A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2011. szeptember 21.(*)

„Fellebbezés – Közszolgálat – Alkalmazottak – Határozott idejű munkaszerződés – Új munkaszerződés kötésének vagy a munkaszerződés határozatlan időre történő meghosszabbításának megtagadása – A határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás – 1999/70/EK irányelv – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke – A Bizottság szervezeti egységeinél nem határozatlan időtartamra alkalmazott személyi állomány igénybevételének maximális időtartamáról szóló bizottsági határozat”

A T‑325/09. P. sz. ügyben,

Vahan Adjemian (lakóhelye: Angera [Olaszország] és az Európai Bizottság 175 alkalmazottja és volt alkalmazottja, akiknek neve a mellékletben van feltüntetve, képviselik őket: S. Orlandi, A. Coolen, J‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek)

fellebbezőknek,

az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] hatályon kívül helyezése iránti fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall és D. Martin, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

támogatja:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bauer és K. Zieleśkiewicz, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó az elsőfokú eljárásban,

A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),

tagjai: M. Jaeger elnök, I. Pelikánová (előadó) és L. Truchot bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. február 18‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Bíróság személyzeti szabályzata I. mellékletének 9. cikke alapján benyújtott fellebbezésükben a fellebbezők az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amely ítélettel a Közszolgálati Törvényszék elutasította egyrészt az Európai Közösségek Bizottsága azon határozatainak megsemmisítése iránti kereseteket, amelyek megtagadták a fellebbezőkkel mint kisegítő szerződéses alkalmazottakkal szemben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3. cikke szerinti új szerződéskötést vagy a fellebbezők alkalmazásának határozatlan időre történő meghosszabbítását (a továbbiakban: vitatott egyedi határozatok), másrészt pedig a Bizottság szervezeti egységeinél nem határozatlan időtartamra alkalmazott személyi állomány igénybevételének maximális időtartamáról szóló, 2004. április 28‑i C (2004) 1597. sz., a Közigazgatási tájékoztató 2004. június 24‑i 75‑2004. számában közzétett bizottsági határozat (a továbbiakban: 2004. április 28‑i határozat) jogellenességének megállapítására, illetve amennyiben szükséges, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke jogellenességének megállapítására irányuló kereseteket.

 A jogvita alapját képező tényállás

2        A jogvita alapját képező tényállás a megtámadott ítélet 11–21. pontjában került bemutatásra.

 Az első fokú eljárás és a megtámadott ítélet

3        A Közszolgálati Törvényszékhez 2007. december 3‑án benyújtott keresetükben az F‑134/07. sz. ügy felperesei, akiknek neve a megtámadott ítélet I., II. és III. mellékletében van feltüntetve, elsősorban a bizottsági határozatok, köztük a Bizottság szervezeti egységeinél nem határozatlan időtartamra alkalmazott személyi állomány igénybevételének maximális időtartamáról szóló, 2004. április 28‑i határozat jogellenességének megállapítását kérték, valamint – amennyiben szükséges – az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke jogellenességének annyiban történő megállapítását, amennyiben az korlátozza a kisegítő szerződéses alkalmazottak munkaszerződéseinek időtartamát, másodsorban a 2007. augusztus 22‑i, szeptember 5‑i, október 30‑i és november 28‑i, új munkaszerződések megkötését vagy a felperesek munkaszerződéseinek határozatlan időre történő meghosszabbítását megtagadó bizottsági határozatok megsemmisítését kérték, harmadsorban pedig – amennyiben szükséges – az egyes felperesekre vonatkozó foglalkoztatási feltételek meghatározásáról szóló bizottsági határozatok amiatt történő megsemmisítését kérték, hogy a felperesek új munkaszerződései, illetve a korábbi munkaszerződéseik meghosszabbítása határozott időre szólt.

4        A Közszolgálati Törvényszékhez 2008. január 28‑án benyújtott keresetében C. Renier az F‑8/08. sz. ügyben a Bizottság 2007. április 11‑i határozatának megsemmisítését kérte, amennyiben az az új kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződésének időtartamát a 2007. április 16. és 2008. december 15. közötti időszakra korlátozta.

5        A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. január 18‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság az F‑134/07. sz. ügyben elfogadhatatlansági kifogást emelt. 2008. február 15‑én a felperesek előterjesztették észrevételeiket ezen elfogadhatatlansági kifogásról. A Közszolgálati Törvényszék 2008. május 8‑i végzésével úgy döntött, hogy az elfogadhatatlansági kifogást az érdemi határozatban bírálja el.

6        A Közszolgálati Törvényszék Hivatalába 2008. február 14‑én érkezett kérelmében az Európai Unió Tanácsa kérte, hogy az F‑8/08. sz. ügyben az eljárásba a Bizottság kereseti kérelmének támogatása végett beavatkozhasson. A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke 2008. április 14‑i végzésével engedélyezte ezt a beavatkozást.

7        A Közszolgálati Törvényszék Hivatalába 2008. május 26‑án érkezett, az ügy érdemére vonatkozó beavatkozási beadványában a Tanács az F‑8/08. sz. ügyben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkének jogellenességére vonatkozó, a keresetlevélben emelt kifogás elutasítását kérte, mert szerinte az megalapozatlan. A felperesnek a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételei 2008. szeptember 8‑án érkeztek meg a Közszolgálati Törvényszék Hivatalába. A Bizottság nem nyújtott be a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeket.

8        A Közszolgálati Törvényszék Hivatalába 2008. április 4‑én érkezett kérelmében a Tanács kérte, hogy az F‑134/07. sz. ügyben az eljárásba a Bizottság kereseti kérelmének támogatása végett beavatkozhasson. A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke 2008. május 7‑i végzésével engedélyezte ezt a beavatkozást.

9        A Közszolgálati Törvényszék Hivatalába 2008. július 23‑án érkezett beavatkozási beadványában a Tanács az F‑134/07. sz. ügyben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkének jogellenességére vonatkozó, a keresetlevélben emelt kifogás elutasítását kérte, mert szerinte az négy felperes vonatkozásában elfogadhatatlan és megalapozatlan, a többi felperes vonatkozásában pedig mindenképpen megalapozatlan. A Közszolgálati Törvényszék Hivatalába 2008. szeptember 5‑én érkezett, a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeiben a Bizottság a kereset elfogadhatatlanság, másodlagosan pedig megalapozatlanság miatti elutasítását kérte. A felpereseknek ugyanezen beadványra vonatkozó észrevételei 2008. szeptember 8‑án érkeztek a Közszolgálati Törvényszék Hivatalába.

10      A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke a felek meghallgatását követően 2008. november 18‑i végzésében, kizárólag a szóbeli szakasz lefolytatása céljából, egyesítette az F‑134/07. és F‑8/08. sz. ügyeket.

11      A megtámadott ítélettel a Közszolgálati Törvényszék egyesítette az F‑134/07. és F‑8/08. sz. ügyeket, elutasította a hozzá benyújtott keresetet, és mindkét ügyben a felpereseket kötelezte saját, valamint a Bizottság költségeinek viselésére.

 A fellebbezésről

 Az eljárás

12      A Törvényszék Hivatalába 2009. augusztus 17‑én érkezett beadványukkal a felperesek benyújtották a jelen fellebbezést.

13      A fellebbezéshez 2009. szeptember és október 7‑én kiigazítás, majd helyesbítés érkezett.

14      Három fellebbező visszalépése következtében a fellebbezési tanács elnöke 2009. október 30‑án részleges törlést elrendelő végzést hozott.

15      2010. január 15‑én a Bizottság előterjesztette válaszbeadványát.

16      A Törvényszék eljárási szabályzata 141. cikkének megfelelően a Tanács 2010. február 10‑én előterjesztette válaszbeadványát.

17      Az írásbeli szakasz lezárására 2010. február 15‑én került sor, amiről a fellebbezőket 2010. február 23‑án értesítették. Ez utóbbiak nem kérték az eljárási szabályzat 143. cikke szerinti válasz benyújtásának lehetőségét.

18      2010. február 25‑i levelükben a fellebbezők az eljárási szabályzat 146. cikke alapján indokolással ellátott kérelmet nyújtottak be az eljárás szóbeli szakasza keretében történő meghallgatásuk iránt.

19      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (fellebbezési tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében írásbeli kérdést tesz fel a feleknek. Ez utóbbiak az előírt határidőn belül válaszoltak e kérdésre.

20      A Törvényszék a 2011. február 18‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

 A felek kérelmei

21      A fellebbezők azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        adjon helyt a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti kérelmeiknek;

–        a Bizottságot kötelezze az eljárás jelen szakaszában, valamint a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségek viselésére.

22      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a fellebbezést, mint megalapozatlant, utasítsa el;

–        a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

23      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a fellebbezést, mint megalapozatlant, utasítsa el;

–        a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

24      A fellebbezés a megtámadott ítélet teljes egészében történő hatályon kívül helyezésére irányul. A fellebbezés alátámasztása végett a fellebbezők öt jogalapra hivatkoznak.

25      Az első jogalap a megtámadott ítélet indokolásában található, téves jogalkalmazásra és az Európai Közösségek Tisztviselői Személyzeti Szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. és 91. cikke, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított jogalap, amely indokolásban a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg, hogy úgy kell tekinteni, hogy az F‑134/07. sz. ügyben indított kereset csak azon határozatok ellen irányul, amelyekkel szemben a panaszokat benyújtották, azon határozatok ellen nem, amelyekkel e panaszokat elutasították.

26      A második jogalap a megtámadott ítélet indokolásában található téves jogalkalmazásra alapított jogalap, amely indokolásban a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról (a továbbiakban: keretmegállapodás) szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) önmagában nem keletkeztethet kötelezettségeket a Bizottságra nézve, valamint arra nem lehet az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke és a 2004. április 28‑i határozat tekintetében jogellenességi kifogást alapítani.

27      A harmadik jogalap a megtámadott ítélet indokolásában található téves jogalkalmazásra alapított jogalap, amely indokolásban a Közszolgálati Törvényszék elutasította az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére és a 2004. április 28‑i határozatra vonatkozó jogellenességi kifogásokat, amelyeket a fellebbezők az 1999/70 irányelvvel az EK 139. cikk (2) bekezdésének értelmében végrehajtott keretmegállapodásnak a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó céljai és minimumkövetelményei megsértésére alapítanak.

28      A negyedik jogalap a megtámadott ítélet indokolásában található téves jogalkalmazásra alapított jogalap, amely indokolásban a Közszolgálati Törvényszék elutasította az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére vonatkozó, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogellenességi kifogást.

29      Az ötödik jogalap a megtámadott ítélet indokolásában található téves jogalkalmazásra alapított jogalap, amely indokolásban a Közszolgálati Törvényszék elutasította a vitatott egyedi határozatok jogszerűségét közvetlenül kétségbe vonó kifogást.

 Az első jogalapról

30      Az első jogalap keretében a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Közszolgálati Törvényszék ítéletét téves jogalkalmazásra alapította, és megsértette a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkét, valamint a fellebbezők hatékony jogorvoslathoz való jogát, amikor a megtámadott ítélet 40. pontjában úgy ítélte meg, hogy a panaszokat elutasító határozatok nem minősülnek sérelmet okozó aktusnak, amennyiben mindössze megerősítik a vitatott egyedi határozatokat, következésképpen önálló tartalmuk nincs.

31      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében a szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy által a kinevezésre jogosult hatóság valamely határozatával szemben indított kereset, vagy az ilyen személy által amiatt indított kereset, mert az említett hatóság elmulasztotta a személyzeti szabályzatban előírt valamely intézkedés meghozatalát, csak akkor elfogadható, ha az érdekelt előzőleg panaszt nyújtott be a kinevezésre jogosult hatósághoz, amely azt kifejezetten vagy hallgatólagosan, legalább részben elutasította. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 117. cikke értelmében ezt az ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmazni kell az alkalmazottak által a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság valamely határozatával szemben indított keresetre, vagy az általuk amiatt indított keresetre, hogy e hatóság elmulasztotta az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által előírt valamely intézkedés elfogadását.

32      Így tehát a közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és egyszerűen előfeltételt jelent a bírósághoz fordulás tekintetében. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be (a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 23. o.] 7. és 8. pontja), kivéve abban az esetben, ha a panasz elutasításának a hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották (a Törvényszék T‑281/04. sz., Staboli kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑251. o. és II‑A‑2‑1303. o.] 26. pontja). Az uniós igazságszolgáltatási fórumok már több alkalommal kimondták, hogy előfordulhat, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktus, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor (az Elsőfokú Bíróság T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑167. o. és II‑747. o.] 31. pontja, T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑151. o. és II‑673. o.] 63–66. pontja, valamint T‑377/08. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 50–59. pontja és 64. pontja), sőt az ez utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint (lásd ebben az értelemben a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. május 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1980., 1677. o.] 9. pontját, az Elsőfokú Bíróság T‑338/00. és T‑367/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑301. o. és II‑1457. o.] 35. pontját, valamint T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑295. o. és II‑1339. o.] 49. pontját).

33      Tekintve, hogy a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendszerében az érdekeltnek panasszal kell élnie az általa vitatott határozat ellen, és keresetet kell benyújtania az e panaszt elutasító határozattal szemben, a Bíróság akkor ítéli elfogadhatónak a keresetet – akár kizárólag a panasz tárgyát képező határozat ellen, akár kizárólag a panaszt elutasító határozat ellen, akár együttesen e két határozat ellen irányul –, amennyiben a panaszt és a keresetet a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidőkön belül nyújtották be (a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1989., 99. o.)] 7. pontja). Mindazonáltal az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően a bíróság dönthet úgy, hogy kifejezetten a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges határozni, ha azok önálló tartalommal nem bírnak, és valójában nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd ebben az értelemben a fenti 32. pontban hivatkozott Vainker kontra Parlament ítélet 7. és 8. pontját). Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha a bíróság megállapítja, hogy a panaszt elutasító határozat – adott esetben azért, mert hallgatólagos – pusztán megerősíti a panasz tárgyát képező határozatot, és ennek következtében az előbbi határozat megsemmisítése semmilyen egyéb hatást nem gyakorolna az érdekelt jogi helyzetére, mint az utóbbi határozat megsemmisítése.

34      A jelen ügyben a megtámadott ítélet 40. pontjából kitűnik, hogy a Közszolgálati Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy a fenti 32. pontban hivatkozott Vainker kontra Parlament ítéletből következő ítélkezési gyakorlatra tekintettel az F‑134/07. sz. ügyben a panaszokat elutasító határozatokkal szembeni felperesi kérelmek tárgyában nem volt szükséges határozni, amennyiben e kérelmeknek nem volt önálló tartalma.

35      Az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – az első jogalap keretében pontosan azt kifogásolják, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem határozott a panaszaikat elutasító határozatokkal szembeni kérelmek tárgyában. Állításuk szerint ez utóbbiak új határozatokat jelentettek, mivel azokat a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság a hivatali státuszuk, valamint a jogi és személyes helyzetük beható vizsgálatát követően hozta meg.

36      Amint arra a Bizottság helyesen rámutat, az érintett fellebbezők az első fellebbezési jogalap alátámasztása végett semmilyen olyan érvet vagy bizonyítékot nem terjesztettek elő, amelynek alapján megállapítható volna, hogy a panaszaikat elutasító kifejezett határozatok tartalmukra tekintettel nem a vitatott egyedi határozatokat megerősítő határozatok lettek volna. Ez a Bíróság alapokmánya 7. cikkének (1) bekezdése és a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 79. cikke alapján alkalmazandó a Közszolgálati Törvényszékre, ami azonban nem érinti a Közszolgálati Törvényszéket az említett alapokmány 36. cikkének megfelelően terhelő, az ítéletei indokolására vonatkozó kötelezettségét. Továbbá, az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Közszolgálati Törvényszék ítéleteit megfelelően kell indokolni annak érdekében, hogy az érdekeltek megismerhessék azokat az indokokat, amelyek alapján a Közszolgálati Törvényszék nem adott helyt az érveiknek, valamint hogy a Törvényszék képes legyen a bírósági felülvizsgálat gyakorlására (lásd analógia útján a Bíróság C‑397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑4429. o.] 60. pontját, valamint a C‑311/05. P. sz., Naipes Heraclio Fournier kontra OHIM ügyben 2007. október 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 51–53. pontját).

37      Tény, hogy az érintett fellebbezők fellebbezésük alátámasztása végett nem hivatkoztak a kérdéses pont tekintetében a megtámadott ítélet indokolásának hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalapra. Az eljárási szabályzat 113. cikke alapján azonban a Törvényszék bármikor hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolás hiánya vagy elégtelensége lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti, és olyan imperatív jogalapot képez, amelyet a közösségi bíróság hivatalból figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni (lásd a Bíróság C‑89/08. P. sz., Bizottság kontra Írország és társai ügyben 2009. december 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑11245. o.] 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), azzal a feltétellel, hogy előtte felhívta a feleket az említett jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére (lásd a Bíróság C‑197/09 RX‑II. sz., M kontra EMEA felülvizsgálati ügyben 2009. december 17‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

38      A Törvényszék által feltett írásbeli kérdésre (fenti 19. pont) adott válaszukban az érintett fellebbezők arra hivatkoztak, hogy a Közszolgálati Törvényszék megsértette a Bíróság alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettséget azáltal, hogy a megtámadott ítéletben nem jelölte meg, mely elemek alapján határozott úgy, hogy egyrészt az érdekelteknek igazolható érdekük fűződik a panaszaikat elutasító határozatok megsemmisítésének kérelmezéséhez, másrészt úgy kell tekinteni, hogy a kereset csak az említett panaszokkal megtámadott határozatok, vagyis a vitatott egyedi határozatok ellen irányul.

39      A Bizottság arra hivatkozott, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek nem kellett pontosan, ténybeli vagy jogi elemekre kitérve megindokolnia azon megállapítását, miszerint a panaszokat elutasító határozatok nem rendelkeznek önálló tartalommal. Ez utóbbi határozatok nem vizsgálták meg újra az érdekeltek helyzetét új ténybeli vagy jogi elemek alapján. Továbbá az e határozatokban található kiegészítő indokolásnak nem volt más célja, mint a vitatott egyedi határozatok megerősítése, válaszolva az érdekeltek panaszaiban felhozott jogalapokra.

40      A Tanács válasza szerint a Közszolgálati Törvényszék nem volt köteles kifejteni azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélte, hogy a panaszokat elutasító határozatok nem rendelkeznek önálló tartalommal, mivel nem merült fel arra utaló ténybeli vagy jogi elem, hogy ez a jelen esetben kétséges lehetett volna. Mindenesetre, az indokolás állítólagos hiánya nem eredményezheti a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel az semmilyen hatással nem volt az ítélet rendelkező részére.

41      Ellentétben azzal, amit a jelen ügyben a Bizottság és a Tanács állít, a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben köteles volt kifejteni azokat a jogi és ténybeli elemeket, amelyek alapján lényegében a hozzá benyújtott keresetben előterjesztett kérelmek okafogyottságát mondta ki. Márpedig a megtámadott ítélet 40. pontjában a Közszolgálati Törvényszék nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek alapján azt állapította meg, hogy az F‑134/07. sz. ügy felperesei által „formailag” a panaszaikat elutasító határozatokkal szemben „benyújtott megsemmisítés iráni kérelmek önálló tartalommal nem rendelkeznek” azon kérelmekhez képest, amelyeket ugyanezen felperesek a vitatott egyedi határozatokkal szemben nyújtottak be.

42      Továbbá, amikor a megtámadott ítélet 40. pontjában kimondta, hogy „nem tagadható a fent említett felpereseknek azon érdeke, hogy a panaszaikat elutasító határozatok megsemmisítését a nekik sérelmet okozó aktusok [vagyis a vitatott egyedi határozatok] megsemmisítésével egyidejűleg kérjék”, a Közszolgálati Törvényszék arra utalt, hogy az ügy körülményei között kizárólag az előző határozatok megsemmisítéséből fogalmilag másfajta előny származhat a felperesek számára (lásd e tekintetben a Bíróság C‑501/06. P., C‑513/06. P., C‑515/06. P. és C‑519/06. P. sz., GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., 9291. o.] 23. pontját), mint amilyen előnyük az utóbbi határozatok megsemmisítéséből származna.

43      A megtámadott ítélet elégtelen, sőt ellentmondásos indokolására tekintettel a Törvényszék nincs abban a helyzetben, hogy felülvizsgálhassa, a Közszolgálati Törvényszék jogosan nyilváníthatta‑e okafogyottnak az érdekelt felperesek által a panaszaikat elutasító határozatokkal szemben benyújtott kérelmeket, és ebből következően nincs abban a helyzetben sem, hogy állást foglaljon az első jogalap tekintetében.

44      Következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kell helyezni az indokolási kötelezettség megsértése miatt, mivel az okafogyottnak nyilvánította az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a jelen ítélet mellékletében szerepel – által a panaszaikat elutasító határozatokkal szemben benyújtott kérelmeket.

 A második jogalapról

45      A második jogalap keretében a fellebbezők a Közszolgálati Törvényszék általi téves jogalkalmazásra hivatkoznak, amennyiben az a megtámadott ítélet 85–87. pontjában többek között azon megállapítás alapján utasította el az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére és a 2004. április 28‑i határozatra vonatkozó, amiatt előterjesztett jogellenességi kifogásaikat, miszerint azok felhatalmazzák az intézményeket egymást követő határozott idejű munkaszerződések kötésére, hogy az irányelvek általában – és konkrétan az 1999/70 irányelv – önmagukban nem keletkeztethetnek kötelezettségeket az intézményekre, a jelen esetben a Bizottságra nézve.

46      Először is az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban kell állást foglalni, amelyre a Bizottság és a Tanács a jelen jogalap ellenében egyrészt annak alapján hivatkozik, hogy e jogalap az EK 10. cikkének megsértésére vonatkozó kifogást tartalmaz, amely kifejezetten a Bizottság által javasolt, és a Tanács által a személyzeti szabályzat, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK rendelettel (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.) elfogadott közigazgatási reform ellen irányul, és nem pedig a megtámadott határozat ellen, másrészt pedig annak alapján, hogy ez a jogalap a Közszolgálati Törvényszék ítéletében található téves jogalkalmazásra alapított, minden jogi érvet nélkülöző kifogást tartalmaz.

47      Amint arra a Törvényszék a fenti 45. pontban rámutat, a fellebbezésből mindazonáltal az következik, hogy a második jogalap a megtámadott ítélet ellen irányul, és olyan jogi érveken alapul, amelyek megfelelnek az eljárási szabályzat 138. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt követelményeknek.

48      Következésképpen a Bizottság és a Tanács által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

49      Másodsorban, a jelen jogalap érdemi részét illetően kiemelendő, hogy az EK 283. cikknek megfelelően a Tanács az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK, többször módosított rendelettel (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o.) fogadta el. Ez utóbbi rendelet célja, amint az annak 1. cikkéből kitűnik, az Európai Közösségek és alkalmazottai közti jogviszonyok szabályozása. Az EK 249. cikk második bekezdése értelmében e rendelet rendelkezései, többek között az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke, általános hatállyal bírnak, és teljes egészében kötelezőek és közvetlenül alkalmazandók valamennyi tagállamban.

50      Hasonlóképpen, a 2004. április 28‑i határozatot meghozatalára, amint ez a preambuluma 1. pontjából következik, a Bizottság és a nem állandó szerződéses alkalmazottai közötti kapcsolatokra vonatkozó szabályok végrehajtása érdekében került sor. A határozat célja a Bizottságot a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságként, az egyéb alkalmazottak alkalmazására vonatkozó feltételek keretében megillető széles mérlegelési jogkör gyakorlására vonatkozó szabályok meghatározása, így e határozat belső iránymutatásnak minősül, még ha nem is tekinthető általános végrehajtási rendelkezésnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 126. cikke értelmében. Ezért a 2004. április 28‑i határozat iránymutató magatartási szabálynak tekintendő, amellyel a Bizottság saját magát kötelezte, és amelytől nem térhet el anélkül, hogy kifejtené az ehhez vezető okokat, ellenkező esetben megsérti az egyenlő bánásmód elvét (lásd analógia útján a Törvényszék T‑2/90. sz., Ferreira de Freitas kontra Bizottság ügyben 1991. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑103. o.] 56. és 61. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

51      Ezzel szemben, amint azt a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában helyesen megjegyzi, az 1999/70 irányelv címzettjei nem az intézmények, hanem a tagállamok. Következésképpen ezen irányelv rendelkezései nem tekinthetők úgy, mint amelyek önmagukban kötelezettségeket keletkeztetnek az intézmények számára azok jogalkotói vagy döntéshozatali hatáskörének gyakorlása keretében (e tekintetben lásd analógia útján a Bíróság C‑25/02. sz. Rinke‑ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑8349. o.] 24. pontját és a Törvényszék T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑781. o.] 43. pontját).

52      Ebből következik, hogy az 1999/70 irányelvnek a keretmegállapodást végrehajtó rendelkezései önmagukban nem keletkeztethetnek kötelezettségeket a Tanács és a Bizottság számára a jogalkotói vagy döntéshozatali hatáskörüknek az Európai Közösségek és az alkalmazottaik közötti viszony szabályozása céljából történő gyakorlása keretében. Ugyancsak nem alapozhatnak meg önmagukban jogellenességi kifogást az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére vagy a 2004. április 28‑i határozatra vonatkozóan.

53      Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A harmadik jogalapról

54      A harmadik jogalap keretében a fellebbezők úgy vélik, a Közszolgálati Törvényszék ítéletét téves jogalkalmazásra alapította, amennyiben a megtámadott ítélet 118. pontjában azzal az indokkal utasította el az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére és a 2004. április 28‑i határozatra vonatkozó jogellenességi kifogásokat, hogy ez utóbbiak nem sértették meg az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás célkitűzéseit és a határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó minimumkövetelményeit.

55      Ez a jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a keretmegállapodást végrehajtó 1999/70 irányelvre lehet‑e – és ha igen, milyen feltételekkel – hivatkozni az intézményeket terhelő olyan kötelezettség fennállásának vagy hatályának megállapítása céljából, amely önmagában is alkalmas az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke és a 2004. április 28‑i határozat – amelyeket a megtámadott egyedi határozatok alapjaként lehet felfogni – amiatti jogellenességére vonatkozó kifogás megalapozására, hogy megakadályozzák a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságot abban, hogy határozatlan időre szóló szerződéssé alakítson át állandó feladatok folyamatos ellátására irányuló, egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseket.

56      E tekintetben le kell szögezni, hogy bár az 1999/70 irányelvnek a keretmegállapodást végrehajtó rendelkezései önmagukban nem keletkeztethetnek kötelezettségeket a Tanács és a Bizottság számára a jogalkotói vagy döntéshozatali hatáskörüknek az Európai Közösségek és az alkalmazottaik közötti viszony szabályozása céljából történő gyakorlása keretében, továbbá önmagukban nem alapozhatnak meg jogellenességi kifogást sem az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére vagy a 2004. április 28‑i határozatra vonatkozóan (lásd a fenti 52. pontot), azonban az ezen irányelv által előírt vagy abból következő szabályokra vagy elvekre hivatkozni lehet ezen intézményekkel szemben, ha e szabályok és elvek egyszerűen az EK‑Szerződés alapvető rendelkezései és az intézményekre közvetlenül alkalmazandó általános elvek konkrét kifejeződéseként jelennek meg (lásd a fenti 51. pontban hivatkozott Rinke‑ítélet 24–28. pontját). Egy jogközösségben ugyanis alapvető követelmény a jog egységes alkalmazása (a Bíróság C‑453/03., C‑11/04., C‑12/04. és C‑194/04. sz., ABNA és társai egyesített ügyekben 2005. december 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑10423. o.] 104. pontja), és minden jogalanyra vonatkozik a jogszerűség tiszteletben tartásának elve. Az intézmények tehát éppúgy kötelesek tiszteletben tartani az EK‑Szerződés rájuk vonatkozó rendelkezéseit és a rájuk vonatkozó általános jogelveket, mint minden más jogalany (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑8417. o.] 18–21. pontját és a Törvényszék T‑195/08. sz., Antwerpse Bouwwerken kontra Bizottság ügyben 2009. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑4439. o.] 55. pontját).

57      A fent említett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket és a 2004. április 28‑i határozatot – amennyire csak lehetséges – csak annyiban kell a közösségi jog egységes alkalmazásának szellemében és az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás céljaival és rendelkezéseivel összhangban értelmezni, amint azt a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 117. és 118. pontjában kimondta, amennyiben az említett célok és rendelkezések az EK‑Szerződés alapvető rendelkezései, és az intézményekre közvetlenül alkalmazandó általános elvek konkrét kifejeződéseként jelennek meg.

58      A jelen esetben, a megtámadott ítélet 122. és 123. pontjában a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy „a keretmegállapodás törekvése az [volt], hogy a munkavállalók helyzete elbizonytalanodásának megakadályozására hivatott bizonyos védelmi minimumkövetelmények előírásával szabályozási keretet adjon a munkavállalók kárára történő visszaélések lehetséges forrásának minősülő munkaviszonyfajta, az egymást követő [határozott idejű] munkaszerződések igénybevételének”, és hogy „a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának kifejezetten „az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása” a célja.

59      A joggal való visszaélés tilalmának elve, amelynek alapján senki nem hivatkozhat visszaélésszerűen a jogszabályokra, az általános jogelvek részét képezi, amelyek tiszteletben tartását a bíróság biztosítja (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑162/07. sz., Ampliscientifica és Amplifin ügyben 2008. május 22‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4019. o.] 27., 30. és 32. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T‑271/04. sz., Citymo kontra Bizottság ügyben 2007. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑1375. o.] 107. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

60      Meg kell állapítani továbbá, hogy az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozására irányuló jogi keret létrehozása olyan célkitűzés, amelyet a közösségi jogalkotó elismert és támogatott az 1999/70 irányelvben. Az e területen történő joggal való visszaélés üldözése továbbá megfelel az alapvető szociális jogokat, például az 1961. október 18‑án Torinóban aláírt Európai Szociális Chartában, valamint az 1989. évi, a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartában meghatározott jogokat szem előtt tartó Közösség és tagállamok által az EK 136. cikkben maguk elé tűzött céloknak, amelyek között szerepel a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítása, valamint a megfelelő szociális védelmük.

61      Ebből következik, hogy a jogalkotó – az őt az EK 283. cikk alapján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek megállapítása tekintetében megillető jogalkotó hatáskör gyakorolásakor – és a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság – az őt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezései által meghatározott keretek között megillető széles mérlegelési jogkör gyakorolásakor – köteles az Európai Közösségek és alkalmazottai közötti viszonyra irányadó szabályok elfogadásakor vagy alkalmazásakor megakadályozni az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazásából származó esetleges visszaéléseket, a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítására, valamint a megfelelő szociális védelmükre irányuló, az EK 136. cikkben előírt célkitűzéseknek megfelelően.

62      Annyiban tehát, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben ennek megfelelően azt állapította meg, hogy az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás céljai és minimumkövetelményei, pontosabban az 5. szakaszának 1. pontja a joggal való visszaélés tilalmát kimondó általános jogelv konkrét kifejeződése, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére és a 2004. április 28‑i határozatra vonatkozó jogellenességi kifogások érdemi vizsgálata során megalapozottan vizsgálta, hogy e cikket és e határozatot mennyiben lehet a keretmegállapodás célkitűzéseivel és minimumkövetelményeivel, valamint – végső soron – a joggal való visszaélés tilalmával összhangban értelmezni.

63      Következésképpen a Bizottság és a Tanács által ezzel szemben felhozott érveket mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

64      Meg kell még vizsgálni tehát, hogy – amint azt a fellebbezők állítják – téves jogalkalmazás volt‑e a Közszolgálati Törvényszék részéről, amikor a megtámadott ítélet 118. pontjában elutasította az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére és a 2004. április 28‑i határozatra vonatkozó jogellenességi kifogásokat, noha e cikk és e határozat értelmezése nem volt, vagy legalábbis nem lehetett összhangban az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás célkitűzéseivel és a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó minimumkövetelményeivel, mivel e cikk és határozat nem felelt meg az intézményeket jogalkotói vagy döntéshozatali hatáskörük gyakorlása során terhelő, a közszolgálatban az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélések megakadályozására irányuló kötelezettségnek.

65      Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a fellebbezők az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke és a 2004. április 28‑i határozat jogszerűségét – az EK 241. cikk szerinti jogellenességi kifogás előterjesztésével – a vitatott egyedi határozatok jogszerűségének megállapítására irányuló jogvita keretében vitatták, amely határozatokkal a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság a szerződéses kisegítő alkalmazottakra vonatkozóan megtagadta új munkaszerződések megkötését vagy a korábbi szerződések határozott idő helyett határozatlan időre történő meghosszabbítását. Márpedig az EK 241. cikk által biztosított azon lehetőség, hogy hivatkozni lehessen a megtámadott aktus jogi alapját képező valamely rendelet vagy általános hatályú aktus alkalmazhatatlanságára, nem keletkeztet önálló keresetindítási jogot, és kizárólag járulékosan alkalmazható. Önálló kereset indítására való jog hiányában az említett EK 241. cikkre nem lehet hivatkozni (a Bíróság 33/80. sz., Albini kontra Tanács és Bizottság ügyben 1981. július 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1981., 2141. o.] 17. pontja, és a 87/77., 130/77., 22/83., 9/84. és 10/84. sz., Salerno és társai kontra Bizottság és Tanács egyesített ügyekben 1985. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 2523. o.] 36. pontja; a Törvényszék T‑154/94. sz., CSF és CSME kontra Bizottság ügyben 1996. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑1377. o.] 16. pontja). Ebből az következik, hogy a jelen fellebbezési jogalap csak arra a kérdésre vonatkozhat, hogy a Közszolgálati Törvényszék megtámadott ítélete tartalmaz‑e téves jogalkalmazást, amikor kimondja, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke és a 2004. április 28‑i határozat nem sérti a Tanácsot és a Bizottságot jogalkotói vagy döntéshozói hatáskörük gyakorlásának során terhelő, az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazása általi visszaélések megakadályozására irányuló kötelezettséget azzal, hogy nem kötelezték a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságot arra, hogy állandó feladatok tartós ellátására kötött, határozott idejű munkaszerződések egymást követő meghosszabbítása helyett határozatlan idejű szerződéseket kössön.

66      E tekintetben ki kell emelni, hogy bár a jogalkotó köteles hatékonyan megelőzni, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság visszaélésszerűen alkalmazzon egymást követően határozott idejű munkaszerződéseket, az EK 249. cikk második bekezdése alapján teljes szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy az e szempontból legmegfelelőbb formákat és eszközöket megválassza. Az 1999/70 irányelvnek az ítélkezési gyakorlat által értelmezett rendelkezéseiből tehát az következik, hogy az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozására irányuló kötelezettség többféleképpen, többek között olyan intézkedések meghozatala által teljesíthető, amelyek vagy előírják, hogy az ilyen szerződések és munkaviszonyok meghosszabbítását objektív okoknak kell igazolniuk, vagy korlátozzák a határozatlan idejű, egymást követően alkalmazott munkaszerződések és munkaviszonyok maximális összes időtartamát, vagy az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújíthatóságának számát. A Bíróság viszont kimondta, hogy ezen kötelezettség tiszteletben tartása nem követeli meg a határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejűvé való átalakításának előírását, legalábbis akkor, ha a kérdéses szabályozás tartalmaz a határozott idejű szerződések egymást követő, visszaélésszerű alkalmazásának hatékony megakadályozására hivatott intézkedéseket, valamint az e visszaélést megfelelően szankcionáló intézkedéseket, és megszünteti az érdekelt által elszenvedett káros következményeket (ebben az értelemben lásd analógia útján a Bíróság C‑212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑6091. o.] 91. és 102. pontját, és C‑53/04. sz., Marrosu és Sardino ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7213. o.] 47. és 53. pontját).

67      Az alábbi 77–86. pontból mindazonáltal az következik, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek az ideiglenes alkalmazotti, kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződések megkötését vagy meghosszabbítását szabályozó rendelkezései megtiltják a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság számára, hogy olyan egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseket kössön, amelyek tárgya állandó feladatok tartós ellátása. Az alábbi 87. pontból továbbá az következik, hogy amennyiben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság állandó feladatok tartós ellátására egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseket kötött, ez a visszaélés orvosolható, és az érdekelt által elszenvedett káros következmények az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseinek megfelelően a munkaszerződés átalakítása által megszüntethetők, ami különösen az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű szerződéssé történő átalakítását jelentheti.

68      Ezért a Közszolgálati Törvényszék megtámadott ítélete, a fellebbezők állításával ellentétben, nem tartalmaz téves jogalkalmazást, amikor kimondja, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke és a 2004. április 28‑i határozat nem sérti a Tanács és a Bizottság azon kötelezettségét, hogy hatékonyan megelőzze és szankcionálja az állandó feladatok tartós ellátására irányuló, határozott idejű munkaszerződéseknek a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság általi egymást követő alkalmazásából származó esetleges visszaéléseket.

69      Következésképpen a harmadik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik jogalapról

70      A negyedik jogalap keretében a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Közszolgálati Törvényszék ítélete téves jogalkalmazást tartalmaz, amennyiben elutasította az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére vonatkozó, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogellenességi kifogást, tekintettel arra, hogy a 723/2004 rendelet (36) preambulumbekezdésében található indokolás elegendő a kisegítő szerződéses alkalmazottak új kategóriájának létrehozásával elérni kívánt célkitűzés igazolására, valamint tekintettel arra, hogy külön indokolás nem szükséges, amennyiben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek a 3b. cikkével – amelyet a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjával összefüggésben kell értelmezni – összefüggésben értelmezett 88. cikke nem sérti a keretmegállapodás célkitűzéseit és a határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó minimumkövetelményeit.

71      Figyelemmel arra, hogy a fellebbezők kifogásolják, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság megtagadta, hogy új munkaszerződéseket kössön velük, vagy korábbi munkaszerződéseiket határozatlan időre meghosszabbítsa, megállapítandó, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikk indokolásának hiányára alapított jogellenességi kifogásukkal a fellebbezők azt róják fel, hogy a jogalkotó nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyekre tekintettel nem írta elő általános kötelezettségként a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság számára az állandó feladatok tartós ellátására irányuló egymást követően alkalmazott határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű szerződéssé történő átalakítását.

72      E jogellenességi kifogás elutasításának alátámasztása végett a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 141. pontjában rámutatott, hogy a jelen ügyben külön indokolás már csak azért sem szükséges, mivel – amint az a megtámadott ítélet 134. pontjában megállapítást nyert – az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke nem sérti a keretmegállapodás célkitűzéseit és a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó minimumkövetelményeit.

73      Ha a negyedik fellebbezési jogalap úgy értelmezhető, hogy az lényegében arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék megtámadott ítélete téves jogalkalmazást tartalmaz, mivel nem mondta ki, hogy a jogalkotó az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség alapján köteles volt kifejteni azokat az indokokat, amelyekre tekintettel nem írta elő általános kötelezettségként a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság számára az állandó feladatok tartós ellátására irányuló, egymást követően alkalmazott határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű szerződéssé történő átalakítását, kiemelendő, hogy – amint az a fenti 67. pontból kitűnik – a Közszolgálati Törvényszék joggal állapította meg a megtámadott ítélet 134. pontjában lényegében azt, hogy a jogalkotó nem volt köteles az említett tilalom előírására, mivel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezései lehetővé teszik az állandó feladatok tartós ellátására irányuló, határozott idejű munkaszerződéseknek a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság általi egymást követő alkalmazásából származó esetleges visszaélések hatékony megelőzését és szankcionálását, illetve e rendelkezések adott esetben azt is eredményezhetik, hogy e munkaszerződéseket határozatlan idejűvé alakítják. Tehát a Közszolgálati Törvényszék szintén jogosan mondta ki a megtámadott ítélet 141. és 142. pontjában, hogy a jogalkotó nem volt köteles kifejteni azokat az indokokat, amelyekre tekintettel nem írta elő a szóban forgó általános kötelezettséget.

74      Következésképpen a fellebbezés negyedik jogalapját, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

 Az ötödik jogalapról

75      Az ötödik jogalap keretében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Közszolgálati Törvényszék megtámadott ítéletének indokolása több helyen is téves jogalkalmazást tartalmaz, amely indokolás elutasította a vitatott egyedi határozatok jogszerűségét közvetlenül kétségbe vonó kifogásokat, amely határozatokban a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság megtagadta, hogy új munkaszerződéseket kössön a fellebbezőkkel, vagy korábbi szerződéseiket határozatlan időre meghosszabbítsa.

76      A fellebbezők által az ötödik jogalap keretében hivatkozott kifogások megválaszolása érdekében fel kell idézni és pontosítani kell a közszolgálatban alkalmazott munkaszerződéseknek a személyzeti szabályzatban vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben szereplő különbözői típusai fogalmát és jellemzőit.

77      Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a személyzeti szabályzat 1a. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „valamely intézmény […] állományában létrehozott beosztás” fogalom kizárólag a költségvetésben kifejezetten „állandóként” megjelölt, vagy hasonló megnevezéssel szereplő állásokat foglalja magában (a Bíróság 18/63. sz., Schmitz kontra EGK ügyben 1964. március 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1964., 163. o.] 192. pontja, és a Törvényszék T‑137/99. és T‑18/00. sz., Martinez Paramo és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑A‑119. o. és II‑639. o.] 96. pontja). Minden más, ezzel ellenétes értelmezés jelentősen megnövelné a költségvetési hatóság által engedélyezett állandó állások számát, megkérdőjelezve ezzel mind ez utóbbi hatáskörét, mind szándékait (a fent hivatkozott Schmitz kontra EGK ítélet 192. pontja).

78      Továbbá, a személyzeti szabályzat 1a. cikke (1) bekezdésének és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2–5. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy az intézményeknél fennálló állandó beosztásokat főszabály szerint tisztviselőknek kell betölteniük, ezért csak kivételképpen lehetséges, hogy ilyen beosztásokat szerződéses alkalmazottak töltsenek be.

79      Így, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének b) és d) pontjában kifejezetten szerepel, hogy állandó beosztás betölthető ideiglenes alkalmazott alkalmazásával, azonban azt is leszögezi, hogy ez csak ideiglenesen történhet. Továbbá, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének második bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes alkalmazottak munkaszerződése legfeljebb négy évre szólhat, és egy alkalommal, legfeljebb két évvel hosszabbítható meg. Ezen időszak végén ideiglenes alkalmazotti munkaviszonyuk kötelezően megszűnik, vagy úgy, hogy a munkaviszonyuk megszűnik, vagy úgy, hogy a személyzeti szabályzat feltételeivel összhangban tisztviselőkké nevezik ki őket. Ennek az azon elv alóli kivételnek, mely szerint az állandó beosztásokat tisztviselők kinevezése útján kell betölteni, csak az adott esetben fennálló szolgálati érdek érvényesítése lehet a célja (lásd ebben az értelemben a Bíróság 341/85., 251/86., 258/86., 259/86., 262/86., 266/86., 222/87. és 232/87. sz., Van der Stijl és Cullington kontra Bizottság ügyben 1989. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1989., 511. o.] 28. és 33. pontját). Továbbá csak akkor alkalmazható, ha az intézmény rendelkezik betöltetlen, a költségvetésben előirányzott állandó álláshellyel (a fenti 77. pontban hivatkozott Martinez Paramo és társai kontra Bizottság ügyben hozott 97. pontja).

80      Ezenkívül, bár az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3. cikkének b) pontjában és 3b. cikke első bekezdésének b) pontjában az szerepel, hogy bizonyos állandó beosztásban lévő tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak helyettesítésére kisegítő alkalmazottakat és kisegítő szerződéses alkalmazottakat lehet alkalmazni a tisztviselők intézményen belüli ideiglenes beosztásba helyezése lehetőségeinek megvizsgálása után, az 51., 53. és 88. cikke egyrészt pontosítja, hogy ezen alkalmazottak munkaszerződéseit határozott időre szólóan kell megkötni, másrészt egyidejűleg korlátozza a munkaszerződés meghosszabbításának lehetőségeit, valamint ezen alkalmazás tényleges időtartamát. Ezáltal az említett alkalmazás átmeneti jelleget ölt, ami meg is felel a tárgyának, a feladataikat ideiglenesen ellátni képtelen véglegesített, vagy még nem véglegesített tisztviselők helyettesítésének (lásd ebben az értelemben a Bíróság 17/78. sz., Deshormes kontra Bizottság ügyben 1979. február 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1979., 189. o.] 37. pontját).

81      A költségvetés egyes intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt és a költségvetési hatóságok által ideiglenesnek minősített beosztásokat az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja és 9. cikke értelmében ideiglenes alkalmazottakkal kell betölteni. Mivel ezek a beosztások szerepelnek a beosztásjegyzékben, állandó és meghatározott közszolgálati feladatokhoz kapcsolódnak, amelyek azonban a költségvetési hatóság döntése miatt nem felelnek meg az „állandó beosztás” fenti 77. pontban meghatározott fogalmának, amely beosztást rendeltetése szerint tisztviselő alkalmazásával kell betölteni a fenti 78. pontban kifejtett elvnek megfelelően. Lehetséges tehát úgy rendelkezni, hogy az ilyen beosztásokra vonatkozó munkaszerződések az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének megfelelően, határozatlan időre is megköthetők. Ha a munkaszerződést határozott időre kötötték, csak határozott időre és legfeljebb egyszer hosszabbítható meg, minden további meghosszabbítás esetén határozatlan időre szólóvá válik.

82      Végezetül, ami a nem a költségvetés adott intézményre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt beosztásokat illeti, amelyek esetében az alkalmazottak fizetését az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3. cikkének és 79. cikke (1) bekezdésének megfelelően az adott intézményre vonatkozó költségvetési szakaszban erre a célra elkülönített teljes előirányzatokból fizetik, e beosztások nem állandó és meghatározott közszolgálati feladatokhoz kapcsolódnak, következésképpen nem felelnek meg az „állandó beosztás” fenti 77. pontban meghatározott fogalmának, valamint az ideiglenes beosztás fenti 81. pontban meghatározott fogalmának sem. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek a 723/2004 rendeletben szereplő új rendelkezéseit megelőzően ezeket a beosztásokat az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3. cikke alapján kisegítő alkalmazottakkal kellett betölteni. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 52. cikke értelmében 2006. december 31. után nem alkalmazhatók új kisegítő alkalmazottak, illetve a korábban kisegítő alkalmazottak alkalmazásával betöltött, nem állandó és nem ideiglenes beosztások az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke (1) bekezdésének és 3b. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében szerződéses alkalmazottakkal, vagy kisegítő feladatokat ellátó szerződéses alkalmazottakkal töltendők be.

83      Az Európai Unión belüli, valamely intézményhez tartozó nem állandó, és nem ideiglenes beosztások esetében meg kell különböztetni a fizikai vagy adminisztratív kisegítő-szolgáltató feladatok elvégzésére irányuló, illetve a másfajta feladatok elvégzésére irányuló beosztásokat. Az első csoportot szerződéses alkalmazottakkal kell betölteni az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikkének a) pontja alapján, míg a másodikat kisegítő feladatokat végző szerződéses alkalmazottakkal az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében. Ez utóbbi típusú beosztások, amelyeket rendeltetésük szerint kisegítő feladatokat végző szerződéses alkalmazottakkal kell betölteni, főszabály szerint jellegüknél fogva átmeneti beosztások, mivel az érintett intézmény átmeneti jellegű vagy sürgős igényt kielégítő, de azonnal betölthető megfelelő költségvetési beosztáshoz nem társítható vagy egyértelműen nem meghatározott feladataihoz kapcsolódnak (lásd ebben az értelemben, analógia útján a Bíróság fenti 80. pontban hivatkozott Deshormes kontra Bizottság ítéletének 37. pontját; a 106/80. sz., Fournier kontra Bizottság ügyben 1981. november 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2759. o.] 9. pontját, valamint a 225/81. és 241/81. sz., Toledano Laredo és Garilli kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1983., 347. o.] 6. pontját).

84      Az előírások értelmében a kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződéseket – már csak természetükből fakadóan is – határozott időtartamra kell kötni. Továbbá, az ilyen szerződések meghosszabbításának lehetőségei, csakúgy mint az ilyen alkalmazás tényleges lehetséges időtartama, korlátozottak.

85      Ezzel szemben a nem állandó, és nem ideiglenes beosztások, amelyeket az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikkének a) pontja értelmében szerződéses alkalmazottakkal kell betölteni, jellegüknél fogva nem átmeneti beosztások, mivel az érintett intézmény fizikai vagy adminisztratív kisegítő-szolgáltató feladataihoz kapcsolódnak, amelyek lehetnek állandó jellegűek és pontosan meghatározottak, amint az az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikkének (3) bekezdéséből következik. Tehát bár az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 85. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződéses alkalmazottak szerződéseit határozott időre kötik, e norma azt is előírja, hogy a határozott idejű szerződéssel történő alkalmazás teljes időtartama nem haladhatja meg a tíz évet, valamint – az adott esettől függően – egy vagy több meghosszabbítást követően az említett szerződés csak határozatlan időre hosszabbítható meg.

86      A fenti megfontolásokból következően a kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződések fő jellemzője időbeni átmenetiségük, ami megfelel e szerződések azon céljának, hogy a jellegüknél fogva vagy véglegesített tisztviselő hiányában átmeneti feladatokat alkalmi munkavállalók lássák el. A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság tehát nem használhatja az említett szabályozást arra, hogy a fenti 77. pontban meghatározott értelemben vett „állandó beosztáshoz”, illetve a költségvetés egyes intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt és a költségvetési hatóságok által ideiglenesnek minősített beosztáshoz (lásd a fenti 81. pontot) kapcsolódó feladatokat, vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke a) pontjának értelmében vett fizikai vagy adminisztratív kisegítő-szolgáltató feladatoknak megfelelő feladatokat hosszú időn keresztül kisegítő szerződéses alkalmazottakra bízza, akik így rendellenesen lennének alkalmazva, és hosszú időn keresztül bizonytalan helyzetben lennének (lásd ebben az értelemben, analógia útján a Bíróság fenti 80. pontban hivatkozott Deshormes kontra Bizottság ítéletének 37. és 38. pontját, valamint a 43/84. sz., Maag kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 2581. o.] 18. és 19. pontját). Az ilyen alkalmazás ugyanis sértené a joggal való visszaélés tilalmának elvét, amelynek érvényesülnie kell a közszolgálatban, amikor a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseket köt (a fenti 71. és azt követő pontok). Az említett szabályozás a közszolgálat területére vonatkozó egyenlő bánásmód elvével is ellentétes volna (a Bíróság C‑227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑6767. o.] 63. pontja és C‑71/07. P. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑5887. o.] 50. pontja), mely szerint az objektív szempontból azonos helyzetben vagy körülmények között lévő alkalmazottakra azonos szabályokat kell alkalmazni.

87      Az ellentétes lenne személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseivel, ha a személyzeti szabályzat 1a. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tisztviselővé lehetne minősíteni az egyéb alkalmazottakat pusztán amiatt, hogy hosszú időn keresztül a fenti 77. pontban meghatározott értelemben vett „állandó beosztáshoz” kapcsolódó feladatokat láttak el, annak azonban semmi akadálya nincs, hogy tekintettel az alkalmazott által ellátott feladatokra és a ténybeli körülményekre, a bíróság, amelynek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 117. cikke és a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott keresetet kell elbírálnia, jogszerűen ideiglenes alkalmazotti szerződésnek minősítse a formailag kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződésként megjelenő azon munkaszerződéseket, amelyek keretében az alkalmazott ténylegesen állandó beosztáshoz kapcsolódó feladatokat (lásd ebben az értelemben a fenti 80. pontban hivatkozott Deshormes kontra Bizottság ítélet 44–53. pontját), vagy a költségvetés egyes intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt és a költségvetési hatóságok által ideiglenesnek minősített beosztáshoz kapcsolódó feladatokat (lásd a fenti 81. pontot) látott el. Ugyancsak nincs akadálya annak, hogy tekintettel az alkalmazott által ellátott feladatokra és a ténybeli körülményekre, a bíróság jogszerűen az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazotti szerződésnek minősítse a formailag az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikke szerinti kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződésként megjelenő munkaszerződést, amelynek keretében az alkalmazott ténylegesen az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikkének a) pontja szerinti fizikai vagy adminisztratív kisegítő-szolgáltató feladatokat látott el. Ez utóbbi esetben felmerülhet az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseknek a ténylegesen az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) vagy c) pontja szerinti ideiglenes alkalmazotti, vagy az említett alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazotti, határozatlan idejű szerződéssé az alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének vagy 85. cikkének rendelkezései alapján történő esetleges átminősítésének kérdése is.

88      Ennek feltétele azonban, hogy az érintett alkalmazott előzőleg kérelmet nyújtson be a munkaszerződések megkötésére jogosult hatósághoz, egyrészt aziránt, hogy a formailag kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti, vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időt ismerjék el számára ideiglenes alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időként, vagy hogy a formailag ideiglenes alkalmazotti, kisegítő alkalmazotti vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időt ismerjék el számára szerződéses alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időként, másrészt hogy az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseit minősítsék át ténylegesen az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) vagy c) pontja szerinti ideiglenes alkalmazotti, vagy az ezen alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazotti, határozatlan idejű szerződéssé az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének, vagy 85. cikkének rendelkezései alapján. Az érintett alkalmazottnak kell továbbá bizonyítania egyrészt azt, hogy az általa ténylegesen ellátott feladatokhoz kapcsolódó beosztások abban az időszakban a költségvetés adott intézményekre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben szerepeltek, és betölthetők voltak, másrészt hogy az általa kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti, vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti minőségben végzett feladatok állandó és meghatározott közszolgálati feladatoknak (lásd ebben az értelemben a fenti 83. pontban hivatkozott Toledano Laredo és Garilli kontra Bizottság ítélet 7. és 12. pontját), vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikkének a) pontja szerinti fizikai vagy adminisztratív kisegítő-szolgáltató feladatoknak feleltek meg. Mivel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek között semmilyen rendelkezés nem található a bizonyítás gyakorlati szabályait illetően, az érintett alkalmazott felhasználhat a bizonyításhoz bármilyen arra utaló elemet, hogy állandó és meghatározott közszolgálati feladatokat (a fenti 83. pontban hivatkozott Toledano Laredo és Garilli kontra Bizottság ítélet 13. pontja), vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikkének a) pontja szerinti fizikai vagy adminisztratív kisegítő-szolgáltató feladatokat látott el. Ugyancsak az érintett alkalmazottnak kell – bármilyen eszközzel – bizonyítania, hogy esetében teljesülnek a határozott idejű munkaszerződés határozatlan idejű munkaszerződéssé történő átalakításának az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésében, vagy 85. cikkében foglalt feltételei.

89      A fellebbezők által az ötödik jogalap keretében emelt kifogásokat a fent ismertetett jogi háttérre figyelemmel kell megválaszolni.

90      Először az ötödik fellebbezési jogalap keretében azzal szemben emelt kifogásokat kell megválaszolni, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben elutasította az F‑8/08. sz. ügy felperese által azon egyedi határozattal szemben benyújtott panaszt, amely az új kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződésének időtartamát 2008. december 15‑ig szólóan korlátozta.

91      Azzal kapcsolatban, hogy a fellebbezők lényegében azt kifogásolják, hogy a Közszolgálati Törvényszék a vitatott határozat jogszerűségének vizsgálata során nem tekintett el a 2004. április 28‑i határozatból következő hatéves szabály alkalmazásától amiatt, hogy az jogellenesen korlátozta a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság azon lehetőségét, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkében szereplő teljes időtartamra kösse meg az új kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződést, meg kell jegyezni, hogy – amint az a megtámadott ítélet 54. pontjából kitűnik – az F‑8/08. sz. ügy felperese azt kifogásolta, hogy a Bizottság megfosztotta őt azon lehetőségtől, hogy határozatlan idejű szerződéssel és valós előmeneteli kilátásokkal rendelkezzen, mivel a vitatott határozattal mindössze egy határozott időre szóló, 2008. december 15‑én lejáró új kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződést ajánlott fel neki. Továbbá, a megtámadott ítélet 41–57. pontjából nem következik, hogy az F‑8/08. sz. ügy felperese a 2004. április 28‑i határozatból következő hatéves szabály ellen jogellenességi kifogást emelt amiatt, hogy e szabály alkalmazása korlátozta a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság azon lehetőségét, hogy az új kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződést az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkében szereplő teljes időtartamra kösse meg. Következésképpen a fellebbezők az ötödik jogalap keretében nem hivatkozhatnak eredményesen arra, hogy a Közszolgálati Törvényszék ítélete téves jogalkalmazást tartalmaz, mivel nem határozott arról, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére tekintettel jogszerű‑e a 2004. április 28‑i határozatból következő hatéves szabály.

92      Egyébiránt, a fellebbezők azon kifogásával kapcsolatban, hogy Közszolgálati Törvényszék nem állapította meg a vitatott határozat indokolásának hiányát az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére vonatkozóan, kiemelendő, hogy amint azt beadványaikban a fellebbezők maguk is elismerik, az F‑8/08. sz. ügy felperese új kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződésének hatálya a 2004. április 28‑i határozatból következő hatéves szabály alapján 2008. december 15‑ig szólóan volt korlátozva. Márpedig a Közszolgálati Törvényszéknek nem volt feladata annak vizsgálata, hogy az adott esetben nem kellett volna‑e eltekinteni az említett szabály alkalmazásától amiatt, hogy az korlátozta a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság azon lehetőségét, hogy az új kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződést az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkében szereplő teljes időtartamra kösse meg.

93      Végül azon kifogást illetően, hogy a Közszolgálati Törvényszék a hozzá benyújtott összes munkaszerződésben és kiegészítő megállapodásban nem vizsgálta, hogy az F‑8/08. sz. ügy felperese a Bizottság rendes tevékenységéhez kapcsolódó állandó feladatokat látott‑e el, kiemelendő, hogy a fenti 88. pontban tárgyalt elveknek megfelelően az említett felperesnek kell arra irányuló kérelmet benyújtania, hogy a formailag kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időt elismerjék számára ideiglenes alkalmazottként vagy szerződéses alkalmazottként megszerzett szolgálati időként, és neki kell bármilyen eszközzel azt bizonyítania, hogy esetében teljesül az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseinek határozatlan idejű szerződéssé történő átalakítására vonatkozó összes feltétel. Márpedig a Közszolgálati Törvényszéknek a megtámadott ítélet 144. pontjában szereplő megállapításaiból kitűnik, hogy a jelen esetben nem ez volt a helyzet. Továbbá amint arra a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 77. és 144. pontjában helyesen emlékeztetett, nem volt feladata, hogy a keresetlevél mellékleteiben megkeresse és azonosítsa a keresetlevél hiányosságait pótolni képes elemeket, mivel a mellékleteknek pusztán bizonyító és kisegítő szerepük van (a Törvényszék T‑333/99. sz., X kontra EKB ügyben 2001. október 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑3021. o.] 190. pontja, T‑31/99. sz., ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1881. o.] 113. pontja és T‑345/05. sz., Mote kontra Parlament ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2849. o.] 75. pontja). Következésképpen a fellebbezők kifogásai megalapozatlanok.

94      Másodsorban, együttesen kell megválaszolni az ötödik fellebbezési jogalap keretében azzal szemben felhozott kifogásokat, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben elutasította az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – által az alkalmazásuk feltételeit megállapító egyedi határozatokkal szemben amiatt benyújtott kifogásokat, hogy e határozatok az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke és a 2004. április 28‑i határozatból fakadó hatéves szabály alapján korlátozták munkaszerződéseik időtartamát, és/vagy elutasították a munkaszerződéseik határozatlan időre történő meghosszabbítására irányuló kérelmeiket.

95      Azzal kapcsolatban, hogy a fellebbezők lényegében azt kifogásolják, hogy a Közszolgálati Törvényszék megsértette az EK 235. cikket, mivel a megtámadott ítélet 148. pontjában általános elvek vagy a keretmegállapodásnak a határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó minimumkövetelményei alapján nem hivatkozott hiányzó vagy elégtelen indokolásra azon határozatok esetében, amelyekkel a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság megtagadta a fellebbezőkkel szemben új munkaszerződések kötését vagy a korábbi, kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződéseik határozatlan időre történő meghosszabbítását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikke és a 2004. április 28‑i határozatból következő hatéves szabály által rögzített korlátozásokra tekintettel, emlékeztetni kell arra, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, csakúgy mint a 2004. április 28‑i határozat, megfelelnek a joggal való visszaélés tilalmából eredő követelményeknek, amely tilalom alkalmazandó az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseknek a közszolgálatban való igénybevételére (a fenti 67. pont), mivel e cikk és e határozat lehetővé teszi az állandó feladatok tartós ellátására kötött, egymást követő, határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű igénybevételének hatékony megakadályozását és az ilyen visszaélés megfelelő szankcionálását az érdekelt által elszenvedett káros következményeket is megszüntetve. Ezért határozott idejű munkaszerződések egymást követő igénybevétele esetén a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság nem köteles másként megindokolni új munkaszerződés kötésének megtagadását vagy a korábbi munkaszerződés határozatlan időre történő meghosszabbítását, mint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek releváns rendelkezéseire, és adott esetben a 2004. április 28‑i határozatra való utalással. Következésképpen a fellebbezők nem róhatják fel a Közszolgálati Törvényszéknek, hogy az nem hivatkozott hiányzó vagy elégtelen indokolásra azon határozatok esetében, amelyekkel a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság megtagadta az F‑134/07. sz. ügy felpereseitől – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – új munkaszerződések kötését vagy korábbi munkaszerződéseik határozatlan időre történő meghosszabbítását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkében és a 2004. április 28‑i határozatban erre vonatkozóan a joggal való visszaélés tilalmának elvére tekintettel előírt korlátozásokra figyelemmel, amely elvet alkalmazni kell az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseknek a közszolgálatban való igénybevételére.

96      Továbbá, azzal kapcsolatban, hogy a jelen kifogást úgy kellene-e értelmezni, hogy a Közszolgálati Törvényszék jogellenesen nem vette figyelembe, hogy az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – kisegítő alkalmazottként, szerződéses alkalmazottként vagy kisegítő szerződéses alkalmazottként állandó közszolgálati feladatokat, vagy kisegítő szerződéses alkalmazottként az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikkének (1) bekezdése szerinti adminisztratív kisegítő-szolgáltató feladatokat végeztek, a fentebb kifejtettekből az következik, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek keretében a fellebbezők által állított joggal való visszaélés szankciója az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseiknek a szolgálati idejük alatt általuk ténylegesen végzett feladatokra és e szolgálati idő tartamát figyelembe vevő átminősítése. Ennek feltétele a felperesek részéről annak bizonyítása, hogy esetükben az ilyen átminősítés összes feltétele teljesül (lásd a fenti 88. pontot). A jelen ügyben sem a megtámadott ítéletből, sem az ötödik jogalapból nem következik, hogy a fellebbezők egyrészt kérelmezték, hogy a formailag kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződésük keretében megszerzett szolgálati időt ismerjék el számukra ideiglenes alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időként, vagy hogy a formailag kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időt ismerjék el számukra szerződéses alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időként, másrészt kérték az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdése vagy 85. cikke rendelkezéseinek a magukra történő alkalmazását az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseik határozott idejű szerződésekké történő átalakítása végett, illetve e kérelem alátámasztására előterjesztették az e tekintetben szükséges bizonyítékokat.

97      Következésképpen az ötödik jogalapot el kell utasítani.

98      A fenti megfontolások összességéből következően a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben az az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – által a panaszaikat elutasító határozatok ellen benyújtott kérelmek tárgyában való határozathozatal okafogyottságát állapítja meg.

99      A fellebbezést ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A megtámadott ítélet részleges hatályon kívül helyezésének következményeiről

100    A Bíróság Alapokmánya I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, a Közszolgálati Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Törvényszék a jogvitát érdemben maga döntheti el, amennyiben a per állása azt lehetővé teszi. A jelen esetben ez a helyzet az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – által a panaszaikat elutasító határozatok ellen benyújtott kérelmek tárgyában (lásd a fenti 44. és 98. pontot).

101    Az iratokból következik, hogy az F‑134/07. sz. ügy felpereseinek – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – panaszait elutasító kifejezett határozatok olyan ténybeli és jogi kérdések tekintetében foglalnak kifejezetten állást, amelyek a vitatott egyedi határozatokban nem lettek vizsgálva. Az adminisztráció ugyanis – a panaszokban emelt jogellenességi kifogások megválaszolása végett – ezekben a határozatokban foglalt állást először a vitatott egyedi határozatoknak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekre és a 2004. április 28‑i határozatra tekintettel való jogszerűségéről, valamint a keretmegállapodás 1999/70 irányelvvel végrehajtott rendelkezéseinek a Bizottság és az érintett fellebbezők között fennálló munkaviszonyokra való alkalmazhatatlanságáról. Avégett tehát, hogy vitathassák e megállapítások megalapozottságát, az érintett fellebbezőknek érdekük fűződött a panaszaikat elutasító határozatok megsemmisítésének kimondásához.

102    Mindazonáltal megjegyzendő, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben az érdekelt felperesek által mind a panaszaikat elutasító határozatok megsemmisítése, mind a vitatott egyedi határozatok megsemmisítése iránti kérelmeik alátámasztására első fokon hivatkozott összes jogalapról és kifogásról együttesen határozott. Továbbá, a jelen ítélettel elutasításra került a fellebbezési jogalapok annak vitatására irányuló része, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben elutasította ezeket a jogalapokat és kifogásokat.

103    Azok az indokok, amelyek a megtámadott ítéletben igazolták az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – által hivatkozott jogalapok és kifogások elutasítását, vagy amelyek alapján a jelen ítélettel a Törvényszék helybenhagyja ugyanezen jogalapoknak és kifogásoknak a Közszolgálati Törvényszék általi elutasítását, amennyiben azok a vitatott egyedi határozatok ellen irányultak, igazolják az említett jogalapok és kifogásoknak elutasítását a felperesek panaszait elutasító határozatok ellen irányuló részükben.

104    Következésképpen az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – által benyújtott keresetet el kell utasítani a felperesek panaszait elutasító határozatok megsemmisítésére irányuló részében.

 A költségekről

105    Az eljárási szabályzat 148. cikkének első bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozott, és a Törvényszék maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a költségekről is határoz.

106    Ugyanezen szabályzat 87. cikke 2. §‑ának első bekezdése értelmében – amely az e szabályzat 144. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

107    A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság és a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeik, valamint a Bizottság és a Tanács részéről a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletét hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben az az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – által a panaszaikat elutasító határozatok ellen benyújtott kérelmek tárgyában való határozathozatal okafogyottságát állapítja meg.

2)      A Törvényszék a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Törvényszék az F‑134/07. sz. ügy felperesei – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – által benyújtott keresetet elutasítja a felperesek panaszait elutasító határozatok megsemmisítésére irányuló részében.

4)      A Törvényszék Vahan Adjemiant és az Európai Bizottság 175 alkalmazottját és volt alkalmazottját – akiknek neve a mellékletben van feltüntetve – kötelezi a saját költségeik, valamint az Európai Unió Bizottsága és Tanácsa részéről a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jaeger Pelikánová Truchot

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. szeptember 21‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Melléklet

