T‑197/13. sz. ügy
Marques de l’État de Monaco (MEM)
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal
(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy – Az Európai Közösséget megjelölő nemzetközi lajstromozás – MONACO szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – Leíró jelleg – Megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 151. cikkének (1) bekezdése és 154. cikkének (1) bekezdése – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 7. cikkének (2) bekezdése – Az oltalom részleges megtagadása”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2015. január 15.
1. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EUMSZ 296. cikkével azonos hatály
(EUMSZ 296. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)
2. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Közösségi védjegyek jogosultjai – Személyi hatály – A nemzetközi jog hatálya alá tartozó harmadik ország és a területén székhellyel rendelkező társaság – Bennfoglaltság
(207/2009 tanácsi rendelet, 5. cikk)
3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – A Törvényszék előtt folyamatban lévő megsemmisítés iránti eljárás keretében megfogalmazott kérdések – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 256. cikk és EUMSZ 267. cikk; a Bíróság alapokmánya, 51. cikk és 54. cikk, második bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 112. cikk)
4. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Megjelölés leíró jellegének értékelése – Földrajzi nevek
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
5. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – A MONACO szóvédjegy
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) és c) pont)
6. Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az OHIM korábbi döntéshozatali gyakorlata – A jogszerűség elve
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 16., 19. pont)
2. A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 5. cikkének – amely e rendelet személyi hatályát szabályozza – szövegéből következik, hogy bármely jogi személy, a közjogi jogi személyeket is beleértve, kérheti, hogy közösségi védjegyoltalom jogosultja legyen. Ez érvényes tehát az Unión kívüli harmadik ország területén székhellyel rendelkező társaságra, de magára az említett államra is, amely noha a nemzetközi jog alanya, az uniós jog értelmében csupán közjogi jogi személynek minősül.
A fentiekből következik, hogy amikor valamely harmadik ország a kormánya útján arra irányuló kérelmet nyújtott be, hogy az Uniót jelöljék meg valamely védjegy lajstromozása során, ő helyezte magát a 207/2009 rendelet hatálya alá, és ennek következtében vele szemben az említett rendelet 7. cikkében szereplő feltétlen kizáró okok bármelyikére hivatkozni lehet. Más szavakkal ilyen helyzetben nem az uniós jog hatálya terjed ki a harmadik ország területére, hanem ez utóbbi kívánta szándékosan az e jog alkalmazásából eredő előnyöket élvezni.
(vö. 30–32. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 37–40. pont)
4. Azon jelek és adatok tekintetében, amelyek az árujegyzékben szereplő árukategóriák földrajzi származásának és rendeltetésének vagy az ott szereplő szolgáltatási kategóriák teljesítési helyének jelölésére szolgálhatnak, és különösen a földrajzi nevek esetén, ezek rendelkezésre állásának fenntartása közérdek, nevezetesen azon képességükből adódóan, hogy nem csupán adott esetben tájékoztatnak az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategóriák minőségéről vagy egyéb jellemzőiről, de különbözőképpen befolyásolják is a fogyasztók preferenciáit, például azzal, hogy az árukat vagy a szolgáltatásokat pozitív érzelmek keltésére alkalmas helyhez kapcsolják.
Továbbá nem részesülhetnek védjegyoltalomban a földrajzi nevek, egyrészt amennyiben meghatározott, az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategória tekintetében már jó hírnévnek örvendő vagy ismert földrajzi helyeket jelölnek, és ennél fogva az érintett vásárlóközönség körében azzal kapcsolatot mutatnak, másrészt a vállalkozások által használható földrajzi nevek, amelyeket ezek számára ugyancsak hozzáférhetővé kell tenni az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategória földrajzi eredetjelzőiként. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja főszabály szerint nem tiltja az olyan földrajzi nevek lajstromozását, amelyek ismeretlenek az érintett vásárlóközönség körében, vagy amelyek legalábbis földrajzi hely megjelöléseként ismeretlenek, vagy pedig amelyek vonatkozásában, az általuk jelölt hely jellemzőiből adódóan nem valószínűsíthető, hogy az érdekelt vásárlóközönség azt hinné, hogy az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategória arról a helyről származik, vagy onnan ered.
A fentiek fényében valamely megjelölés leíró jellegének értékelését kizárólag egyrészt az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában, másrészt az érintett vásárlóközönség felfogása vonatkozásában lehet elvégezni. Ezen értékelés során a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) meg kell állapítania, hogy a földrajzi név ismert‑e az érintett vásárlóközönség körében valamely hely megjelöléseként. Az is szükséges továbbá, hogy a szóban forgó név az érintett vásárlőközönség szempontjából kapcsolatot mutasson a bejelentett áru‑ vagy szolgáltatási kategóriával, vagy ésszerűen feltételezhető lehessen, hogy egy ilyen név e közönség szempontjából képes lehet a fenti áru‑ vagy szolgáltatási kategória földrajzi eredetének megjelölésére. Ezen vizsgálat keretén belül tekintetbe kell venni különösen a szóban forgó földrajzi név kisebb vagy nagyobb ismertségét az érintett vásárlóközönség körében, valamint az általa megjelölt hely jellemzőit, és az érintett áru‑ és szolgáltatási kategóriákat.
(vö. 47–51. pont)
5. A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az Unió átlagfogyasztóiból és szakemberekből egyaránt álló vásárlóközönség szempontjából leíró jellegű a MONACO szómegjelölés, amelynek lajstromozását a Nizzai Megállapodás 9., 16., 39., 41., illetve 43. osztályába tartozó „Mágneses adathordozók”, „Ezen anyagokból (papír, karton) készült termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; nyomdaipari termékek; fényképek”, „Szállítás, utazásszervezés”, „Szórakoztatás; sporttevékenységek”, illetve „Időleges szállásadás” tekintetében kérik, amennyiben ahhoz kellőképpen közvetlen és konkrét kapcsolat került megállapításra, hogy a „monaco” kifejezést a forgalomban az áruk földrajzi származásának vagy rendeltetésének, vagy a szolgáltatásnyújtás helyének feltüntetésére használhatják.
Ugyanis kétségtelen, hogy a „monaco” kifejezés megfelel a hercegi család közismertsége, egy Formula‑1‑es nagydíj és egy cirkuszfesztivál szervezése okán – 2 km2‑es területe és 40 000 főt meg nem haladó lakossága ellenére – világszerte ismert hercegség nevének. A Monacói Hercegség ismertsége még bizonyosabb az uniós polgárok körében különösen azon okból, hogy az egyik tagállammal, Franciaországgal határos, egy másik tagállam, Olaszország közelében található, és e harmadik állam ugyanazon pénznemet, az eurót használja, mint amelyet a 28 tagállam közül 19 alkalmaz. Következésképpen a „monaco” szó az érintett vásárlóközönség nyelvi hovatartozásától függetlenül az azonos nevű földrajzi területet idézi fel.
Ezenfelül az a szómegjelölés, amelyik a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében áruk vagy szolgáltatások jellemzői tekintetében leíró jellegű, e tényből kifolyólag szükségszerűen nem alkalmas a megkülönböztetésre ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában, ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Ekképpen a szóban forgó megjelölés nem rendelkezhet sem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, sem pedig az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti megkülönböztető képességgel.
(vö. 52., 53., 55., 58., 67., 68. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 59. pont)