T‑62/08. sz. ügy

ThyssenKrupp Acciai Speciali Terni SpA

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások – Közérdekből történő kisajátítás ellentételezése – A villamosenergia-ellátásra vonatkozó kedvezményes díj alkalmazásának meghosszabbítása – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszatéríttetését elrendelő határozat – Az előny fogalma – A bizalomvédelem elve – A támogatás végrehajtása”

Az ítélet összefoglalása

1.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A kisajátítás ellentételezéséül nyújtott kártalanítás – Kizártság

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Közigazgatási eljárás – A Bizottságnak azon kötelezettsége, hogy felszólítsa az érintetteket észrevételeik megtételére – A támogatás kedvezményezettjének az a joga, hogy az eljárásban megfelelő mértékben részt vegyen – Korlátok

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

3.      Uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A Bizottság által indított közigazgatási eljárásokra való alkalmazás – Támogatási tervek vizsgálata – Terjedelem

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

4.      Államok által nyújtott támogatások – Tervezett támogatások – A Bizottsághoz való bejelentés – A kötelezettség terjedelme – A támogatási intézkedések tervezetkénti bejelentésének szükségessége

(EK 88. cikk, (3) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 2. és 3. cikk)

5.      Államok által nyújtott támogatások – Támogatás jogellenességét megállapító és a visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat – Még ki nem fizetett támogatás

(EK 88. cikk, (3) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk, (1) bekezdés)

6.      Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EK 88. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Védelem – Feltételek és korlátok

(EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk, (1) bekezdés)

7.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy nem emel kifogást valamely nemzeti intézkedéssel szemben – A jogosultnak az intézkedés meghosszabbításának jogszerűségébe vetett jogos bizalma – Hiány

(EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti előnynek azok az intézkedések minősülnek, amelyek különböző formákban könnyítik a vállalkozások költségvetésére rendszerint nehezedő terheket, és amelyek ezáltal szubvenciónak tekinthetők, mint például különösen az áruk vagy szolgáltatások kedvező feltételekkel történő rendelkezésre bocsátása. Ettől alapvetően eltérő jogi természettel bír, és nem képez az EK 87. cikk és EK 88. cikk értelmében vett állami támogatást a nemzeti hatóságok által adott esetben a magánszemélyek részére a nekik okozott kár ellentételezése érdekében fizetendő kártérítés.

Állami támogatásnak minősül viszont a valamely vállalkozás részére kedvezményes áramdíjszabást biztosító intézkedés alkalmazásának meghosszabbítása, ha ezt a kedvezményes áramdíjszabást a villamosenergia‑ágazat államosításának keretében, kártalanítás céljából, előre meghatározott időszakra – a hosszabbítás lehetősége nélkül – alkalmazták. Továbbá az olyan intézkedés, amely csupán egyike a kedvezményes díjszabási feltételeknek, és alkalmazása meghosszabbításának célja „az érintett vállalkozások termelése fejlesztésének és átszervezésének lehetővé tétele”, nem tekinthető az államosításért a vállalkozás részére nyújtott kártalanítás jogszerű folytatásának.

(vö. 57., 60., 63., 72., 74., 99., 101. pont)

2.      Az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás – általános jellege alapján – olyan eljárás, amelyet a támogatás nyújtásáért közösségi kötelezettségei értelmében felelős tagállam ellen indítanak. Ezen eljárásban ezért a támogatás nyújtásáért felelős tagállamtól eltérő érintett felek maguk nem tarthatnak igényt a Bizottsággal történő olyan kontradiktórius vitára, mint amilyen az említett államot illeti meg. E személyek alapvetően az információforrás szerepét töltik be a Bizottság számára. E tekintetben az eljárás résztvevői között az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásra vonatkozó egyetlen rendelkezés sem biztosít különleges szerepet a támogatás kedvezményezettjének. Továbbá az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárás nem a támogatás kedvezményezettje „ellen” indított eljárás, amelynek következtében az olyan széles körű jogokat érvényesíthetne, mint a védelemhez való jog. A Bizottság által az állami támogatások terén elfogadott határozatok kizárólagos és egyedüli címzettjei ugyanis az érintett tagállamok.

Az általános jogelvek – mint a meghallgatáshoz való jog és a gondos ügyintézés elve – nem teszik lehetővé a közösségi bíróság számára azon eljárási jogok kiterjesztését, amelyek az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárásban a Szerződés és a másodlagos jog szerint megilletik az érintett feleket. Ezt azon tény sem teszi lehetővé, hogy a felperesnek kereshetőségi joga van a megtámadott határozattal szemben.

Ugyanis sem az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésekből, sem az ítélkezési gyakorlatból nem következik az, hogy a kérdéses intézkedés jogi megítélése céljából a Bizottság köteles lenne meghallgatni az állami források kedvezményezettjeit, vagy hogy az érintett tagállamot – a támogatás kedvezményezettjéről nem is beszélve – a határozat elfogadása előtt értesítenie kellene álláspontjáról, ha az érdekelt feleket és az érintett tagállamot felhívták észrevételeik megtételére.

(vö. 161–163., 166–168. pont)

3.      Az állami támogatások ellenőrzésének területén a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve megköveteli, hogy az érintett tagállam lehetőséget kapjon álláspontjának ismertetésére az érdekelt harmadik személyek által az EK 88. cikk (2) bekezdésének megfelelően tett azon észrevételek tekintetében, amelyekre a Bizottság a határozatát alapozni kívánja. Amennyiben a tagállam nem kapott lehetőséget arra, hogy ezen észrevételek tekintetében az álláspontját kifejtse, a Bizottság az ezen állammal szemben hozott határozatát nem alapozhatja ezekre az észrevételekre. A védelemhez való jog e megsértése a megsemmisítést azonban csak akkor vonja maga után, ha e szabálytalanság nélkül az eljárás más eredményre vezethetett volna.

(vö. 189. pont)

4.      A tagállamok által nyújtani kívánt új támogatásokat illetően olyan előzetes ellenőrzési eljárás létezik, amelynek lefolytatása nélkül egyetlen támogatást sem lehet szabályszerűen nyújtottnak tekinteni. Az EK 88. cikk (3) bekezdésének és a 659/1999 rendelet 2. és 3. cikkének megfelelően ugyanis a támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról tájékoztatni kell a Bizottságot, és a tervezett intézkedést addig nem lehet végrehajtani, amíg azt a Bizottság – hallgatólagosan vagy kifejezetten – jóvá nem hagyja.

A tagállamoknak ily módon két, egymástól elválaszthatatlan kötelezettségnek kell eleget tenniük, egyrészt a tervezett támogatások előzetes bejelentésére, másrészt e tervezett támogatások végrehajtásának az intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó bizottsági határozat meghozataláig történő felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségnek.

Valamely támogatást nyújtottnak lehet tekinteni akkor is, ha összegét még nem fizették ki a kedvezményezettnek.

Továbbá a támogatási intézkedéseket tervezetként, azaz a végrehajtásuk megkezdése előtt kell bejelenteni a Bizottságnak, amikor még a Bizottság esetleges észrevételeinek megfelelően módosíthatók. Biztosítandó ugyanis, hogy a Bizottság a megfelelő időben és közérdekből ellenőrizhessen minden tervezett, a támogatások bevezetésére vagy módosítására irányuló intézkedést, és ily módon megelőző vizsgálatot végezhessen. Az állami támogatások előzetes vizsgálati rendszerének logikájával ellentétes lenne úgy tekinteni, hogy a Bizottság csupán annak ellenőrzését követően állapíthatja meg az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértését, hogy valamennyi kedvezményezett ténylegesen részesül‑e a kérdéses rendszer által juttatott előnyökben.

(vö. 228–230., 234–236. pont)

5.      Az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 14. cikkének megfogalmazásából – miszerint amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére – kitűnik a visszatéríttetés szisztematikus jellege.

A Bizottságnak a közigazgatási eljárás során adott tájékoztatás arról, hogy a vitatott támogatásokat még nem fizették ki a kedvezményezettjeiknek, nem biztosítja azt, hogy e kifizetésekre a későbbiekben – különösen e tájékoztatás és a végleges határozat közlésének időpontja között – nem kerül sor. A Bizottságnak semmiképpen nem lehet felróni azt, hogy a szélesebb körű jogbiztonság megteremtése érdekében egyértelműen meghatározta határozatának konkrét következményeit.

Ugyanis az a tény, hogy a támogatást még nem fizették ki a kedvezményezettnek, nem a bizottsági határozat érvényességét, csupán a támogatás visszatéríttetésének módját befolyásolja. A támogatást elvben a nemzeti jogszabályok hatályos rendelkezései szerint kell visszatéríttetni, mindamellett azzal a feltétellel, hogy e rendelkezéseket oly módon alkalmazzák, hogy az ne tegye gyakorlatilag lehetetlenné a közösségi jog által megkövetelt visszatéríttetést, és az ennek végrehajtásával kapcsolatos jogviták a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartoznak.

Valamely tagállamnak a támogatás visszatérítendő összegének pontos kiszámítására vonatkozó kötelezettsége – főleg amennyiben ez a számítás olyan információktól függ, amelyeket a tagállam nem közölt a Bizottsággal – azon jóhiszemű együttműködési kötelezettség szélesebb keretébe tartozik, amely a Szerződés állami támogatásra vonatkozó szabályainak végrehajtása tekintetében kölcsönösen kötelezi a Bizottságot és a tagállamokat. Nem róható fel a Bizottságnak az, hogy nem vette figyelembe azon jogi és ténybeli elemeket, amelyeket közölni lehetett volna vele a közigazgatási eljárás folyamán, de nem adták elő őket, mivel a Bizottság nem köteles annak hivatalból és feltételezések alapján történő vizsgálatára, hogy milyen tényeket lehetett volna közölni vele.

(vö. 239., 241., 250–251. pont)

6.      Tekintettel arra, hogy az EK 88. cikk kötelezően előírja a Bizottság számára az állami támogatások felügyeletét, a támogatásban részesülő vállalkozás főszabály szerint csak akkor bízhat jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az említett cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották. Ugyanis a gondos piaci szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy az eljárást betartották‑e. Különösen akkor nem állhatott fenn a támogatás címzettjének az adott időpontban arra vonatkozó jogos bizalma, hogy a támogatást jogszerűen nyújtották, ha a támogatást jogellenesen, az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével úgy nyújtották, hogy a Bizottságnak nem jelentették be előzetesen.

A jogellenes támogatás kedvezményezettjei a támogatás visszatérítésének vitatása érdekében azonban hivatkozhatnak olyan rendkívüli körülményekre, amelyek jogszerűen megalapozhatták az e támogatás szabályszerű jellegébe vetett bizalmukat.

Ezenfelül a EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet elfogadása az összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetését illetően új helyzetet teremtett, amiből valamennyi jogi következményt le kell vonni. E rendelet 14. cikkének (1) bekezdése megerősíti a visszatéríttetés szisztematikus jellegét (első mondat), és egyúttal eltérést ír elő (második mondat) abban az esetben, ha a visszatéríttetés az uniós jog valamely általános elvének ellentmond. Létezik tehát a másodlagos jogban olyan rendelkezés, amelyet a Bizottság köteles figyelembe venni határozatainak meghozatalánál, és amely alapján adott esetben lemondhat az összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetésének elrendeléséről. Vitathatatlan, hogy lehetséges e rendelkezés megsértésére hivatkozni a határozat visszatéríttetést elrendelő részének megsemmisítése érdekében.

(vö. 269–271., 275–276. pont)

7.      Az a puszta tény, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak való minősítése kétségesnek tűnt annak kedvezményezettje számára, nyilvánvalóan nem elegendő a támogatás szabályszerűségébe, vagy abba vetett jogos bizalma igazolásához, hogy a vitatott intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

Így a Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy nem emel kifogást valamely vállalkozás részére kedvezményes áramdíjszabást biztosító intézkedéssel szemben, nem eredményezhet jogos elvárásokat ezen intézkedés alkalmazása későbbi meghosszabbításának jogszerűségét, vagy azon tényt illetően, hogy e díjszabás alkalmazása nem képez támogatást.

(vö. 283–284., 288. pont)