T‑190/12. sz. ügy
Johannes Tomana és társai
kontra
az Európai Unió Tanácsa
és
Európai Bizottság
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A zimbabwei helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Az Unió területére való beutazás és a területén történő átutazás korlátozásai – Pénzeszközök befagyasztása – Jogalap – Nyilvánvaló értékelési hiba – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – Alapvető jogok – Arányosság”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2015. április 22.
1. Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Uniós intézmény határozata természetes személy címzettjének halála – Az egyetemes jogutód által folytatható megsemmisítés iránti eljárás
(EUMSZ 263 cikk)
2. Bírósági eljárás – A felek képviselete – Természetes személy keresete – A meghatalmazás ügyvéd által történő nem kötelező benyújtása – Korlátok
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik és negyedik bekezdés és 21. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 43. cikk, 1. §, első bekezdés és 44. cikk, 5 §, b) pont)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtásának időpontjában vizsgált érdek – A felperessel szemben korlátozó intézkedéseket bevezető jogi aktus elleni kereset – A megtámadott jogi aktusnak az eljárás során történő hatályon kívül helyezése – Okafogyottság megállapítása – Megengedhetetlenség – A felperesnek a megtámadott aktus jogellenessége elismeréséhez fűződő érdekének fennmaradása (2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat; 151/2012 bizottsági rendelet)
4. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Zimbabwével szemben hozott korlátozó intézkedések – A jogalap megválasztása – Az ezen intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő felvétel, amelyet az ország vezetőinek felrótt tevékenységekkel összefüggő cselkemények igazolnak – Az EUSZ 29. cikkre való alapozás – Megengedhetőség
(EUSZ 21. cikk és EUSZ 29. cikk; 2011/101/KKBP tanácsi határozat, 4., 5., és 6. cikk, (1) bekezdés; 2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat)
5. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Zimbabwével szemben hozott korlátozó intézkedések – A jogalap megválasztása – A kormány tagjaival kapcsolatban álló személyeknek az ezen intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő felvétele – Az EK 60. cikkre és az EK 301. cikkre, valamint a 314/2004 rendeletre való alapozás
(EK 60. cikk és EK 301. cikk; 2011/101/KKBP tanácsi határozat, 4. és 5. cikk; 314/2004 tanácsi rendelet, 6. cikk, (1) bekezdés és 11. cikk, b) pont és 151/2012 bizottsági rendelet)
6. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Zimbabwével szemben hozott korlátozó intézkedések – Személyi hatály – A demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot súlyosan veszélyeztető tevékenységekben közreműködő személyek, a kormány tagjai, és a kormánnyal kapcsolatban álló személyek – A kapcsolatban álló személy fogalma
(2011/101/KKBP tanácsi határozat)
7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A zimbabwei helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Az említett intézkedést igazoló különös és konkrét tényezők indokolásban való azonosításának kötelezettsége – Az érintett előtt ismert olyan összefüggésben meghozott határozat, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését – A demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot súlyosan veszélyeztető tevékenységek – Az indokolási kötelezettség megsértésének hiánya
(EUMSZ 296. cikk; 2011/101/KKBP, 2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat; 314/2004 tanácsi rendelet és 151/2012 bizottsági rendelet)
8. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A zimbabwei kormány tagjaival kapcsolatban álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Indokolási kötelezettség – E személyek múltbeli cselekményei – Megengedhetőség – Megfelelő indokolás
(EUMSZ 296. cikk; 2011/101/KKBP, 2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat; 314/2004 tanácsi rendelet és 151/2012 bizottsági tanácsi rendelet)
9. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az eljárás során előterjesztett, a megtámadott határozatban nem szereplő indokolás – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 296. cikk; 2012/97/KKBP tanácsi határozat)
10. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – Az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalaptól elkülönülő jogalap
(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 296. cikk)
11. Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – A zimbabwei helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A felülvizsgálat terjedelme – Az általános szabályokra korlátozódó felülvizsgálat – Konkrét jogalanyokra alkalmazandó aktusok tekintetében a tények értékelésére és a bizonyítékok ellenőrzésére kiterjedő felülvizsgálat
(EK 60. cikk és EK 301. cikk; EUMSZ 275. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2011/101/KKBP, 2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat; 314/2004 tanácsi rendelet és 151/2012 bizottsági rendelet)
12. Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A zimbabwei helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga – A meghallgatáshoz való jog – A Tanácsnál erre vonatkozóan előterjesztett kérelemtől függő jogok
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; 2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat; 151/2012 bizottsági rendelet)
13. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A zimbabwei helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Védelemhez való jog – A terhelő bizonyítékok közlése – A felperes nevét az ezen intézkedésekkel érintett személyek jegyzékében fenntartó későbbi határozat – Új indokok hiánya– A meghallgatáshoz való jog megsértése – Hiány
(2011/101/KKBP, 2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat; 314/2004tanácsi rendelet és 151/2012 bizottsági rendelet)
14. Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Feltételek – Előterjesztett jogalap kiterjesztése – Megengedhetőség
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §)
15. Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Első alkalommal a válaszadási szakaszban felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §)
16. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A zimbabwei helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A tulajdonhoz való jog, a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jog, valamint a vállalkozás szabadságának korlátozása – Megengedhetőség – Az arányosság elvének megsértése – Hiány
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7., 16. és 17. cikk, (1) bekezdés; 2012/97/KKBP és 2012/124/KKBP tanácsi határozat; 151/2012 bizottsági rendelet)
17. Európai uniós jog – Elvek – Arányosság – Valamely intézkedés arányos jellege – Értékelési szempontok
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 50. pont)
2. A Törvényszéknek – mielőtt megkezdené az elé terjesztett valamely kereset vizsgálatát – meg kell bizonyosodnia arról, hogy a keresetet aláíró ügyvédet ténylegesen az a személy jelölte ki a képviseletére, akinek a nevében azt benyújtották.
E tekintetben a Törvényszék azt, hogy az ügyvéd a keresetlevelet valamely természetes személy nevében aláírta és benyújtotta, ezen ügyvéd olyan hallgatólagos nyilatkozatának tekinti, amely szerint őt e személy megfelelően meghatalmazta, mivel a Törvényszék az ilyesfajta nyilatkozatot elegendőnek találja. Ugyanis az eljárás másik fele azon jogának elismerése, hogy kérje az ügyvéd ügyfele által aláírt meghatalmazás benyújtását, jórészt megfosztaná értelmétől azt a szabályt, amely szerint a természetes személyeket anélkül képviselheti ügyvéd, hogy meghatalmazást kelljen benyújtania, továbbá feleslegesen bonyolíthatná és húzhatná el az eljárást, különösen olyan esetekben, amikor a keresetet nagyszámú olyan természetes személy nyújtotta be, akik az Unió területén kívül rendelkeznek lakóhellyel.
Olyan konkrét információk fennállása esetén azonban, amelyek kétségbe vonhatják az említett hallgatólagos nyilatkozat valódiságát, a Törvényszék jogosult felszólítani a szóban forgó ügyvédet meghatalmazása valódiságának bizonyítására.
(vö. 58., 61. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 64–67. pont)
4. Az EUSZ 29. cikk megfelelő jogalapot képez a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101 határozat és a 2011/101 határozat módosításáról szóló 2012/97 határozat olyan személyek tekintetében történő elfogadásához, akik olyan cselekményeket követtek el, amelyek eredményeként a Tanács a zimbabwei vezetőknek felrótta az erőszak fokozódását, a politikai ellenzékkel szemben alkalmazott megfélemlítést, és a független sajtóval szembeni zaklatást, az országban az emberi jogoknak, valamint a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságának súlyos megsértését, illetve a zimbabwei hatóságok által folytatott az erőszakra, az obstrukcióra és a megfélemlítésre irányuló módszeres hadjáratot.
Ugyanis az említett határozatok által érintett korlátozó intézkedéseket nem a bármiféle bűncselekményekben vagy szabálysértésekben való állítólagos közreműködésük, hanem azon cselekmények miatt írták elő az említett személyekkel szemben, amely cselekmények – amellett, hogy egyúttal igen valószínűen a büntetőjog, vagy legalábbis a polgári jog hatálya alá tartoznak – a zimbabwei nép megfélemlítésére és alapvető jogaik módszeres megsértésére irányuló stratégiába illeszkednek.
Másfelől világos és egyértelmű kapcsolat áll fenn a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és a közös kül‑ és biztonságpolitikának az EUSZ 21. cikkben felsorolt, az Unió által harmadik országokkal tekintetében követett jogszerű célkitűzései között. Tekintettel a szóban forgó korlátozó intézkedések célkitűzésére, az ezen intézkedések hatálya alá tartozó személyek körébe teljes mértékben ésszerű nemcsak a zimbabwei vezetőket, hanem az olyan erőszakot és megfélemlítést állítólagosan elkövető személyeket is felvenni, amelyért – a Tanács szerint – a zimbabwei vezetőknek kell vállalniuk a politikai felelősséget. Függetlenül ugyanis az állítólagos erőszakban feltételezetten közreműködő személyekkel szemben alkalmazható bármely büntetőjogi – vagy akár polgári jogi – intézkedéstől, jogszerű és megfelel a közös kül‑ és biztonságpolitika célkitűzéseinek olyan intézkedések magállapítása, amelyek ezeket a személyeket is arra ösztönzik, hogy elutasítsák az emberi jogok, a szólásszabadság és a felelős kormányzás sérelméhez vezető politikákat, ami az ő esetükben azt jelentené, hogy a jövőben tartózkodniuk kell minden hasonló cselekménytől.
Hasonlóképpen a 2011/101 határozat 6. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalapnak minősül a 2011/01 atározat végrehajtásáról szóló 2012/124 végrehajtási határozat elfogadásához.
(vö. 102., 105., 106., 112. pont)
5. Az egyes, Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004 rendelet 11. cikkének b) pontja megfelelő jogalapot képez az említett alaprendeletet módosító 151/2012 végrehajtási rendelet elfogadására.
Igaz, hogy jóllehet a Tanács a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése képezte megfelelő jogalappal rendelkezik, amely lehetővé teszi számára az azon zimbabwei természetes vagy jogi személyekkel szembeni korlátozó intézkedéseket előíró rendelet elfogadását, akik vagy amelyek nem állnak kapcsolatban e harmadik ország vezetőivel, a 314/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében továbbra is a zimbabwei kormány tagjaira és a III. mellékletben felsorolt, velük kapcsolatban álló minden természetes vagy jogi személyre, szervezetre vagy szervre hivatkozik. Következésképpen a Bizottság a 314/2004 rendelet III. mellékletét csak akkor módosíthatja végrehajtási rendelettel, ha vagy a zimbabwei kormány tagjainak, vagy velük kapcsolatban álló személyeknek minősülhetnek azok a személyek, akiknek nevét fel kell venni az említett mellékletbe.
(vö. 122–124., 130., 132., 133., 231. pont)
6. A közös kül‑ és biztonságpolitika területén a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101 határozat a személyek három kategóriájára vonatkozik: először is a Zimbabwéban a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot súlyosan veszélyeztető tevékenységet folytató személyekre és szervezetekre, másodszor a zimbabwei kormány tagjaira, végül pedig a velük összefüggésbe hozható természetes és jogi személyekre, szervezetekre és szervekre. Ebből következik, hogy az, hogy valamely személy vagy szervezet a zimbabwei kormány tagja vagy ilyen kormánytaggal összefüggésbe hozható, önmagában elegendő a 2011/101 határozatban előírt korlátozó intézkedések vele szemben történő elfogadásának igazolásához.
E tekintetben nem kell különbséget tenni a 2011/101 határozat 4. és 5. cikkében hivatkozott azon természetes személyek, akik olyan tevékenységet folytatnak, amely súlyosan veszélyezteti a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot Zimbabwéban, és az e természetes személyekhez tartozó jogi személyek, szervezetek, vagy szervek, valamint a zimbabwei kormány tagjaival összefüggésbe hozható személyek és az ilyen személyekhez tartozó jogi személyek, szervezetek, vagy szervek között, mivel ők valójában a kapcsolatban álló ilyen személyek különös kategóriáját képezik. Ugyanis nem lehet elismerni azt, hogy az egyes, Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004 rendeletben előírt korlátozó intézkedéseket el lehet fogadni a zimbabwei vezetők családtagjaival szemben pusztán azon az alapon, hogy ők ezekkel a vezetőkkel kapcsolatban állnak, anélkül hogy velük szemben konkrét magatartást kellene felróni, ugyanakkor pedig ki legyen zárva ilyen intézkedések olyan személyekkel szembeni elfogadása, akik az erőszakra, a megfélemlítésre és az emberi jogok megsértésére irányuló politika végrehajtásának valódi eszközei voltak, amint azt e vezetőkkel szemben az Unió felrója. Így nemcsak az e kormány politikájának kialakításában közreműködő és az arra befolyást gyakorló személy tartozik a valamely harmadik ország kormányának tagjaival kapcsolatban álló személyek kategóriájába, hanem az a személy is, aki részt vesz e politika végrehajtásában, különösen akkor, amikor a szóban forgó politika erőszakos cselekmények, megfélemlítés és a nép alapvető jogai megsértésének elkövetéséből áll.
Hasonlóképpen az a körülmény, hogy az érintett kormánytagok a hatalmon lévő párt tagjai, nem jelenti azt, hogy az érintett személyek és a velük kapcsolatban álló szervezetek tekintetében kizárólag amiatt fogadnak el szankciókat, hogy valamelyik politikai párthoz tartoznak, mivel ez a párt a korlátozó intézkedéseket bevezető jogi aktusokat kibocsátó intézmények által hivatkozott erőszakos cselekmények, megfélemlítés és a zimbabwei nép alapvető jogainak megsértése során kizárólagos hatalmat gyakorolt.
Végül egyfelől a 314/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének, másfelől a 2011/101 határozat 5. cikkének olyan értelmezése, amely szerint a természetes, vagy, adott esetben, jogi személyekhez tartozó vagy általuk ellenőrzött, a zimbabwei kormány tagjaival kapcsolatban álló szervezetekre is vonatkozhatnak az e rendelkezésekben előírt korlátozó intézkedések, teljes mértékben összeegyeztethető a szóban forgó két rendelkezés szövegével. Ugyanez érvényes arra az értelmezésre is, amely szerint a magához a zimbabwei kormányhoz tartozó vagy általa ellenőrzött szervezeteket az e kormány tagjaival – az e két rendelkezés szerint – kapcsolatban álló szervezeteknek kell tekinteni.
(vö. 123., 124., 130., 132., 133., 229., 231., 232., 236., 238., 242., 282. pont)
7. Ami a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében Zimbabwéval és konkrétabban a zimbabwei kormány tagjaival és a velük kapcsolatban álló minden természetes vagy jogi személlyel, szervezettel vagy szervvel szemben elrendelt korlátozó intézkedéseket illeti, az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásához az ezen intézkedéseket előíró jogi aktusokat kibocsátó intézményeknek nem kell kifejteniük azokban a zimbabwei kormánnyal fennálló kapcsolat fogalmára vonatkozó saját értelmezésüket, illetve – még általánosabban – a releváns rendelkezésekre és ítélkezési gyakorlatra vonatkozó saját értelmezésüket.
Egyebekben mivel először is a pénzeszközök és gazdasági erőforrások az egyes, Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004 rendelettel történő befagyasztása a zimbabwei kormány tagjaira, valamint a velük kapcsolatban álló minden természetes vagy jogi személyre, szervezetre vagy szervre vonatkozik, másodszor a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101 határozat által bevezetett korlátozó intézkedések a zimbabwei kormány tagjaira, a velük összefüggésbe hozható természetes és jogi személyekre, köztük az olyan természetes vagy jogi személyekre vonatkoznak, akiknek vagy amelyeknek a tevékenysége súlyosan veszélyezteti a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot Zimbabwéban, és akik a kapcsolatban álló ilyen személyek különös kategóriáját alkotják, harmadszor pedig a 2011/101 határozat módosításáról szóló 2012/97 határozatban és a 314/2004 rendelet módosításáról szóló 151/2012 végrehajtási rendeletben szereplő indokok egyértelműen megemlítik az e személyek által az e jogi aktusok elfogadásának időpontjában ellátott funkciókat, és e funkciók teljes mértékben igazolják azt, hogy ezeket a felpereseket a zimbabwei kormány tagjainak minősítik, a megtámadott jogi aktusokat jogilag megkövetelt indokolással rendelkezőnek kell tekinteni. E tekintetben a magas rangú hivatalnokok, a katonatisztek vagy a rendőrtisztek feladatait ellátó személyek szorosan együttműködnek valamely ország kormányával, és jogszerűen minősülhetnek az e kormány tagjaival kapcsolatban álló személyeknek anélkül, hogy további indokolásra lenne szükség. Ugyanez igaz a kizárólagos hatalmat gyakorló politikai párt irányító szervének tagjaira is.
Ugyanez igaz az indokolásban az erőszakos cselekményekben és megfélemlítésekben – ráadásul vezető és felbujtó szerepben – való közvetlen közreműködésre történő hivatkozásra, amely a betöltött pozíció vagy ellátott funkció és az említett cselekménytípusok tekintetében meghatározza azokat az egyedi és konkrét tényezőket, amelyek a megtámadott jogi aktusokat kibocsátó intézmények szerint igazolják az érintetteknek Zimbabwéban az erőszakos cselekményekben, megfélemlítésekben, és alapvető jogok megsértésében való közreműködését.
Végül a mind általánosságban, mind pedig egészen konkrétan a 2008‑as választásokkal összefüggésben Zimbabwéban az erőszakos cselekményekre, megfélemlítésre és az alapvető jogok megsértésére vonatkozó vádak nemzetközi szinten közismertek voltak, és nem lehetséges, hogy azokról a felpereseknek nem volt tudomásuk. Ezek a vádak, valóságtartamuktól függetlenül, annak a kontextusnak a részét képezik, amelybe a megtámadott jogi aktusok illeszkednek, és amely releváns az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának vizsgálata szempontjából.
(vö. 141–143., 145., 146., 153., 157–164., 167., 174–177. pont)
8. Nem zárható ki, hogy egyik vagy másik felperes múltbéli cselekményei igazolhassák korlátozó intézkedések vele szembeni előírását vagy megújítását. Így az ilyen cselekményekre való hivatkozás nem szolgálhat jelzésként a szóban forgó jogi aktusok indokolásának hiányára vagy nem megfelelő jellegére.
(vö. 150., 168., 207. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 151. pont)
10. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 165., 166. pont)
11. A közös kül‑ és biztonságpolitika területén abban az esetben, amikor a Tanács absztrakt módon határozza meg azokat a kritériumokat, amelyek igazolhatják valamely személy vagy szervezet felvételét azon személyek vagy szervezetek jegyzékébe, akik, illetve amelyek a korlátozó intézkedések hatálya alatt állnak, az uniós bíróság feladata az érintett személy vagy szervezet által vagy adott esetben hivatalból felhozott jogalapok alapján annak ellenőrzése, hogy az esete megfelel‑e e kritériumoknak. Ezen ellenőrzés kiterjed azon hivatkozott tények és körülmények értékelésére, amelyek igazolják a szóban forgó személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedések hatálya alatt állók jegyzékébe való felvételét, valamint azon bizonyítékok és információk ellenőrzésére, amelyeken ezen értékelés alapul.
E tekintetben a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101 határozat a személyek három kategóriájára vonatkozik: egyrészt a Zimbabwéban a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot súlyosan veszélyeztető tevékenységet folytató személyekre és szervezetekre, másrészt a zimbabwei kormány tagjaira, végül pedig a velük összefüggésbe hozható természetes és jogi személyekre, szervezetekre és szervekre. Ebből következik, hogy az, hogy valamely személy vagy szervezet a zimbabwei kormány tagja vagy ilyen kormánytaggal összefüggésbe hozható, önmagában elegendő a 2011/101 határozatban előírt korlátozó intézkedések vele szemben történő elfogadásának igazolásához. Ez utóbbiak tekintetében a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, ami lehetővé teszi számára, hogy adott esetben ne vonjon egy ilyen személyt az említett intézkedések hatálya alá, ha úgy véli, hogy – ezen intézkedések céljaira tekintettel – ez nem célszerű.
(vö. 186., 216–222., 243. pont)
12. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 187., 192–194. pont)
13. A közös kül‑ és biztonságpolitika területén akkor kell tiszteletben tartani annak a személynek vagy szervezetnek a jogi aktus elfogadását megelőzően történő meghallgatásához való jogát, akivel szemben a korábban előírt korlátozó intézkedéseket újabb jogi aktusban megújítják, amikor az érintett jogi aktust kibocsátó intézmény ezekkel a személyekkel vagy szervezetekkel szemben új információkat vett figyelembe, és nem akkor, amikor a megújítás lényegében ugyanazokon az indokokon alapul, amelyek a szóban forgó korlátozó intézkedéseket eredetileg előíró jogi aktus elfogadását igazolták. Nem ez a helyzet akkor, amikor a vitatott korlátozó intézkedések felperesekkel szembeni előírásának igazolása céljából a megtámadott jogi aktusokban feltüntetett indokok – még ha számos felperes esetében pontosítják is a felrótt magatartást, illetve tartalmazzák is e magatartás részletesebb leírását – nem térnek el lényegesen a korábbi jogi aktusokban szereplőktől.
(vö. 204–206. pont)
14. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 260. pont)
15. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 263., 266. pont)
16. Az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illetően széles körű mérlegelési jogkört kell elismerni az uniós jogalkotó részére olyan területeken, amelyek a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett mérlegelést igényelnek. Következésképpen az e területeken elfogadott valamely intézkedés jogszerűségét csak annak a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan volta érintheti.
E tekintetben nem lehet felróni a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságoknak azt, hogy az arányosság elvét megsértették amiatt, hogy fenntartották hatályukban a korábban már megállapított korlátozó intézkedéseket, és kiszélesítették azok alkalmazási körét, mivel e korlátozó intézkedések célja, hogy az azokkal érintett személyeket és szervezeteket az emberi jogok, a szólásszabadság és a felelős kormányzás sérelméhez vezető politikák elutasítására ösztönözze. Jóllehet kétségkívül olyan intézkedésekről van szó, amelyeknek közvetetten kell érvényesülniük, tekintettel arra, hogy az azok alapjául szolgáló elgondolás az, hogy az általuk érintett személyek és szervezetek el fogják utasítani az említett politikákat azért, hogy megszüntessék velük szemben a rájuk alkalmazott korlátozásokat, az Unió csak közvetve tudja befolyásolni a Zimbabwéhoz hasonló valamely szuverén harmadik állam politikáit. Másfelől a megtámadott jogi aktusok előzményeként az uniós hatóságoknak a zimbabwei helyzet tekintetében fennálló súlyos aggályai szolgálnak, amely aggályoknak első alkalommal tíz évvel korábban adtak hangot. Márpedig ez az aggodalom, amelynek igazolt jellege nem vitatott, a megtámadott jogi aktusok abból a célból történő elfogadásának időpontjában is fennállt, hogy véget vessenek az említett, ilyen hosszú ideje fennálló helyzetnek. Végül, az említett intézkedések – természetüknél fogva – ideiglenes és visszafordítható jellegűek, ekként pedig nem sértik az érintett személyek alapvető jogainak lényeges tartalmát. Ez annál inkább érvényes, mivel Zimbabwéban, nem pedig az Unióban lakóhellyel rendelkező természetes vagy ott letelepedett jogi személyekről van szó, ami azt jelenti, hogy az említett intézkedésekből eredő – kétségtelenül jelentős – nehézségek nem annyira megterhelők, mint az Unióban lakóhellyel rendelkező természetes vagy ott letelepedett jogi személyek esetében.
(vö. 290., 296–298., 300. pont)
17. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 295. pont)