Matteo Ambietti (lakóhelye: Gallarate [Olaszország]),

Elisabetta Avanti (lakóhelye: Vedano Olona [Olaszország]),

Daniela Baiguera (lakóhelye: Cadrezzate [Olaszország]),

Douglas James Beare (lakóhelye: Azzale [Olaszország]),

Valentina Benzi (lakóhelye: Varese [Olaszország]),

Maria Nicoletta Berta (lakóhelye: Buguggiate [Olaszország]),

Conrad Bielsky (lakóhelye: Ispra [Olaszország]),

Maria Bielza Diaz‑Caneja (lakóhelye: Ispra),

Roberta Bino (lakóhelye: Ispra),

Kristin Boettcher (lakóhelye: Ranco [Olaszország]),

Valeria Boschini (lakóhelye: Taino [Olaszország]),

Mounir Bouhifd (lakóhelye: Arolo di Leggiuno [Olaszország]),

Cristina Brovelli (lakóhelye: Ispra),

Daniela Brovelli (lakóhelye: Ranco),

Clementine Burnley (lakóhelye: Taino),

Daniela Buzica (lakóhelye: Ispra),

Giovanni Calderone (lakóhelye: Leggiuno [Olaszország]),

Marco Canonico (lakóhelye: Refrancore [Olaszország]),

Stefano Casalegno (lakóhelye: Angera [Olaszország]),

Javier Castro Jimenez (lakóhelye: Ispra),

Denise Cecconello (lakóhelye: Cocquio Trevisago [Olaszország]),

Francesca Cellina (lakóhelye: Varese),

Francesca Cenci (lakóhelye: Travedona Monate [Olaszország]),

Laura Cerotti (lakóhelye: Dairago [Olaszország]),

Houtai Choumane (lakóhelye: Laveno [Olaszország]),

Graziella Cimino Reale (lakóhelye: Guidonia Montecelio [Olaszország]),

Marco Clerici (lakóhelye: Legnano [Olaszország]),

Bruno Combal (lakóhelye: Besozzo [Olaszország]),

Costanza Giulia Conte (lakóhelye: Ispra),

Tatiana Conti (lakóhelye: Vedano Olona),

Domenica Cortellini (lakóhelye: Brebbia [Olaszország]),

Orna Cosgrove (lakóhelye: Varese),

Giulio Cotogno (lakóhelye: Rovellesca [Olaszország]),

Cristina Croera (lakóhelye: Taino),

Ana Maria Cruz Naranjo (lakóhelye: Cardana di Besozzo [Olaszország]),

Barbara Cuniberti (lakóhelye: Angera),

Bianca D’Alimonte (lakóhelye: Sesto Calende [Olaszország]),

Miranta Dandoulaki (lakóhelye: Athén [Görögország]),

Alexander De Meij (lakóhelye: Leggiuno),

Wim Decoen (lakóhelye: Brebbia),

Christiane Deflandre (lakóhelye: Travedona Monate),

Riccardo Del Torchio (lakóhelye: Gemonio [Olaszország]),

Elena Demicheli (lakóhelye: Sesto Calende),

Manuela Di Lorenzo (lakóhelye: Sangiano [Olaszország]),

Stefano Donadello (lakóhelye: Arsago Seprio [Olaszország]),

Anna Donato (lakóhelye: Taino),

Bruno Duarte De Matos E Sousa Pereira (lakóhelye: Ispra),

Sami Dufva (lakóhelye: Biandronno [Olaszország]),

Wesley Duke (lakóhelye: Gavirate [Olaszország]),

Diego Escudero Rodrigo (lakóhelye: Taino),

Claudio Forti (lakóhelye: Malgesso [Olaszország]),

Monica Gandini (lakóhelye: Buguggiate),

Aliki Georgakaki (lakóhelye: Alkmaar [Hollandia]),

Giovanni Giacomelli (lakóhelye: Laveno),

Alessandra Giallombardo (lakóhelye: Gavirate),

Nadia Giboni (lakóhelye: Brebbia),

Maria Giovanna Giordanelli (lakóhelye: Vergiate [Olaszország]),

Maria Giuseppina Grillo (lakóhelye: Sangiano),

Manuela Grossi (lakóhelye: Ranco),

Laurence Guy-Mikkelsen (lakóhelye: Angera),

Rachel Margaret Harvey‑Kelly (lakóhelye: Cardana di Besozzo),

Paul Hasenohr (lakóhelye: Arolo di Leggiuno),

Ulla Marjaana Helminen (lakóhelye: Laveno),

Gea Huykman (lakóhelye: Anna Paulowna [Hollandia]),

Elisabeth Marie Cecile Joossens (lakóhelye: Biandronno),

Lyudmila Kamburska (lakóhelye: Ranco),

Maria Cristina La Fortezza (lakóhelye: Arsago Seprio),

Debora Lacchin (lakóhelye: Brebbia),

Rafal Leszczyna (lakóhelye: Varese),

Amin Lievens (lakóhelye: Taino),

Silvia Loffelholz (lakóhelye: Gavirate),

Davide Lorenzini (lakóhelye: Varese),

Chiara Macchi (lakóhelye: Casalzuigno [Olaszország]),

Andrew John Edgar MacLean (lakóhelye: Varese),

Andrea Magistri (lakóhelye: Ispra),

Alessia Maineri (lakóhelye: Varese),

Simone Malfara (lakóhelye: Ispra),

Adriana Marino (lakóhelye: Taino),

Patrizia Masoin (lakóhelye: Brüsszel [Belgium]),

Matteo Mazzuccato (lakóhelye: Legnano),

Stefania Minervino (lakóhelye: Cittiglio [Olaszország]),

Eduardo Luis Montes Torralbo (lakóhelye: Ispra),

Davide Moraschi (lakóhelye: Sevilla [Spanyolország]),

Claudio Moroni (lakóhelye: Besozzo),

Giovanni Narciso (lakóhelye: Ispra),

Andrew Darren Nelson (lakóhelye: Angera),

Elisa Nerboni (lakóhelye: Angera),

Isabella Claudia Neugebauer (lakóhelye: Arolo di Leggiuno),

Francesca Nicoli (lakóhelye: Laveno),

Victor Alexander Nievaart (lakóhelye: Alkmaar),

Magdalena Novackova (lakóhelye: Alkmaar),

Joanna Nowak (lakóhelye: Ispra),

Victoria Wendy O’Brien (lakóhelye: Angera),

Davide Orto (lakóhelye: Gallarate),

Alessio Ossola (lakóhelye: Brebbia),

Silvia Parnisari (lakóhelye: Arona [Olaszország]),

Manuela Pavan (lakóhelye: San Felice [Olaszország]),

Immaculada Pizzaro Moreno (lakóhelye: Sevilla),

Marina Pongillupi (lakóhelye: Ranco),

Marsia Pozzato (lakóhelye: Sesto Calende),

Elisa Pozzi (lakóhelye: Taino),

Giovanna Primavera (lakóhelye: Angera),

Michele Rinaldin (lakóhelye: Sesto Calende),

Alice Ripoli (lakóhelye: Gavirate),

Emanuela Rizzardi (lakóhelye: Laveno),

Michela Rossi (lakóhelye: Taino),

Andrew Rowlands (lakóhelye: Bodio [Olaszország]),

Helen Salak (lakóhelye: Cocquio Trevisago),

Jaime Sales Saborit (lakóhelye: Ispra),

Maria Sonia Salina (lakóhelye: Vergiate),

Anne Marie Sanchez Cordeil (lakóhelye: Besozzo),

Ferruccio Scaglia (lakóhelye: Oleggio [Olaszország]),

Niels Schulze (lakóhelye: Sesto Calende),

Francesca Serra (lakóhelye: Cadrezzate),

Penka Shegunova (lakóhelye: Geel (Belgium),

Donatella Soma (lakóhelye: Ispra),

Monica Squizzato (lakóhelye: Inarco [Olaszország]),

Alan Steel (lakóhelye: Laveno),

Robert Oleij Strobl (lakóhelye: Ranco),

Marcel Suri (lakóhelye: Brebbia),

Malcolm John Taberner (lakóhelye: Monvalle [Olaszország]),

Martina Telo (lakóhelye: Vicence [Olaszország]),

Saara Tetri (lakóhelye: Cittiglio),

Barbara Claire Thomas (lakóhelye: Cocquio Trevisago),

Donatella Turetta (lakóhelye: Ranco),

Adamo Uboldi (lakóhelye: Cardana di Besozzo),

Monica Vaglica (lakóhelye: Osmate [Olaszország]),

Paulo Valente De Jesus Rosa (lakóhelye: Travedona Monate),

Corinna Valli (lakóhelye: Leggiuno),

Federica Vanetti (lakóhelye: Cittiglio),

Christophe Vantongelen (lakóhelye: Besozzo),

Irene Vernacotola (lakóhelye: Legnano),

Ottaviano Veronese (lakóhelye: Segrate [Olaszország]),

Patricia Vieira Lisboa (lakóhelye: Angera),

Maria Pilar Vizcaino Martinez (lakóhelye: Monvalle),

Giulia Zerauschek (lakóhelye: Trieszt [Olaszország]),

Marco Zucchelli (lakóhelye: Ternate [Olaszország]),

Erika Adorno (lakóhelye: Travedona Monate),

Valeria Bossi (lakóhelye: Comerio [Olaszország]),

Barbara Cattaneo (lakóhelye: Leggiuno),

Claudia Cavicchioli (lakóhelye: Caravate [Olaszország]),

Fatima Doukkali, demeurant (lakóhelye: Varese),

Orla Huryley (lakóhelye: Ranco),

Romina La Micela (lakóhelye: Besozzo),

Lucia Martinez Simon (lakóhelye: Ranco),

Daniela Piga (lakóhelye: Roggiano [Olaszország]),

Pamela Porcu (lakóhelye: Cittiglio),

Silvia Sciacca (lakóhelye: Varese),

Sarah Solda (lakóhelye: Brebbia),

Cristina Zocchi (lakóhelye: Bregano [Olaszország]),

Angela Baranzini (lakóhelye: Besozzo),

Elly Bylemans (lakóhelye: Balen [Belgium]),

Sabrina Calderini (lakóhelye: Solbiate Arno [Olaszország]),

Davide Capuzzo (lakóhelye: Vergiate),

Ivano Caravaggi (lakóhelye: Besozzo),

Elisa Dalle Molle (lakóhelye: Ranst (Belgium),

Wendy De Vos (lakóhelye: Grand-Bigard (Belgium),

Volkmar Ernst (lakóhelye: Weingarten [Németország]),

Matteo Fama (lakóhelye: Sangiano [Olaszország]),

Arianna Farfaletti Casali (lakóhelye: Varese),

Sasa Gligorijevic (lakóhelye: Monvalle),

Raffaella Magi Galluzzi (lakóhelye: Varese),

Sophie Mühlberger (lakóhelye: Karlsruhe [Németország]),

Pamela Muscillo (lakóhelye: Varese),

Jan Paepen (lakóhelye: Balen),

Marco Paviotti (lakóhelye: Bagnaria Arsa [Olaszország]),

Slavka Prvakova (lakóhelye: Alkmaar [Hollandia]),

Andreas Ratzel (lakóhelye: Linkenheim [Németország]),

Thierry Romero (lakóhelye: Strasbourg [Franciaország]),

Jose Pablo Solans Vila (lakóhelye: Monvalle),

Susan Wray (lakóhelye: Tuitjenhorn [Hollandia]),

Sven Wurzer (lakóhelye: Linkenheim),

Sylvia Zamana (lakóhelye: Castricum [Hollandia]),

Uwe Zweigner (lakóhelye: Leopoldshafen [Németország]),

Colette Renier (lakóhelye: Brüsszel).

* Az eljárás nyelve: francia.