A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2024. április 11.(1)
„Előzetes döntéshozatal – Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Családi ellátások – 883/2004/EK rendelet – 3. cikk – Betegségi ellátások – Hatály – A hozzátartozói ápolási szabadság idején járó ápolási díj – Valamely tagállam állampolgára, aki egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel és munkahellyel, és az első tagállamban ápolja családtagját – Az ápolási segélyhez képest járulékos jelleg – 4. cikk – Egyenlő bánásmód”
A C‑116/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2023. február 27‑én érkezett, 2023. február 23‑i határozatával terjesztett elő az
XXXX
által indított,
a Sozialministeriumservice
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök, N. Wahl és M. L. Arastey Sahún (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– XXXX képviseletében K. Mayr és D. Menkovic, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében J. Schmoll és C. Leeb, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében F. Clotuche‑Duvieusart és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 18. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7. cikkének, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) 3., 4., 7. és 21. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az XXXX és a Sozialministeriumservice (a szociális minisztérium szolgálata, Ausztria) (a továbbiakban: a minisztérium szolgálata) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgyát az képezi, hogy ez utóbbi megtagadta XXXX‑től a hozzátartozói ápolási szabadság idején járó ápolási díj nyújtását.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 883/2004 rendelet
3 A 883/2004 rendelet (8), (9), (12) és (16) preambulumbekezdésének a szövege a következő:
„(8) Az egyenlő bánásmód elve különösen azoknak a munkavállalók szempontjából fontos, akik nem a munkavállalás helye szerinti tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, beleértve a határ menti munkavállalókat.
(9) A Bíróság számos esetben kifejtette véleményét az ellátásokra, jövedelmekre és tényállásokra vonatkozó egyenlő bánásmód [helyesen: az ellátások, jövedelmek és tények azonos kezelésének] lehetőségéről; ezt az elvet kifejezetten el kell fogadni, és fejleszteni kell a bírósági határozatok lényegének és szellemének tiszteletben tartása mellett.
[…]
(12) Az arányosság fényében ügyelni kell annak biztosítására, hogy a tényállásokkal vagy eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód [helyesen: a tények és események azonos kezelésének] elve ne vezessen objektíve indokolatlan eredményekhez, vagy ugyanarra az időszakra vonatkozó azonos típusú ellátások halmozódásához.
[…]
(16) A Közösségen belül elvileg nem indokolt, hogy a szociális biztonsági jogokat az érintett személy lakóhelyétől tegyék függővé; ugyanakkor bizonyos esetekben – főként az érintett személy gazdasági és szociális környezetéhez kapcsolódó különleges ellátások tekintetében – figyelembe vehető a lakóhely.”
4 E rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja:
„Ezt a rendeletet a következő szociális biztonsági ágakra vonatkozó valamennyi jogszabályra kell alkalmazni:
a) betegségi ellátások;
[…]
h) munkanélküli‑ellátások;
[…]”
5 Az említett rendelet 4. cikke kimondja:
„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait.”
6 Ugyanezen rendelet 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában, és a megállapított különös végrehajtási rendelkezések fényében a következőket kell alkalmazni:
a) ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a szociális biztonsági ellátások és egyéb jövedelmek kézhezvétele meghatározott jogkövetkezményekkel jár, az ilyen jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell az olyan egyenértékű ellátások kézhezvételére, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai alapján szereznek, illetve egy másik tagállamban szerzett jövedelemre;
b) ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tényállás [helyesen: tények] vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamnak a hasonló tényállások [helyesen: tények] vagy események bármely tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be”.
7 A 883/2004 rendelet 7. cikke értelmében:
„E rendelet eltérő rendelkezéseinek hiányában az egy vagy több tagállam jogszabályai vagy e rendelet értelmében fizetendő pénzbeli ellátások nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók vissza vagy foglalhatók le azzal az indoklással, hogy a jogosult vagy családtagjai nem az ellátások nyújtásáért felelős intézmény helye szerinti tagállamban rendelkeznek lakóhellyel.”
8 E rendelet 11. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.
[…]
(3) A 12–16. cikkre is figyelemmel:
a) a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
[…]”
9 Az említett rendelet 21. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező vagy tartózkodó biztosított személy és családtagjai pénzbeli ellátásokra jogosultak, amelyeket az illetékes intézmény nyújt az általa alkalmazott jogszabályoknak megfelelően. Az illetékes intézmény és a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti intézmény megállapodása alapján azonban az ilyen ellátásokat nyújthatja a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti intézmény az illetékes intézmény költségére, az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően.
[…]”
A 492/2011/EU rendelet
10 A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141, 1. o.) 7. cikke (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól [helyesen: munkavállalóktól] eltérő módon, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.
(2) Az említett munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez”.
Az osztrák jog
Az AVRAG
11 Az Arbeitsvertragsrechts‑Anpassungsgesetz (a munkaszerződésekre vonatkozó jogszabályok kiigazításáról szóló törvény, BGBl. 459/1993) az alapeljárásban alkalmazandó változatának (a továbbiakban: AVRAG) 14a. §‑ának (1) bekezdése előírja:
„A munkavállaló írásban kérheti a rendes munkaidő csökkentését, a munkaidő megváltoztatását vagy fizetés nélküli szabadságot annak érdekében, hogy […] közeli hozzátartozója mellett legyen […] az élete végén, legfeljebb három hónapos határozott időtartamra, a kezdet és az időtartam megjelölésével, még akkor is, ha a munkavállaló és a közeli hozzátartozó nem egy háztartásban élnek […]”.
12 Az említett törvény 14c. §‑a (1) bekezdésének szövege a következő:
„Feltéve, hogy a munkaviszony megszakítás nélkül legalább három hónapja tart, a munkavállaló és a munkáltató írásban egytől három hónapig terjedő, fizetés nélküli, hozzátartozói ápolási szabadságról állapodhat meg annak érdekében, hogy a munkavállaló a 14a. § értelmében vett, olyan közeli hozzátartozóját gondozhassa vagy ápolhassa, aki a hozzátartozói ápolási szabadság kezdetén a Bundespflegegeldgesetz [az ápolási segélyről szóló osztrák szövetségi törvény, BGBl., 110/1993] az alapeljárásra alkalmazandó változatának [a továbbiakban: GPGG] 5. §‑a alapján 3. vagy magasabb szintű ápolási segélyben részesül. […]”
A BPGG
13 A BPGG 3a. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) A jelen törvény szerinti ápolási segélyt azok az osztrák állampolgárok igényelhetik, anélkül, hogy a 3. § (1) és (2) bekezdése szerinti alapellátásban részesülnének, akiknek szokásos lakóhelye belföldön van, kivéve ha a [883/2004 rendelet] alapján más tagállam illetékes az ápolási szolgáltatások nyújtására […].
2. Az osztrák állampolgárokkal azonos megítélés alá esnek:
1. a külföldiek, akik nem tartoznak az alábbi pontok egyikének hatálya alá sem, amennyiben az egyenlő bánásmód nemzetközi egyezményekből vagy az uniós jogból ered, vagy
[…]
3. az uniós jog alapján tartózkodási joggal rendelkező személyek […]
[…]”
14 A BPGG 4. §‑a értelmében:
„1. Azok a személyek, akik az AVRAG 14c. §‑a szerinti, hozzátartozói ápolási szabadságban állapodtak meg […], a hozzátartozói ápolási szabadság időtartama alatt, de legfeljebb három hónapig, a jelen szakasz rendelkezései alapján a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjban részesülnek. […] A hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj a törvény erejénél fogva jár.
2. A hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj igénylése előtt a szabadságon lévő személynek az immár felfüggesztett munkaviszony címén három hónapos időszakban megszakítás nélkül biztosítottnak kell lennie, teljes biztosítási fedezettel […]. Ha e törvény vagy az (5) bekezdés alapján hozott rendelet másként nem rendelkezik, a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj a munkanélküli‑járadékok alapösszegének megfelelő összeg […].
3. Azok a személyek, akik családi hospiceszabadságot vesznek igénybe azért, hogy az élete végén lévő közeli hozzátartozó vagy nagyon súlyosan beteg gyermek mellett lehessenek,
1. az AVRAG 14a. vagy 14b. §‑a alapján […]
[…],
a családi hospiceszabadság alatt e szakasznak megfelelően a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjban részesülnek […]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 Az alapeljárás felperese, olasz állampolgár, aki 2013 óta Ausztriában rendelkezik lakóhellyel, és ott is dolgozik, az AVRAG 14c. §‑ának (1) bekezdése alapján megállapodást kötött munkáltatójával hozzátartozói ápolási szabadságról a 2022. május 1. és 2022. június 13. közötti időszakra, hogy Olaszországban lakóhellyel rendelkező apját gondozhassa.
16 E felperes a BPGG 21. §‑ának (1) bekezdése alapján 2022. május 10‑én a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a minisztérium szolgálatánál a 2022. május 10. és 2022. június 13. közötti időszakra azzal az indokkal, hogy apja egészségi állapota folytán állandó gondozásra szorul. Apja, aki – amint az kitűnt az olasz szabályozás alapján ápolási segélyben részesült, olyan mértékben ápolásra szorult, amelynek alapján a 3. szintű ápolási segélyben részesült volna a BPGG 3a. §‑a alapján, ha Ausztriában rendelkezett volna állandó lakóhellyel.
17 Az alapeljárás felperesének apja 2022. május 29‑én elhunyt.
18 2022. június 7‑i határozatával a minisztérium szolgálata az alapeljárás felperesének kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy apja nem részesült ápolási segélyben az osztrák jog alapján, jóllehet e segélynek az ápolt személy részére történő folyósítása szükséges feltétel ahhoz, hogy az ápolást végző személy a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjban részesülhessen az alkalmazandó osztrák jog alapján.
