2014. január 6-án benyújtott kereset – Bos és társai kontra Parlament és Tanács

(T-23/14. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Mark Bos (Ankara, Törökország); Estelle Kadouch (Jeruzsálem, Izrael); Siegfried Krahl (Lago Sul, Brazília) és Eric Lunel (Dakar, Szenegál) (képviselő: F. Krenc ügyvéd)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

semmisítse meg az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet azon részében, amely módosítja e személyzeti szabályzat X. mellékletét (1. cikk 70. pont);

kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek – az Európai Unió képviseleteinek szerződéses alkalmazottai és tisztviselői – hat jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap az egyenlő bánásmód elvének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 12., 27. és 28. cikkének megsértésén alapul annyiban, amennyiben az Európai Unió Tisztviselői Személyzeti Szabályzatának és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek reformja drasztikus és durva módon csökkenti a harmadik országokba küldött tisztviselők és alkalmazottak éves rendes szabadsághoz való jogát. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott rendelet nincs tekintettel az említett tisztviselők és alkalmazottak különleges helyzetére.

A második jogalap az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikkének, valamint a Charta 7. cikkének és 31. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul annyiban, amennyiben a tisztviselők személyzeti szabályzatának és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek reformja nem tartja tiszteletben a felperesek családi és magánéletét, mivel az éves rendes szabadságra való jogukat közel felére csökkenti, amely csökkentés indokolatlan sérelmet okoz családi és magánéletük számára.

A harmadik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul.

A negyedik jogalap a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul, mivel a valamely harmadik országban történő munkavégzéssel járó előnyök – amelyek meghatározták a felperesek döntését – a tisztviselők személyzeti szabályzata X mellékletének reformja folytán hirtelen elvesztek.

Az ötödik jogalap a tisztviselők személyzeti szabályzata 10. cikkének, a Charta 12., 27. és 28. cikkének, valamint az EJEE 11. cikkének megsértésén alapul, mivel a tisztviselők személyzeti szabályzata X. mellékletének reformját eredményező eljárás során mellőzték a tájékoztatást, a konzultációt és az egyeztetést.

A hatodik jogalap a gondos jogalkotás elvének, különösen az alapos előkészítési és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, mivel egyrészt a tisztviselők személyzeti szabályzata X. mellékletének reformját eredményező eljárás során a személyzeti szabályzati bizottságot és a szakszervezeteket nem tájékoztatták, valamint nem konzultáltak velük, másrészt az említett melléklettel kapcsolatos határozatokat nem indokolták.