AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (második tanács)
2004. június 7.(*)
„Kártérítési kereset – Bel- és igazságügy – A Tanács közös álláspontja – A terrorcselekményekben részt vevő személyekkel, csoportokkal és szervezetekkel kapcsolatos intézkedések – A hatáskör nyilvánvaló hiánya – Nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”
A T‑338/02. sz. ügyben,
Segi,
Araitz Zubimendi Izaga (lakóhelye: Hernani [Spanyolország]),
Aritza Galarraga (lakóhelye: Saint Pée sur Nivelle [Franciaország])
(képviselőjük: D. Rouget ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Unió Tanácsa (képviseli: M. Vitsentzatos és M. Bauer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Spanyol Királyság (képviseli: meghatalmazottja, kézbesítési cím: Luxembourg)
és
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli kezdetben: P. Ormond, később: C. Jackson, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozók,
a Seginek a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló, a 2001. december 27-én elfogadott 2001/931/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.), a 2001/931/KKBP tanácsi közös álláspont naprakésszé tételéről szóló, a 2002. május 2-án elfogadott 2002/340/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 116., 75. o.), valamint a 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről és a 2002/340/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. június 17-én elfogadott 2002/462/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 160., 32. o.) 1. cikke szerinti személyek, csoportok és szervezetek listájára való felvételével a felperes oldalán állítólagosan bekövetkezett anyagi károk megtérítése céljából benyújtott kártérítési keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, A. W. H. Meij és N. J. Forwood bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 Az iratokból kitűnik, hogy a Segi olyan szervezet, amelynek célja a baszk fiatalság követeléseinek, valamint a baszk identitásnak, kultúrának és nyelvnek a védelme. A felperesek szerint ez a szervezet 2001. június 16-án jött létre Bayonne (Franciaország) és Donostia (Spanyolország) székhellyel. A szervezet szóvivőinek Araitz Zubimendi Izaga asszonyt és Aritza Galarraga urat jelölték ki. E tekintetben semmiféle hivatalos okmányt nem szolgáltattak.
2 Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2001. szeptember 28-án elfogadta az 1373. (2001.) számú határozatát, amelyben különösen arról határozott, hogy az államok a terrorcselekmények finanszírozásával és támogatásával kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárás során a legnagyobb támogatást nyújtják egymásnak, ideértve az eljárás szempontjából szükséges és rendelkezésükre álló bizonyítékok megszerzését is.
3 Tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1373. (2001.) számú határozatának végrehajtása közösségi fellépést tesz szükségessé, a Tanács 2001. december 27-én elfogadta a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL L 334., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.). Ezt a közös álláspontot az EU-Szerződésnek „A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések” (KKBP) címet viselő V. címébe tartozó EU 15. cikk, valamint az EU-Szerződésnek „A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezések” címet viselő (általában bel- és igazságügyként említett) (IB) VI. címébe tartozó EU 34. cikk alapján fogadták el.
4 A 2001/931 közös álláspont 1. cikke és 4. cikke kimondja:
„1. cikk
(1) A következő cikkek rendelkezéseivel összhangban ezt a közös álláspontot kell alkalmazni a terrorcselekményekben részt vevő és a mellékletben felsorolt személyekre, csoportokra és szervezetekre.
[…]
(6) A mellékletben található listában szereplő személyek és szervezetek nevét rendszeresen és legalább hat hónaponként felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a listában való fenntartásuk megalapozottsága.”
„4. cikk
A tagállamok, az Európai Unióról szóló szerződés VI. címe keretén belül a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés útján, a lehető legnagyobb mértékű támogatást nyújtják egymásnak a terrorcselekmények megelőzése és leküzdése terén. Ennek érdekében – hatóságaik által a mellékletben felsorolt bármely személyekkel, csoportokkal és szervezetekkel kapcsolatosan lefolytatott vizsgálatok és eljárások során – kérelemre teljes mértékben élnek biztosított hatáskörükkel, az Európai Unió jogi aktusainak, valamint a tagállamokra nézve kötelező egyéb nemzetközi megállapodásoknak, intézkedéseknek és egyezményeknek megfelelően.”
5 A 2001/931 közös álláspont melléklete, a „csoportok és szervezetek”-nek szentelt 2. pontjában megjelöli:
„*— Euskadi Ta Askatasuna/Tierra Vasca y Libertad/Baszk Haza és Szabadság (ETA)
(A következő szervezetek az ETA terroristacsoport részei: K.a.s., Xaki; Ekin, Jarrai-Haika-Segi, Gestoras pro-amnistía).”
6 Az e melléklethez kapcsolódó lábjegyzet megjelöli, hogy „[a] *-gal jelölt személyekre kizárólag a 4. cikk vonatkozik”.
7 A Tanács 2001. december 27-én továbbá elfogadta a terrorizmus leküzdésével kapcsolatos 2001/930/KKBP közös álláspontot (HL L 334., 90. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 213. o.), a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendeletet (HL L 334., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt listát elfogadó 2001/927/EK határozatot (HL L 344., 83. o.). Ezen dokumentumok egyike sem tesz említést a felperesekről.
8 A 2001/931 közös álláspont és a 2580/2001 rendelet elfogadása során született jegyzőkönyv mellékletében foglalt tanácsi nyilatkozat (a továbbiakban: a Tanács kártérítési igényjogosultságra vonatkozó nyilatkozata) értelmében:
„A Tanács a [2001/931] közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdésére tekintettel kimondja, hogy az említett személyeket, csoportokat vagy szervezeteket érintő bárminemű tévedés alapot szolgáltat a károsult kártérítési igényjogosultságának bíróság előtti érvényesítéséhez.”[nem hivatalos fordítás]
9 A madridi (Spanyolország) székhelyű Audiencia Nacional 5. sz. központi vizsgálóbírója – 2002. február 5-i és március 11-i végzésében – a Segi tevékenységét jogellenesnek mondta ki, illetve a Segi néhány feltételezett vezetőjének bebörtönzését rendelte el azon indokból, hogy ez a szervezet a baszk szeparatista szervezet, az ETA szerves részét képezi.
10 Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2002. május 23-i határozatában – mint elfogadhatatlant – elutasította a felperesnek a 15 tagállam ellen benyújtott, a 2001/931 közös állásponttal kapcsolatos keresetét azon indokból, hogy a kereset tárgyát képező helyzet nem biztosítja számukra az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) megsértéséből fakadó áldozati minőséget.
11 A Tanács 2002. május 2-án, illetve június 17-én – az EU 15. cikk és az EU 34. cikk értelmében – elfogadta a 2001/931 közös álláspont naprakésszé tételét szolgáló 2002/340/KKBP és 2002/462/KKBP közös álláspontot (HL L 116., 75. o. és HL L 160., 32. o.). Az e két közös állásponthoz csatolt mellékletek a 2001/931 közös álláspontban található módon tartalmazzák a Segi nevet.
Az eljárás és a felek kérelmei
12 A felperesek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. november 13-án nyújtották be a keresetlevelet.
13 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. február 12-én benyújtott külön beadványban a Tanács az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikkére hivatkozva elfogadhatatlansági kifogást emelt, amelyre nézve a felperesek benyújtották észrevételeiket.
14 Az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke 2003. június 5-én meghozott végzésével elfogadta a Tanács kérelmét támogató Spanyol Királyság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának beavatkozását. Az Egyesült Királyság lemondott az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeinek benyújtásáról. A Spanyol Királyság a megszabott határidőn belül benyújtotta az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeit.
15 A Tanács a Spanyol Királyság által támogatott elfogadhatatlansági kifogásban azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a keresetet – mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant – utasítsa el;
– a „felperest” kötelezze a költségek viselésére.
16 E kifogásra tett észrevételeikben a felperesek azt kérték az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:
– állapítsa meg a kártérítési keresetet elfogadhatóságát;
– másodlagosan állapítsa meg, hogy a Tanács megsértette a közösségi jog általános elveit;
– mindenképpen kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
Indokolás
A felek érvelése
17 A Tanács és a Spanyol Királyság elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a Seginek nincs joga bíróság előtt eljárni. Hozzáteszik, hogy Zubimendi Izaga asszonynak és Galarraga úrnak nincs felhatalmazásuk a Segi képviseletére, és – a Spanyol Királyság szerint – érdekük sem fűződik ahhoz, az Elsőfokú Bíróság előtt keresetet indítsanak.
18 Másodsorban a Tanács és a Spanyol Királyság azt állítja, hogy az EK 288. cikk második bekezdése azt feltételezi, hogy a kár valamely közösségi jogi aktus eredménye (a Bíróság 99/74. sz., Société des grands moulins des Antilles kontra Bizottság ügyben 1975. november 26-án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1531. o.] 17. pontja). Mivel azonban a Tanács a KKBP és a IB területén fennálló hatásköre alapján járt el, közösségi jogi aktus fennállása szerintük kizárt.
19 Harmadsorban a Tanács és a Spanyol Királyság azt hozza fel, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelőssége az intézménynek felrótt magatartás jogellenességének bizonyítását feltételezi. Az Elsőfokú Bíróság azonban az EU 35. cikk és az EU 46. cikk értelmében nem rendelkezik hatáskörrel a KKBP és a IB terén elfogadott jogi aktusok jogszerűségének értékelésére.
20 A felperesek bevezetésképpen kiemelik, hogy különösen megbotránkoztató a keresetet benyújtó egyesület létezésének, illetve jogképességének Tanács általi tagadása csupán azért, hogy megakadályozza az egyesületet abban, hogy a 2001/931 közös álláspont mellékletébe való felvételét vitassa, illetve kártérítésben részesüljön. Ez megsérti a közösségi jog általános elveit, amint azokat különösen az emberi jogokról szóló európai egyezmény 1. cikke, 6. cikkének (1) bekezdése, és 13. cikke tartalmazza.
21 A keresetet benyújtó egyesület tekintetében a felperesek azt állítják, hogy a tagállamok joga, a közösségi jog és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata elismeri a létező egyesületek perképességét, különösen akkor, amikor az jogainak védelmében lép fel (a Bíróság 18/74. sz., Syndicat général du personnel des organismes européens kontra Bizottság ügyben 1974. október 8-án hozott ítélete [EBHT 1974., 933. o.], valamint a 135/81. sz., Groupements des agences de voyage kontra Bizottság ügyben 1982. október 28-án hozott ítéletének [EBHT 1982., 3799. o.] 11. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑161/94. sz., Sinochem Heilongjiang kontra Tanács ügyben 1996. július 11-én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑695. o.] 34. pontja). A Tanács a kártérítési igényjogosultságra vonatkozó nyilatkozatával elismerte az e közös álláspontban felsorolt „csoportok” és „szervezetek” kártérítés terén való perképességét. Sőt, a kérdéses listára való felvétellel a Tanács a keresetet benyújtó egyesületet független jogi személyként kezelte.
22 A felperesek közé tartozó két természetes személyt illetően ez utóbbiak hangsúlyozzák, hogy jogszerűen járnak el kettős minőségben: mint egyéni kérelmezők és mint az egyesület képviselői.
23 Kiemelik, hogy az alapvető – különösen az EJEE által megfogalmazott – jogokat tiszteletben tartó jogközösségnek biztosítania kell számukra a káraik megállapítása és megtérítése iránti tényleges jogorvoslatot. Ellenkező esetben az igazságszolgáltatás megtagadásával találnák magukat szemben, ami azt jelentené, hogy az intézmények, amikor az Unió keretében járnak el, teljesen önkényesen cselekszenek.
24 A felperesek úgy vélik, hogy a Tanács csalárd módon választotta meg a kérdéses jogi aktus jogalapját annak érdekében, hogy elkerüljön bármiféle bírósági vagy bíróságon kívüli demokratikus ellenőrzést. Az Európai Parlament ezt az eljárási visszaélést nyilvánvalóan – és különösen a 2002. február 7-i P5_TA(2002)0055 állásfoglalásában – elítélte. A Tanács által 2001. december 27-én elfogadott, a terrorizmussal kapcsolatos dokumentumok különböző jogalapjainak megválasztása azt a célt szolgálta, hogy személyek bizonyos – különösen a 2001/931 közös álláspont 4. cikkében felsorolt – köreit a 2580/2001 rendeletbe foglaltakkal ellentétben megfossza a tényleges jogorvoslathoz való jogtól. Az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik az ilyen eljárási visszaélés kártérítési kereset keretében történő szankcionálása.
25 A felperesek szerint a Tanácsnak a kártérítési igényjogosultságra vonatkozó nyilatkozatát illetően az Elsőfokú Bíróság hivatott annak értelmezését, illetve jogi hatályát megállapítani. A tagállamok felelőssége e tekintetben oszthatatlan, elsősorban azért, mert a Tanács jogi aktusáról van szó, másodsorban azért, mert a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a Tanács által okozott károk tekintetében határozni, harmadsorban pedig, mert ésszerűtlen lenne a károsult felet arra kényszeríteni, hogy a tizenöt tagállammal szemben járjon el. Ez a nyilatkozat szerintük az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe utalja a 2001/931 közös álláspont 4. cikke által felsorolt személyek körét, akárcsak a 2580/2001 rendelet által és az ezen közös álláspont 3. cikke által érintett személyek tekintetében annak meghatározását, hogy kik hivatkozhatnak a Közösség valamely intézkedésére. Az e nyilatkozatban említett hiba jogsértés és – jelen esetben – ténybeli tévedésből, bírói minősítési tévedésből, jogi tévedésből és hatáskörrel való visszaélésből tevődik össze.
26 Amennyiben az Elsőfokú Bíróság jelen kereset tekintetében hatáskörének hiányát mondaná ki, akkor a felperesek megítélése szerint meg kell állapítani, hogy a Tanács megsértette a közösségi jognak az EJEE 1. cikke, 6. cikkének (1) bekezdése és 13. cikke által megfogalmazott általános elveit.
27 A költségeket illetően a felperesek hangsúlyozzák, hogy méltánytalan lenne őket kötelezni azok viselésére, mivel egy összetett és nehéz jogi helyzetben arra törekszenek, hogy az általuk elszenvedett károkat részükre megtérítsék.
Az Elsőfokú Bíróság értékelése
28 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §-a értelmében, amennyiben az egyik fél kéri, az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanságról. Ugyanezen cikk (3) bekezdésének megfelelően az eljárás, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, szóbeli.
29 Az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, az Elsőfokú Bíróság – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat.
30 Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a jelen ügy az iratok tükrében világos, így nem szükséges megnyitni a szóbeli szakaszt.
31 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek keresetükben a Seginek a 2002/340 és a 2002/462 közös állásponttal naprakésszé tett 2001/931 közös állásponthoz mellékelt listájára való felvételéből eredő károk megtérítését kérik.
32 Továbbá ki kell emelni, hogy a felperesek által állítólagosan elszenvedett károk okozójának tekintett jogi aktusok az EU‑Szerződés KKBP-vel foglalkozó V. címébe tartozó EU 15. cikk, illetve az EU‑Szerződés IB-vel foglakozó VI. címébe tartozó EU 34. cikk alapján elfogadott közös álláspontok.
33 Végül meg kell állapítani, hogy a felpereseket csupán a 2001/931 közös álláspont 4. cikke érinti, amint azt ezen közös álláspont mellékletének lábjegyzete kifejezetten pontosítja. Ugyanakkor ez a cikk kimondja, hogy a tagállamok az EU‑Szerződés VI. címe keretében a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés útján a lehető legnagyobb mértékű támogatást nyújtják egymásnak, és nem feltételez a KKBP hatálya alá tartozó semmiféle intézkedést. Ennélfogva az EU 34. cikk a felhozott károkat állítólagosan okozó jogi aktusok egyetlen vonatkozó jogalapja.
34 Meg kell állapítani, hogy az EU‑Szerződés VI. címének keretében semmiféle kártérítési jogorvoslati lehetőség nem szerepel.
35 Az Amszterdami Szerződéssel módosított EU‑Szerződés keretében ugyanis a Bíróság hatásköreit az EU 46. cikk kimerítően felsorolja. A jelen esetre vonatkozó, a Nizzai Szerződés által nem módosított rendelkezések tekintetében e cikk kimondja:
„Az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésnek és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésnek az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörére és az e hatáskör gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit e szerződésnek kizárólag a következő rendelkezéseire kell alkalmazni:
[…]
b) a VI. cím rendelkezései, a [z EU] 35. cikkben meghatározott feltételek szerint;
[…]
d) az intézmények tevékenysége tekintetében a [z EU] 6. cikk (2) bekezdése annyiban, amennyiben az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és e szerződés szerint a Bíróság hatáskörrel rendelkezik;
[…]”
36 Az EU 46. cikkből következik, hogy az EU-Szerződés VI. címének keretében előírt egyedüli jogorvoslati lehetőségeket az EU 35. cikk (1), (6) és (7) bekezdése tartalmazza, amelyek az előzetes döntéshozatalra utalásnak, a megsemmisítés iránti keresetnek és a tagállamok közötti vita rendezésének felelnek meg.
37 Azt is meg kell említeni, hogy az EU 6. cikk (2) bekezdésébe foglalt alapvető jogok tiszteletben tartásának garanciája jelen esetben nem alkalmazható, hiszen az EU 46. cikk d) pontja nem biztosít a Bíróság számára semmiféle kiegészítő hatáskört.
38 A felperesek által felhozott tényleges jogorvoslat hiányát illetően meg kell állapítani, hogy a felperesek valószínűleg semmiféle tényleges bírósági jogorvoslati lehetőséggel nem rendelkeznek sem a közösségi bíróságok, sem pedig a nemzeti bíróságok előtt a Seginek a terrorcselekményekben részt vevő személyeket, csoportokat vagy szervezeteket felsoroló listára való felvétele ellen. A Tanács véleményével ellentétben, valójában semmit nem használ a felpereseknek, ha a tagállamoknak a 2001/931 közös álláspont végrehajtása érdekében tett nemzeti jogi aktusokért való egyéni felelősségre vonását kezdeményeznék, hiszen a felperesek a Seginek az e közös álláspont mellékletébe való felvétele által állítólagosan okozott károk esetleges megtérítésére törekszenek. A tagállamoknak a kérdéses közös álláspontok elfogadásában való részvétele miatt a nemzeti bíróságok előtt való egyéni felelősségre vonását tekintve, az ilyen fellépés kevéssé tűnik hatékonynak. Ezenkívül az a döntés, hogy közös álláspontot fogadtak el, nem pedig – például – határozatot az EU 34. cikk alapján, kizárja annak lehetőségét, hogy – különösen az érvényesség előzetes döntéshozatalra utalása útján – megkérdőjelezzék a Segi e mellékletbe történő felvételének jogszerűségét. A bírósági jogorvoslati lehetőség hiánya azonban önmagában, az EU 5. cikkből következő, az egyedi hatáskörátruházás elvén alapuló jogrendszerben nem alapoz meg saját közösségi hatáskört (lásd e tekintetben a Bíróság C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítéletétnek [EBHT 2002., I‑6677. o.] 44. és 45. pontját).
39 A felperesek továbbá megemlítik a Tanácsnak a kártérítési igényjogosultságra vonatkozó nyilatkozatát, amelynek értelmében „az említett személyeket, csoportokat vagy szervezeteket érintő bárminemű tévedés alapot szolgáltat a károsult kártérítési igényjogosultságának bíróság előtti érvényesítéséhez”. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jegyzőkönyvekben szereplő nyilatkozatok korlátozott jelentőséggel bírnak a tekintetben, hogy nem vehetők figyelembe a közösségi jogi rendelkezések értelmezésénél, amennyiben e nyilatkozat tartalma az adott rendelkezés szövegében nem jutott kifejezésre, és ezáltal annak nincs jogi hatálya (a Bíróság C‑292/89. sz. Antonissen-ügyben 1991. február 26-án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑745. o.] 18. pontja és a C‑329/95. sz. VAG Sverige ügyben 1997. május 29-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑2675. o.] 23. pontja). Meg kell állapítani, hogy a kérdéses nyilatkozat sem a jogorvoslati lehetőséget, sem pedig ennek feltételeit nem határozza meg. Semmi esetre sem írhatja elő a közösségi bíróságok előtti jogorvoslati lehetőséget, hiszen ez ellentétben állna az EU‑Szerződés által felállított bírósági rendszerrel. Következésképpen, az említett szerződés által az Elsőfokú Bíróság számára biztosított bárminemű hatáskör hiányában az ilyen nyilatkozat nem késztetheti az Elsőfokú Bíróságot arra, hogy a jelen keresetet megvizsgálja.
40 A fentiekből az következik, hogy az Elsőfokú Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a jelen kártérítési kereset elbírálására, amennyiben az a Seginek a 2002/340 és 2002/462 közös álláspontokkal naprakésszé tett 2001/931 közös állásponthoz mellékelt listára való felvételével esetlegesen okozott károk megtérítésére irányul.
41 Ezzel szemben az Elsőfokú Bíróság annyiban rendelkezik hatáskörrel a jelen kereset elbírálására, amennyiben a felperesek a Közösség hatásköreinek figyelmen kívül hagyására hivatkoznak. A közösségi bíróságok ugyanis hatáskörrel rendelkeznek az EU‑Szerződés keretében elfogadott jogi aktusok tartalmának vizsgálatára annak megállapítása végett, hogy a jogi aktus nem érinti-e a Közösség hatásköreit (lásd megfelelően a Bíróság C‑124/95. sz. Centro-Com ügyben 1997. január 14-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑81. o.] 25. pontját, és a C‑170/96. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1998. május 12-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑2763. o.] 17. pontját).
42 Amennyiben a felperesek az IB területén eljáró Tanács által elkövetett olyan eljárással való visszaélésre hivatkoznak, amely a Közösség hatásköreibe történő beavatkozásnak felel meg, és amely arra vezetett, hogy őket minden bírósági védelemtől megfosztotta, a jelen kereset az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdése értelmében a közösségi bíróságok hatáskörébe tarozik.
43 Az Elsőfokú Bíróság azt találja helyénvalónak, hogy elsősorban a jelen kereset megalapozottságáról nyilatkozzon, és csupán a fenti 42. pontban ismertetett mértékben.
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösség felelőssége bizonyos – a kifogásolt magatartás jogellenességével, az állítólagos károk ténylegességével, valamint a hivatkozott károk és a tevékenység közötti okozati összefüggés fennállásával kapcsolatos – feltételek együttes fennállását feltételezi.
45 A jelen esetben a hivatkozott jogellenesség nyilvánvalóan nem áll fenn. Ugyanis, amint az a fenti 42. pontból is következik, az állítólagos jogellenes magatartás csakis az EK‑Szerződés valamely olyan rendelkezésén alapuló – a 2001/931 közös álláspont helyett vagy mellett hozott – jogi aktus hiányában állhat, amelynek elfogadása kötelező lett volna. Ugyanakkor, amint az a fenti 33. pontban is megállapításra került, a felpereseket csupán a 2002/340 és 2002/462 közös álláspontokkal megerősített 2001/931 közös álláspont 4. cikke érinti. Ez a rendelkezés a tagállamok azon kötelezettségét tartalmazza, hogy teljes mértékben éljenek az Európai Unió jogi aktusaiban, valamint a tagállamokra nézve kötelező egyéb nemzetközi megállapodásokban, intézkedésekben és egyezményekben biztosított lehetőségekkel a hatóságaik által a mellékletben felsorolt bármely személlyel, csoporttal vagy szervezettel kapcsolatosan folytatott nyomozás és büntetőeljárás során, valamint az EU‑Szerződés VI. címe keretében folytatott együttműködés útján a lehető legnagyobb mértékű támogatást nyújtsák egymásnak. E rendelkezés tartalma tehát az EU‑Szerződés VI. címének hatálya alá tartozik, és az elfogadásához megfelelő jogalap az EU 34. cikk.
