A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2024. április 18.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szociális biztonság – Az Európai Unió tisztviselői – Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv – Az Európai Unió intézményeinek szociális biztonsági rendszeréhez való kötelező csatlakozás – Az Európai Unió önálló vállalkozóként kiegészítő szakmai tevékenységet folytató tisztviselője – Az e tevékenység végzésének helye szerinti tagállam jogszabályai által előírt társadalombiztosításijárulék‑fizetési kötelezettség”
A C‑195/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2023. március 27‑én érkezett, 2023. március 13‑i határozatával terjesztett elő a
GI
és
a Partena, Assurances sociales pour travailleurs indépendants ASBL
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök (előadó), J. Passer és M. L. Arastey Sahún bírák,
főtanácsnok: A. Rantos,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– GI képviseletében J.‑F. Neven avocat,
– a belga kormány képviseletében S. Baeyens, C. Pochet és A. Van Baelen, meghatalmazotti minőségben, segítőik: S. Rodrigues és A. Tymen avocats,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében T. S. Bohr és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 14. cikkének, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a GI, az Európai Bizottság tisztviselője és a Partena, Assurances sociales pour travailleurs indépendants ASBL (önálló vállalkozók társadalombiztosítási pénztára, a továbbiakban: Partena), nonprofit egyesület között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy GI‑t kiegészítő szakmai tevékenység címén az önálló vállalkozókra vonatkozó belga szociális biztonsági rendszer hatálya alá vonták.
Jogi háttér
Az uniós jog
A jegyzőkönyv
3 A jegyzőkönyv 12. cikkének szövege a következő:
„Az [Európai] Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai az Unió által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után kötelesek adót fizetni az Unió javára az Európai Parlament és [az Európai Unió Tanácsa] által rendes jogalkotási eljárás keretében, az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően elfogadott rendeletekben meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően.
Az Unió által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében nemzeti adókötelezettség alól mentességet élveznek.”
4 A jegyzőkönyv 14. cikke kimondja:
„A[…] Parlament és a Tanács az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben meghatározza az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai szociális biztonsági juttatásainak rendszerét.”
A személyzeti szabályzat
5 Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata – alapjogvita idején hatályos változata – (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 12b. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A 15. cikkre is figyelemmel, amennyiben a tisztviselő külső tevékenységben kíván részt venni, függetlenül attól, hogy az jövedelemszerzésre irányul‑e[,] vagy sem, illetve bármilyen, az Unión kívüli megbízást kíván ellátni, ehhez be kell szereznie a kinevezésre jogosult hatóság engedélyét. Az engedélyt megtagadják, ha a tevékenység vagy a megbízás akadályozza a tisztviselő feladatainak ellátását, illetve összeférhetetlen az intézmény érdekeivel.”
6 A személyzeti szabályzat 72. cikke előírja:
„(1) A tisztviselő […] betegségbiztosításra jogosult[…] a felmerült költségek 80%‑áig, az Unió intézménye kinevezésre jogosult hatóságainak közös megegyezése alapján – a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően – megállapított szabályok szerint. […]
[…]
Az e biztosításhoz szükséges járulék egyharmada a tisztviselőt terheli, azonban az általa fizetendő összeg nem haladhatja meg alapilletményének 2%‑át.
[…]”
7 A személyzeti szabályzat 73. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:
„A tisztviselő az Unió intézményei[…] által a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően közös megegyezéssel meghatározott szabályok alapján, szolgálatba lépésének napjától kezdődően foglalkozási megbetegedés és baleset elleni biztosításban részesül. A tisztviselő a nem foglalkozási kockázatok elleni biztosítás költségéhez alapilletményének 0,1%‑áig járul hozzá.
[…]”
A közös szabályzat
8 A személyzeti szabályzat 72. cikkének alkalmazási feltételei meghatározása érdekében az uniós intézmények az Európai Unió tisztviselőinek egészségbiztosítására vonatkozóan közös szabályzatot fogadtak el (a továbbiakban: közös szabályzat).
9 E szabályzat 1. cikke rendelkezik az uniós intézmények személyzeti szabályzat 72. cikke szerinti közös egészségbiztosítási rendszerének a létrehozásáról.
10 Az említett szabályzat 2. cikke előírja:
„(1) A jelen rendszer tagjai:
– a tisztviselő,
– az ideiglenes alkalmazott,
[…]”
11 A közös szabályzat 4. cikkének szövege a következő:
„Ha a tisztviselő, ideiglenes alkalmazott vagy szerződéses alkalmazott a beosztása szerinti országban – ezen ország jogszabályai alapján – kötelező egészségbiztosítási rendszer hatálya alá tartozik, az e címen fizetendő járulékokat teljes egészében az érintett személyt foglalkoztató intézmény költségvetésének terhére kell befizetni. Ebben az esetben a 22. cikket kell alkalmazni.”
12 A közös szabályzat 22. cikke értelmében:
„(1) Ha a közös egészségbiztosítási rendszer tagja vagy a tag jogán biztosított személy másik, törvény vagy rendelet által létrehozott egészségbiztosítás alapján jogosult a költségek megtérítésére, a tag köteles:
a) ezt bejelenteni a kifizető hivatalnál;
b) elsődlegesen a másik rendszer által biztosított térítést kérelmezni, vagy adott esetben az érintett által kérelmeztetni. Ha azonban két rendszerben is fennáll a járulékfizetési kötelezettség, a jelen rendszer tagjai kiválaszthatják, hogy melyik rendszertől igénylik az általuk kapott ellátások megtérítését, azzal, hogy a közös rendszer kiegészítő rendszerként vehető igénybe azokban az esetekben, amikor nem az az elsődleges rendszer;
c) a jelen rendszerhez benyújtott valamennyi megtérítés iránti kérelméhez eredeti és részletes kimutatást csatolni az igazoló dokumentumokkal együtt a tag vagy a tag jogán biztosított személy számára a másik rendszer alapján megtérített ellátásokról.
(2) A közös rendszer kiegészítő rendszerként vehető igénybe az ellátások megtérítése érdekében, amennyiben a másik rendszer az általa fedezett ellátásokat korábban már megtérítette.
Ha valamely ellátást az elsődleges rendszer nem fedez, de a közös rendszer igen, akkor ez utóbbi rendszer az ellátást elsődlegesen térítő rendszer.
[…]”
A 883/2004 rendelet
13 A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) 2. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.”
14 E rendelet 11. cikkének (1) bekezdése előírja:
„Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.”
A belga jog
15 Az 1967. július 27‑i arrêté royal no 38, organisant le statut social des travailleurs indépendants (az önálló vállalkozók társadalombiztosítási jogállásának szabályozásáról szóló 38. sz. királyi rendelet; Moniteur belge, 1967. július 29., 8071. o.) alapügyben alkalmazandó változatának 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet hatálya alá tartoznak, és ezért az e rendeletben előírt kötelezettségeket kell teljesíteniük: az önálló vállalkozók és segítőik.”
16 E rendelet 3. cikkének 1. §‑a kimondja:
„A jelen rendelet alkalmazásában önálló vállalkozónak minősül minden természetes személy, aki Belgiumban nem munkaszerződés vagy egyéb jogviszony alapján folytat szakmai tevékenységet.
Az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy az előző bekezdésben meghatározott tagsági feltételek minden olyan személyre kiterjednek, aki Belgiumban meghatározott jövedelem elérésére alkalmas szakmai tevékenységet folytat […]”
17 E rendelet 10. cikkének 1. §‑a ekként rendelkezik:
„ […] a jelen rendelet hatálya alá tartozó valamennyi személy önálló szakmai tevékenységének megkezdése előtt köteles az önálló vállalkozók társadalombiztosítási pénztárainak valamelyikébe belépni […]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
18 Az alapeljárás felperese, aki 2007. szeptember 1‑je óta uniós tisztviselő, 2010 augusztusában lépett a Bizottság szolgálatába.
19 2015 októbere óta évente legfeljebb 20 tanítási órában fizetett, kiegészítő oktatói tevékenységet végez, amelyre a személyzeti szabályzatnak megfelelően megkapta a Bizottság által megkövetelt engedélyt.
20 2018. július 4‑i levelében az Institut national d’assurance sociale pour travailleurs indépendants (önálló vállalkozók társadalombiztosítási intézete, Belgium) – amelynek feladata annak vizsgálata, hogy az önálló vállalkozók valamely társadalombiztosítási pénztár tagjai‑e – arról tájékoztatta az alapeljárás felperesét, hogy társadalombiztosítási pénztárba kell belépnie, mivel 2015. október 1‑je óta tanárként önálló vállalkozói szakmai tevékenységet folytatott.
21 Következésképpen az alapeljárás felperese csatlakozott a Partenához, és 3 242,09 euró összegben megfizette a kért társadalombiztosítási járulékokat.
22 Azonban az alapeljárás felperese, mivel úgy vélte, hogy az önálló vállalkozókra vonatkozó belga szociális biztonsági rendszerbe tartozása ellentétes az uniós intézmények tisztviselőire alkalmazandó, az egy szociális biztonsági rendszer alkalmazására vonatkozó elvvel, keresetet indított a Partenával szemben a tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság, Belgium), a kérdést előterjesztő bíróság előtt annak érdekében, hogy megszüntessék az e rendszerbeli tagságát, és térítsék vissza a megfizetett társadalombiztosítási járulékokat.
23 E körülmények között határozott úgy a tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„[A jegyzőkönyvvel], különösen annak 14. cikkével, az egy szociális biztonsági rendszernek az aktív vagy nyugdíjas munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra való alkalmazására vonatkozó elvvel, valamint az [EUSZ 4. cikk] (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvével ellentétes‑e az, hogy valamely tagállam előírja, hogy az a tisztviselő, aki valamely európai intézmény szolgálatában végzett tevékenysége mellett, ezen intézmény engedélyével kiegészítő oktatói tevékenységet is folytat, a nemzeti szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozzon és társadalombiztosítási járulékot fizessen, holott e tisztviselő a [személyzeti szabályzat] alapján már az Európai Unió [intézményei szociális biztonsági rendszerének] hatálya alá tartozik?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
24 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a jegyzőkönyv 14. cikkét, a 883/2004 rendelet szerinti, az egy szociális biztonsági rendszer alkalmazására vonatkozó elvet, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja az említett tagállam területén kiegészítő oktatói szakmai tevékenységet folytató uniós tisztviselő e tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozását.
25 A 883/2004 rendelet 11. cikkében foglalt, az egy szociális biztonsági rendszer alkalmazására vonatkozó elvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet olyan koordinációs rendszert hoz létre, amely különösen a különböző körülmények között a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra alkalmazandó jogszabály vagy jogszabályok meghatározására irányul. E kollíziós szabályrendszer zárt jellege azzal a hatással jár, hogy minden tagállam jogalkotójától elvonja azt a lehetőséget, hogy e tárgyban tetszése szerint határozza meg a nemzeti jogszabályok hatályát és alkalmazási feltételeit, az azok hatálya alá eső személyi kört, és azon területet, amelyen belül a nemzeti rendelkezések kifejtik hatásukat. Így a 883/2004 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 29. és 30. pont).
26 Az egy szociális biztonsági rendszer alkalmazására vonatkozó ezen elv célja azon bonyodalmak elkerülése, amelyek a több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásából származhatnak, továbbá az Unión belül mozgó személyek esetén az alkalmazandó jogszabályok részleges vagy teljes halmozódásából eredő egyenlőtlen bánásmód megszüntetése (lásd ebben az értelemben: 2015. február 26‑i de Ruyter ítélet, C‑623/13, EU:C:2015:123, 37. pont).
27 Márpedig az említett elv nem alkalmazandó az uniós tisztviselőkre, akik nem tartoznak a 883/2004 rendeletnek az e rendelet személyi hatályát megállapító 2. cikkének (1) bekezdése szerinti nemzeti szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 A tagállamok kizárásával ugyanis az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy meghatározza az uniós tisztviselőkre a szociális biztonsággal kapcsolatos kötelezettségeik tekintetében alkalmazandó szabályokat. Az uniós intézmények szociális biztonsági rendszerét a jegyzőkönyv 14. cikke értelmében a Parlament és a Tanács a személyzeti szabályzat megállapításáról szóló rendeletben határozta meg (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 32–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Márpedig egyrészt a jegyzőkönyv 14. cikke magában foglalja azt, hogy a tagállamok hatásköréből kikerül annak lehetősége, hogy az uniós tisztviselők számára kötelezővé tegyék valamely nemzeti szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozást, és e tisztviselők ilyen rendszer finanszírozásához való hozzájárulását (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A Bíróság egyébiránt megállapította, hogy a jegyzőkönyv 14. cikke és a személyzeti szabályzat szociális biztonságra vonatkozó rendelkezései az uniós tisztviselők tekintetében legalábbis hasonló szerepet töltenek be, mint a 883/2004 rendelet 11. cikke, amely szerep különösen annak megtiltásában áll, hogy az uniós tisztviselőket a területre vonatkozó különböző rendszerekhez való hozzájárulásra kötelezzék (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 45. pont).
31 Ebből következik, hogy kizárólag az uniós jogalkotó rendelkezik hatáskörrel arra, hogy tetszése szerint meghatározza a szociális biztonságra vonatkozó rendelkezések hatályát és alkalmazási feltételeit az általuk gyakorolt hatások, valamint az azok hatálya alá tartozó személyek tekintetében.
32 Másrészt a személyzeti szabályzat, amely az EUMSZ 288. cikk szerinti valamennyi jellemzővel rendelkezik, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, így rendelkezéseit a tagállamok is kötelesek tiszteletben tartani (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Ebben az összefüggésben a személyzeti szabályzat 72. cikkének (1) bekezdése és 73. cikke értelmében az uniós intézmény szolgálatában álló tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott szolgálatba lépésének napjától kezdődően egészségbiztosításban részesül.
34 A jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapeljárás felperese 2007. szeptember 1‑je óta uniós tisztviselő, és 2010 augusztusában lépett a Bizottság szolgálatába. Ez utóbbival fennálló munkaviszonya miatt tehát a személyzeti szabályzat 72. cikkének (1) bekezdése alapján az uniós intézmények szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik, még akkor is, ha a személyzeti szabályzat 12b. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottság által engedélyezett kiegészítő szakmai tevékenységet végez valamely tagállamban.
35 Tehát az a tagállami szabályozás, amely az adott tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá vonja azt az uniós tisztviselőt, aki az említett tagállam területén kiegészítő szakmai tevékenységet végez, megsérti az arra vonatkozó – a jegyzőkönyv 14. cikke és a személyzeti szabályzat vonatkozó rendelkezései által az Unióra ruházott – kizárólagos hatáskört, hogy az meghatározza az uniós tisztviselőkre a szociális biztonsággal kapcsolatos kötelezettségeik tekintetében alkalmazandó szabályokat.
36 Ugyanis, bár a tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket, ennek gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, ideértve a jegyzőkönyvnek és a személyzeti szabályzatnak a szociális biztonságra vonatkozó azon rendelkezéseit, amelyek az uniós tisztviselők jogi helyzetét szabályozzák (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Egyébiránt a jelen ítélet 35. pontjában említetthez hasonló nemzeti szabályozás ellentétes az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elvével, amelynek értelmében az Unió és a tagállamok kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.
38 Egy ilyen szabályozás esetén ugyanis fennáll annak veszélye, hogy az megsérti az uniós tisztviselők közötti egyenlő bánásmódot, és ezáltal visszatart valamely szakmai tevékenység uniós intézményen belüli gyakorlásától, mivel bizonyos tisztviselők nemcsak az uniós intézmények közös szociális biztonsági rendszeréhez való hozzájárulásra lennének kötelesek, hanem a nemzeti szociális biztonsági rendszerhez való hozzájárulásra is (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 47. pont).
39 Végül meg kell állapítani, hogy az említett értelmezést nem kérdőjelezi meg a Belga Királyság és a Cseh Köztársaság által az írásbeli észrevételeikben felhozott egyik érv sem.
40 Ami egyrészt azt az érvet illeti, amely szerint az Unió által nem fizetett díjazások az Uniótól idegenek, és ezért azokat az adóügyekben hatáskörrel rendelkező tagállamnak meg kell adóztatnia, és következésképpen e tagállam társadalombiztosítási járulékai alá tartoznak, emlékeztetni kell arra, hogy egyértelmű különbség van az uniós tisztviselők társadalombiztosítási kötelezettségei és e tisztviselők adókötelezettségei között, akik a jegyzőkönyv 12. cikke értelmében kizárólag az Unió által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében élveznek a nemzeti adókötelezettség alól mentességet. Így, bár ezen illetmények, bérek és járandóságok az esetleges adóztathatóságukat illetően kizárólag az uniós jog hatálya alá tartoznak, az említett tisztviselők egyéb jövedelmei továbbra is a tagállamok adórendszerének hatálya alá tartoznak. Ugyanakkor a szociális biztonsággal kapcsolatos kötelezettségek tekintetében az uniós tisztviselő kizárólag az uniós intézmények szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 48. pont).
41 Az uniós jogalkotóra ruházott, az uniós tisztviselők szociális biztonsági hozzájárulásai rendszerének meghatározására vonatkozó kizárólagos hatáskör azokra a szociális hozzájárulásokra vonatkozik, amelyeket valamely tagállam bármely jövedelemből levonna, tehát egy olyan jövedelemből is, amely a munkáltató által engedélyezett kiegészítő tevékenység ellentételezése (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Ami másrészt azt az érvet illeti, amely szerint valamennyi tagállam szociális biztonsági rendszere a szolidaritáson alapul, mivel a járulékok soha nem arányosak az ellátásokkal, és nem is függnek maguktól az ellátások igénybevételétől, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az ellátások ellentételezésének fennállása vagy hiánya sem releváns annak kapcsán, hogy a szóban forgó levonás a szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozik‑e (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Acerta és társai ítélet, C‑415/22, EU:C:2023:881, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a jegyzőkönyv 14. cikkét, a 883/2004 rendelet szerinti, az egy szociális biztonsági rendszer alkalmazására vonatkozó elvet, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja az e tagállam területén kiegészítő oktatói szakmai tevékenységet folytató uniós tisztviselő említett tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozását.
A költségekről
44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) jegyzőkönyv 14. cikkét, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti, az egy szociális biztonsági rendszer alkalmazására vonatkozó elvet, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvét
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja az e tagállam területén kiegészítő oktatói szakmai tevékenységet folytató európai uniós tisztviselő említett tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozását.
Aláírások