A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2021. június 3.(*)
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Gépjármű‑akkumulátorok újrahasznosításának piaca – A 2006. évi engedékenységi közlemény – (26) pont – Részleges mentesség – A jogsértés súlyát vagy időtartamát növelő kiegészítő tények – Az Európai Bizottság előtt ismert körülmények – A bírság összegének csökkentése – A csökkentés céljából történő rangsorolás – Időbeli sorrend”
A C‑563/19. P. sz. ügyben,
a Recylex SA (székhelye: Párizs [Franciaország]),
a Fonderie et Manufacture de Métaux SA (székhelye: Brüsszel [Belgium]),
a Harz‑Metall GmbH (székhelye: Goslar [Németország])
(képviselik őket: M. Wellinger avocat, valamint S. Reinart és K. Bongs Rechtsanwältinnen)
fellebbezőknek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. július 23‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: J. Szczodrowski, I. Rogalski és F. van Schaik, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, a második tanács bírájaként eljárva, A. Kumin, T. von Danwitz (előadó) és P. G. Xuereb bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2020. szeptember 3‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésükkel a Recylex SA, a Fonderie et Manufacture de Métaux SA és a Harz‑Metall GmbH az Európai Unió Törvényszéke 2019. május 23‑i Recylex és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑222/17, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2019:356) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40018 – „gépjármű‑akkumulátorok újrahasznosítása” ügy) 2017. február 8‑án hozott C(2017) 900 final bizottsági határozatban (a továbbiakban: vitatott határozat) velük szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti keresetüket.
Jogi háttér
Az 1/2003/EK rendelet
2 A[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 23. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja és (3) bekezdése így rendelkezik:
„(2) A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból:
a) megsértik a[z] [EUMSZ 101.] vagy [EUMSZ 102.] cikk[e]t […]
[…]
(3) A bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.”
A 2002. évi engedékenységi közlemény
3 A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: 2002. évi engedékenységi közlemény) 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdése így rendelkezett:
„Továbbá, ha egy vállalkozás a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre vonatkozóan szolgáltat bizonyítékot, amely közvetlenül összefügg a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával, a Bizottság ezeket a tényezőket nem veszi figyelembe a bizonyítékot szolgáltató vállalkozásra kiszabott bírság megállapításakor.”
A 2006. évi engedékenységi közlemény
4 A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.; a továbbiakban: 2006. évi engedékenységi közlemény) (8), (10) és (11) pontja, valamint (12) pontjának a) alpontja – amelyek e közlemény „Mentesség a bírságok alól” című II. szakaszában szerepelnek – így rendelkeznek:
„(8) A Bizottság mentességet biztosít az egyébként kiszabandó bírság alól egy vállalkozás számára, amely felfedi részvételét [az Uniót] érintő állítólagos kartellben, ha a vállalkozás elsőként szolgáltat olyan információt és bizonyítékot, amely a Bizottság szerint lehetővé teszi, hogy:
a) célirányos helyszíni vizsgálatot folytasson az állítólagos kartellel kapcsolatban […]; vagy
b) felfedje az [EUMSZ 101. cikk] megsértését az állítólagos kartellel kapcsolatban.
[…]
(10) A 8. pont a) alpontja szerinti mentesség nem adható meg, ha a benyújtás időpontjában a Bizottságnak már kellő bizonyíték állt a rendelkezésére, hogy határozatot hozzon helyszíni vizsgálat lefolytatásáról az állítólagos kartellel kapcsolatban vagy már végrehajtott egy ilyen helyszíni vizsgálatot.
(11) A 8. pont b) alpontja szerinti mentesség csak azon halmozott feltételek mellett biztosítható, hogy a Bizottságnak a benyújtás időpontjában nem állt rendelkezésére kellő bizonyíték az [EUMSZ 101. cikk] megsértésének felfedésére az állítólagos kartellel kapcsolatban, és semmilyen más vállalkozásnak nem biztosítottak feltételes mentességet a bírság alól a 8. pont a) alpontja alapján az állítólagos kartellel kapcsolatban. Annak érdekében, hogy jogosultságot szerezzen, a vállalkozásnak elsőként kell benyújtania az egyidejű, terhelő bizonyítékokat az állítólagos kartellről, valamint a 9. pont a) alpontjában meghatározott információt tartalmazó társasági nyilatkozatot[,] amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára az [EUMSZ 101. cikk] megsértésének felfedését.
(12) A 8. pont a) alpontjában és a 9. pontban, és a 10. pont vagy a 8. pont b) alpontjában és a 11. pontban meghatározott feltételeken kívül értelemszerűen az alábbi halmozott feltételeknek is teljesülniük kell a bírság alóli mentesség elnyeréséhez:
a) a vállalkozás őszintén […], teljes mértékben, folyamatosan és gyorsan együttműködik a Bizottsággal a kérelem benyújtásától kezdődően a Bizottság közigazgatási eljárása során. Ez az együttműködés a következőkre terjed ki. […]”
5 A 2006. évi engedékenységi közleménynek „A bírság csökkentése” című III. szakaszában szereplő (23)–(26) pontja értelmében:
„(23) Azok a vállalkozások, amelyek felfedik részvételüket [az Uniót] érintő állítólagos kartellben, és amelyek nem felelnek meg a fenti II. szakasz feltételeinek, még jogosultak lehetnek az egyébként kiszabható bírság csökkentésére.
