GIOVANNI PITRUZZELLA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. szeptember 3.(1)
C‑563/19. P. sz. ügy
Recylex SA,
Fonderie et Manufacture de Métaux SA,
Harz‑Metall GmbH
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Kartellek – Ólomsavas akkumulátorok hulladékainak vételára – A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja – Részleges mentesség – Alkalmazandó kritérium – A bírság csökkentése céljából történő rangsorolás – Időrendi sorrend”
1. A Recylex SA, a Fonderie et Manufacture de Métaux SA és a Harz‑Metall GmbH (a továbbiakban együtt: Recylex vagy fellebbezők) a jelen indítvány tárgyát képező fellebbezéssel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a 2019. május 23‑i Recylex és társai kontra Bizottság ítéletet,(2) amellyel a Törvényszék elutasította az Európai Bizottság EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 2017. február 8‑án hozott határozata(3) (a továbbiakban: vitatott határozat) ellen általuk előterjesztett keresetet.
2. A jelen fellebbezés keretében a Bíróságnak különösen a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény(4) (a továbbiakban: 2006. évi engedékenységi közlemény) 26. pontja harmadik bekezdésének értelmezését illetően kell állást foglalnia; az említett rendelkezés egyes jogsértések vonatkozásában a bírság alóli részleges mentességet ír elő az olyan vállalkozások javára, amelyek teljesítenek bizonyos feltételeket. A Bíróságnak konkrétan azt kell tisztáznia, hogy a vállalkozások szóban forgó rendelkezéssel előírt részleges mentességre való jogosultságának feltételei milyen mértékben módosultak az engedékenységi közlemény előző változatához(5) (a továbbiakban: 2002. évi engedékenységi közlemény) képest, mivel a Bizottság az ez utóbbi közlemény 23. pontjának harmadik bekezdésében szereplő megfogalmazáshoz képest eltérő megfogalmazást alkalmazott.
I. Jogi háttér
3. A 2006. évi engedékenységi közlemény harmadik része a bírság csökkentéséről szól. „A bírság csökkentésére vonatkozó kérelemre való jogosultság követelményei” címet viselő A. rész a 23–26. pontot foglalja magában. A 23. pont értelmében „[a]zok a vállalkozások, amelyek felfedik részvételüket a Közösséget érintő állítólagos kartellben, és amelyek nem felelnek meg a fenti [bírság alóli mentességről szóló] II. szakasz feltételeinek, még jogosultak lehetnek az egyébként kiszabható bírság csökkentésére.” Az ezt követő 24. pontnak megfelelően „[a]nnak érdekében, hogy jogosultságot szerezzen, a vállalkozásnak a Bizottság rendelkezés[é]re kell bocsátania az állítólagos jogsértésre vonatkozó olyan bizonyítékait, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest”. A 25. pont meghatározza a „hozzáadott érték” fogalmát. E pont utolsó mondata rögzíti, hogy „[…] az ügyben érintett más vállalkozások elleni bizonyítékok esetében a bizonyíték értékére hatást gyakorol, hogy milyen mértékben szükséges annak más forrásokból történő alátámasztása, ezért a meggyőző erejű bizonyítékokat nagyobb értékűnek fogják tekinteni, mint az olyanokat, mint például a nyilatkozatok, amelyek megerősítést igényelnek vitás esetekben.”
4. A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának első bekezdése a következőképpen szól:
„A Bizottság a közigazgatási eljárás végén elfogadott végső határozatban eldönti, hogy a vállalkozásnak nyújtott csökkentés mértéke az egyébként kiszabható bírsághoz képest mekkora. A következők szerint:
– az első vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 30–50%‑os csökkentés,
– a második vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 20–30%‑os csökkentés,
– a további vállalkozások esetében, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltatnak: 20%‑ig terjedő csökkentés.”
5. A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése értelmében, „[a]mennyiben a bírság alóli mentességet kérelmező elsőként nyújtja be a meggyőző erejű bizonyítékot a 25. pont értelmében, amelyet a Bizottság kiegészítésül felhasznál a jogsértés súlyosságának vagy időtartamának növeléséhez, a Bizottság nem fog ilyen kiegészítéseket számításba venni, amikor bírságot szab ki a bizonyítékot szolgáltató vállalkozás ellen.”(6)
6. A 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontjának harmadik bekezdése értelmében, „[…] ha egy vállalkozás a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre vonatkozóan szolgáltat bizonyítékot, amely közvetlenül összefügg a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával, a Bizottság ezeket a tényezőket nem veszi figyelembe a bizonyítékot szolgáltató vállalkozásra kiszabott bírság megállapításakor.”
II. A jogvita előzményei
7. A jogvita jelen ügy szempontjából releváns előzményeit a megtámadott ítélet 1–11. és 67–72. pontja ismerteti.
8. A fellebbezők Belgiumban, Franciaországban és Németországban székhellyel rendelkező társaságok, amelyek újrahasznosított ólom és más termékek (polipropilén, cink és különleges fémek) előállításával foglalkoznak.
9. A Bizottság a vitatott határozattal megállapította, hogy a Recylex és másik három vállalkozás – a Campine NV és a Campine Recycling NV (a továbbiakban együtt: Campine), az Eco‑Bat Technologies Ltd, a Berzelius Metall GmbH és a Société de traitement chimique des métaux SAS (a továbbiakban együtt: Eco‑Bat), valamint a Johnson Controls, Inc., a Johnson Controls Tolling GmbH & Co. KG és a Johnson Controls Recycling GmbH (a továbbiakban együtt: JCI) – az EUMSZ 101. cikket megsértve egységes és folyamatos, a 2009. szeptember 23. és a 2012. szeptember 26. közötti időszakban elkövetett és az árak összehangolására irányuló megállapodások és/vagy összehangolt magatartások formájában megvalósuló jogsértésben vett részt az ólomsavas gépjármű‑akkumulátoroknak az újrahasznosított ólom előállításához használt hulladékai felvásárlásának ágazatában (lásd a vitatott határozat 1. cikkét).
10. A vizsgálatot a JCI által a 2006. évi engedékenységi közlemény alapján 2012. június 22‑én benyújtott, bírság alóli mentesség iránti kérelem alapján indították meg. 2012. szeptember 13‑án a Bizottság e közlemény 18. pontjának megfelelően feltételes mentességet biztosított e vállalkozásnak (a vitatott határozat (29) preambulumbekezdése).
11. A Bizottság 2012. szeptember 26. és 28. között vizsgálatot folytatott a JCI, a Recylex, az Eco‑Bat és a Campine belgiumi, franciaországi és németországi helyiségeiben (a vitatott határozat (30) preambulumbekezdése).
12. Ezt megelőzően az Eco‑Bat 2012. szeptember 27‑én, a Recylex pedig 2012. október 23‑án mentesség iránti kérelmet, illetve ennek hiányában a bírság összegének csökkentése iránti kérelmet terjesztett elő a 2006. évi engedékenységi közlemény alapján. 2012. december 4‑én a Campine a bírság összegének csökkentése iránti kérelmet terjesztett elő ugyanezen közlemény alapján (a vitatott határozat (31) preambulumbekezdése).
13. 2015. június 24‑én a Bizottság közigazgatási eljárást indított a JCI‑vel, a Recylexszel, az Eco‑Battal és a Campinéval szemben, és közölte velük az ezzel kapcsolatos kifogásokat. Ugyanezen a napon kelt levelében a Bizottság arról a közbenső következtetéséről tájékoztatta az Eco‑Batot és a Recylexet, miszerint az utóbbiak által vele közölt bizonyítékok a 2006. évi engedékenységi közlemény 24. és 25. pontja értelmében jelentős hozzáadott értéket képviselnek, következésképpen pedig arról a szándékáról, hogy csökkenti azon bírság összegét, amelyet velük szemben ki fog szabni. A Bizottság a Campinét tájékoztatta továbbá arról a szándékáról, hogy nem csökkenti a vele szemben kiszabott bírság összegét (a vitatott határozat (33) preambulumbekezdése).
14. A Bizottság a vitatott határozatban egyetemlegesen 26 739 000 euró összegű bírságot szabott ki a fellebbezőkkel szemben amiatt, hogy 2009. szeptember 23‑tól 2012. szeptember 26‑ig részt vettek a megállapított jogsértésben (lásd az 1. cikk (1) bekezdésének d) pontját és a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontját).
15. A Bizottság a vitatott határozat (384)–(411) preambulumbekezdésében állást foglalt a 2006. évi engedékenységi közlemény jogsértésért felelős vállalkozásokra történő alkalmazását illetően.
16. A Bizottság először is elismerte, hogy a JCI az említett közlemény 8. pontjának a) pontja értelmében mentesül a bírság alól, miután megállapította, hogy a szóban forgó vállalkozás együttműködése megfelel a közlemény 12. pontjában rögzített feltételeknek (a vitatott határozat (384)–(386) preambulumbekezdése).
17. Másodszor, a Bizottság úgy vélte, hogy az Eco‑Bat a jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokkal szolgáló első vállalkozás, és vele szemben a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdésének első francia bekezdése szerinti 50%‑os, maximális mértékben csökkentette a bírságot (a vitatott határozat (387)–(393) preambulumbekezdése).
18. Harmadszor, a Bizottság a Recylexszel szemben a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdésének második francia bekezdése szerint 30%‑os mértékben csökkentette a bírságot, mivel úgy vélte, hogy a Recylex volt a második olyan vállalkozás, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltatott különösen i. a kartell eredetét, ii. a többi vállalkozás által be nem jelentett különböző versenyellenes kapcsolatfelvételeket, iii. a jogsértés kezdetét jelölő, 2009. szeptember 23‑i windhageni többoldalú találkozót, és iv. a Recylex, valamint a versenytársai közötti különböző kapcsolatfeltételeket és üzenetváltásokat illetően (a vitatott határozat (394)–(399) preambulumbekezdése). A Bizottság elutasította a Recylex azon érveit, amelyek a bírság jelentősebb, 30% helyett 50%‑os mértékben történő csökkentésének elérésére irányultak. Közelebbről, bár a Bizottság elismerte, hogy a Recylex szolgált először magyarázattal a windhageni találkozót illetően, kiemelte, hogy e magyarázat kizárólag a „szervezési kérdésekre” vonatkozott, és hogy a Campinénél végzett vizsgálat során már „meggyőző erejű bizonyítékokra” tett szert a szóban forgó találkozó napirendjét és tartalmát illetően (a vitatott határozat (401) preambulumbekezdése, amely visszautal a (68) és (69) preambulumbekezdésre). Ezenfelül a Bizottság a Recylex azon érvét is elutasította, amely szerint a szóban forgó vállalkozás szolgáltatott bizonyítékot elsőként a kartell franciaországi tevékenységét illetően. A Bizottság e tekintetben tisztázta, hogy „már Franciaországot illetően is rendelkezett információval a kartell földrajzi kiterjedéséről” (a vitatott határozat (402) preambulumbekezdése).
19. Végezetül, a Bizottság elutasította a Campine bírság csökkentése iránti kérelmét (a vitatott határozat (404)–(411) preambulumbekezdése).
III. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
20. 2017. április 18‑án a Recylex az EUMSZ 263. cikk alapján a vitatott határozattal szemben keresetet terjesztett elő, amelyben az e határozattal vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentését kérte. A Recylex a keresetének alátámasztása céljából hat jogalapot hozott fel. Az első két jogalappal a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének téves alkalmazására hivatkozott. Lényegében azzal érvelt, hogy részesülnie kellett volna a szóban forgó rendelkezés szerinti, bírság alóli részleges mentességben, mivel elsőként szolgáltatott olyan meggyőző erejű bizonyítékot, amelyet a Bizottság alapul vett egyrészt a jogsértés kezdőnapjának (első jogalap), másrészt pedig a jogsértés francia piacra való kiterjedtségének (második jogalap) megállapításánál. A Recylex a harmadik jogalappal a bírságkiszabási iránymutatás(7) 37. pontja alapján vele szemben alkalmazott 10%‑os emelést kifogásolta. A negyedik jogalappal arra hivatkozott, hogy a Bizottság – annak ellenére, hogy a Recylex elsőként szolgáltatott meggyőző erejű bizonyítékot a jogsértés időtartamára és földrajzi kiterjedésére vonatkozóan – a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdése második francia bekezdésének alkalmazásával tévesen 30%‑os mértékben csökkentette a bírságot ahelyett, hogy az első francia bekezdés alapján 50%‑kal csökkentette volna azt. Az ötödik jogalappal az arányosság elvének, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a szankciók egyéniesítése elvének megsértésére hivatkozott. Végezetül, Recylex a hatodik jogalappal arra kérte a Törvényszéket, hogy gyakorolja a korlátlan felülvizsgálati jogkörét annak érdekében, hogy a még esedékes bírságrészek tekintetében biztosítson számára részletfizetési lehetőséget.
21. A Törvényszék a megtámadott ítélettel teljes egészében elutasította a keresetet, és a Recylexet kötelezte a költségek viselésére.
IV. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
22. A Recylex a Bíróság Hivatalához 2019. július 23‑án benyújtott beadványával előterjesztette a jelen indítvány tárgyát képező fellebbezést.
23. A Recylex a fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amely helyben hagyta a Bizottság által a vitatott határozatban kiszabott bírságot, és amelyben őt kötelezte a költségek viselésére;
– semmisítse meg a vitatott határozatot abban a részében, amelyben a Bizottság a vele szemben 26 739 000 euró bírságot szabott ki;
– csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét;(8) és
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, beleértve a Törvényszék előtti eljárás költségeit is.
24. A Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el a fellebbezést, és a Recylexet kötelezze a költségek viselésére.
V. Elemzés
A. Előzetes megjegyzések
25. Az engedékenységi programok célja, hogy a jellegénél fogva nehezen felderíthető és kivizsgálható titkos kartellben részt vevő vállalkozásokat e kartell bejelentésére és a versenyhatósággal való együttműködésre késztesse, ezáltal lehetővé tegye a jogsértés gyors megszüntetését. E programok alapgondolata, hogy a piacok, fogyasztók és az ilyen jogellenes magatartások sértettjeinek a kartellek felderítéséhez és szankcionálásához fűződő érdeke nagyobb, mint az olyan vállalkozások szankcionálásához fűződő érdek, amelyek az együttműködés mellett döntenek.(9)
26. A 2006. évi engedékenységi közlemény tartalmazza azokat az iránymutatásokat, amelyek követését a Bizottság javasolja(10) az engedékenységi kérelmek elbírálása során az átláthatóság miatt és annak tudatában, hogy ez milyen várakozásokat eredményez az együttműködni szándékozó vállalkozások részéről. Külső hatások kiváltására irányuló és a követendő gyakorlatra nézve iránymutatásul szolgáló olyan magatartási szabályokról van tehát szó, amelyektől a Bizottság egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő elbánás elvével.(11)
27. Ezenfelül rá kell mutatni arra, hogy az engedékenységi szabályok kivételt képeznek az uniós jog azon rendelkezéseihez képest, amelyek tiltják a versenyellenes megállapodásokat, ezért azokat megszorítóan kell értelmezni.(12)
28. A Recylex három jogalapot hoz fel a fellebbezésének alátámasztására.
29. Az első és a második jogalap közül mindkettő arra irányul, hogy vitassa a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdésére vonatkozóan a Törvényszék által kialakított értelmezést, valamint e szabálynak a fellebbezők helyzetére történő alkalmazását. Következésképpen együtt vizsgálom meg e két jogalapot.
30. A Recylex a harmadik jogalappal azt kifogásolja a Törvényszékkel szemben, hogy az tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor úgy döntött, hogy a Recyclex‑szel szemben nem alkalmaz a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdésének első francia bekezdése szerinti, a 30% és 50% közötti sávba eső mértékű bírságcsökkentést.
B. Az első és a második fellebbezési jogalapról
31. Az első fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet 79–99. pontjára vonatkozik, és három részre oszlik. A Recylex az első jogalaprésszel arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által követett gondolatmenet nem koherens és nem egyértelmű azokat a jogi kritériumokat illetően, amelyek megalapozzák a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése szerinti részleges mentességet. A Recylex az első fellebbezési jogalap második és harmadik részével arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat és megsértette a bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályokat, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a Campine kézzel írt feljegyzései lehetővé tették a Bizottság számára annak megállapítását, hogy 2009. szeptember 23‑án Windhagenben többoldalú versenyellenes találkozót tartottak.
32. A Recylex a megtámadott ítélet 100–108. pontjával szemben felhozott második fellebbezési jogalappal arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése szerinti részleges mentesség feltételeit tévesen értelmezte és alkalmazta, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen tagadta meg e szabálynak a fellebbezőkre történő alkalmazását pusztán azon az alapon, hogy a számára már ismeretes volt, hogy a versenyellenes megállapodás Franciaországra is kiterjed.
1. Az első fellebbezési jogalap első részéről és a második fellebbezési jogalapról: az indokolás koherenciájának hiánya és a részleges mentesség biztosítása szempontjából releváns jogi kritérium téves értelmezése
a) A megtámadott ítélet
33. A Törvényszék a megtámadott ítélet 79–99. pontjában megvizsgálta az első kereseti jogalapot, amellyel a Recylex azt kifogásolta, hogy a Bizottság a határozatában megtagadta tőle a részleges mentességet az általa a 2009. szeptember 23‑i windhageni találkozóval kapcsolatban szolgáltatott bizonyítékokkal összefüggésben.
34. A Törvényszék a megtámadott ítélet 84. és 85. pontjában emlékeztetett a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének alapját képező megfontolásra, majd a 2016. február 29‑i Deutsche Bahn és társai kontra Bizottság ítéletben(13) (a továbbiakban: Deutsche Bahn ítélet) korábban tett megállapításoknak megfelelően egyértelművé tette, hogy a „elsőként nyújtja be a meggyőző erejű bizonyítékot” kifejezés lehetővé teszi e rendelkezés olyan megszorító értelmezését, amely a rendelkezés hatályát azokra az esetekre korlátozza, amelyekben a megállapodásban részt vevő vállalkozás „új információval” szolgál a Bizottság számára. A Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában megállapította, hogy a részleges mentességnek a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontjának harmadik bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlattal, különösen pedig a 2015. április 23‑i LG Display és LG Display Taiwan kontra Bizottság ítélettel(14) (a továbbiakban: LG Display ítélet) értelmezett logikáját nem módosította a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének megfogalmazása, és hogy e rendelkezés alkalmazási kritériumát továbbra is a jogsértés súlyosságát vagy időtartamát növelő „új tényre” vonatkozó meggyőző erejű bizonyíték szolgáltatása képezi, kizárva azon eseteket, amikor a társaság csak annyit tett, hogy a jogsértés létezésére vonatkozó bizonyítékok megerősítését lehetővé tévő információkat közölt. A Törvényszék az LG Display ítélet 81. pontjára hivatkozással azt is egyértelművé tette, hogy amennyiben a valamely vállalkozás által nyújtott információ „a Bizottság előtt korábban nem […] ismeretlen[…]” tényekre vonatkozik, a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése szerinti részleges mentesség iránti kérelmet el kell utasítani, és nem kell a szóban forgó információ bizonyítóerejét összehasonlítani valamely másik vállalkozás által korábban nyújtott információéval (a megtámadott ítélet 88. pontja). A Törvényszék álláspontja szerint a részleges mentességet kérelmező által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok bizonyítóerejét kizárólag akkor kell értékelni, ha a szóban forgó információ a jogsértés súlyosságát vagy időtartamát növelő új tényre vonatkozik (a megtámadott ítélet 89. pontja).
35. A Törvényszék a fent ismertetett elveket alapul véve elutasította a Recylex által az első kereseti jogalap keretében felhozott összes érvet.
36. A Törvényszék a 100–108. pontban megvizsgálta a második kereseti jogalapot, amellyel a Recylex a Bizottság azon döntését kifogásolta, hogy a franciaországi jogsértéssel kapcsolatban szolgáltatott bizonyíték vonatkozásában nem biztosít számára részleges mentességet. A Törvényszék a megtámadott ítélet 104. pontjában emlékeztetett az ugyanezen ítélet 82–89. pontjában ismertetett elvekre, és az ezt követő 105–107. pontban a szóban forgó elveket alkalmazva arra a következtetésre jutott, hogy elutasítja a második kereseti jogalapot.
b) A felek érvei
37. A Recylex az első fellebbezési jogalap első részében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem koherens és nem egyértelmű gondolatmenetet követett a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése szerinti részleges mentesség biztosítása szempontjából alkalmazandó jogi kritériumot illetően. A Törvényszék a megtámadott ítélet bizonyos pontjaiban olyan kritériumra utalt, amely azon alapul, hogy a Bizottság előtt ne legyenek ismertek azok a tények, amelyekre a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok vonatkoznak (88., 91. és 96. pont), míg más pontokban arra a kritériumra utalt, hogy a Bizottság képes legyen megállapítani a tényállást a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok alapján (93. és 95. pont).
38. A Recylex a második fellebbezési jogalapjával azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az érvelését arra a kritériumra alapozta, hogy a Bizottság „ismeri” azt a tényállást, amelyre a részleges mentességben való részesülést kérelmező vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok vonatkoznak. Márpedig, jóllehet e kritériumot ténylegesen alkalmazta a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontjának harmadik bekezdése, a 2006. évi engedékenységi közlemény azt semmilyen módon nem alapozza meg.
39. A Recylex álláspontja szerint a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése alapján alkalmazható kritérium annak vizsgálatából áll, hogy valamely vállalkozás elsőként szolgáltatott‑e olyan, meggyőző erejű bizonyítékokat, amelyeknek köszönhetően a Bizottság megfelelően bizonyítani tud a jogsértés súlyosságának és időtartamának megnövelésére alkalmas további tényeket. E rendelkezés alapján tehát nem az bír relevanciával, hogy a Bizottság a részleges mentesség iránti kérelem előterjesztésekor már információval rendelkezett arról a tényállásról, amelyre a kérelem alapját képező bizonyítékok vonatkoznak, hanem az, hogy a Bizottság már képes‑e, vagy sem, arra, hogy e tényállás valódiságát a szóban forgó bizonyítékok felhasználása nélkül megfelelően alátámassza.
40. A Recylex a Törvényszék állításával ellentétben arra az álláspontra helyezkedik, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének alkalmazásához ténylegesen össze kell hasonlítani a részleges mentességet kérő vállalkozás által nyújtott információ bizonyítóerejét a Bizottságnak már birtokában lévő információ bizonyítóerejével. A Recylex az álláspontjának alátámasztása céljából utal a Deutsche Bahn ítélet 405. és 406. pontjára, valamint a 2016. február 29‑i Schenker kontra Bizottság ítéletre,(15) valamint a 2013. május 17‑i MRI kontra Bizottság ítéletre.(16)
41. Végezetül, a Recylex arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 88. és 89. pontjában tévesen vette alapul a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontjának harmadik bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot annyiban, amennyiben a szóban forgó rendelkezés és a 2006. évi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése a részleges mentességben való részesülés eltérő kritériumain alapul.
42. A Bizottság rámutat arra, hogy a részleges mentesség célja – azon szabály alóli kivételként, hogy valamely vállalkozást szankcionálni kell a versenyjogi szabályok általa elkövetett megsértéséért – az, hogy felgyorsítsa a vállalkozások együttműködését azáltal, hogy kevésbé jelentős mértékű bírságcsökkentés révén bizonytalanságot teremt azok számára, akik kevésbé gyorsan működnek együtt.
43. A Bizottság álláspontja szerint az említett céllal összhangban a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése szerinti részleges mentességre alkalmazható kritérium értelmében két feltételnek kell teljesülnie: i. a mentességet kérő vállalkozásnak elsőként kell a Bizottság számára korábban nem ismeretes tényállást bizonyítania, és ii. a fent említett tényállásnak lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy új következtetésekre jusson a jogsértés súlyosságát és időtartamát illetően. A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése szerint tehát kizárólag a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékoknak kell meggyőző erejűeknek lenniük, nem pedig azoknak, amelyek már a Bizottság birtokában vannak.
44. Jóllehet a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének szövege nem azonos a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja harmadik bekezdésének szövegével, a Bizottság álláspontja szerint a 2006. évi új közlemény nem irányult a szóban forgó rendelkezés alapját képező kritériumnak vagy e rendelkezés értelmezésének, illetve céljának megkérdőjelezésére.
45. Végezetül, a Bizottság megjegyzi, hogy a Recylex által relevánsnak tekintett kritérium nem áll összhangban a 2006. évi engedékenységi közlemény céljaival. Egyrészt, e kritériumot nehéz alkalmazni a gyakorlatban, mivel megköveteli, hogy hasonlítsák össze a valamely vállalkozás által szolgáltatott információk bizonyító erejét azon információk bizonyító erejével, amelyek ugyanazon tényállással összefüggésben már a Bizottság birtokában vannak, annak vizsgálata céljából, hogy ez utóbbi információk a 2006. évi engedékenységi közlemény 25. pontja szerint meggyőző erejűnek minősülnek‑e olyan értelemben, hogy azokat nem kell más bizonyítékokkal alátámasztani. Másrészt, ha e kritériumot analógia útján a teljes mentesség iránti kérelmekre alkalmazzák, az olyan helyzetet eredményezhet, amelyben két vállalkozás egyidejűleg részesülhet valamely teljes mentességből,(17) miközben az engedékenységi közlemény célja az, hogy egyetlen vállalkozás részesülhessen teljes mentességben.
c) Értékelés
46. Mindenekelőtt el kell utasítani azokat a kifogásokat, amelyeket a Recylex a Törvényszék érvelésének koherenciája és egyértelműsége szempontjából hoz fel a megtámadott ítélettel szemben. Álláspontom szerint egyáltalán nem homályos a megtámadott ítélet szóban forgó kifogás tárgyát képező 84–89. pontja. A megtámadott ítéletben kifejtett indokolásból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdését akként értelmezte, hogy az kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha valamely megállapodásban részt vevő vállalkozás „új információval” szolgál a Bizottság részére (85. pont), vagyis a „Bizottság által korábban nem ismert” (84. pont) „új tényállásra” vonatkozóan bizonyítékot terjeszt elő (86. pont). Az indokolás e pontjaiból az is ugyanilyen egyértelmű, hogy a Törvényszék úgy ítéli meg, a szóban forgó feltétel teljesülésének elmaradása esetén, vagyis ha a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok nem olyan tényekre vonatkoznak, amelyeket a Bizottság korábban nem ismert, a részleges mentesség iránti kérelmet el kell utasítani, függetlenül attól, hogy e bizonyítékok bizonyítóerejét hogyan értékelik (88. pont), és hogy a szóban forgó értékelés kizárólag abban az esetben jöhet szóba, ha a vállalkozás „új ténnyel” kapcsolatban szolgáltatott bizonyítékot (89. pont).
47. A Törvényszék az első fellebbezési jogalappal kapcsolatban a megtámadott ítélet 90–115. pontjában és a második fellebbezési jogalappal kapcsolatban a megtámadott ítélet 105–108. pontjában végzett vizsgálat során szigorúan tartotta magát a megtámadott ítélet 84–89. pontjában bemutatott elvekhez és a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének az említett pontokban követett értelmezéséhez. A Törvényszék ezen értelmezésnek megfelelően ugyanis kizárólag azt vizsgálta meg, hogy a Bizottság a részleges mentesség iránti kérelem Recylex általi benyújtásának időpontjában „már tud[ott]”‑e egyrészt a windhageni versenyellenes találkozóról és arról, hogy a jogsértés 2009 őszén kezdődött (első kereseti jogalap), másrészt pedig arról, hogy a kartell Franciaország területére is kiterjed(18) (második kereseti jogalap).
48. A fentieket nem kérdőjelezi meg az, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet két különböző mondatában – a Campine kézzel írt feljegyzéseire hivatkozva – eltérő megfogalmazást használt, amikor megállapította egyrészt azt, hogy a szóban forgó feljegyzések „különféle olyan információkat tartalmaznak, amelyek bizonyítják, hogy versenyellenes találkozóra vonatkozó beszámolóról van szó” („they contain information that established that this was a record of anticompetitive discussions”) (93. pont), másrészt pedig azt, hogy „a szóban forgó megjegyzések tartalma és értelme alapján bizonyítani lehetett, hogy az említett különböző vállalkozások és képviselőik 2009. szeptember 23‑án versenyellenes találkozón vettek részt” („it was possible to establish from the content and meaning of the handwritten notes that the various undertakings referred to and their representatives had participated, on 23 September 2009, in an anticompetitive meeting”) (95. pont).(19)
49. A Törvényszék ugyanis – eltekintve attól, hogy a „to establish” ige megtámadott ítélet 95. pontjában történő használata nem adja vissza hűen a francia változatban használt kifejezést, amely nyelv bár nem hiteles, az ítélet megszövegezése során használt nyelvnek minősül(20) – ezen ítélet 97. pontjában egyértelműen megállapította, hogy az általa végzett vizsgálat nem terjed ki az engedékenységi kérelem Recylex általi benyújtását megelőzően már a Bizottság birtokában lévő bizonyítékok bizonyítóerejének értékelésére. Másképpen megfogalmazva, a Törvényszék nem vetette fel kérdésként, hogy a szóban forgó bizonyítékok önmagukban is lehetővé tennék‑e a Bizottság számára a Recylex által szolgáltatott bizonyítékok által érintett tényállás megfelelő bizonyítását, és nem is foglalt állást ebben a kérdésben, ellentétben azzal, amit a Recylex állítani látszik. Az első fellebbezési jogalap második és harmadik részének vizsgálata keretében vissza fogok térni erre a kérdésre.
50. A fenti megfontolások alapján tehát úgy vélem, hogy az első fellebbezési jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani abban a részében, amelyben nem koherensnek és kevéssé egyértelműnek minősíti a Törvényszék által a megtámadott ítélet 79–99. pontjában folytatott érvelést.
51. Az e jogalaprész keretében előadott egyes érvek és a második fellebbezési jogalap arra vonatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdését.
52. Úgy vélem, hogy e kifogás vizsgálata érdekében először célszerű félretenni azt a kérdést, hogy a 2006. évi engedékenységi közleményben a részleges mentesség szabályozásával kapcsolatban eszközölt módosításoknak milyen jelentőséget kell tulajdonítani, még akkor is, ha az a felek egymással ellentétes érvelésének középpontjában áll. Számomra ugyanis úgy tűnik, hogy az engedékenységi közlemény két egymást követő változatában használt megfogalmazások eltéréseire történő összpontosítás helyett – legalábbis kezdetben – inkább a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének szó szerinti, rendszertani és teleológiai értelmezéséből kell kiindulni.
53. A szó szerinti értelmezés alapján a 26. pont szövege négy olyan feltétel meghatározását teszi lehetővé, amelyeknek meg kell felelnie a valamely vállalkozás által benyújtott kérelemnek ahhoz, hogy a vállalkozás részleges mentességben részesülhessen.
54. Az első feltétel időbeli jellegű: a vállalkozásnak elsőként kell a részleges mentesség biztosítása szempontjából releváns bizonyítékokat szolgáltatnia. Ugyanez a feltétel a bírság alóli teljes mentességet illetően a 2006. évi engedékenységi közlemény 8. pontjában is szerepel. Az engedékenységi program hatékonysága szempontjából alapvető fontosságú, hogy legyen időbeli feltétel, mivel az ilyen program arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy működjenek együtt a versenyhatósággal, és hogy ezt a lehető leghamarabb tegyék meg. A vállalkozások ilyen feltétel hiányában kiváró stratégiát részesítenének előnyben – különös tekintettel azokra a hátrányos jogkövetkezményekre, amelyeknek a kartell bejelentése esetén ki lennének téve –, abban reménykedve, hogy a kartell többi résztvevője is úgy dönt, hogy nem működnek együtt. Ez a stratégia azonban kedvezőtlenné válik abban az esetben, ha minden vállalkozás tudja, hogy csak akkor részesülhet mentességben, ha a kartellt az összes többi résztvevőt megelőzve jelenti be.(21) Ezenfelül az időbeli feltétel előírása révén a kartell résztvevői között bizonyos mértékű kölcsönös bizalmatlanság idézhető elő, ami meggyorsíthatja a kartell megszüntetését vagy bejelentését. Ugyanez vonatkozik mind a bírság alóli teljes mentesség biztosítására, mind pedig – jóllehet bizonyos eltérésekkel – az olyan együttműködés esetére, amely kizárólag a részleges mentesség vagy a bírság csökkentése szempontjából bír relevanciával. A szóban forgó feltételből eredően csak egyetlen vállalkozás – a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése szerinti bizonyítékokat időrendi sorrendben elsőként előterjesztő vállalkozás – részesülhet részleges mentességben, mint ahogy teljes mentességben is csak egyetlen vállalkozás részesülhet, ahogyan azt a Bizottság kiemelte.
55. A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdésében előírt második feltétel a részleges mentesség iránti kérelmet benyújtó vállalkozás által szolgáltatott bizonyíték bizonyítóerejére vonatkozik: „meggyőző erejű bizonyítékokat” kell előterjeszteni. E közlemény 25. pontjából kitűnik, hogy „meggyőző erejűnek” azokat a bizonyítékokat kell tekinteni, amelyek nem igényelnek megerősítést vitás esetekben. Másképpen megfogalmazva, a vállalkozásnak – ahhoz, hogy részleges mentességben részesülhessen – olyan bizonyítékokkal kell szolgálnia, amelyek önmagukban is lehetővé teszik a Bizottság számára a vállalkozás által előadott tényállás bizonyítását.(22)
56. A harmadik feltétel alapján a részleges mentességet kérő vállalkozásnak „kiegészítésül” kell bizonyítékokkal szolgálnia a Bizottság részére. Ahogyan az nyilvánvalóbban kitűnik a többi nyelvi változatból, például a francia („éléments de fait supplémentaires”), az angol („additional facts”) vagy spanyol nyelvi változatból („hechos adicionales”), e kifejezés további, kiegészítő jellegű tényekre utal, amelyek a Bizottság által már ismert tényeket egészítik ki vagy bővítik.(23)Kiemelendő, hogy e feltétel alapján nem a bizonyítékokat, hanem azt a tényállást kell „kiegészíteni”, amelynek alapján a Bizottság a jogsértést értékeli.(24)
57. A negyedik feltétel arra vonatkozik, hogy azon tényállásnak, amelyre vonatkozóan a vállalkozás bizonyítékot szolgáltat, alkalmasnak kell lennie a jogsértés súlyosságának vagy időtartamának növelésére. Az együttműködés keretében a meglévő tényállást úgy kell kiegészíteni, hogy a Bizottság a más vállalkozások által nyújtott információhoz vagy a saját vizsgálati tevékenysége alapján addig levont következtetésekhez képest új következtetéseket(25) tudjon levonni a jogsértéssel kapcsolatban.
58. A fenti feltételeknek együttesen kell teljesülniük.
59. A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének szövegéről a részleges mentesség rendszertani elhelyezkedésének vizsgálatára áttérve elsőként az tűnik ki, hogy a részleges mentesség szabályozását az a pont tartalmazza, amely a közlemény 24. pontjában szabályozott együttműködés bírságcsökkentési következményeit határozza meg. Az alább megjelölt okokból azonban nem gondolom, hogy e rendszertani körülmény döntően befolyásolhatná a részleges mentesség szabályainak értelmezését, különösen oly módon, hogy az ilyen mentességet eredményező együttműködést visszaterelné a közlemény 24. pontjában előírt együttműködés keretei közé.
60. A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése ugyanis a közlemény 24. pontjáétól eltérő logikát követ, és nemcsak a fenti jogosultsági feltételek miatt,(26) hanem azon módszerek folytán is, amelyek szerint megjutalmazzák a vállalkozás együttműködését. Amíg a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának első bekezdése értelmében a közlemény 24. pontjának alkalmazása azt eredményezi, hogy az egyes vállalkozások által teljesített, a minőség és az eljárási cselekmény időszerűsége szempontjából vizsgált tényleges hozzájárulás alapján meghatározott százalékos engedmények alkalmazása révén csökken a bírság, addig a közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése akként rendelkezik, hogy a Bizottság a vállalkozással szemben esetlegesen kiszabandó bírság összegének megállapításánál ne vegye figyelembe azokat a tényeket, amelyekre a részleges mentesség iránti kérelem vonatkozik, lényegében tehát részben ne vegye figyelembe a szóban forgó vállalkozás jogellenes magatartását. A részleges mentesség kedvezménye ebből a szempontból hasonlít a teljes mentesség kedvezményéhez, amelyben az olyan vállalkozás részesül, amely „döntő[en] [hozzájárul] a vizsgálat megindításához vagy a jogsértés felfedéséhez”.(27)
61. A vállalkozás együttműködésének minőségi különbözőségét tükrözi az, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának első bekezdésével összefüggésben értelmezett 24. pontjában előírt bírságcsökkentéshez képest a részleges mentesség alkalmazási kritériumai eltérőek, valamint a megjutalmazás módja is eltérő. Ahhoz, hogy valamely vállalkozás részleges mentességben részesülhessen, nem elegendő, ha a bizonyítékai „jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest”, ami „a Bizottságot [segíti] a kérdéses tényállás bizonyításában”,(28) még akkor sem, ha a közlemény 25. pontjának utolsó mondata szerinti bizonyítékok meggyőző erejűek, hanem valamilyen többletre van szükség. Következésképpen a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok a Bizottság számára a jogsértés eltérő időtartamára vagy súlyosságára kell, hogy fényt derítsenek.
62. Ha nem így lenne, a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdésében szabályozott tényállás nem különbözne a közlemény 24. és 25. pontjában szereplő tényállástól – amely már előirányozza azt az esetet, amelyben a vállalkozás „meggyőző erejű bizonyítékokat” szolgáltat –, hacsak nem a bizonyítékkal érintett tényállást természetét illetően. Márpedig a fentieken kívül a két eset ilyen összevonása ellen szól az is, hogy a 26. pont harmadik bekezdése nem tartalmaz kifejezett utalást azokra a bizonyítékokra, amelyek a részleges mentesség iránti kérelem benyújtásakor a Bizottság rendelkezésére állnak, ellentétben a 24. ponttal, amely kifejezetten rögzíti, hogy a vállalkozásoknak olyan bizonyítékokkal kell szolgálniuk, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek „a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest”.
63. Végezetül, a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének célja egyrészt annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság megjutalmazza azt a vállalkozást, amely olyan új bizonyítékot szolgáltat, amely a Bizottság által már ismert olyan kartell időtartamát vagy súlyosságát növeli, amelyre tekintettel már teljes mentességet biztosított egy másik részt vevő vállalkozás számára, másrészt pedig a mentességre már nem jogosult vállalkozás számára annak biztosítása, hogy amennyiben új bizonyítékoknak a vizsgálatban történő szolgáltatásával együttműködik, a hozzájárulása nem eredményezi annak a bírságnak a megemelését, amelyet e bizonyítékok fel nem tárása esetén vele szemben kiszabnának.(29) Az a vállalkozás, amely csak a Bizottságnak a jogsértés bizonyos időtartamával vagy valamely konkrét aspektusával kapcsolatos ismereteit fokozta, az említett célokra tekintettel nem jogosult részleges mentességre, függetlenül attól, hogy mennyire relevánsak vagy hasznosak azok a dokumentumok, amelyeket a kartell jellegével, kiterjedésével vagy mechanizmusaival összefüggésben a Bizottság által már ismert körülményekkel kapcsolatban a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok megerősítése céljából szolgáltatott.(30)
64. A fenti megfontolásokra tekintettel a 2006. évi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének szó szerinti, rendszertani és teleológiai értelmezése alapján úgy vélem, hogy a szóban forgó rendelkezést akként kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy valamely vállalkozás a részleges mentesség kedvezményében részesülhessen, nem elegendő, ha olyan meggyőző erejű bizonyítékokkal szolgál, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára olyan tényállás megállapítását, amely növeli a jogsértés súlyosságát vagy időtartamát, hanem az is szükséges, hogy e tényállást a kérelem benyújtásának időpontjában a Bizottság még ne ismerje, abban az értelemben, ahogyan azt az alábbiakban tisztázni fogom.
65. Álláspontom szerint ezzel a következtetéssel nem ellentétes, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése nem vette át a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontjának harmadik bekezdésében használt, nagyrészt egyértelmű kifejezéseket.
66. Kétség sem fér ahhoz, hogy „a Bizottság előtt korábban ismeretlen tények[…]” kifejezés egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy a részleges mentesség iránti kérelemben „új információval” kell szolgálni a Bizottság részére.(31) Álláspontom szerint ugyanakkor nem tűnik helyesnek pusztán abból, hogy e kifejezést a 2006. évi közlemény nem vette át, arra következtetni, hogy a Bizottság e követelményt ki akarta hagyni a részleges mentesség kedvezményére való jogosultság feltételei közül.
67. A fentiek alapján egyrészt a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének szövege – bár az kevésbé egyértelmű abban a részében, amelyben a „kiegészítésül” kifejezést használja – úgy értelmezhető, hogy a részleges mentesség iránti kérelemben a Bizottság által korábban nem ismert, további tényeket kell a Bizottság tudomására hozni.
68. A Bizottság által 2006. évi engedékenységi közlemény elfogadásával együtt tett nyilatkozatokból másrészt kitűnik, hogy a részleges mentesség kritériumát nem módosították, csak pontosították, különösen a vállalkozások által szolgáltatott bizonyítékok bizonyítóerejét illetően.(32)
69. A fellebbezők állításával ellentétben tehát nem tekinthető döntő jellegűnek a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdése és a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja harmadik bekezdése eltérő megfogalmazásának összehasonlítása.
70. A fenti megfontolások összessége alapján tehát a Törvényszék helyesen értelmezte a 2006. évi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdését annak megállapításával, hogy e rendelkezés alkalmazásának egyik feltétele az, hogy a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok a Bizottság által korábban nem ismert tényállásra vonatkozzanak.
71. Mindazonáltal tisztázni szükséges, hogy a részleges mentesség kizáráshoz nem elegendő az a körülmény, hogy a Bizottság egyszerű feltételezések alapján képes vélelmezni azt a tényállást, amelyre a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok vonatkoznak, hanem az is szükséges, hogy már rendelkezzen olyan, akárcsak közvetett bizonyítékokkal, amelyek alapján megállapíthatja e tényállás megvalósulását, még ha egyelőre nem is képes ezt megfelelően bizonyítani. Ilyen esetekben ugyanis a vállalkozás által szolgáltatott információk nem „minősülhetnek” új bizonyítéknak, hanem csupán arra szorítkoznak, hogy megerősítsék a Bizottság azon képességét, hogy bizonyítani tudja azt a tényállást, amelyre a szóban forgó bizonyíték vonatkozik, így kizárólag a bírság csökkentése szempontjából relevánsak.(33)
72. Végezetül ahhoz, hogy a vállalkozás részleges mentességre legyen jogosult, elsőként kell a Bizottság tudomására hoznia a jogsértés időtartamát vagy súlyosságát növelő tényeket, és olyan bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára e tények bizonyítását. Ha a Bizottság már ismerte e tényeket az előző pontban tisztázott értelemben, vagy ha a szolgáltatott bizonyítékok nem rendelkeznek ilyen bizonyítóerővel, a vállalkozás adott esetben a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának első bekezdése szerinti bírságcsökkentésben részesülhet.
73. Álláspontom szerint tehát el kell utasítani a Recylex azon álláspontját, amely szerint a 2006. évi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének alkalmazásában nem szükséges, hogy a részleges mentesség iránti kérelemben szereplő tényeket a Bizottság ne ismerje.(34) Ebből következik, hogy ellentétben azzal, amit a Recylex a második fellebbezési jogalap keretében előadott, és mint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 88. pontjában helyesen megállapította, a vállalkozás által a részleges mentesség iránti kérelem alátámasztása céljából szolgáltatott bizonyítékok bizonyítóerejének a kérelem benyújtásának időpontjában már a Bizottság birtokában lévő bizonyítékokkal történő összehasonlítása nem releváns abban az esetben, ha a szóban forgó bizonyítékok olyan tényállásra vonatkoznak, amelyet a Bizottság a fent tisztázott értelemben már ismer. Ebben az esetben ugyanis a 2006. évi közlemény 26. pontjának harmadik bekezdése egyébként sem alkalmazható.
74. Egyébiránt rámutatok arra, hogy álláspontom szerint akkor is téves marad a szóban forgó rendelkezés Recylex által követett értelmezése, ha annak helyt kell adni. A Recylex lényegében azt állítja, hogy a részleges mentesség kedvezménye minden olyan esetben megilleti a vállalkozást, ha a Bizottság a kérelem benyújtásának időpontjában még nem képes megfelelően bizonyítani azt a tényállást, amelyre a kérelem alátámasztása céljából szolgáltatott bizonyítékok vonatkoznak. Márpedig az ilyen értelmezés – amely a részleges mentesség megtagadását ahhoz a feltételhez köti, hogy a Bizottság e tényállással kapcsolatban már meggyőző erejű bizonyítékkal rendelkezzen – nemcsak a 2006. évi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének szövegében nem tükröződik, hanem a 24. pont alkalmazásának feltételei között sem szerepel. Ez utóbbi pont értelmében ugyanis a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékoknak olyan jelentős hozzáadott értéket kell képviselniük a Bizottság számára, amely megerősíti a Bizottság feltételezett kartell fennállásának bizonyítására való képességét, azonban nem teszi kötelezővé a bírság csökkentése iránti kérelem automatikus elfogadását minden olyan esetben, amelyben a Bizottság még nem képes bizonyítani azt a tényállást, amelyre az említett bizonyítékok vonatkoznak. Még ha nyilvánvaló is, hogy a bírság csökkentése iránti kérelem abban az esetben utasítható el, ha a Bizottság már elegendő bizonyítékkal rendelkezik, az összes többi esetben az, hogy a vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok bírságcsökkentést eredményezhetnek‑e, e bizonyítékok értékének esetről esetre végzendő vizsgálatától függ.
d) Az első fellebbezési jogalap első részére és a második fellebbezési jogalapra vonatkozó következtetések
75. A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el az első fellebbezési jogalap első részét.
76. A Recylex a második fellebbezési jogalap keretében egyrészt azt kifogásolja a Törvényszékkel szemben, hogy az tévesen értelmezte a 2006. évi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének alkalmazására irányadó jogi kritériumot, másrészt pedig azt, hogy a Recylex által relevánsnak tartott eltérő kritérium alkalmazása során nem vizsgálta meg, hogy a Recylex által benyújtott engedékenységi kérelmet megelőzően a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok lehetővé tették volna‑e a Bizottság számára, hogy megfelelően bizonyítsa valamely jogsértés Franciaországban történő megvalósulását. A fenti megfontolások alapján mindkét kifogást, következésképpen a második jogalap egészét is el kell utasítani.
2. Az első fellebbezési jogalap második és harmadik részéről: a bizonyítékok elferdítése és a bizonyítási teher szabályainak megsértése
a) A megtámadott ítélet
77. A Törvényszék a megtámadott ítélet 91–96. pontjában – amelyre az első fellebbezési jogalap második és harmadik része vonatkozik – megállapította, hogy a Campine egy alkalmazottja által készített, a Campine helyiségeinek 2012. szeptember 26. és 28. közötti átvizsgálása során megszerzett és a JCI által az engedékenységi kérelme révén a kartellel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott általános információ alapján értelmezett, kézzel írt feljegyzésekből már kitűnhet, hogy 2009. szeptember 23‑án versenyellenes találkozót tartottak. Jóllehet e feljegyzések kifejezetten nem említik, hogy hol tartották ezt a találkozót, és 2009. szeptember 23. helyett 2009. szeptember 24‑ét említenek, a Törvényszék álláspontja szerint e feljegyzések olyan különféle információkat tartalmaztak, amelyek lehetővé tették annak megállapítását, hogy olyan találkozó összegzéséről van szó, amelyen akkumulátorhulladékok vételáráról egyeztettek, nem pedig – mint azt a Campine állítja – a JCI és a Campine közötti bérmunka‑megállapodás megújításával kapcsolatos tárgyalások összegzéséről. A Törvényszék a megtámadott ítélet 94. pontjában megjegyezte, hogy valamely jogsértés kezdőnapjának meghatározása szempontjából nem elengedhetetlen információval rendelkezni az első versenyellenes találkozó helyszínéről. A Törvényszék ezek alapján úgy ítélte meg, hogy a Bizottság arról a körülményről, hogy 2009. szeptember 23‑án versenyellenes találkozót tartottak, már azt megelőzően tudott, hogy megkapta volna a Recylex által az engedékenységi kérelmében nyújtott azon információkat, amelyek inkább arra szorítkoztak, hogy megerősítsék a Bizottság e körülmény bizonyításával kapcsolatos képességét (lásd a megtámadott ítélet 96. pontját).
b) A felek érvei
78. A Recylex az első fellebbezési jogalap második részében azt kifogásolja a Törvényszékkel szemben, hogy az nyilvánvalóan elferdítette a Campine kézzel írt feljegyzéseit és a JCI által nyújtott információt annyiban, amennyiben úgy ítélte meg, hogy e bizonyítékoknak köszönhetően a Bizottság bizonyíthatja, hogy 2009. szeptember 23‑án versenyellenes találkozót tartottak, és e napot határozhatja meg a jogsértés kezdőnapjaként. A Recylex egyrészt arra hivatkozik, hogy a JCI által 2012. június 28‑án nyújtott információ semmilyen, 2009 szeptemberében tartott találkozóra vagy akkoriban történt versenyellenes kapcsolatfelvételre nem vonatkozik, és semmiképpen nem utal arra, hogy a kartell akkoriban kezdődött volna. A Recylex másrészt megjegyzi, hogy a Campine kézzel írt feljegyzéseiben 2009. szeptember 23‑tól eltérő dátumra (2009. szeptember 24‑re) utal, hogy a feljegyzések nem utalnak a találkozó résztvevőire vagy a találkozó versenyellenes jellegére, végezetül pedig hogy a Campine a közigazgatási eljárás során végig tagadta, hogy e feljegyzések versenyellenes kapcsolatfelvételekre vonatkoznának, annak ellenére, hogy engedékenységi kérelmezőként köteles a Bizottsággal lojálisan együttműködni.
79. A Recylex az első fellebbezési jogalapjának harmadik részében előadja, hogy a Bizottságnak kell bizonyítania a jogsértést képező tényállás megvalósulását. A Campine kézzel írt feljegyzései még a JCI által 2012. június 28‑án rendelkezésre bocsátott információ alapján sem minősülnek pontos és egybehangzó bizonyítéknak olyan jogsértés fennállására vonatkozóan, amelyet a 2009. szeptember 23‑i windhageni versenyellenes találkozó megszervezése útján követtek el. A Törvényszék annak megállapításával, hogy e feljegyzések lehetővé tették a Bizottság számára a szóban forgó találkozó megtörténtének bizonyítását, megsértette a bizonyítási teher szabályait.
80. A Bizottság álláspontja szerint a Recylex által a fent említett kifogások keretében előadott érvek elfogadhatatlanok, mivel lényegében azt kérik a Bíróságtól, hogy a bizonyítékok újbóli vizsgálatát folytassa le. A Bizottság ezen érveket érdemben is vitatja.
c) Értékelés
81. Álláspontom szerint a Recylex által felhozott mindkét kifogás a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. A Törvényszék a Recylex előadásával ellentétben a megtámadott ítélet 93–97. pontjában egyáltalán nem állapította meg, hogy azok az információk, amelyek a Recylex engedékenységi kérelmének benyújtását megelőzően a Bizottság birtokában voltak, vagyis a Campine kézzel írt feljegyzései és a JCI által 2012. június 28‑án rendelkezésre bocsátott információk elegendő bizonyítékot képeznek arra, hogy a kartell résztvevői 2009. szeptember 23‑án Windhagenben versenyellenes találkozót tartottak.(35)
82. A Törvényszék – ahogyan azt a jelen indítvány 49. pontjában már módomban állt megjegyezni – ehelyett annak megállapítására szorítkozott, hogy a fent említett dokumentumok együttesen lehetővé tették a Bizottság számára az arról való tudomásszerzést, hogy 2009. szeptember 23‑án versenyellenes találkozót tartottak. Ez egyértelműen kitűnik mind a Törvényszék által a 2006. évi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének értelmezésével kapcsolatban a megtámadott ítélet 85–89. pontjában tett megállapításokból, amely rendelkezést a Törvényszék a megtámadott ítélet 91–97. pontjában alkalmazza,(36) mind pedig a megtámadott ítélet 96. és 97. pontjából.
83. A Törvényszék e pontok közül az elsőben a Campine kézzel írt feljegyzéseinek a JCI által rendelkezésre bocsátott információ alapján történő elemzését követően arra a következtetésre jutott, hogy „a Bizottság a Recylex általi tájékoztatást megelőzően már tudott arról, hogy 2009. szeptember 23‑án versenyellenes találkozót tartottak”.(37) Igaz, hogy a Törvényszék ugyanebben a pontban annak kifejtésével folytatja, hogy a Recylex által nyújtott információ „lehetővé tette […] a Bizottság e körülmény bizonyítására való képességének megerősítését”. Mindazonáltal nem állítom, hogy e mondatból – különösen, ha azt azon indokok összességére tekintettel értelmezzük, amelyek közé illeszkedik – levezethető lenne, hogy a Törvényszék azt kívánta volna megállapítani, hogy a fent említett feljegyzések és dokumentumok önmagukban is kellően bizonyítják a szóban forgó találkozó megtartását.
84. A Törvényszék a megtámadott ítélet 97. pontjában megállapította, hogy nem tartoznak a tárgyhoz a Recylex által előadott azon érvek, amelyek az általa rendelkezésre bocsátott dokumentumok bizonyítóerejének a Bizottságnak már birtokában lévő dokumentumok bizonyítóerejének összevetésén alapulnak. A Törvényszék a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének a megtámadott ítélet 85–89. pontjában kialakított értelmezésével összhangban úgy ítélte meg, hogy nincs szükség ilyen összehasonlítás elvégzésére. A Recylex téves megállapításával ellentétben tehát a Törvényszék nem juthatott arra a következtetésre, hogy a Bizottság birtokában lévő információk önmagukban is kellően bizonyítják a jogsértés kezdőnapját, függetlenül attól, hogy a Recylex az engedékenységi kérelmében milyen információt nyújt.
d) Az első fellebbezési jogalap második és harmadik részére, valamint e jogalap egészére vonatkozó következtetések
85. A fenti megfontolások alapján úgy vélem, hogy a Recylex első fellebbezési jogalapjának második és harmadik részét is el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene, hogy a Törvényszék – mint azt a Recylex állítja – elferdítette‑e a vizsgált bizonyítékokat. E tekintetben rámutatok arra, hogy a Recylex a második jogalaprészben nem azt vitatta, hogy e bizonyítékok lehetővé tették a Bizottság számára, hogy tudomást szerezzen a kartell résztvevőinek 2009. szeptember 23‑i találkozójáról – ahogyan azt a Törvényszék megállapította –, hanem csak azt, hogy a Bizottság már képes lett volna ilyen körülményt már azt megelőzően is kellően bizonyítani, hogy szert tett a Recylex által rendelkezésre bocsátott információra.
86. Az eddigi megfontolások összessége alapján úgy vélem, hogy az első fellebbezési jogalap egészét el kell utasítani.
C. A harmadik fellebbezési jogalapról: a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdésének téves alkalmazása
1. A megtámadott ítélet
87. A harmadik fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet 136–154. pontja ellen irányul, amelyekkel a Törvényszék elutasította a Recylex negyedik kereseti jogalapját. A Recylex e jogalap keretében előadta, hogy az Eco‑Bat – amely vállalkozás a Bizottság álláspontja szerint elsőként szolgált jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokkal – nem teljesítette a Bizottsággal való együttműködési kötelezettségét, mivel a jogsértéssel érintett területekről hiányos és félrevezető információval szolgált, így őt ki kell zárni a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának első bekezdésében biztosított kedvezményből. A Recylex arra hivatkozott, hogy az Eco‑Bat kizárását követően neki kellett volna az Eco‑Bat helyébe lépnie, és neki kellett volna részesülnie a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdésének első francia bekezdésén alapuló maximális, 50%‑os mértékű bírságcsökkentésben.
88. A Törvényszék – anélkül, hogy megvizsgálta volna a Recylex Eco‑Bat együttműködésével kapcsolatos érveit – nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy amennyiben két vállalkozás mindegyike jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat bocsátott rendelkezésre, az e bizonyítékokat másodikként szolgáltató vállalkozás az első vállalkozás helyébe léphet‑e, amennyiben az első vállalkozás együttműködéséről kiderül, hogy az nem felel meg a 2006. évi engedékenységi közlemény 12. pontjában meghatározott követelményeknek.(38) A Törvényszék az engedékenységi szabályok megszorító értelmezését alapul véve a megtámadott ítélet 147–150. pontjában úgy ítélte meg, hogy a közlemény szövegéből, még inkább pedig annak logikájából sem következik, hogy az együttműködési kötelezettség megszegése befolyásolná a kedvező elbánás iránti kérelmek érkezésének időrendi sorrendjét.
89. Következésképpen a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor nem biztosított a Recylex részére a 30% és 50% közötti sávon belüli bírságcsökkentést.
2. A felek érvei
90. A Recylex arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a 2006. évi engedékenységi közleményt és tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az Eco‑Bat még akkor sem veszthette el az említett közlemény 26. pontjának első bekezdése szerinti bírságcsökkentési skálán elfoglalt helyét, ha az együttműködése nem felelt meg a közlemény 12. pontjában meghatározott feltételeknek. A Recylex álláspontja szerint a 2006. évi engedékenységi közlemény szövegéből, felépítéséből és céljaiból az következik, hogy a közlemény 26. pontjának első bekezdése szerinti sorrend szempontjából figyelmen kívül kell hagyni az olyan vállalkozást, amely nem teljesíti a közlemény 12. pontjában meghatározott feltételeket, és hogy nem vetődik fel kérdésként, hogy az ilyen vállalkozás e sorrendben hol foglal helyet. A Törvényszék állításával ellentétben az ilyen megközelítés egyáltalán nem jár annak kockázatával, hogy a vállalkozások kevésbé legyenek ösztönözve a Bizottsággal való lehető leggyorsabb együttműködésre, hanem még inkább hatékony, teljes körű és gyors együttműködésre bátorítja őket.
91. A Bizottság álláspontja szerint a harmadik fellebbezési jogalap megalapozatlan. Még ha az Eco‑Bat meg is szegte volna az együttműködési kötelezettségét, ez csupán azzal a következménnyel járna, hogy ugyanezen vállalkozást ki kellene zárni a bírságcsökkentés kedvezményéből, ez azonban nem jelentene semmilyen előnyt a Recylex számára, amely nem léphet az Eco‑Bat helyébe, mivel eleve nem teljesíti azt a feltételt, hogy „első” vállalkozásként jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokkal szolgáljon. A Bizottság álláspontja szerint a Recylex által javasolt értelmezés nem felel meg a 2006. évi engedékenységi közlemény céljának, mivel nemhogy nem ösztönözné valamely versenyellenes megállapodás tagjait fokozottabban arra, hogy a lehető leggyorsabban működjenek együtt a Bizottsággal, hanem egyenesen olyan hipotetikus helyzetet eredményezhetne, amelyben ugyanazon sávon belül két vállalkozás is bírságcsökkentésben részesül.
3. Értékelés
92. A vállalkozásnak ahhoz, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény 24. pontja szerinti bírságcsökkentésben részesülhessen, a feltételezett jogsértésre vonatkozóan olyan bizonyítékkal kell szolgálnia a Bizottság számára, amely jelentős hozzáadott értéket képvisel a Bizottságnak már birtokában lévő bizonyítékokhoz képest.
93. E pont utolsó mondata úgy rendelkezik, hogy a vállalkozásnak meg kell felelnie a közlemény 12. pontjának a) alpontjától a c) alpontjáig meghatározott halmozott feltételeknek. A vállalkozásnak „őszintén, teljes mértékben, folyamatosan és gyorsan [együtt kell működnie] a Bizottsággal a kérelem benyújtásától kezdődően a Bizottság közigazgatási eljárása során” [a 12. pont a) alpontja], az állítólagos kartellben való részvételét kérelme benyújtását követően azonnal meg kell szüntetnie [a 12. pont b) alpontja], és amikor engedékenységi kérelmének benyújtását mérlegeli, a vállalkozásnak nem lehet megsemmisített, meghamisított vagy rejtegetett bizonyítéka és nem fedheti fel a tervezett kérelem tényét vagy tartalmát [a 12. pont c). alpontja]. A 2006. évi engedékenységi közlemény 30. pontjának második bekezdése alapján, amennyiben a közigazgatási eljárás befejezésekor a vállalkozás nem felel meg a közlemény 12. pontjában meghatározott feltételeknek, a vállalkozás „nem részesülhet semmilyen kedvező elbánásban”.
94. A 2006. évi engedékenységi közlemény 24. pontja tehát egyrészt rögzíti a bírságcsökkentési kedvezményben való részesüléshez szükséges alapvető követelményt – vagyis hogy jelentős bizonyítóerővel rendelkező bizonyítékokat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani –, másrészt pedig egyes olyan feltételek betartását írja elő, amelyek érdemhez köthetők, és amelyek a vállalkozásnak a bírság csökkentése iránti kérelem benyújtását megelőző és azt követő magatartására vonatkoznak. Az előbbi teljesülésének hiányában a vállalkozás a közlemény 29. pontja szerint nem jogosult a bírság csökkentésére, míg az utóbbiak be nem tartása esetén a vállalkozás a fent említett 30. pont második bekezdése alapján nem részesül kedvező elbánásban akkor sem, ha jogosult a bírság csökkentésére.
95. A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja rögzíti az annak meghatározása során figyelembe veendő kritériumokat, hogy milyen mértékben kell meghatározni azt a bírságcsökkentést, amelyben az a vállalkozás részesül, amely jogosult az ilyen csökkentésre, és amely teljesíti a fent említett 12. pontban meghatározott érdembeli feltételeket.
96. E tekintetben kiemelendő, hogy a közlemény rendszerében először is az a bírságcsökkentési sáv nyer időbeli alapon meghatározást, amelyen belül a vállalkozás egyedüliként csökkentésben részesülhet, a konkrét bírságcsökkentés pedig csak ezt követően, a szóban forgó sávon belül kerül meghatározásra, a szolgáltatott bizonyítékok hozzáadott értéke alapján.(39)
97. A fenti elrendezés arra irányul, hogy erősítse az időbeli feltétel együttműködésre ösztönző hatását, amelynek az engedékenységi program hatékonysága szempontjából vett jelentőségét már fentebb módomban állt taglalni.(40) A vállalkozások tudják, hogy csak akkor részesülhetnek maximális bírságcsökkentésben, ha a többieket megelőzően működnek együtt, és ez független a szolgáltatott bizonyítékok tényleges hozzáadott értékétől, amelyet csak később, a bírságcsökkentés összegének a kijelölt sávon belüli meghatározása céljából értékelnek.
98. Következésképpen az együttműködési időbeli síkjának, vagyis a bírságcsökkentési kérelmek benyújtásában érvényesülő időrendi sorrendnek túlnyomó jelentősége van a 2006. évi engedékenységi közlemény rendszerében.(41)
99. A Recylex álláspontjának követése tehát nem csupán azt jelentené, hogy figyelmen kívül hagyjuk a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdésének szövegét, amely a bírságcsökkentési sávokat kizárólag a kérelmek benyújtásának időrendi sorrendje alapján határozza meg, hanem ez a közlemény rendszerével is szembe menne.
100. Ahogyan azt a Bizottság helyesen állítja, még ha az Eco‑Bat nem is teljesítette volna a fent megjelölt érdembeli feltételeket, elesve ezáltal a kedvező elbánás előnyeitől, a Recylex akkor sem részesülhetne a 26. pont első bekezdésének első francia bekezdésében meghatározott bírságcsökkentési sávból, azon egyszerű indok alapján, hogy nem elsőként szolgáltatott jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat, ezért nem teljesíti a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első bekezdésének első francia bekezdésében előírt feltételeket.
101. A bírságcsökkentés kedvezményének a 2006. évi engedékenységi közlemény 12. pontjában előírt feltételek be nem tartása miatti elvesztése nem egyenértékű a közlemény 24. pontja szerinti alapvető követelmény teljesítése elmaradásának megállapításával, tehát nem szolgálhat a Bizottság engedékenységi programja többi olyan résztvevőjének javára, amelyek később nyújtották be kérelmüket, ezáltal nem kérdőjelezi meg a kérelmek benyújtásának időrendi sorrendjét, amely alapját képezi a közlemény 26. pontjának első bekezdése szerinti bírságcsökkentési sávok meghatározásának.(42)
102. A fenti megfontolások alapján tehát arra az álláspontra helyezkedem, hogy a Recylex harmadik fellebbezési jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.
VI. Közbenső következtetések
103. A fenti megfontolások összessége alapján arra az álláspontra helyezkedem, hogy a Recylex által felhozott valamennyi fellebbezési jogalapot és a fellebbezés egészét is el kell utasítani.
VII. A költségekről
104. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásokra alkalmazandó 137. cikkének (1) bekezdése szerint a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
105. Mivel azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és mivel a Bizottság ilyen tartalmú kérelmet terjesztett elő, álláspontom szerint a fellebbezőket kell kötelezni a költségek viselésére.
VIII. Végkövetkeztetés
106. A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést;
– a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.