T‑232/10. sz. ügy

Couture Tech Ltd

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – A szovjet címert ábrázoló közösségi ábrás védjegy – Feltétlen kizáró ok – A közrendbe vagy a közerkölcsbe való ütközés – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköző védjegyek

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, f) pont és (2) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköző védjegyek

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, f) pont)

1.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjából és (2) bekezdéséből az következik, hogy a védjegy nem lajstromozható, ha az Unió egy részében a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik, és ez a rész adott esetben egyetlen tagállamot is jelenthet.

A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok alapját képező közérdek az, hogy ne legyenek lajstromozhatók olyan megjelölések, amelyek – az Unió területén az általuk jelölt áruk fogyasztóiból, illetve az általuk jelölt szolgáltatások igénybevevőiből álló közönség tekintetében történő használatuk esetén – sérthetik a közrendet vagy a közerkölcsöt. E körülményekre tekintettel azt, hogy fennáll‑e az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok, a bejelentésben szereplő áruknak és szolgáltatásoknak az Unió területének átlagos fogyasztói felfogására figyelemmel kell értékelni. Márpedig egyrészről az Unió területének fogyasztói fogalmuknál fogva valamely tagállam területének a fogyasztói. Másrészről az érintett közönség által esetleg a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközőnek tartott megjelölések – többek között nyelvi, történelmi, társadalmi vagy kulturális okokból kifolyólag – nem minden tagállamban ugyanazok. Ennélfogva azt, hogy valamely védjegyet a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközőnek tartanak‑e, vagy sem, annak a tagállamnak a sajátos körülményei befolyásolják, amelyben az érintett közönség részét képező fogyasztók találhatók. Következésképpen azt kell megállapítani, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok alkalmazásához nem csak az Unió tagállamai összességének közös körülményeit, hanem az egyes tagállamoknak azokat a külön‑külön figyelembe vett sajátos körülményeit is tekintetbe kell venni, amelyek az e tagállamok területén lévő érintett közönség felfogására befolyással lehetnek.

(vö. 26., 29–34. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében Magyarországon a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik a nizzai megállapodás szerinti 3., 14., 18., 23., 26. és 43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában közösségi védjegyként bejelentett, szovjet címert ábrázoló ábrás megjelölés.

A magyar büntető törvénykönyv 269/B. §‑ának – a jogtudomány által értelmezett és a közigazgatási gyakorlat által tovább részletezett – rendelkezéséből az következik, hogy a magyar jogalkotó szükségesnek ítélte betiltani egyes önkényuralmi jelképek – köztük a sarló‑kalapács, valamint az ötágú vörös csillag – használatát. E tilalom, amely az érintett megjelölések védjegyként történő használatára is kiterjed, büntetőjogi szankciókkal párosul. Márpedig nem vitás, „önkényuralmi jelképek” védjegyként történő használatának tilalma azt jelenti, hogy e jelképeket Magyarországon úgy fogják fel, mint a közrendbe és közerkölcsbe ütköző jelképeket. Az sem vitás, hogy a bejelentett védjegy az egykori SZSZKSZ címerét ábrázolja, és többek között magában foglalja a sarlót, a kalapácsot és az ötágú vörös csillagot.

E körülmények alapján a bejelentett megjelölés védjegyként történő használatát az érintett közönség egy jelentős része Magyarországon az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek tartaná.

(vö. 51., 59–62. pont)