszor, e megállapítást erősíti meg a 2014. január 30‑i Industrias Alen kontra The Clorox Company végzés (C‑422/12 P, EBHT, EU:C:2014:57, 45. pont) is, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a CLOROX és a CLORALEX védjegyek közötti összetéveszthetőség fennállásának megállapítása nem vezet arra az eredményre, hogy a korábbi védjegy jogosultja számára monopoljogot ismernének el a „clor” elem vonatkozásában, amely igencsak leíró jellegű a szóban forgó áruk tekintetében, hiszen az összetéveszthetőség fennállása kizárólag bizonyos elemek összetételének oltalmát biztosítja, anélkül hogy eközben az ezen összetétel részét képező, leíró jellegű elemet önmagában oltalom illetné meg.
95 Márpedig a közös „rock” elemet tartalmazó védjegyek védjegycsaládkénti elismerése éppen a „rock” elem monopolizálásához vezetne, amely elem igencsak leíró jellegű, illetve a korábbi védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások tekintetében pozitív értékítéletet hordoz. A védjegycsalád meglétének elismerése által kiszélesített oltalom a gyakorlatban azt jelentené, hogy egyetlen másik gazdasági szereplő sem lajstromoztathatna olyan védjegyet, amely a „rock” elemet tartalmazza, illetve adott esetben még azt is megtilthatnák számára, hogy ezt az elemet reklámszövegekben vagy hirdetési anyagokban használja. A szabad verseny efféle korlátozása, amely az angol alapszókincs részét képező szó egyetlen gazdasági szereplő részére történő fenntartásából eredne, nem igazolható a korábbi védjegyek jogosultjainak alkotói vagy reklámozási erőfeszítéseinek rekompenzálására irányuló törekvésekkel. Ugyanis, amikor nem a használat révén megerősödött megkülönböztető képességről van szó, az a kereskedelmi érték, amelyet az említett jog fenntartása képvisel, nem a jogosult ezen erőfeszítéseinek eredménye, hanem kizárólag a szó azon – a szóban forgó nyelv által előre meghatározott – jelentéséből ered, amely az érintett áruk és szolgáltatások jellemzőire utal.
96 Harmadszor, a felperes nem hivatkozhat sikerrel a 2010. április 27‑i UniCredito Italiano kontra OHIM – Union Investment Privatfonds (UNIWEB) ítéletre (T‑303/06 és T‑337/06, EU:T:2010:160). Ugyanis, ebben az ítéletben a Törvényszék az „uni” szériaelem megkülönböztető képességének fontosságát hangsúlyozta a jelölt szolgáltatások tekintetében, és úgy vélekedett, hogy e képesség olyan szintű volt, hogy önmagában is alkalmas volt arra, hogy az érintett közönség képzetében az adott sorozatra vonatkozóan közvetlen asszociációt váltson ki (fent hivatkozott UNIWEB‑ítélet, EU:T:2010:160, 35., 38. és 39. pont). Márpedig a megkülönböztető képesség ilyen szintjéről a jelen esetben nem beszélhetünk.
97 Ugyanis, bár az „uni” elem kétségkívül jelentéssel bír az átlagos német fogyasztó számára, azonban nem hozható közvetlen kapcsolatba a pénzügyi szolgáltatásokkal, különösen a befektetési alapokkal, amelyeket a korábbi védjegyek a fenti 96. pontban hivatkozott UNIWEB‑ítélet (EU:T:2010:160) alapját képező ügyben jelöltek. A jelen esetben hivatkozott „rock” elem viszont a korábbi védjegyekkel jelölt építőanyagok és építési szolgáltatások jellemzőire utal vissza. Így tehát, mivel a ténybeli háttér e döntő kérdésben eltérő, az említett ítéletben alkalmazott megoldás nem ültethető át a jelen ügyre.
98 Ebből következik, hogy mivel a jelen esetben a „rock” elem igencsak leíró jellegű, illetve pozitív értékítéletet hordoz a korábbi védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások tekintetében, nem alkalmas arra, hogy valamely védjegycsalád közös törzselemét képezze.
99 A teljesség kedvéért meg kell állapítani, hogy a felperes mindenesetre nem szolgáltatott bizonyítékot kellő számú olyan védjegy tényleges használatára, amelyek védjegycsaládot alkothatnának.
100 Az ítélkezési gyakorlat szerint egy védjegy tényleges használata nem bizonyítható valószínűsítésekkel vagy feltételezésekkel, hanem konkrét és objektív körülményeken kell alapulnia, amelyek igazolják a védjegy tényleges és kellő mértékű használatát az érintett piacon (VITAKRAFT‑ítélet, fenti 37. pont, EU:T:2004:292, 28. pont; 2009. november 30‑i Esber kontra OHIM – Coloris Global Coloring Concept [COLORIS] ítélet, T‑353/07, EU:T:2009:475, 24. pont).
101 Márpedig, a jelen esetben a felperes által az OHIM előtti eljárásban a tényleges használat igazolásaként előterjesztett bizonyítékok egy eskü alatt tett nyilatkozatból, és olyan katalógusokból állnak, amelyekben a korábbi védjegyekkel jelölt termékek szerepelnek.
102 Ily módon a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan önálló bizonyítékokat, mint például piackutatások, számlák vagy reklámozással kapcsolatos összegekre vonatkozó adatok, amelyek alátámasztották volna az eskü alatt tett nyilatkozatban említett számadatokat. Ráadásul a katalógusok csupán a korábbi védjegyek meglétét bizonyítják, anélkül hogy feltüntetnék a forgalmazott mennyiségeket, és azon időszakokat, amelyekben a forgalmazás történt.
103 Ennélfogva a felperes nem szolgáltatott olyan konkrét és objektív bizonyítékokat, amelyek lehetővé tennék a korábbi védjegyek mindegyikének tényleges és kellő mértékű használatának igazolását, vagy legalább közülük elengedő számú olyan védjegy tényleges és kellő mértékű használatának igazolását, amely védjegycsaládnak lenne tekinthető. Márpedig e bizonyítást az ítélkezési gyakorlat a védjegycsaládok vonatkozásában megköveteli (lásd ebben az értelemben: 2006. február 23‑i Il Ponte Finanziaria kontra OHIM – Marine Enterprise Projects [BAINBRIDGE] ítélet, T‑194/03, EBHT, EU:T:2006:65, 126. és 127. pont).
104 A fenti megfontolások összességére tekintettel, a felperesnek a védjegycsalád állítólagos meglétére alapított érveit el kell utasítani.
105 Következésképpen, a felperes egyetlen jogalapját, és ennélfogva a keresetét el kell utasítani.
A költségekről
106 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell az OHIM és a beavatkozó költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Deutsche Rockwool Mineralwoll GmbH & Co. OHG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások