T‑423/09. sz. ügy
Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Co. Ltd
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Dömping – Kínából származó egyes égetett magnéziatéglák behozatala – Időközi felülvizsgálatot lezáró rendelet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – A származási ország hozzáadottérték‑adójának figyelembevétele – Az eredeti vizsgálat során használttól eltérő módszer alkalmazása – A körülmények megváltozása – A 384/96/EK rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja és 11. cikkének (9) bekezdése (jelenleg az 1225/2009/EK rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja és 11. cikkének (9) bekezdése)”
Az ítélet összefoglalása
1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Felülvizsgálati eljárás – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás a „hozzáadottérték‑adót tartalmazó ár” alapján
(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, b) pont és 11. cikk, (3) bekezdés, 1659/2005 tanácsi rendelet, 826/2009 tanácsi rendelet és 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, b) pont és 11. cikk)
2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Az intézmények mérlegelési jogköre – Ugyanazon kereskedelmi szinten történő összehasonlítás
(384/96 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés és 2. cikk, (10) bekezdés, valamint 1225/2009 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés és 2. cikk, (10) bekezdés)
3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Felülvizsgálati eljárás – A számítási módszer megváltozása
(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, 11. cikk, (9) bekezdés és 17. cikk, valamint 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, 11. cikk, (9) bekezdés és 17. cikk)
1. Mivel a Kínai Népköztársaságból származó egyes égetett magnéziatéglák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1659/2005 rendeletet módosító 826/2009 rendeletben a Tanács azt állapította meg, hogy a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése) értelmében végzett részleges időközi felülvizsgálati eljárás során az eredeti vizsgálat alatti helyzettől eltérően a rendes érték és/vagy az exportár kiigazításának a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja) szerinti feltételei nem álltak fenn, és ily módon e rendelkezés nem alkalmazható, nem állapítható meg, hogy a 826/2009 rendeletben, a 17%‑os hozzáadottérték‑adót figyelembe véve, a Tanács az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontját alkalmazta volna, és így az e rendelkezés szerinti kiigazításokat végzett volna a rendes érték és az exportár tekintetében az ezen érték és az ezen ár közötti szimmetria létrehozása céljából. Következésképpen nem állapítható meg, hogy a 826/2009 rendeletben alkalmazott összehasonlítási módszer lényege a rendes érték és az exportár kiigazítása volt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja alapján. Ugyanis ezen értéknek, illetve árnak a „hozzáadottérték‑adót tartalmazó áron” alapuló, kizárólag ugyanezen rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első és második mondata (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első és második mondata) szerinti összehasonlításáról van szó.
(vö. 37–38. pont)
2. A kereskedelempolitikai védintézkedések terén az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. E mérlegelési jogkör az alkalmazott összehasonlítási módszer tisztességes jellegét igazoló tények értékelésére is vonatkozik, mivel a tisztességesség fogalma nem kellően körülhatárolt, és ezt az intézményeknek kell meghatározniuk esetről esetre, a releváns gazdasági környezetre figyelemmel. A dömpingkülönbözet különböző számítási módszerei közötti választás és valamely termék rendes értékének felbecsülése ugyanis összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi, így az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, e tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia.
Továbbá az exportár vagy a rendes érték kiigazítása kizárólag csak az árakat, és így az azok összehasonlíthatóságát érintő tényezők különbségeinek figyelembevétele érdekében végezhető el. Ez azt jelenti, hogy a kiigazítás célja valamely termék rendes értéke és exportára közötti szimmetria helyreállítása, oly módon, hogy ha a kiigazítást indokoltan végezték, ez azt jelenti, hogy az helyreállította a rendes érték és az exportár közötti szimmetriát. Ezzel szemben, ha a kiigazítást indokolatlanul végezték el, ez azt jelenti, hogy továbbra is fennmarad a rendes érték és az exportár közötti aszimmetria.
Az alkalmazott összehasonlítási módszer tisztességes jellegének vizsgálata keretében a rendes érték és az exportár közötti szimmetria fogalma döntő tényező, amely az árak összehasonlíthatósága megállapításának a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 1. cikke (2) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése) értelmében vett szükségességéhez kapcsolódik. Ugyanezen rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első‑harmadik mondata (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első‑harmadik mondata) értelmében az exportár és a rendes érték tisztességes összehasonlítását ugyanazon a kereskedelmi szinten, amennyire csak lehetséges, azonos időben történt eladások alapulvételével és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségek figyelembevételével kell elvégezni, és az intézmények kizárólag abban az esetben végezhetnek kiigazításokat, ha a megállapított rendes érték és az exportár összehasonlítása nem lehetséges.
Ilyen körülmények között a Tanács nem követ el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor megállapítja, hogy a jelen ügyben a rendes érték és az exportár „hozzáadottérték‑adót tartalmazó áron” alapuló összehasonlítása tisztességes összehasonlítási módszernek minősül, mivel a szóban forgó összehasonlításra a rendes érték és az exportár közötti szimmetria követelményének tiszteletben tartása mellett ugyanazon a kereskedelmi szinten, azonos időben történt, egyaránt azonos hozáadottértékadó‑mérték alkalmazása alá rendelt belföldi és exportértékesítések alapulvételével kerül sor.
(vö. 40–43., 45. pont)
3. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdéséből (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (9) bekezdése) az következik, hogy a dömpingellenes intézkedés felülvizsgálata keretében az intézmények főszabály szerint ugyanazt a módszert – ideértve az exportár és a rendes érték összehasonlításának az ugyanezen rendelet 2. cikkének (10) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelt 2. cikkének (10) bekezdése) szerinti módszerét is – kötelesek alkalmazni, mint amelyet a dömpingellenes vám kivetését eredményező előzetes vizsgálat során használtak. Mindazonáltal ugyanezen rendelkezés olyan kivételt ír elő, amely lehetővé teszi az intézmények számára a kezdeti vizsgálat során alkalmazott módszertől eltérő módszer alkalmazását, de kizárólag akkor, ha a körülmények megváltoztak.
Ezenfelül a „módszer” és a „kiigazítás” fogalma nem fedi egymást. Azonban még azt feltételezve is, hogy a „kiigazításnak” az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerinti fogalmát a „módszernek” az ugyanezen rendelet 11. cikke (9) bekezdése fogalmához lehet közelíteni, ha az intézmények pusztán azon okból mondtak le a kiigazításról, hogy az eredeti vizsgálat idején fennálló helyzettől eltérően az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése b) pontjának (jelenleg az 1225/2006 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja) az ilyen kiigazítást igazoló feltételei nem álltak fenn a felülvizsgálat időpontjában, az említett kiigazítástól való puszta eltekintés nem minősülhet az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerinti módszerváltoztatásának. E rendelkezés ugyanis megköveteli, hogy az érintett módszer összhangban legyen ugyanezen rendelet 2. és 17. cikkével (jelenleg az 1225/2009 rendelet 17. cikke), amelynek követelményeit minden esetben tiszteletben kell tartani. Ily módon, ha a felülvizsgálat során meg kellett győződni arról, hogy az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszer nem volt összhangban az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjával, az intézmények nem alkalmazhatják többet a szóban forgó módszert, még akkor sem, ha ez szoros értelemben vett „módszerváltoztatást” követel meg.
Ily módon, ha a felülvizsgálati eljárás során az intézmények az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján nem végezhetnek kiigazítást, erre 11. cikkének (9) bekezdése értelmében sem kötelesek, azon puszta okból, hogy ilyen kiigazítás történt az eredeti vizsgálat során.
Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Tanács az érintett áruk rendes értéke és exportára összehasonlításának más módszerét alkalmazta, mint az első eljárás során, nem követ el nyilvánvaló értékelési hibát, amennyiben bizonyítja, hogy egyrészt az eredeti vizsgálat és a felülvizsgálati eljárás közötti időszakban a körülmények megváltoztak, másrészt pedig e változás olyan jellegű volt, hogy igazolta az ilyen kiigazítástól való eltekintést.
(vö. 54., 57–59., 62., 65. pont)