A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2023. október 5.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Adózás – Hozzáadottérték‑adó (héa) – 2006/112/EK irányelv – Adóköteles ügyletek – A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja – Ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés – Táblagép vagy okostelefon új magazin‑előfizetés ellenében történő ingyenes értékesítése – Az »egységes szolgáltatás« fogalma – Szempontok – A 16. cikk második bekezdése – Kis értékű ajándékok üzleti céllal történő átadása”
A C‑505/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ – CAAD], Portugália) a Bírósághoz 2022. július 22‑én érkezett, 2022. július 25‑i határozatával terjesztett elő
a Deco Proteste – Editores Lda
és
az Autoridade Tributária e Aduaneira
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: M. L. Arastey Sahún tanácselnök, N. Wahl (előadó) és J. Passer bírák,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Deco Proteste – Editores Lda képviseletében J. Espanha advogado,
– a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, C. Bento és A. Rodrigues, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia és L. Santiago de Albuquerque, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.) 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 16. cikkének, valamint a semlegesség, az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság elvének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Deco Proteste – Editores Lda és az Autoridade Tributária e Aduaneira (adó‑ és vámhatóság, Portugália) között, a Deco Proteste – Editores által, az általa forgalmazott magazinok új előfizetői számára táblagépek vagy okostelefonok előfizetéshez járó ajándékként való értékesítésének hozzáadottérték‑adó (héa) alá tartozása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2006/112 irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A HÉA hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:
a) egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés;
[…]”
4 Ezen irányelv 16. cikke az alábbiakat írja elő:
„Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a HÉA teljesen vagy részben levonható volt.
Ugyanakkor a termékminták vagy kis értékű ajándékok üzleti céllal történő átadása nem minősül ellenérték fejében történő termékértékesítésnek.”
A portugál jog
5 A Código do Imposto sobre o Valor Acrescentadonak (a hozzáadottérték‑adóról szóló törvénykönyv) a 2008. június 20‑i Decreto‑Lei n° 102/2008 (102/2008. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; Diário da República, 1. sorozat, 118. sz., 2008. június 20.) szerinti változata (a továbbiakban: héatörvénykönyv) a „Termékértékesítés fogalma” című 3. cikkében előírja:
„(1) A materiális javaknak a tulajdonjog gyakorlásának megfelelő módon, ellenérték fejében történő értékesítése általában termékértékesítésnek minősül.
[…]
(3) E cikk (1) bekezdése értelmében termékértékesítésnek minősülnek továbbá a következők:
[…]
f) […] a vállalkozás vagyonának a tulajdonos, a személyzet saját használatára szolgáló vagy általában idegen célokra történő állandó felhasználása, valamint e termékek ingyenes értékesítése, amennyiben az adó teljes vagy részleges levonására került sor;
[…]
(7) Nem tartoznak a pénzügyminisztérium miniszteri rendeletében meghatározott, a (3) bekezdés f) pontjában meghatározott szabályozás hatálya alá azok a nem további forgalmazásra szánt termékek, amelyek jellemzőik vagy az értékesítési egységet alkotó termék eltérő mérete vagy formátuma miatt mintavétel formájában az adóalany által előállított vagy forgalmazott termékek bemutatására vagy promóciójára irányulnak, valamint az olyan, legfeljebb 50 euró egységértékű ajándékok, amelyek éves összértéke nem haladja meg az adóalany előző naptári évben elért árbevételének ötödét, a kereskedelmi felhasználásnak megfelelően.”
6 A héatörvénykönyv „Héamérték” című 18. cikke előírja, hogy az e törvénykönyvhöz mellékelt I. és II. listán szereplő termékek értékesítésére kedvezményes, 6%‑os, illetve 13%‑os héamértéket kell alkalmazni. Az egyéb termékértékesítésekre az általános 23%‑os héamérték vonatkozik. A táblagépek és az okostelefonok értékesítése ez utóbbi adómérték alá tartozik.
7 A héatörvénykönyvhöz mellékelt, „Kedvezményes adómértékkel adóztatott termékek és szolgáltatások” című I. lista tartalmazza a 2.1. pontot, amelynek szövege a következő:
„A kulturális, oktatási, szórakoztatási vagy sportjellegű […] tárgyú jogszabályokban figyelembe vett napilapok, magazinok és más időszaki kiadványok […]”
8 A 2008. június 24‑i Portaria n.o 497/2008 (497/2008. sz. miniszteri rendelet; Diário da República, 1. sorozat, 120. szám, 2008. június 24.) meghatározza az „ajándék” fogalmát, és megállapítja a héaalanyok által a héatörvénykönyv 3. cikke (7) bekezdésének alkalmazásában tiszteletben tartandó számviteli eljárásokat és kötelezettségeket. E rendeletnek „Az ajándék fogalmának elhatárolása” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az ajándék az adóalany által forgalmazott vagy előállított termékekből vagy harmadik felektől beszerzett termékekből is állhat.
(2) Ha az ajándék termékcsoportból áll, a héatörvénykönyv 3. cikkének (7) bekezdésében említett 50 eurós érték erre az együttesre alkalmazandó.
(3) Az adóalany által az ügyfeleinek nyújtott mennyiségi árkedvezmények ki vannak zárva az ajándék fogalmából.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 A Deco Proteste – Editores egy Portugáliában letelepedett társaság, amely fogyasztóvédelmi folyóiratokat és egyéb tájékoztatókat ad ki és forgalmaz. E termékeket csak előfizetés útján értékesítik. Az új ügyfelek vonzására irányuló reklámkampányok keretében 50 eurónál mindig alacsonyabb egységértékű, előfizetéshez járó ajándékot – táblagépet vagy okostelefont – kínál az új előfizetőknek.
10 Az előfizetéshez járó ajándékot ezen előfizetőknek a folyóiratukkal együtt postai úton küldik meg az első előfizetési törlesztőrészlet megfizetését követően, amelynek összege megegyezik a későbbi havi részletek összegével. Mivel az előfizetés minimális időtartamát nem határozták meg, az előfizetők az előfizetéshez járó ajándékot az első törlesztőrészlet megfizetése után szankció nélkül megtartják, még az előfizetés felmondása esetén is.
11 Az előfizetéshez járó ajándékokat a héa tekintetében előírt fordított adózási eljárás keretében az Európai Unióban letelepedett társaságoktól vásárolják meg.
12 2019‑ben többek között a 2015 és 2018 közötti évekre vonatkozó héaellenőrzést követően az adó‑ és vámhatóság megállapította, hogy az alapeljárás felperese által az új előfizetések alkalmával kiállított számlákon az előfizetés olyan összegét tüntették fel, amelyre 6%‑os kedvezményes héamértéket alkalmaztak. E számlák azonban nem tartalmaztak semmilyen utalást az előfizetéshez járó ajándékokra.
13 Az adó‑ és vámhatóság úgy ítélte meg, hogy az előfizetéshez járó ajándékok a héatörvénykönyv 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett ajándékoknak minősülnek, megállapította azonban, hogy azok összege meghaladja az előző naptári év forgalmának e rendelkezésben előírt öt ezrelékét. Ezen ajándékok értékesítését tehát a héa hatálya alá vonta, adóalapként a vételárukat, héamértékként pedig a 23%‑os általános héamértéket alapul véve. Az alapeljárás felperese által e jogcímen a 2015 és 2018 közötti időszakban fizetendő héa összegét 3 472 125,38 euróban állapította meg. Ez utóbbi elfogadta, hogy az adóellenőrzés keretében egyrészt a 2015. évre vonatkozó héakorrekciót, másrészt pedig a helyesbített adóbevallások alapján a 2016 és 2018 közötti évekre vonatkozóan fordított adózást alkalmazzon, a javára biztosított adójóváírások levonását követően. Így összesen 2 851 551,41 eurót fizetett, ebből 270 936,70 euró kamatot.
14 Az alapeljárás felperese azonban ezt követően fellebbezést nyújtott be ezen összeg visszatérítése iránt, amely fellebbezést 2021. május 11‑én elutasítottak. Ezen elutasítást követően 2021. augusztus 6‑án a kérdést előterjesztő bíróságtól, a Tributário Arbitral Tribunaltól (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ – CAAD], ülés összehívását kérte.
15 Az alapeljárás felperese többek között arra hivatkozott, hogy az előfizetéshez járó ajándékok új előfizetők részére történő juttatása az ingyenes cselekvés szándéka hiányában nem minősül ajándékozásnak. Valójában olyan kereskedelmi ajánlatról van szó, amely szolgáltatásnyújtásból, nevezetesen termékértékesítéshez – az előfizetéshez járó ajándékhoz – kapcsolódó előfizetésből áll, amely a magazin‑előfizetés értékében foglalt pénzbeli ellenszolgáltatást tartalmaz. Mindenesetre, még ha az előfizetéshez járó ajándék felkínálását ajándékozásnak tekintjük is, mivel annak egységértéke nem éri el az 50 eurót, az akkor is a héatörvénykönyv 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett „kis értékű ajándék” fogalma alá tartozik. E tekintetben azt állítja, hogy az előző évi forgalom ötezrelékes felső határa, amelyet e rendelkezés előír, nem kapcsolódik e fogalomhoz. E felső határ nem felel meg a 2006/112 irányelv 16. cikkének, és sérti az arányosság, a semlegesség és az egyenlő bánásmód elvét is.
16 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, lehet‑e úgy tekinteni, hogy az előfizetéshez járó ajándékot, vagyis a táblagépet vagy az okostelefont érték ellenében adták át, még akkor is, ha azt nem azonosították, illetve nem egyéniesítették. A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy lehetséges‑e a 2006/112 irányelv 16. cikkének második bekezdése értelmében vett „kis értékű ajándék” fogalmának meghatározása az egyes ajándékok egységértékének és az adóalany által adott ajándékok összértéke előző év forgalomhoz viszonyított arányának egyidejű alkalmazásával. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a héatörvénykönyv 3. cikkének (7) bekezdésében előírt, a forgalom öt ezrelékének felső határa nem annyira csekély‑e, hogy megfosztja hatékony érvényesülésétől ezen irányelv 16. cikkének második bekezdését.
17 E körülmények között határozott úgy a Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ – CAAD]), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Abban az esetben, ha az új előfizetők az időszaki kiadványok előfizetésével ajándékhoz (elektronikus eszköz) jutnak, a [2006/112] irányelv 16. cikke alkalmazásában ez a juttatás:
a) ingyenesen teljesített, az időszaki kiadványok előfizetésétől különálló termékértékesítésnek,
vagy
b) ellenérték fejében történő egységes termékértékesítés egy részének,
vagy
c) egy olyan kereskedelmi csomag részének minősül‑e, amely egy fő termékértékesítésből (a magazin előfizetése) és egy kiegészítő termékértékesítésből (az ajándék juttatása) áll, amelyben ez utóbbi a magazin előfizetéséhez képest járulékos jellegű, ellenérték fejében történő termékértékesítésnek tekintendő?
2) Ha az első kérdésre adott válasz az, hogy ingyenes termékértékesítésről van szó, összhangban van‑e a [2006/112] irányelv 16. cikkének második bekezdése értelmében vett »kis értékű ajándékok […] átadása« fogalmával az ajándékok összértéke éves határértékének az adóalany előző évi árbevétele öt ezrelékének megfelelő arányban (az egységérték határán felül) történő megállapítása?
3) Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén az adóalany előző évi árbevétele öt ezrelékének megfelelő arányt olyan alacsonynak kell‑e tekinteni, amely megfosztja hatékony érvényesüléstől a [2006/112] irányelv 16. cikkének második bekezdését?
4) A megállapításának célját is figyelembe véve, sérti‑e a semlegesség, az egyenlő bánásmódnak vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az arányosságnak az elvét az adóalany előző évi árbevételének öt ezrelékében meghatározott határ?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
18 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 16. cikkének első bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az előfizetéshez járó ajándék időszakikiadvány‑előfizetés ellenében történő juttatása az e rendelkezések értelmében vett „ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés” fogalmába tartozik, vagy az említett 16. cikk első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ilyen, az előfizetési ügylettől elkülönülő ügyletnek minősülő ajándék juttatását ez utóbbi rendelkezés értelmében vett ingyenes vagyonátruházásnak kell tekinteni.
19 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a héa tekintetében általában valamennyi ügyletet különállónak és függetlennek kell tekinteni. Mindazonáltal, amennyiben egy ügylet több elemből áll, felvetődik a kérdés, hogy az egyetlen egységes szolgáltatásnak minősül‑e, vagy több olyan, különböző és független szolgáltatásnak, amelyet a héa szempontjából elkülönítetten kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑i Field Fisher Waterhouse ítélet, C‑392/11, EU:C:2012:597, 14. és 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 Így először is a gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásból álló ügyletet a héarendszer működőképességének megőrzése miatt nem szabad mesterségesen elemekre bontani. Meg kell állapítani, hogy egységet képező szolgáltatás áll fenn, amennyiben az adóalany két vagy több, az ügyfél részére teljesített művelete, illetve cselekménye annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása mesterséges lenne (2021. március 4‑i Frenetikexito ítélet, C‑581/19, EU:C:2021:167, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Annak meghatározása érdekében, hogy az adóalany több különálló főszolgáltatást vagy egységet képező szolgáltatást nyújt‑e, meg kell határozni a szóban forgó ügylet egyedi elemeit, az átlagos fogyasztó szemszögéből kiindulva. Az e célból igénybe vett valószínűsítő körülmények csoportja különböző elemeket foglal magában: az elsőrendű elemek az intellektuális természetű és döntő jelentőségű elemek, amelyek annak megállapítására irányulnak, hogy a szóban forgó ügylet részei elválaszthatatlanok‑e, vagy sem, valamint hogy mi az ügylet – egységes vagy nem egységes – gazdasági célja, a másodrendű elemek a materiális és nem döntő jelentőségű elemek, amelyek adott esetben az elsőrendű elemek elemzésének támogatására szolgálnak, mint például az önálló vagy együttes hozzáférés a szóban forgó szolgáltatásokhoz, vagy az egységes vagy külön számlázás megléte (2021. március 4‑i Frenetikexito ítélet, C‑581/19, EU:C:2021:167, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 Másodszor valamely gazdasági ügylet egységet képező szolgáltatást képez, amennyiben egy vagy több elem egyetlen főszolgáltatást alkot, míg a többi elemet úgy kell tekinteni, mint amelyek egy vagy több, a főszolgáltatás adójogi sorsát osztó járulékos szolgáltatást képeznek (2021. március 4‑i Frenetikexito ítélet, C‑581/19, EU:C:2021:167, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az első kritérium, amelyet e tekintetben figyelembe kell venni, az átlagfogyasztó szempontjából a szolgáltatás önálló céljának hiánya. Így valamely szolgáltatást akkor kell járulékosnak tekinteni a főszolgáltatáshoz képest, ha nem önálló célként jelenik meg az ügyfelek számára, hanem arra szolgál, hogy a szolgáltatásnyújtó főszolgáltatását a lehető legjobb feltételek mellett tudják igénybe venni (2021. március 4‑i Frenetikexito ítélet, C‑581/19, EU:C:2021:167, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 A második kritérium, amely valójában az első kritériumot valószínűsítő körülmény, a gazdasági ügyletet alkotó egyes szolgáltatások megfelelő értékének figyelembevételére vonatkozik, amelyek közül az egyik a másikhoz képest minimálisnak, sőt jelentéktelennek bizonyul (2021. március 4‑i Frenetikexito ítélet, C‑581/19, EU:C:2021:167, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott, a jelen ítélet 9–11. pontjában összefoglalt információkból kitűnik, hogy az új előfizetés ellenében adott előfizetéshez járó ajándék juttatása az alapeljárás felperese kereskedelmi stratégiájának szerves részét képezi. Ráadásul e bíróság szerint az előfizetések száma jelentősen magasabb, ha előfizetéshez járó ajándékok kísérik őket.
26 Egyértelmű kapcsolat áll fenn tehát az ajándék juttatása és az alapügy felperesének magazinjaira való előfizetés között. Mindazonáltal – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – ez a kapcsolat egyrészt nem tűnik szisztematikusnak, másrészt pedig nem tűnik kellően szorosnak ahhoz, hogy e szolgáltatásokat a jelen ítélet 20. és 21. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében elválaszthatatlannak lehessen tekinteni. E tekintetben azok a körülmények, hogy az előfizetés megújítása nem jár új ajándék adásával, és hogy egyébként az alapeljárás felperese előfizetéshez járó ajándékok nyújtása nélkül folytatott reklámkampányokat, azt támasztják alá, hogy az említett szolgáltatások nem elválaszthatatlanok egymástól.
27 Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az alapügy körülményei azt szemléltetik – aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, hogy járulékos szolgáltatást tartalmazó főszolgáltatásról van szó a jelen ítélet 22–24. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében. Az előfizetéshez járó ajándék alapeljárás felperese által az új előfizetők részére történő juttatása ugyanis előfizetésre való ösztönzést jelent. Nem más a célja, mint hogy növelje az e felperes által közzétett magazinokra előfizetők számát, és ezáltal növelje a felperes által elért nyereséget. Egyébként az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese az üzleti számítása során figyelembe veszi azt a tényt, hogy egyes előfizetők az első törlesztőrészlet megfizetését követően felmondják az előfizetésüket, ami lehetővé teszi számukra, hogy anélkül tartsák meg az ajándékot, hogy előfizetők maradnának. Ez nem változtat azon, hogy az előfizetéshez járó ajándék juttatása lehetővé teszi az alapeljárás felperese számára, hogy minden évben jelentősen növelje az előfizetői számát. Egy ilyen ajándék juttatásának tehát nincs önálló célja az említett ajándék megszerzéséért legalább egy hónapos előfizetés fizetését vállaló átlagos fogyasztó szempontjából.
28 Ezenkívül az alapeljárás felperese – csakúgy mint az Európai Bizottság – az észrevételeiben helyesen hangsúlyozza, hogy a 2015 és 2018 közötti évekre kínált előfizetéshez járó ajándék lehetővé tette az új előfizetők számára, hogy a szolgáltató főszolgáltatásából – azaz azon magazinok elolvasásából, amelyek tekintetében az előfizetést megkötötték – a lehető legjobb feltételek mellett részesüljenek, mivel a táblagép és az okostelefon lehetővé teszi például e magazinok digitális változatának megtekintését.
29 Következésképpen – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – úgy tűnik, hogy egyrészt az említett magazinok előfizetése, másrészt az 50 eurónál alacsonyabb egységértékű táblagép vagy okostelefon felkínálása minden új előfizetés esetében egységet alkot, mivel az előfizetés a főszolgáltatás, az ajándék pedig járulékos szolgáltatás, amelynek egyetlen célja az előfizetések ösztönzése.
30 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 16. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az előfizetéshez járó ajándék időszaki kiadvány‑előfizetés ellenében történő juttatása az időszaki kiadványok értékesítésében álló főszolgáltatáshoz viszonyítva járulékos szolgáltatásnak minősül, amely az e rendelkezések értelmében vett „ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés” fogalmába tartozik, és nem tekinthető az említett 16. cikk első bekezdése értelmében vett ingyenes vagyonátruházásnak.
A második, a harmadik és a negyedik kérdésről
31 Az első kérdésre adott válaszra figyelemmel nem szükséges válaszolni a többi előterjesztett kérdésre.
A költségekről
32 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 16. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
az előfizetéshez járó ajándék időszakikiadvány‑előfizetés ellenében történő juttatása az időszaki kiadványok értékesítésében álló főszolgáltatáshoz viszonyítva járulékos szolgáltatásnak minősül, amely az e rendelkezések értelmében vett „ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés” fogalmába tartozik, és nem tekinthető az említett 16. cikk első bekezdése értelmében vett ingyenes vagyonátruházásnak.
Aláírások