(24) Annak érdekében, hogy jogosultságot szerezzen, a vállalkozásnak a Bizottság rendelkezésre [helyesen: rendelkezésére] kell bocsátania az állítólagos jogsértésre vonatkozó olyan bizonyítékait, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest[,] és meg kell felelnie a 12. cikk a) alpontjától a c) alpontjáig [helyesen: a fenti 12. pont a)–c) alpontjában] meghatározott halmozott feltételeknek.
(25) A »hozzáadott érték« fogalma arra vonatkozik, hogy a benyújtott bizonyíték jellege és/vagy részletessége folytán mennyiben segíti a Bizottságot a kérdéses tényállás [helyesen: a feltételezett kartell létezésének] bizonyításában. Ennek mérlegelésében a Bizottság általában értékesebbnek tekinti azokat az írásos bizonyítékokat, amelyek a bizonyítandó tényállás időszakából származnak[,] mint a később keletkezett bizonyítékokat. Ehhez hasonlóan a kérdéses tényállással kapcsolatos közvetlen terhelő bizonyítékokat általában nagyobb értékűnek tekinti, mint a közvetett vonatkozásúakat. Hasonlóképpen, az ügyben érintett más vállalkozások elleni bizonyítékok esetében a bizonyíték értékére hatást gyakorol, hogy milyen mértékben szükséges annak más forrásokból történő alátámasztása, ezért a meggyőző erejű bizonyítékokat nagyobb értékűnek fogják tekinteni, mint az olyanokat, mint például a nyilatkozatok, amelyek megerősítést igényelnek vitás esetekben.
(26) A Bizottság a közigazgatási eljárás végén elfogadott végső határozatban eldönti, hogy a vállalkozásnak nyújtott csökkentés mértéke az egyébként kiszabható bírsághoz képest mekkora. A következők szerint:
– az első vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 30–50%‑os csökkentés,
– a második vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 20–30%‑os csökkentés,
– a további vállalkozások esetében, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltatnak: 20%‑ig terjedő csökkentés.
Annak érdekében, hogy e tartományok mindegyikében meg tudja határozni a csökkentés mértékét, a Bizottság figyelembe veszi a 24. pont feltételeinek megfelelő bizonyíték benyújtásának időpontját, valamint a bizonyíték tényleges értékét.
Amennyiben a bírság alóli mentességet kérelmező elsőként nyújtja be a meggyőző erejű bizonyítékot a 25. pont értelmében, amelyet a Bizottság kiegészítésül felhasznál a jogsértés súlyosságának vagy időtartamának növeléséhez [helyesen: a jogsértés súlyát vagy időtartamát növelő kiegészítő tények bizonyítására használ fel], a Bizottság nem fog ilyen kiegészítéseket [helyesen: nem fogja e tényeket] számításba venni, amikor bírságot szab ki a bizonyítékot szolgáltató vállalkozás ellen.”
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
6 A Recylex, a Fonderie et Manufacture de Métaux, valamint a Harz‑Metall (a továbbiakban együtt: Recylex) olyan társaságok, amelyek közül az első Franciaországban, a második Belgiumban, a harmadik pedig Németországban rendelkezik székhellyel, és amelyek az újrahasznosított ólom és más termékek előállításának ágazatában tevékenykednek.
7 A bírságok alóli mentességre irányuló azon kérelmet követően, amelyet a 2006. évi engedékenységi közlemény alapján 2012. június 22‑én terjesztett elő a Johnson Controls Inc., a Johnson Controls Tolling GmbH & Co. KG és a Johnson Controls Recycling GmbH (a továbbiakban együtt: JCI), vizsgálat indult a Recylex, a JCI és két másik vállalkozáscsoport, vagyis a Campine NV és a Campine Recycling NV (a továbbiakban együtt: Campine), valamint az Eco‑Bat Technologies Ltd, a Berzelius Metall GmbH és a Société de traitement chimique des métaux SAS (a továbbiakban együtt: Eco‑Bat) ellen a gépjármű‑akkumulátorok hulladékai felvásárlásának ágazatában létrejött kartell tárgyában. A Bizottság 2012. szeptember 13‑án az említett közlemény (18) pontja alapján feltételes mentességet biztosított a JCI‑nek.
8 2012. szeptember 26. és 28. között a Bizottság előzetes bejelentés nélküli helyszíni vizsgálatokat folytatott a különböző érintett vállalkozások helyiségeiben Belgiumban, Németországban és Franciaországban.
9 Az Eco‑Bat 2012. szeptember 27‑én, a Recylex pedig 2012. október 23‑án mentesség iránti kérelmeket, illetve ennek hiányában a bírság összegének csökkentése iránti kérelmeket terjesztett elő, amelyek keretében társasági nyilatkozatokat és okirati bizonyítékokat nyújtottak be. 2012. december 4‑én a Campine a bírság összegének csökkentése iránti kérelmet terjesztett elő.
10 2015. június 24‑én a Bizottság megindította a közigazgatási eljárást a JCI‑vel, a Recylexszel, az Eco‑Battal és a Campinével szemben, és közölte velük az ezzel kapcsolatos kifogásokat. Ugyanezen a napon kelt levelében a Bizottság arról a közbenső következtetéséről tájékoztatta az Eco‑Batot és a Recylexet, amely szerint az e vállalkozások által vele közölt bizonyítékok a 2006. évi engedékenységi közlemény (24) és (25) pontja értelmében jelentős hozzáadott értéket képviselnek, következésképpen pedig közölte velük, hogy csökkenteni szándékozik azon bírság összegét, amelyet velük szemben ki fog szabni. A Bizottság a Campinét tájékoztatta továbbá arról a szándékáról, hogy a vele szemben kiszabott bírság összegét nem csökkenti.
11 A 2017. február 8‑án elfogadott vitatott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a Recylex, a JCI, a Campine és az Eco‑Bat az EUMSZ 101. cikket megsértve olyan kartellben vett részt, amely a gépjármű‑akkumulátorok hulladékai felvásárlásának ágazatában tanúsított olyan egységes és folyamatos jogsértésben nyilvánult meg, amelyet a 2009. szeptember 23‑tól 2012. szeptember 26‑ig terjedő időszakban követtek el, és amely az árak összehangolására irányuló megállapodásokból és/vagy összehangolt magatartásokból állt.
12 E határozatban a Bizottság a Recylexszel szemben egyetemlegesen 26 739 000 euró összegű bírságot szabott ki, amiért az a 2009. szeptember 23‑tól 2012. szeptember 26‑ig terjedő időszak folyamán részt vett a megállapított jogsértésben, amely több tagállam, köztük Franciaország területére is kiterjedt.
13 E kontextusban a Bizottság állást foglalt a 2006. évi engedékenységi közleménynek az említett jogsértésért felelős vállalkozásokra történő alkalmazásáról.
14 Először is, ezen intézmény e közlemény (8) pontjának a) alpontja alapján a bírságok alóli mentességet biztosított a JCI‑nek, miután megállapította, hogy e vállalkozás együttműködése megfelelt az említett közlemény (12) pontjában előírt feltételeknek.
15 Másodszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Eco‑Bat volt az első olyan vállalkozás, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokkal szolgált, és a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja első bekezdésének első francia bekezdése alapján megadta neki a legmagasabb mértékű, vagyis 50%‑os bírságcsökkentést.
16 Harmadszor, a Bizottság a Recylexet a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja első bekezdésének második francia bekezdése alapján 30%‑os bírságcsökkentésben részesítette, mivel úgy ítélte meg, hogy a Recylex volt a második olyan vállalkozás, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltatott különösen a kartell eredetével, a többi vállalkozás által be nem jelentett különböző versenyellenes kapcsolatfelvételekkel, továbbá a jogsértés kezdetét jelölő, 2009 szeptemberében tartott windhageni többoldalú találkozóval (a továbbiakban: windhageni találkozó), valamint a Recylex és a versenytársai közötti különböző telefonbeszélgetésekkel és üzenetváltásokkal kapcsolatban.
17 A Bizottság elutasította a Recylex azon érveit, amelyek a bírság jelentősebb, 30% és 50% közötti csökkentésének elérésére irányultak. Közelebbről, megállapítva ugyan, hogy a Recylex szolgált először pontosításokkal a windhageni találkozót illetően, a Bizottság kiemelte, hogy az így szolgáltatott adatok csupán szervezési kérdésekre vonatkoztak, továbbá hogy a Campine helyiségeiben folytatott helyszíni vizsgálata során már „meggyőző erejű bizonyítékokra” tett szert e találkozó napirendjét és tartalmát illetően. A Bizottság a Recylex azon érvét is elutasította, amely szerint e vállalkozás volt az első, amely bizonyítékkal szolgált a kartell területi hatókörét illetően, amely kiterjedt Franciaországra is. E tekintetben a Bizottság különösen azt emelte ki, hogy már rendelkezett információkkal a kartell földrajzi kiterjedéséről, ideértve Franciaország területét is.
18 Végül, negyedszer, a Bizottság nem adott helyt a Campine által előterjesztett, a bírság összegének csökkentése iránti kérelemnek.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
19 A Törvényszék Hivatalához 2017. április 18‑án benyújtott keresetlevelével a Recylex az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indított a vitatott határozatban vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránt. E kereset alátámasztása érdekében hat jogalapra hivatkozott. Az első és a második jogalap a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja harmadik bekezdésének téves alkalmazásán alapult. E tekintetben a Recylex lényegében azt állította, hogy az e bekezdésben szabályozott részleges bírságmentességben kellett volna részesülnie azon bizonyítékokat illetően, amelyeket egyrészt arra vonatkozóan terjesztett elő, hogy a jogsértés a windhageni találkozó során kezdődött (első jogalap), másrészt pedig arra vonatkozóan, hogy a jogsértés területi hatóköre Franciaországra is kiterjedt (második jogalap). A negyedik jogalap keretében a Recylex azt állította, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem biztosította számára a bírság összegének 50%‑os csökkentését, tévesen alkalmazta e közlemény (26) pontjának első bekezdését. A Törvényszék előtt felhozott másik három jogalap a fellebbezés vizsgálata szempontjából irreleváns.
20 A Törvényszék a megtámadott ítélettel teljes egészében elutasította a hozzá benyújtott keresetet.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
21 A Recylex a fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amely helybenhagyja a vitatott határozatban kiszabott bírságot, és amely őt kötelezi a költségek viselésére;
– semmisítse meg a vitatott határozatot abban a részében, amely vele szemben 26 739 000 euró bírságot szab ki;
– azon jogalapoknak megfelelően, amelyeknek helyt ad, csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét, és
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, ideértve a Törvényszék előtti eljárás költségeit is.
22 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Recylexet kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
Az első jogalap első részéről és a második jogalapról
A felek érvei
23 A fellebbezés első jogalapjának első, a megtámadott ítélet 79‐99. pontja ellen irányuló, téves jogalkalmazásra alapított részében a Recylex azt állítja, hogy a Törvényszék érvelése nem koherens és nem egyértelmű a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdése szerinti részleges mentesség nyújtására alkalmazandó jogi kritériumokat illetően.
24 A fellebbezés második, a megtámadott ítélet 100‐108. pontja ellen irányuló jogalapjával a Recylex azt állítja továbbá, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az említett közlemény (26) pontjának harmadik bekezdésében szabályozott részleges mentesség nyújtásával kapcsolatos kritériumok értelmezése és alkalmazása során, amikor úgy ítélte meg, hogy a Recylex nem tarthat igényt ilyen mentességre, mivel a Bizottságnak már tudomása volt azokról a ténybeli elemekről, amelyekre az e vállalkozás által szolgáltatott információk vonatkoztak, vagyis egyrészt arról, hogy sor került a windhageni találkozóra, másrészt pedig a kartell területi hatóköréről, amely kiterjedt Franciaországra is. A Recylex úgy véli, hogy jogosult volt e mentességet kérni, mivel a Bizottság e ténybeli elemeket nem tudta volna a jogilag megkövetelt módon alátámasztani azokkal a bizonyítékokkal, amelyek már a birtokában voltak. A Recylex szerint irreleváns az a kérdés, hogy az említett ténybeli elemek korábban ismeretlenek voltak‑e a Bizottság számára, vagy sem.
25 Ezen érvelés alátámasztása érdekében a Recylex előadja, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja harmadik bekezdésének szövege különbözik a 2002. évi engedékenységi közlemény megfelelő rendelkezésétől, vagyis ez utóbbi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdésétől, amely kifejezetten hivatkozik a Bizottság előtt „korábban ismeretlen tényekre”. Így az arra alapított kritérium, hogy az érintett tények ismertek voltak a Bizottság előtt, amely a 2002. évi engedékenységi közlemény kontextusában releváns volt, a 2006. évi engedékenységi közlemény alapján már nem alkalmazható. Ennek keretében össze kell hasonlítani a szóban forgó vállalkozás által közölt információk bizonyító erejét azon információk bizonyító erejével, amelyek már szerepeltek a Bizottság iratanyagában.
26 A Bizottság úgy véli, hogy ezt az érvelést megalapozatlanként el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
27 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. december 8‑án történő közzétételétől kezdve a 2002. évi engedékenységi közlemény helyébe lépett. Ennek keretében a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdése a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontja utolsó bekezdésének helyébe lépett.
28 E tekintetben ki kell emelni, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdése kimondta, hogy „ha egy vállalkozás a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre vonatkozóan szolgáltat bizonyítékot, amely közvetlenül összefügg a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával, a Bizottság ezeket a tényezőket nem veszi figyelembe a bizonyítékot szolgáltató vállalkozásra kiszabott bírság megállapításakor”. A 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdése akként rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a bírság alóli mentességet kérelmező elsőként nyújtja be a meggyőző erejű bizonyítékot […], amelyet a Bizottság kiegészítésül felhasznál a jogsértés súlyosságának vagy időtartamának növeléséhez [helyesen: a jogsértés súlyát vagy időtartamát növelő kiegészítő tények bizonyítására használ fel], a Bizottság nem fog ilyen kiegészítéseket [helyesen: nem fogja e tényeket] számításba venni, amikor bírságot szab ki a bizonyítékot szolgáltató vállalkozás ellen.”
29 Így, jóllehet a 2002. évi engedékenységi közlemény kifejezetten „a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre” hivatkozott, amelyek „közvetlenül összefügg[enek] a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával”, a 2006. évi engedékenységi közlemény „a jogsértés súlyát vagy időtartamát növelő kiegészítő tények[re]” utal.
30 A Bíróság a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában azt az álláspontot képviselte, hogy az e rendelkezésben előírt részleges mentességhez két feltétel teljesülése szükséges, azaz először is a szóban forgó vállalkozásnak elsőként kell olyan tényeket bizonyítania, amelyeket a Bizottság korábban nem ismert, másodszor pedig e tényeknek – azáltal, hogy közvetlenül összefüggenek a feltételezett kartell súlyával vagy időtartamával – lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy a jogsértéssel kapcsolatban új megállapításokra jusson (2016. június 9‑i Repsol Lubricantes y Especialidades és társai kontra Bizottság ítélet, C‑617/13 P, EU:C:2016:416, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A Bíróságnak pontosította, hogy „a Bizottság előtt […] ismeretlen tények” kifejezés egyértelmű, és lehetővé teszi a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontja utolsó bekezdésének megszorító értelmezését, azon esetekre korlátozva e rendelkezést, amikor a kartellben részt vevő valamely társaság a jogsértés súlyára vagy időtartamára vonatkozó új információt szolgáltat a Bizottságnak (2016. június 9‑i Repsol Lubricantes y Especialidades és társai kontra Bizottság ítélet, C‑617/13 P, EU:C:2016:416, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 A Bíróság azt is megállapította, hogy e kifejezésnek olyan értelmezést kell tulajdonítani, amely az említett közlemény 23. pontja b) alpontja utolsó bekezdésében kitűzött célok megvalósítását, és különösen az engedékenységi politika hatékonyságát biztosítja, amelynek célja annak elérése, hogy a jogsértést az abban részt vevők jelentsék be, a gyors és teljes felszámolhatóság érdekében (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑i Repsol Lubricantes y Especialidades és társai kontra Bizottság ítélet, C‑617/13 P, EU:C:2016:416, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy biztosítani kell e rendelkezés hatékony érvényesülését, amely rendelkezés, amikor valamely vállalkozás, a 2002. évi engedékenységi közlemény szerinti teljes bírságmentességben való részesülés érdekében elsőként szolgáltatott a Bizottságnak olyan bizonyítékokat, amelyek lehetővé tették az utóbbi számára az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértés megállapítását, de tartózkodott olyan információk közlésétől, amelyek azt támasztják alá, hogy a szóban forgó jogsértés hosszabb ideig tartott, mint az e bizonyítékok alapján feltárt időtartam, az e jogsértésben részt vevő összes többi vállalkozást a részleges bírságmentesség útján arra ösztönzi, hogy elsőként szolgáljon ilyen információkkal (2016. június 9‑i Repsol Lubricantes y Especialidades és társai kontra Bizottság ítélet, C‑617/13 P, EU:C:2016:416, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Meg kell állapítani, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja harmadik bekezdésének és a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontja utolsó bekezdésének szövege között fennálló különbségek nem sugallhatják azt, hogy a Bíróság által az utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban kialakított megszorító értelmezés ne lenne alkalmazható a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdésére. Különösen, az a tény, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdésében szereplő „korábban ismeretlen tények” kifejezést a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdése kifejezett formában nem vette át, nem igazolhatja e (26) pont harmadik bekezdésének más értelmezését.
35 A 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdése értelmében ugyanis az érintett vállalkozásnak ahhoz, hogy a részleges mentességre hivatkozhasson, olyan kiegészítő ténybeli elemekre vonatkozó bizonyítékokat kell a Bizottság elé terjesztenie, amelyeknek az a hatása, hogy növelik a szóban forgó jogsértés súlyát vagy időtartamát. Olyan tényekről van szó, amelyek kiegészítik vagy bővítik a Bizottság által már ismert tényeket, és amelyek módosítják a jogsértés tárgyi vagy időbeli hatókörét, ahogyan azt a Bizottság megállapította. A részleges mentesség alkalmazása csak az ilyen tények vonatkozásában merülhet fel, amelyek bővítik a jogsértés eredeti körét.
36 Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában helyesen rámutatott, a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja harmadik bekezdésének megfogalmazása nem változtat a részleges mentesség logikáján, ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontja utolsó bekezdésének megfogalmazása tekintetében értelmezte.
37 E körülmények között a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az azokra az esetekre vonatkozik, amikor a kartellben részt vevő társaság olyan meggyőző erejű bizonyítékokat szolgáltat a Bizottságnak, amelyek lehetővé teszik számára a jogsértés súlyára vagy időtartamára vonatkozó új ténybeli elemek alátámasztását, kizárva azokat az eseteket, amikor az említett társaság csupán olyan információk szolgáltatására szorítkozott, amelyek a jogsértés fennállására vonatkozó bizonyítékok megerősítését teszik lehetővé.
38 Amint azt lényegében a főtanácsnok is hangsúlyozta az indítványának 59–62. pontjában, ezt az értelmezést megerősíti az említett közlemény (26) pontjának szerkezete. Azon ténybeli elemeket illetően ugyanis, amelyekről a Bizottság már tudomást szerzett, a jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékok előterjesztése esetén már helye lehet a bírságösszeg csökkentésének, összhangban e (26) pont első bekezdésével, együtt értelmezve azt a 2006. évi engedékenységi közlemény (24) és (25) pontjával. Az említett (26) pont harmadik bekezdésében szabályozott részleges mentesség kedvezményét tehát azon vállalkozás részére kell fenntartani, amely a Bizottság előtt korábban ismeretlen, új tényekkel kapcsolatos adatokkal szolgál.
39 Végül, mint azt a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 63. pontjában, ez az értelmezés megfelel a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdésében megfogalmazott részleges mentességi szabály által követett célnak is, amely megegyezik azzal a céllal, amelyet a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdése korábban követett, ahogyan azt a jelen ítélet 32. és 33. pontja ismerteti. Az említett 26. pont harmadik bekezdése arra irányul, hogy a vállalkozásokat arra ösztönözze, hogy teljes mértékben együttműködjenek a Bizottsággal, még akkor is, ha nem részesültek a 2006. évi engedékenységi közlemény (8) pontja szerinti feltételes mentességben. A 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdésében előírt szabály hiányában ugyanis e vállalkozások attól tarthatnának, hogy olyan bizonyítékok előterjesztésével, amelyek hatással vannak a jogsértés időtartamára vagy súlyára, és amelyekről a Bizottságnak korábban nem volt tudomása, kiteszik magukat annak a kockázatnak, hogy a velük szemben kiszabható bírságok összege növekedni fog.
40 E kontextusban, mint azt a Törvényszék is hangsúlyozta a megtámadott ítélet 88. pontjában, emlékeztetni kell arra, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontja utolsó bekezdésének értelmezésekor a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a vállalkozás által szolgáltatott információk olyan tényekre vonatkoznak, amelyek a Bizottság előtt korábban nem voltak ismeretlenek, az ilyen vállalkozás által benyújtott részleges mentesség iránti kérelmet el kell utasítani, anélkül hogy ezen információk bizonyító erejét össze kellene hasonlítani azon információk bizonyító erejével, amelyeket egyéb felek szolgáltattak (lásd ebben az értelemben: 2015. április 23‑i LG Display és LG Display Taiwan kontra Bizottság ítélet, C‑227/14 P, EU:C:2015:258, 81. pont). E megállapítás a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja harmadik bekezdésének kontextusában is érvényes azon bizonyítékokat illetően, amelyek nem az utóbbi rendelkezés értelmében vett „kiegészítő tényekre” vonatkoznak.
41 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontjának harmadik bekezdésében előírt követelmények értelmezése és alkalmazása során, mivel a Bizottságnak már azt megelőzően tudomása volt a windhageni találkozóról és a kartell területi hatóköréről, hogy a Recylex benyújtotta volna a részleges mentesség iránti kérelmét.
42 Ami a Recylexnek a jelen ítélet 23. pontjában ismertetett kifogását illeti azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 79–99. pontjában levezetett okfejtés állítólag nem koherens és nem egyértelmű, elegendő megállapítani, mint azt a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 46–56. pontjában, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet említett pontjaiban a jogilag megkövetelt módon kifejtette azokat az indokokat, amelyek alátámasztják a vitatott határozat helybenhagyását az e közlemény (26) pontjának harmadik bekezdése szerinti részleges mentesség megtagadását illetően.
43 Az eddigi megfontolásokra tekintettel az első jogalap első részét és a második jogalapot megalapozatlanként el kell utasítani.
Az első jogalap második és harmadik részéről
A felek érvei
44 A fellebbezés első jogalapjának második részében a Recylex azt állítja, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette a Campine helyiségeiben tartott helyszíni vizsgálat során lefoglalt, az e vállalkozás egyik alkalmazottja által készített és azon információk fényében értelmezett kézírásos feljegyzéseket, amelyeket a JCI a 2012. június 22‑i bírságmentességi kérelmének kontextusában szolgáltatott, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 95. pontjában úgy ítélte meg, hogy e bizonyítékok lehetővé tették a Bizottság számára, hogy a jogilag megkövetelt módon alátámassza a windhageni találkozó megtörténtét, a jogsértés kezdeteként pedig e találkozó időpontját vegye alapul. Egyrészt, a Recylex azt állítja, hogy a JCI által szolgáltatott információk egyáltalán nem utalnak olyan versenyellenes találkozóra vagy információcserére, amelyekre 2009 szeptemberében került volna sor, ezenkívül pedig ezek az információk azt sem sugallják, hogy a kartell ebben a konkrét időpontban kezdődött volna. Másrészt, a Recylex megjegyzi, hogy e kézírásos feljegyzések olyan időpontra utaltak, amely eltér a Bizottság által alapul vett időponttól, vagyis azokban 2009. szeptember 23. helyett 24. szerepelt, továbbá hogy az említett feljegyzések alig tartalmaztak utalásokat e találkozó résztvevőire vagy annak jellegére, végül pedig, hogy a Campine a teljes közigazgatási eljárás során következetesen tagadta, hogy ugyanezen feljegyzéseknek versenyellenes tartalma lett volna.
45 Az első fellebbezési jogalap harmadik részében a Recylex azt állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a Bizottságnak kell bizonyítania a jogsértést képező tényállás megvalósulását. A Campine egyik alkalmazottja által készített kézírásos feljegyzések – még ha azokat a JCI által szolgáltatott információ fényében is értelmezzük – nem minősülnek pontos és egybehangzó bizonyítéknak olyan jogsértés fennállására vonatkozóan, amelyet a windhageni találkozó során követtek volna el. A Törvényszék annak megállapításával, hogy e feljegyzések lehetővé tették a Bizottság számára, hogy a szóban forgó találkozó megtörténtét a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa, megsértette a bizonyítási teher szabályait.
46 A Bizottság szerint a Recylex által ennek keretében felhozott érvek egyrészt elfogadhatatlanok, amennyiben a bizonyítékok újbóli vizsgálata iránti kérelemnek minősülnek, másrészt pedig megalapozatlanok.
A Bíróság álláspontja
47 Anélkül, hogy meg kellene vizsgálni azt a kérdést, hogy a Recylex érvei a bizonyítékok újbóli vizsgálata iránti kérelemnek minősülnek‑e, vagy sem, és ennek alapján határozni kellene az ilyen kérelem elfogadhatóságáról, meg kell állapítani, hogy a Recylex a megtámadott ítélet – különösen annak 85–97. pontja – nyilvánvalóan téves értelmezéséből indul ki, amikor azt feltételezi, hogy a Törvényszék állást foglalt abban a kérdésben, hogy azok a kézírásos feljegyzések, amelyeket a Campine helyiségeiben tartott helyszíni vizsgálat során foglaltak le, a JCI által korábban szolgáltatott információk fényében értelmezve már a természetüknél fogva elegendőek voltak‑e ahhoz, hogy a jogilag megkövetelt módon alátámasszák a jogsértés kezdetének tekintett windhageni találkozó időpontját és tartalmát.
48 Mint azt ugyanis lényegében a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 81‐84. pontjában, a megtámadott ítélet 93‐97. pontjából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy e kézírásos feljegyzések a JCI által szolgáltatott információk fényében értelmezve lehetővé tették a Bizottság számára, hogy tudomást szerezzen a windhageni találkozó megtörténtéről és annak versenyellenes jellegéről. A Recylex állításával ellentétben a Törvényszék egyáltalán nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy e feljegyzések önmagukban lehetővé tették‑e, hogy a jogilag megkövetelt módon alá legyen támasztva e találkozó időpontja és tartalma.
49 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Recylex a fellebbezésében nem vitatja, hogy a kézírásos feljegyzések és a JCI által szolgáltatott információk lehetővé tették a Bizottság számára, hogy tudomást szerezzen a windhageni találkozó megtartásáról.
50 Jóllehet a Recylex azt állítja, hogy a Törvényszéknek össze kellett volna hasonlítania azokat az adatokat, amelyek már a Bizottság rendelkezésére álltak, azokkal az adatokkal, amelyeket a Recylex szolgáltatott, ezen összehasonlítás eredményeként pedig meg kellett volna állapítania, hogy azok az adatok, amelyek a Recylex részleges mentesség iránti kérelmének időpontjában a Bizottság rendelkezésére álltak, nem tették volna lehetővé számára, hogy a jogilag megkövetelt módon alátámassza e találkozó megtörténtét és tartalmát, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 97. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Recylex által e tekintetben felhozott érvek hatástalanok voltak. A Törvényszék által tett e megállapítás a jelen ítélet 40. pontjában kifejtett indokok alapján igazolt, mivel ilyen összehasonlításra nem volt szükség.
51 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a fellebbezés első jogalapjának második és harmadik része nyilvánvalóan megalapozatlan, vagyis a jelen ítélet 43. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
52 A megtámadott ítélet 136‐154. pontja ellen irányuló harmadik jogalapjában a Recylex azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja első bekezdésének alkalmazása során, amikor úgy ítélte meg, hogy e közleménynek sem a szövege, sem pedig a felépítése nem támasztja alá azt az értelmezést, amely szerint abban az esetben, ha két vállalkozás szolgáltatott jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat, akkor az a vállalkozás, amely e bizonyítékokat másodikként szolgáltatta, az első vállalkozás helyébe lép, ha ez utóbbi vállalkozás együttműködése nem felel meg az említett közlemény (12) pontjában megállapított követelményeknek. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 153. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen járt el, amikor megtagadta, hogy az ugyanezen közlemény (26) pontja első bekezdésének első francia bekezdése alapján 30‐50%‑os bírságcsökkentésben részesítse a Recylexet, miközben az Eco‑Bat a Recylex szerint nem teljesítette az együttműködési kötelezettségét, amikor csak hiányos és megtévesztő információkat szolgáltatott a megállapított jogsértés által érintett területeket illetően.
53 A 2006. évi engedékenységi közlemény szövegéből, felépítéséből és céljaiból az következik, hogy a közlemény (26) pontjának első bekezdése szerinti sorrend szempontjából figyelmen kívül kell hagyni az olyan vállalkozást, amelynek az együttműködése nem teljesíti az említett közlemény (12) pontjában meghatározott követelményeket, vagyis nem merül fel az a kérdés, hogy az ilyen vállalkozás e sorrendben hol foglal helyet.
54 A Bizottság azt állítja, hogy a harmadik jogalap megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
55 A 2006. évi engedékenységi közlemény (24) pontja értelmében a vállalkozásnak ahhoz, hogy az e közlemény (26) pontjának első bekezdése szerinti bírságcsökkentésre tarthasson igényt, az állítólagos jogsértésre vonatkozó olyan bizonyítékokat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátania, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest, és meg kell felelnie az említett közlemény (12) pontjában meghatározott együttes feltételeknek, ami magában foglalja többek között azt, hogy a vállalkozás a közigazgatási eljárás során mindvégig őszintén, teljes mértékben, folyamatosan és gyorsan együttműködjön.
56 Így valamely vállalkozástól megtagadható a bírság csökkentése, ha nem tanúsít az e közlemény (12) pontjában foglalt követelményeknek megfelelő magatartást. Ugyanakkor az, hogy e vállalkozást kizárják a csökkentés kedvezményéből, nem eredményezheti azt, hogy azok a vállalkozások, amelyek utóbb terjesztettek elő jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat, az említett közlemény (26) pontjának első bekezdésében meghatározott időbeli sorrendben az előbbi vállalkozás helyébe léphessenek.
57 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény egyetlen rendelkezése sem rendelkezik a sorrend azon megváltoztatásáról, amelyet a Recylex a jelen ügyben érvényesíteni próbál. E közlemény (26) pontjának első bekezdése kizárólag időrendi jellegű kritériumot állapít meg, amikor a bírságcsökkentés szempontjából olyan tartományokat rögzít, amelyek egyedül attól függenek, hogy a szóban forgó vállalkozások milyen sorrendben szolgáltattak a Bizottságnak olyan bizonyítékokat, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek. Hasonlóképp, az említett közlemény (23), (24), (29) és (30) pontjában hivatkozott egyetlen körülmény sem írja elő a sorrend ilyen jellegű megváltoztatását. E tekintetben sem e pontok szövege, sem pedig a 2006. évi engedékenységi közlemény felépítése nem biztosít jogot a sorrendben második vállalkozás, vagyis a Recylex számára ahhoz, hogy a sorrendben első vállalkozás, vagyis az Eco‑Bat helyébe lépjen azon az alapon, hogy ez utóbbi vállalkozás elmulasztotta teljesíteni az e közlemény (12) pontjában meghatározott feltételeket.
58 Ezenkívül a fentiekkel ellentétes olyan értelmezés, mint amelyet a Recylex képvisel, nem igazolható az engedékenységi programok által követett célkitűzés fényében sem, amelyeknek – mint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 148. pontjában kiemelte – az célja, hogy a kartelleken belül bizonytalan légkört hozzanak létre annak érdekében, hogy a kartellek Bizottság felé való felfedésére ösztönözzenek (lásd ebben az értelemben: 2016. január 20‑i DHL Express [Italy] és DHL Global Forwarding [Italy], C‑428/14, EU:C:2016:27, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 E cél elérése érdekében ugyanis ösztönözni kell a vállalkozásokat arra, hogy a Bizottság vizsgálati tevékenysége során a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban együttműködjenek a Bizottsággal. Ha azon vállalkozások esetében, amelyek az együttműködés során nem voltak a leggyorsabbak, meg lehetne változtatni a sorrendben elfoglalt helyet azon az alapon, hogy valamely másik vállalkozás nem tartotta tiszteletben a 2006. évi engedékenységi közlemény (12) pontjában meghatározott követelményeket, az veszélyeztetné az e közlemény által követett azon célkitűzést, amely a kartellek felszámolásának gyorsítására irányul.
60 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 136–154. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Recylex nem tarthat igényt a legmagasabb, vagyis 30‐50%‑os bírságcsökkentési tartományra, mivel a vitatott határozat szerint ő csak a második olyan vállalkozás volt, amely a 2006. évi engedékenységi közlemény (26) pontja első bekezdésének második francia bekezdése értelmében jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékkal szolgált.
61 Az eddigi megfontolásokra tekintettel a harmadik fellebbezési jogalapot megalapozatlanként el kell utasítani.
62 Mivel a Recylex által a fellebbezésének alátámasztása érdekében felhozott három jogalap egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
63 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
64 Mivel a Recylex pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a Recylex SA‑t, a Fonderie et Manufacture de Métaux SA‑t és a Harz‑Metall GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások