T‑101/05. és T‑111/05. sz. egyesített ügyek
BASF AG és UCB SA
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Verseny – Kartell a vitamintermékek ágazatában – Kolin‑klorid (B 4 vitamin) – Az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Bírságok – Elrettentő hatás – Visszaesés – A közigazgatási eljárás során való együttműködés – Egységes és folyamatos jogsértés”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – A szankcionált vállalkozás méretének figyelembevétele – Relevancia – A szankcionált vállalkozás visszaesése valószínűségének, valamint a más versenyellenes tevékenységekért vagy harmadik államban már kiszabott bírságoknak a figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – Hiány
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A pont)
2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Visszaesés – Fogalom – Elévülési határidő hiánya – A jogbiztonság elvének megsértése – Hiány – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
3. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bizottsági iránymutatásokban meghatározott számítási módszer
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
4. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt a bírság alóli mentesítésről vagy a bírság csökkentéséről szóló bizottsági közlemény – A Bizottság számára kötelező jelleg
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)
5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének a megvádolt vállalkozás együttműködése miatt történt csökkentése – Feltételek
(17. tanácsi rendelet, 11. cikk és 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. cím)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Meghallgatások – Valamely vállalkozással az engedékenységi közlemény keretében folytatott megbeszélésről készült jegyzőkönyv és hangfelvétel hiánya – A vállalkozás által nem kért formaságok – A gondos ügyintézés elvének megsértése – Hiány
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 65. cikk, c) pont; 17. tanácsi rendelet, 11. cikk és 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A jogsértésnek a Bizottság beavatkozása előtt való megszüntetése
(17. tanácsi rendelet, 11. cikk és 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
8. Verseny – Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Egységes jogsértésnek tekinthető megállapodások és összehangolt magatartások – Fogalom
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
(EK 229. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Iránymutatás a versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításáról – A „lex mitior” alkalmazásának kötelezettsége – Hiány
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
1. A Bizottság nem sérti meg a 17. rendeletet és a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendeletet, amikor a bírság kiindulási összegének a kellő elrettentő erő biztosítása érdekében történő növelésekor nem értékeli a szankcionált vállalkozás visszaesésének valószínűségét, hanem kizárólag a méretét veszi figyelembe, mivel az utóbbi tényező felhasználható az érintett vállalkozás piacra gyakorolt hatásának mutatójaként.
Ekképpen az elkövetett jogsértés megtörténtén nem változtatnak az érintett vállalkozás által a visszaesés megelőzése érdekében elfogadott intézkedések, mivel a megfelelésre irányuló program elfogadása nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy csökkentse a bírságot. E körülmények között el kell utasítani azon állítást, amely szerint az érintett vállalkozással szemben egy másik piacot illetően a Bizottság egy másik határozatában kiszabott bírságokat követően már nem volt szükség a vállalkozás elrettentésére. Ugyanis az egyéb versenyellenes tevékenységek miatt kiszabott bírság szintén nem változtat az elkövetett jogsértés megtörténtén, és ennélfogva nem kötelezi a Bizottságot a bírság e címen történő csökkentésére.
Ugyanez a helyzet a harmadik országokban kapott büntetéseket illetően is. A Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentési cél ugyanis annak biztosítására irányul, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az Európai Gazdasági Térségben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által meghatározott versenyszabályokat. Ebből az következik, hogy a közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok elrettentő erejét nem lehet kizárólag a bírsággal sújtott vállalkozás egyedi helyzete függvényében megítélni, sem annak függvényében, hogy betartja‑e az Európai Gazdasági Térségen kívüli harmadik államokban rögzített versenyszabályokat.
(vö. 46–47., 50., 52–53. pont)
2. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése a vonatkozó jogalap, amely alapján a Bizottság bírságot szabhat ki a vállalkozásokra, illetve a vállalkozások társulásaira az EK 81. és az EK 82. cikk megsértéséért. E rendelkezések értelmében a bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni. A Bizottság a jogsértés súlyát számos tényező alapján határozza meg, amelyek tekintetében mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A bírság meghatározása keretében a súlyosító körülmények figyelembevétele összhangban van a Bizottságnak a versenyjog tiszteletben tartása biztosításából álló feladatával. Ráadásul az elkövetett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni az esetleges visszaesést, mivel ez utóbbi a bírság alapösszegének jelentős emelését indokolhatja.
A visszaesés megállapításához elegendő, ha a Bizottság úgy találja, hogy a jogsértések az EK‑Szerződés ugyanazon rendelkezését sértették meg, anélkül hogy szükséges lenne, hogy e jogsértések ugyanarra a termékpiacra vonatkozzanak.
Nem sérti a jogbiztonság elvét, hogy sem a 17., illetve az 1/2003 rendelet, sem a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem ír elő maximális időtartamot a visszaesés tényének megállapítására vonatkozóan. Ugyanis a visszaesés megállapításának és meghatározott jellemzőinek értékelése a Bizottság a bírságösszegek meghatározásakor figyelembe vehető elemek megválasztására vonatkozó mérlegelési jogkörének része. Ennek keretében a Bizottságot nem kötheti valamely esetleges elévülési idő ennek megállapítását illetően. E tekintetben a visszaesés olyan lényeges elem, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, mivel a visszaesés figyelembevétele magatartásuk megváltoztatására készteti az olyan vállalkozásokat, amelyek hajlamosak a versenyjogi szabályok megsértésére. A Bizottság ezért minden esetben figyelembe veheti az ilyen hajlamra utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is.
Amikor a közösségi bíróságnak határoznia kell a visszaesés Bizottság általi értékeléséről, a korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása indokolhatja olyan további információk bemutatását és figyelembevételét, amelyek határozatban történő említését nem követeli meg az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség. A közösségi bíróság ennélfogva figyelembe veheti azon tényt is, hogy az érintett vállalkozás részt vett egy adott jogsértésben, még ha e körülményt nem is említi a Bizottság határozata.
(vö. 64–67., 70–71. pont)
3. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás keretében a súlyosító vagy enyhítő körülmények figyelembevételéből adódó növelésnek vagy csökkentésnek megfelelő arányos változtatást a bírságnak a jogsértés súlyával és időtartamával arányosan meghatározott alapösszegére kell alkalmazni.
(vö. 73. pont)
4. Tekintettel azon jogos bizalomra, amelyet a Bizottsággal együttműködni kívánó vállalkozások a kartellügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló közleményre alapíthattak, a Bizottság köteles e közleménynek eleget tenni a szóban forgó vállalkozás együttműködésének értékelésekor a kiszabandó bírság összegének meghatározása során.
(vö. 89. pont)
5. Ahhoz, hogy a vállalkozás a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködése alapján a bírság csökkentésében részesüljön, a magatartásának meg kell könnyítenie a Bizottságnak a közösségi versenyszabályok megsértése megállapítására és megbüntetésére irányuló feladatát. Nem minősül tehát a kartellügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló közlemény D. címének hatálya alá tartozó együttműködésnek azon tény, hogy a vállalkozás olyan információkat, okiratokat vagy egyéb bizonyítékokat szolgáltat, amelyek hozzájárulnak az elkövetett jogsértés fennállásának megerősítéséhez, illetve hogy olyan információkat bocsát a Bizottság rendelkezésére annak vizsgálata keretében, amelyek az Európai Gazdasági Térség részét nem képező harmadik államban a versenyjog szabályainak megsértése miatt indított eljárással kapcsolatosak, és amelyeket a Bizottság sem közvetlenül, sem közvetetten nem használt fel az e térség területén elkövetett jogsértés megállapítása végett.
Másrészt az e közlemény alapján való bírságcsökkentés csak akkor indokolt, amikor az átadott információt – és általánosabban az érintett vállalkozás magatartását – úgy lehet tekinteni, hogy az a vállalkozás valódi együttműködési szándékára utal. Amint az az együttműködés fogalmából következik – mint azt a közlemény szövege, különösen a bevezetője és D. szakaszának (1) bekezdése nyilvánvalóvá teszi –, hogy e közlemény alapján csak akkor lehet csökkentést engedélyezni, ha az érintett vállalkozás magatartása az együttműködés szellemiségéről tanúskodik. Nem tekinthető tehát az együttműködés szellemiségéről tanúskodónak sem azon vállalkozás magatartása, amely – jóllehet nem volt köteles a Bizottság által feltett kérdésre válaszolni – hiányos és megtévesztő módon válaszolt, sem azon vállalkozás magatartása, amely a 17. rendelet 11. cikke értelmében küldött információkérésre válaszul szolgáltat dokumentumokat, mivel utóbbi esetben a vállalkozás jogszabályi kötelezettség alapján teszi ezt, még ha ezen információk hozzá is járulhatnak – akár az információkat szolgáltató vállalkozással, akár valamely másik vállalkozással szemben ‑ a versenyellenes magatartás megállapításához.
(vö. 90–92., 108., 111. pont)
6. Nem róható fel a Bizottságnak a gondos ügyintézés elvének megsértése adott vállalkozással a kartellügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló közlemény alapján történő ellentételezésre alkalmas együttműködés céljából tartott találkozóra vonatkozó jegyzőkönyv, illetve hangfelvétel készítése elmulasztásának következményeként, amennyiben e vállalkozás nem kérte meg ténylegesen az intézményt az e formaságokkal kapcsolatos lépések megtételére.
A találkozó egyik résztvevője által tett írásbeli nyilatkozatnak a találkozó tartalmára vonatkozó bizonyítékként történő értékelését illetően meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatával nem ellentétes, hogy a felek ilyen nyilatkozatokat nyújtsanak be. Ugyanakkor e nyilatkozatok értékelése az Elsőfokú Bíróság feladata, amely ‑ amennyiben a nyilatkozatban leírt tények lényegesek a jogvita megoldása szempontjából – elrendelheti bizonyításfelvételként az adott dokumentum szerzőjének tanúként történő meghallgatását.
(vö. 96–97. pont)
7. A versenyjogi szabályok megsértésének a Bizottság beavatkozásával egy időben történő – a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának harmadik francia bekezdésében meghatározott – megszüntetése logikusan csak akkor képezhet enyhítő körülményt, ha feltételezhető, hogy a szóban forgó beavatkozás késztette az érintett vállalkozásokat a versenykorlátozó magatartás megszüntetésére, mivel az iránymutatás e rendelkezése nem terjed ki azokra az esetekre, amikor a jogsértés már a Bizottság első beavatkozásai előtt véget ért. Ez utóbbi eset kellően figyelembevételre kerül a megállapított jogsértés időtartamának kiszámításakor.
A jogsértésben meghatározó szerepet játszó vezetők elbocsátása sem minősül a kiszabott bírság csökkentését indokoló cselekedetnek. Ez ugyanis olyan intézkedés, amelynek célja a versenyszabályoknak a vállalkozás alkalmazottai általi betartásának kikényszerítése, ami mindenképpen a vállalkozás kötelezettsége, és ennélfogva nem tekinthető enyhítő körülménynek.
(vö. 128–129. pont)
8. Egyes jogellenes tevékenységek egységes jogsértésként vagy több különálló jogsértésként történő minősítése elvben befolyásolja a kiszabható bírságot, amennyiben a több különálló jogsértés megállapítása több különálló bírság kiszabását vonhatja maga után, minden egyes esetben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határokon belül. Ugyanakkor a több különálló jogsértés megállapítása kedvező lehet a résztvevők számára, amennyiben e jogsértések közül van olyan, amelyik már elévült.
E tekintetben az egységes jogsértés fogalma kapcsolódhat megállapodásokban, összehangolt magatartásokban, illetve a vállalkozások társulásainak döntéseiben megnyilvánuló versenyellenes magatartás jogi minősítéséhez. E fogalom kapcsolódhat a versenyjog megsértésért való felelősség személyes jellegéhez is. Ugyanis azon vállalkozás, amely az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó megállapodásokban vagy összehangolt magatartásokban megnyilvánuló, az egészében vett jogsértés megvalósulásához hozzájáruló ‑ neki betudható ‑ magatartással vett részt valamely jogsértésben, felelősnek tekinthető az említett jogsértésben való részvételének teljes időtartamát tekintve az ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások által megvalósított magatartásokat illetően is. Ez a helyzet áll fenn, amennyiben megállapítást nyer, hogy a szóban forgó vállalkozás tudatában volt a többi résztvevő jogsértő magatartásának, vagy ésszerűen előre láthatja ezeket, és kész vállalni a kockázatot. E következtetés a több gazdasági szereplő által elkövetett jogsértésért való felelősségnek a jogsértés egészében való részvételük függvényében történő betudásával kapcsolatban a tagállamok jogrendjében széleskörűen elterjedt elméletből ered. Nem ellentétes tehát azon elvvel, amely szerint az ilyen jogsértésekért a felelősség személyes jellegű, nem hagyja figyelmen kívül a terhelő bizonyítékok külön vizsgálatát, és nem sérti az érintett vállalkozások védelemhez való jogát. Így az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése következhet a közös piacon belüli verseny torzítására irányuló azonos cél miatt egy „egységes terv” részét képező cselekmények sorozatából vagy folytatólagos magatartásból. Ezen esetben a Bizottság a fenti cselekmények miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján, még akkor is, ha bizonyított, hogy az érintett vállalkozás a kartellnek közvetlenül csak egy vagy néhány alkotóelemében vett részt. Hasonlóképpen, ha különböző vállalkozások eltérő szerepet játszottak a közös cél elérése érdekében, ez nem változtat a versenyellenes cél, és így a jogsértés fennállásán, ha minden vállalkozás a saját szintjén hozzájárult e közös cél eléréséhez.
Az egységes célkitűzés fogalma nem határozható meg a jogsértés által érintett piacon belüli verseny torzítására való általános hivatkozással, amennyiben a verseny érintettsége mint célkitűzés vagy mint tárgy az EK 81. cikk (1) bekezdése alá tartozó valamennyi magatartásnak a lényegéhez tartozik. Az egységes célkitűzés fogalmának ekképpen való meghatározása azzal a kockázattal járna, hogy az egységes és folyamatos jogsértés fogalma elveszti értelmének egy részét, amennyiben az lenne a következménye, hogy a valamely ágazatot érintő, az EK 81. cikk (1) bekezdésével tiltott különböző magatartásokat szisztematikusan egységes jogsértést képező elemeknek kellene minősíteni. Így különböző cselekmények egységes és folyamatos jogsértésnek minősítése érdekében meg kell vizsgálni, hogy ezek egymást kiegészítik‑e abban az értelemben, hogy mindegyiknek a verseny egy vagy több következményével való szembenézés a célja, és a kölcsönhatás révén hozzájárulnak a gazdasági szereplők által ‑ az egységes célra irányuló átfogó terv keretében – kívánt versenyellenes hatás egészének megvalósításához, mivel a különböző versenyellenes cselekmények eszerint „szorosan kapcsolódóak” voltak. E tekintetben figyelembe kell venni valamennyi körülményt, amely megalapozhatja vagy megkérdőjelezheti e kapcsolatot, mint például a szóban forgó különböző cselekmények időtartamát, tartalmát (beleértve az alkalmazott módszereket), és ezzel kapcsolatosan azok célját.
Ennélfogva egyfelől az adott világszintű kartellt, amely a világpiacok oly módon történő felosztására irányul, hogy az észak‑amerikai gyártók európai piacról történő kivonulásáért cserébe az európai gyártók kivonultak az észak‑amerikai piacról, és másfelől az európai gyártók által a világszintű kartell végleges megszűnését követően megvalósított, az Európai Gazdasági Térség egész területén a piac és a vevők felosztására, valamint az árak rögzítésére irányuló kartellt az EK 81. cikk (1) bekezdése két különálló megsértésének kell tekinteni, és nem egy egységes és folyamatos jogsértésnek, tekintettel a végrehajtásuk közötti átfedés hiányára, azon tényre, miszerint különböző célokat követtek, és eltérő módszerekkel kerültek megvalósításra, és végül az európai gyártók azon szándékát alátámasztó bizonyítékok hiányára, miszerint a világszintű magállapodásokhoz annak érdekében csatlakoztak, hogy később megvalósítsák az Európai Gazdasági Térség piacának felosztását.
(vö. 157–161., 179–181., 199–201., 209. pont)
9. A versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok összegének meghatározását illetően a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 31. cikke által a közösségi bíróságokra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl feljogosítja a közösségi bíróságokat arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjukkal helyettesítsék, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot megsemmisítsék, mérsékeljék, illetve növeljék, amennyiben ezek összegének kérdése az értékelésükre van bízva. Ennek keretében a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatás nem határozza meg előre a bírság közösségi bíróság általi értékelését, amennyiben az az említett jogkör keretében hoz határozatot.
(vö. 213. pont)
10. A visszaható hatály tilalmának elvével nem ellentétes azon iránymutatások alkalmazása, amelyeknek elméletben az a hatásuk, hogy emelik az elfogadásuk előtt elkövetett jogsértésekért kirótt bírságok szintjét, amennyiben az általuk megvalósított politika a szóban forgó jogsértés elkövetésének időpontjában ésszerűen előrelátható volt. Következésképpen az a tény, hogy a Bizottságnak jogában áll – még ha feltételesen is – visszaható hatállyal alkalmazni az érdekeltek kárára olyan külső hatások előidézésére vonatkozó magatartási szabályokat, mint például az iránymutatás, kizárja ezen intézménynek a „lex mitior” alkalmazására vonatkozó kötelezettségét.
(vö. 233–234. pont)