46 A felperesek semmiféle, az EK‑Szerződésben található olyan jogalapot nem jelöltek meg, amelyet figyelmen kívül hagytak volna. Azonban, amennyiben e tekintetben azt a tényt hozzák fel, hogy a Tanács 2001. december 27-én a terrorizmus elleni küzdelem érdekében különböző típusú jogi aktusokat fogadott el, többek között az EK 60. cikken, az EK 301. cikken és az EK 308. cikken alapuló 2580/2001 rendeletet, nem tekinthető úgy, hogy a 2001/931 közös álláspont 4. cikke által előírt, a tagállamok közötti rendőrségi és igazságügyi együttműködés figyelmen kívül hagyja az EK Szerződés ezen rendelkezéseit. Ezek a rendelkezések ugyanis egyértelműen a KKBP területén elfogadott jogi aktusok végrehajtásával foglalkoznak, amennyiben ez szükséges, és nem érintik az IB területén elfogadott jogi aktusokat. Az EK 308. cikket tekintve, ez a rendelkezés valóban lehetővé teszi a megfelelő közösségi rendelkezések elfogadását, amennyiben valamely fellépés szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy a Közösség valamely célkitűzését megvalósítsák, és az EK-Szerződés nem biztosítja az ehhez szükséges hatáskört. Ugyanakkor, amennyiben az EK 61. cikk e) pontja a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén való intézkedések elfogadását érinti, kifejezetten előírja, hogy a Tanács ezen intézkedéseket az EU‑Szerződés rendelkezéseinek megfelelően fogadja el. Ezen feltételekre tekintettel, valamint függetlenül attól, hogy adott esetben az ilyen jellegű intézkedések alapulhatnak-e az EK 308. cikken, a 2001/931 közös álláspont 4. cikkének csupán az EU 34. cikk alapján történő elfogadása nem összeegyeztethetetlen az EK‑Szerződés által szabályozott közösségi hatáskörök szabályozásának rendszerével. A Parlament 2002. február 7-i állásfoglalását illetően, amelyben az az IB hatálya alá tartozó, a terrorista szervezetek listájának összeállításához szükséges jogalap megválasztását helyteleníti, meg kell állapítani, hogy e kritika a politikai döntés ellen irányul, és önmagában nem érinti a kiválasztott jogalap jogszerűségét vagy pedig a Közösség hatásköreinek figyelmen kívül hagyását. Ennélfogva, amennyiben a terrorcselekményekben részt vevő személyek, csoportok vagy szervezetek listájának valamely közös álláspontba való felvételéből az következik, hogy az említett személyek a közösségi bíró előtt való jogorvoslati jogukkal nem élhetnek, ezen következmény önmagában nem jelenti a Közösség hatásköreinek figyelmen kívül hagyását.
47 Amennyiben a kereset a Közösség hatásköreinek az IB területén eljáró Tanács által való figyelmen kívül hagyásán alapul, azt – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – el kell utasítani anélkül, hogy e tekintetben szükséges lenne elbírálni a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogást (a Bíróság C‑23/00 P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 52. pontja).
48 A felperesek másodlagos kérelmét, amely arra irányul, hogy a kereset elutasítása ellenére is megállapítást nyerjen, hogy a Tanács megsértette a közösségi jog általános elveit, szintén el kell utasítani. A közösség bíróságai előtti eljárásban nincs olyan jogorvoslat, amely lehetővé tenné a bírónak, hogy egy általános nyilatkozat útján véleményt nyilvánítson olyan kérdésben, amelynek tárgya túllép a jogvita keretein. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel e kérelem elbírálására sem.
A költségekről
49 Az eljárási szabályzat 87. cikke 3. §-ának értelmében kivételes körülmények fennállása esetén az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit. Jelen esetben meg kell jegyezni, hogy a felperesek azt kérték, hogy a Tanács viselje az összes költséget, még a keresetük elutasítása esetén is. E tekintetben ki kell emelni egyrészt, hogy a Tanácsnak a kártérítési igényjogosultságra vonatkozó nyilatkozata félrevezethette a felpereseket, másrészt, hogy ez utóbbiak részéről jogos volt, hogy olyan bíróságot kerestek, amely hatáskörrel rendelkezik kifogásaik elbírálására. E körülmények között úgy kell dönteni, hogy a felek maguk viselik saját költségeiket.
50 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-a első bekezdésének értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A beavatkozók tehát maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Luxembourg, 2004. június 7.