C‑101/07. P. és C‑110/07. P. sz. egyesített ügyek

Coop de France bétail et viande, korábban Fédération nationale de la coopération bétail et viande (FNCBV) és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés – Verseny – Marha- és borjúhúspiac – A tenyésztők és a vágóhidak országos szövetségei között kötött, a marha- és borjúhús behozatalának felfüggesztésére és a legalacsonyabb felvásárlási ár rögzítésére vonatkozó megállapodás – Bírságok – 17. rendelet – A 15. cikk (2) bekezdése – A szövetségek tagvállalkozásai forgalmának figyelembevétele”

Az ítélet összefoglalása

1.        Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(17. tanácsi rendelet; 99/63 bizottsági rendelet, 4. cikk)

2.        Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – Az Elsőfokú Bíróság hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség

(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 51. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 64. cikk)

3.        Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Figyelembe vett forgalom – Vállalkozások társulását alkotó vállalkozások összességének forgalma – Megengedhetőség

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

4.        Verseny – Bírságok – Vállalkozások társulásaiból álló társulással, valamint annak tagjaival szemben bírságokat kiszabó határozat – A ne bis in idem és az arányosság elvének megsértése

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

1.        Amennyiben a Bizottság a kifogásközlésében kifejezetten feltünteti, hogy meg fogja vizsgálni, hogy az érintett vállalkozásokkal szemben helye van‑e bírság kiszabásának, valamint feltünteti azokat a fő ténybeli és jogi bizonyítékokat – mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama –, amelyek bírság kiszabásához vezethetnek, valamint azon tényt, hogy e jogsértést „szándékosan vagy gondatlanságból” követték el, teljesíti a vállalkozások meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét. Ezzel tudomásukra hozza azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján nemcsak a jogsértés megállapításával szemben, hanem a bírság velük szembeni kiszabásával kapcsolatosan is védekezhetnek.

Ugyanakkor a kifogásközlés szakaszában az előirányzott bírságok szintjére vonatkozó utalás azt megelőzően, hogy a vállalkozásoknak módjukban állt volna benyújtani az észrevételeiket az ellenük felhozott kifogások tekintetében, a Bizottság határozatának megelőlegezését jelentené, ami nem lenne helyénvaló.

(vö. 47., 49. pont)

2.        Az Elsőfokú Bíróság a jogvita tényállásának értékelésére vonatkozó feladata megfelelő elvégzése érdekében köteles alaposan megvizsgálni és figyelembe venni minden, a felek által hozzá benyújtott dokumentumot, ideértve azokat is, amelyeket az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében a szóbeli előadások után vettek fel az ügy iratai közé.

Az indokolási kötelezettség azonban nem írja elő, hogy az Elsőfokú Bíróság olyan magyarázatot köteles adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet, mivel az indokolás lehet hallgatólagos is, amennyiben lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék a kérdéses intézkedések meghozatalának okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását.

(vö. 74., 75.  pont)

3.        Amikor a vállalkozások társulásának tagjai aktívan részt vettek valamely versenyellenes megállapodás végrehajtásában, a szankció meghatározása céljából e tagok forgalmát figyelembe lehet venni akkor is, ha a szóban forgó társulás nem rendelkezik tagjai kötelezésének lehetőségével. Az ilyen figyelembevétel igazolt olyan esetekben, amikor a társulás által elkövetett jogsértés a tagjai tevékenységére vonatkozik, és amikor a kérdéses versenyellenes magatartásokat a társulás közvetlenül tagjai érdekében, azokkal együttműködve viszi végbe, ugyanis a társulásnak nincsenek önálló objektív érdekei a tagjaihoz képest.

Minden más értelmezés ellentétes lenne azzal, hogy a közösségi versenyszabályok megsértése esetén biztosítani kell a kiszabott szankciók elrettentő hatását. Ugyanis a Bizottság azon jogosultsága, hogy a szóban forgó jogsértések elkövetőivel szemben megfelelő összegű bírságot szabhasson ki, egyébként veszélybe kerülne, ha a nagyon kis forgalommal rendelkező, ám számos vállalkozást tömörítő társulásokkal szemben, amelyeknek tagjai együttesen jelentős forgalmat valósítanak meg – még ha formálisan azokat nem is kötelezhetik –, csupán korlátozott összegű bírságot lehetne kiszabni, még ha az e társulások által elkövetett jogsértések figyelemre méltó befolyást gyakorolhattak is a szóban forgó piacokon.

(vö. 97., 98. pont)

4.        A vállalkozások társulásaiból álló társulással, valamint annak tagtársulásaival szemben a versenyszabályok megsértésében való saját részvételük miatt és felelősségük mértékében külön‑külön bírságokat kiszabó bizottsági határozat nem sérti a ne bis in idem elvét. Az a körülmény ugyanis, hogy e társulások az előbbiben tagsággal rendelkeznek, nem jelenti azt, hogy ugyanazon jogsértés miatt többször szankcionálták őket, mivel – tekintettel arra, hogy e társulások független jogi személyiséggel, elkülönült költségvetéssel és nem mindig egyező célkitűzésekkel rendelkeznek, továbbá fellépéseiket saját konkrét érdekeik védelme érdekében hajtják végre – a jogsértők egyezősége, amely a ne bis in idem elv alkalmazásához szükséges, nem teljesül.

E határozat nem sérti az arányosság elvét sem, még ha a Bizottság minden egyes társulás tagjainak forgalmát vette is figyelembe a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt 10%‑os felső határ meghatározása érdekében. A szankcionált társulások közvetlen vagy közvetett tagjaival szemben ugyanis egy és ugyanazon jogsértés miatt ennélfogva nem szabtak ki kétszeresen bírságot, mivel e forgalom figyelembevétele nem jelenti azt, hogy a bírság a társulás tagjaival szemben került kiszabásra, sem önmagában azt, hogy a szóban forgó társulás köteles e bírság terhét a tagjaira hárítani.

(vö. 127–130. pont)