A HL-ben megjelent közlemények

 

P által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. február 11-én benyújtott kereset

(T-103/05. sz. ügy)

(Az eljárás nyelve: spanyol)

P (lakóhelye: Barcelona [Spanyolország], képviseli: Matías Griful i Ponsati abogado en ejercicio, az Ilustre Colegio de Barcelona ügyvédje, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. február 11-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a 2004. október 28-i megtámadott rendeletet és a 2004. május 10-i határozatot,

állapítsa meg, hogy a felperest 2004. április 15-től egészen addig megilleti a díjazás, amíg egészségi állapotát megfelelőnek találják és megállapítják munkavégzésre való alkalmasságát, valamint

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Jelen kereset tárgya a kinevezésre jogosult hatóság 2004. október 28-i azon határozata, amelyben - annak megállapítását követően, hogy a felperes az egészségügyi szolgálat véleménye alapján be tud járni a munkahelyre, és részmunkaidős munkavégzésre képes - kimondta a felperes fizetése folyósításának 2004. április 15-től addig az időpontig tartó beszüntetését, amíg meg nem kezdi feladatai ellátását Brüsszelben.

A kinevezésre jogosult hatóság ennek indokolásaként arra hivatkozik, hogy a felperes - akinek a Bizottság barcelonai képviseletére való kinevezését családi körülményei indokolták - az említett képviseleten betöltött állásának megszüntetése miatt szorongásos-depressziós állapotba került.

Keresetének alátámasztásául a felperes előadja:

-    Az Európai Szociális Charta 11., 12. és 13. cikkének megsértését, amelyek elismerik az egészség védelméhez, a szociális biztonsághoz, valamint a szociális és orvosi segítséghez való jogot.

-    Az 1964. április 16-i Európai Szociális Biztonsági Kódex II. része, különösen 10. cikkének megsértését, amely az otthoni orvosi ellátással kapcsolatban kimondja, hogy a betegnek jogában áll nem elhagyni lakását.

-    A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 102. sz. egyezménye 10. cikkének és 130. sz. egyezménye 13. cikkének megsértését.

-    A személyzeti szabályzat 72. és 73. cikkének megsértését.

A felperes végül előadja, hogy téves indokok alapján vélték úgy, hogy csak részmunkaidőben képes dolgozni.

____________