T‑394/08., T‑408/08., T‑453/08. és T‑454/08. sz. ügyek
Regione autonoma della Sardegna (Olaszország) és társai
kontra
Európai Bizottság
„Állami támogatások – Szardínia régió szállodaipara javára nyújtott támogatások – A támogatásokat a közös piaccal részben összeegyeztethetőnek, részben összeegyeztethetetlennek nyilvánító és visszatéríttetésüket elrendelő határozat – Új támogatások – Indokolási kötelezettség – Bizalomvédelem – Ösztönző hatás – De minimis szabály”
Az ítélet összefoglalása
1. Eljárás – Beavatkozás – A támogatott fél jogalapjaitól eltérő jogalapok – Elfogadhatóság – Feltétel – A jogvita tárgyához való kapcsolódás
(A Bíróság alapokmánya, 40. cikk, negyedik bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 116. cikk, 4. §)
2. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozat – Hiányos tényálláson vagy e tényállás téves jogi minősítésén alapuló határozat
(EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 6. cikk, (1) bekezdés, és 7. cikk)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Az állami támogatásokra vonatkozóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást lezáró bizottsági határozat
(EK 88. cikk, (2) bekezdés, és EK 230. cikk)
4. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A támogatási program teljes körű vizsgálata – Megengedhetőség – Következmény
(EK 87. cikk, és EK 88. cikk, (3) bekezdés)
5. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Hivatalos vizsgálati eljárás megindítása – Két hónapos maximális határidő – Alkalmazhatatlanság be nem jelentett támogatás esetén – Állítólagos jogellenes támogatásra vonatkozó információknak a Bizottság rendelkezésére állása – Haladéktalan vizsgálat – Terjedelem
(EK 87. cikk és EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés)
6. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A panasz miatt indított előzetes vizsgálat ésszerű időn belüli lefolytatására vonatkozó kötelezettség
(EK 87. cikk és EK 88. cikk)
7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat
(EK 87., 88. és 253. cikk)
8. Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége – A támogatást nyújtóra és a támogatás potenciális kedvezményezettjére háruló bizonyítási teher
(EK 88. cikk, (2) bekezdés)
9. Államok által nyújtott támogatások – Tervezett támogatások – A Bizottságnak való előzetes bejelentés nélküli végrehajtás – A támogatás visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(EK 88. cikk, (3) bekezdés, és EK 253. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk, (1) bekezdés)
10. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – A létező támogatási program módosítására irányuló intézkedés – Új támogatásnak minősítés – Szempontok – Értékelés
(EK 87. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) és c) pont)
11. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Valamely támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetősége – Mérlegelési jogkör
(EK 87. cikk és EK 88. cikk)
12. Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet – A regionális állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatás – Bennfoglaltság – Feltételek
(EK 87. cikk, (3) bekezdés, a) és c) pont, EK 230. cikk és EK 241. cikk; 98/C 74/06 bizottsági közlemény)
13. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Regionális állami támogatások – Szempontok
(EK 87. cikk és EK 88. cikk; 98/C 74/06 bizottsági közlemény, 4.2 pont)
14. Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége – A támogatást nyújtóra és a támogatás potenciális kedvezményezettjére háruló bizonyítási teher
(EK 88. cikk, (2) bekezdés)
15. Államok által nyújtott támogatások – Valamely támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetősége – Az érdekeltek esetleges jogos bizalma – Védelem – Feltételek és korlátok
(EK 88. cikk)
16. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Csekély jelentőségű támogatások – Az alkalmazandó felső határt meghaladó támogatás részekre bontása annak érdekében, hogy a támogatás egy részére alkalmazni lehessen a de minimis szabályt – Megengedhetetlenség
(EK 88. cikk, (3) bekezdés; 69/2001 bizottsági rendelet, 2. cikk, (1) és (2) bekezdés, és 1998/2006 bizottsági rendelet, 2. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés)
1. A Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzata 116. cikkének 4. §‑a feljogosítja a beavatkozót, hogy önállóan felvessen nemcsak érveket, hanem jogalapokat is, amennyiben azok az egyik fél kérelmének támogatására irányulnak, és nem teljesen idegenek a felperes és az alperes közti jogvita alapját képező megfontolásoktól, hiszen ha azok lennének, az már a jogvita tárgyának megváltozását eredményezné.
A Törvényszéknek ezért ahhoz, hogy a beavatkozó által hivatkozott jogalapok elfogadhatóságáról határozzon, meg kell vizsgálnia, hogy azok kapcsolódnak‑e a jogvita felek által meghatározott tárgyához.
(vö. 42–43. pont)
2. A tagállamok által nyújtott támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányuló eljárás keretében a Bizottság végleges határozata az eljárást megindító határozathoz képest bizonyos eltéréseket mutathat, anélkül hogy ezen eltérések érvénytelenné tennék a végleges határozatot. Erre tekintettel tehát a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatot nem köteles helyesbíteni. Mindazonáltal logikus, mi több, a támogatási program potenciális kedvezményezettjeinek érdekében áll, hogy – amennyiben a Bizottság a tagállam által nyújtott támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat elfogadását követően észreveszi, hogy ez utóbbi vagy hiányos tényálláson, vagy pedig e tényállás téves jogi minősítésén alapul, helyesbítő határozat elfogadásával lehetősége kell legyen álláspontjának kiigazítására. E helyesbítő határozat ugyanis, amely az érdekelt feleket újból felhívja észrevételeik megtételére, lehetővé teszi, hogy a felek reagáljanak a Bizottságnak a kérdéses intézkedésre vonatkozó előzetes értékelésében bekövetkezett módosulásra, és e tekintetben kifejtsék álláspontjukat.
E tekintetben a Bizottság dönthetne úgy is, hogy először is az eljárást további intézkedés nélkül megszüntető határozatot hoz, és ezt követően új, a módosult jogi értékelésen alapuló hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatot hoz, amelynek lényegében ugyanaz lenne a tartalma, mint a helyesbítő határozatnak. E körülmények között pergazdaságossági megfontolásokból és a gondos ügyintézés elve alapján a helyesbítő határozat elfogadása kívánatosabbnak tűnik, mint az eljárás megszüntetése és új eljárás indítása.
Ami az ilyen helyesbítő határozat jogi minősítését illeti, mivel e határozat hozzáadódik az eljárást megindító határozathoz, hogy ez utóbbival együtt módosított eljárást megindító határozatot alkosson, osztja annak jogi minősítését. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának közlése ugyanis pusztán arra szolgál, hogy a Bizottság az érdekeltektől minden olyan információt megszerezzen, amely segíti jövőbeli fellépése során.
(vö. 70–73. pont)
3. A Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti, állami támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás lezárása érdekében elfogadott végleges határozat az EK 230. cikk alapján megtámadható jogi aktusnak minősül. Az ilyen határozat ugyanis kötelező joghatásokat vált ki, amely joghatások érintik az érintett felek érdekeit, mivel lezárja a szóban forgó eljárást, és véglegesen nyilatkozik a vizsgált intézkedésnek az állami támogatásokra alkalmazandó szabályokkal való összeegyeztethetőségéről. Következésképpen az érintett feleknek mindig van lehetőségük a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró végleges határozat megtámadására, és ennek keretében megkérdőjelezhetik a Bizottság végleges álláspontjának alapjául szolgáló különböző elemeket.
E lehetőség független azon kérdéstől, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat olyan joghatásokkal jár‑e, amelyek megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetik. Igaz ugyan, hogy az eljárást megindító határozat keresettel megtámadható, amennyiben az olyan végleges joghatásokat keletkeztet, amelyeket a végleges határozat utólag nem tehet jogszerűvé. Ez az eset áll fenn, amikor a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indít olyan intézkedés tekintetében, amelyet előzetesen új támogatásnak minősít, mivel az eljárást megindító határozat önálló joghatásokat keletkeztet a végleges határozathoz képest. Az érintett intézkedés végrehajtásának felfüggesztése ugyanis, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében ezen intézkedés új támogatásnak való előzetes minősítéséből ered, a végleges határozathoz képest önálló jelleggel bír, amelynek időbeli hatálya a hivatalos eljárás lezárásáig tart.
Valamely eljárást megindító határozat vitatásának e lehetősége mindamellett nem járhat azon következménnyel, hogy korlátozza az érdekelt felek eljárási jogait, megakadályozva őket abban, hogy megtámadják a végleges határozatot, és keresetlevelük alátámasztására az ezen határozat elfogadásához vezető eljárás bármely szakaszára vonatkozó hibákra hivatkozzanak.
Következésképpen azon tény, hogy a felperesek és a beavatkozók a Bizottság helyesbítő határozata ellen nem terjesztenek elő az előírt határidőn belül keresetet, nem akadályozza meg őket abban, hogy a Bizottság végleges határozatával szemben a helyesbítő határozat jogellenességére alapított jogalapokra hivatkozzanak.
(vö. 77–79. pont)
4. A Bizottság támogatási program esetén főszabály szerint nem köteles elvégezni az egyes esetekben nyújtott támogatások elemzését, hanem a kérdéses program jellemzőinek vizsgálatára szorítkozhat. Továbbá a támogatási program egyedi kedvezményezettjeit jellemző sajátos körülmények csak a támogatás érintett tagállam általi visszatéríttetésének szakaszában értékelhetők. Ellenkező esetben ugyanis a Bizottságra háruló vizsgálati teher jelentősebb lenne az EK 88. cikk (3) bekezdését megsértve jogellenesen végrehajtott program esetén, mint abban az esetben, amikor az érintett tagállam betartotta az említett rendelkezésben előírt bejelentési kötelezettséget, mivel ez utóbbi esetben a potenciális kedvezményezettek sajátos körülményei a vizsgálat szakaszában per definitionem ismeretlenek.
Ennélfogva a Bizottság a támogatási program mint olyan vizsgálatára szorítkozhat, és nem kell figyelembe vennie sem a kedvezményezett vállalkozások és az érintett állam közötti kapcsolatokat, sem az érintett különböző vállalkozások között fennálló különbségeket, sem pedig azon esetleges jogos bizalmat, amelyre e vállalkozások közül néhány hivatkozhatna. E körülmények csak az egyedi támogatások visszatéríttetésének szakaszában vehetők majd figyelembe.
(vö. 91–92. pont)
5. Az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben bármilyen forrásból a Bizottság tudomására jut egy feltételezett jogellenes támogatásra vonatkozó információ, a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja ezen információt. E rendelkezést nem úgy kell értelmezni, hogy az előzetes vizsgálati szakasz lezárására utal, hanem inkább úgy, hogy az előzetes vizsgálat megkezdéséhez kapcsolódik, amely álláspontot megerősíti azon tény is, hogy panaszra indult előzetes vizsgálat esetén a szokásos határidő nem köti a Bizottságot.
Azon két hónapos határidő ugyanis, amelyen belül a Bizottságnak le kell zárnia az előzetes vizsgálati szakaszt, kizárólag a tagállamok által bejelentett támogatások esetén alkalmazandó, nem alkalmazandó viszont akkor, ha például az előzetes vizsgálati szakasz panaszra indult.
(vö. 97–98. pont)
6. Mivel az állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, a Bizottságnak a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó alapvető rendelkezéseinek gondos végrehajtása érdekében alaposan és pártatlanul kell megvizsgálnia a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatást bejelentő panaszt, tehát nem hosszabbíthatja meg korlátlanul az állami támogatásra vonatkozó panasz tárgyát képező állami intézkedések előzetes vizsgálatát.
Az ilyen közigazgatási eljárás időtartamának ésszerű jellegét minden ügy egyedi körülményei, különösen az ügy összefüggései, a Bizottság által lefolytatandó eljárás különböző szakaszai, az ügy összetettsége, valamint a különböző érintett felek számára való jelentősége alapján kell értékelni.
(vö. 99. pont)
7. A Bizottság indokolási kötelezettsége az állami támogatási intézkedés vizsgálatára irányuló eljárás időtartamára nem, hanem kizárólag magának a határozatnak a tartalmára alkalmazandó. Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást ugyanis az adott jogi aktus természetéhez kell igazítani, valamint világosan és egyértelműen kell megfogalmazni a jogi aktust meghozó intézmény érvelését, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni.
Márpedig az eljárás időtartama nem az érintett intézménynek az ezen időtartamot igazolható érveléséből ered, hanem pusztán olyan ténybeli körülmény, amely kizárólag az intézmény számára az említett eljárás lefolytatásához szükséges időtől függ. Ennélfogva az eljárás időtartama nem képezi a határozat tartalmának megindokolható részét. Csak az eljárás különböző, a kérdéses határozat elfogadásához vezető szakaszainak pusztán tényszerű felsorolását követeli meg.
(vö. 120–122. pont)
8. Amennyiben az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást megindító határozat tartalmazza a Bizottság megfelelő előzetes elemzését, amely kifejti, hogy a Bizottság mely okokból kételkedik a kérdéses támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségében, a tagállam és a potenciális kedvezményezett feladata az azt alátámasztó bizonyítékok előterjesztése, hogy e támogatások a közös piaccal összeegyeztethetők.
Ez azonban nem az indokolási kötelezettségre, hanem csak a bizonyítási teherre vonatkozó szabálynak minősül, így adott esetben a Bizottságnak kell a határozatában azon okokra hivatkoznia, amelyek alapján a tagállam vagy a kedvezményezettek által szolgáltatott információk ellenére azt állapította meg, hogy a kérdéses támogatások a közös piaccal nem összeegyeztethetők.
(vö. 132. pont)
9. Állami támogatási ügyekben, ha az EK 88. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseivel ellentétesen a támogatást már odaítélték, a Bizottság, amelynek hatáskörébe tartozik a nemzeti hatóságokat a támogatás visszatéríttetésére kötelezni, nem köteles különös indokokkal alátámasztani hatásköre gyakorlását. E megoldás, amely az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet hatálybalépését megelőző időből származik, e rendelet 14. cikkének (1) bekezdése keretében még mindig alkalmazandó.
A támogatás visszatéríttetésére vonatkozó döntés tehát a támogatás jogellenessége és közös piaccal való összeegyeztethetetlensége megállapításának kvázi automatikus következménye – az említett rendelkezés második mondatából eredő azon egyetlen fenntartással, hogy a visszatéríttetésre vonatkozó meghagyás nem lehet ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével. A Bizottság e tekintetben tehát nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel. E körülmények között a Bizottság, amennyiben kifejtette, mely okokból véli úgy, hogy a kérdéses támogatás jogellenes, és a közös piaccal összeegyeztethetetlen, nem kötelezhető a visszatéríttetést elrendelő döntés megindokolására.
(vö. 152. pont)
10. Az állami támogatások területén a támogatás nyújtására vagy módosítására irányuló intézkedések új támogatásnak minősülnek. Közelebbről, ha a módosítás magának az eredeti programnak a lényegét érinti, e program új támogatási programmá alakul át. Ezzel szemben, ha a módosítás nem lényegi jelentőségű, csak magát a módosítást lehet új támogatásnak minősíteni.
Különösen, ha a Bizottság jóváhagyó határozata kifejezetten megemlíti azon feltételt, miszerint minden támogatási kérelemnek kötelezően meg kell előznie a beruházási projektek kivitelezésének megkezdését, és az érintett tagállam a jóváhagyó határozat meghozatalát követően elfogadott szabályozás alapján nyújt támogatásokat olyan regionális projektekhez, amelyek kivitelezése a támogatási kérelmek benyújtását megelőzően megkezdődött, az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében vett új támogatásokról van szó. E módosítás ugyanis nem minősíthető csekély jelentőségűnek vagy jelentéktelennek. Mivel a Bizottság a regionális támogatási programok jóváhagyását rendszeresen azon feltételtől teszi függővé, hogy a támogatási kérelemnek kötelezően meg kell előznie a projektek kivitelezésének megkezdését, egyértelmű, hogy e feltétel eltörlése befolyásolhatja a támogatási intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését.
(vö. 176–179. pont)
11. A támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségét kizárólag annak sajátos jellemzői alapján kell értékelni a Bizottság által ezen értékelés időpontjában követett politika fényében. A támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését azonban nem befolyásolhatja azon körülmény, hogy a programot esetleg megelőzték más olyan programok, amelyekre nézve a Bizottság elfogadott bizonyos szabályokat. Ellenkező esetben ugyanis a Bizottság nem tudná módosítani azon kritériumokat, amelyek alapján az állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét értékeli, amely lehetőséggel rendelkeznie kell annak érdekében, hogy reagálni tudjon mind a tagállamok állami támogatások nyújtása területén követett gyakorlatának fejlődésére, mind pedig a közös piac fejlődésére.
(vö. 190. pont)
12. Az EK 241. cikk azon alapelv kifejeződése, amely bármely fél számára biztosítja az őt közvetlenül és személyében érintő határozat megsemmisítése érdekében a vitatott határozat jogi alapját képező korábbi intézményi jogi aktusok érvényessége megtámadásának jogát – még ha azok nem is öltik rendelet formáját –, ha e fél nem rendelkezett azzal a joggal, hogy az EK 230. cikk alapján közvetlen keresetet nyújtson be e jogi aktusok ellen, amelyeknek következményei így őt terhelik, anélkül hogy lehetősége lett volna azok megsemmisítését kérnie.
Ami a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatást illeti, annak bevezető részéből kitűnik, hogy az iránymutatás általánosan és elvontan állapítja meg azon kritériumokat, amelyeket a Bizottság a regionális támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontja alapján való értékelésekor alkalmaz, és következésképpen az iránymutatás biztosítja az ilyen támogatásokat nyújtó tagállamokban a jogbiztonságot. Közelebbről az említett iránymutatás 4.2. pontjában megállapított feltétel az említett iránymutatásban foglalt támogatások összességére alkalmazandó, céljuktól, formájuktól vagy összegüktől függetlenül.
Amennyiben a Bizottság a végleges határozatában bizonyos támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése keretében kifejezetten az iránymutatás 4.2 pontjára hivatkozik, még ha e 4.2 pont nem is minősül e határozat jogalapjának, úgy tekinthető, hogy az abban megfogalmazott feltétel általánosan és elvontan meghatározza azt, hogy a Bizottság hogyan értékelte az érintett támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét. Ebben az esetben a Bizottság végleges határozata és az iránymutatás között közvetlen jogi kapcsolat van, és amennyiben valamelyik félnek nem volt lehetősége ezen iránymutatás mint általános jogi aktus megsemmisítését kérni, az iránymutatás jogellenességi kifogás tárgyát képezheti.
(vö. 206., 208–210. pont)
13. A regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás 4.2 pontjában foglalt kritérium alkalmazása, amely rendelkezés kimondja, hogy a támogatási programoknak meg kell határozniuk azt, hogy a támogatást még a projekt megkezdése előtt kell kérelmezni, annak megállapítására irányul, hogy valamely támogatási intézkedés ösztönző hatású‑e abban az esetben, ha nem lehetséges átfogóan megvizsgálni a támogatás jövőbeli kedvezményezettjei által hozott beruházási döntés valamennyi gazdasági vonatkozását.
E tekintetben az iránymutatás 2. pontjának második–negyedik bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a regionális támogatásokat főszabály szerint csak támogatási program formájában hagyja jóvá, mivel úgy véli, hogy az ad hoc egyedi támogatások nem tesznek eleget azon feltételnek, miszerint biztosítani kell az egyensúlyt a versenynek a támogatásokból eredő torzulásai, és azon előnyök között, amelyekkel a támogatások valamely hátrányos helyzetű régió fejlődése szempontjából járnak.
Márpedig valamely bejelentett támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor a Bizottság számára per definitionem ismeretlenek azon sajátos körülmények, amelyek a program különböző potenciális kedvezményezettjeit, és azon konkrét projekteket jellemzik, amelyekhez e kedvezményezettek majd támogatást kérhetnek. Következésképpen a támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során a Bizottságnak olyan kritériumokra kell támaszkodnia, amelyek függetlenek a jövőbeli kedvezményezettekre jellemző sajátos körülményektől, azaz amelyek valamennyi jövőbeli kedvezményezett esetében egyformák.
Annak megkövetelése, hogy a támogatási kérelem megelőzze a támogatott projekt kivitelezésének megkezdését, lehetővé teszi annak biztosítását, hogy az érintett vállalkozás az említett projekt kivitelezésének megkezdése előtt egyértelműen kinyilvánítsa a kérdéses támogatási programban való részvételre irányuló szándékát. Ezáltal tehát elkerülhetővé válik, hogy ne nyújtsanak be ex post kérelmeket olyan projektekre nézve, amelyeknek a megvalósítását a támogatási program fennállásától függetlenül megkezdték. E megfontolásokra tekintettel az arra vonatkozó egyszerű megállapítás, hogy a támogatási kérelem megelőzi a beruházási projekt kivitelezésének megkezdését, egyszerű, releváns és megfelelő kritériumnak minősül, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság vélelmezze az ösztönző hatás fennállását.
(vö. 215. pont)
14. Az állami támogatások területén, amikor a Bizottság úgy dönt, hogy megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást, az érintett tagállamnak és a vizsgált intézkedés kedvezményezettjeinek feladata, hogy előterjesszék azokat az érveiket, amelyek bizonyíthatják, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül támogatásnak, vagy összeegyeztethető a közös piaccal, mert a hivatalos eljárás célja éppen az, hogy a Bizottság megismerje az ügy összes körülményét. Ugyanis, noha a Bizottságnak a hivatalos eljárás megindításakor egyértelműen kell megfogalmaznia a támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatos kételyeit annak érdekében, hogy a tagállam és az érdekeltek a lehető legjobban felelhessenek rájuk, ez utóbbiaknak kell eloszlatniuk e kételyeket, és bizonyítaniuk, hogy a kérdéses intézkedés megfelel valamely eltérés feltételeinek. Közelebbről, a támogatásnak a Szerződés szabályaitól való eltérést megengedő jóváhagyásának megszerzése érdekében az érintett tagállam feladata, hogy a Bizottsággal való együttműködési kötelezettsége értelmében valamennyi olyan adatot a rendelkezésére bocsásson, amely lehetővé teszi ezen intézmény számára a kért eltérés feltételei teljesülésének ellenőrzését.
(vö. 246. pont)
15. Valamely állami támogatás szabályszerűségébe vetett jogos bizalomra – rendkívüli körülményektől eltekintve – főszabály szerint csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha ezt a támogatást az EK 88. cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották. Ugyanis a gondosan eljáró gazdasági szereplőnek rendes körülmények között meg kell tudnia győződni arról, hogy ezen eljárást betartották‑e.
Így a Bizottság jóváhagyó határozatában foglalt feltételeknek meg nem felelő támogatások kedvezményezettjei főszabály szerint nem hivatkozhatnak az említett támogatások szabályszerűségébe vetett jogos bizalomra. Kétségtelen, hogy egyáltalán nincs kizárva annak lehetősége, hogy a jogellenes támogatás kedvezményezettjei a visszatéríttetési eljárás keretében e támogatás visszatérítésének megtagadása érdekében olyan rendkívüli körülményekre hivatkozzanak, amelyek jogszerűen megalapozhatták az e támogatás szabályszerű jellegébe vetett jogos bizalmukat. Mindazonáltal e kedvezményezettek a nemzeti jog releváns rendelkezései alapján ilyen rendkívüli körülményekre csak a nemzeti bíróságok előtti visszatéríttetési eljárás keretében hivatkozhatnak, mivel kizárólag e bíróságok rendelkeznek hatáskörrel az ügy körülményeinek elbírálására adott esetben azt követően, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében értelmezésre vonatkozó kérdéseket terjesztenek a Bírósághoz.
Egyébiránt, mivel az EK 87. cikk (1) bekezdésében felállított általános elv az állami támogatások tilalmának elve, és az ezen elvtől való eltéréseket megszorítóan kell értelmezni, azon határozat, amely valamely támogatási programmal szemben nem emel kifogást, csak a ténylegesen e program keretében nyújtott támogatásokra vonatkozik, ennélfogva nem kelthet jogos bizalmat jövőbeli hasonló támogatási projektek potenciális kedvezményezettjeiben az érintett támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.
(vö. 274–277., 283. pont)
16. Az állami támogatások területén a de minimis szabály célja a közigazgatási eljárások egyszerűsítése mind a viszonylag csekély jelentőségű, és ezáltal a verseny torzítására nem alkalmas támogatások kedvezményezettjei, mind pedig a Bizottság érdekében, amely utóbbinak a ténylegesen közösségi érdekű esetekre kell tudnia összpontosítani a forrásait.
E tekintetben a támogatás részekre bontásának lehetővé tétele annak érdekében, hogy a támogatás egy részére alkalmazni lehessen a de minimis szabályt, nem járulna hozzá a fent említett cél eléréséhez. Ugyanis pusztán azon tény, hogy a valamely vállalkozás számára nyújtani tervezett támogatás összegéből levonják a de minimis felső határnak megfelelő összeget, nem mentesíti a Bizottságot azon feladata alól, hogy az e felső határt meghaladó összeg vonatkozásában meg kell vizsgálnia a kérdéses támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét, és nem mentesíti a szóban forgó vállalkozást sem azon kötelezettsége alól, hogy megvárja e vizsgálat eredményét, mielőtt a támogatást megkaphatja, illetve jogellenes támogatás esetén a támogatást adott esetben visszafizesse.
Ezenkívül a de minimis támogatás fogalma szerint csekély összegű támogatásról kell szó legyen. Márpedig az e tekintetben alkalmazandó felső határt meghaladó támogatások részekre bontásának ex post lehetővé tétele azzal járna, hogy a de minimis szabály részben alkalmazást nyerne azon támogatásokra, amelyek a nyújtásuk idején nem voltak csekély összegűek.
Igaz, hogy a jogellenesen nyújtott támogatás teljes összegének visszatéríttetését követően a szóban forgó tagállam a vállalkozásnak 100 000 euró felső határig főszabály szerint haladéktalanul új de minimis támogatást nyújthat. Ez azonban állami források nyújtására vonatkozó új döntést követel meg a tagállam részéről, amely erről szabadon határoz, így a részekre bontás tilalma nem tekinthető pusztán formai szabálynak.
Ennélfogva az EK 87. cikknek és az EK 88. cikknek a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló 69/2001 rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az EK 88. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alóli mentesülés nem alkalmazható az olyan támogatás részét képező összegekre, amelynek a teljes összege bármely hároméves időszakban meghaladja a 100 000 eurós felső határt. Mindenesetre e megszorító értelmezésnek az EK 87. és az EK 88. cikknek a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló 1998/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében való kifejezett rögzítését tehát úgy kell értelmezni, hogy az a de minimis szabályt tisztázza, nem pedig úgy, hogy annak alkalmazásához új feltételt vezet be.
(vö. 304–305., 308–311. pont)