A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2023. október 5.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Adózás – A közös hozzáadottérték‑adó (héa) rendszere – 2006/112/EK irányelv – Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozás joghatásainak fenntartása”
A C‑355/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a rechtbank van eerste aanleg Oost‑Vlaanderen afdeling Gent (a kelet‑flandriai elsőfokú bíróság genti kollégiuma, Belgium) a Bírósághoz 2022. június 1‑jén érkezett, 2022. május 30‑i határozatával terjesztett elő
az Osteopathie Van Hauwermeiren BV
és
a Belgische Staat
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: P. G. Xuereb tanácselnök, L. Bay Larsen (előadó), a Bíróság elnökhelyettese, és I. Ziemele bírák,
főtanácsnok: T. Ćapeta,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Osteopathie Van Hauwermeiren BV képviseletében B. Hermans, S. Lippens és L. Van Lembergen advocaten,
– a belga kormány képviseletében P. Cottin, J.‑C. Halleux és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében I. Herranz Elizalde, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Jokubauskaitė és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 267. cikk értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az Osteopathie Van Hauwermeiren BV és a Belgische Staat (belga állam) között a 2013 és 2019 közötti időszak tekintetében fizetendő hozzáadottérték‑adóra (héa) vonatkozó jegyzőkönyv, valamint beszedési értesítés és fizetési felszólítás, bírság és kamatok tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335. 61. o., HL 2015. L 323., 31. o.) 132. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja:
„A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:
[…]
c) azon egészségügyi ellátások, amelyeket az érintett tagállam által meghatározott orvosi és paramedicinális hivatások gyakorlói nyújtanak;
[…]”
A belga jog
4 A Wetboek van de btw (hozzáadottérték‑adóról szóló törvénykönyv; Belgisch Staatsblaad, 1969. július 17., 7046. o.; a továbbiakban: héatörvénykönyv) 44. cikke előírja, hogy bizonyos szolgáltatások mentesek a héa alól.
5 Az alkotmánybíróságról szóló 1989. január 6‑i speciális törvény (Belgisch Staatsblaad, 1989. január 7., 315. o.) 8. cikke felhatalmazza az alkotmánybíróságot, hogy fenntartsa valamely általa megsemmisített rendelkezés bizonyos joghatásait.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6 Az Osteopathie Van Hauwermeiren egy korlátolt felelősségű társaság, amely 2006. január 1. és 2020. szeptember 30. között az „emberi egészséggel kapcsolatos egyéb tevékenység” tekintetében volt héaalany.
7 2017. szeptember 28‑i határozatával a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság, Belgium) előzetes döntéshozatal céljából elsősorban az oszteopátok tevékenységekre alkalmazandó nemzeti adójogi szabályozással kapcsolatos kérdéseket terjesztett a Bíróság elé, amelyek többek között a 2006/112 irányelv 132. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére, valamint egy nemzeti bíróság azon lehetőségére vonatkoztak, hogy egy olyan nemzeti rendelkezést alkalmazzon, amely felhatalmazza arra, hogy egy megsemmisített aktus bizonyos joghatásait fenntartsa annak érdekében, hogy ideiglenesen fenntartsa az általa az ezen irányelvvel összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti rendelkezések hatályát, amíg azok összeegyeztethetők nem lesznek az említett irányelvvel.
8 A Bíróság a 2019. június 27‑i Belgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítéletben (C‑597/17, EU:C:2019:544) adott választ e kérdésre.
9 Ezen ítéletet követően a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság) 2019. december 5‑i ítéletében megsemmisítette a héatörvénykönyv 44. cikkének (1) bekezdését azon részében, amelyben e rendelkezés nem tette lehetővé, hogy héamentességet lehessen biztosítani a kiropraktikus vagy oszteopatikus szolgáltatások tekintetében a hivatkozott rendelkezésben említett orvosi és paramedicinális hivatások gyakorlóitól eltérő személyeknek, amennyiben e szolgáltatók rendelkeztek az ahhoz szükséges képesítéssel, hogy olyan egészségügyi ellátásokat nyújtsanak az egyének számára, amelyek kellően magas szintűek ahhoz, hogy hasonlónak tekintsék a szabályozott orvosi vagy paramedicinális hivatáshoz tartozó személyek által kínált ellátásokhoz.
10 Ebben az ítéletben e bíróság továbbá úgy határozott, hogy él az alkotmánybíróságról szóló 1989. január 6‑i speciális törvény 8. cikkében számára biztosított lehetőséggel, és fenntartja az említett rendelkezés joghatásait a 2019. október 1‑je előtti adóköteles cselekmények tekintetében. E bíróság e tekintetben kimondta, hogy a megsemmisítést elrendelő ítélet visszaható hatályú alkalmazása ellentétes a szóban forgó valamennyi köz‑ és magánérdekhez fűződő, a jogbiztonsággal kapcsolatos kényszerítő megfontolással, különösen pedig annak gyakorlati lehetetlenségével, hogy utólag visszafizessék az adóalany által értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások vevőinek, illetve igénybevevőinek a jogalap nélkül kivetett héát, vagy a kivetés jogellenes elmaradása esetén utólagos megfizetést követeljenek tőlük, különösen ha nagyszámú, nem pontosan meghatározott személyről van szó, illetve az adóalanyok nem rendelkeznek olyan számviteli rendszerrel, amely lehetővé teszi számukra az érintett termékértékesítéseknek vagy szolgáltatásnyújtásoknak és azok értékének utólagos meghatározását.
11 2020. július 19‑én az Osteopathie Van Hauwermeiren benyújtotta 2020 második negyedévére vonatkozó héabevallását, amelyben 45 355,81 euró összeget tüntetett fel a saját javára héakorrekciókra vonatkozó részben, és ezen összeg visszatérítését kérte.
12 2020. szeptember 2‑án a belga adóhatóság jegyzőkönyvet vett fel, amelyben jelezte, hogy az Osteopathie Van Hauwermeiren e héaösszeg, bírság és kamatok megfizetésére köteles.
13 E hatóság szerint, mivel a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) úgy határozott, hogy fenntartja a héatörvénykönyv 44. cikke (1) bekezdésének joghatásait a 2019. október 1‑je előtti adóköteles cselekmények tekintetében, az Osteopathie Van Hauwermeiren azon ügyletei, amelyek után a héát 2019. október 1‑je előtt kellett megfizetni, nem tartoznak az e rendelkezésben előírt adómentesség hatálya alá. Az Osteopathie Van Hauwermeiren tehát nem jogosult az ezen ügyletek után megfizetett héa visszatérítésére.
14 2021. január 12‑én az Osteopathie Van Hauwermeiren keresetet nyújtott be a rechtbank van eerste aanleg Oost‑Vlaanderen afdeling Genthez (a kelet‑flandriai elsőfokú bíróság genti kollégiuma, Belgium), a kérdést előterjesztő bírósághoz, egyrészt elsősorban a 2020. szeptember 2‑i jegyzőkönyv jogellenességének és megalapozatlanságának, másrészt pedig annak megállapítása iránt, hogy nem köteles megfizetni az abban szereplő összegeket, azaz 45 355,81 euró összegű héát, 4530 euró összegű bírságot és 382,63 euró összegű kamatot.
15 E tekintetben az Osteopathie Van Hauwermeiren arra hivatkozott, hogy a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság) 2019. december 5‑i ítéletét hatályon kívül kell helyezni, mivel az ellentétes az uniós joggal. Ebből következően jogosult azon héa visszatérítésére, amelyet a 2019. október 1‑jét megelőző időszak tekintetében fizetett meg.
16 E körülmények között a rechtbank van eerste aanleg Oost‑Vlaanderen afdeling Gent (a kelet flandriai elsőfokú bíróság genti kollégiuma) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az 1976. április 8‑i (Defrenne ítéletet [43/75, EU:C:1976:56]), hogy az önálló hatáskört biztosít a nemzeti bíróság számára arra vonatkozóan, hogy – saját kezdeményezésére és az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtása nélkül – egy tisztán nemzeti rendelkezés alapján a múltra nézve fenntartsa az orvosi és paramedicinális szolgáltatások héamentességére vonatkozó olyan nemzeti szabályozás joghatásait, amelyet e bíróság, miután ezzel kapcsolatban ugyanabban az ügyben három előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be a Bírósághoz az EUMSZ 267. cikk alapján, amelyeket a Bíróság a 2019. június 27‑i [Belgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélettel [C‑597/17, EU:C:2019:544] válaszolt meg, az uniós joggal összeegyeztethetetlennek minősített, és részben megsemmisített, minek körében a múltra nézve fenntartotta annak joghatásait, és ily módon teljes mértékben megfosztotta az adóalanyt az uniós jogba ütköző módon kivetett héa visszatérítéséhez való jogától?
2) Fenntarthatja‑e a nemzeti bíróság a múltra nézve valamely olyan nemzeti rendelkezés joghatásait, amelyről megállapítást nyert, hogy ellentétes a [2006/112 rányelvvel], – önállóan és az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtása nélkül – »a szóban forgó valamennyi köz‑ és magánérdekhez fűződő, a jogbiztonsággal kapcsolatos kényszerítő megfontolás[ra]« való általános hivatkozás és az annak állítólagos »gyakorlati lehetetlenségé[re]« való hivatkozás alapján, »hogy utólag visszafizessék az adóalany által értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások vevőinek, illetve igénybevevőinek a jogalap nélkül kivetett héát, vagy a kivetés jogellenes elmaradása esetén utólagos megfizetést követeljenek tőlük, különösen ha nagyszámú, nem pontosan meghatározott személyről van szó, illetve az adóalanyok nem rendelkeznek olyan számviteli rendszerrel, amely lehetővé teszi számukra az érintett termékértékesítéseknek vagy szolgáltatásnyújtásoknak és azok értékének utólagos meghatározását«, ha az adóalany még csak annak bizonyítására sem kapott lehetőséget, hogy nem áll fenn ilyen »gyakorlati lehetetlenség«?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A második kérdésről
17 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (2023. május 25‑i Danish Fluid System Technologies ítélet, C‑368/22, EU:C:2023:427, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdés többek között az héaalanyiság tévesen alkalmazott hiányának esetére vonatkozik.
19 Márpedig meg kell állapítani, hogy ez a körülmény nem tartozik az alapügyhöz. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy ez az ügy ennek fordítottjára, vagyis egy olyan adóalanyisági helyzetre vonatkozik, amelyet az alapügy felperese szerint tévesen alkalmaztak.
20 E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy második kérdésével, amelyet elsőként kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy valamely nemzeti bíróság alkalmazhat‑e egy olyan nemzeti rendelkezést, amely feljogosítja őt arra, hogy annak állítólagos lehetetlenségére hivatkozva tartsa fenn az általa a 2006/112 irányelvvel összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti jogi rendelkezés bizonyos joghatásait, hogy a valamely adóalany által nyújtott szolgáltatások igénybevevői számára utólagosan visszafizessék a jogalap nélkül beszedett héát, különösen az érintett személyek jelentős száma miatt, vagy azért, mert e személyek nem rendelkeznek olyan számviteli rendszerrel, amely lehetővé tenné számukra e szolgáltatások és azok értékének meghatározását.
Az elfogadhatóságról
21 A belga kormány arra hivatkozik, hogy a második kérdés elfogadhatatlan.
22 Egyfelől, e kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság) által a 2019. december 5‑i ítéletében kifejtett indokokról fogalmaz meg véleményt, jóllehet a nemzeti eljárási szabályok értelmében nem jogosult ezen indokok felülvizsgálatára. Másfelől, az említett kérdésre adandó válasz a tények értékelését feltételezi, és így az túllépi az EUMSZ 267. cikkben a Bíróságra ruházott hatáskört.
23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy tényállásának megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik (2023. január 31‑i Puig Gordi és társai ítélet, C‑158/21, EU:C:2023:57, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Következésképpen a Bíróságnak nem feladata annak vizsgálata, hogy az előterjesztő határozatot a nemzeti bírósági szervezeti és eljárási szabályoknak megfelelően hozták‑e meg (lásd ebben az értelemben: 2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 70. pont).
25 Ezenfelül, bár igaz, hogy ezen eljárás keretében kizárólag a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel az alapügy tényállásának megállapítására és megítélésére (lásd ebben az értelemben: 2023. január 31‑i Puig Gordi és társai ítélet, C‑158/21, EU:C:2023:57, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a második kérdés szövegéből kitűnik, hogy azzal a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jog értelmezését kéri a Bíróságtól, és nem kéri e jognak az alapügy tényállására való alkalmazását.
26 Következésképpen a második kérdés elfogadható.
Az ügy érdeméről
27 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elve szerint a tagállamok kötelesek az uniós jog megsértéséből eredő jogellenes következményeket megszüntetni, és hogy ez a kötelezettség, hatáskörük keretein belül, az érintett tagállam valamennyi szervére vonatkozik (2019. június 27‑i Belgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet, C‑597/17, EU:C:2019:544, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Ezért amikor megállapítják, hogy valamely nemzeti szabályozás összeegyeztethetetlen az uniós joggal, az érintett tagállam hatóságainak – a meghozandó intézkedések megválasztását teljes mértékben megőrizve – gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti jog a lehető leghamarabb megfeleljen az uniós jognak, és hogy a jogalanyoknak az uniós jogból eredő jogai teljes mértékben érvényesüljenek (2019. június 27‑i Belgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet, C‑597/17, EU:C:2019:544, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ebben az összefüggésben azon nemzeti bíróságoknak kell a nemzeti szabályozás alkalmazásának megakadályozására irányuló intézkedéseket a nemzeti jog alapján meghozniuk, amelyekhez a 2006/112 irányelvvel összeegyeztethetetlen e szabályozás ellen irányuló keresettel érvényesen fordultak (2019. június 27‑i Belgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet, C‑597/17, EU:C:2019:544, 56. pont).
30 Kizárólag a Bíróság engedélyezheti, kivételesen és jogbiztonságon alapuló kényszerítő megfontolások alapján, azon kizárás joghatásainak ideiglenes felfüggesztését, amelyeket valamely uniós rendelkezés a vele ellentétes nemzeti jogra gyakorol. A Bíróság által adott jogértelmezéshez fűződő joghatások időbeli korlátozására kizárólag ugyanazon ítéletben kerülhet sor, amely a kért értelmezésről szól (2020. október 6‑i La Quadrature du Net és társai ítélet, C‑511/18, C‑512/18 és C‑520/18, EU:C:2020:791, 216. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Sértené az uniós jog elsőbbségét és egységes alkalmazását, ha a nemzeti bíróságoknak lehetőségük lenne – akár ideiglenesen – elsőbbséget biztosítani az uniós joggal ellentétes nemzeti rendelkezéseknek az uniós joggal szemben (2020. október 6‑i La Quadrature du Net és társai ítélet, C‑511/18, C‑512/18 és C‑520/18, EU:C:2020:791, 217. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Arra is emlékeztetni kell, hogy az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott ítélet a nemzeti bíróság elé tárt jogvita elbírálásánál e bíróságra nézve kötelező erejű az uniós jog értelmezését illetően (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑i RS ítélet [Alkotmánybírósági ítélet joghatása], C‑430/21, EU:C:2022:99, 74. pont).
33 Ezenfelül, mivel azon értelmezés, amelyet a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskör alapján valamely uniós jogszabályra vonatkozóan kifejt, szükség esetén magyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, ahogyan azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna, meg kell állapítani, hogy valamely rendes bíróság az eléje tárt jogvitában az uniós jogszabályok teljes érvényesülésének biztosítása érdekében köteles figyelmen kívül hagyni a nemzeti alkotmánybíróság azon megállapításait, amelyekkel az megtagadja a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott ítéletének való megfelelést, még akkor is, ha ez az ítélet nem az e rendes bíróság által az e jogvitával összefüggésben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemből ered (2022. február 22‑i RS ítélet [Alkotmánybírósági ítélet joghatása], C‑430/21, EU:C:2022:99, 77. pont).
34 Ezen összefüggésben ki kell emelni, hogy a Bíróság a 2019. június 27‑i Belgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet (C‑597/17, EU:C:2019:544) 63. pontjában megállapította, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szó volt, valamely nemzeti bíróság nem alkalmazhat olyan nemzeti rendelkezést, amely feljogosítja őt arra, hogy a megsemmisített jogi aktus bizonyos joghatásait fenntartsa a célból, hogy ideiglenesen fenntartsa az általa a 2006/112 irányelvvel összeegyeztethetetlennek nyilvánított nemzeti rendelkezések joghatását azoknak az ezen irányelvvel való megfelelőségének a megteremtéséig, elsősorban a célból, hogy csökkentse az e megsemmisítés visszaható hatályából eredő jogbizonytalanság kockázatait.
35 A kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben hivatkozott körülmények sem igazolhatnak egy ettől eltérő következtetést.
36 Ily módon történik hivatkozás annak lehetetlenségére, hogy a valamely adóalany által nyújtott szolgáltatások igénybevevői számára utólagosan visszafizessék a jogalap nélkül beszedett héát, különösen az érintett személyek jelentős száma miatt, vagy azért, mert e személyek nem rendelkeznek olyan számviteli rendszerrel, amely lehetővé tenné számukra e szolgáltatások és azok értékének meghatározását. Figyelemmel erre, ez a megfontolás az olyan adminisztratív és gyakorlati nehézségek közé tartozik, amelyekkel az illetékes nemzeti hatóságok és a gazdasági szereplők a szolgáltatások ügyfelei részére jogalap nélkül megfizetett héa visszatérítése keretében szembesülhetnek.
37 Márpedig a Bíróság megállapította, hogy még azt feltételezve is, hogy a jogbiztonság nyomós megfontolásai kivételesen vezethetnek az uniós jog valamely közvetlenül alkalmazandó szabálya által a vele ellentétes nemzeti jogra kifejtett kiszorító hatás átmeneti felfüggesztéséhez, az azon költségvetési és adminisztrációs nehézségek puszta említése, amelyek a vitatott rendelkezések megsemmisítéséből adódhatnak, nem lehet elegendő ahhoz, hogy a jogbiztonság nyomós megfontolásait alátámassza (2019. június 27‑i Belgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet, C‑597/17, EU:C:2019:544, 59. és 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik továbbá, hogy azok az adminisztratív és gyakorlati nehézségek, amelyekkel az illetékes nemzeti hatóságok vagy a gazdasági szereplők különösen a visszatérítésre jogosult személyek azonosítása során szembesülhetnek, önmagukban nem alkalmasak arra, hogy megalapozzák a súlyos zavarok veszélyét, és így a jogbiztonsággal kapcsolatos, elsőbbséget élvező megfontolásokat (lásd ebben az értelemben: 2006. október 5‑i Nádasdi és Németh ítélet, C‑290/05 és C‑333/05, EU:C:2006:652, 65. és 70. pont; 2016. szeptember 22‑i Microsoft Mobile Sales International és társai ítélet, C‑110/15, EU:C:2016:717, 63. és 64. pont).
39 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely nemzeti bíróság nem alkalmazhat egy olyan nemzeti rendelkezést, amely feljogosítja őt arra, hogy annak állítólagos lehetetlenségére hivatkozva tartsa fenn az általa a 2006/112 irányelvvel összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti jogi rendelkezés bizonyos joghatásait, hogy a valamely adóalany által nyújtott szolgáltatások igénybevevői számára utólagosan visszafizessék a jogalap nélkül beszedett héát, különösen az érintett személyek jelentős száma miatt, vagy azért, mert e személyek nem rendelkeznek olyan számviteli rendszerrel, amely lehetővé tenné számukra e szolgáltatások és azok értékének meghatározását.
Az első kérdésről
40 A második kérdésre adott válaszra tekintettel az első kérdésre nem kell válaszolni, amely azon eljárási feltételek meghatározására irányul, amelyek mellett a nemzeti bíróság adott esetben alkalmazhatja nemzeti jogának egy olyan rendelkezését, amely lehetővé teszi számára, hogy ideiglenesen fenntartsa az általa azon okból megsemmisített nemzeti jogi rendelkezés joghatásait, hogy az összeegyeztethetetlen az uniós joggal.
A költségekről
41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
Valamely nemzeti bíróság nem alkalmazhat egy olyan nemzeti rendelkezést, amely feljogosítja őt arra, hogy annak állítólagos lehetetlenségére hivatkozva tartsa fenn az általa a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelvvel összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti jogi rendelkezés bizonyos joghatásait, hogy a valamely adóalany által nyújtott szolgáltatások igénybevevői számára utólagosan visszafizessék a jogalap nélkül beszedett hozzáadottérték‑adót (héa), különösen az érintett személyek jelentős száma miatt, vagy azért, mert e személyek nem rendelkeznek olyan számviteli rendszerrel, amely lehetővé tenné számukra e szolgáltatások és azok értékének meghatározását.
Aláírások