A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2016. június 9.(*)
„A Bíróság tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtásának elmulasztása – Kényszerítő bírság – A kényszerítő bírság összegét megállapító határozat – A jogellenes támogatás visszatéríttetésére alkalmazandó kamatszámítási módszer – Kamatos kamat”
A T‑122/14. sz. ügyben,
az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: V. Di Bucci, G. Conte és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, a 2013. december 6‑i C (2013) 8681 final bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kérelme tárgyában, amellyel a 2011. november 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑496/09, EU:C:2011:740) végrehajtásaként a Bizottság meghatározta az Olasz Köztársaság által a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő félév tekintetében megfizetendő kényszerítő bírság összegét,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. január 27‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
A jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásokra vonatkozó határozat (visszatéríttetési határozat)
1 Az Olaszország által alkalmazott, foglalkoztatási intézkedéseket tartalmazó támogatási rendszerre vonatkozó, 1999. május 11‑i 2000/128/EK határozattal (HL 2000. L 42., 1. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) az Európai Bizottság kötelezte az Olasz Köztársaságot a foglalkoztatási intézkedések keretében odaítélt, jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatások visszatéríttetésére. Az 1999. június 4‑én kelt, SG (99) D/4068. sz. dokumentummal a Bizottság értesítette a visszatéríttetési határozatról az Olasz Köztársaságot.
2 Az Olasz Köztársaság által a visszatéríttetési határozattal szemben benyújtott keresetet a Bíróság a 2002. március 7‑i Olaszország kontra Bizottság ítélettel (C‑310/99, EU:C:2002:143) elutasította.
A kereset és a tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélet
3 A Bíróság Hivatalához 2002. március 15‑én benyújtott keresetével a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdése alapján keresetet terjesztett elő, amely arra irányult, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – azáltal, hogy az előírt határidőn belül nem hozta meg a megtámadott határozatban jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatásoknak a kedvezményezettekkel való visszatéríttetéséhez szükséges intézkedéseket, illetve azáltal, hogy mindenesetre nem tájékoztatta őt a meghozott intézkedésekről – nem teljesítette a visszatéríttetési határozatból, illetve az EK‑Szerződésből eredő kötelezettségeit.
4 2004. április 1‑jei Bizottság kontra Olaszország ítéletével (C‑99/02, a továbbiakban: kötelezettségszegést megállapító ítélet, EU:C:2004:207) a Bíróság helyt adott a Bizottság keresetének, és megállapította, hogy az Olasz Köztársaság – azáltal, hogy az előírt határidőn belül nem hozta meg a megtámadott határozatban jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatásoknak a kedvezményezettekkel való visszatéríttetéséhez szükséges intézkedéseket – nem teljesítette a visszatéríttetési határozatból eredő kötelezettségeit.
Az újabb kereset és a végrehajtandó ítélet
5 A Bíróság Hivatalához 2009. november 30‑án benyújtott keresetével a Bizottság egyrészt azt kérte a Bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – azáltal, hogy nem hozta meg a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket – nem teljesítette a visszatéríttetési határozatból és az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, másrészt azt, hogy kötelezze az Olasz Köztársaságot egy eredetileg napi 285 696 euró összegben meghatározott, majd később napi 244 800 euró összegűre csökkentett kényszerítő bírság Bizottság részére történő megfizetésére, a kötelezettségszegést megállapító ítélet késedelmes végrehajtása miatt, az ezen új eljárásban hozott ítélet kihirdetésénél napjától a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak végrehajtásáig.
6 2011. november 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletével (C‑496/09, a továbbiakban: végrehajtandó ítélet, EU:C:2011:740) a Bíróság helyt adott a Bizottság keresetének.
7 A végrehajtandó ítéletben a Bíróság a következő megállapításokat tette:
„52. [...] az Olasz Köztársaságot arra kell kötelezni, hogy rendszeres időközönként fizessen egy olyan összeget, amelyet az alapösszeg és a következő összefüggés szorzataként kell meghatározni: azon jogellenes támogatásoknak a jelen ítélet kihirdetésének időpontjában még nem visszatéríttetett összes támogatáshoz viszonyított százalékos aránya, amelyekre vonatkozóan a visszatéríttetés még nem történt meg, vagy azt nem bizonyították [...].
53. Ezzel összefüggésben a [...] a bírság összegének megállapításához csak akkor lehet figyelembe venni az említett támogatások visszatérítését, ha arról a Bizottságot tájékoztatták, és ez utóbbinak lehetősége volt az e tekintetben vele közölt bizonyíték megfelelő jellegét értékelni.[...]
54. Ennélfogva a kényszerítő bírságra vonatkozóan félévenkénti esedékességet kell megállapítani annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja a visszatéríttetésnek az adott időszak végén fennálló helyzethez képesti előrehaladását, és eközben az alperes tagállamnak is elég ideje legyen azon adatok összegyűjtéséhez és a Bizottsághoz való továbbításához, amelyek az adott időszak tekintetében bizonyítják a jogellenesen kifizetett összegek visszatérítését.
55. Következésképpen a kényszerítő bírságot félévente kell majd fizetni, az összegét pedig az alapösszeg és a következő összefüggés szorzataként kell meghatározni: azon jogellenes támogatásoknak a jelen ítélet kihirdetésének időpontjában még nem visszatéríttetett összes támogatáshoz viszonyított százalékos aránya, amelyekre vonatkozóan az érintett időszak alatt a visszatéríttetés még nem történt meg, vagy azt nem bizonyították.
[…]
67. [...] a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben 30 millió euró alapösszegű, félévente fizetendő kényszerítő bírságot helyénvaló kiszabni.
68. Következésképpen az Olasz Köztársaságot kötelezni kell arra, hogy fizessen a Bizottságnak az »Európai Unió saját forrásai« számlára kényszerítő bírságot – amelynek összege megegyezik a 30 millió eurós alapösszeg, valamint a jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen azon támogatásoknak a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének időpontjában még nem visszatéríttetett összes támogatáshoz viszonyított százalékos aránya szorzatával, amelyekre vonatkozóan az érintett időszak alatt a visszatéríttetés még nem történt meg, vagy azt nem bizonyították –, a [kötelezettségszegést megállapító] ítéletben (EU:C:2004:207) foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések végrehajtásában való késedelem fennállása alatt félévente, a jelen ítélet kihirdetésétől a [kötelezettségszegést megállapító] ítéletben (EU:C:2004:207) foglaltak teljesítéséig.
[…]
69. Emlékeztetni kell arra, hogy [...] az érintett tagállam feladata, hogy közvetlen és megbízható bizonyítékot szolgáltasson a Bizottságnak a visszatéríttetési határozat végrehajtásáról és a szóban forgó jogellenes támogatási összegek tényleges visszatérítéséről.
[…]
72. Azon eseteket illetően, amelyekben a szóban forgó támogatásokat fizetésképtelenné vált vagy fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozásokkal kell visszatéríttetni, amely eljárás célja az eszközök értékesítése és a tartozások kiegyenlítése, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy a vállalkozások nehéz helyzetben vannak vagy fizetésképtelenné váltak, nem érinti a visszatérítési kötelezettséget [...].
73. Ezen állandó ítélkezési gyakorlat szerint a korábbi helyzet visszaállítása és a jogellenesen nyújtott támogatásokból eredő versenytorzító hatás megszüntetése főszabály szerint úgy érhető el, ha az adott támogatások visszatéríttetésével kapcsolatos igényt a [...] tartozás[ok] között veszik nyilvántartásba [...].
74. A kényszerítő bírság összegének a jelen ügyben való megállapítása keretében tehát az Olasz Köztársaságnak bizonyítékot kell szolgáltatnia a Bizottság számára a szóban forgó követeléseknek fizetésképtelenségi eljárás keretében a követelések jegyzékébe való felvételéről. Ha ez nem lehetséges, e tagállamnak be kell számolnia minden olyan körülményről, amely bizonyíthatja, hogy a kellő gondossággal járt el e tekintetben. Konkrétabban abban az esetben, ha a valamely követelésnek a követelések jegyzékébe való felvétele iránti kérelmet elutasítják, a tagállamnak bizonyítania kell, hogy a nemzeti jog alapján megindított minden olyan eljárást, amely alkalmas az említett elutasítás vitatására.
75. Következésképpen, a Bizottság állításaival ellentétben, a kényszerítő bírság összegének a jelen ügyben való megállapítása keretében, a fizetésképtelenné vált vagy fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozásokat illetően nem lehet azt követelni az Olasz Köztársaságtól, hogy ne csak a követeléseknek az említett vállalkozásokat terhelő követelések jegyzékébe való felvételét bizonyítsa, hanem az eszközeik piaci körülmények közötti értékesítését is. Amint azzal az említett tagállam megalapozottan érvel, a Bizottságnak a jelen ítéletben foglaltak teljesítése címén járó kényszerítő bírságok megfizetése iránti felhívása teljesítése során nem kell számításba venni azokat az összegeket, amelyeket a fizetésképtelenné vált vállalkozások még nem térítettek vissza, de amelyek visszatéríttetése érdekében az említett tagállam a kellő gondossággal járt el. Ellenkező esetben a kényszerítő bírság elvesztené a körülményeknek megfelelő és a megállapított kötelezettségszegéssel arányos [...] jellegét, mivel olyan pénzügyi terhet róna az Olasz Köztársaságra, amely a fizetésképtelenségi eljárás jellegéből és annak időtartama csökkentésének lehetetlenségéből ered, illetve amelyet e tagállam nem tud közvetlenül befolyásolni.”
8 Értékelésének eredményeként a Bíróság egyrészt azt állapította meg, hogy az Olasz Köztársaság, mivel a Bizottság által az EK 228. cikk alapján 2008. február 1‑jén kibocsátott, indokolással ellátott véleményben szabott határidőre nem hozta meg a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesítette a visszatéríttetési határozatból, valamint az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit (végrehajtandó ítélet, rendelkező rész, 1. pont).
9 Másrészt, a végrehajtandó ítélet rendelkező részének 2. pontjában a Bíróság kötelezte az Olasz Köztársaságot arra, hogy fizessen az Európai Bizottságnak az „Európai Unió saját forrásai” számlára kényszerítő bírságot – amelynek összege megegyezik a 30 millió eurós alapösszeg, valamint a jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen azon támogatásoknak „a [végrehajtandó] ítélet [(EU:C:2011:740)] kihirdetésének időpontjában még nem visszatéríttetett összes támogatáshoz” (a továbbiakban: a 2011. november 17‑éig visszatéríttetendő támogatások összege) viszonyított százalékos aránya szorzatával, „amelyekre vonatkozóan az érintett időszak alatt a visszatéríttetés még nem történt meg, vagy azt nem bizonyították” (a továbbiakban: a még vissza nem téríttetett támogatások összege) –, a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések végrehajtásában való késedelem fennállása alatt félévente, a végrehajtandó ítélet kihirdetésétől a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséig.
Az értelmezés iránti kérelem és az értelmező végzés
10 A Bíróság Hivatalához 2013. február 14‑én benyújtott keresetével az Olasz Köztársaság – az Európai Unió Bírósága alapokmányának 43. cikke és a Bíróság eljárási szabályzatának 158. cikke alapján – értelmezés iránti kérelmet nyújtott be a végrehajtandó ítélet indokolása 52., 55. és 68. pontjának, valamint rendelkező része 2. pontjának értelmezése iránt.
11 A Bíróság Hivatalához 2013. február 14‑én benyújtott keresetében az Olasz Köztársaság így azt kérte a Bíróságtól, hogy egyrészt értelmezze az ezen ítélet indokolása 52., 55. és 68. pontjában, valamint rendelkező részének 2. pontjában szereplő, „a [végrehajtandó] ítélet [(EU:C:2011:740)] kihirdetésének időpontjában még nem visszatéríttetett támogatások” fordulatot, abból a szempontból, hogy az az eljárás során a bizonyításfelvétel szakaszának – azaz azon tényállás tisztázásának szakasza az eljárásban, amelynek alapján a Bíróság a jogvitát eldöntötte – lezárultáig még vissza nem téríttetett összegekre vonatkozik‑e, másrészt, az ugyanezen ítélet indokolása 52., 55. és 68. pontjában, valamint rendelkező része 2. pontjában alkalmazott az „amelyekre vonatkozóan az érintett időszak alatt a visszatéríttetés még nem történt meg, vagy azt nem bizonyították” fordulatot, abból a szempontból, hogy az arra kötelezi‑e a Bizottságot, hogy az Olasz Köztársaság által az érintett támogatások visszatéríttetése terén elért eredmények félévenkénti értékelésénél ne csak az e félév tekintetében még a félév eltelte előtt a Bizottság tudomására hozott dokumentumokat vegye figyelembe, hanem az adott félévre vonatkozó összes dokumentumot.
12 2013. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország végzésével (C‑496/09 INT, a továbbiakban: értelmező végzés, EU:C:2013:461) a Bíróság az Olasz Köztársaság értelmezés iránti keresetét, mint elfogadhatatlant, elutasította.
13 A Bíróság ugyanis kimondta, hogy „azt kell[ett] megállapítani, hogy a [végrehajtandó] ítélet [(EU:C:2011:740)] rendelkező része – az ítélet 52., 55. és 68. pontjában kifejtett indokolással összhangban – kifejezetten az említett ítélet kihirdetésének időpontját jelöl[te] meg viszonyítási alapul szolgáló időpontként a még vissza nem téríttetett támogatások azon teljes összegének meghatározása szempontjából, amelynek az e tagállammal szemben kiszabott, fokozatosan csökkenő kényszerítő bírság számításának alapjául kell szolgálnia” (értelmező végzés, 9. pont).
14 Hasonlóképpen, a Bíróság úgy vélte, hogy „nem vitatott, hogy a [végrehajtandó] ítélet [(EU:C:2011:740)] rendelkező részének szigorúan szó szerinti olvasata megalapozhatja, hogy a Bizottság a meghatározott félév végén vissza nem téríttetettnek tekintendő támogatások százalékos arányának számítása során csak azokat az okirati bizonyítékokat vegye figyelembe, amelyek az érintett időszak leteltét megelőzően beérkeznek hozzá” (értelmező végzés, 10. pont).
15 A Bíróság kimondta, hogy „az Olasz Köztársaság kérelme a [végrehajtandó] ítélet [(EU:C:2011:740)] rendelkező részének ilyen szigorúan szó szerinti olvasatából eredő következményeket igyekszik kétségbe vonni, márpedig az ilyen kétségbe vonás nem egyeztethető össze sem a Bíróság alapokmányának 43. cikkével és az eljárási szabályzat 158. cikkének (1) bekezdésével, sem pedig a Bíróság ítéleteinek jogerejével” (értelmező végzés, 11. pont).
16 Ily módon, „mivel az említett kérelmet a [végrehajtandó] ítélet [(EU:C:2011:740)] értelmét és hatályát illetően semmilyen kétség nem támasztja alá, e kérelmet elfogadhatatlannak kell[ett] nyilvánítani” (értelmező végzés, 12. pont).
Az első határozat és az első kényszerítő bírságra vonatkozó ítélet
17 2013. március 11‑én az Olasz Köztársaságot értesítették a Bizottság 2013. március 7‑i C (2013) 1264 final határozatáról, amely arra kötelezte e tagállamot, hogy utalja át „az Európai Unió saját forrásai” számlára a végrehajtandó ítélet meghozatalát követő első félévre vonatkozó, 16 533 000 euró összegű kényszerítő bírságot.
18 2013. május 21‑én az Olasz Köztársaság az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet terjesztett elő e határozattal szemben a Törvényszéknél (T‑268/13. sz. ügy).
19 2014. október 21‑i Olaszország kontra Bizottság ítéletével (T‑268/13, a továbbiakban: az első bírságra vonatkozó ítélet, az EBHT‑ban nem tették közzé, EU:T:2014:900) a Törvényszék elutasította az Olasz Köztársaság keresetét.
A kényszerítő bírság összegére vonatkozó, második határozat (megtámadott határozat)
20 Miután lehetőséget adott az olasz hatóságoknak arra, hogy előzetes értékeléseivel kapcsolatban előterjesszék az észrevételeiket, a Bizottság elfogadta a 2013. december 6‑i C (2013) 8681 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amellyel a végrehajtandó ítélet végrehajtásaként meghatározta az Olasz Köztársaság által az ezen ítéletet követő második félév tekintetében megfizetendő bírság összegét.
21 A megtámadott határozatban a Bizottság többek között értékelte az Olasz Köztársaság által a szóban forgó időszak során (2012. május 17. és 2012. november 17. között) a támogatások visszatéríttetése terén elért eredményeket, és megállapította, hogy a 2012. november 17‑éig vissza nem téríttetett támogatások a végrehajtandó ítélet meghozataláig vissza nem téríttetett támogatások 20,84%‑át tették ki. Ennek alapján a Bizottság a 30 millió eurós alapösszeg 20,84%‑ának megfelelő, vagyis 6 252 000 euró összegű kényszerítő bírságot szabott ki az Olasz Köztársasággal szemben.
Az eljárás és a felek kereseti kérelmei
22 A Törvényszék Hivatalához 2014. február 19‑én benyújtott keresetlevelével az Olasz Köztársaság megindította a jelen keresetet.
23 Pervezető intézkedések keretében a Törvényszék több kérdést intézett a felekhez, és az ügyre vonatkozó bizonyos iratok becsatolását kérte.
24 Először is, a Törvényszék felhívta az Olasz Köztársaságot annak pontosítására, hogy az első bírságra vonatkozó ítéletet követően, amellyel a Törvényszék egy, a jelen ügyben hivatkozott jogalaphoz hasonló jogalapot utasított el, fenntartja‑e ezen első jogalapot.
25 A megadott határidőn belül az Olasz Köztársaság közölte, hogy eláll a jelen kereset első jogalapjától, amit a Törvényszék tudomásul vett.
26 Másodszor, a Törvényszék felhívta a feleket annak pontosítására, hogy a jelen ügyben a kamatos kamatok alkalmazása mennyiben lehetett kihatással a megtámadott határozat tárgyát képező bírság összegére. Igenlő válasz esetére felkérte a Bizottságot, hogy fejtse ki részletesebben azon álláspontját, amely szerint a jelen ügyben hivatkozott második jogalapot elfogadhatatlannak vagy hatástalannak kellene nyilvánítani, mivel a Törvényszék még nem hozott döntést a kamatos kamatok figyelembevételének jogszerűségét illetően.
27 A felek a megadott határidőn belül közölték az e kérdésre adott válaszaikat a Törvényszékkel.
28 Harmadszor, a Törvényszék felhívta a feleket arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket azzal kapcsolatban, hogy milyen kihatása lehet a 2015. szeptember 3‑i A2A ítéletnek (C‑89/14, EU:C:2015:537) a második jogalappal kapcsolatban adandó válaszra.
29 A felek a megadott határidőn belül közölték az e kérdésre adott válaszaikat a Törvényszékkel.
30 Negyedszer, a Törvényszék kérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be hozzá azokat az iratokat, amelyek alapján lényegében arra a következtetésre jutott, hogy az Olasz Köztársaság elfogadta a Codice civile (olasz polgári törvénykönyv) 1282. és 1283. cikkében foglalt szabálytól való eltérést a kamatos kamatoknak a jogvita tárgyát képező állami támogatás visszatéríttetésére való alkalmazását illetően (lásd többek között a megtámadott határozat 29. és 32. pontját), méghozzá az érintett időszak egésze tekintetében.
31 A Bizottság a megadott határidőn belül benyújtotta a Törvényszékhez a kért iratokat, amelyeket az Olasz Köztársaságnak is megküldtek. Ezek a dokumentumok a következők:
– a Bizottság Olasz Köztársaságnak címzett, 2013. június 12‑én kelt levele, amely egy előzetes értékelést tartalmazott a végrehajtandó ítéletet követő második félév során történt visszatéríttetés alakulásáról;
– a Bizottság Olasz Köztársaságnak címzett, 2003. október 31‑én kelt levele, amely felhívta a figyelmet arra, hogy „a visszatérítés összegének kiszámításakor figyelembe kell venni a kamatos kamatokat is, a Bizottság jogellenes támogatások visszatéríttetésére alkalmazandó kamatlábakról szóló közleményének megfelelően […]”;
– a Bizottság Olasz Köztársaságnak címzett, 2004. január 29‑én kelt levele, amely szintén felhívta a figyelmet arra, hogy „a visszatérítés összegének kiszámításakor figyelembe kell venni a kamatos kamatokat is, a Bizottság jogellenes támogatások visszatéríttetésére alkalmazandó kamatlábakról szóló közleményének (HL 2003. C 110., 21. o.) megfelelően”;
– az Olasz Köztársaság Bizottságnak címzett, 2005. január 17‑én kelt levele, amelynek melléklete tartalmazott egy olyan iratot, amellyel megküldték a Bizottságnak a jogellenes támogatásokkal kapcsolatos számadatokat, pontosítva, hogy „a kamatok a Bizottság szolgálatainak iránymutatása alapján, a kamatos kamatok elve alapján kerültek kiszámításra, az Európai Unió internetes honlapján szereplő feltételekben alkalmazott referencia‑kamatlábakat véve alapul”.
32 Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
33 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
34 Az ügy jelen szakaszában az Olasz Köztársaság, keresetének alátámasztásaként, egyetlen jogalapra hivatkozik (lásd a fenti 24. és 25. pontot). Arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti az alkalmazandó szabályozást, mivel a kényszerítő bírság összegének meghatározásához a Bizottság a visszatéríttetendő támogatások összegére kamatos kamat alkalmazását írta elő. Márpedig, az ítélkezési gyakorlat szerint, az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21‑i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.) hatálybalépése előtt elfogadott visszatéríttető határozatok esetében kamatos kamatokat csak akkor lehetett alkalmazni, ha az megfelelt a nemzeti jog szerint általában alkalmazott eljárásnak. A jelen esetben az olasz polgári törvénykönyv 1283. cikke alapján, amelynek értelmében a meg nem fizetett kamatok után nem jár automatikusan kamat, nem ez a helyzet.
35 A Bizottság szerint e jogalapot elfogadhatatlannak vagy hatástalannak, de legalábbis megalapozatlannak kell nyilvánítani. A Bizottság elöljáróban arra hivatkozik, hogy a kényszerítő bírság megtámadott határozatban elvégzett kiszámítására nem volt kihatása a megtámadott határozat 34. pontjában szereplő azon kérelemnek, amely – obiter dictum jelleggel – kamatos kamatok alkalmazását rendelte el a jogellenes támogatásokra. E kérés ugyanis nem módosította a Bizottság által meghatározott bírság azon összegét, amely kizárólag a korábban az olasz hatóságok által szolgáltatott adatokat vette figyelembe. Egyébként, az Olasz Köztársaság nem kifogásolhatja a kamatos kamatok alkalmazására vonatkozó, a közigazgatási eljárás ezen szakaszában megfogalmazott kérést, hiszen a Bíróság – amikor a végrehajtandó ítéletben meghatározta a kényszerítő bírság alapösszegét – az Olaszország által szolgáltatott azon adatokra támaszkodott, amelyek már figyelembe vették a kamatos kamatokat (64. pont). A kamatos kamatok figyelembevétele tehát nem csupán a támogatások visszatéríttetésére vonatkozó uniós szabályozás és a felek között e tárgyban történt megállapodás által meghatározott szempontokra tekintettel jogszerű, hanem a végrehajtandó ítélethez kötődő jogerő elvének is megfelel.
Előzetes észrevételek
Jogi háttér
– A 659/1999 rendelet
36 Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendeletnek (HL 1999. L 83., 1. o.) „A támogatás visszatérítése” című 14. cikke, a (2) és (3) bekezdésében, a következőképpen rendelkezik:
„(2) A visszatérítési határozat szerint visszatérítésre kerülő támogatás magában foglalja a Bizottság által megfelelő kamatlábbal meghatározott kamatot. A kamat attól a naptól esedékes, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került.
(3) […] a visszatérítést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. […]”
– A jogellenes támogatások visszatéríttetése esetén alkalmazandó kamatlábakról szóló bizottsági közlemény
37 Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2003. május 8‑án közzétett, a jogellenes támogatások visszatéríttetése esetén alkalmazandó kamatlábakról szóló bizottsági közlemény (HL 2003. C 110., 21. o.) kimondja:
„[…]
Bizonyos visszatéríttetési határozatok végrehajtása során a Bizottság és tagállamok között fennálló tisztességes együttműködési viszony tekintetében azonban felmerült annak a kérdése, hogy e kamatoknak egyszerű kamatoknak vagy kamatos kamatoknak kell‑e lenniük [...]. Figyelemmel a jogellenes támogatások visszatéríttetésének céljára és azok fontosságára az állami támogatások ellenőrzésének az EK‑Szerződésben előírt rendszerében, a Bizottság sürgősnek ítéli, hogy e tekintetben világossá tegye álláspontját.
[…]
A piaci gyakorlat szerint az egyszerű kamatot akkor alkalmazzák, ha a pénzösszeg kedvezményezettje a kamatokhoz nem jut hozzá az időszak vége előtt, például olyan esetekben, amikor a kamatot csak az időszak végén fizetik ki; a kamatos kamatot ellenben rendszerint akkor alkalmazzák, ha minden egyes évben (vagy időszakban) a kamat a kedvezményezettnek kifizethető, és így hozzáadódik a kezdeti tőke összegéhez. Ebben az esetben a kedvezményezett minden egyes időszakra kifizetett kamat utáni kamatból részesedik.
[…] Emiatt, a helyzetek különbözősége ellenére úgy tűnik, hogy a jogellenes támogatás keretében a kedvezményezett ugyanolyan feltételek mellett jut pénzösszegekhez, mint a kamatokkal nem terhelt, középlejáratú hitelek esetén. Ebből eredően a kamatos kamat alkalmazása szükségesnek tűnik annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen helyzetből származó pénzügyi előnyöket teljes mértékben semlegesítsék.
A Bizottság tehát tájékoztatni kívánja a tagállamokat és az érdekelt feleket arról, hogy ezt követően a jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő valamennyi általa elfogadott határozatában a regionális támogatások nettó támogatási egyenértékének kiszámítására használt referenciarátát kamatos kamat alapon alkalmazza. A szokásos piaci gyakorlattal összhangban a kamatos kamatozás éves alapon történik. Hasonlóképpen, a Bizottság elvárja a tagállamoktól, hogy a folyamatban lévő visszatéríttetési határozatok végrehajtásakor kamatos kamatot alkalmazzanak mindaddig, amíg az nem ütközik [az uniós] jog valamely általános elvébe.”
– A 794/2004 rendelet
38 A 794/2004 rendelet V. fejezetében található 9. és 11. cikk a jogellenes támogatás visszatéríttetésekor alkalmazott kamatlábakra vonatkozik.
39 Az említett rendeletnek „A kamat meghatározásának módszere” című 9. cikke az (1) bekezdésében ekképp rendelkezik:
„(1) Ha külön határozat ettől eltérően nem rendelkezik, a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése megsértésével nyújtott állami támogatás visszatérítésének kamatlába minden egyes naptári évre meghatározott éves százalékos kamatláb.”
40 A 794/2004 rendeletnek „A kamat felszámításának módszere” című 11. cikke a (2) bekezdésében a következőket írja elő:
„A kamatlábat a teljes időszakra alkalmazni kell a visszatérítés időpontjáig. Az előző évben felhalmozott kamat a következő években tovább kamatozik.”
41 A 794/2004 rendelet 13. cikkének első bekezdése – amely a „Záró rendelkezések” című VI. fejezetben szerepel – előírja, hogy a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. E rendelet, mivel 2004. április 30‑án tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, 2004. május 20‑án lépett hatályba. Egyébként az említett rendelet 13. cikkének ötödik bekezdése értelmében a 11. cikk minden olyan visszatéríttetési határozatra vonatkozik, amelyet ugyanezen rendelet hatálybalépése után közöltek.
– A visszatéríttetési határozat
42 1999. május 11‑én a Bizottság elfogadta a visszatéríttetési határozatot, amelyet 1999. június 4‑én közölt az Olasz Köztársasággal (lásd a fenti 1. pontot). E határozat 1. és 2. cikkében a Bizottság megállapította, hogy az Olasz Köztársaság által a foglalkoztatás terén alkalmazott egyes intézkedések, amelyek nem feleltek meg az e cikkekben meghatározott feltételeknek, összeegyeztethetetlenek voltak a belső piaccal. A visszatéríttetési határozat 3. cikke értelmében:
„Olaszország meghozza az ahhoz szükséges valamennyi intézkedést, hogy a kedvezményezettek visszatérítsék az 1. és 2. cikkben szereplő feltételeknek nem megfelelő, jogellenesen nyújtott támogatásokat.
A visszatéríttetést a nemzeti jog eljárásainak megfelelően kell végrehajtani. A visszatéríttetendő összegeknek tartalmazniuk kell a támogatásnak a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátásától a tényleges visszatérítés időpontjáig esedékes kamatokat. A kamatot a regionális célú támogatások keretében nyújtott szubvenció‑egyenérték számításához alkalmazott referencia‑kamatláb alapján kell számítani.”
– Az olasz jog
43 Az olasz polgári törvénykönyv 1283. cikke így rendelkezik:
„Ellenkező kikötés hiányában a lejárt kamatok kizárólag a kereseti kérelem vagy a lejáratukat követő megállapodás alapján kamatozhatnak, azzal a feltétellel, hogy az legalább hat hónapja esedékes kamatokra vonatkozik.”
44 A 2015. szeptember 3‑i A2A ítélet (C‑89/14, EU:C:2015:537, 13. és 14. pont) alapját képező esettől eltérően, a jelen ügyben egyik fél sem hivatkozott az olasz jog valamely más, alkalmazható rendelkezésére.
A kényszerítő bírság összegének meghatározására vonatkozó elemek
45 2011. november 17‑én a végrehajtandó ítéletben a Bíróság arra kötelezte az Olasz Köztársaságot, hogy fizessen „kényszerítő bírságot […], a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések végrehajtásában való késedelem fennállása alatt félévente”.
46 A végrehajtandó ítélet rendelkező részének 2. pontjában a kényszerítő bírság összegének meghatározására vonatkozó elemek a következők:
– a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések végrehajtásában való késedelem minden egyes féléve tekintetében,
– a bírság a 30 millió eurós alapösszeg alábbival történő felszorzásának felel meg:
– a még vissza nem téríttetett támogatások összegének százaléka,
– a 2011. november 17‑ig visszatéríttetendő támogatások összegéhez viszonyítva.
47 2013. március 7‑én a kényszerítő bírság összegére vonatkozó első határozatban (lásd a fenti 17. pontot, valamint a megtámadott határozat 3. és 4. pontját) a Bizottság a 2011. november 17‑től 2012. május 17‑ig terjedő időszak vonatkozásában a kényszerítő bírság összegét 16 533 000 euróban állapította meg, a következő elemek figyelembevételével:
– a 2011. november 17‑ig visszatéríttetendő támogatások összegét 118 175 296 euróban határozták meg;
– a 2012. május 17‑ig még vissza nem téríttetett támogatások összegét 65 130 279 euróban határozták meg, vagyis a 2011. november 17‑ig visszatéríttetendő támogatások 55,11%‑ának megfelelő összegben;
– a 2012. május 17‑ig még vissza nem téríttetett támogatások százalékos arányának (55,11%) a 30 millió euróval való összeszorzása eredményeként jött ki a 2011. november 17‑től 2012. május 17‑ig terjedő időszak vonatkozásában a kényszerítő bírság összege, vagyis a 16 533 000 euró.
48 2013. december 6‑án, a megtámadott határozat 77. és 79. pontjában a Bizottság a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő időszak vonatkozásában a kényszerítő bírság összegét 6 252 000 euróban állapította meg, a következő elemek figyelembevételével:
– a 2011. november 17‑ig visszatéríttetendő támogatások összegét 118 175 296 euróban határozták meg;
– a 2012. november 17‑ig még vissza nem téríttetett támogatások összegét 24 627 937,21 euróban határozták meg, vagyis a 2011. november 17‑ig visszatéríttetendő támogatások 20,84%‑ának megfelelő összegben;
– a 2012. november 17‑ig még vissza nem téríttetett támogatások százalékos arányának (20,84%) a 30 millió euróval való összeszorzása eredményeként jött ki a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő időszak vonatkozásában a kényszerítő bírság összege, vagyis a 6 252 000 euró.
49 A felek érveit e jogi háttérre és a kényszerítő bírság összegének meghatározására vonatkozó elemekre vonatkozó ezen előzetes észrevételekre figyelemmel kell értékelni.
A Törvényszék álláspontja
50 Lényegében e jogalappal az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben a Bizottság a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő féléves időszak vonatkozásában a kényszerítő bírság összegének megállapításához olyan összegeket vett figyelembe, amelyek kamatos kamatokat foglaltak magukban.
51 E tekintetben, először is, valóban úgy tűnik, hogy 2011. november 17‑ig – a végrehajtandó ítélet kihirdetése napjáig – visszatéríttetendő támogatások összegének meghatározásánál a Bizottság által figyelembe vett adatok kamatos kamatokat foglaltak magukban.
52 Ily módon a megtámadott határozat 25. pontjában a Bizottság hangsúlyozta, hogy „az olasz hatóságok által megjelölt számadatok a 2007‑ben, vagyis az azon évben fennálló támogatási intézkedések összegeinek feleltek meg, amelyben a visszatéríttetésre vonatkozó hivatalos felszólításokat kibocsátották”. A megtámadott határozat 32. pontja ezzel kapcsolatban pontosítja, hogy „2007‑ig az olasz hatóságok a létező támogatások összegeire kamatos kamatokat alkalmaztak, a Bizottság szolgálataival való megállapodásnak megfelelően”.
53 Hasonlóképpen a második pervezető intézkedésre (lásd a fenti 26. pontot) adott válaszában a Bizottság jelezte, hogy „a 2007‑ben hatályban lévő támogatások összegeinek megfelelő számadatokat az olasz hatóságok a jogellenes támogatásokra vonatkozóan kamatos kamatok alkalmazásával számolták ki”.
54 E válaszban a Bizottság emlékeztetett arra, ami a megtámadott határozat 29–33. pontjából is kiderül, nevezetesen arra, hogy 2013. március 21‑én az olasz hatóságok tájékoztatták őt arról, hogy a korábbi megállapodással ellentétben, 2007‑től kezdve felhagytak a kamatok – akár egyszerű, akár kamatos kamatok – felszámításával, és azoknak a visszatérítendő jogellenes támogatásokra való alkalmazásával. A Bizottság ezenfelül pontosította, hogy „a 2007‑ben esedékes összegeket nem aktualizálták az alkalmazandó kamatok figyelembevétele céljából”, és hogy emiatt ő a megtámadott határozat 34. pontjában felkérte az olasz hatóságokat arra, hogy 2007‑től kezdve számítsanak fel kamatos kamatokat a jogellenes támogatásokra.
55 A tárgyaláson a felek ezenfelül egyetértettek abban, hogy elismerik azt, hogy a 2011. november 17‑ig visszatéríttetendő támogatások összege, amelyet a megtámadott határozatban figyelembe vettek, azt a helyzetet tükrözi, amelyet a Bíróság ítéletének meghozatalakor a 2007‑es értéken fejeztek ki. Az ezen időpontban figyelembe vett adatokat tehát 2011. november 17‑én határozták meg, az Olasz Köztársaság által akkor szolgáltatott adatok alapján, amikor az 2007‑ben megküldte a visszatérítésre vonatkozó hivatalos felszólításokat. Nem vitatott, hogy ezen adatok, legalábbis 2007‑ig, magukban foglalták a kamatos kamatokat.
56 Arra a tényre való figyelemmel, hogy a 2011. november 17‑ig visszatéríttetendő támogatások összege magában foglalta a kamatos kamatokat, azt kell megállapítani, hogy a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő féléves időszak vonatkozásában a kényszerítő bírság összege, amelyet a fenti 46. és 48. pontban kifejtett képlet alkalmazásával számítottak ki, olyan adatokat is figyelembe vett, amelyek kamatos kamatokat foglaltak magukban. A megtámadott határozat, mint olyan, lezárja a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő féléves időszak tekintetében fizetendő kényszerítő bírság összegét megállapító eljárást, és elmarasztalja az Olasz Köztársaságot, amely tagállam ennélfogva elfogadható módon vitatja annak a jogszerűségét, és hivatkozik e célból minden olyan ténybeli és jogi alapra, amely a Törvényszék eljárási szabályzatában említett feltételek szerint megengedett.
57 Másodszor, ennélfogva, azt kell meghatározni, hogy van‑e olyan jogi alap, amely lehetővé teszi a jelen ügyben kamatos kamatok alkalmazását, amit az Olasz Köztársaság a keresetlevelében vitat.
58 A 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges összes intézkedést a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. A visszatéríttetési határozat szerint visszatérítésre kerülő támogatás e rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében magában foglalja a kamatokat. Mindazonáltal, ez utóbbi rendelkezés nem részletezi, hogy e kamatokat egyszerű vagy kamatos kamatként kell‑e kiszámítani (2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 26. pont).
59 E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy bár a 794/2004 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a kamatlábat kamatos kamat alapon a támogatás visszatérítésének időpontjáig kell alkalmazni, és hogy az előző évben felhalmozott kamat a következő években tovább kamatozik, mindazonáltal azt kell megállapítani, hogy e rendelet 13. cikkének ötödik bekezdése értelmében e rendelkezést kizárólag az említett rendelet hatálybalépését, azaz 2004. május 20‑át követően közölt visszatéríttetési határozatokra kell alkalmazni (2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 27. pont).
60 Ennélfogva, mivel a jelen ügyben a visszatéríttetés tárgyát képező támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősítő visszatéríttetési határozatot 1999. június 4‑én, tehát a 794/2004 rendelet hatálybelépése előtt közölték az Olasz Köztársasággal, e rendelet 11. cikkének (2) bekezdése mint olyan, az időbeli hatály okán nem alkalmazható az ügyre (lásd analógia útján: 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 28. pont).
61 Másodsorban, ami azt a kérdést illeti, hogy mely szabályozást kellett alkalmazni a 794/2004 rendelet hatálybalépését megelőzően annak meghatározása érdekében, hogy egyszerű vagy kamatos kamatot kell‑e alkalmazni, emlékeztetni kell arra, hogy a 2008. december 11-i Bizottság kontra Département du Loiret ítéletben (C‑295/07 P, EU:C:2008:707, 46. pont) a Bíróság megállapította, hogy az ezen ítélet alapját képező ügy tárgyát képező határozat elfogadásának időpontjában, azaz 2000. július 12‑én semmiféle uniós rendelkezés, sem pedig a Bíróság vagy a Törvényszék ítélkezési gyakorlata nem határozta meg pontosan, hogy a visszatérítendő támogatás után járó kamatokat egyszerű vagy kamatos kamatlábbal kell‑e számítani. Vonatkozó uniós jogi rendelkezés hiányában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy különösen a Bizottságnak a tagállamokhoz címzett, 1991. március 4‑i SG (91) D/4577 levelében kifejtett gyakorlata a kamatok előírásának a kérdését a visszatéríttetés eljárási szabályaihoz kapcsolta, és e tekintetben a nemzeti jogra utalt (2008. december 11‑i Bizottság kontra Département du Loiret ítélet, C‑295/07 P, EU:C:2008:707, 82–84. pont; 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 29. pont).
62 A Bizottság csak a jogellenes támogatás visszatéríttetése esetén alkalmazandó kamatlábakról szóló, 2003. május 8‑i közleményében jelentette be kifejezetten, hogy valamennyi, a jövőben általa elfogadott, jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő határozatokban kamatos kamatot fog alkalmazni, és elvárja a tagállamoktól, hogy kamatos kamatot alkalmazzanak minden visszatéríttetési határozat végrehajtása során (2008. december 11‑i Bizottság kontra Département du Loiret ítélet, C‑295/07 P, EU:C:2008:707, 46. pont; 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 30. pont).
63 A visszatéríttetési határozatot illetően, e határozat a 3. cikkének (2) bekezdésében megköveteli, hogy a támogatás visszatéríttetése a nemzeti eljárásokkal összhangban történjen, hogy a visszatéríttetendő összegekre kamatokat számítsanak fel azon időponttól kezdve, amikortól azokat a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátották, mindaddig, amíg nem térítik őket ténylegesen vissza, és hogy a kamatokat a regionális célú támogatások keretében a szubvenció‑egyenérték számításánál használt referencia kamatlábak alapján számítsák ki, ugyanakkor semmiféle további iránymutatást nem tartalmaz azon kérdés tekintetében, hogy e kamatokat egyszerű vagy kamatos kamat alapján kell‑e alkalmazni (lásd analógia útján: 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 31. pont).
64 Mivel e határozatot 1999. június 4‑én közölték az Olasz Köztársasággal, tehát azelőtt, hogy a jogellenes támogatások visszatéríttetése esetén alkalmazandó kamatlábakról szóló közleményben bejelentésre került a Bizottság gyakorlatának megváltoztatása, a Bizottság kontra Département du Loiret ítéletben (C‑295/07 P, EU:C:2008:707) lefektetett ítélkezési gyakorlat alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a nemzeti jog alapján kell meghatározni, hogy a jelen ügyben egyszerű vagy kamatos kamatot kellett volna alkalmazni (lásd analógia útján: 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 32. pont).
65 E kérdést illetően, amint arra az Olasz Köztársaság hivatkozik, a 2008. december 11‑i Bizottság kontra Département du Loiret ítélettel (C‑295/07 P, EU:C:2008:707) és a 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélettel (C‑89/14, EU:C:2015:537) kezdetét vevő ítélkezési gyakorlatból kifejezetten kitűnik, hogy a 794/2004 rendelet hatálybalépése előtti visszatéríttetési határozatoknál csak akkor vehetők figyelembe kamatos kamatok, ha az megfelel a nemzeti jog szerint általában alkalmazott eljárásnak.
66 Ennélfogva, mivel a jelen ügyben nem hivatkoztak a nemzeti jog semmiféle más rendelkezésére, úgy kell tekinteni, hogy a jelen ügyben alkalmazandó szabályozás az olasz polgári törvénykönyv 1283. cikkében szereplő szabályozás, amelynek értelmében – amint azt az Olasz Köztársaság kifejtette, anélkül, hogy azt a Bizottság vitatta volna – a lejárt kamatok után nem jár automatikusan kamat.
67 A fentiekből tehát az következik, hogy a Bizottság, azáltal, hogy a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő féléves időszak vonatkozásában fizetendő kényszerítő bírság összegének meghatározásánál olyan, a visszatéríttetendő támogatások összegeire vonatkozó összegeket vett figyelembe, amelyek kamatos kamatokat foglaltak magukban, jogi hibát vétett.
68 E következtetést a Bizottság által felhozott egyetlen érv sem vonhatja kétségbe.
69 Először is, a Bizottság arra hivatkozik, hogy megállapodás született a felek között arra vonatkozóan, hogy kamatos kamatokat fognak felszámítani. A megtámadott határozat 32. pontja ugyanis tanúsítja, hogy e kérdésben megállapodás született, méghozzá olyan megállapodás, amely „2003‑ban és […] 2004‑ben született, a 794/2004 rendelet alapján (lásd a Bizottság szolgálatainak 2003. október 31‑i és 2004. január 29‑i levelét, amelyeket az olasz hatóságok 2005. január 17‑i levele követett)”.
70 Ugyanakkor a megtámadott határozatban idézett azon dokumentumok értelmében, amelyeket a negyedik pervezető intézkedésre adott válaszként nyújtottak be (lásd a fenti 31. pontot), meg kell jegyezni, hogy bár az Olasz Köztársaság valóban kamatos kamatokat számított fel, az a Bizottság egy 2003. október 31‑én kelt levelében megfogalmazott kifejezett kérésére történt, amely jogi alapként az uniós jog rendelkezéseire hivatkozott. Erre való figyelemmel, az a körülmény, amelyet a Bizottság úgy tüntet fel, mint a felek között született megállapodást, inkább úgy értelmezhető, mint a Bizottság levelének címzettje részéről az abban foglaltakhoz való egyszerű igazodás, olyan rendelkezésekre figyelemmel, amelyekről később bebizonyosodott, hogy nem is lettek volna alkalmazandók. Ugyanis a Bizottság által megfogalmazott kérés megelőzi a 2008. december 11‑i Bizottság kontra Département du Loiret ítélet (C‑295/07 P, EU:C:2008:707) és a 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet (C‑89/14, EU:C:2015:537) kihirdetését, amelyekből az derül ki, hogy a jelen ügy tárgyát képező visszatéríttetési határozatra alkalmazandó jog – legalábbis a kamatszámítás módszereinek meghatározását illetően – a nemzeti jog, és nem az uniós jog.
71 E körülményekre tekintettel, mivel a visszatéríttetési határozatot 1999. június 4‑én közölték az Olasz Köztársasággal, a Bizottság által az uniós jogra tekintettel megfogalmazott kérés nem járhat azzal a hatással, hogy vitatja az alkalmazandó nemzeti szabályozás hatályát. Az előbbi elismerése ugyanis azt eredményezné, hogy sérülne a jogos bizalom védelmére vonatkozó elv, és ellentétes lenne a Bíróság által a 2008. december 11‑i Bizottság kontra Département du Loiret ítéletben (C‑295/07 P, EU:C:2008:707) és a 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítéletben (C‑89/14, EU:C:2015:537) alkalmazott megoldásokkal.
72 Másodszor, beadványaiban és a pervezető intézkedésekre adott válaszaiban a Bizottság a végrehajtandó ítélet 64. pontjára hivatkozik, annak hangsúlyozására, hogy a Bíróság szerinte kifejezetten az olasz hatóságok által szolgáltatott és a Bizottsággal egyetértésben kiszámított, kamatos kamatokat magukban foglaló adatokra alapította az ítéletét.
73 E tekintetben kiemelendő, hogy a Bíróság az említett pontban egyrészt rámutatott, hogy „meg kell állapítani, hogy – amint az a [2011. május 12‑i] tárgyaláson folytatott vitából is kitűn[t] – az Olasz Köztársaság és a Bizottság egyetérte[tt]ek a nyújtott támogatások összesített összegében, amely 251 271 032,37 eurót te[tt] ki”, másrészt, hogy „[a Bizottság] elismer[te], hogy összesen 63 062 555 eurónyi támogatást visszatérítettnek kell tekinteni” (a végrehajtandó ítélet, 64. pont).
74 Ezen észrevételek lehetővé tették a Bíróság számára, hogy konstatálja a felek érvelésének módosulását a tárgyalás során. Eredetileg ugyanis „a Bizottság […] úgy vél[te], hogy az Olasz Köztársaság az indokolással ellátott véleményben szabott határidőre nem téríttette vissza a jogellenesen nyújtott támogatások teljes összegét, vagyis 519 958 761,97 eurót[…]”, miközben „[a]z Olasz Köztársaság vitat[t]a a visszatéríttetendő támogatások teljes összegét, és azt 251 271 032,37 euróban jelöl[te] meg, ugyanakkor elismer[te], hogy 2010. júliusra mindössze 63 062 555,46 eurót térítettek vissza, amely összeghez azonban még hozzá kell[ett] adni különböző jogcímeken beszedett 73 353 387,28 eurót […]” (végrehajtandó ítélet, 21., 23. és 24. pont).
75 A végrehajtandó ítélet 64. pontja egyúttal a 63. pont folytatásának is tekinthető, amelyben a Bíróság kiemelte, hogy „kétségtelen, hogy a szóban forgó összegek döntő részét még nem térítették vissza, illetve erre vonatkozóan a Bizottság nem kapott bizonyítékot”. A szétosztott támogatások teljes összegét és a 2010 júliusáig visszatéríttetettnek tekinthető támogatások összegét illetően 64. pontban szereplő számszerű adatok tehát lehetővé teszik a Bíróság számára, hogy a vitát a még vissza nem téríttetett összegekre korlátozza. Ugyanakkor, a Bizottság állításával ellentétben, a végrehajtandó ítéletben sehol nem szerepel arra vonatkozó utalás, hogy az a kamatos kamatok kérdésével foglalkozna. Az ítélet nem tartalmaz utalást azokra az elemekre sem, amelyeket a visszatéríttetendő összegek meghatározásához figyelembe kellene venni. E körülményekre tekintettel a végrehajtandó ítéletből nem lehet arra következtetni, hogy az a kamatszámítási módszer meghatározását illetően el akarna térni a 2008. december 11‑i Bizottság kontra Département du Loiret ítéletben (C‑295/07 P, EU:C:2008:707) – amelyet később a 2015. szeptember 3‑i A2A‑ítélet (C‑89/14, EU:C:2015:537) is megerősített – említett elvektől. Az előbbiekből tehát az következik, hogy a Bíróság a végrehajtandó ítéletben – sem annak indokolásában, sem annak rendelkező részében – nem nyilatkozott a kamatos kamatok kérdéséről.
76 Harmadszor, nem követhető a Bizottság érvelése, amikor elöljáróban úgy vélekedik, hogy jogalapjával az Olasz Köztársaság valójában csupán egy obiter dictumot (mellékesen tett megállapítást) vitat, nevezetesen a megtámadott határozat 34. pontját, amelyben az Olasz Köztársaságot arra kérték, hogy „a kérdéses időszak tekintetében (vagyis 2007‑től kezdve) a visszatérítettéskor számítson fel és alkalmazzon kamatokat minden létező támogatás összegére, vagyis a kedvezményezettek mindegyikének kiutalt összegekre, beleértve azokat is, akik a kötelezettségeik teljesítése céljából a támogatást már részben vagy egészben visszatérítették”. Ugyanis a fentiekből az következik. hogy a Bizottság kérésére, a kamatlábat a kamatos kamat elve alapján alkalmazták minden olyan támogatási összegre, amely a kényszerítő bírság összegének meghatározására vonatkozó elemek kiszámítása céljából figyelembe vett adatok tárgyát képezte, legalábbis 2007‑ig, és hogy a megtámadott határozatban meghatározott kényszerítő bírságot olyan adatok alapján számították ki, amelyek kamatos kamatokat foglaltak magukban. Ezenfelül a keresetlevélből az derül ki, hogy az Olasz Köztársaság igenis vitatja a kamatos kamatok ezen figyelembevételét, illetve azt, hogy azok milyen kihatással lehettek a kényszerítő bírság összegének meghatározására. A Bizottság tehát tévesen hivatkozik arra, hogy a jelen jogalap hatástalan.
77 Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben a Bizottság a 2012. május 17‑től 2012. november 17‑ig terjedő féléves időszak vonatkozásában fizetendő kényszerítő bírság összegének meghatározásánál olyan, a visszatéríttetendő támogatások összegeire vonatkozó összegeket vett figyelembe, amelyek kamatos kamatokat foglaltak magukban, az alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezésekben foglaltakkal ellentétes módon.
A költségekről
78 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, az Olasz Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és az Olasz Köztársaság költségeinek a viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a 2013. december 6‑i C (2013) 8681 final bizottsági határozatot.
2) Az Európai Bizottság viseli az eljárás költségeit.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. június 9‑i nyilvános ülésen.
Aláírások