C‑214/16. sz. ügy

Conley King

kontra

The Sash Window Workshop Ltd
és
Richard Dollar

(a Court of Appeal [England & Wales] [Civil Division] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – 2003/88/EK irányelv – Munkaidő‑szervezés – 7. cikk – A ki nem vett éves szabadság megváltása a munkaviszony megszűnése esetén – Olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a munkavállalónak azelőtt kell kivennie az éves szabadságát, hogy meghatároznák az e szabadság idejére járó díjazást”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. november 29.

1.        Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – Munkaidő‑szervezés – A fizetett éves szabadsághoz való jog – Cél – Az ilyen szabadság azt megelőző kivételére vonatkozó kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás, hogy az érintett személy meggyőződhetne arról, hogy annak idejére jogosult‑e fizetett szabadságra – Megengedhetetlenség

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk)

2.        Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – Munkaidő‑szervezés – A fizetett éves szabadsághoz való jog – A munkavállalót az egymást követő több referencia‑időszak tekintetében igénybe nem vett, fizetett éves szabadsághoz való jogának a munkaviszonya megszűnéséig történő átvitelében és adott esetben felhalmozásában azért akadályozó nemzeti szabályozás, mert a munkáltató megtagadta e szabadság kifizetését – Megengedhetetlenség

(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk)

1.      A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot úgy kell értelmezni, hogy amennyiben jogvita merül fel a munkavállaló és a munkáltatója között abban a kérdésben, hogy a munkavállaló az említett 7. cikkel összhangban jogosult‑e fizetett éves szabadságra, akkor e rendelkezésekkel ellentétes az, ha a munkavállalónak azelőtt kell kivennie a szabadságát, hogy meggyőződhetne arról, hogy annak idejére jogosult‑e fizetett szabadságra.

A fizetett éves szabadsághoz való jog célja ugyanis annak lehetővé tétele, hogy a munkavállaló pihenhessen, a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő álljon a rendelkezésére (lásd különösen: 2009. január 20‑i Schultz‑Hoff és társai ítélet, C‑350/06 és C‑520/06, EU:C:2009:18, 25. pont; 2016. június 30‑i Sobczyszyn ítélet, C‑178/15, EU:C:2016:502, 25. pont).

Ami a munkavállaló számára biztosítandó, bíróság előtti jogorvoslati lehetőségeket illeti abban az esetben, amikor a 2003/88 irányelv szerinti fizetett éves szabadsághoz való jogának érvényesítése során jogvitája keletkezik a munkáltatóval, kétségtelen, hogy ezen irányelv semmilyen erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Ugyanakkor nem vitatott, hogy a tagállamoknak ebben az összefüggésben biztosítaniuk kell a Charta 47. cikkében szereplő hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását (lásd analógia útján: 2016. szeptember 15‑i Star Storage és társai ítélet, C‑439/14 és C‑488/14, EU:C:2016:688, 46. pont).

(vö. 37., 41., 47. pont, a rendelkező rész 1. pontja)

2.      A 2003/88 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek azok a nemzeti rendelkezések vagy gyakorlatok, amelyek értelmében a munkavállaló azért akadályoztatott az egymást követő több referencia‑időszak tekintetében igénybe nem vett, fizetett éves szabadsághoz való jogának a munkaviszonya megszűnéséig történő átvitelében és adott esetben felhalmozásában, mert a munkáltató megtagadta e szabadság kifizetését.

E feltételek mellett ugyanis a munkavállaló által megszerzett, fizetett éves szabadsághoz való jog megszűnésének elismerése lényegében igazolná a munkáltató jogalap nélküli gazdagodását eredményező magatartást, és ezáltal gátolná az említett irányelv munkavállalók egészségvédelmére irányuló célkitűzésének a megvalósulását.

(vö. 64., 65. pont, a rendelkező rész 2. pontja)