A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2016. szeptember 15.(*)
„REACH – Valamely anyag regisztrálását terhelő díj – A mikro‑, kis‑ és középvállalkozások számára biztosított kedvezmény – A vállalkozás méretére vonatkozó nyilatkozatban szereplő hiba – A 2003/361/EK ajánlás – Igazgatási díjat kiszabó határozat – A vállalkozás méretének meghatározása – Az ECHA jogköre – Indokolási kötelezettség»
A T‑620/13. sz. ügyben,
a Marchi Industriale SpA (székhelye: Firenze [Olaszország], képviselik: M. Baldassarri és F. Donati ügyvédek)
felperesnek
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik kezdetben: M. Heikkilä, A. Iber, E. Bigi, J.‑P. Trnka és E. Maurage, később: M. Heikkilä, E. Bigi, J.‑P. Trnka és E. Maurage, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: C. Garcia Molyneux ügyvéd)
alperes ellen
az egyrészről az EUMSZ 263. cikken alapuló, az ECHA 2013. szeptember 19‑i SME(2013) 3747. sz. azon határozatának megsemmisítése iránti kérelme, amely megállapítja, hogy a felperes nem tesz eleget a középvállalkozások számára biztosított díjkedvezményben való részesülés feltételeinek, és a felperesre igazgatási díjat szab ki, másrészről pedig az EUMSZ 263. cikken alapuló, az SME(2013) 3747. sz. határozat elfogadását követően az ECHA által kiállított számlák megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse (előadó) és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2015. december 16‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2010. november 20‑án, 22‑én, 23‑án és 25‑én a felperes Marchi Industriale SpA a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o., HL 2008. L 141., 22. o., HL 2009. L 36., 84. o., HL 2010. L 118., 89. o. és HL 2015. L 212., 39. o.) alapján kérte több anyag regisztrálását.
2 A regisztrálási eljárás során a felperes jelezte, hogy a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL 2003. L 124., 36. o.) értelmében vett „középvállalkozás”. E nyilatkozat lehetővé tette számára, hogy valamennyi regisztrálási kérelem után az 1907/2006 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében előírthoz hasonló díjból kedvezményben részesüljön. Ugyanezen rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett díjat az 1907/2006 rendelet alapján az Európai Vegyianyag‑ügynökség részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16‑i 340/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 107., 6. o.) határozta meg. A 340/2008 rendelet I. melléklete tartalmazza többek között az 1907/2006 rendelet 6. cikke szerint benyújtott regisztrálási kérelmek után fizetendő díjak összegét, valamint a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások számára biztosított kedvezményeket. Egyébiránt a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdése értelmében, amennyiben a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely állítása szerint kedvezményes díjra vagy díjmentességre jogosult, nem tudja bizonyítani e jogosultságát, az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) kiveti a teljes díjat, továbbá az igazgatási díjat. E tekintetben az ECHA igazgatótanácsa 2010. november 12‑én elfogadta a díjjal terhelt szolgáltatások osztályozásáról szóló MB/D/29/2010 határozatot (a továbbiakban: MB/D/29/2010 határozat). Ennek az – ECHA igazgatótanácsának 2013. február 12‑i MB/21/2012/D határozatával módosított – határozatnak a 2. cikke és a határozat mellékletében szereplő 1. táblázat jelzi, hogy a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében említett igazgatási díj 19 900 euró a nagyvállalkozások, 13 900 euró a középvállalkozások és 7960 euró a kisvállalkozások esetében.
3 Az ECHA 2010. november 20‑án, 22‑én, 23‑án és 25‑én hat számlát állított ki, egyenként 16 275 euró összegben. Ez az összeg a 340/2008 rendelet I. mellékletének a tényállás időpontjában alkalmazandó változata szerint az 1000 tonna feletti mennyiségi tartományba eső anyagok után a középvállalkozások által közös benyújtás keretében fizetendő díjnak felelt meg.
4 Az ECHA 2012. augusztus 24‑én felkérte a felperest bizonyos dokumentumok benyújtására annak érdekében, hogy ellenőrizze a felperes azon nyilatkozatát, hogy középvállalkozásnak minősül.
5 2013. szeptember 19‑én – dokumentum‑ és elektronikuslevél‑váltást követően – az ECHA elfogadta az SME(2013) 3747. sz. határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat). Ebben a határozatban az ECHA úgy vélte, hogy a felperesnek nagyvállalkozásnak kell minősülnie és hogy az ennek megfelelő díjat kell fizetnie. E körülmények között az ECHA tájékoztatta a felperest, hogy meg fogja neki küldeni az eredetileg kifizetett díjak, valamint a végső soron esedékes díjak közötti különbözetről szóló számlákat, valamint az igazgatási díj megfizetésére vonatkozó, 19 900 eurós számlát.
6 2014. október 10‑én a felperes – az 1907/2006 rendelet 91. és 92. cikke alapján – fellebbezést nyújtott be a megtámadott határozattal szemben az ECHA fellebbezési tanácsához.
7 2014. április 2‑án az ECHA fellebbezési tanácsa úgy határozott, hogy a Törvényszék jelen ügyben meghozandó határozatáig felfüggeszti az előtte folyamatban lévő eljárást.
Az eljárás és a felek kérelmei
8 A Törvényszék hivatalához 2013. november 22‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet. Ez a kereset több kapcsolódó ügy egyike.
9 E kapcsolódó ügyek közül az első a 2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA megsemmisítő ítélet (T‑177/12, EU:T:2014:849) tárgyát képezte.
10 2015. január 8‑án a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezetési intézkedések keretében a feleket felhívták arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket a 2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA ítéletnek (T‑177/12, EBHT, EU:T:2014:849) a jelen jogvita szempontjából esetlegesen fennálló relevanciájára vonatkozóan, valamint arra, hogy válaszoljanak meg egy kérdést. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.
11 2015. október 16‑án az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (hatodik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felszólította a feleket egy kérdés megválaszolására, valamint bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek az előírt határidőn belül eleget tettek e felhívásoknak.
12 A Törvényszék a 2015. december 16‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg, ekként pedig nyilvánítsa érvénytelennek a megtámadott határozatot, következésképpen pedig hogy – többek között a magasabb díjak beszedése céljából és az állítólagosan megfizetendő bírságok tekintetében kiállított számlák megsemmisítése révén – fossza meg az említett határozatot minden joghatástól.
14 A tárgyaláson a felperes elállt a megtámadott határozat végrehajtásának keretében kiállított számlák megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmétől, amit a Törvényszék tudomásul vett.
15 Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A Törvényszék hatásköréről
16 Az ECHA hangsúlyozza, hogy a fellebbezési tanács nem rendelkezik hatáskörrel az előtte is megindított jelen jogvita elbírálására, amennyiben a megtámadott határozat nem tartozik az előtte megfellebbezhető határozatok körébe.
17 A felperes jelzi, hogy a jelen kereset semmilyen módon nem vonja maga után az ECHA fellebbezési tanácsához benyújtott fellebbezéstől való elállását. A felperes a tárgyaláson azt is pontosította, hogy álláspontja szerint a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a jelen jogvita elbírálására.
18 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[az EUMSZ 263. cikkel] összhangban [a Törvényszékhez] vagy a Bírósághoz a fellebbezési tanács határozatait, vagy a tanács előtti fellebbezési jog hiányában az [ECHA] határozatait megtámadó kereset nyújtható be”.
19 E tekintetben az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[az ECHA‑nak] az [1907/2006 rendelet] 9. cikk[e], 20. cikk[e], a 27. cikk[ének] (6) bekezdése, a 30. cikk[ének] (2) és (3) bekezdése vagy az 51. cikk[e] alapján hozott határozataival szemben fellebbezéssel lehet élni” a fellebbezési tanács előtt.
20 Márpedig a megtámadott határozatot nem az 1906/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdésében említett rendelkezések alapján, hanem a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdése és a MB/D/29/2010 határozat 2. és 4. cikke alapján hozták. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy sem a 340/2008 rendeletet, sem a MB/D/29/2010 határozatot nem az 1906/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdésében említett rendelkezések alapján fogadták el.
21 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az 1907/2006 rendelet 9., 27., 30. és 51. cikkének rendelkezései, amelyeket ugyanezen rendelet 91. cikkének (1) bekezdése említ, olyan határozatokra vonatkoznak, amelyek nincsenek összefüggésben a bejelentést tévő vállalkozások által fizetendő díjjal.
22 Ami az 1907/2006 rendelet 20. cikkét illeti, az „az [ECHA] kötelezettségeire” vonatkozik. E cikk (5) bekezdése előírja, hogy „[a]z e cikk (2) bekezdése szerinti [és az ECHA által hozott] határozatok ellen az [1907/2006 rendelet] 91., 92. és 93. cikk[év]el összhangban lehet fellebbezni”. Ugyanezen cikk (2) bekezdése az ECHA által az egyes regisztrálási dokumentációk „hiánytalanságára” – többek között a díj megfizetésére – vonatkozóan elvégzett ellenőrzésre vonatkozik. Meg kell azonban állapítani, hogy ez az ellenőrzés „nem foglalja magában a benyújtott adatok vagy indoklások minőségének vagy megfelelő voltának értékelését”. Az 1907/2006 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdése egyebekben előírja, hogy amennyiben a regisztrálási kérelem „hiányos”, a regisztráló pedig „a meghatározott határidőn belül nem gondoskodik a regisztrálás hiánytalanságáról”, az ECHA „elutasítja a regisztrálást”. Márpedig a jelen ügyben, azon túlmenően, hogy a megtámadott határozat nem az 1907/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésén alapul, az ECHA nem utasítja el a szóban forgó anyagok regisztrálását.
23 Ennélfogva – mindezen tényezőkre figyelemmel – meg kell állapítani, hogy a Törvényszék az ECHA fellebbezési tanácsához a felperes által a megtámadott határozat ellen benyújtott fellebbezés ellenére hatáskörrel rendelkezik a jelen kereset elbírálására (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 16‑i Calestep kontra ECHA végzés, T‑89/13, EU:T:2015:711, 16–22. pont).
Az ügy érdeméről
24 A felperes keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a megtámadott határozat indokolásának hiányosságán alapul. A második jogalap lényegében a jelen üggyel kapcsolatos tényállás értékelésének hibáján alapul.
Az első, a megtámadott határozat indokolásának hiányosságán alapuló jogalapról
25 A felperes előadja, hogy az általa megfogalmazott részletes és dokumentált észrevételek ellenére az ECHA nem vette figyelembe érveit. Az ECHA nem vette figyelembe többek között a felperes által a 2013. július 8‑i levelében tett pontosításokat. A felperes előadja, hogy nem érti a megtámadott határozat elfogadása céljából az ECHA által követett érvelést. Az sem változtat ezen a következtetésen, hogy az ECHA beadványaiban a 2013. szeptember 5‑i levélre hivatkozik. A felperes különösen azzal érvel, hogy 2013. július 8‑i levelében pontosította, hogy nem kell figyelembe venni az Esseco Group Srl‑lel kapcsolatos adatokat. Márpedig 2013. szeptember 5‑i levelében az ECHA nem reagált a felperes érveire. Egyébként a megtámadott határozatban számos fontos mellékletre való hivatkozás megnehezíti az ECHA által követett érvelés megértését.
26 Az ECHA vitatja a felperes érveit.
27 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben megkövetelt indokolásnak a szóban forgó aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Különösen, ami az egyedi határozatokat illeti, az azok indokolására vonatkozó kötelezettség célja – a bírósági felülvizsgálat lehetővé tételén kívül – az érintett részére elegendő tájékoztatás biztosítása annak eldöntéséhez, hogy a határozat adott esetben valamely, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibában szenved‑e. Az indokolás követelményét egyebekben az ügy körülményeire, így többek között a szóban forgó jogi aktus tartalmára, a felhozott indokok jellegére, valamint a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem csupán annak szövege, hanem kontextusa, valamint az érintett témára irányadó jogi szabályok összessége alapján kell megítélni (lásd: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 93. és 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Egyebekben meg kell állapítani, hogy a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározása céljából mind az 1907/2006 rendelet – a 3. cikkében –, mind pedig a 340/2008 rendelet – a (9) preambulumbekezdésében és a 2. cikkében – a 2003/361 ajánlásra utal.
29 A 2003/361 ajánlás tartalmaz egy mellékletet, amelynek I. címe „[a] mikro‑, kis‑ és középvállalkozások Bizottság által elfogadott meghatározás[ára]” vonatkozik. Az említett cím 2. cikke „A vállalkozási kategóriák szempontjából meghatározó alkalmazotti létszám és pénzügyi felső határok” címet viseli.
30 Független vállalkozás, azaz a 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében vett „partnervállalkozásnak” vagy „kapcsolt vállalkozásnak” nem minősülő vállalkozás esetében, az említett melléklet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően az adatokat – köztük az alkalmazottak létszámát – kizárólag e vállalkozás beszámolója alapján kell megállapítani.
31 A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a partnervállalkozással vagy kapcsolt vállalkozásokkal rendelkező vállalkozások adatait – köztük az alkalmazottak létszámát – a vállalkozás beszámolója és egyéb adatai alapján kell megállapítani, vagy – ha van ilyen – a vállalkozás konszolidált beszámolója alapján, vagy azon konszolidált beszámoló alapján, amely a konszolidáció folytán tartalmazza a vállalkozás adatait. A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése értelmében ezekhez az adatokhoz a tőkéből vagy a szavazatokból való részesedés százalékával arányosan – e két százalékos érték közül a magasabb értéket figyelembe véve – hozzá kell adni egyrészről a (közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén elhelyezkedő) partnervállalkozások adatait, másrészről pedig minden olyan vállalkozás adatának 100%‑át, amely közvetlenül vagy közvetve az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozása, amennyiben az adatokat konszolidáció útján még nem vették bele a beszámolókba.
32 A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában az érintett vállalkozás partnervállalkozásainak adatait a beszámolójukból és egyéb adataikból, vagy – ha van ilyen – ezek konszolidált változatából kell származtatni, amelyekhez hozzá kell adni minden olyan vállalkozás adatainak 100%‑át, amely e partnervállalkozások kapcsolt vállalkozása, kivéve ha adataikat konszolidáció útján már felvették. Ami az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozásainak adatait illeti, azokat a beszámolójukból és egyéb adataikból, vagy – ha van ilyen – ezek konszolidált változatából kell származtatni. A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében ezekhez arányosan hozzá kell adni az adott kapcsolt vállalkozás minden olyan lehetséges partnervállalkozásának adatait, amely vállalkozások hozzá képest közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén helyezkednek el, kivéve ha ezeket az adatokat legalább a tőkéből vagy a szavazatokból való részesedés százalékával – a magasabb értéket figyelembe véve – arányos mértékben már bevonták a konszolidált beszámolóba.
33 A jelen ügyben az ECHA a megtámadott határozatban kifejtette, hogy a felperes alkalmazottainak létszáma eléri vagy meghaladja a 250 főt, éves forgalma meghaladja az 50 millió eurót, mérlegfőösszege pedig meghaladja a 43 millió eurót. Ezek alapján az ECHA úgy vélte, hogy a felperes nem minősülhet középvállalkozásnak.
34 Az ECHA számításait egy, a megtámadott határozat mellékletét képező jelentés részletezte. Ebben a jelentésben az ECHA feltüntette a „kapcsolt vállalkozásnak” (Crosfield Italia Srl) és „partnervállalkozásoknak” (Marfin Srl és Esseco Group) minősülő vállalkozások adatait, és azokat később – teljes egészében vagy részben – hozzáadta a felperes adataihoz. A „partnervállalkozásoknak” minősülő vállalkozásokat illetően az ECHA különösen az Esseco Group adatainak 49,9995%‑át vette figyelembe. Az Esseco Group adatainak figyelembevételét a felperes a tévesen az ECHA‑hoz intézett 2013. július 8‑i levelében vitatta.
35 Elöljáróban emlékeztetni kell a tényállás idején a felperes és más vállalkozások között fennálló kapcsolatokra. A felperes mindenekelőtt a Crosfield Italia kapcsolt vállalkozása volt, amennyiben többségi részesedéssel rendelkezett e vállalkozás tőkéjében. A felperes ezután a Marfin (amely a tőkéjében 25% és 50% közötti részesedéssel rendelkezett) és az Essemar SpA (amelynek tőkéjében a felperes 25% és 50% közötti részesedéssel rendelkezett) partnervállalkozása volt. Az Essemar egyébként az ECHA szerint az Esseco Group kapcsolt vállalkozása volt, amennyiben ezen utóbbi az előbbi tőkéjében formálisan többségi részesedéssel, ekként pedig részvényesei szavazatainak többségével rendelkezett, amit a felperes a tárgyaláson elismert.
36 Elsősorban – ami a Crosfield Italia és a Marfin adatainak figyelembevételét illeti – a megtámadott határozat mellékletét képező jelentésből a felperes megismerhette az említett határozat indokait, figyelemmel különösen a 2003/361 ajánlás releváns rendelkezéseire. Konkrétan e rendelkezésekből és az ügy körülményeiből egyértelműen következik, hogy az ECHA figyelembe vette a Crosfield Italia valamennyi adatát – amennyiben ez a vállalkozás (a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazásában) a felperes kapcsolt vállalkozása volt – és a Marfin arányos adatait, amennyiben ez a vállalkozás (a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában) a felperes partnervállalkozása volt. A felperes egyébként e vállalkozások adatainak figyelembevételét a jelen keresetben konkrétan nem vitatja.
37 Másodsorban az Esseco Group adatainak a felperes által az igazgatási eljárás során kifogásolt és konkrétan a jelen kereset tárgyát képező figyelembevételét illeti, 2013. szeptember 5‑i levelében az ECHA pontosította a felperes részére, hogy az Esseco Group az Essemar kapcsolt vállalkozása, amely viszont a felperes partnervállalkozása. Az ECHA megemlítette azokat az indokokat is, amelyek miatt úgy vélte, hogy az Esseco Group az Essemar kapcsolt vállalkozása. Az ECHA emellett – annak kifejtése előtt, hogy figyelembe kell venni azt, hogy az Essemar adatai szerepelnek az Esseco Group konszolidált beszámolójában – a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikkének (3) bekezdése értelmében jelezte a következőket:
„[A]z érintett vállalkozás [a jelen esetben a felperes] partnervállalkozásának [a jelen esetben az Essemarnak] az adatait a beszámolókból és egyéb adatokból, vagy – ha van ilyen – ezek konszolidált változatából kell származtatni. Ehhez hozzá kell adni minden olyan vállalkozás adatainak 100%‑át, amely e partnervállalkozás [Esseco Group] kapcsolt vállalkozása, kivéve ha adataikat konszolidáció útján már felvették. Következésképpen mivel az Önök esetében az Esseco Group az Essemar kapcsolt vállalkozása, amely a [felperes] partnervállalkozása, az Esseco Group adatait figyelembe kell venni a [felperes] összesített adatainak megállapításakor.”
38 E tényezőkből következik, hogy a felperes megismerhette azokat az indokokat, amelyek az ECHA‑t a felperes méretének kiszámítása során – és többek között az Esseco Group adatainak figyelembevételét illetően – vezérelték. A felperes különösen megérthette azokat az indokokat, amelyek miatt az ECHA úgy vélte, hogy az Esseco Group az Essemar kapcsolt vállalkozása. A felperes egyébként megérthette, hogy az Esseco Group adatait azért vették figyelembe a felperes méretének kiszámítása során, mert az Esseco Group – az ECHA szerint – a felperes partnervállalkozásának (Essemar) kapcsolt vállalkozása volt. A felperes azt is megérthette, hogy az ECHA úgy határozott, hogy az Esseco Group adatainak figyelembevételéhez a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikkének (3) bekezdését alkalmazza, amely előírja, hogy „az érintett vállalkozás partnervállalkozásainak adatait a beszámolójukból és egyéb adataikból, vagy – ha van ilyen – ezek konszolidált változatából kell származtatni, amelyekhez hozzá kell adni minden olyan vállalkozás adatainak 100%‑át, amely e partnervállalkozások kapcsolt vállalkozása, kivéve, ha adataikat konszolidáció útján már felvették”. Végezetül amennyiben az ECHA szerint az Esseco Group konszolidált beszámolója tartalmazta az Essemar adatait, a felperes megérthette, hogy az Esseco Group adatai 49,9995%‑ának figyelembevétele egyrészről a felperes tőkében való részesedésének erejéig az Essemar adatainak figyelembevételét, másrészről pedig (szintén a felperes Essemar tőkéjében való részesedésének erejéig) az Esseco Group adatainak figyelembevételét tükrözte.
39 Ennélfogva – a felperes által a második jogalap keretében kifejtett érvek sérelme nélkül – meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat tiszteletben tartja az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási követelményt.
40 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.
A második, a tényállás értékelésének hibájára alapított jogalapról
41 A felperes álláspontja szerint az ECHA tévesen vélte úgy, hogy az Esseco Group és a felperes partnervállalkozások. Az Esseco Group adatait tehát figyelembe vették a felperes méretének meghatározásához. Márpedig az Esseco Group semmilyen, még csak közvetett kapcsolatban sem állt a felperessel. A 2003/361 ajánlást alkalmazó olasz jogszabályra hivatkozva a felperes megjegyzi, hogy az Esseco Group többségi részesedéssel rendelkezik az Essemar tőkéjében, a fennmaradó résszel pedig ő rendelkezik. Az Esseco Group azonban – az Essemar tagjai között megkötött írásbeli megállapodások értelmében – nem rendelkezik a szavazatok többségével az Essemarban. Sem az Esseco Group, sem az Essemar nem rendelkezik szavazattal a felperesnél. Következésképpen az Esseco Group adatait nem kellett volna figyelembe venni a felperes méretének meghatározásához. Kizárólag az Essemar – amely a felperes partnervállalkozása – adatait lehetett volna figyelembe venni. Ebben a kontextusban az ECHA‑nak nem kellett volna a felperest nagyvállalkozásnak minősítenie.
42 A válaszban a felperes jelzi, hogy még akkor is észszerűtlen az ECHA által az ellenkérelemben elfogadott értelmezés, ha el lehetne ismerni, hogy annak alapja a szóban forgó rendelkezés szövege. Ez az értelmezés ugyanis olyan vállalkozások adatainak figyelembevételét eredményezi, amelyekben az érintett vállalkozás még közvetve sem rendelkezik részesedéssel. A felperes álláspontja szerint a szóban forgó rendelkezéseket akként kell értelmezni, hogy azok azt jelentik, hogy az érintett vállalkozás adatait a részesedés mértékével arányosan az érintett vállalkozás partner‑ vagy kapcsolt vállalkozásainak tulajdonában álló vállalkozások adataihoz kell hozzáadni, nem pedig azon vállalkozások adataihoz, amelyek viszont az érintett vállalkozás partner‑ vagy kapcsolt vállalkozásaiban rendelkeznek részesedéssel. Ezen értelmezés sérelme nélkül a felperes emlékeztet arra, hogy az Esseco Group nem rendelkezik a szavazatok többségével az Essemarban. A felperes másodlagosan előadja, hogy méretének meghatározásakor az ECHA hibát követett el, amikor úgy határozott, hogy az Esseco Group adatainak 100%‑át hozzáadja. Az ECHA‑nak az Esseco Group adatainak az Essemaréihoz való hozzáadására kellett volna szorítkoznia, majd pedig azokat a felperesnek az Essemar tőkéjében fennálló részesedésével arányosan kellett volna hozzáadnia a felperes adataihoz.
43 Az ECHA vitatja a felperes érveit.
44 Először is meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja az ECHA azon megállapítását, amely szerint az Essemar és a felperes a 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „partnervállalkozások”.
45 Másodszor, igaz ugyan, hogy az ECHA a megtámadott határozat mellékletét képező jelentésben a felperes partnervállalkozásaira, köztük az Esseco Groupra hivatkozott, holott ez a vállalkozás nem volt a felperes 2003/361 ajánlás értelmében vett partnervállalkozása. Az ECHA 2013. szeptember 5‑i leveléből azonban az is kitűnik, hogy abban megismételték a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdését, valamint hogy a jelen ügyre ezt a rendelkezést alkalmazták.
46 Harmadszor, a felperes állításával ellentétben, a megtámadott határozat mellékletét képező jelentésből kitűnik, hogy az Esseco Group adatait csak a felperes Essemar tőkéjében fennálló részesedésének arányában vették figyelembe. A felperes a válaszban egyébként elismeri, hogy egy ilyen arányos hozzáadás lehetséges volt.
47 Negyedszer, ami a felperes által kifejtett azon érveket illeti, amelyek szerint az Esseco Group nem rendelkezett a szavazatok többségével az Essemarban, azok alapjául semmiféle részletes bizonyíték nem szolgál. Konkrétan a tárgyaláson előterjesztett információkból kitűnik, hogy egy 2004. március 30‑án kelt dokumentumban az Esseco Group és a felperes úgy döntött, hogy létrehoz egy közös vállalkozást, azaz az Essemart, amelynek tőkéjében fele‑fele arányú részesedéssel rendelkeznek. A 2006. november 9‑én az Esseco Group és a felperes között létrejött írásbeli megállapodásból az is kitűnik, hogy egyrészről a felperes az Essemar tőkéjének 0,0005%‑át átruházta az Esseco Groupra, valamint hogy másrészről a felperes vételi joggal rendelkezik az Essemar tőkéjének 0,0005%‑án. Ezekből a tényezőkből következik, hogy az anyagok ECHA‑nál való regisztrálásakor az Esseco Group az Essemar tőkéjében többségi – azaz 50,0005%‑os – részesedéssel rendelkezett, amit a felperes a tárgyaláson elismert. Egyebekben semmilyen tényező alapján nem lehet megállapítani, hogy az Esseco Group nem rendelkezett az Essemarban a szavazatok többségével. Nem változtathat ezen a következtetésen az, hogy a felperes vételi joggal rendelkezik az Essemar tőkéjének 0,0005%‑án, mivel a szóban forgó vételi joggal nem éltek. A felperes a tárgyaláson egyébként elismerte, hogy tekintettel arra, hogy az Esseco Group az Essemar tőkéjében többségi részesedéssel rendelkezett, formálisan rendelkezett e vállalkozás szavazatainak többségével.
48 Ötödször, ami a 2003/361 ajánlás mellékletének, és különösen 6. cikkének felperes általi értelmezését illeti, az nyilvánvalóan eltér az említett ajánlásban alkalmazott szavak szokásos értelmétől, ekként annak nem lehet helyt adni (lásd analógia útján: 1998. október 1‑jei Egyesült Királyság kontra Bizottság ítélet, C‑209/96, EU:C:1998:448, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 A fentiekre tekintettel a felperes által előterjesztett egyetlen információ alapján sem lehet megállapítani, hogy az ECHA hibát követett volna el a felperes méretének értékelése során.
50 Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani, ekként pedig a kereset egészét is el kell utasítani.
A költségekről
51 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Marchi Industriale SpA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások