A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2014. november 5.
T‑669/13. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Florence Thomé
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga‑kiírás –Felvétel megtagadása – A versenyvizsga‑kiírásnak megfelelő oklevelek megléte a honosításra tekintettel – Vagyoni és nem vagyoni kár”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) Thomé kontra Bizottság ügyben 2013. október 7‑én hozott ítélete (F‑97/12, EBHT‑KSZ, EU:F:2013:142) ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt benyújtott fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Egyetemi oklevél mint követelmény – Az egyetemi oklevél fogalma – A tanulmányok folytatásának helye szerinti tagállam jogszabályai alapján történő értékelés – A vizsgabizottság és a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 5. cikk)
2. Az Európai Unió joga – Elvek – Védelemhez való jog – A kontradiktórius eljárás elve – Terjedelem – Az uniós intézmények ahhoz való joga, hogy erre eljárásban részt vevő félként hivatkozzanak
3. Fellebbezés – Jogalapok – A megtámadott aktus jogszerűségére vonatkozó nemzeti jogszabályok értékelésének Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)
1. A felvételi versenyvizsgára alkalmazandó rendelet vagy irányelv, illetve a versenyvizsga‑kiírás ellentétes rendelkezése hiányában a nyílt versenyvizsgára bocsátáshoz szükséges egyetemi oklevél birtoklására vonatkozó követelményt szükségszerűen olyan értelemben kell venni, amilyet annak a tagállamnak a jogi szabályozása ad neki, amelyben a pályázó a hivatkozott tanulmányokat végezte.
E tekintetben a versenyvizsga‑bizottság mérlegelési mozgástere nem terjed ki arra, hogy versenyvizsga‑bizottság amiatt tagadja meg a vizsgára bocsátást, hogy a pályázó által bemutatott oklevél nem éri el a versenyvizsga‑kiírásban megkövetelt szintet, és ezért a megtagadó határozat korlátlan bírósági felülvizsgálati jogkör alá tartozhat.
Ugyanilyen szintű felülvizsgálatot kell alkalmazni abban az esetben, amikor a kinevezésre jogosult hatóság arra vonatkozó értékeléséről van szó, hogy egy oklevél megvan‑e, vagy hogy megfelel‑e a versenyvizsga‑kiírásban szereplő követelményeknek. Azok a megfontolások ugyanis, amelyek alapján az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkört gyakorol a versenyvizsga‑bizottságtól származó ilyen értékelés felett, nevezetesen a pályázók közötti egyenlő bánásmód tiszteletben tartása, valamint az arra vonatkozó vizsgálat jogi jellege, hogy az oklevél megfelel a versenyvizsga‑kiírásban szereplő követelményeknek, átültethetők arra a felülvizsgálatra, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság akkor gyakorol, amikor úgy dönt, hogy a versenyvizsga‑bizottság értékelése helyett saját értékelést ad.
(lásd a 26., 27. és 42. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Panagiotopoulou kontra Parlament ítélet, T‑16/90, EBHT, EU:T:1992:11, 39. pont; Cortes Jimenez és társai ítélet, T‑82/92, EBHT‑KSZ, EU:T:1994:24, 33. és 34. pont.
2. A kontradiktórius eljárás elve minden olyan eljárásra vonatkozik, amely az adott uniós intézmény vagy szerv olyan határozatához vezethet, amely jelentősen érinti valamely személy érdekeit. Ezen elv főszabályként magában foglalja az eljárásban részt vevő felek jogát arra, hogy véleményt nyilváníthassanak azon tényekről és iratokról, amelyeken a bírósági határozat alapulni fog, valamint hogy megvitathassák a bíróság elé tárt bizonyítékokat és észrevételeket, illetve a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokat, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik. A tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények tiszteletben tartása érdekében ugyanis fontos, hogy a felek mind az olyan tényállási elemeket, mind pedig az olyan jogi kérdéseket megvitathassák, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározók.
Az uniós bíróságok az előttük folyamatban lévő eljárásokban gondoskodnak a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásáról, valamint arról, hogy ők maguk is tiszteletben tartsák azt. Ezen elv előnyeiből az uniós bíróság előtti eljárásban részes minden félnek jogállásától függetlenül részesülnie kell. Következésképpen az uniós intézmények és szervek is hivatkozhatnak erre az elvre, amennyiben félként vesznek részt az ilyen eljárásban.
(lásd a 31. és 32. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: M kontra EMEA (felülvizsgálat) ítélet, C‑197/09 RX‑II, EBHT, EU:C:2009:804, 41. és 42. pont.
3. Ami a Törvényszék által az első fokon eljárt bíróság olyan értékelésére vonatkozóan gyakorolandó felülvizsgálati jogkört illeti, amely nem uniós jogot érint, hanem olyan tagállami jogszabály értelmezését és alkalmazását, amely befolyásolja az első fokú bíróság előtt megtámadott határozatok jogszerűségét, az ilyen határozatok csak akkor kifogásolhatók, ha az értékelés a vonatkozó nemzeti jogszabályok elferdítésén alapul, vagy ha a jogszabályok értelmezése, illetve alkalmazása során nyilvánvaló hiba történt.
Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, és nem szükséges a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.
(lásd a 46. és 47. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EBHT, EU:C:2011:452, 44–53. pont;
Törvényszék: Heath kontra EKB ítélet, T‑645/11 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2013:326, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.