AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2007. november 20.
T‑103/05. sz. ügy
P
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Díjazás – Jogosulatlan távollét – A díjazásra való jogosultság elveszítése – A személyzeti szabályzat 59. cikke – Orvosi igazolás”
Tárgy: A 2004. május 10‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem, amely határozat a felperes távollétét 2004. március 16‑tól jogosulatlannak minősítette, és megszüntette a díjazása fizetését 2004. április 15‑től addig az időpontig, amíg megkezdi feladatai ellátását a brüsszeli Sajtó‑ és Tájékoztatási Főigazgatóságon.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – A tisztviselő távollétének jogosulatlanságát orvosi vizsgálat eredménye alapján megállapító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
2. Tisztviselők – Betegszabadság – A betegség igazolása – Orvosi ellenőrző vizsgálat – A munkaképesség megállapítása – Hatály
(Személyzeti szabályzat, 59. és 60. cikk)
1. A határozat akkor megfelelően indokolt, ha annak hátterét az érintett tisztviselő ismeri, és e háttérből megértheti a reá vonatkozóan hozott határozat jelentőségét. Ez az helyzet áll fenn egy olyan tisztviselő távollétének jogosulatlanságát megállapító határozat esetében, aki annak ellenére, hogy orvosi vizsgálat eredménye alapján megállapították róla, hogy betegszabadságát követően képes részmunkaidőben dolgozni, nem kezdte újra a munkavégzést, amennyiben ez a határozat – még ha az érintett munkaképességét illetően nem is tartalmaz részletes indokolást – egy mellékelt dokumentumra, jelesül az orvosi szolgálatnak az érintett tisztviselő betegségére vonatkozó tények időrendjét felvázoló feljegyzésére hivatkozik, ráadásul e határozat hátterében az áll, hogy az adminisztráció a tisztviselő érdekeit úgy kívánta megóvni, hogy lehetővé tette számára a munkavégzés fokozatos újrakezdését.
(lásd a 35., 36. és 38. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 791/79. sz., Demont kontra Bizottság ügyben 1981. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 3105. o.) 12. pontja; C‑116/88. és C‑149/88. sz., Hecq kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑599. o.) 26. pontja; C‑294/95. P. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1996. november 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., I‑5863. o.) 35. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. január 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑21. o. és II‑49. o.) 86. pontja.
2. A A tisztviselő nem vonhatja ki magát a munkaképességét megállapító orvosi vizsgálatból fakadó, a munkavégzés újrakezdésére vonatkozó kötelezettség alól orvosi kezelés eredményét megállapító orvosi igazolás előterjesztésével, amely nem állapítja meg munkaképtelenségét, ebből következően nem tesz említést ezen munkaképtelenség kezdő és befejező időpontjáról. Az ilyen dokumentum semmilyen esetben sem minősülhet olyan igazolásnak, amelyből a munkaképtelenség kellően egyértelműen és meggyőzően kitűnik.
(lásd a 61–63. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑135/95. sz., Z kontra Bizottság ügyben 1996. november 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑519.o. és II‑1413. o.) 34. pontja; T‑169/95. sz., Quijano kontra Parlament ügyben 1997. május 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑91. o. és II‑273. o.) 40. pontja.