T‑170/06. sz. ügy

Alrosa Company Ltd

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Nyersgyémántok termelésének és szállításának világpiaca – Erőfölényben levő vállalkozás által felajánlott kötelezettségvállalást kötelezővé tevő határozat – Az 1/2003/EK rendelet 9. cikke – Az arányosság elve – A szerződési szabadság elve – Meghallgatáshoz való jog”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 9. cikk)

2.      Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A Bizottság által végzett vizsgálat – Az érintett vállalkozások olyan kötelezettségvállalásai, amelyek választ nyújtanak a Bizottság versennyel kapcsolatos aggályaira

(EK 81. cikk, EK 82. cikk és EK 85. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 9. cikk)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A jogsértés megszüntetése – A Bizottság hatásköre

(1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 9. cikk, (1) bekezdés)

4.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A jogsértés megszüntetése – A Bizottság hatásköre

(1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 9. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A Bizottság hatásköre

(EK 82. cikk)

6.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 9. cikk)

1.      A vállalkozást az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül és személyében érinti a Bizottság által hozott, valamely erőfölényben lévő piaci szereplő által felajánlott önálló kötelezettségvállalást kötelezővé tevő, és e piaci szereplőnek a vállalkozással fennálló szerződéses viszonyának korlátozására, majd megszüntetésére vonatkozó határozat, ha az érintett határozat közvetlen és azonnali hatással van a vállalkozás jogi helyzetére, e vállalkozást a határozat rendelkezései megemlítik, a határozatot olyan eljárás keretében hozták meg, melyben e vállalkozás meghatározó módon vett részt, a határozat jelentős mértékben befolyásolja a vállalkozás helyzetét az érintett piacon, és annak célja a vállalkozás, valamint az erőfölényben lévő piaci szereplő közötti hosszú távú kereskedelmi kapcsolat leépítése.

(vö. 38–40. pont)

2.      A Bizottságnak az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján a vállalkozások által felajánlott kötelezettségvállalást kötelezővé tevő határozata megszünteti a versenyjogi szabályok megsértésének megállapítására és szankcionálására irányuló eljárást. Ennélfogva az ilyen határozatot nem lehet a tárgyalások egyik résztvevője által szabadon tett javaslat Bizottság általi jóváhagyásának tekinteni, hanem e határozat olyan kötelező intézkedés, amely megszüntet egy jogsértő vagy potenciálisan jogsértő helyzetet, és amelynek meghozatalakor a Bizottság az EK 81. és EK 82. cikk által ráruházott teljes hatáskörét gyakorolja, azt az egyetlen sajátosságot fenntartva, hogy az érintett felek kötelezettségvállalási javaslata mentesíti a Bizottságot az EK 85. cikkben előírt szabályszerű eljárás lefolytatása és különösen a jogsértés bizonyítása alól.

Valamely piaci szereplő adott, harmadik személyekkel szembeni magatartását kötelezővé téve az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján hozott határozat közvetve erga omnes joghatást válthat ki, amelyre az érintett vállalkozás önmagában nem lenne képes. A Bizottság tehát e joghatás egyedüli kiváltója, mivel ő biztosít kötelező erőt az érintett vállalkozás által felajánlott kötelezettségvállalásnak, és így az ezért vállalt felelősség is egyedül az övé. A Bizottság semmi esetre sem lehet köteles figyelembe venni – és a fortiori a maguk egészében figyelembe venni – az elé tárt javaslatokat. Másfelől az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésével nem összeegyeztethetetlen, hogy a Bizottság ilyen határozatot határozatlan időtartamra hozzon meg.

Ráadásul, noha az 1/2003 rendelet 9. cikke nem említi az arányosság elvét, az a közösségi jog egyik általános elve, amelyet a Bizottság köteles tiszteletben tartani, amikor e rendelkezés alapján a vállalkozások által felajánlott kötelezettségvállalást kötelezővé tevő határozatot hoz.

(vö. 87–88., 91–92. pont)

3.      Az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése vagy e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján a határozathozatalra vonatkozóan a Bizottság rendelkezésére álló széles mérlegelési mozgástér, és a vállalkozások által ez utóbbi rendelkezés alapján felajánlott kötelezettségvállalás önkéntes jellege ellenére a Bizottság köteles tiszteletben tartani az arányosság elvét, amikor ilyen kötelezettségvállalás kötelezővé tételéről határoz.

Mivel az arányosság vizsgálata objektív vizsgálat, a Bizottság határozatának megfelelő és szükséges voltát az általa kitűzött célhoz viszonyítva kell értékelni, amely az 1/2003 rendelet 7. cikke esetében a megállapított jogsértés megszüntetése, ugyanezen rendelet 9. cikke estében pedig válasz nyújtása a Bizottság előzetes értékelésében megfogalmazott aggályokra. Noha az említett 7. cikk (1) bekezdése alapján hozott határozatoktól eltérően a 9. cikk (1) bekezdése keretében a Bizottság nem köteles kifejezetten kimutatni a jogsértés fennállását, bizonyítania kell a versennyel kapcsolatos aggályok valódiságát, így igazolva azon szándékát, hogy az EK 81. és EK 82. cikk alapján határozatot hozzon, és lehetővé téve, hogy az érintett vállalkozás számára bizonyos kötelezettségvállalások betartását tegye kötelezővé, amelynek feltétele piaci elemzés elvégzése és az előre látható jogsértés azonosítása, melyek ugyan kevésbé meghatározóak, mint az 1/2003 rendelet 7. cikkének alkalmazása esetén, de elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy a kötelezettségvállalás megfelelő voltának ellenőrzését lehetővé tegyék. Következésképpen a Bizottság a Szerződés versenyszabályai és az 1/2003 rendelet által számára biztosított hatáskör túllépése nélkül csak akkor hozhat akár az említett rendelet 7. cikkének (1) bekezdése, akár 9. cikkének (1) bekezdése alapján két vállalkozás között minden jövőbeni kereskedelmi kapcsolatot teljesen megtiltó határozatot, ha e határozat a jogsértést megelőzően fennállt helyzet helyreállításához szükséges.

Ráadásul az Elsőfokú Bíróságnak a Bizottság által a Szerződés versenyszabályai alapján végzett elemzésekre vonatkozó felülvizsgálatának mértéke minden megvizsgált határozat esetében a mögötte meghúzódó mérlegelési mozgástér lététől függ, amelyet a végrehajtandó gazdasági jellegű normák összetettsége igazol. E tekintetben az a körülmény, hogy a Bizottság által az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése vagy ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdése keretében végzett vizsgálat során akár összetett gazdasági mérlegelésre is szükség lehet, nem jelenti azt, hogy ilyen mérlegelés hiányában az Elsőfokú Bíróságnak a Bizottság határozataira vonatkozó ellenőrzése mindenképpen a nyilvánvaló mérlegelési hibára korlátozódjon.

(vö. 95–97., 99–100., 103–105., 107–110. pont)

4.      Az arányosság vizsgálata keretében az erőfölényben lévő vállalkozás által felajánlott önálló kötelezettségvállalást kötelezővé tevő, a szerződéses viszonyok korlátozására, majd megszüntetésére vonatkozó bizottsági határozat szükségességét annak céljára tekintettel kell mérlegelni, amilyen az érintett szerződő vállalkozásnak a szóban forgó piacon történő hatékony versenytárssá válását megakadályozó magatartás megszüntetése és a harmadik felek számára valamely másik beszerzési forrás hozzáférhetővé tétele.

Az arányosság elve többek között megköveteli az intézménytől, hogy amennyiben léteznek kevésbé megszorító intézkedések, mint amelyek kötelezővé tételére készül, és azok számára ismertek, vizsgálja meg azokat, vajon ezen intézkedések alkalmasak‑e a fellépését igazoló aggályok eloszlatására, mielőtt – ha azok alkalmatlannak bizonyulnak – a terhesebb intézkedések elfogadása mellett dönt. Ebben az értelemben, noha a Bizottságnak nem feladata, hogy a felek helyett módosítsa az általuk az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján felajánlott kötelezettségvállalást azért, hogy az választ nyújtson az előzetes értékelésben megfogalmazott aggályokra, a Bizottságnak lehetősége van, hogy e kötelezettségvállalást csak részben vagy meghatározott mértékig tegye kötelezővé. Mindazonáltal a Bizottság nem javasolhatja a feleknek olyan kötelezettségvállalás felajánlását, mely túlmegy azon, amit a Bizottság az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdése alapján határozatával elrendelhetne.

Ugyanis kizárólag kivételes körülmények – amilyen az érintett vállalkozások együttes erőfölénye – igazolhatják, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikke (1) bekezdése alapján hozott valamely határozat teljes mértékben és véglegesen megtiltsa vállalkozások számára, hogy szerződéses viszonyt létesítsenek egymással. Ennélfogva ilyen körülmény hiányában a Bizottság két vállalkozás közötti minden közvetlen vagy közvetett kereskedelmi kapcsolat határozatlan időre való megtiltását kimondó határozata sérti az arányosság elvét.

(vö. 112., 119–121., 131., 139–141. pont)

5.      Lévén az EK 82. cikk célja nem az erőfölény megtiltása, hanem az azzal való visszaélés megakadályozása, a Bizottság nem várhatja el az erőfölényben levő vállalkozástól, hogy tartózkodjon az olyan vásárlásoktól, melyek révén megtarthatja vagy megerősítheti a piaci helyzetét, amennyiben ennek eléréséhez nem folyamodik a versenyszabályokkal összeférhetetlen módszerekhez. Az ilyen helyzetben lévő vállalkozásra háruló különleges kötelezettségek nem vezethetnek magának az erőfölény fennállása kockáztatásának elvárásig.

(vö. 146. pont)

6.      A Bizottság azon határozata vonatkozásában, amely a piaci erőfölénnyel való visszaélésre lehetőséget teremtő megállapodásban részes két vállalkozás közötti hosszú távú kereskedelmi kapcsolat megszüntetését írja elő, a Bizottság által e megállapodás bejelentését követően az EK 81. és EK 82. cikk alapján indított két eljárás között lévő összefüggés, valamint azon tény alapján, hogy az említett határozat kifejezetten megemlíti a megállapodásban részes vállalkozást, anélkül azonban, hogy e vállalkozás a határozat címzettje volna, el kell ismerni ez utóbbi számára az eljárás egészére nézve, az 1/2003 rendelet értelmében az „érintett vállalkozás” részére biztosított jogokat, noha stricto sensu e vállalkozás nem tekinthető érintettnek az EK 82. cikk szerinti eljárásban. Következésképpen e vállalkozás rendelkezik a meghallgatáshoz való joggal azon önálló kötelezettségvállalására nézve, amelyet a Bizottság az EK 82. cikk alapján indult eljárás keretében kötelezővé kívánt tenni, és amelyet az a vállalkozás ajánlott fel, amellyel az első vállalkozás hosszú távú kereskedelmi kapcsolatot tart fenn, amelynek megszüntetését a Bizottság az említett határozatában előírta; továbbá e vállalkozás teljes egészében gyakorolhatja a meghallgatáshoz való jogot. A meghallgatáshoz való jog ugyanis megköveteli egyrészt, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikke keretében kötelezettségvállalást felajánló vállalkozásokat tájékoztassák azokról a lényeges tényekről, melyek alapján a Bizottság újabb aggályokat fogalmaz meg, ideértve a felajánlott kötelezettségvállalásra vonatkozóan harmadik felek által megfogalmazott észrevételeket is, másrészt pedig azt, hogy e vállalkozások véleményt nyilváníthassanak erre vonatkozóan.

(vö. 187., 196., 203. pont)