19 2022. július 7‑én az alapeljárás felperese keresetet indított e határozattal szemben a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bíróság előtt, arra hivatkozva, hogy a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nem járulékos jellegű az ápolási segélyhez képest, amennyiben ez utóbbit az ápolt személynek ítélik meg és folyósítják, míg a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjat az ápolást végző személynek ítélik meg és folyósítják. Ezen utóbbi díj tehát az ápoló személynek nyújtott szociális támogatásnak minősül, ekként annak nyújtása szempontjából ezen ápoló személy munkahelye a meghatározó. E díjat ugyanis a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „betegségi ellátásnak” kell tekinteni. Következésképpen az alapeljárás felperese úgy véli, hogy mivel Ausztriában dolgozik, a jelen esetben az e díjat előíró osztrák szabályozás alkalmazandó a tekintetében, e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban, és őt megilleti ez, a jellegénél fogva pénzbeli ellátás akkor is, ha az említett rendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében más tagállamban tartózkodik.
20 Egyébiránt az alapeljárás felperese azt állítja, hogy a minisztérium szolgálatának 2022. június 7‑i határozatában foglalt értelmezés alapjában kizárja a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtásából az Európai Unió azon állampolgárait, akik nem osztrák állampolgárok, mivel általában nekik lehetnek olyan szüleik, akik Ausztria területén kívül rendelkeznek lakóhellyel. Ez az értelmezés tehát a migráns munkavállalók közvetett hátrányos megkülönböztetését, de legalábbis a munkavállalók szabad mozgásának a korlátozását valósítja meg, amely ellentétes az EUMSZ 45. cikkel és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével.
21 A kérdést előterjesztő bíróság először is megjegyzi, hogy noha az alapjogvita felei egyetértenek abban, hogy a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj „betegségi ellátásnak” minősül a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében, e díj úgy is felfogható, mint amely időszakos munkanélküli‑ellátás jellegzetességeit mutatja, amely indokolja, hogy azt munkanélküli‑ellátásnak kezeljék.
22 Másodszor, a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj „pénzbeli ellátásnak” való minősítésével kapcsolatban e bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára utal, amely szerint a közvetlenül az ápoló személynek nyújtott ellátások is a 883/2004/EK rendelet értelmében vett „betegségi ellátásoknak” minősülnek. Mivel a szóban forgó díjat az ápolást végző személynek nyújtják, de annak kedvezményezettje végső soron az ápolt személy, azt következésképpen nem „pénzbeli ellátásnak”, hanem „természetbeni ellátásnak” kell tekinteni, amely kizárólag az Ausztriában lakóhellyel rendelkező személyek ápolása után jár. Ugyanakkor e díj tekinthető úgy is, hogy az nem a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozik, hanem az ápoló személy munkajogi jogállásához kapcsolódik, aminek az a következménye, hogy e díj abban az esetben jár, ha az ápoló személy megfelel a BPGG 21c. §‑a (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, függetlenül az ápolt személy lakóhelyétől.
23 Harmadszor az említett bíróság arra a kérdésre vár választ, hogy az, hogy az alapeljárás felperese szabad mozgáshoz való jogát tíz éve gyakorolta, amikor Ausztriában telepedett le, hatással van‑e a 883/2004 rendelet alkalmazására, és következésképpen a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtásának a tőle való megtagadása nem akadályozza‑e az ezen szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását.
24 Negyedszer, a BPGG 3a. §‑ában előírt azon követelménnyel kapcsolatban, amely szerint az osztrák ápolási segély kizárólag olyan ápolt személyeknek nyújtható, akik szokásos lakóhelye Ausztriában található, ugyanezen bíróság megjegyzi, hogy természetesen e kritériumot könnyebben teljesítik az osztrák állampolgárok, mint más tagállamok állampolgárai, köztük a jelen ügyben az alapeljárás felperesének apja, aki Olaszországban rendelkezett lakóhellyel, és, úgy tűnik, olasz ápolási segélyben részesült. Így a kérdést előterjesztő bíróság választ vár arra, hogy fennáll‑e a 883/2004 rendelet értelmében vett, állampolgárságon, de egyúttal lakóhelyen is alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés, mivel a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj igényléséhez szükséges azon követelmény, hogy az ápolt személy 3. vagy magasabb szintű osztrák ápolási segélyben részesüljön, nagyobb mértékben érinti a migráns munkavállalókat, mint amilyen az alapeljárás felperese, mint az osztrák állampolgárokat, akik szüleinek általában Ausztriában van a szokásos lakóhelyük.
25 Ötödször e bíróság azt kívánja tudni, hogy a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) ítélkezési gyakorlatára tekintettel, amelyből az következik, hogy a szociális biztonsági intézményeknek a kérelmeket a biztosított javára végzett szociális elvű jogalkalmazás szellemében kell elbírálniuk, milyen mértékben kell figyelembe venniük azt, hogy az alapeljárás felperese megfelelt egy másik, kedvezőbb nemzeti ellátás, jelesül a BPGG 21c. §‑ának (3) bekezdésében foglalt családi hospiceszabadság idejére járó ellátás folyósítása feltételeinek, amely nem függ attól, hogy az ápolt személy részesül‑e osztrák ápolási segélyben. A kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy annak ellenére, hogy ezen ítélkezési gyakorlat nem alkalmazandó a minisztérium szolgálata tekintetében, amely nem szociális biztonsági intézmény, és hogy az alapeljárás felperese nem nyújtott be kérelmet ezen, családi hospiceszabadság idejére járó ellátás iránt, a szóban forgó helyzet nem tartozik‑e a 883/2004 rendelet 4. cikkével és a Charta 7. cikkével ellentétes közvetett hátrányos megkülönböztetés körébe.
26 A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) e körülmények között úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„(1) A hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj a 883/2004 rendelet 3. cikke értelmében vett betegségi ellátásnak vagy esetleg a 883/2004 rendelet 3. cikke szerinti más ellátásnak minősül?
2) Ha betegségi ellátásról van szó, akkor a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj a 883/2004 rendelet 21. cikke értelmében vett pénzbeli ellátásnak minősül‑e?
3) A hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj az ápoló személy vagy az ápolásra szoruló személy részére nyújtott ellátásnak minősül?
4) A 883/2004 rendelet hatálya alá tartozik‑e ennélfogva az a tényállás, amelyben az ápolási díj olasz állampolgársággal rendelkező kérelmezője, aki 2013. június 28. óta rendelkezik állandó lakóhellyel Ausztria Felső‑Ausztria tartományában, Ausztria ugyanezen tartományában 2013. július 1. óta folyamatosan ugyanannál a munkáltatónál dolgozik – tehát semmi nem utal arra, hogy a kérelmező határ menti munkavállaló lenne –, olasz állampolgársággal és Olaszországban (Sassuolóban) állandó lakóhellyel rendelkező apjának ápolása céljából ápolási szabadság igénybevételében állapodott meg a munkáltatóval az eljárás szempontjából releváns 2022. május 1. és 2022. június 13. közötti időszak tekintetében, és a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjat igényel a [minisztérium szolgálatától]?
5) Ellentétes‑e a 883/2004 rendelet 7. cikkével, illetve a hátrányos megkülönböztetés különböző uniós jogi rendelkezésekben (például az EUMSZ 18. cikkben, a 883/2004 rendelet 4. cikkében stb.) rögzített tilalmával az olyan nemzeti szabályozás, amely attól teszi függővé a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtását, hogy az ápolásra szoruló személy legalább 3. szintű osztrák ápolási segélyben részesül?
6) Ellentétes‑e a tényleges érvényesülés uniós jogi elvével, illetve a hátrányos megkülönböztetés különböző európai jogi rendelkezésekben (például az EUMSZ 18. cikkben, a 883/2004 rendelet 4. cikkében stb.) rögzített uniós jogi tilalmával az olyan helyzetben, mint a jelen ügyben szereplő helyzet, az olyan nemzeti szabályozás, illetve nemzeti állandó ítélkezési gyakorlat alkalmazása, amely nem teszi lehetővé a „a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj iránti kérelem” „családi hospiceszabadság iránti kérelemmé” történő átminősítését, mivel egyértelműen „ápolási díj iránti kérelemre”, nem pedig „családi hospiceszabadság iránti kérelemre” vonatkozó formanyomtatványt használtak, és a munkáltatóval is egyértelműen olyan megállapodás megkötésére került sor, amely „közeli hozzátartozók ápolását” említi „terminális gondozás” helyett, jóllehet az alapul szolgáló helyzet az ápolásra szoruló apa időközben bekövetkezett halála miatt főszabály szerint a családi hospiceszabadság címén járó ápolási díjra vonatkozó feltételeknek is megfelelne, ha más megállapodást kötöttek volna a munkáltatóval, és más kérelmet nyújtottak volna be a hatósághoz?
7) Ellentétes‑e a 883/2004 rendelet 4. cikkével vagy az uniós jog valamely más rendelkezésével (például a [Charta] 7. cikkével) az olyan nemzeti szabályozás (a BPGG [az ápolási segélyről szóló szövetségi törvény] 21c. §‑ának (1) bekezdése), amely attól teszi függővé a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj folyósítását, hogy az ápolásra szoruló személy legalább 3. szintű osztrák ápolási segélyben részesül, miközben egy másik nemzeti szabályozás (a BPGG 21c. §‑ának (3) bekezdése) azonos helyzetre történő alkalmazása esetén nem köti hasonló feltételhez az ellátást?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első, második, harmadik és negyedik kérdésről
27 Első, második, harmadik és negyedik kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a „betegségi ellátás” 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy abba beletartozik az olyan munkavállalónak nyújtott, a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj, aki egy másik tagállamban ápolási segélyben részesülő közeli hozzátartozóját gondozza vagy ápolja, és e címen fizetés nélküli szabadságon van. Igenlő válasz esetén e bíróság azt kívánja tudni, hogy e díj az e rendelet értelmében vett „pénzbeli ellátás” fogalma alá tartozik‑e.
Az elfogadhatóságról
28 Az Európai Bizottság – anélkül, hogy formálisan hivatkozna e kérdések elfogadhatatlanságára – azt állítja, hogy azok nem relevánsak az alapjogvita megoldása szempontjából, mivel az EUMSZ 45. cikk és a 492/2011 rendelet 7. cikke attól a kérdéstől függetlenül alkalmazandó, hogy az alapügy tárgyát képező, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozik‑e, vagy sem.
29 E tekintetben emlékeztetni kell az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek a helytállóság szempontjából történő vizsgálata nem a Bíróság feladata – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (2023. december 7‑i Obshtina Razgrad ítélet, C‑441/22 és C‑443/22, EU:C:2023:970, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapügy megoldása szempontjából relevánsnak tartja azt a választ, amelyet a Bíróság az említett kérdésekre többek között a szóban forgó, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjnak az uniós jog szempontjából való minősítése érdekében adni fog. Nem megállapítható tehát, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése nyilvánvalóan nem szükséges ez utóbbi fórum számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez.
31 Következésképpen az első, második, harmadik és negyedik kérdés elfogadható.
Az ügy érdeméről
32 Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozó, és az abból kizárt ellátások közötti különbségtétel alapvetően az egyes ellátások alkotóelemein alapul, többek között azok célján és nyújtásának a feltételein, és nem azon, hogy a nemzeti szabályozás szociális biztonsági ellátásnak minősíti‑e az ellátást, vagy sem (2023. június 15‑i Thermalhotel Fontana ítélet, C‑411/22, EU:C:2023:490, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából így az következik, hogy valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha azt egyrészt jogszabályban meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, másrészt az a 883/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi. E két feltételnek egyszerre kell teljesülnie (2023. június 15‑i Thermalhotel Fontana ítélet, C‑411/22, EU:C:2023:490, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A jelen ítélet előző pontjában hivatkozott első feltétel tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az akkor teljesül, ha az ellátás nyújtására objektív feltételekre tekintettel kerül sor, amelyek – amint teljesülnek – anélkül biztosítanak jogot az ellátásra, hogy az illetékes hatóság figyelembe vehetne egyéb személyes körülményeket (2023. június 15‑i Thermalhotel Fontana ítélet, C‑411/22, EU:C:2023:490, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A jelen ügyben kitűnik, hogy ez az első feltétel teljesül, mivel az alapügy tárgyát képező díjat a BPGG 21c. §‑a (1) bekezdése utolsó mondatának megfelelően a törvény erejénél fogva nyújtják, amennyiben a kérelmező hozzátartozói ápolási szabadságban részesül, anélkül hogy a minisztérium szolgálata figyelembe venné egyéb személyes körülményeit.
36 Ami a jelen ítélet 33. pontjában kimondott második feltételt illeti, a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten említést tesz a „betegségi ellátásokról”, amely ellátások alapvető célja a beteg gyógyulása az állapotának megfelelő ellátások igénybevételével, amelyek így a kóros állapothoz fűződő kockázatot fedezik (lásd ebben az értelemben: 2023. június 15‑i Thermalhotel Fontana ítélet, C‑411/22, EU:C:2023:490, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az e rendelkezés értelmében vett „betegségi ellátásokkal” egy tekintet alá esnek az ápolt személy ápolásra való rászorultsága által okozott költségek, amelyek legalábbis áttételesen az e személy ápolásához és mindennapi élete minőségének a javításához kapcsolódnak, és többek között biztosítják a számára harmadik személyek segítségét, mivel e költségek az ápolásra rászoruló személyek egészségi állapotának és életének a javítását célozzák (lásd ebben az értelemben: 1998. március 5‑i Molenaar ítélet, C‑160/96, EU:C:1998:84, 23. és 24. pont; 2018. július 25‑i A [Fogyatékossággal élő személy részére nyújtott támogatás] ítélet (C‑679/16, EU:C:2018:601, 43. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A jelen esetben az alapügy tárgyát képező, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyilvánvalóan az ápoló személy munkavállalói jogállásából következik. Mindazonáltal egyrészt e díj folyósítása ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az ápolt személy egy bizonyos szintű ápolási segélyben részesüljön az osztrák jog alapján.
39 Másrészt kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjnak, jóllehet azt az ápoló személy számára ítélik meg és folyósítják azon bérkiesés kompenzálása céljából, amelyet e személy a fizetés nélküli szabadság időtartama alatt elszenved, végső soron az a célja továbbá és elsősorban, hogy lehetővé tegye az ápoló személy számára az ápolt személy egészségi állapota által szükségessé tett gondozás biztosítását, ekként ezen ellátás kedvezményezettje mindenekelőtt az ápolt személy.
40 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező, hozzátartozói szabadság idejére járó ápolási díj a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „betegségi ellátások” fogalma alá tartozik.
41 Ami ezt követően azt a kérdést illeti, hogy e díjat az e rendelet értelmében vett „pénzbeli ellátásnak” kell‑e minősíteni, pontosítani kell, hogy az említett díj az ápoló személynek időszakonként, a gondozás tényleges terhét figyelmen kívül hagyva folyósított, rögzített pénzösszegből áll, amelynek célja a hozzátartozói ápolási szabadsághoz kapcsolódó bérkiesés kompenzálása, valamint az e szabadságból eredő terhek enyhítése.
42 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az önmaga ellátására képtelen személyt ápoló harmadik személy járulékfizetésének átvállalását pénzbeli ellátásnak kell minősíteni, mivel az a tényleges ápolási segélyhez viszonyítva járulékos jellegű, és az ápolás igénybevételének megkönnyítésére irányul (lásd ebben az értelemben: 2004. július 8‑i Gaumain‑Cerri és Barth ítélet, C‑502/01 és C‑31/02, EU:C:2004:413, 27. pont).
43 Következésképpen az alapügy tárgyát képező, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjat, mivel az járulékos jellegű a tényleges ápolási segélyhez képest, egyúttal a 883/2004 rendelet értelmében vett „pénzbeli ellátásnak” kell minősíteni.
44 A fentiek fényében az első, második, harmadik és negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a „betegségi ellátások” e rendelkezés szerinti fogalmába beletartozik a hozzátartozói ápolási szabadság idejére az olyan munkavállalónak nyújtott ápolási díj, aki egy másik tagállamban ápolási segélyben részesülő hozzátartozóját gondozza vagy ápolja, és e címen fizetés nélküli szabadságon van. Következésképpen e díj egyúttal az e rendelet értelmében vett „pénzbeli ellátás” fogalma alá is tartozik.
Az ötödik kérdésről
45 Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdésében az EUMSZ 18. cikkre utal.
46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk által bevezetett, a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti együttműködési eljárás keretében a Bíróságnak hasznos választ kell adnia a nemzeti bíróság számára, amely megkönnyíti az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság ezenkívül figyelembe vehet olyan uniós jogi szabályokat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdéseiben nem hivatkozott (2023. szeptember 7‑i Groenland Poultry ítélet, C‑169/22, EU:C:2023:638, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Ami az EUMSZ 18. cikket illeti, a Bíróság több alkalommal rámutatott, hogy e rendelkezés csak az uniós jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre az EUM‑Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt (lásd ebben az értelemben: 2022. december 8‑i Caisse nationale d’assurance pension ítélet, C‑731/21, EU:C:2022:969, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét a szociális biztonság területén mindenesetre mind az EUMSZ 45. cikk, mind a 883/2004 rendelet 4. cikke és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése konkretizálja (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet (C‑328/20, EU:C:2022:468, 98. pont).
49 Ennélfogva, figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott valamennyi tényezőt, meg kell állapítani, hogy ötödik kérdésével e bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdését, a 883/2004 rendelet 4. cikkét, valamint a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtása ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az ápolt személy e tagállam jogszabályai alapján bizonyos szintű ápolási segélyben részesüljön.
50 E tekintetben emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy a 883/2004 rendelet 4. cikkének célja – az EUMSZ 45. cikknek megfelelően – a szociális biztonság területén az állampolgárságra való tekintet nélküli egyenlőség biztosítása azáltal, hogy megszüntet minden, a tagállamok nemzeti jogszabályaiból eredő hátrányos megkülönböztetést. Másrészt a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy valamely tagállamnak valamely másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet (C‑328/20, EU:C:2022:468, 93. és 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 A más tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállalóknak nyújtott „szociális kedvezmény” 492/2011 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének értelmében vett fogalma minden olyan kedvezményt magában foglal – függetlenül attól, hogy az a munkaszerződéshez kapcsolódik‑e, vagy sem –, amelyet általában a hazai munkavállalók esetében, objektív munkavállalói minőségük folytán vagy az állam területén való lakóhellyel rendelkezés egyszerű ténye alapján elismernek, és e fogalomnak a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókra való kiterjesztése következésképpen alkalmasnak tűnik az Unión belüli mobilitásuk megkönnyítésére, ennélfogva pedig a fogadó tagállamba való integrációjukra. A szociális kedvezményekre való, e rendelkezésben foglalt hivatkozást nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet (C‑328/20, EU:C:2022:468, 95. pont).
52 Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy bizonyos ellátások minősülhetnek mind a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében vett betegségi ellátásoknak, mind pedig a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális kedvezménynek (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet (C‑328/20, EU:C:2022:468, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Következésképpen az, hogy az alapügy tárgyát képező, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj – amint az a jelen ítélet 39. pontjában megállapításra került – mindenekelőtt az ápolt személy ellátásban való részesítése, nem befolyásolja, hogy egyúttal a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „szociális kedvezménynek” minősüljön, mivel e díj célja az olyan munkavállaló megélhetésének biztosítása, aki a szabadsága alatt semmilyen szakmai tevékenységet nem végez, és így semmilyen díjazásban nem részesül.
54 Ez annál is inkább így van, mert, amint az a jelen ítélet 48. pontjában megállapításra került, mind a 883/2004 rendelet 4. cikke, mind a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése konkretizálja az EUMSZ 45. cikkben foglalt, a szociális biztonság területén érvényesülő, egyenlő bánásmód szabályát. Ennélfogva e két rendelkezést főszabály szerint azonos módon és az EUMSZ 45. cikkel összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet (C‑328/20, EU:C:2022:468, 98. pont).
55 E körülmények között, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a lakóhely alapján való megkülönböztetés, amely inkább más tagállamok állampolgárainak okozhat hátrányt, mivel a belföldi lakóhellyel nem rendelkező személyek a legtöbb esetben külföldi állampolgárok, az állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely csupán abban az esetben megengedett, ha objektív módon igazolt (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet (C‑328/20, EU:C:2022:468, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 A jelen ügyben az alapügy tárgyát képező, a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtása a BPGG 21c. §‑a (1) bekezdésének az AVRAG 14c. §‑ának (1) bekezdésével és a BPGG 3a. §‑ával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének megfelelően ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az ápolt személy az osztrák jog alapján 3. vagy magasabb szintű ápolási segélyben részesüljön. Ezt a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjat tehát csak abban az esetben nyújtják, ha az osztrák hatóságok hatáskörrel rendelkeznek az ápolt személy ápolási segélyének nyújtására. Következésképpen az ápolt személyek szokásos lakóhelye szerinti tagállammal fennálló közvetlen kapcsolatot bizonyítottnak kell tekinteni.
57 Ebből következőleg az, hogy a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj járulékos jellegű az alkalmazandó osztrák jogszabályok alapján nyújtott ápolási segélyhez képest, inkább az olyan migráns munkavállalókat érintheti, mint amilyen az alapeljárás felperese, akinek az apja egy másik tagállamban lakott, mintsem az osztrák állampolgárokat, akiknek a családja és különösen a szüleik főszabály szerint Ausztriában rendelkeznek szokásos lakóhellyel.
58 Ekként kitűnik, hogy a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj járulékos jellege állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetéshez vezet, amely kizárólag akkor elfogadható, ha objektíve igazolt.
59 E tekintetben a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy ahhoz, hogy e közvetett megkülönböztetés igazolt legyen, annak alkalmasnak kell lennie valamely jogszerű cél elérésének biztosítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet (C‑328/20, EU:C:2022:468, 104. pont).
60 Noha az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz egyetlen olyan tényezőt sem, amely annak esetleges igazolására vonatkozna, hogy a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj járulékos jellegű az alkalmazandó osztrák jogszabályok alapján nyújtott 3. vagy magasabb szintű ápolási segélyhez képest, a Bizottság írásbeli észrevételeiben a nemzeti szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya fenntartásának céljára hivatkozik.
61 E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a 883/2004 rendelet nem alakítja ki a szociális biztonság egységes rendszerét, hanem fenntartja a különböző nemzeti rendszereket. A tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket, és uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogalkotóinak feladata – többek között – a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeinek meghatározása (2022. szeptember 15‑i Rechtsanwaltskammer Wien ítélet, C‑58/21, EU:C:2022:691, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 Mivel – amint arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutat – az ápolásra való rászorultság mértéke alkalmas arra, hogy jelezze az érintett személy ápolási szükségletének mértékét, ami adott esetben azt jelenti, hogy az ápoló számára lehetetlen szakmai tevékenységének folytatása, az a cél, hogy az állami forrásokból finanszírozott ellátásokban való részesülést a 3. vagy magasabb szintű ápolásra való rászorultság esetére korlátozzák, jogszerűnek tűnik.
63 Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az ápolásra való rászorultság 3. vagy magasabb szintjére vonatkozó feltétel akkor is teljesülhet, ha az ápolási segélyt egy másik tagállam jogszabályai alapján nyújtják. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet (9) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 5. cikkének a) pontja mondja ki az ellátások, jövedelmek és tények azonos kezelésének az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvét, amelyet az uniós jogalkotó az említett rendelet szövegébe kívánt bevezetni annak a Bíróság határozatai lényegének és szellemének tiszteletben tartása mellett történő fejlesztése érdekében (2020. március 12‑i Caisse d’assurance retraite et de la santé au travail d’Alsace‑Moselle ítélet, C‑769/18, EU:C:2020:203, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 Mindemellett végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy többek között a jelen ítélet 61–63. pontjában szereplő megfontolások és az összes rendelkezésre álló releváns adat alapján értékelje, hogy az uniós jogban elfogadott, a jelen ítélet 59. pontjában felidézett indokokra tekintettel, különösen a nemzeti szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyát súlyosan veszélyeztető esetleges kockázat fennállását illetően (lásd ebben az értelemben: 1998. április 28‑i Kohll ítélet, C‑158/96, EU:C:1998:171, 41. pont; 2022. szeptember 15‑i Rechtsanwaltskammer Wien ítélet, C‑58/21, EU:C:2022:691, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a szóban forgó, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díjnak az osztrák jogszabály alapján nyújtott, 3. vagy magasabb szintű ápolási díjhoz képest járulékos jellege igazolható‑e. Márpedig az alapügy tárgyát képező, állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés, amint azt a jelen ítélet 58. pontja kimondja, csak akkor igazolható, ha a követett célt következetes és szisztematikus módon kívánja megvalósítani (lásd ebben az értelemben: 2022. december 8‑i Caisse nationale d’assurance pension ítélet, C‑731/21, EU:C:2022:969, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), aminek vizsgálata ugyancsak a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
65 A fenti megfontolásokra tekintettel az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdését, a 883/2004 rendelet 4. cikkét, valamint a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtása ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az ápolt személy e tagállam jogszabályai alapján bizonyos szintű ápolási segélyben részesüljön, kivéve ha e feltételt jogszerű, például a nemzeti szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának fenntartására irányuló cél objektíve igazolja, és az e cél elérését lehetővé tevő arányos eszköznek minősül.
A hatodik és hetedik kérdésről
66 Hatodik és hetedik kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ a Bíróságtól, hogy a 883/2004 rendelet 4. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy ítélkezési gyakorlat, amely egyrészt a hozzátartozói ápolási szabadság idején járó ápolási díj és a családi hospiceszabadság idején járó ellátás nyújtását különböző feltételekhez köti, másrészt nem teszi lehetővé a hozzátartozói ápolási szabadság iránti kérelem családi hospiceszabadság iránti kérelemmé történő alakítását.
67 E tekintetben az következik az EUMSZ 48. cikkből, amely a tagállamok jogszabályainak összehangolását, nem pedig harmonizációját írja elő, és amelyet a 883/2004 rendelet alapján fogadtak el, az következik, hogy az egyes tagállamok szociális biztonsági rendszerei, következésképpen az azokban biztosított személyek jogai közötti érdemi és eljárási különbségeket e rendelkezés nem érinti, ennélfogva minden tagállam szabadon határozhatja meg jogszabályaiban – az uniós jog tiszteletben tartása mellett – a szociális biztonsági rendszer ellátásai nyújtásának feltételeit (2021. november 25‑i Finanzamt Österreich [Segédmunkások számára járó családi támogatások] ítélet, C‑372/20, EU:C:2021:962, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
68 A 883/2004 rendelet tehát nem alakítja ki a szociális biztonság egységes rendszerét, hanem fenntartja a különböző nemzeti rendszereket, és egyetlen célja e rendszerek összehangolásának biztosítása a személyek szabad mozgása eredményes gyakorlásának biztosítása érdekében. Így a tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket (2021. november 25‑i Finanzamt Österreich [Segédmunkások számára járó családi támogatások] ítélet, C‑372/20, EU:C:2021:962, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
69 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy egyrészt a családi hospiceszabadság idejére járó, a BPGG 21c. §‑ának (3) bekezdése szerinti ellátás nyújtásának feltételei eltérnek az e cikk (1) bekezdésében az alapügy tárgyát képező, hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtása tekintetében előírt feltételektől, mivel a BPGG 21c. §‑ának (3) bekezdése nem követeli meg, hogy az ápolt személy a BPGG 21c. §‑ának (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően 3. vagy magasabb szintű osztrák ápolási segélyben részesüljön.
70 Másrészt olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, úgy tűnik, hogy a minisztérium szolgálatának a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó díj iránti kérelmeket nem a kérelmező javára végzett szociális elvű jogalkalmazás szellemében kell elbírálnia, még akkor sem, ha a kérelmező megfelel a kedvezőbb nemzeti juttatása, azaz a BPGG 21c. §‑ának (3) bekezdése szerinti családi hospiceszabadság idejére járó juttatása feltételeinek.
71 Mindazonáltal, amint azt az osztrák kormány az írásbeli észrevételeiben előadja, a szociális biztonsági ellátásokhoz kapcsolódó két jogosultság eltérő, különböző célokat követő felfogása, valamint e jogosultságoknak az illetékes nemzeti hatóságok előtti érvényesítése kizárólag a nemzeti jog hatáskörébe tartozik.
72 Úgy tűnik tehát, hogy a hozzátartozó szabadság idejére járó ápolási díj és a családi hospiceszabadság idejére járó ellátás nyújtása feltételeinek eltérő kialakítása nem jár hátrányosan megkülönböztető hatással azon személyek hátrányára, akik éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal.
73 A fentiekből az következik, hogy a hatodik és hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy ítélkezési gyakorlat, amely egyrészt a hozzátartozói ápolási szabadság idején járó ápolási díj és a családi hospiceszabadság idején járó ellátás nyújtását különböző feltételekhez köti, másrészt nem teszi lehetővé a hozzátartozói ápolási szabadság iránti kérelem családi hospiceszabadság iránti kérelemmé történő alakítását.
A költségekről
74 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
a „betegségi ellátások” e rendelkezés szerinti fogalmába beletartozik a hozzátartozói ápolási szabadság idejére az olyan munkavállalónak nyújtott ápolási díj, aki egy másik tagállamban ápolási segélyben részesülő hozzátartozóját gondozza vagy ápolja, és e címen fizetés nélküli szabadságon van. Következésképpen e díj egyúttal az e rendelet értelmében vett „pénzbeli ellátás” fogalma alá is tartozik.
2) Az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdését, a 883/2004 rendelet 4. cikkét, valamint a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a hozzátartozói ápolási szabadság idejére járó ápolási díj nyújtása ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az ápolt személy e tagállam jogszabályai alapján bizonyos szintű ápolási segélyben részesüljön, kivéve ha e feltételt jogszerű, például a nemzeti szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának fenntartására irányuló cél objektíve igazolja, és az e cél elérését lehetővé tevő arányos eszköznek minősül.
3) A 883/2004 rendelet 4. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy ítélkezési gyakorlat, amely egyrészt a hozzátartozói ápolási szabadság idején járó ápolási díj és a családi hospiceszabadság idején járó ellátás nyújtását különböző feltételekhez köti, másrészt nem teszi lehetővé a hozzátartozói ápolási szabadság iránti kérelem családi hospiceszabadság iránti kérelemmé történő alakítását.
Aláírások