AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2016. július 19.
F‑131/15. sz. ügy
Adolf Stips
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – A kutatási és beruházási költségvetési előirányzatokból fizetett ideiglenes alkalmazott – Az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei 2. cikkének d) pontja – Határozatlan időre szóló szerződés – Magasabb besorolási fokozatba történő átsorolás – A 2013. évi újrabesorolási időszak – Az eljárás 2014. január 1‑je utáni lezárása – Az 1023/2013 rendelet hatálybalépése – Az AD 13 besorolási fokozatba történő bekerülés módjai – A személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének, valamint I. melléklete A. szakasza 1. pontjának analógia útján történő alkalmazása – Az AD 12 besorolási fokozatba tartozó ideiglenes alkalmazott újrabesorolásának megtagadása – Átsorolhatóság – A jogbiztonság és a visszaható hatály tilalmának elve – A megfelelő ügyintézéshez való jog”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Adolf Stips az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatósága által 2015. január 21‑én hozott, az AD 13 besorolási fokozatba való átsorolását a 2013. évi újrabesorolási időszakban mellőző határozat megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2015. január 21‑i határozatot, amelyben az Európai Bizottság a 2013. évi újrabesorolási időszakban mellőzte Adolf Stips AD 13 besorolási fokozatba való átsorolását. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit és köteles viselni az A. Stips részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke d) pontjának hatálya alá tartozó, határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottak – Magasabb besorolási fokozatba történő átsorolás – Alkalmazandó szabályok – 2013. évi újrabesorolási időszak – Az eljárás 2014. január 1‑je utáni lezárása – Az AD 12 besorolási fokozatba tartozó ideiglenes alkalmazott újrabesorolásának megtagadása – Az 1023/2013 rendelettel módosított személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének, valamint I. melléklete A. szakasza 1. pontjának analógia útján történő alkalmazása – A jogbiztonság és a visszaható hatály tilalmának elve – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk és I. melléklet, A szakasz, 1. pont; 1023/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke d) pontjának hatálya alá tartozó, határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottak – Magasabb besorolási fokozatba történő átsorolás – Újrabesorolási időszak – Határidő – Az adminisztrációnak a megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettsége
(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. A megtámadott jogi aktus jogszerűségét a jogi aktus meghozatalának idején fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell megítélni. Következésképpen a jogi aktusra alkalmazandó rendelkezések főszabály szerint az ezen aktus meghozatalának időpontjában hatályban lévő rendelkezések, kivéve ha különös rendelkezés nem ír elő e szabálytól való eltérést.
Ezenkívül valamely jogszabályi rendelkezés módosítását, eltérő rendelkezés hiányában, alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött jogi helyzetek jövőbeni hatásaira. Csak abban az esetben van ez másként, ha a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött és véglegesen megvalósult helyzet szerzett jogot keletkeztet.
E tekintetben a visszaható hatály tilalmának elve és a jogbiztonság elve nem terjedhet odáig, hogy általánosságban megakadályozza azt, hogy a korábbi szabályozás hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira valamely új jogszabály vonatkozzon. Ezzel szemben a jogalkotó bármikor szabadon megalkothatja azon módosításokat, amelyeket a szolgálat érdekében állónak tart, akár abban az esetben is, ha a bevezetett rendelkezések a tisztviselők vagy alkalmazottak számára kedvezőtlenebbek, feltéve hogy a tisztviselők vagy alkalmazottak szabályszerűen szerzett jogai nem sérülnek, és az új szabályozás által kifejezetten érintett személyek azonos bánásmódban részesülnek.
Így ha a Bizottság több mint egy évvel az 1023/2013 rendelettel módosított személyzeti szabályzat (új személyzeti szabályzat) hatálybelépését követően a 2013. évi előléptetési eljárás tekintetében előléptetést mellőző határozatot hoz, e határozat meghozatala érdekében analógia útján kell alkalmaznia az ekkor hatályos új személyzeti szabályzat rendelkezéseit, azaz az új személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdését, az I. melléklet A. szakaszának 1. pontját és a XIII. melléklet 30. cikkének (1) és (2) bekezdését, amely az AD csoportba tartozó tisztviselők előmenetelének felső határát az AD 12 besorolási fokozatban állapítja meg, amennyiben e tisztviselőket a kinevezésre jogosult hatóság nem olyan beosztástípusba sorolta be, amely alapján e besorolási fokozaton is túl lehet lépni.
Ezenkívül azon előléptetési és – analógia útján – azon újrabesorolási eljárásokat illetően, amelyek 2013. december 31‑ig nem zárultak le, az új személyzeti szabályzat nem állapít meg semmilyen, az említett szabályzat I. melléklete A. szakaszának 1. pontjával együttesen értelmezett 45. cikke (1) bekezdésének azonnali alkalmazásától eltérő szabályt. E tekintetben az új személyzeti szabályzat eltér a 2004‑es személyzeti szabályzattól. A 2004‑es személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikkének még mindig hatályos második bekezdése előírja, hogy amennyiben a tisztviselő előléptetésére az említett szabályzat hatálybalépése, azaz 2004. május 1‑je előtt kerül sor, a személyzeti szabályzatnak az előléptetés hatálybalépésének napján hatályos rendelkezései az irányadóak.
E vonatkozásban az AD 12 fokozatba való átsorolásnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke d) pontjának hatálya alá tartozó, határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottól az új személyzeti szabályzat előléptetésre és a tanácsosok előmenetele felső határára vonatkozó szabályai alapján történő megtagadása csak abban az esetben járna a visszaható hatály tilalma és a jogbiztonság elvének megsértésével, ha az intézmény e rendelkezések alkalmazásával kétségbe vonja az érintett által 2014. január 1‑je előtt szerzett jogokat.
Márpedig az előléptetéssel kapcsolatos határozatokat illetően, mivel a tiszviselők az új személyzeti szabályzat hatálybalépésének napjáig csak alkalmasak voltak az előléptetésre, és mivel az előléptetés a kinevezésre jogosult hatóság olyan előzetes határozatától függött, amelyet ez utóbbi – a jelen esetben 2014. január 1‑jéig – még nem fogadott el, az ilyen tisztviselők nem hivatkozhatnak a szerzett jogokra annak érdekében, hogy ezen időpontot követően is megőrizzék alkalmasságukat ezen előléptetésre. Ezen elv analógia útján alkalmazandó az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke d) pontjának hatálya alá tartozó, határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott ideiglenes alkalmazott újrabesorolására vonatkozó határozatra.
Az ilyen alkalmazott újrabesorolása ugyanis – a tisztviselők bármely előléptetéséhez hasonlóan – a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak az esetleges újrabesorolás feltételeit teljesítő, határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottak érdemeinek összehasonlító vizsgálatát követően meghozott határozatától függ.
(lásd a 39–42. és 44–48. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1979. február 7‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, 15/76 és 16/76, EU:C:1979:29, 7. pont; 2008. december 22‑i Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ítélet, C‑443/07 P, EU:C:2008:767, 61–63. pont;
Elsőfokú Bíróság: 2004. július 15‑i Valenzuela Marzo kontra Bizottság ítélet, T‑384/02 P, EU:T:2004:239, 98. pont;
az Európai Unió Törvényszéke: 2010. november 10‑i OHIM kontra Simões Dos Santos ítélet, T‑260/09 P, EU:T:2010:461, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. október 13‑i Bizottság kontra Verile és Gjergji ítélet, T‑104/14 P, EU:T:2015:776, 152. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2008. január 31‑i Di Bucci kontra Bizottság ítélet, F‑98/05, EU:F:2008:11, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. szeptember 10‑i Behmer kontra Parlament ítélet, F‑47/07, EU:F:2009:103, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 16‑i EJ és társai kontra Bizottság ítélet, F‑112/14, EU:F:2015:90, 59. pont.
2. A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése, valamint az említett cikknek a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései nem tartalmaznak pontos, elévülési jellegű határidőt az újrabesorolási vagy előléptetési eljárás lezárásával kapcsolatban. A gyakorlatban az adott évre vonatkozó újrabesorolási vagy előléptetési eljárásra vonatkozó határidőket főszabály szerint minden évben az adminisztráció ad hoc határozata állapítja meg.
Ilyen határozat hiányában egy olyan belső rendelkezésből, amely szerint a Bizottságnak minden évben le kell folytatnia az újrabesorolási eljárást, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az adott évre vonatkozó újrabesorolási eljárás önmagában azáltal, hogy ezen eljárás december 31. után zárul le, annyira szabálytalan, hogy az kétségbe vonhatja a szóban forgó újrabesorolási eljárás egészét és igazolhatja az ezen eljárást követően meghozott határozatok megsemmisítését.
A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság mindenesetre – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében rögzített megfelelő ügyintézéshez való jog, és különösen az alkalmazottai ügyeinek tisztességes kezelésére vonatkozó kötelezettsége alapján – az újrabesorolási eljárást köteles gondosan lefolytatni és mindent megtenni azért, hogy ezt az eljárást lehetőség szerint a tárgyév vége előtt lezárja, annak érdekében, hogy a szóban forgó újrabesorolási eljárás keretében átsorolható alkalmazottai számára biztosítsa az újrabesorolásra vonatkozó határozatának hatékony érvényesülését.
Ez a megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettség annál is inkább fennáll, mivel az intézmény belső rendelkezései értelmében minden újrabesorolási eljárásnak figyelembe kell vennie ezen intézmény tárgyévre vonatkozó költségvetési lehetőségeit, amelyek többek között a tárgyévben előre látható személyzeti igényeket tükrözik.
Mindenesetre a belső döntéshozatali eljárás nehézségei és lassúsága – amelyeket az intézmény a határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottak újrabesorolására vonatkozó különböző eljárások során felhalmozott késedelmeket igazolására hoz fel – még ha feltételezzük is, hogy azok fennállnak, ezen intézményt éppen arra kell, hogy késztessék, hogy fokozott gondossággal járjon el ezen ideiglenes alkalmazottak újrabesorolási ügyeinek kezelésénél, annál is inkább, mivel az újrabesorolásra pályázók száma különösen csekély.
(lásd az 58–61. és 72. pontot)